Előre, 1919. szeptember (15. évfolyam, 2378-2398. szám)
1919-09-11 / 2388. szám
------------------------■------—... ■ TTT A SZOCIALISTA PÁRT ELŐFIZETÉSI ÁRAK MAGYAR SZÖVETSÉ- rendkívüli postaszállítási költséggel együtt: GÉNEK HIVATALOS Egy évre ................$8 .00 ------ KÖZLÖNYE. ------ Félévre ....................$4.00..............................................1.- ..........................-------------------------------------------------ML~.i..J3E^ ^ az amerikai MAGYAR a tudomány terjesztője MUNKÁSSÁG NAPILAPJA EGYES SZÁMÁRA és a haladés 2c. ■zószőlója. _______________ _ ............- ___________________ 5 East 3rd Street, New York. Telephone: Orchard 8390. VOL. XV. ÉVFOLYAM. No. 2388. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, BRIDGEPORT, DETROIT, THURSDAY (CSÜTÖRTÖK), SEPT. 11, 1919. MEGJELENIK NAPONTA CITY EDITION NEGYVENNYOLC ÓRA ALATT SZTRÁJK TÖR KI AZ ACÉLIPARBAN A SZAKSZERVEZETEK ULTIMÁTUMOT KÜLDTEK GARYNAK. AZ ACÉLBÁRÓK NEM TÖRŐDNEK A MUNKÁSOKKAL, ÉS ELŐKÉSZÜLNEK A SZTRÁJKRA. A MNKÁS VEZETŐK TILTAKOZNAK. WASHINGTON, szept. ro. — Az acélgyári munkások körében az a hír jár, hogy az esetben, ha Wilson elnöknek nem sikerül Garyt arra bírni, hogy az acélgyárak tárgyaljanak a munkásokkal, az acélgyárakban 48 órán belül elrendelik az általános sztrájkot. A munkások és az érdekelt szemlélők azt hiszik, hogy a sztrájk elkerülhetetlen már azért is, mert teljesen kizártnak tartják azt, hogy Wilson elnök közbelépésének a legcsekélyebb hatása is volna. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az acélbárók azt látják, hogy okvetlen kenyértörésre kerül a sor köztük és a munkások között. Nekik nem lenne kellemetlen az, ha a harc most törne ki, éppen ezért nem válaszolnak kedvezően Wilson felszólítására. Az acélbárók azért néznek bátran szembe a harccal, mert azt látják, hogy a munkások vezetői ingadoznak, alkudoznak, szaladgálnak, ahelyett, hogy bátran cselekednének. A munkásokat vezető American Federation of Labor és annak vezetősége fél az osztályharctól, amelyre a munkáltatók készek, fél a küzdelemtől és még mindig egy csodában remél, mely a harcot elodázza. Már pedig ez a csoda nem fog megérkezni. Az acéliparban dolgozó munkásoknak okvetlenül harcolniok kell. Nem ők, hanem a munkáltatók indították meg a harcot. Minél később és minél gyávábban kezdik meg a harcot, annál több szenvedéssel fog az járni. Az aggodalmaskodók és körültekintő politikus munkásvezérek a munkásságot nem vezethetik diadalra. A hammondi vérengzésről újabb részletek nem érkeztek, hacsak nem tekintjük új részleteknek azokat a híreket, amelyek szerint a rendőrség egyetlen egy tagja sem sérült meg és így hazugságok azok a hírek, hogy a rendőrök önvédelemből voltak kénytelenek fellépni. Valahányszor csak a rendőrség sztrájkotókat gyilkol, mindjárt azt jelentik, hogy a strájkolók erőszakoskodtak. Később derül ki, hogy a sztrájkolók erőszakoskodása nagyon furcsa lehet akkor, amikor egyetlen egy rendőr sem sérül meg, azonban számtalan sztrájkoló esik el. Az angol szakszervezeti kongresszus támogatja a bányászok követelését NAGY SZAVAZATTÖBBSÉGGEL A BÁNYÁK ÁLLAMOSÍTÁSA MELLETT DÖNTÖTT. GLASGOW, szeptember 10. A szakszervezeti kongreszszuus ma túlnyomó szótöbbséggelelfogadott egy határozati javaslatot, mely a bányák államosítását követeli. A javaslatot Robert Smillie, a bányászok vezére terjesztette elő. A szavazás eredménye az egész kongresszus támogatását biztosította a szénbányászok számára a bányaipar államosítására