Előre, 1917. május (13. évfolyam, 1627-1653. szám)
1917-05-01 / 1627. szám
Mt' A JÖVŐ CIVILIZÁ- 41 |,?S\r.V*PjrR ig|| II (MINDENT LÁT! | CIÓ HIRDETŐJE ÉS , fvre *r"k\. $5.„0 j^Rat^ IP Sfapfti | . um [MINDENT TUD! | J harci eszköze \ ITZl S3 | |jg f|| fSj §g| ! «:« -'mindent megírj | | Vfain Office: 5 East 3rd St., New York. Tel: Orchard 8390 JsBSäHHHBr jlllfMil IIIIIi# Mm %% MEGJELENIK NAPONTA CTTY EDITION voExm" fi v FOLYAM. No. 1627. NEW^ORkT CLEVELAND^ CHICAGO* TUESDAY (KEDD), MAY l, 1(917. yG¥ES SZÁM ÁRA 2 CENT. TISZA MARAD így kívánja a király. De fájdalomdijul választói jogot és földet ígér a népnek A reggeli World jelenti Londonon át érkező budapesti táviratok alapján, hogy Tisza István gróf magyar miniszterelnök, akinek lemondását mi is jelentettük, Károly király határozott kívánságára, mégis megmarad állásában. Károly király ezt a kívánságát a World londoni információi szerint, egy személyes kéziratban közölte Tisza Istvánnal. Az uralkodói kézirat állítólag azt mondta, hogy Károly király, a magyar pártvezérek meghallgatása után, nem lát okot a kormány távozására, a kabinetet megerősíti tehát állásában és Tisza Istvánt magát, biztosítja további bizalmáról. Mi a magunk részéről nagyon csodálkozunk rajta, hogy Károly magyar király, a magyar ellenzéki pártok vezéreinek meghallgatása után, erre a meglepő elhatározásra jutott. Csodálkozunk rajta nagyon, mert mi is ismerjük a magyarországi ellenzéknek Tisza Istvánról való véleményét, és meg vagyunk győződve róla, hogy ennél keservesebb májusi ajándékot nem is adhatott volna Károly király Magyarországnak. Úgy látszik azonban, hogy maga Tisza István is teljes tökéletességgel tisztában van azzal az undorodással, amellyel hatalmon maradását az egész ország fogadja, mert a keserű pirulához mindjárt cukros vizet és fájdalomdíjat is kínál. A királyi elhatározást közhírré tevő kormánynyilatkozat ugyanis, egyidejűleg mindjárt azt is közli, hogy a kormány rövid időn belül törvényjavaslatokat fog a parlament elé terjeszteni a választójogok demokratikus kiszélesítéséről, és a parasztság földéhségének kielégítéséről. Regisztráljuk ezeket a híreket, de amikor a magyarországi demokratikus reformok dolgát Tisza Istvánnal kapcsolatban kell emlegetnünk, úgy érezzük, mintha méltatlan meghurcolást követnénk el, ezen a tiszta, nagy emberi gondolaton. Tisza István és demokrácia! Ki az ördög hisz ebben az abszurdumban? A “VACUUM” ÜNNEPELJÜK ELSÜLYESZTÉSE MÁJUS 1-JÉT! LONDON, április 30. Ma hivatalos jelentést adtak ki arról, hogy egy német tengeralatti naszád elsüllyesztette a “Vacuum” felfegyverzett amerikai gőzöst. Egy amerikai tengerészhadnagy, kilenc amerikai matróz, a hajó kapitánya és a legénység néhány embere eltűnt és valószínűleg a hullámtengerbe vesztek. A gőzöst visszafelé való útja közben érte a torpedólövés. A legénység 18 embere csónakokba menekült és szerencsésen partra is szállott. A többi csónakokról és az azokba menekültekről semmit sem tudnak. A 2551 tonnás hajó azelőtt I “Behraian” nevet viselte és a kaliforniai Vacuum Oil Company tulajdonát képezte. A gőzös március 30-án, W. Harris kapitány parancsnoksága alatt hagyta el New Yorkot és Birkenhead-be indult. Nagy sztrájk Chicagóban CT- hét A40. áprilisi 30. A városihatóság véleménye