Előre, 1919. július (15. évfolyam, 2316-2347. szám)
1919-07-01 / 2316. szám
AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL ÍB rovatban bárkinek az Irtait sziveken közöljük, ha közérdekű dologról tízgillagokan, megfelelő hangon ír. Csak gépírásos, vagy tintfival és a papír egyik oldalára írt cikkeket veszünk figyelembe. Kéziratokat nem önünk meg és nem adunk vissza.) NÉHÁNY SZÓ A “HELP WANTED” KIDOBÁSÁHOZ. Abban a pillanatban, midőn e sorok írásához kezdek — tisztán áll előttem, hogy Önök — habár elvileg egyet értenek is velem e tárgyban. — gyakorlatban mégis áthidalhatatlan nézeteltérések válnak ki belőlünk. — Sebaj, — hisz elvégre ha a világ összes munkásainak véleménye egyforma, ha nézeteik és álláspontjaik soha és semmiben sem változnak, így soha sem volna szükség sem hírlapi, sem egyéb közérdekű vitákra, az azonban már számtalanszor előfordult, hogy bizonyos dolgok csak érdemleges és tárgyilagos megvitatás után szolgálták a közjót, a közcélt. Ez a bizonyos dolog tárgya most, melyet ezúttal vita tárgyául idézek — ez az Önök által kidobott “Help Wanted” hirdetés, mert az én szerény és alább indokolt felfogásom szerint a munkaalkalom hírlap útjáni közvetítése — illetve hirdetése korántsem azonos bizonyos ipartelepekre toborzandó sztrájktörők minden áron megszerzésére való vállalkozással. — Azért a “Help Wanted” hirdetésért, mely az Önök lapjában megjelent, de melyet Önök bizonyos elvből kidobtak — legyen az bármily célú, Önöi két egyetlen öntudatos munkás-tót sem illetheti vád, vagy gyanúsítás, — ellenkezőleg — éppen akkor, mikor ezeket a hirdetéseket kidobták — itt inkább megállja a helyét a pillanatnyi meggondolatlanság. Bocsánat, ez csupán egyéni felfogás anélkül, hogy lapjuk terjesztését, illetve mikénti kezelését befolyásolni akarnám, de azért mégis ki kell jelentenem, hogy a “Help Wanted” kidobása a munkásokra semmi erkölcsi haszonnal nem járt, ha-nem igen — gyöngült vele a lap terjeszthető képessége, anyagi és erkölcsi ereje. Rövid new yorki tartózkodásom alatt ugyanis néhány esetben — mint arra nem is hivatott — megállapíthattam, hogy egyes unió ipartelep tulajdono- sai, kiknek munkásai sztrájkban állottak, egy másik, semmi unióhoz nem tartozó és sztrájkban nem álló oly ipartelepen végeztette a munkát, melynek részére a Help Wanted az Önök lapjánál sem eshetett kifogás alá. A sztrájkoló ipartelepek tulajdonosai tehát akkor is — az Önök hirdetése révén — de elkészítették a munkát anélkül, hogy hivatalosan sztrájktörőket alkalmaztak volna. Továbbá a polgári és munkáslapok olvasója egyformán jön abba a helyzetbe, hogy nincs munkájuk, s ilyenkor nem törődik azzal, hogy milyen lapotvesz meg, neki az kell, amelyben munkásokat keresnek és pedig minél többet. Az a munkanélküli, ki a bár sztrájkban álló, de hirdetett munkatelepeni munkára jelentkezik, ha arra az ott ott álló sztrájkoló munkás figyelmezteti, amúgy sem vállal munkát és nem is károsodott, de ugyanakkor elolvassa és sokszor magáévá teszi az egyéb politikai közleményeket is, melyből megvan az erkölcsi haszna: a jobb gondolkozás, mert felfrissíti a