Előre, 1909. november (5. évfolyam, 45-48. szám)

1909-11-06 / 45. szám

ELŐRE (FORWARD) Organ of the Hungarian Socialists* of America. ISSUED EVERY SATURDAY. Published by the HUNGARIAN SOCIALIST FEDERAT. of AMERICA 1528 Second Avenue, New York City. Telephone 1542 Lenox. Alex. Süssholz, National Secretary. Hennán Koenigsknecht, National Treasurer TERMS TO SUBSCRIBERS: Six months .......................................................................................$0.50 One year ........................................................................................... 1.00 Foreign ............................................................... 2.00 Entered as 3econd~class matter September 11th, 1908, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. A Munkás Betegsegélyző és önképző Szerv. hiv. közlönye. “Előre” hirdetési vállalat, 1347 First A­ve., hová minden, a hirdetéseket illető levelek küldendők. Minden levél, mely a lap szellemi részét illeti, szerkesztő­ségünkhöz címzendő, minden pénznemű a kiadóhivatalhoz. AZ ÁLLAMI SZERVEZET ALAP­JAI. Irta: Harrer Ferenc. (Befejezés.) De ezen egyesületi életben az osztályküz­­delmet is megtaláljuk; tegyük fel, hogy a ta­gok egy része tetemes költségekkel és így tag­díjemeléssel vagy külön díjakkal járó test­edzési ágat, pl. tennis-t vagy csónakázást kí­ván meghonosítani; ekkor már elő fog állani a jobbmódúak és kevésbbé jómódúak tagozó­dása és küzdelme. És végre az egyéni külön törekvések mutatkoznak pl. abban, hogy egyes tagok oly versenyek kiírása mellett küz­denek, melyekben egyéni különös rátermett­­­­ség folytán nekik vagy jó emberüknek kínál­kozik a győzelmi pálma. De látjuk a vázolt alakulást a legmagasabb fokú társadalmi ala­kulatban, az államban is, így pl. a szervezett munkásság a polgári társadalom által uralt mai nemzeti államnak működésére már jó ideje jelentős befolyást gyakorol, de az álla­mi szervek, így első­sorban a törvényhozó­testület alakításában csak igen lassan tud ér­vényesülni. Az állami társadalomban mind­ezen társadalmi, osztály és egyéni törekvések különböző fázisainak mozgalmas képét ma­gának az államnak működésén kívül legélén­kebben az egyesületi élet és a sajtó nyújtják.­­Minden társadalmi szervezésnél két irányt kell azonban megkülönböztetnünk: az egyik a társadalmi kapcsolatnak szervezkedése tag­jaival és általában a keretén belül levőkkel szemben, a másik a kapcsolatnak szervezke­dése kifelé más kapcsolatok és más kapcsolat keretébe tartozók irányában. Mindkét irány­zat természetesen a szervezkedésnek a most kifejtett általános alapvonásait tünteti fel. De azért van különbség a kettő között. A bel­ső szervezkedés alapjában a szerint megy végbe, amint a kapcsolat tagjai közt a közös­ségi érdek felismerésére és követésére való képesség és készség megvan. Világos, hogy minden társadalmi kapcsolatban azok fog­nak legjobban érvényesülni, akikben a leg­erősebb az erre való törekvés, vagyis a kész­ség, melynek alapján az illetőknek a társa­dalom egészével való érdekösszefüggése és a­kikben azonkívül megvan az illető szervre, illetőleg ennek a működésére szükséges ké­pesség, mely majd anyagi és szellemi, majd csak ezen javak egyikéből áll. Már kevésbbé érvényesülnek a szervek alakulásánál azok, akikben a társadalom bizonyos működésére a szükséges képesség megvan, de önmagukban nincs meg a készségük ezen képességeknek a társadalom