Előre, 1914. március (10. évfolyam, 676-699, 670-671. szám)
1914-03-01 / Melléklet
‘---^ ~ # ^ ^ ^ ^ ^ ^ MELLÉKLET " ~ ^ 1914 MÁRCIUS 1. * MAGAZIN SECTION . -111 A NYOMORGÓK KÁLVÁRIÁJA. — KÉPEK AZ „ÁLDOTT KAPITALISTA” CIVILIZÁCIÓRÓL. — ÉHSÉG ÉS NYOMOR A MILLIÓK VÁROSÁBAN. — MUNKÁSSORE NEW YORKBAN. Még hull a hó! — buggyant ki a minap száz meg ezer felnőtt ember ajkáról az örvendező hang, mint mikor a gyermek örül valaminek. Még egyre esik ! —- mondták az asszonyaik is, nem kisebb örömmel, mint férjeik. Az utcán valóságos szibériai tél dühöngött. Vastag hóréteg takarta a földet, az utcákat, a tereket, a vasúti kocsikat, a paloták bejáratait. Összevegyült az ég a földdel. Köröskörül hó van, hó és hó mindenütt. A villamosok megakadtak, a közlekedés megállóit, az automobilok megrekedtek egy helyen, a lovak kínlódva húzták besüppedő lábaikat a puha hótömegből, a járókelők alig tudtak vánszorogni. Az arcokba csapott mindenhonnan a hóval kevert, csípős szél... De — mint a kedves vendéghez — úgy örültek sok ezren a fehér hóhoz; nekik a fehér pelyhek nem hó volt, hanem hulló égi manna... A munkanélküliek seregét értjük, akik már szinte kinézték a szemeiket egy kis munkáért; értjük itt a szegény családanyákat, akik égető kint szenvednek — egy darabka kenyér után. Ezek a kiéhezett páriák valamennyin munkabíró, dolgozni akaró emberek, de a krízis, a kapitalista rend mai felfordult világában , fölöslegesekké váltak. A dolgos kezeknek nem jutott munka. Hanem bőven kijutott nekik az éhségből és nyomorból, nekik és családjaiknak, a megkínzott asszonyoknak és az éhes gyermekeknek egyaránt. A hulló hó ezeknek valóságos megmentője. Ménnél vastagabb a hólepel, annál több munkára van kilátás annak eltakarításával. A hó esik és esni készül! — A sok nyomorgó loholva törtet ki az utcára dolgozni... Az asszonyok, a gyermekek sóvárgó pillantásai simogatják a sűrű hópelyheket, amelyek lassan rakódnak le vastag kéregben... Sok éhes család minden reménye összegyűlendik a fehéren villanó hóban... És megindult afölösleges emberek” serege a munkaközvetítő irodákba. Az utcatisztító hivatal irodái megteltek extra kezekkel, akik a hótakarításnál akarnak munkát kapni. A végtelen sor messze húzódik ki az utcára. Ott várnak a munkanélküliek. Most van az ő idejük, ez a havas hét az ő reménységük... Sok már előre örvendez, hogy végre valahára nem tér haza üres kézzel, lesz pár cent kenyérre, szénre... Esik a hó, esik a hó. . . De nemcsak ‘’fölösleges embereket” gyűjtött össze a hulldogáló hó, hanem odajöttek az irodákba a ‘‘volt emberek’a letört egzisztenciák, azok, akiknek a hólapátolás most utolsó, végső reménységük. Ezek a “volt emberek” azok, akik valaha jobb világot is láttak, akik szerepet játszottak a társaséletben, akik eddig intelligens munkával foglalkoztak. Volt idő, amikor ezek közbecsülésnek, tiszteletnek örvendtek, de a kapitalista szerencsekerék fordult egyet és ezek lekerültek a porondra... Lekerültek az élet tülekedő harcába, a nyomor proletárjai közé. Nem segített rajtuk senki és most ezek is munkanélkül járnak. Éhesen, rongyosan ténferegnek ezek a szellemi proletárok, akiket "volt embereknek” tekintenek felülről. Ezek is örömrepesve siettek a közvetítő irodákba, reménykedve, hogy hónapokon át tartó nyomorukban a hó fogja őket kenyérhez juttatni. A munkaközvetítő irodák már hónapok óta egy választ adnak a bekopogtatóknak: nincsen dzsáb! Most azonban nagy az öröm. Itt a hó, a kedves, megváltó, kenyeret adó