vonatkozó követelésükben. A határozati javaslat szerint a kongresszus követeli, hogy a kormány fogadja el a szénbizottság többségének júniusi jelentését, melyet úgy ismernek, mint a Sankey-jelentést. A javaslat követeli a bányák állami tulajdonát és a bányák közös ellenőrzését, a munkások jogát a bányák igazgatásában. "Az esetben, — mondja a jelentés, — ha a kormány viszszautasítja a követelést, rendkívüli kongresszus hivatik egybe s az fogja meghatározni, hogy miként kényszerítesssék a kormány a követelés megadására.” A javaslat elveti a kormány ajánlatát, kijelentvén, hogy az sérti a nemzeti érdekeket és trusztban egyesíti a szénipart. Smillie, amikor a határozati javaslat elfogadása mellett érvelt, azt mondotta, hogy a munkások harca nem fog véget érni a szénbányák álamosításával, tovább fog folyni valamennyi iparág államosításáért. James Henry Thomas, a vasúti unionok titkára kijelentette, hogy ebben az ügyben most már véglegesen kell dönteni s felszólította a küldötteket, hogy kellő megfontolással szavazzanak a határozati javaslat mellett. A kongresszus a direkt akció kérdését pénteken fogja tárgyalni. A törökök lázadást jósolnak a Balkánon TILTAKOZNAK AZ ELLEN, HOGY THRÁCIÁT GÖRÖGORSZÁGNAK ADJÁK. True translation filed with the Post-master of New York on September 10, 1919. es renulrAd hv the of October*?. 1917 KONSTANTINÁPOLY, szeptember 10. Dacára annak, hogy a Fekete-tenger körül levő országokban majdnem mindenfelé rablóbandák garázdálkodnak, az angol tisztek azt hiszik, hogy a jövő tél folyamán ezek a törvénytelen állapotok meg fognak szűnni. A törökök élénk figyelemmel kisérik a szövetséges bizottság tanácskozásait s annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy ha Görögországnak megengedik Thrácia megtartását, azon a vidéken a törökök lázadása várható. Úgy hírlik, hogy a görögök szeretnék thráciai területeiket smyrnai területekért elcserélni. (D) A finn fennerek kifosztanak egy hadihajót AZ ANGOL MONITORRÓL ELVISZIK ÉS A MUNÍCIÓT. A FEGYVEREKET T^oc wlMi Po«t- master of New York on September 10, tilt «»• rAoiilred by the Act of Octobers. 1917. CORK, Írország, szeptember 10. Monkstown öbölben a finn femerek tegnap este egy angol monitorra szálltak, lefegyverezték a legénységet s lefoglalták a fegyvereket és a muníciót s távoztak a zsákmánnyal. A hajót csekély számú őrség védelmezte s ezeknek védekezése gyengének bizonyult. (F) NYOMDÁSZOK SZTRÁJK ELŐTT A munkáltatók hadat üzentek a nyomdaipari szakszervezeteknek és nem engedik, hogy az egyik kiadóvállalatnál megegyezzék a cég a unionnal. Tízezer nyomdaipari munkás sztrájkjára van kilátás. Az úgynevezett Printer’s League tegnap este hadat üzent a könyv, folyóirat és “job” szakmában dolgozó munkások szervezeteinek. A harc az összes kiadóvállalatokat érinti, kivéve az újságvállalatokat. A Publishers’ Printing Co.-nál sztrájk van folyamatban, amelyben a Pressmen’s Union 51. sz. osztálya és a 23-ik számú Franklin Union van érdekelve. Amikor ezeknek a szervezeteknek képviselői megjelentek azon a tanácskozáson, melynek célja lett volna a cég és a munkások közt felmerült differenciák elintézése — a munkáltatók szövetsége — a Printers League — kijelentette, hogy nem egyezik bele semmiféle megkötésbe a sztrájk alatt levő cég részéről. A union képviselői kézhez kapták a munkáltatók egyesületének ultimátumát is, amelyet rövidesen az egész nyomdaipart képviselő szervezetek elé terjesztenek és amelynek az lehet a következménye, hogy mintegy tízezer munkás sztrájkba fog állni. Az említett kiadóvállalatnál kitört sztrájk nagyjelentőségű azért is, mert ismételten kitűnt, hogy amikor céltudatosan szervezett munkások valamiért harcba keverednek a munkáltatókkal, az A. F. os L. mindig kész sztrájktörő munkára vállalkozni. Így történt ez ebben az esetben is. A Printers’ League-nak ugyanis szerződése van az International Pressmen’s Unionnal, amely az A. F. of L.