egész javára való kifejtésére és akiknek képessége ennélfogva köztük és a tár­sadalom egésze között valamely különös ér­dekkapcsolatnak létesítésével, pl. díjazással,­ vagy a társadalom kényszerével, pl. hátrányok vagy kizárás sanctiojával biztosíttatik a tár­sadalom számára. Még kevésbbé érvényesül­nek persze azok, kik, ha készségük van is, nem bírnak a fontosabb társadalmi működé­sekre való képességgel. S végre teljesen jelen­téktelen szerep jut azoknak, kikben sem ké­pesség, sem készség nincs a társadalom mű­ködésében való részvételre; ezek az illető tár­sadalomnak az igazi heréi. Ezzel szemben a társadalmi kapcsolat kifelé való szervezkedé­se már nem függ egyedül tagjainak a közös­ségi érdek mellett kifejtett erejétől, hanem egyúttal az őt környező társadalmi kapcsola­tok erejétől is és ehez képest a kapcsolatok erőviszonyaihoz mérten majd a mellérendelt­ség, majd az alá, illetőleg fölérendeltség vi­szonyában vannak, azaz majd egymás mel­lett, majd egymás alatt, illetőleg fölött áll­nak. Sőt a kifelé való viszony visszahatással van a belső szervezetre is, még­pedig a mel­lérendelt társadalmi kapcsolatoknál (pl. t ál­­lamkapcsolatokban) csekélyebb mértékben,­­ le az alárendelteknél (pl. állam és község között) jelentékenyen. És ezzel már érintettük a társadalmi kap­­■solatok közt levő lényeges különbséget, me­­get a társadalmi szervezkedés most vázolt­­ iltalános vonásai mellett ki kell emelnünk. Az összes társadalmi kapcsolatok ugyanis méd­iát árazott időpontra vonatkoztatva, uralko­­dókra, állami létre emelkedettekre és aláren-1­­ eltekre, állami kereten belül élőkre oszlanak.­ Az előbbiek az érdekköröket feltétlen és ki­zárólagos hatalommal úgy közvetlenül, mint a jogrend megállapításával és biztosításával közvetve megvalósítók; az utóbbiak az érde­kük megvalósításában az állami hatalom és jogkör által korlátozottak. Az alárendelt tár­sadalmi kapcsolatoknak peiig ismét két cso­portja van: az egyik azokat foglalja magá­ban, amelyek az állami szervezetet akár szer­vezetük bekapcsolása, akár új szervezet útján összeköttettek és pedig részint azért, mert érdeküknek bizonyos határok közt való kielé­gítése az uralkodó társadalom érdekében is biztosítandó volt, részint mivel az uralkodó társadalomi­szervezetüket a maga céljai meg­valósítására is igénybeveh­etőnek találta; a másik csoport azokat öleli fel, amelyek érde­kének kielégítését az uralkodó társadalom a magántevékenység által biztosítottnak vagy közömbösnek tekinti, vagy a maga érdekével ellentétesnek látja ugyan, de egyenesen meg­­akadá­l­yozandónak nem tartja és ennélfogva mindezen társadalmaknak csak magánjogkör­ben, azaz közhatalom nélkül való érvényesü­lését engedi meg. Megjegyzendő, hogy az ál­lam és a vele szervezetileg egybekapcsolt alá­rendelt társadalmak (jelesül a községek) is bizonyos viszonylatokban, nevezetesen ott, hol az állami társadalom érdeke azt kívánja, hogy az állami szervezet ne nehezkedjék a közhatalom súlyával a gazdasági életre (álla­mi és községi üzemek) magánjogkörben mo­zognak. Az egyén végre az állami szervezet­hez majd közvetlenül, majd a különböző alá­rendelt társadalmi kapcsolatokban közvetve fűződik. Az állam keretén belül tehát számtalan tár­sadalom él és pedig sokszorosan összefonód­va olykép, hogy egyrészt az egyes társadal­mak a maguk egészében vannak egymáshoz több-kevesebb fölé-, illetőleg alárendeltségi