hó, amelyet lapátolni, hordani, szállítani lehet... Van már munka a “fölösleges embereknek” s a “volt embereknek” is... A Lanyette Street 27. száma alatt van a “ munkástőzsde ”, amelyet a város pár héttel ezelőtt rendezett be a munkanélküliek számára. Ebben a munaközvetitő irodában állunk s végignézzük a den jelenet maradandó nyomot hagy a szemlélőben. Apró drámák, tragédiák játszódnak le itt percenként. Belép egy fiatalember, pvikkerrel az orrán, foszlott cipőkben, amelyből a lába kilátszik. — Mi a foglalkozása? — kérdi a clerk. — Specialista vagyok, távirdász, dolgoztam ... — Akar havat lapátolni? — kérdi közbevágva tőle türelmetlenül a clerk. — Hát van mibe válogatnom? — Itt van a cédula, menjen ide és ide, de gyorsan! Next,! A “next” egy középkorú férfi olyan homlokkal, mint egy tudós és olyan ruhában, mint egy tramp. Azt mondja: — Elvégeztem a Yale-egyetemet, aztán professzor voltam egy főiskolában, beszélek — az angolon kívül — franciul, arabul, spanyolul, németül... szeretném, ha... — Havat lapátolni akar? — Bármilyen munkát elvégzek.. . — Itt a jegy — szól a clerk, — menjen ide és ide, de gyorsan! Next! Idősebb nő lép elő, szelíd szemekkel, sápadt ,amelyről leolvasni, hogy valamikor jobb sorsban élt, intelligens megjelenésű. . — Mi a foglalkozása? — Az óhazában utazónő voltam Kivándoroltam Oroszországból, mert pogromot csináltak. Itt volt egylányom, ahhoz mentem, aki engem is, meg gyermekeit is nehéz munkával tartott el, özvegy volt s nemrég bennégett a gyárban. Az árvák gondozása rám maradt. Eleintem dolgozni. Voltam ápolónő, dolgoztam shopban, súroltam fluorokat és most sehol sem tudok munkát kapni. Járok, mint az árnyék, árva unokáim éhesek, nélkülöznek... — Nem tehetünk semmit az érdekében. — volt a válasz. — De az isten szerelmére! — kiáltotta két,ségelesetten a szegény asszony — nézze, milyen nagy a hó, adjon egy lapátot, hadd dolgozzam egy darabka kenyérért... — Next! — kiáltotta harsányan a hivatalnok s közönyösen felvonta vállait. — Mi a foglalkozása? — kérdé csodálkozva egy hatalmas, atléta-termetű embertől, aki elébe lépett. — Bányász vagyok. Calumetből, 22 évig dolgoztam a föld alatt. Kibányásztam kincset érő réztömeget, de nem magamnak, hanem a kompániáknak. Sokáig szenvedtünk és amikor meg akartuk javítani a helyzetünket és sztrájkba mentünk, ellenünk küldtük a katonaságot,, a rendőrséget, a fegyveres bányaőröket. Kínoztak, vertek, üldöztek bennünket irgalmatlanul. S most itt vagyok... — Menjen az új Subway-hoz, meglehet, hogy ott kap munkát — tanácsolta a clerk. — Mit, subway! — felelte a bányász — eleget dolgoztam a föld alatt. Engedjenek már egyszer szabad levegőt szívni. Adjon lapátot, inkább havat takarítok!... — Itt a jegy, menjen gyorsan — szól a hivatalnok és harsányan kiált: next! ismét egy nő lépett elő, szép, fiatal asszony, rongyos kendővel a fején. — Mi a foglalkozása? — Férjem üvegmunkás, de beteg lett. Tüdővészt kapott. Házunkban nincsen kenyér, nincs egy darabka szén. Meghalhatunk a nyomortól. De én fiatal, egészséges és erős vagyok és dolgozni szeretnék. Adjon egy tibetet, megyek havat lapátolni. — De lady — feleli a clerk belenézve a szép szemekbe és a halovány arcra — nőket nem alkalmazhatunk ilyen munkára .... — Hát a nő haljon éhen? szól a szép aszszony. — Elengedem önöknek a hölgy iránti tiszteletet, csak arra kérem önöket, ne rabolják el a munkához való jogomat. Becsületes munkával akarom megkeresni a kenyeremet ... • — Jöjjön később, majd