Előre, 1919. június (15. évfolyam, 2286-2315. szám)

1919-06-27 / 2312. szám

Négyezer kalapos nevében tárgyal a union Beszámolnak a munkások megbí­zottai a buszokkal folytatott tárgyalások eredményeiről. A kalaposok és sapkakészítő szervezetek vezetői több nap óta tárgyalásokat folytatnak a kalap­gyárosok szövetségével a new yorki Central Hotelben. Ez idő szerint a tárgyalások eredményei ismeretlenek, bizonyos azonban az, hogy ha a buszok és a 4000 főnyi szakmamunkást képviselő union vezetők nem jutnak kielé­gítő megállapodásra, a sztrájk menthetetlenül kezdetét veszi. A union legfontosabb követe­lései : 44 órás munkaidő, heti mun­karendszer bevezetése és a mini­mum bér megállapítása ugyan­azon az alapon, ahogy az a sza­­bóiparban meg van állapítva. A munkáltatók, bár kijelentik, hogy mindent elkövetnek a sztrájk elhárítására, sehogy sem képesek belenyugodni abba, hogy a union más most álljon elő a munkások követelésével. Szerin­tük a unionnak még két hónapig nincsen jogában követeléseket be­terjeszteni, egy bizonyos, koráb­ban megtörtént megállapodás ér­telmében. A union azonban azt hangoztatja, hogy a megállapo­dás, amelyre a buszok hivatkoz­nak, már lejárt. Különösen az "egész évi garan­tált" munka ellen tiltakoznak minden erejükből a munkáltatók. —• Ez azt jelenti, —– mondotta az egyik union-képviselő, — hogy úgy a kalap-, mint a sapkakészí­­tők legalább is olyan átlagos fize­tést nyerjenek, amely 35 dollár heti keresetet biztosítson az év minden hetére. Győzelemmel biztat a szivar­­készítők sztrájkja A szivarkészítők immár hosszú idő óta folyó sztrájkjában a mai, nappal sem történt változás. Meg­állapítható azonban, hogy a sztrájk nemcsak hogy csökkenést nem mutat, de napról-napra sza­porodik a sztrájkoló munkások szánta. A legújabb jelentések szerint a következő gyárak munkásai hagy-­­ták abba a munkát: General Cigar­­ Co., Bayuk Bros. és Ganz Cigar­­ Co. Régebben sztrájkban állanak Chrome, N. J., Perth Amboy, N. J. és So. Bethlehem, Pa., munká­sai. A sztrájk győzelmes befejezé­sének jelei mindenütt mutatkoz­nak. Szrájktörök nem kiatlanak és bár a hosszas munkátlanság anyagilag erősen meggyötörte a sztrájkolókat, bizalommal tekin­­­­tenek a közel jövőbe, amikor megjavult viszonyok között ismét felveszik a munkát. Az általános együttműködésből csak a ‘‘44 Cigar Co.” munkásai vonták ki magukat, akik valószí­nűleg túlságosan rózsásnak talál­ták a szivarkészítő iparban ural­kodó kétségtelenül szorfioró vi­szonyokat — nem hajlandók a munka abbahagyására. A sztrájkoló szivargyári mun­kások ismételten felszólítják ösz­­szes magyar munkástársukat, hogy egyetlen nő vagy férfi mun­kás se adja el magát osztálysorso­­sai ellenségévé. Ne vállaljon sen­ki se munkát olyan gyártelepen, amely nem hajlandó a munkást megillető tisztességes bér meg­adására. Az összes magyar szak­mabeli munkásoktól elvárják ,a legmesszebbmenő szolidaritást. —----------------­— ------—--—----­A könyvtári alkalmazottak fizetése A Library Employes' Union a tegnapi nap folyamán nyilatkoza­tot bocsátott közre, amelyben megcáfolja a brooklyni Public Library jelentését, mely szerint a könyvtárnokok minden eszten­dőben 60 dollár fizetésemelést nyernek. Ezen cáfolat azért volt szüksé­ges, mert a brooklyni Public Lib­rary fennállásának 21-ik évfordu­lója