-hez tartozik és mint reakciós szervezet természetesen ellenzi a 44 órás munkaidőt és a 14 dolláros heti béremelés követelését, amelyre pedig a new yorki local humionok törekednek. így a sztrájkban érdekelt Pressmen’s Union 51. és a Franklin Union 23. szembekerült az International-el, amelynek hivatalnokai a washingtoni központtal azon ügyeskednek, hogy a munkáltatók szája-íze szerint vigyék dűlőre a dolgot. Az International a Printers Publishing Co.-nál egy új osztály szervezését kísérelte meg és most, hogy a sztrájk kitört, a scabeket dirigálja a saját munkástársaik és szervezeti tagok ellen. A helyzet igen feszült és a nyomdaipari munkások egyaránt erős harcra készülnek úgy a korrupt szervezeti központ, mint a munkáltatók ellen. ------------------Caillaux szanatóriumba megy PARIS, szept. 10. — A Temps azt írja, hogy Joseph Caillaux volt francia miniszterelnöknek meg fogják engedni,hogy a jövő hét valamelyik napján szanatóriumba menjen. Caillaux több mint egy év óta van börtönben, az ellenséggel való összekötetéssel vádolták a háború alatt. Caillaux ügyvéde kérte a börtönből való kibocsátását, mert az egészsége annyira megrongálódott, hogy aggodalomra ad okot. ma ................................................nin. A KORONA NAPI ÁRA: Szerda, szeptember 10. — A korona ára a következő: Osztrák korona ára 100 koronánként 2 dollár 05 cent. Magyar korona ára 100 koronánként 2 dollár 40 cent. Jugoszláv korona ára 100 koronánként 2 dollár 55 cent. Cseh-Szlovák korona ára 100 koronánként 3 dollár 75 cent. Erdélybe és a román területekre 100 lej 4 dollár 75 cent. A RENDŐRÖK KIVONULTAK BOSTONBAN A hetek óta fenyegető rendőrsztrájk bekövetkezett. A város külső részeiben a csőcselék bezúzta az ablakokat és fosztogatni kezdte az üzleteket. — Volt hadseregbeli kapitány vezeti a sztrájkot. BOSTON, szept. 10. — A bostoni rendőrök ma este valóra váltották a fenyegetésüket és 5 óra 45 perckor, a névsor-olvasás után sztrájkba léptek, hogy az újonan szervezett Policemen’s Union elismerésére kényszerítsék a városi és állami hatóságokat. Az 1500 rendőr komoly elhatározással és mint egy ember lépett harcba, hogy emberi jogainak érvényt szerezzen. Magas rendőrtisztviselők, Harvard egyetemi hallgatók, önkéntes polgárőrök és néhány sztrájktörő rendőrőrmester végeznek őrszolgálatot a városban és az a törekvésük, hogy megtörjék a sztrájkot. Lowell, Harvard egyetemi elnök felszólítására a tanintézet football játékosai és a vagyonos osztály többi csemetéi a legnagyobb készséggel vállalkoztak a sztrájktörés hitvány szerepére. A bostoni Central Federated Union azzal fenyegetőzik, hogy rokonszenvi sztrájkra hívja a tűzoltókat, a közúti vasutak alkalmazottait, telefonkezelőket, nyomdászokat és épületmunkásokat. Ha ez megtörténik, akkor a városban általános lesz a sztrájk és a munkáltatók hiába fordulnak védelemért a rendőrséghez. Coolidge kormányzó megtagadta az American Federation of Labor apellációját, hogy Curtis rendőrfőnököt mozdítsa el a hivatalából, ez lett volna az egyedüli lépés, mely a sztrájkot az utolsó pillanatban