polgári lapok által eltomfatott elméjét. fia az itt elmondottakhoz képest Önök is úgy találják, hogy a “Help Wanted” kidobása által az ipartelepek tulajdonosainak érdeke vagy kapzsisága amúgy sem gátoltatott meg, de a sztrájkolóknak sem biztosít semmi előnyt, akkor okvetlen el kell fogadniuk ama száraz, megállapított tényt, hogy a kidobással a lap csak önmagának ártott és pedig anyagiakban az elvesztett hirdetési dijakkal, továbbá a hirdetések további leközlésével rohamosan csak emelkedhető; így pedig esetleg apadható olvasókkal, kiknél fő a hirdetés olvasása s a proletárkérdés csak másodfokú, ártott végű annak az eszmének, melynek hirdetését és megvalósítását az Előre mint jelszót felvette. Ismét mondom, hogy egyéni nézetem szerint a munkaalkalom hírlap utjáni közvetítése, illetve hirdetése korántsem azonos a bizonyos ipartelepekre toborzandó sztrájktörők minden áron megszervezésére való vállalkozással s hogy akkor, mikor a lapbizottság a “Help Wanted” kidobása mellett döntött, ugyanakkor a saját kárára nagy anyagi és erkölcsi előnyöket nyújtott a minden magyar munkás lelkét megmételyező polgári lapoknak, az azok testén élősködő papszamaraknak és egyéb megnevezhetetlen vérszopó piócáinak. Bocsánat a kritikáért és vagyok tisztelettel Cseplák Sándor. ------------------New York, jun. 27, 1919. Az “Előre” szekesztőségének, New York. Tisztelt szerkesztőség! Az Előre mai számában olvastam a Help Wanted felhívást. Mint az Előrének hű olvasója, a magyarországi munkásmozgalomnak volt hű katonája és mint renegát, elhatároztam magam, hogy nemcsak olvasója leszek ezentúl az Előrének, hanem aktív részt akarok venni abban a munkában, amely által az “Előre” hirdetés nélküli, szó szoros értelmében független munkáslappá váljék. Az értelmi téren bátrabb, elszántabb és függetlenebb már nem lehet és nem is vélem azt, hanem anyagi szempontból, úgy hogy az a hely, amelyet a hirdetések elfoglalnak, az tanításra és agitációra maradjon. Tehát elő kell teremteni az anyagi tartalékalapót. És lehet! Nekünk egy szent kötelességünk van a magyarországi proletáriátussal szemben. Ők megteremtették a munkásság hazáját, a hazátlan bitangoknak van egy szabad hazájuk, egy új haza; már nem kardlapoznak, ha munkát, kenyeret és szabadságot kérnek. Csak emlékezzenek viszsza azok, akik 1911—12—13-ban résztvtek a mozgalomban és GSZCt!Vifc, Terrorodnak az akkori szenvedések, ha megfontoljuk, hogy magyarországi testvérink milyen áldozatkészséggel, bátorsággal és erőmegfeszítéssel voltak képesek lépésről-lépésre haladni és az alapkövet lefektetni a munkásság szabad, igazságos, üdvös lövőjéért- És mi ott nem lehetünk ebben a nehéz küzdelemben, nem segíthetünk az ellenségek megfékezésében. De egy részét abból a nehéz, alkotó munkából elvégezhetjük mi is! Agitálni, tanítani, a munkásságot felrázni a lethargiából! És ennek a munkának a legfontosabb eszköze a sajtó. Minél hatalmasabb alapokra támaszkodhatok a sajtó, annál veszélyesebb fegyver a kapitalizmus ellen. Ha más evönyörülésünk nincsen egyelőre, legalább azt az egyet szerezzük meg magunknak, hogy egy olyan “Előre”, amely még a legelbizakodottabb kriptalistának a nyaralói '■") hálószobájába is beviszi azt a tudatot, hogy a mai rendszernek az utolsó órája bekövetkezett. Van egy indítványom! És remélem, hogy útisiszhangrat talál. Ha minden öntudatos munkástárs a hetibérét egy dollárral vagy fél dollárral redukálná és ezt egy megalakítandó “Előre“-alapra áldozná, de úgy, hogy ezért semmiféle privilégiumot nem várhat, még a lap díjmentességét sem, akkor az Előre nemcsak hat, de nyolc oldalas és hirdetés nélkül azzá válhatna, aminek a magyar munkásság és a szerkesztőség kívánja! Ha kívánatos, az indítványomat egy gyűlésen is bővebben indokolni fogom. Tisztelettel Egy hó olvasó. (Nagyon szeretnék, ha ehhez a kérdéshez olvasóink minél többen szólnának hozzá és megmondanák véleményüket). MUNKÁSOK! Saját lapotok, az ELŐRE érdekében agitáljatok mindenfelé, ahol megfordultok. Követeljétek mindenütt is Mórét. Newarkon, N. J. vasárnap délután a 37 Sióth Avenuen levő Magyar Házban gyűlés folyt le, amelyen a Thegrelantek elhatározták, hogy a lehető legrövidebb időn belül felépítik a newarki magyarság Munkás Otthonát. A gyűlést a “Munkás Otthon Előkészítő Bizottsága” hívta öszsze, amelybe a következő egyletek küldtek küldötteket: Munkási Betegsegélyző és Önképző Szervezet 20-ik osztálya, Rákóczi Bt. Egylet 12-ik osztálya, Károly Gáspár Bs. Anyaegylet, Newarki Műkedvelő és Társalgó Egylet és a Vas- és Fémmunkások 666-ik Magyar Osztálya. E közös bizottság 1919 április 6-án, 49 Mercer Streeten alakult meg és május 26-án értekezletre gyűlt össze, amelyen elhatározták, hogy június 29-én, vasárnap délután nyilvános gyűlést tartanak, ami — mint előbb jeleztük, — meg is történt. E sorok írója a gyűlés elejénmeg nem jelenhetett, de a jelenlevők informálták a történtekről: a gyűlés megnyitása után gyűlésvezetőt választottak I.Ipsitz munkástárs személyében, aki a formalitások elintézése után a szót Dikovics tiszteletesnek adta át, akit köznéven "a szocialista pap”-nak neveznek. Dikovics tiszteletes rövid beszédében rámutatott arra ,hogy a munkásoknak ma nincsen otthonuk addig, amíg fel nem építik a saját Munkás Otthonukat, amelyekben a kornak megfelelőiig kell tanítani, nevelni a munkásokat. A szocialista szellemben elmondott beszédet a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Az előadás után megkezdték az ügy tárgyalását, miután körülbelül ebben az időben érkezett meg E. Fr. Neuwahl, az Előre üzletegje, akit erre az alkalon 1alt meg New Yorkból, a gyári nevük általános kivánságra felkérte őt, hogy az ügy érdekében emeljen szót. Neuwald elvtársi körülbelül félórás beszédben rámutatott a Munkás Otthonok szükségességére és nem mulasztotta el annak a hangoztatását, hogy öntudatos munkás az ilyen otthonok felépítésében csak azzal a feltétellel vehet részt, ha jó előre biztosítják, hogy a létesítendő Otthont szocialista szellemben fogják vezetni és falai között elsősorban a szocialista tanításnak fognak helyet adni. Megindokolta, hogy erre miért van éppen most nagy szükség, amidőn Amerikában két áramlat tapasztalható a magyarság között: az egyik a