szerint, a pékmesterek által imnoódott munkabeszüntetés komoly arányokat öltött. A város 15 legnagyobb sütödéje szombaton délután kizárta a munkásokat. A sztrájk óta egy millió kenyérrel kevesebb kerül naponta forgalomba Chicagóban. Attól tartanak, hoiozt a kisebb sütödéik is azonnal követni fogják a nagyobbak példáját. úgy a sütödék tulajdonosa, mint a unionok külön-külön gyűlést tartottak és mindegyik oldalon a legmesszebbmenő harcra készülnek. Az állami békéltető bizottság megérkezett és fölajánlotta közbenjárását. A városi tanács gyűlést készül tartani, amelyre mindkét fél delegátusait meghívja. Munkások! Elvtársak! Vonuljatok föl a mai nap tiszteletére a gyűléstermekbe, ahol a Munka ünnepnapjánakméltatását hallgatjátok meg. Történelmi időket élünk és az öntudatosan gondolkodó munkások tömegére van szükség, hogy a nemzetközi eszme, a béke és haladás ügyét szolgáló szocialista világnézet a szolidaritásban kifejezésre jusson. 1917 május elseje nehéz időkben találja Amerika munkástömegét s mindazok, akik az osztályharc katonáinak a soraiban küzdenek, jelenlétükkel tegyék impozánssá a nagy nemzetközi munkásünnepet. Az ünnepély programja a következő : A UNION SQUAREN délután 26-ig Local New York S. P. vezetése alatt nagygyűlés. Este 7 órakor a HARLEM RIVER CASINOBAN nagy nemzetközi ünnepély és bál Manhattan és Bronx S. P. német osztályainak és a magyar pártosztályok, szervezetek és dalárdák résztvételével. Az ARLINGTON HALL-BAN, St. Marks Pl. (E. 8 street) a S. P. ukrajnai nyelvcsoportnak rendezése mellett. BRONXBAN, a Niblo’s Gardenben, 170 street 3rd ave., este 8 órakor lesz nagy ünnepély. BROOKLYNBAN, a brooklyni Labor Lyceumban, 949 Willoughby ave., este 8 órakor a S. P. Local Kings vezetése alatt és több más nagy teremben. A nagy gyermekfölvonulás délelőtt 9 és fél óraikor kezdődik. A szájkosár-javaslat ellen A kormány megszavaztatni készül a cenzúra-javaslatot. A törvényjavaslat azonban revidiált formájában is nagyon reakciós. Ellenzék a javaslat ellen az országban és a parlamentben. A kémkedésekről szóló törvényjavaslatnak tudvalevőleg egy függőéve van, amelyik egyenesen a sajtó megrendszabályozására van száma. A javaslatnak ez a része a kormány által beterjesztett eredeti formájában olyan brutális és olyan veszedelmesen homályos volt, hogy a törvénytervezet már a két ház bizottságaiban fennakadt. A képviselőhöz jogügyi bizottsága egyáltalán nem is volt, hajlandó a javaslatot a ház plénuma elé beajánlani. A szenátus bizottsága azonban némiképpen megrevidiálva a felső ház asztalára juttatta a törvénytervezetet és azt első olvasásban a szenátus meg is szavazta. Tovább azonban még az engedelmes úri társaság sem mehetett, mert a reakciós javaslattal szemben kint az országban és az ország egész sajtójában olyan erős ellenzéki akció támadt, hogy ennek a nyomásnak nem igen lehetett ellentállni. A közvélemény megnyilatkozása olyan félreérthetetlen volt a kormány, próbálkozásával szemben, hogy maga Wilson elnök is szükségesnek látta a magyarázkodást. Az elnök ugyanis néhány nappal ezelőtt levelet írt John Brisbennek, a Hearst-féle lapok főemberének, amelyben azt mondotta, hogy minden olyanörvényjavaslatnak, amely a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát fenyegetné, ő maga lenne