alkalmával egy jelentést bo­csátott közre, amely valótlanul azt tartalmazza, hogy" a könyvtá­­rosok minden esztendőben meg­kapják a fentnevezett fizetéseme­lést. Egyszersmind felhasználjaa az alkalmat a szervezet, hogy fel­hívja a közönség figyelmét azok­ra az éhbérekre, illmelyeket­tel melyeket a könyvtárosok kapnak. ÉRTESÍTÉS. „ UKríitom iL ** Vigasztalás” című könyvem iránt érdeklődőkkel, hogy bár annaak a kézirata régen készen van, de azt, a­­sajtócenzúra miatt ki­­ny­omat­ni nem lehet. A mostani­ hábo­­rús őrület, mely minden bukásban bol­­shevity­it lát, státulja, hogy a forradal­mi viti, amiből félév alatt 10.000 pél­dányt könnyen eladhatnék, megjelen­jen. Ha azt kinyom­atnám, megsemmi­sítenék s engem internálnának. Ettől ugyan nem ijednék meg­, mert a mun­kás vezérek csak addig­ lesznek a rá­csok mögött, amíg a munkásoknak mindinkább erősödő önérzete onnét ki nem hozza őket. Ám annak nem lenne semmi értel­me, ha a könyvem megsemmisítve, en­gem anyagilag tönkretennének. Azért is Karácsonyra halasztom e művem ki­­nyom­atását, mikorra tan a normáim viszonyok visszatérnek. És akik féltik a hozzám küldött, dollárjaikat, írja­nak értek: rögtön megkapják. De a lonvillei telekkönyv sek kutya ám, a­mely igazolja, hogy 3000 holdnyi bir­­tok áll a nevemen, s adósságaimat a kint levő követeléseim bőven fedezik. Héj, soha annyi farmot nem adtam el, mint a■­ évben h­a a jövő bábán megje- levő félévi, telepítési jelentésemből bámulattal olvasandja a páratlan ered­ményt. Mostanság egész népvándorlást mu­tat Glenfield környéke. Már a greigi malmot s kovácsmühelyt is eladtam, s e Greigen m­ár a molnár és kovács mel­lett van magyar cipészünk, szabónk, 2 asztalosunk, egy gépészünk, s nem­sokára magyar lesz a szalonos és bor­bély is ottan. írjon a legújabb farm­­­jegyzékem­ért s mappámért- ill. Mihá­lyi, Gleofield, Nerw York State. jun. 0, 12, 16, 20 és 27-én közi. v­ vwwwwwwvwwir.'vvrfwwwww^ ELADÓ. * Nég­y szoba bátor jutányos árban el­adó. Anna Gyurica, bee East 83rd St. 25—­­27 KIADÓ LAKÁS Csinosan bútorozott kisebb-na­­gyobb szobák olcsón kiadók. 204 3rd Ave., a 19-ik utca közelében. 26—jul. 2. MUNKÁT NYER — FÉRFI hw WAivinio — mau. Cti^rtlNZtilő Uíller-féH: treeing gépen W. D. Kannab, 132 Duane Üt. 26— 28 Fiatal ember csomagolásra, ta­karításra é­s általános munkára. Nyolc óra munkaidő. Jelentkez­zék: Előre, 5 East 3a rd Street, háruldv navy-­n, áll Telefonmunkások rokonszenvi sztrájkja SAN FRANCISCO, jun. 26. — Ha ma estig nem fejeződik be az ország széltében-hosszában folyó sztrájk, akkor, a union-vezetők kijelentése szerint, a Pacific-tele­­fon vonalak alkalmazottait is sztrájkba szólítják és minden to­vábbi tárgyalást beszüntetnek a társaságokkal. A távirdászok 6,40 dolláros nai­pi b­ér követelésével szemben a munkaadók már hajlandóknak mutatkoztak 6 dollár napibér meg­adására. Ezt az ajánlatot a leg­több union-tag elfogadhatónak találja. Minthogy azonban a női alkalmazottak követelését nem hajlandók teljesíteni, a munkások továbbra is sztrájkban állanak. A textil finisherek béremelése Edward Finntore, a textil­gyá­rosok egyesületének alelnöke azt­­ a jelentést tette közzé, hogy az általa képviselt szervezet a szak­mában dolgozó szakm­unkások­­­­nak 10 dollár heti béremelést­­ adott. A munkások 44 órás mun­kahetet