elháríthatta volna. South Bostonban a kora esti órákban fiatal suhancokból álló tömeg betörte a Mohican Market ablakait és az ablakban talált tojást minden irányban szétdobálta. Más csoportok üzletek ablakait törték be Roxburyban és elloptak egyes tárgyakat. A város alsó részében szintén fiatal suhancok garázdálkodtak. A Hanover streeten benyomultak a Casino Theatre-be és félbeszakították az előadást. Amikor a színházból kikergették őket, betörtek a színház mellett levő cipőüzletbe és cipőket loptak. Majd a Friend és Washington St. sarkára mentek, ahol egy szivarüzletet romboltak össze. Innen a Dock Squarre vonultak, ahol szétverték őket. A Washington streeten vagy tizenkét kirakat ablakot betört a csőcselék, valamint a mellékutcákon és főleg cipőket és ruhákat vittek el. Az ékszerüzletek minden értéktárgyat eltávolítottak az ablakokból és a pénzt is igyekeznek a bankokban elhelyezni. A rendőrök unionjának gyűlésén is 34 ember szavazott a sztrájk mellett és 2 ellene. John F. Molines a union elnöke, aki a háború alatt mint kapitány szolgált a hadseregben. * A bostoni hatóságok kockázatos kalandba bocsátkoztak, amikor a rendőrséget sztrájkba kényszerítették. A nagy kapitalista lapok hamar megérezték a veszedelmet. A New York Times és a World vezércikkekben mutatnak rá, hogy a rendőrnek éppúgy nincsen joga sztrájkba menni, mint a katonának. Hova forduljanak a szegény kapitalisták védelemért, ha már a rendőrökben sem bízhatnak? Ha a rendőrök munkásunionba szervezkednek, akkor bajos lesz őket felhasználni a sztrájkolók lebunkózására. A kapitalisták és uszályhordozóik tisztán látják a helyzetet, de a forradalmi eszme terjedését nem képesek megakadályozni. A ka- NAGYOBB LESZ A VITELDÍJ A polgármester és a közszolgálati bizottság elnökének szemfényvesztő huzakodásának — minden jel szerint — az lesz a vége, hogy nagyobb viteldíjakat fognak fizetni. Hónapok óta folyik a "vita” a nagy nyilvánosság előtt a new yorki Tammany polgármester és Nixon közszolgálati biztos közt. A két úr azt vitatja, hogy mennyiben jogosult vagy indokolatlan a közúti villamos társaságoknak az a törekvése, hogy a személyi vitel díjakat felemelje. Az Interboro és a Brooklyn Rapid Transit, valamint a New York Railways Company azt állítják, hogy csőd és bukás vár a vállalatokra, ha a viteldíjakat azonnal fel nem emeltetik. Hylan polgármester — legalább látszólag — pedig azt vitatja, hogy nem olyan veszedelmes a helyzet és ■elég az 5 Centes carfare is. Nixon közszolgálati biztos azonban, — bizonyos jogokra hivatkozva — a maga részéről engedélyezte az átszálló jegyekért számítandó külön díj szedését és állást foglal a társaságok mellett. A villamos vállalatok legutóbb nagy támogatót nyertek Meyer bíróban, aki azt állítja, hogy a N. Y. R. Co. és a B. R. T., amely vállalatok csődtömeggondnok kezében vannak, föltétlen bukás előtt állnak, ha nem emelhetik a viteldíjakat. A két vállalat tömeggondnoka kijelenti, hogyha a jövedelmet azonnal nem szaporítják, akkor jövő év január elsejére 5.600.000 dollár különbözet,, illetve hiány fog mutatkozni a fizetési kötelezettségek teljesítése körül. A viteldíjak felemelése érdekében heves és széleskörű propagandát folytatnak a társaságok és az Interboro plakátokban bizonyítja, mily mértékben emelték egyéb városokban a carefare-eket. Előrelátható, hogy a huzavonának mégis csak az lesz a vége, hogy felemelik a viteldíjakat. A bankküldöncöt a társai ölték meg A rendőrség lemondott arról a feltevésről, hogy Binkovitzot