viszonyba kapcsolva, másr­észt az egyének vannak bekapcsolva a legkülönbözőbb társa­dalmi kapcsolatokba. Ezen összefonódás ered­ménye azután, hogy egyrészt az egyéni, más­részt a számtalan kapcsolat közösségi érde­keinek rugói az állami kereten belül a legel­lentétesebb mozgások egész tömegét idézik elő, amely mozgások végső eredője az állami szervek alakulásában és működésében adódik; másrészt természetesen az államnak minden életnyilvánulása többé-kevésbbé visszahat az állami keretben élő egyénekre és társadalmi kapcsolataikra. Az állam keretében levő egész társadalomban tehát szembeállítható egyfelől az uralmilag szervezett társadalom egyénisé­ge, az állam, mint szervezet, másfelől az ál­lami kereten belül élő összes társadalmak konglomerátuma. Csak ennyiben lehet az ál­lam és a társadalom ellentétéről beszélni. ITO HERCEG HALÁLA. A legszámottevőbb japán államférfi, Hi­­robumi Ito herceg, vagy a­hogy hazájá­ban hívták, Japán Bismarckja, áldozatul esett egy merénylőnek. Egy hazafias koreai kinek hazáját a japánok elfoglalták, lőtte le a diplomatát s elfogatásakor bevallotta, hogy tettét előre megfontolt szándékkal kö­vette el. Ito herceg megöletése nemzeti fa­natizmus szülötte. A merénylő kijelentette, hogy hazáját akarta megbosszulni azon az­­ emberen, a ki annak első idegen leigázója volt, de egyben megbosszulta mindazon ba­rátait is, kiket Ito, mint koreai kormányzó halálra ítélt és ki végeztetett. Szóval, egy politikai merénylet, személyes bosszúval pá­rosítva. Semmi különös! Ki mint a japán kor­mány mely Korea népét leigázta, az orszá­got a maga céljaira lefoglalta és embereivel elárasztotta, kell hogy lenyelje ezt a keserű labdacsot, melyet az elnyomottak és kifosz­tottak készítenek elnyomóik számára. Hogy­­ ez nem mindig a nemzetközi jogban előírt szabályok szerint történik, nem változtat a tényen. Az elnyomottak ugyanis azon fegy­­v­­ereket használják, melyek nekik leginkább rendelkezésükre állanak. Kár csak az, hogy a merénylő tette Korea helyzetére nem lesz kedvező befolyással. MÉREGKEVERŐ HENTES. Brooklynban az egészségügyi hatóság em­berei számos feljelentésre leleplezték Weil Emanuel hentest, a­ki a 217 Sands Street alatt levő bódéjában különféle mérges anya­gok kotyvalékát keverte a dobozhús és kol­bászfélék közé. A hurokra került hentest a rendőrállomásra vitték, hol lecsukták, a mér­ges anyagot tartalmazó husnemüeket pedig elkobozták NYILTTÉR. * MINDAZOK, kik lotjaikat el- vagy visszaadni, avagy elcserélni akarják forduljanak SCHWABACH és FIA MAGYAR BANKÁROKHOZ 1347 FIRST A VE., NEW YORK _ a 72 és 73-ik utcák között. E­LŐRE MAGYARORSZÁGI KULTURKÉPEK. Szabadság. Az öreg temesvári állami főreáliskolának még öregebb tanárai között, kik a nyúlt idők ideológiáján nevelkedtek, akadt egy ifjú tu­dós, kinek agyában a jelen tudása, a jövő társadalom iránti lelkesedés lakott. Meg­történt az, hogy egyszer az általános, egyen­lő, községenként­ titkos választójogért elv­társaink részéről indított s vezetett küzde­lem egyik hulláma elért Temesvárra is egy népgyülés alakjában. A fent említett ifjú ta­nár is a szabadság honában érezve magát, elment arra a népgyülésre, sőt — horribile dictu — fel is szólalt azon. S hogy kíván­hatjuk mi, hogy az ifjú tanár a piros-fehér­­zöld piszkos szürkévé összefolyt ócska, ko­pott zászlóját lobogtassa fennen, mikor ar­ca pírjához a vérvörös zászló életet lehelő