kértek, azonban a 46 és­­ fél óra munkahétben egyeztek meg. Természetes, hogy­ a gyárosok­ egyesületének az alelnöke azt is­­ kijelentette, hogy­ a gyárosok nem a saját zsebükből fogják a bér­emelést fizetni, hanem felemelik árucikkeik árát úgy, hogy vég­eredményben a közönség lesz az, amely ezt a béremelést megfizeti. Dr. Flexner óva int a béke betegségei ellen SARA TOGA SPRINGS, N. Y„ (június 25. ) Dr. Flexner Simon azt állítja, hogy­ az amerikai had­sereg dem­obilizása a ragályos be­tegségek terjesztésének új mód­ját idézi fel. Dr. Flexner a Rocke­­feller-alapítvány orvosa, aki a New York állami egészségügyi tisztviselők mai gyűlésén beszélt. Azt mondotta, hogy bármelyik­ katona, aki az agyhártyagyulla-­­dás járványos betegségén keresz­tülment, esetleg magában hordoz­hatja e betegség csiráit és haza­tértekor egy új járványnak lehet a terjesztője Azt tanácsolta, hogy­­ a betegségnek e hordozói el legyen­­­ nek különítve. Biggs M. Hermann , egészségügyi biztos elnökölt a gyülekezetben és ő tartotta a­ megnyitó­­beszédet. A szónokok­­1 legtöbbjének az volt a nézett, hogy a fehér fajnak nehéz felada­ta ma a tuberkulózis és a nemi-­­ betegségek elleni háború­ TÁRCA A ROSSZ SZÍNÉSZNŐ — írta: KÓBOR TAMÁS. — Kis Béla, akinek tizenöt esz­tendeje áll az üzlete a Korona­utcában, három gyermek boldog apja, szelídlelkű, nagyon erköl­csös férje egy egyszerű, szerény és szép asszonynak, ennek az un­szolására egyszer rászánta magát, hogy elmegy vele a Nemzeti Színházba. Kezdődő gyomorka­­tanikus bántotta, de az asszony kedvéért megváltotta a jegyeket, földszinten darabját egy forint ötven krajcárjával. Egy új színésznő játszott, aki­nek dicséretével tele volt a Kis Béla újságja, melynek ugyancsak tizenöt esztendeje volt­ .hűséges és hivő elő­fizetője. jAinjjkotta-i mű­vésznő, a * szinnadbál ilépett®,* j&dfgő ■imndesi i fiel vonás te vegén, 1 $öt!' n VHt szHieu is . ismétlődőtt Y' ‘ (ffwHj V'fiuY ír ' i. r :-rr'. Hjii 1»(firrte’jszpft. odai­s. Kié-. ifcrist' fétebé^éhelfc'i Lt;,vagy éli va­gyok .l^ólöi UKvpgíf jéáek' az teímbíi­játsáik, mintha r -fáből i f i. V sip.­­ Le­i 1W f ti Ti f -1 Ft;! * * irtósa óhftei í—finágvöif svzepués ®wo­!nn*!»b­b' , kajdt k i. ai h ec 3 ti ! eteé a fb ni b c f' é S ’. kte­­zével nyomogatta ^á'jö gyönfrát !■— ide nem szépség kell ,hanem művészet. Nem értem az embere­­■kíjt^ha' tífifli haljaifáiu tet­t nyüt tapsot, azt hinnénk, hogy­ ma véletlenül nincs .diszponálva. Egész este, az ágyban is, erről morfondírozott és beszélgetett a feleségével. Mikor éjfél felé prisz­­nitz-borogatást kért a gyomrára, akkor is, a nedves vászon érinté­sétől a fogát sziva, azt dadogta: — Kár volt a pénzért, bizony kár volt a pénzért. Reggelre, mintha elfelejtette volna, jókedvvel játszott a gyer­mekekkel s kávézás közben újság­jához nyúlt. Figyelmesen átnézte a közgazdasági rovatot s helyes­lően bólogatott a fejével: faggyú, petróleum, gépolaj árfolyama mind pontosan a valósághoz hí­ven föl volt jegyezve. De ekkor eszébe jutott a tegnapi színházi este és sebtiben a színházi rova­tot lapozta föl, hogy megnézze, mit szól ez a faggyúban, petróle­umban annyira megbízható újság az új művésznő tegnapi játéká­hoz. Nem akart hinni a szemének, a­mikor végigolvasta az előadásról szóló hatvan sort. Abban a többi szereplőről, aki mind tetszett ne­ki. két sor katalógus volt, a töb­bi ötvennyolc sor az uj művésznő dicséretétől áradozott. Hogy ez a jelenet milyen fenséges .Alt, h­ogy abban miben m­e­gt­­­zó ala­kítást nyíljtott, hogy 'vagyar szülészetié ni h-n...1 !:a:o-u!i llOtTv » \ * »'..f o- mo- • m?S 2 1 J * 1- 3 . .