a legkérlelhetetlenebb ellenzéke, amennyiben az ilyen tendenciájú kormányjavaslatot soha sem látná el elnöki aláírásával. Ez a levél némiképpen megnyugtatta a kedélyeket, mert az volt az általános föltevés, hogy a kémkedési törvény sajtópasszusa vagy egyáltalán kimarad a javaslatból, vagy pedig még további revíziónak veti alá a kormány. Ez a reménykedés azonban nagyon rövid ideig tartó volt. Ma azt jelentik ugyanis Washingtonból, hogy a jogügyi kormányzat ismét be akarja nyújtani a javaslatot mind a két ház elé. Az új kormányjavaslat abban a formájában fogja a törvénytervezetet beterjeszteni ,ahogyan a szenátus bizottságra beajánlja. A javaslatnak azonban még ez a revidiált formája is olyan reakciós, hogy a kormány szándékának legelső hírére nemcsak maga a sajtó mozdult meg, de maga az ország közvéleménye is. Mégpedig olyan határozott és elszánt módon, hogy a javaslat sorsa végleg megpecsételtnek látszik. Az országos közhangulat nyomása alatt a parlament mindkét háza erős ellentállásra készül a reakciós cenzúrajavaslattal szemben és előre meg lehet jósolni, hogy ezt fiz ellentállást a kormány ezúttal nem fogja leszerelni tudni. A konskripcióból törvéyy lesz A két ház által elfogadott javaslatot már egyeztetik. A javaslat legkésőbb csütörtökig megkapja az elnök szankcióját. A hadkötelesek összeírása haladéktalanul megkezdődik. Washingtonból jelentik, hogy a kötelező katonai szolgálatról szóló törvénytervezet már az egyeztető bizottság előtt van, amely keddig, esetleg szerdáig elvégzi vele a dolgát, úgy, hogy a korrigáló szavazások hamarosan megtörténjenek s a javaslat legkésőbb csütörtökig az elnök elé kerülhessen aláírás végett. Az elnöki aláírás megtörténte után ugyanis a hadvezetőség azonnal meg akarja kezdeni a hadkötelesek összírását. Nevezetesebb eltérés a két ház által elfogadott javaslat között, Csak a szolgálati korhatárban van. A hadügyi hivatal eredeti tervezetében ugyanis a szolgálati korha-tár 21. évtől a 27-ik életévig volt megszabva. Ezt a korhatárt az al-sóház határozata kitolta egészen negyvenedik esztendőig. A hadvezetőségnek ugyan nem volna ez dsen semmi kifogása, mert hiszen csak a katonai hatóságoktól függ,ogy a sorozásokon a fiatalabb korosztályokból válogassák ki a szükséges katonaanyagot, de a szenátusban igen erős ellenzéke van a 40 éves korhatárnak s igy nagyon valószínűleg látszik, hogy , az egyeztető bizottság vissza fog térni az eredeti tervezethez. A 40 éves korhatár ellen az a legerősebb érv, hogy a törvény ilyen formája súlyos csapást mérhetne az ország üzleti életére azáltal, hogy a már megállapodott, idősebb elemeket is elvonja már végleg kialakult élethivatásuktól. Egy másik eltérés a két ház határozatában az aktív szolgálatot teljesítő katonák fizetésében van. A képviselőház tudniillik az katonai zsoldot az eddigi díjazás mégegyszeresére emelte fel. Ez a többlet évi 270,000,000 dollárt tenne ki, amit a szenátus nagyon sokat. Ebben a kérdésben valószínűleg kompromisszum lesz a két ház között. A kötelező szolgálat ellenzői azonban még mindig nem mondtak le egészen a reménységről, hogy az önkéntes újoncozási rendszert a megszavazott konskripciő dacára is megmenthetik. Az ellenzéki kisebbségnek az a terve, hogy az egyeztetőbizottság javaslatainak