mezeje jobban illik. Igen, elvtársaim, az a kopott, avult alkotmányra felesküdt állami tanár nem mondhatott s nem mondott egye­bet, mint a­mit Marx, Engels, Lassalle, Haeckel és más nagyoknak meg nem dönt­hető sziklakénti gondolatainak, köszörült el­méje vallhatott. Természetes, hogy ezek után megenged­ték neki, hogy a tanári állásáról lemondhat, szabad volt a magyar szociáldemokrata párt­ba lépnie s itt vezérszerepet vállalnia, mert a magyar szabadság egyformán kijut min­denkinek, a­ki nem veszi be magát a inhat­­lan várba, az alkotmány sáncai közé. Egyenlőség. Dr. Goldzicher Ignác, a világ legnagyobb orientalistája — keleti nyelvekkel foglalko­zó tudósa — nem tudott egyetemi tanár len­ni soha, mert egyenlőség uralkodik Ott Lion Oszkár, a nemrég elhunyt svéd király, a­ki maga is kiváló tudós volt e szakban, Bécs­­ben létekor megkérdezte Andrássy Gyula volt külügyminisztertől hogy olyan sok Goldziehere van-e Magyarországnak, hogy nem teszik meg egyetemi tanárnak. And­rássy ily magas közbenjárásra felszólította Trefortot, az akkori vallás- és közoktatás­­ügyi minisztert, hogy nevezze ki. Trefort magához kéreti Goldziehert s meghagyja neki, hogy hozzá közvetlenül, az egyetemi tanács megkerülésével adjon be kinevezés iránti kérvényt. Megtörtént. Pár napon belül Andrássy meghal s Goldzieher meg­kapja a­­­oorgatóriumot az egyetemi ta­nács megkerüléséért. Igen, ez már régen volt, vélem hallani az ellenvetést. De az ellenvetők elfelejtik, hogy Magyarországról, az egyenlőség ho­náról van szó, s a régi “szabadelvű" rend­szerrel teljesen egyenértékű a mostani “nem­zeti.” Igen, Visontai Soma, a koalíció házi zsidója interpellálja Apponyit, az européert, azért, mert még nem nevezett ki egyetlen zsidó tanárt sem s egyáltalában kevés nem katholikus tanárt állami középiskolához. Felolvas Apponyi erre két nevet, melyek viselőiről mindenki tudja, hogy nem rende­zett vallási viszonyok között élnek. Persze, az államférfiak — s Apponyi nagy állam­férfi — nem sokat beszélnek s így nem tudja vagy nem akarja tudni Visontai s a többi honatya, hogy az egyik a zsidó tanítóképző­­böl kerül a rabbiképzőbe s a másik a rabbi­­képzőböl a tanítóképzőbe. T­estvériség. Testvéri ölelkezésből született meg a koa­líció, talán ezért olyan torzszülött. Papok, mágnások, stréberek s egyéb kabarék pár­tokba tömörült hazafias értelmiségek test­vérekül ismerték el egymást a nyilvánosság előtt s titokban nemzésre egyesülvén, létre­hozták a koalció kormányát. Ez az ujdon­­szülött saját koros voltának tudatában er­kölcstelennek deklarálta azt a testvéri vi­szonyt s mindent elkövetett, hogy bebizo­nyítsa, hogy szülei nem testvérek. Tény­leg olyan is a marakodás ma közöttük, mint a­milyen szokott lenni az örökségen, a sza­badelvű kormánytól itthagyott koncon, ma­rakodó testvérek között. Szóval dühöng a testvériség a hármas bérc honában. A négy folyó lehordja a bérceket s romjaikkal bete­meti a termő zónát. Ennek a testvéri harc­nak piszkos hullámai a szabadság, egyen­lőség A testvériség hármas bércének honá­ban az egyetlen biztos alapját nem engedik lerakni az általános, egyenlő, titkos válasz­tói jogot. A­kik ezt a harcot felidézték, tet­ték azzal a célzattal, hogy igazolják a vá­lasztójog Andrássy-féle formáját. De eltévedtem, kultúrképet akartam adni. Ez a mának a képe. Álljon itt egy mozza­nat a múltból is. A szabadelvű aera egyik erkölcsi