■ i .'..öj. n«'k ■ ■ i 11 • ank 1 csak tí n 'l­i ((.1- ; . 'cl. ' gyelinéból - ab ■ n. ii. 1 •' A'4 1 ■ ..le ge in lecsapta az újságot, i-;; . ' ..»♦ a b ?«-gmnek, aki i-i' Jf;-;- ijedt m .inak 1 soha nem lit.H indulata miatt. - (a lv -1 1 — fé-i -i '.b rá a szegens a s ot mondd meg, en vagyok ■ -A z aw my jl.aita, ai.h a 1 k - b jíp k- Je, éért íc'l 1 i s\Ř J , bek ntí. .! ( A''V !;) • h had uj- v:A: Iy . y i. .......... 1 - e i, - 1 Ezzel ■ Afe-J-......... te.A.ó ha, . - 1, is válni,.­. a . .41 11 j.- . 1.....1 :I Iliita soha, fogta img . oldiat­ta az üzletet és elment a szer­kesztőségbe, egyenesen a szer­kesztőhöz. — Szerkesztő úr. — szólt — ti­zenöt esztendeje járatom becses lapjukat, de most már elvesztet­tem bizalmamat. Azért jöttem, hogy világosítson föl, ha esetleg igazságtalan vagyok. A szerkesztő, egy vörösszakál­­lú, zordnézésű, de­ igen vidám­lel­­kű úr, érdeklődve nézett a fölin­dul­tságtól lyukogó emberre. — (Csak, tessék megmondani, mi a kifogása?' — A faggyú, a petróleum, a kenőolaj — fakad ki ez — rend­­­­ben v­an,­­le a­ színház, uram, a színház . .. volt ön tegnap a­­ színházban ? —■ Nem én.­­— Nuhát én ott voltam, l­át­­­­tam azt az új művésznőt, akiről annyi dicséretet írnak. Én mon­dom önnek, uram, aki nem értek hozzá, hogy nem tud semmit. A szerkesztő helyeslően bólin­­gatott a fej­év­el. —Úgy van, önnek teljesen iga­za van, — szólt — nem tud sem­mit. — De akkor miért dicsérik úgy meg? Miért tartanak olyan kritikust, aki nem érti a dolgát? — Azért, — felelt komolyan a szerkesztő !— mert nem találok olyat, aki értene hozzá. Ha eset­leg ön hajlandó volna . . . — Én ! —– kiáltott föl Kis Béla. •— Én becsületes, egyszerű keres­kedő vagyok, de ha értenék a túl­­­­forgatáshoz, bizony, megmonda­nám az uraknak az igazságot. —­ De kedves uram, — szólt, a szerkesztő — ön okos ember, jó­zan ember, szolid kereskedő, is­merem a cégét, hát mondja csak, oly nagy dolog magának ez a komédia, meg az a művésznő? Lássa, én újságíró vagyok, in­a­kig vagyok a nyilvánosságban, mégis ezekkel a dolgokkal suk­sé foglalkozom. Forduljon föl az egész komédiás világ, mi közöm hozzá ? — Nem a komédiás világról van szó, — felelt komolyan Kis úr — hanem az igazságról s ha a szín­házról nem találok igazságot a­, újságomban, a többiben sem hi­hetek. — Vagy úgy ? Maga igazságot keres, kedves uram? Hja, az már más. Igazsággal, uram, csak a faggyúnál szolgálhat az újság, de a színháznál? — Ugyan menjen. — Hogy értsem ezt? — Megmondhatom, mert raj­ta kivit­ úgyis mindenki tudja. Ez a szülésznő nagyon szép és fölötte engedelmes, ezért van si­kere, noha ügyetlen, mint a liba. Aztán én, mint igazságos ember, csak, nem megyek neki az igaz­gatónak, aki­ áthall­an, mivel a mi­niszter­­­rotezsálta be ezt a höl­gyet és mint kormánypárti lap szerkesztője, egy ilyen lappália miatt csak nem veszek össze a­­ miniszterrel! Kis ur tágra meresztett szem­mel bámult a szerkesztőre. — A miniszter? — dadogta. — Ugy­e, tán rosszul hallottam? — Igen, a miniszter; nem