meglátjuk, mit tehetünk az érdekében — síet az udvariaskodó hivatalnok fölvillanó szemmel. Next— Foglalkozása? — Pék vagyok. Nincs munkám, havat akark lapátolni. — Itt a tikét — és megmondja, hova menjen havat hányni. Jön a következő. — Mi a foglalkozása? — Voltam vasúti kalauz, átéltem két vonatösszeütközést. Beleőszültem a borzalmakba, a rettenetes látványba és megundorodva otthagytam a helyemet. Más munka után néztem, de hónapok óta képtelen vagyok munkát kapni. Szeretnék havat lapátolni. — Itt a jegy és menjen ide s oda. Next... És igy ment az végtelen sorokon át, next next után. Zsidók, angolok, németek, olaszok, magyarok, szlávok vegyesen álltak a sorban. Sokan kétségbeesetten maradtak: ülve az irodában vagy dideregve mentek ki a havas utcára, de a legtöbb markába szorította tiketjét és rohanva igyekezett oda, ahova az szólt, havat lapátolni. A hó hegymagasságnyira van az utcákon, tereken és mindenütt látni meggörnyedt, didergő “fölösleges embereket”, vagy “volt embereket”, amint loholva, gyorsan lapátolják a fehér havat. A nagy város fölött sűrű szürkeség borul, ismét hóesés készül. A sok letört ember reménykedve néz föl és becézve dünnyögi: “Csak hulljon, csak hulljon a hó... A hó sok munkát, ad és a munka darabka kenyeret”... Esik a hó! Esik a nyomor legnagyobb városára, New Yorkra. A FÖLÖSLEGES EMBEREK Jones anyó brutális elfogatása. A farizeuskodó kapitalista hazafiak durva katonákkal hurcoltattuk el Jones anyót, tisztelik. Amerikában a kort, a nőt... így A női szavazati jog. AZ OLASZ KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK ÉS A NŐI SZAVAZATI JOG. — CANADA ÉS A NŐI SZAVAZATI JOG. — KIK SZAVAZHATNAK ABRIT KOLÓNIÁKBAN? A nők z utóbbiévekben erőteljes harcot kezdtek a női szavazati jog megadása érdekében. Az angol gyújtogató suffragettek tetteiről — világraszóló botrányhírekkel kapcsolatban — tudomást vehettünk. A bátor nők azonban nem nyugosznak és noha nagyon távol vannak még attól, hogy a női szavazatijogot kivívhassák, mégis némi eredményt már is elértek az angol provinciákban. Elsősorban azonban figyelmet érdemelnek az olasz nők, akik a legutóbbi olasz képviselőválasztások alkalmával Milanóban, Turinban és Hennában erős agitációt fejtettek ki azok ellen a polgári jelöltek ellen, akikről tudva van, hogy ellene vannak a nő szavazatijog megadásának. Röpiratokkal, plakátokkal fordultak az olasz suffragettek a választópolgársághoz és fölhívták, azokat, hogy ne szavazzanak a női szavazati jog ellenzőire. Milanóban röpiratban fordultak az egyik jelölt ellen, akiről tudott dolog, hogy ellene van a női szavazati jognak. A canadai nők szintén követik az anyaország nőmozgalmát és a korlátolt női szavazati jog kiterjesztésére széleskörű agitációt indítottak. A harcias suffragettek, természetesen a vagyonos osztály asszonyai és lányai, csak a maguk javára óhajtják a szavazati jogot. A munkásasszonyoknak és leányoknak ,éppen úgy, mint hasonló gondolkozása férfiaik, nem követelnek és nem is adnak választójogot. Ezek a suffragettek legutóbb Torontóbanharcoltak A községi választásoknál eddig ugyanis csak özvegy nők és magánzónők vehettek részt, úgyszintén a férfiaknak is csak egy része szavazhatott. Ennélfogva általános szavazás megejtése végett fordultak nemrég a nők a tartományi kormányhoz, hogy necsak az említett nők, hanem a férjes asszonyok is szavazhassanak. Az ajánlatot nagy többséggel elfogadta a tartományi gyűlés és most általános szavazásra kell a kérdést, bocsátani.