tisztaságáról híres miniszteri tiszt­viselője, K... egy megyének közigazgatási viszonyait vizsgálva rájön, hogy egy falu­ban a megszavazott 40 százalékos pótadó helyett 80 százalékosat szednek. Miért? Ki sül, hogy az egyik kiváló állású megyei tiszt­viselőnek sógora, e községnek földesura — kinek a­­közköltség felét kellene fizetni — évek óta nem fizetett, et bántani nem volt szabad, a parasztokon kellett hát behajtani a szükségeset. Az említett miniszteri tiszt­viselőnél a hibás megyei tisztviselő számára következő mentséget hozták fel: “Ne bántsd méltóságos uram, hisz csak tótok voltak a '/•n »*1 -rí 11 /-illő ír ^ MI ÚJSÁG OTTHON? Mit akart a látogató? A Ferenc József­­rakparton a 17. számú ház félemeletén van a lakása Kürthy Lajos nyugalmazott fő­s­­pának, a­ki ezidőszerint távol van a főváros­­­­tól. A lakást Kaszás Györgyné 56 éves sza­kácsiéra bízta. Kaszásné egy délelőtt csön­getésre ajtót nyitott és bebocsájtotta Dajka István 36 éves urasági inast, a­ki azelőtt a főispán testvérénél szolgált és többször el­látogatott ebbe a házba is. Kaszásné épp a fürdőszobát takarította, amikor Dajka Ist­ván azzal a kéréssel fordult hozzá, mutassa meg, hogyan kell a fürdőkályhába befűteni. Az asszony megkezdte a szemléltető okta­tást. Abban a pillanatban a látogató fölka­pott egy ott heverő kendőt, az asszony fe­jére dobta és össze akarta húzni. Kaszás­né rémülten védekezett és a kendőt magáról lerántva, segítségért kiabált, mire a támadó elővette a revolverét és az asszonynak sze­gezte : — Egy hangot se, mert azonnal lelőlek! — kiáltott rá. De már akkor a segélykiáltást meghallot­ta a lépcsőházban dolgozó házmesterné és a szomszédság: Kaszásné segítségére siettek és a menekülő legényt elfogták. A közeli rendőrkapitányságról egy rendőrellenőr el­ment a helyszínre és a támadót bevitte a IV. kerületi kapitányságra. Dajka István itt az­zal védekezett, hogy azért ment a nyugalma­zott főispán lakására, hogy segítséget kér­jen tőle, mert most kereset nélkül van. A főispánt nem találta otthon, diskurálni kez­dett a szakácsnővel, a­ki megtetszett neki. Miután az nem hajlott a kérésére, erőszakot akart rajta elkövetni. Gyilko­­sági kísérlet vagy rablás esze ágában sem volt. A rendőr­ség mégis letartóztatta és mindenáron azt akarja kisütni, hogy Dajka István rablógyil­kosságot tervezett. Meghasadt a szive. Háromszék megyében történt. Kozma Mihályné szárhegyi lakos egyetlen fiát besorozták katonának és most kellett neki bevonulni. Édesanyja elkísérte fiát a vasúti állomásig, hol búcsút vett tőle. Alig hogy a vonat elindult, Kozma Mihály­né a szivéhez kapott, összerogyott és meg­halt. A vizsgálat nyomán kiderült, hogy az özvegyasszonynak a szive repedt meg fia utáni bánatában. Kútba esett anyakönyvvezető. Tiszapolgá­­ron a község közepén a legforgalmasabb he­lyen évek óta van egy kút, a­melynek kává­ja sincsen és csak néhány szál deszkával van letakarva, úgy, hogy már több ízben történt baleset a nyitott kút miatt. Nagy Kálmán anyakönyvvezető, a­mikor egy társaságból hazafelé indult útját a kút felé vette és egész nyugodtan haladt át rajta, a­mikor hirtelen lába alatt a deszka megroppant és Nagy Kálmán a kutba esett. Segélykiáltására a közeli lakók odasiettek és nagynehezen ki­mentették. Az anyakönyvvezető súlyosan megsebesült. A tanyai kultúra. Hódmezővásárhelyről írják, hogy a városhoz közel fekvő tanyán Füvesi József kilenc