tárgyalásakor pótindítványt terjesztenek mind a két ház elé, amelynek lényege az lesz, hogy az első ötszázezer főnyi hadsereget önkéntes újoncozási útján sorozhassa a hadvezetőség. Nem valószínű azonban, hogy ez a javaslat keresztülmehessen. Az ellenzék ellenben reménykedik és bízik az ország hangulatában is, amely bizonyára élesen demonstrálni fog az általános katonai szolgálat gyakorlati végrehajtása ellen, ha majd felismeri annak horderejét. Az ellenzéki kisebbség vidéki információi szerint, ugyanis ma még a nép a hazafias frázisok hatása alatt áll s egyáltalán nincs tisztában azzal, ami ennek a törvénynek a révén következik. Majd ha azonban a tömegek fegyver alá állítása megkezdődik, nyomban reagálni fog az ország közvéleménye is, így reméli legalább is a parlamenti kisebbség. Mi, sajnos, nem sokat várunk ettől az utólagos felbuzdulástól, mert nagyon jól tudjuk, hogy ott, ahol a militarizmus felüti a fejét, a nép véleménye nem sokat számít többé. Végül jelentjük meg, hogy a törvénnyé váló konskripció körül Labor Templeből indul a menet a Harlem River Casinoba. A magyar munkásszülőket felhívjuk, hogy kedden délelőtt 9 órakor hozzák el gyermekeiket a Munkás Otthon elé, 351 E. 78 sz., ahonnan együttesen vonulnak a 84-ik utcába, ahol a német szervezetek által a Harlem River Casinoban rendezett gyermekünnepélyre vonulnak. Mindenki igyekezzék korán jönni, hogy idejében érhessük el a menetet. Fél, elvtársak, legyünk ott valamennyien! WASHINGTON FORRADALMAT VÁR NÉMETORSZÁGBAN belül hat millió ember kiemelését és fegyver alá állítását teszi lehetővé a katonai adminisztráció számára. NAGY ESEMÉNYEK OROSZORSZÁGBAN Egyenlőség a hadseregben. Felosztják a földbirtokot. A stockholmi békekongresszus. Nem különbéke, hanem világbéke. Az oroszországi szituáció egészen a világesemények előterében áll ma már. És ez a megkülönböztetett figyelem mindenképpen indokoltnak is látszik, mert csakugyan rendkívüli dolgok történnek ma a megfiatalodott, hatalmas Oroszországban. Szentpétervárról jelentik, hogy Gutchkov, orosz hadügyminiszter, egy tegnap kiadott rendeletével teljes egyenlőséget teremtett a hadseregben. A miniszteri rendelet jelentősebb passzusai a következők: " A hadsereg minden tagja akár tiszt, akár közember, polgára Oroszországnak, tehát egy szabad állampolgárt megillető jogokra és bánásmódra tarthat igényt. Az alárendelt katonák tehát — szolgákon kívül — nem tartoznak köszönteni a tisztet és nem is tartoznak respektálni a tiszti rangot. A testi fenyíték teljesen eltöröltetik és annak alkalmazása súlyosan büntetendő. A vallások szabadsága s egyenlősége garantáltatik. Valamint a lelkiismereti szabadság is. Szabad gondolkodó katonák nem kényszeríthetők rá, hogy bármiféle istentiszteleten, vagy egyházi szertartáson részt vegyenek. A véleményszabadság nem korlátozható. A katonák levelezése nem cenzurálható. Minden katonának meg kellkapnia fölbontatlanul, a címére érkezett postai küldeményeket. A politikai nyomtatványokat és röpiratokat is. És végül, a szolgálatban levő katona nem tartozik udvariaskodni feljebbvalójával és a följebb való kérdésére egyszerűen igennel vagy nemmel kell felelnie. Hogy mit jelent ez a hadügyminiszteri rendelet a demokrácia szó importjából, azt, úgy hisszük, nem kell külön is