szocialista mozgalom, amelynek célja a magyar munkások felvilágosítása és felszabadítása ; a másik az ellenforradalmi mozgalom, amely az amerikai magyar munkásokat továbbra is rabságban akarja tartani és alkalmassá tenni a további kizsákmányolásra. Az amerikai magyar munkásoknak ma a két mozgalom elényében kell részt venniök és tőlük függ, józan belátásuktól és ítélőképességüktől függ, hogy melyikben vegyenek részt. Az előadót ismételten hangos tetszésnyilvánítással szakították félbe és az előadás után szavazásra került a kérdés: Munkás Otthont építsen-e a newarki magyarság, vagy pedig Magyar Tiászat? ! A jelenlevők egyhangú szavazással határozták el a szocialista szellemben vezetendő Munkás Otthon megvalósítását, amelynek olyan célokat és munkás érdekeket kell szolgálni, mint ahogyan azt Neuwald elvtárs előadása folyamán kifejtette. Elhatározták, hogy a Munkás Otthont részvénytársasági alapon fogják megvalósítani és a részvények jegyzése, valamint az önkéntes adományok felajánlása ott a helyszínen azonnal megkezdődött. Néhány perc alatt 26 munkás jegyzett Munkás Otthon-részvényt és ebben a pillanatban, — amikor a Munkás Otthon megvalósítása biztosítottnak látszott, — lépett működésbe az “ellenzék”, amelynek tagjai hátul összedugták bódult fejüket, mialatt a józan munkások elől az építő munkát végezték. Mielőtt tovább mennénk, ismertetjük az “ellenzék” díszes tagjait: 1. Juhász Albert, Germanus bankár volt alkalmazottja, aki keveset beszélt, mert a gyűlés ideje alatt a bar előtt állott és száját sörös üveggel fogta be. Amikor a sörös üveget időnként letette, akkor csak azért szólalt fel, hogy bebizonyítsa: a newarki sörnek ezidőszerint még van hódító hatása. 2. Bélavári Burghardt Ákos I József, von, tu és de, az Amerikai Magyar Népszava “címzetes” képviselője Newarkon és aki kijelentette, hogy ‘ nem lesz Munkás Otthon, hanem Magyar Ház”. 3. Ifj. Kiss Sándor, 4. Dancsák Lajos és végül 5. Kosztrub András, akik valamennyien igazolták az előadó amaz állítását, hogy" a szocialista szellemben vezetett Munkás Otthont kétféle emberek ellenzik: olyan egyének, akik érdekből ellenzik és olyan munkások, akik tudatlanságból ellenzik. Sasvári szent atyánk legényei azonban hiába erőlködtek: a jelenlevő józan, öntudatos munkások éppen az “ellenzék”durva magaviselete hatása alatt elhatározták, hogy a nemes ügy mellett kitartanak és igenis lesz Munkás Otthon, mielőtt még a fent említett díszes társaságnak alkalma lenne megkezdeni a Magyar Ház-mozgalmat. A jelenlevők az ügyek vezetődésére ideiglenben egy munkásokból álló hetet bizottságot választottak, amely a legközelebb össze fogja hpni a részvényesei gyűlését, hogy ott ezután megválasszák a Munkás Otthon állandó vezetőségét. Addig pedig fel az agitációval a newarki magyar munkások Otthona érdekében! Legyen ez NEWARKON MUNKÁS OTTHONT ÉPÍT AZ ÖNTUDATOS MUNKÁSSÁG EGYHANGÚ SZAVAZÁSSAL HATÁROZTÁK El, HOGY SZOCIALISTA SZELLEMBEN VEZETETT MUNKÁSOTTHONT FOGNAK LÉTESÍTENI. FEIVONULT AZ “ELLENZÉK", Zs.OSLI MÁR LEHET PÉNZT KÜLDENI ERDÉLY MEGSZÁLLOTT TERÜLETEIRE PONTOSSÁG és becsi- T^1 THUPI^ A állattá felügyelet alatt letesség a fundamentuma JL mlL/ JL JL l!