cso­dálom, én az ő helyében szintén nem a csúnyákat pártolnám. — A miniszter? — kiáltotta most már magánkívül Kis úr. — Az, akiért tűzbe mentem volna, aki maga a becsület és az igaz­ság, aki elcsapott egy főispánt, mert személyes bosszúból vissza­élt hivatalos hatalmával, aki min­denütt azt m­ondja, hogy a nép barátja ? — Az, az­ igen kiváló ember. — És az ország első műintéze­­tébe világ csúfjára beteszi a sze­retőjét? Ú, hogy ezt meg kellett érnem. Uram, — fordult izgatot­tan a szerkesztőhöz —­ most már nem a lapjától fordulok el, ha­nem a kormánytól is.­­ Magamat ajánlom. — Szolgája, uram, szolgája.­­ szólt a szerkesztő és melegen s megrázta a kezét — lássa, ilyen jellemek kellenek az országnak, ha sok ilyen volna, nem ülne dia-’­dalt a korrupció. — Ha inni tudnék, — sóhajto­zott Kis ur —■ majd fölvilágosí­tanám az országot, hogy micso­da emberek állanak az élén. Ebben a pillanatban egy cilin­deres­ ur lépett be, aki le sem vet­te a kalapját, nem is köszönt s igy szólt a szerkesztőhöz: Kedves barátom, ma beszélt az a marha, mondhatom, vadakat mondott, kár a helyért, de még­se szabad meghuzogatni a beszé­dét. Részvényes, elvtárs, vagy mi, a vmenykő csapjon bele az ilyen részvényesekbe és elvtár­sakba. — Tudom, — felelt a szerkesz­tő — a barom itt is járt, nagyobb biztonság okáért ideadta a beszé­de másolatát. Kis úr nem igen vetett erre ügyet, de­ utasnap mégis belepik,­lantott -e­ utoljára — az újságba és ámulva­ olvasta a vezércikket,­­mely egy képviselő mai beszédét­ a politikai éleslátás klasszikus megnyilatkozásának mondotta. 1 . — Ez hát a marha, a barom — gondolta szörnyüködve. — Hát ilyen ez a világ? Nagy elkeseredésében nem bír­ta tovább az üzletben, diment a kávéházba, ahol kollegákat talált, — évek óta nem volt kávéházban — s azok előtt fejtette ki nézete­it a rossz színésznőről, a korrupt miniszterről, meg a szolgai saj­tóról. Óriási sikert aratott. Lel­kesedéssel vették be az ellenzéki sorba, melybe tartoztak, sőt rög­tön aláíratták vele a belépőnyilat­kozatot a kerületi ellenzéki klub­ba. Szegény felesége nem tudta, mi lelte az urát. Hogy a szí­nésznő rossz, nem olyan baj, sok­kal nagyobb baj, hogy urának rossz gyomra van. — Nem értesz ahhoz, — för­­medt rá Kis ur, aki eddig szelíd volt, mint a bárány - - te azt hi­szed, hogy az ember borogatást tesz a gyomrára és minden rend­ben van. Semmi sincs rendben ! — kiáltotta és az asztalra csa­pott. De majd megmutatom­ neki, hogy nem fognak többé bo­­londítani. És Kis úr azóta szenvedélyesen politizált. V­égig olvasta az ösz­­szes újságokat és mérgelődött. Megfoghatatlan szenvedélye tá­madt a színház iránt, magával hurcolta a feleségét is és elkese­rítette a szegény asszonynak az élvezetét örökös epés megjegyzé­sekkel. Másnap aztán kritizálta a kritikákat. Ez is hazudik, az is ostoba. Este sohasem volt ott­hon, a klubba ment és politizált. Nagyon okos embernek tartották mindenütt és lelkes hazafinak. Nyáron nem bírta tovább, Karlsbadba kellett mennie. Meg­vizsgáltatta magát, engedelmesen fogadta az orvos rendelkezéseit és elment a Sprudelre. Ott össze­ismerkedett néhány vendéggel, természetesen a bajukról beszél­tek. Ahogy egy­másnak elmond­ták kúrájukat, kisült, hogy külön­böző' betegségüknek ugyanaz az orvos'­ ugyanazt a gy­ógyitómódot rendelte. —■ Gazság! — dühöngött Kis ur. — Egyikünket meg akar ölni. Teh­ét a tudomány is! Úristen, hát csupa zsebmetsző az égés világ! S nyomban abbahagyta a f­a­rát és jött haza. Nem tudói megnyugodni. Mindenáron azo volt, hogy a világon minden gaz­ságot leleplezzen. Könyvein,e vezetése, levelezésének végzés helyett le-leült és újságcikke dolgozott. Nem adták ki, — te­mészetes, csak nem vágják ma­guk alatt a fát! De mégsem hagyja! Majd ad­ott egy külön újságot, az már szemébe vágja a gazoknak a igazságot. Egy ágról szakad s elzüllött skribler is akadt, az se I­gitett neki. Megjelent az els­ő szám az Igazság című folyóira­t­ból és érthető szenzációt kelte családi körben. Kis úr diadaluta­san járta végig a trafikokat , mindenütt ott találta az Igazsá­­­got. Senki sen­­ vásárolta. Emiatt aztán a közönségre­­ haragudott. Az is gaz. Feleség sírt és könyörgött, hiába. Kis­­ állapota mind rosszabbra fordul , de nem ment orvoshoz, mert ki meg akarja ölni, az üzletét telje­­­sen elhanyagolta, mert az orszá dolgaival kelett foglalkoznia. A egészsége is, az üzlete is régi csütörtököt mondott. Fizetéskot telek­ lett és ágynak esett. De azért az összes újságokat­­ kellett hozni és a végigmérgelt dőlt: valamennyin. Klubbeli társai arra a megisme­résre jutottak, hogy bolond nunta tönkrement, nem is érde­mes vele barátságot tartani. E végképpen elkeserített . Nagysokára talpra állt, a csa­lád valamiiképen rendezte anyag dolgait is, a Kis Béla cég­be volt mentve. Gyönge, sárga en­berke lett belőle, fizikuma nem bírta már a nagy indulatoka Egy vasárnap elment a színház­ba, ismét a rossz színésznő ját­szott. V­agy három és múlt­­ azóta, hogy először látta, a ross szin­­ész­nő azalatt nagyot haladt Kis úr nézte, izgott, mozgott, az­tán elgondolkodva fordult a fele­ségéhez : ,, ■' - - Nem is olyan rossz, hát mi­ért nem mondták nekem,. Itog’ nem is olyan rossz? ELŐRE ............. ... ........ “HELP WANTED!” --------------------... i m Ezért vágtuk sutba az egy oldalt kitevő “MUNKÁT NYER” hirdetéseket is. A “Népszaváéból tegnap két hasábon keresztül be­szélt a sárga irigység. Irigyelte az Előrétől a “HELP WANTED” hirdetéseket. Ez fájt neki, semmi más. Most már szabad az út. Az Előre eldobta a szennyes üzletet, a “Népszava” felveheti. Ká­r volt irigykedni, kár volt fél­ni. Tudhatta volna úgy is, hogy ami szemét, ami gyalá­zat Amerikában van, annak magyarokat illető része előbb­­utóbb Berkó úr üzletébe fog kerülni. A hirdetési ügynökségnek hátat fordítottunk és Ame­rika öntudatos magyar munkásaihoz fordulunk. Most mi tesszük közzé az alanti “HELP WANTED” hirdetést: "Kerestetik Amerikában egy olyan öntudatos magyar munkástömeg, amely rövid időn belül olyan helyzetbe fogja juttatni az ELŐRÉT, hogy az kidobhassa nemcsak a “‘munkát nyer’, hanem az összes többi hirdetéseket is.” Ez az, amit mi az öntudatos amerikai magyar mun­kásoktól várunk. A mindennap hatoldalas Előrét a “HELP WANTED” hirdetések révén csinálhattuk meg. A hirdetéseket kidobtuk, de azért a hatoldalas Előrét megtartjuk, mert tudjuk, hogy ehhez módot fog nekünk­­ nyújtani az az öntudatos tábor, amely jó és rossz időben­­ mindenkor ott állott az egyetlen amerikai magyar szocia­lista napilap: AZ ELŐRE MELLETT. FEL AZ AGITÁCIÓVAL AZ ELŐRE ÉRDEKÉ­BEN! TERJESSZÜK EZRÉVEL AZ ELŐRÉT, EGÉSZEN