Előre, 1914. október (10. évfolyam, 841-858. szám)
1914-10-10 / Second section
I ki OROSZ BÖRTÖNSIROK I M M Az orosz börtönsirokról van szó. Azokról a kegyetlenkedésekről, amelyeket az oroszbörtönök szerencsétlen lakóinak el kell szenvedniük a hóhércár pribékjeitől. A cáribanditák a forradalomtól való irtózatos félelmükben az ■gesz országból temetőt csináltak, ahol a Szölgyek és Az évek korlátlanul uralkodnak és a pl lépten-nyomon felénk mered az elesett szanelse "hősöknek egy-egy sírja. Minden emberérzést megcsúfol az a vadállatiasság, a mely■i ezek a banditák rávetik magukat különösen a politikai foglyokra. A foglyokon elkölt kegytlenkedésekkel akarják megfélem°ii a forradalmat, azt a tisztító vihart , ily minden mesterkedés és minden gazság éltére egy napon mégis csak elsöpri őket összes élményeikkel egyetemben. Az orosz börtönlakók száma jellemzi legibart a cári pribékek kétségbeesett erőlködő- közel negyedmillió ember senyved az ősz börtönsirokban. És ellenére a rainduyan világgá kürtött hivatalos megnyugtatásnak, amelyek szerint “a birodalomban mint csendes”, állandóan növekszik az elfogottak száma. Tíz év előtt a foglyok átlagos napi állománya 84.632 volt. 1910 végén ez a szám 175.000-re emelkedett. A hivatalos kimutatás szerint a foglyok átlagos napi állománya volt 1005-ben 85.184, 1906-ban 111.403, 1907-ben: 138.500, 1908-ban: 171.219, 1909-ben 173.047 és 1910-ben 175.000. De ez a szám még mindig nem teljes. Ehhez jönnek még az után, azaz szállítás alatt levő foglyok és a fiatalkorú bűnösök” számára létesített úgynevezett javító-intézetekben elhelyezettek, akiknek a száma körülbelül 50.000-re rúg. Az orosz börtönsírok lakóinak véghetetlenül sokat kell szenvedniök. Alegrettenetesebb potok az úgynevezett katorga-börtönökben uralkodnak, amelyek jobbatlan politikai bűnösökkel vannak benépesítve. A katorga-foglyok száma több mint 30.000. A katorga-börtönök lakói szőröstől-bőröstől ki vannak szolgáltatva a koronás hóhér pribékjeinek. Már évek óta olyan kegyetlenkedések és megkínzatások folynak ezekben a börtönökben, hogy a szó teljes értelmében meghal az ember ereiben a vér, ha mi ismeri ennek a mártíromságnak a részleteit. Az úgynevezett katorga vagy kényszermunka a legsúlyosabb büntetés Oroszországban. Régenta csak a közönséges gonosztevőket sújtották ezzel a barbár büntetéssel. De amióta Oroszországban politikai pörök is vannak, azóta politikai vétségekért is kényszermunkával büntetnek. Ez a büntetés megfosztja az elítéltet összes polgári és társadalmi jogaitól, fölborítja a házasságát, elkobozza magánvagyonát és kegyetlenül szigorú börtönszabályoknak veti alá. E szabályoknak két főbb pontja: a kényszermunka és a nehéz rablánc állandó viselése. A legkisebb vétségért vagy ellenállásértmegkorbácsolják a foglyokat. És a politikai katoryafoglyokbizonyos tekintetben még szigorúbb elbánásban részesülnek, mint ezt egyébként a szabályok megengednék. Évekkel ezelőtt megkísértették a politikai foglyokat is testi fenyítékkel büntetni. De ez a kísérlet akkor tömeges öngyilkosságokat eredményezett. Ekkor fölhagytak vele és egész 1907-ig nem nyúltak ehhez a rendszabályhoz. A forradalmi esztendőkben Szibéria összes katorga-börtönei megteltek politikai foglyokkal, amelyeknek száma jelenleg 10.000-re rúg. Az európai Oroszországban is egész sereg borut, alakítottak át ideiglenesen katorga-'börtöikké. Amikor aztán az ellenforradalom erőre apott, megújult a politikai foglyokkal valókegyetlenkedés és azóta napirenden van a meg• -'"Hái'soltatásuk. A kormányzókat utasítottakség esetén katonai karhatalmat a börtöngizgatók rendelkezésére tudatták, hogy szabadságuk jó véres harcok egész sorozata. Pokoli kínok és szenvedések színhelyeivé váltak ettől fogva a katorga-börtönök, amelyeknek véres epizódjaiból bemutatunk néhányat. A vologdai börtön az elmúlt esztendőiben új igazgatót kapott. Kipróbált vérebet. Az új igazgatónak az volt a legelső dolga, hogy