éves gyermek egy bősz szupengéjű­ késsel a nyakán megsebezte ma­gát, azután a hasába szúrt. A kerületi orvos megoperálta és a borzalmas sebeket bevarr­ta, délutánig a gyermek eszméletlen állapot­ban volt és mikor magához tért, elmondta az öngyilkossági kísérlet okát. Szülei mész­szire kintlaknak a pusztán, ő nagyatyjának, Gajdán Pálnak a tanyájáról járt az iskolába. Három nappal ezelőtt beteg lett, megfájdult a torka, hogy iskolába sem mehetett. Mi­vel fulladozott is, kérte nagyatyját, hogy vi­gyék el az orvoshoz, de az kérését nem tel­jesítette, a­mi végleg elkeserítette. Attól való félelmében, hogy a torokfájás megful­­lasztja, elővette a kést és először a torkába, majd a hasába szúrta, hogy haljon meg egy­szerre és ne kínlódjon sokáig. A tiszti kard. Aradon a város legforgal­masabb helyén Zay Imre honvédhuszárhad­­nagy összeszólalkozott Brassay Ernő városi adótiszttel, kardot rántott és összevagdalta Brassayt. A szerencsétlen embert, a­kinek mindkét kezén több szúrt és vágott seb van, eszméletlen állapotban vitték egy közeli fű­­szerkereskedésbe és onnan a kórházba. A verekedés után nagy tömeg nép gyűlt ösz­­sze, a­mely meg akarta verni a hadnagyot, de Zay revolvert nyitott és­ fenyegetődzött, hogy lelövi, a­ki hozzányúl. Brassayt dél­után a kórházban kihallgatták. Azt vallja, hogy Zay hadnagy őt hosszan követte és egy néptelen utcán minden inzultus nélkül meg­támadta. Három súlyos sebet kapott. A kis “törvénytelen.” A szegedi árvaszék­­hez két följelentés érkezett Richter József államvasú­ti hivatalnok ellen. A följelenté­sek szerint Richter négy éves leánykáját állandóan ütik-verik, sötét odúban tartják és csak korpával etetik. Pálffy József árva­széki elnök intézkedésére Richter leánykáját bevitték a gyermekmenhelyre, a­hol az orvo­si vizsgálat a leányka testén sanyargatás és külső erőszak nyomait konstatálta. A kis­­­leány testén levő szederjes véraláfutások naponkénti bottal való veréstől származtak.­­ A kis leány Richternek törvénytelen szár­mazású gyermeke. Petráss Sári soffőrje, Kiss Ernő, a színész­nő egyik kirándulása alkalmával azzal szó­rakozott, hogy revolverrel lövöldözött a Hungária­ körúton, mert állítólag megdobál­ták az automobilt. A lövés egy Puskás András nevű fiút veszedelmesen meg is se­­besített. A soffőrt letartóztatták, azonban a bájos mosolyit ifjú művésznő kérésére csakhamar szabadlábra helyezte az udvarias vizsgálóbíró. Hiszen nem olyan nagy bűn az utcán járókat meglőni, mint szocialista cikket írni. A bíróság azonban a lövöldöző soffőrt mégis elítélte hat havi börtönre. És most a tábla elé került az ügy. A híres bu­dapesti tábla elé, a­mely a szocialisták bün­tetését megduplázza. A bájos mosolyú ifjú­­ művésznő soffőrjéhez kegyes volt a tábla.­­ Leszállította a büntetését négy havi fogház­ra. Templomszentelés borral. Sajólúd, borsod m­.-i községben templomszentelés volt. Far­kas Gyula plébános ebből az alkalomból hí­veinek 210 liter bort adott, hogy mulassa­nak. Mulattak is annyira, hogy mikor már jól berúgtak, még a­­papot is megverték. A községi ,biró szétverette őket és a mulatságot beszüntette. A hívek egy részének seh­ogy­­sem tetszett ez az eljárás s bosszút forral­tak a községi bíró, Dorbák János ellen s mikor hazafelé ment, utána sompolyogtak, házának az összes ablakait beverték s több kárt is okoztak. Szóval a templomszentelés örökké emlékezetes marad a