megmagyaráznunk. Pedig ez még nem is a legjelentékenyebb eseménye az új Oroszországnak. Sokkal nagyobb horderejű ennél az a határozat, amit a hadseregnek Minskben tanácskozó katonai delegátusai hoztak. Ezek a katonaképviselők kimondották ugyanis, hogy a földbirtok magánbirtoklása megszüntetendő s minden művelhető földteitet kiosztandó a parasztságnak. Ezekkel a hírekkel egyidejűleg jelentek, hogy a béke ügye is haladóban van. Stockholmban megkezdette működését a hollandiai szocialisták delegációja, amely a nemzetközi békekongresszus előmunkálatait végzi. A bizottság kiáltványt intézett a világ minden országának szocialistáihoz, hogy működjenek közre a béke létrehozásában. . Tromistra, a hágai szocialista központ vezetője, kijelentette ma a svéd sajtó képviselői előtt, hogy a megtartandó békekongreszszus nem törekszik orosz-német békére, hanem az egész világ békéjének helyreállítására. És éppen azért reméli, hogy a kongresszuson francia elvtársak is részt, fognak venni, annak dacára is, hogy a franciaországi párt . nem hajlandó hivatalos küldötteket küldeni a konferenciára. A konferencia alakuló ülése szombaton lesz a svéd parlament épületében és elnöke Hjalmar Bramting lesz, a svédországi szociáldemokrata párt vezetője. Május elseje a kritikus határnap. A forradalmi hangulatot állítólag Wilson elnök hadüzenő parlamenti beszédre keltette volna. Mit mond a berlini Vorwaerts és mi a radikális kisebbség véleménye. Washingtonból jelentik, hogy ottani hivatalos körökben május elsejére munkásforradalmat várnak Németországban. Ezt a reménységet a washingtoni kormány részint Balfournak és Vivianinak az információiból meríti, részint pedig a Németországgal határos semleges országokban székelő amerikai dplomáca jelentéseiből. A kétféle forrásban azonban némi ellentétek mutatkoznak tárgyi információk dolgában. Az antant itt időző háborús bizottságainak fejei azt mondják ugyanis, hogy Németország teljes gazdasági letöröttsége érlelte meg a forradalom gondolatát a német munkásság tömegeiben. Ezzel szemben a semleges államokban akkrediált amerikai diplomácia azt jelenti, hogy Wilson elnök hadüzenő parlamenti beszédje a köztársasági érzéseket csíráztatta ki a militarisztikusan agyonsanyargatott német népben s a május elsején kitörő munkásforradalom nem gazdasági jellegű lesz, hanem tisztán csak a dinasztikus rendszer megdöntésére fog irányulni. A kétféle indokoláson azonban nem igen akadnak fenn Washingtonban, s a hivatalos körök feszült érdeklődése kizárólag csak a várható események felé fordul. Hivatalosan bevallják tudniillik, hogy egy esetleges németországi forradalom a jelenlegi pillanatban döntő súllyal esnék a háború mérlegébe, s annak hatásai kiszámíthatatlanok lehetnének az antant háborús céljainak elérésére nézve. Viszont azonban azt is beismerik egyidejűleg, hogy ha a német kormánynak sikerülni fog ezúttal is leszerelni a munkástömegeket, akkor nem lehet számítani többé Németország belső letörésére, és az Egyesült Államoknak le kell vonnia a hadüzenés végső konzekvenciáit, ami talán még esztendőkön át folyó véres harcokat, és tömeges emberélet-áldozatokat jelent Amerikára nézve is. MÁJUS ELSEJE FONTOS FORDULÓPONT. Washingtonban tehát érthető izgalmakkal várják a holnapi napot, amelynek Berlinből