megszigorította az amúgy is embertelenül szigorú börtönszabályokat. És amikor ennek következtében “nyugtalankodás” támadt a foglyok között, nyolcvanhatot megkorbácsoltatott közölük. Négy cellának alakói egy napon megtagadták a munkát és kijelentették, hogy addig nem dolgoznak, amíg nem biztosítják őket, hogy az eddigi undorító bőrteledel helyett, amelyen egyesztendőben 250 napon át kell eltengődniük a vologdai foglyoknak, az előírásos élelmezést kapják. Erre másnap az igazgató maga elé vezettette a foglyokat és fölolvasott előttük egy a börtönfelügyelőségtől jött állítólagos utasítást, amely szerint a foglyoknak kivétel nélkül böjtölniök kell. Most azután választaniok kellett a foglyoknak: munka és korbács között. És félóra múltán már valamennyien dolgoztak. Ez a fordulat természetesen csalódást okozott a vérszomjas börtönigazgatónak, aki már kéjelegve leste, hogy mikor csaphat le a védtelen foglyokra. A következő napon összezördült valamelyik fogoly az egyik börtönőrrel. Nagy lárma keletkezett. Erre a foglyok a celláikban levő padokkal döngetni kezdték a börtönajtókat. Ez épp elég volt. A börtönőrséget nyomban fölvonultatták a cellák elé és sortüzet adattak vele a cellákra. Nagysokára katonaság is érkezett a börtönépületbe és megkezdődött a foglyok megrendszabályozása. Százöt foglyot behurcoltak a gőzfürdőbe, ahol az orvos megvizsgálta őket, hogy várjon kibírják-e a testi fenyítéket? Kilencvenet közölök ,alkalmasnak talált a büntetésre. Ezeket aztán bevezették egy erre a célra rendelt helyiségbe, ahol már várták őket a pribékek, akik rögtön kámzsát dobtak az áldozatok fejeire és megkezdődött a korbácsolás. Reggeltől estig szünet nélkül ütötték a szerencsétleneket. Másnap aztán a börtöngizgató sorra járta a cellákat és gúnyosan kérdezte a foglyoktól: — No, hogy érzitek magatokat? A serentói börtönben lejátszódott események azonban fölülmúlták a vologdai véreb gazságait. Ebben a börtönben az igazgatóság már évek óta szívós küzdelmet folytatott a Szászastov körül csoportosult politikai foglyokkal, akik kijelentették, hogy a foglyok testi bántalmazása esetén tömeges öngyilkosságokkal felelnek majd. Ez a fenyegetés egy ideig hatott. Csakhogy a börtöngizgatóság mindenáron vért akart látni és ezért végre is más eszközökhöz folyamodott, hogy a politikai foglyok‘e 11 előállását” megtörje. A cellák előtt felállított őrség egy napon minden előzmény nélkül tüzelni kezdett és a lövöldözés ettől fogva egész rendszerrévált. Minden jel arra vallott, hogy orgyilkossággal akarják elpusztítani a gyűlölt ellenfelet. Amikor később a serentói börtön a kegyetlenkedéseiről Oroszországban jól ismert Wyssocki személyében új igazgatót kapott, fokozódott a foglyok szenvedése. Ez a véreb, aki a nikolajevi börtönben izzó vassal kínozta a foglyokat, nyomban hivatalba lépésekor találomra kiválasztott néhány politikai foglyot és megkorbácsoltatta őket. Erre heten közülök öngyilkosságot kíséreltek meg. De csak Szaszanov tudott meghalni. Ekkor felsőbb utasításra egyelőre beszüntették Serentuiban a kínzásokat, de folytatták Wolgacsban, ahová a serentui foglyok egy részét átszállították. Egy Malinovszki nevű foglyot például, akit előrehaladott tüdőbaja ellenére arra kényszerítettek, hogy gyalogosan tegye meg az utat Serentusból a majdnem kétszázhatvan kilométernyire fekvő Wolgnesig, nyomban megérkezésekor sötét zárkába csuktak. A Jekaterinoslavi börtönben 1908-ban ötvennyolc foglyot öltek meg egy mészárlás alkalmával. Ebben a börtönben még mostanában is állandóan kínozzák a politikai foglyokat. A tobolski börtönsír igazgatója rendszerré tette a foglyok éjjeli zaklatását. Ilyenkor a börtönőrök sorra járták a cellákat és mindenekelőtt pőrére vetkőztették az álmukból fölvert foglyokat. Azután megvizsgálták a szájukat és végbélnyílásukat, amelyet eközben erre a célra készített kínzóeszközzel erőszakosan, tágítottak és mialatt lenyomták a fogoly fejét egészen a