\/\ | || jLll 1V/ álló bankházának KAMATOZÓ DOLLÁR BETÉTEKET kis és nagy betétet egyforma készséggel elfogad. Titch mint 16 ítl fwollrálírt becsülettel az amerikai magyarságot* — X*evél cim: RUTTKAY JENŐ BANKÁR, 106 AVENUE B, NEW YORK CITY: a mozgalom olyan erős, hogy az ellenzék díszes társaságának tagjai elnémuljanak és megmozdulni se merészeljenek ott, ahol egy öntudatos munkástömeg kiadta a jelszót, hogy: Építeni akarunk és építeni fogunk ! (N) Berger képviselő ügyének tárgyalását elhalasztják A képviselőház első számú választási bizottsága Berger L. Viktor, aisconsini képviselő ügyének tárgyalását július 1-éről 24-re halasztotta. Mint olvasóink emlékezni fognak, Bergert, aki annak idején a világháború ellen foglalt állást és az Egyesült Államoknak abban való részvételét ellenezte és elítélte, a bíróság e miatt a kémkedési törvény megsértésének vádjában bűnösnek mondta ki. Később Wisconsin államának egy kerülete képviselőjének választotta őt meg. A kongresszus képviselőháza azonban mandátumát elismerni vonakodott és az ügyet a választásigy^1/ * ’ gok egyikének adta járás végett. A tárgyalásnak jó lett volna lennie, Börének ama kérelme hogy több időt engedelem előkészítésére, 21-ére halasztották ,ság ugyanakkor egyl is elhatározta, hogy ítást adni nem fog. Evidens, hogy Bér let a szabadság és cg gaiban, szóval a der gyökeredzőt szabadé akarják feláldozni. XYATLALOK FIGYKI Valóit magyar farm s hegyekben. Igazi magy Friss tojás, tej és gyűri termes. — Fürdőkád. hir leg viz és más kényelem. haremincnak. ■lUS. NAGY, MIRHA Y HI FKKISCRMAXNS, 5 DERNER-FÉLE hurka, paprikás szalonna, sonka és paraszt-kolbász 1592—2nd AVENUE. ____ I Ml * VtgJV/ ***«**»••» »kMPIWww*- «•* -'■'•I ** ^ 1 !! Arany, platina, porcelán és ezüst tömések. Aranykoronák ! :: TELJESEN FÁJDALOMNÉLKÜLI FOGHÚZÁSOK. Dr. ORWAN GYULA, magyar fogorvos !; First A ve. és 77th 8t.. Commonwealth Bank épületbe*», i! ,, NYITVA NAPONTA: VASARNAP: ............. * d. e. l-tól este 1-1*. re**el l-UJl déli 11-1^. »'»»♦»♦»»♦»»»»♦»♦♦'»♦♦♦»♦»a —- 212 — nem kell túlságosan elkedvetlenedni, sem túlságosan válogatósnak mutatkozni. Hippolyte Cérés híres ember volt, és boldog volt Hippolyte Cérés. Ne lehetett többé ráismerni; ruhái és modora, előkelősége rettentően megnövekedett: fehér kertyűket viselt szertelenül, most annyira mondáin ember lett, hogy Evelint gondolkozóba ejtette: nem rosszabb-e így, mintha kevésbbé mondain lenne? Madame Clarence jóakaratúlag nézte a jegyespárt, leánya sorsát biztosítva látván és elégedett volt, hogy minden csütörtökre virág van a szalonjában. A házasság megünneplése mégis nehézségeket okozott. Evelin vallásos volt és az Egyház áldását akarta. Hippolyte Cérés türelmes, de szabadgondolkozó és nem engedte meg, csak a polgári házasságot. Vitatkozásaik voltak ezért, sőt heves jeleneteik. Az utolsó a fiatal leány Szobájában folyt le abban a pillanatban, mikor a házassági meghívókat írták. Evelin kijelentette, hogy ha az egyházi szertartás nem történik, nem fogja érezni, hogy házasságot