érkező tudósításai fordulópontot fognak jelenteni. A mai előzetes németországi jelentések azt mondják, hogy a Scheidemann-féle szocialista többségi frakció, a minden erőlködésével azon van, hogy a radikális kisebbség agitációit ellensúlyozza, és rábírja a munkásságot arra, hogy a forszírozott munkát május elsején se hagyja abba. A párt Németország összes gyárait, műhelyeit, ipartelepeit, főleg pedig hadfelszerelő és munició-üzemeit, apró cédulácskák millióival árasztotta el, amelyeken csak ez az egy figyelmeztető mondat olvasható: — Németország levezetése a német munkásság rabszolgaságát jelentené generációkra kiterjedőleg. . . ! Ennek a figyelmeztetésnek a részletes magyarázatát hozza azután a berlini Vorwaerts mai száma, amelynek első főoldala, kizárólag a május elsejei sztrájk kérdésével foglalkozik. A Scheidemannfrakció hivatalos lapja, a röpcédulák magyarázatául a következőket írja: MIT JELENT A HÁBORÚ ELVESZTÉSE. — A munkát nem azért kell folytatnunk a május elsejei munkásünnepen is, hogy a kormányt megkíméljük a parlamenti támadások kellemetlenségeitől, hanem azért, hogy Hindenburgnak annyi muníciója legyen, amennyire szüksége van. Tisztában kell lennie ugyanis, a német munkásságnak azzal, hogy a háború elvesztése, egyértelmű a Belgiumnak fizetendő kárpótlással, és az egész antant hadiköltségeinek viselésével. Ezek az irtózatos terhek, évtizedekre, talán generációkra kiterjedőleg rabszolgává tennék a német munkásságot, mert kételkedni sem lehet abban, hogy a jelenlegi kapitalisztikus rendszer, mindezeket a terheket, a dolgozó munkásosztályokra hárítaná. Miután pedig az ellenséges szövetségesek háborús céljai egyenesen arra törekszenek, hogy a német gazdasági fejlődést éltető gyökerében, megsemmisítenék, közvetve tehát, a német munkásság létfeltételeire is reátörnek, ez a semmivel sem menthető aggresszivitás megköti a német munkásság kezét, és nem hagy számára más kivezető utat, mint az ország védelmi harcának teljes erejéből való támogatását. Ezek az indokai annak, amiért a parlamenti szociáldemokrata párt többsége feltétlenül szükségesnek látja minden sztrájkmozgalom kerülését a háború jelenlegi stádiumában, és ez az oka annak is, amiért a párt, kötelességévé teszi a szervezett németországi munkásságnak a május elsejei tüntető sztrájk minden körülmények közötti elejtését. FOLYIK AZ AGITÁCIÓ. A Vorwaerts fenti közleményeit, az ország csaknem valamenynyi munkáslapja is lenyomtatja ma, s ezen kívül folyik az agitáció a gyárakban és műhelyekben is, a munka folytatása érdekében. Egyelőre azonban kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni holnap Németországban. Lehet, hogy a Scheidemann-szankció erőlködéseinek sikere lesz, s a munkásság reggel elfoglalja helyét a gyárakban és a műhelyekben. Lehet azonban az is, hogy a radikális kisebbség agitációja dönti el a helyzetet, s a tömegek holnap az utcákra özönlenek. Ebben az utóbbi esetben pedig csakugyan váratlan dolgok történhetnek. És erre nézve is vannak kilátások. A radikális kisebbség emberei ugyanis, vehemens erővel támadják a kormány magatartását a munkássággal szemben, s ezekre a támadásokra éppen most, nagyon is jogosult tápot nyújt Groener tábornok muníciós miniszternek a munkássághoz intézett legutóbbi kiáltva-