ADDIG, AMÍG MINDENÜTT KISZORÍTJA A KÁ­ROS POLGÁRI LAPOKAT. Erősítsük meg sajtónkat annyira, hogy továbbra is mindennap hat oldalon jelentessük meg lapunkat. Hogy rövidesen minden nap 8 oldalon jelentessük meg és mi­nél előbb elérkezzék az az idő, amikor az öntudatos ame­rikai magyar munkások napilapja HIRDETÉSEK NÉL­KÜL jelenhessék meg, minden incsnyi helyet a felvilágo­sításnak, a tanításnak szánva. Ez az, amit tőletek várunk, magyar munkások! Ez az, aminek teljesítése kötelessége az öntudatos amerikai magyar munkások folyton növekvő, folyton erő­södő táborának! Ez az, ami a megalkuvást soha nem ismerő Előrét véglegesen függetleníteni fogja a kapitalista világtól, hogy azután még elszántabban vívhassa a munkásosztály nagy felszabadítási harcát. Ez az, amire választ várunk! Az Előrében ezen a helyen heteken keresztül ’’HELP WANTED” hirdetések jelentek meg, amelyek meglehe­tős anyagi előnyöket biztosítottak számunkra és lehetővé tették, hogy az Előrét minden nap hat oldalon jelentessük meg. Amidőn e “MUNKÁT NYER” hirdetések között az első sztrájktörő hirdetés csúszott be lapunkba, erélyesen felszólítottuk a velünk szerződéses viszonyban levő ügy­nökséget, gondoskodjék arról, hogy hasonló eset elő ne forduljon. Amidőn az eset megismétlődött, újra figyel­meztettük az ügynökséget arra, hogy az Előre munkáslap, amely hasonló eseteket meg nem tűrhet és amidőn ez nem használt, megírtuk azt a levelet, amelyet lapunk szerdai számában közöltünk. Ebben a levélben kijelentettük, hogy ha még egy sztrájktörő hirdetést küldenek nekünk, akkor az összes hirdetéseket kidobjuk. Lapunk tegnapi számába újra két sztrájktörő hirde­tést csempésztek be, amiért is helytállottunk az előző le­vélben mondottaknak és az ELŐRÉBŐL KIDOBTUK AZ ÖSSZES “MUNKÁT NYER” hirdetéseket. Ez eljárásunk ellen a hirdetési ügynökség kézzel-láb­­bal tiltakozott. Hivatkozott a szerződésre, amelynek ér­telmében — a cég szerint — mi nem dobhatjuk ki a hirde­téseket. Perrel és egyebekkel fenyegetőzött, azonban ez bennünket meg nem ingatott elhatározásunkban. A HIR­DETÉSEKET KIDOBTUK, A SZERZŐDÉST SEM­MISNEK TEKINTJÜK, MERT AZ ELŐRE MEGMA­RAD ANNAK, AMI VOLT: MEGALKUVÁST NEM IS­MERŐ, ANYAGI ELŐNYÖKRE NEM TEKINTŐ, SZO­CIALISTA NAPILAPNAK. Az Amerikai Magyar Népszava éppen 24 órával ké­sett a “leleplezéssel”, hogy “sztrájktörőket keres a bol- Eheviki Előre”. Az Előre nem keres, nem keresett és nem is fog keresni sztrájktörőket. CSAK ARRA SZERET­TÉK VOLNA FELHASZNÁLNI, AMIRE BERKÓ ÉS SZENNYLAPJA MINDENKOR KÖNNYEN VOLT KAPHATÓ: SZTRÁJKTÖRŐ HIRDETÉSEK ELHE­LYEZÉSÉRE. Nem sikerült! Nem sikerült a “leleplezés” és nem tudták az Előrét arra felhasználni, amire szerették volna, amire a Népszava jó pénzért mindenkor kapható: sztrájk- törö­k kerítésére. A nagy “leleplezés” előtt éppen 24 órá­va­l bejelentettük, hogy kidobjuk az összes hirdetéseket, ha még egyetlen egy sztrájktörő hirdetést küldenek hoz­zánk és szavunknak helyt állottunk: az összes “MUN­KÁT NYER” hirdetéseket kidobtuk. Az Előre minden kapitalista céggel, minden üzlettel gyorsan és könnyen végez, mert maga mögött érzi az ön­tudatos magyar munkások ezreit és tízezreit. Nincsen olyan előnyös üzlet, amelyet sutba ne vágnánk abba a percben, amikor rájövünk, hogy az munkásérdekeket sért. AZ “ELŐRE” ÜZLETVEZETŐSÉGE.

Next