kötött. Arról beszélt, hogy szakítani fog, külföldre megy anyjával, vagy pedig kolostorba vonul. Aztán ellágyult, elérzékenyedett, könyörgésre fogta a dolgot, sóhajtozott. És vele együtt sóhajtozott minden szűzi szobájában, a szenteltvíztartó és a pusztány-ág fehér ágya fölött, imádságoskönne a kis étagéremen és a kandalló márványán fehér ég kék szobrocskája Szent Orberosenek, amint a cappadociai sárkányt megláncolja. Hippolyte Cérés elérzékenyedett, elgyöngült, könnyezett. Evelin szén volt fájdalmában és könnytől csillogó szemmekkel, lazurkő olvasóval övezvén csuklóit, mintha hite által lett volna megláncolva, hirtelen Hinnolote lábaihoz borult és haldokolva, zihálva ölelgette térdeit. Cérés csaknem engedett, aztán így hebegett: — Az egyházi esküvőt, a templomban való esküvőt a választóim még megemésztenék, hanem a bizottság már nem nyeli le ilyen könnyen a hol — 209 — hát, megkettőztette éberségét. Küzdelmében fő módszerei a népgyűlések voltak, hol tüdeje erejével leverte ellenjelöltjét. Választóbizottsága nagy vitaestélyeket rendezett szombat este és vasárnap délutánonkint pontban három órakor. Egy vasárnap aztán, látogatást téve Clarenceéknél, Evelint egyedül találta a szalonban. Már húsz vagy huszonöt perc óta beszélgetett vele, amikor óráját elővéve, észrevette, hogy háromnegyed három. A fiatal leány kedves volt, ingerlő, pompázó, nyugtalanító, mindent ígérő. Cérés izgatottan emelkedett fel. — Maradjon még egy pillanatig! — mondá szelíd, de parancsoló hangon a leány, mire Cérés visszasüllyedt székére. Érdeklődőnek mutatkozott Evelin, magáról megfeledkezőnek, kiváncsinak, gyöngének. Cérés elpirult, elsápadt és újból fölemelkedett. Hogy aztán visszatartsa, úgy nézett rá szemeivel, hogy szeme szürkéje megzavarodott, nedvben úszott, melle lihegett, és többet nem beszélt. Cérés legyőzve, a szerelemtől kábulva, megsemmisülve rogyott le lábaihoz, aztán mégegyszer előhúzván óráját, felszökött és borzasztót káromkodott. -Két perc múlva négy óra. Itt az ideje, hogy megszökjem. És azzal rohant le a lépcsőkön. Azóta viseltetett iránta Evelin bizonyos becsüléssel. Negyedik fejezet. Egy politikus házassága. Evelin nem szerette, de azt nagyon akarta, hogy Cérés szeresse. Nagyon tartózkodó volt különben v-’ ben, nemcsak azért, mivel érzett iránta, hanem mert S%S18StiS1iS9&XgS&S$e2&98*S£Xe9?e I KÉZI MUNKA IT MAGYAR ASSZONYOK 3^ * « dísze p.s mszKEscoEV -Q • Közvetlen az első legrégibb Magyar Kézimunka-gyár- djj- ből kérjen árjegyzékeket, valamint fehér és barna vász- »« Ír nak és lenvásznakról és kérjen mintákat, melyek yard filM és vég számra is küldetnek a vevők kényelmére. Kapfgihatók a legfinomabb hazai pamutok és valódi libatoll. IL Oá Minden, ami GROSS-FÉLE, jótállással jár, pgl DEBS-faldisz kapható, valamint a világ legnagyobb 4L harcosainak az arcképeit is raktáron tartjuk. L I CHARLES K. GROSS I CU 8803 BUCKEYE ROAD. CLEVELAND, O. Vj MAGYAR ORVOS CHICAGÓBAN I I D* MAX THOREK £ . Tv Az American Kórház igazgató főorvosa. 1 t Sebész és női betegségek specialistája. $ RB.VDEL vilrogl irodájában: Michigan Ave * *„ Vfiehl-To - * * * l