sajóládi hívek életében. Gyilkosság önvédelemből. Kévés József, tarnazsadányi ácslegény Szolnokon átutaz­­tában bement a vasúti állomás közelében lévő Szabó-féle korcsmába, a­hol ételt és italt fogyasztott. A fizetésnél összeütközés támadt közte és a korcsmáros között. Szó­váltásba keveredtek majd a korcsmáros több­ször arcul ütötte Kévést, a­ki panaszra ment a vasúti csendőrséghez, majd egy csendőr­rel tért vissza a korcsmába, a­mikor Szabó felesége rárontott és mielőtt a csendőr meg­akadályozhatta volna Kévést fojtogatni kezd­te. Kévés önvédelemből bicskát rántott elő és az asszonyt agyonszúrta. Kévést letar­tóztatták. A lefoglalt­ cápa. Budapesten néhány nap óta óriási cápát mutogat a Váci­ köruton be­lépődíj mellett Bátori Jenő vállalkozó. Bá­­tori egyik hitelezője a Kallós Jenő és Rónai Gyula malomépítő cég egy régi 400 koronás követelésének födözésére Már János végre­hajtó útján lefoglalta a cápát a mélyért a Nemzeti Múzeum igazgatósága időközben már 5000 korona vételárat ajánlott föl. Ugyancsak lefoglalta a bírósági végrehajtó a belépődíjakat is. A cég zárgondnokot ve­zetett be a ki most a belépődíjakat szedi, a melyből a fölperes követelését ki fogja egyen­líteni. Húszan agyonvertek egyet. A pestvárme­gyei Tápiógyörgyén busz legény kapával, kaszával,­­bottal megtámadta Varró József földmivest és agyonverte. A szerencsétlen embernek fejét teljesen szétverték. .Cafa­tokban lógott le testéről a hús és fölismer­­hetetlen ronccsá lett. A tápiószentgyörgyi csendőrség a gyilkossági ügyben már letar­tóztatott tizenkét embert és a többi nyolc ellen is kiadták az elfogató parancsot. Az alkohol. Székesfehérváron Vagyoczky Ferenc 50 éves kőmives a feleségére és fiára lőtt, de a golyók célt tévesztettek. A me­rénylő ezután földdel töltötte meg pisztolyát és szájába lőtt. A lövés oly erős volt, hogy fejét teljesen letépte és szétroncsolta. Va­­gyóczky iszákos ember volt és ezért örökös viszálykodásban élt családjával. Harc a medvével. Vöröskő gömörmegyei községben Iván Józsefet, a Koburg urada­lom erdőőrét szarvascserkészet közben négy medve megtámadta. A közelben levő mun­kások a veszedelemben forgó erdőőr segít­ségére siettek, de az állatok letépték a sze­rencsétlen ember kezét és hátát úgy össze­marcangolták már akkorra, hogy haldoklik. Megölte a pálinka. Bede József, gacsályi (Szatmár) földmives nagy mulatságot csa­­­­pott a minap. Úgy elázott a mulatság so­rán, hogy eszméletlen állapotban volt, a­mi­kor haza szállították a korcsmából. Otthon rosszul lett és egy félórai kínlódás után meg­halt. A vizsgálat megállapította, hogy ha­lálát a túlságos mértékben fogyasztott pá­linka okozta. Gyilkos család. Tavaly májusban eltűnt Simon Mátyás irsai tanyai lakos. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy a szerencsét­len embert saját családja pusztította el. Fe­lesége és menye bujtották föl két fiát a gyil­kosságra, mert az öreg durva, iszákos és do­logkerülő volt, a­kitől az egész család sokat szenvedett. Két fia fojtotta meg zsineggel, azután elrejtették a disznóólban, majd elás­ták a homokbuckák között. Mikor holttes­tét megtalálták, még nyakán volt a zsineg, zsebében pedig félig telt pálinkás bütykös. A pestvidéki törvényszék vizsgálóbírája­­most hallgatja ki az egész letartóztatott családot, elsősorban a meggyilkolt vejét a­kinek beismerése vezetett a szörnyű eset kiderítésére. 1909 november 6.

Next