földig, ráparancsoltak, hogy ebben a a helyzetben háromszor egymásután felköhögjön. Aki ennek a módszernek ellenszegült, azt a legbar- bárabb módon megkínozták. Ebben a börtönben alig múlt vagy múlik el nap, amelyen nyolc-tíz foglyot meg ne korbácsolnának. Sokan éhségsztrájkkal, mások öngyilkossággal felelnek a kínzásokra. Az őreikatorga-börtön borzalmait sejtetik a következők: Az újonnan érkező politikai foglyokat a gőzfürdőben fogadják, ahol ,mezítelenre vetkőztetve, fellökik őket és jó ideig rajtuk tipródnak. Közben természetesen alaposan meg is öklözik őket. Ez a fogadtatás figyelmeztetés akar lenni, hogy ebben a börtönben nem ismerik a tréfát. És ebben a műveletben részt vesz a börtön egész személyzete, ki-ki a maga módja szerint. Az egyik börtönőrnek már olyan nagy gyakorlata volt az ütlegelésben, hogy rendszerint már az első ökölcsapástól megrepedt a kezei közé került fogoly földobja. A "fogadtatás" után a kijelölt cellákba vezetik a foglyokat, ahol újból kezdődik a kálváriájuk. Mindenkinek szabadságában áll a foglyokat addig verni, amíg csak eszméletüket el nem vesztik. Ilyen körülmények között érthető, ha a vérebek változatosságra törekszenek és a kínzások különböző módját eszelik ki. Az egyik börtönőr például arra kényszeríti a foglyot, hogy fejét az ajtó közbe dugja és ekkor minden egyes alkalommal öklével a fogoly orrára vág. Egy másik vérebnek meg az a mulatsága,, hogy a földön fekvő fogoly hasát rugdossa. A foglyok öngyilkossága napirenden van ebben a börtönben. Itt ölte meg magát Sopotnitzky nevű diák is, akit a második duma szociládemokrata frakciója ellen indított perből folyólag kényszermunkára ítéltek. A moszkvai ” Butyski "-börtönben valami Drushinin nevű véreb garázdálkodik, aki a szó szoros értelmében kéjeleg a megkínzott foglyok jajgatásában és a korbácsütések nyomán kifrecsusenő vérben. Akinek a kabátjáról egy gomb hiányzik, aki nem köszön elég udvariasan, vagy aki levelet kap egy elvtársától vagy ilyet ír, sötét zárkába, kerül heteken, át vagy imegkorbácsolják. Minden elfogadható ok nélkül verik a foglyokat, tisztán a börtönbizogatóság mulattatására vagy időtöltésből. A börtönőrök külön kiképzést nyernek a kínzásokból. Aki közülük nem hajlandó az embertelenségekre, azt minden további nélkül elbocsátják a szolgálatból. A fogházorvosok teljes egyetértésben vannak a börtönszemélyzettel és bestiális módon megkínozzák az eléjük került beteg foglyokat. Példa erre az alexandroski börtön orvosának az eljárása. Ha úgy találja, hogy valamelyik fogolynak az idegrendszere tényleg meg van támadva, akkor néhány hétre magánzárkába csukatja. Ennek leteltével teljesen mezítelenre vetkőztetve jéghideg cellába kerül a beteg — ”izolátornak hívják az ilyen cellát —, ahol a puszta földön kell feküdnie. Ilyen orvosi ellátásban részesülnek az idegbetegek. De menjünk tovább. Egy Kosaka nevű fogoly, aki halálos betegen feküdt a kórházban, egy napon panaszkodott az orvosnak, hogy nem tudja a húst, megrágni és könnyebb élelmezést kért. Erre az orvos káposztát és darakenyeret rendelt számára. A kórházba hoznak egy Iljiu nevű foglyot. Egyik lábán égett sebei vannak. Az orvos üszkösödést konstatál, de a műtétet elhalasztja a legközelebbi operációs napra és négy nappal később levágja a haldokló ember lábát. A tifuszos betegek osztályára behoznak egy negyvenfokos lázas, eszméletlen állapotban levő, kezén-lábán megláncolt katorga-foglyot. Az orvos nem ad utasítást a láncok eltávolítására, és így az ápolók hirtelenébennem tudják, hogy miképp öltöztessék át a beteget, végre levágják testéről a piszkos inget és tisztát húznak reá, anélkül azonban, hogy a karjára is ráhúznák. Később a beteg valahogy kiszabadítja kezeit a láncokból és ösztönszerűen beledugja kezeit az ingujjaktba. Jön az orvos. — Hol vannak a láncok? — rivall az ápolókAz ápolók megjegyzik, hogy a beteg maga távolította el a láncokat, mert másképp nem tudta volna ingét magára ölteni. rá.