megszöktettél. Négy new yorki detektív elutazott kedden Milfordba. Conn, ahol megvizsgálták az agusztus 12-én 173.000 dollárral eltűnt Benjamin Binkovitz eléktelenített hulláját. A rendőrség először azon a teórián dolgozott, hogy a 21 éves küldöncöt elszöktették New Yorkból. Most letettek erről a feltevésről és azt hiszik, hogy az áldozatot két bűntársa ölte meg, vagy pedig olyan személyek, akik utána mentek Milfordba. Mr. és Mrs. Binkovitz elutaztak a detektivekkel Milfordba és minden kétséget eloszlattak az áldozat személyazonosságára nézve, akiben a gyermekükre ismertek. A holttestet valószínűleg New Yorkban fogják eltemetni. ------------------Ezreket pusztított el a tájfun AMAY. Kina. szept. io. — Fu- Chow-ból érkezett jelentések szerint óriási tájfun vihar vonult végig a délkeleti nartokon, mely zapo személy halálát okozta. 28 láb magasak voltak a hullámok. nitabimus még azokat is kénytelen kizsákmányolni, akiknek a kapitalista uralom megvédelmezése a hivatása. A rendőrök között is lábra kapott az osztályharc szelleme. A kapitalista uralom őreinek elégedetlensége csak hasznára lehet a munkásosztálynak, mert közelebb hozza a felszabadulás napját. ALÁÍRTÁK AZ OSZTRÁK BÉKESZERZŐDÉST ST. GERMAINBAN AZ OSZTRÁK BÉKETÁRGYALÁSOK HÁROM HÓNAPIG TARTOTTAK. A FIZETENDŐ KÁRTÉRÍTÉS ÖSSZEGE NINCS MEGÁLLAPÍTVA. True translation filed with the Post- master of New York on September 10, 1919, as required by the Act of October 6. 1917. ST. GERMAIN, szeptember 10. Dr. Karl Renner ma reggel tíz órakor aláírta az osztrák köztársaság és a szövetségesek közt kötött békét. Amikor a békekövetek együtt voltak, Georges Clemenceau, a békekonferencia elnöke, megnyitotta az ülésszakot s felszólította dr. Rennert a békeszerződésnek és a vele kapcsolatos okiratoknak az aláírására s kijelentette, hogy azután a többi küldött fogja aláírni a szerződést az abban megjelölt sorrend szerint. Renner minden habozás nélkül aláírta a békét, mihelyt Clemenceau beszédét német nyelvre fordították. Az aláírási szertartással véget ért a tárgyalás, mely három hónapon át folyt az osztrák köztársaság és a szövetséges hatalmak között. Az osztrák küldöttek június 2-án kapták meg St. Germainban a szerződés vázlatát. Július 20-ikán megkapták a hadi, pénzügyi és határügyi szakaszokat. Az osztrák kormány a múlt hónapban terjesztette ellenjavaslatait a békekonferencia elé. A szerződés értelmében Csehország, Morvaország és Teschen grófság egy része, volt osztrák tartományok, most Csehszolvákiához tartoznak. Teschen többi része és Galíciának nagyobb része Lengyelországhoz tartoznak. Keleti Galícia egyes részei és Bukovina, a volt osztrák koronatartomány az új ukrán köztársasághoz tartoznak. Magyarország elvált Ausztriától a köztük levő régi történelmi határsí,érint, de viszont Magyarorzág elvesztette Erdélyt, melyet Románia kapott meg Délen Carin*b:../ Dalmácia, Krajna, Horv'tország, Szlavónia, Poszt.'a H'yegovina Szyriának ggva részeivel az uj jugoszláv királyságban egyesültek Szerbiával, Tirolnak egy részét Olaszország kapta meg s ennek a határain belül esik Isztriának nagyobb része Carinthia nyugati részeivel. Tehát a volt birodalomból csupán Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerországnak és Tirolnak egyes részei maradtak meg, a kártérítést nem állapították meg. Az ellenségeskedés beszüntetése óta mozgalom indult meg, melynek célja az volt, hogy Ausztria Németországhoz csatoltassék. A ma aláírt szerződés egyik legfontosbb szakasza ezt megtiltja. A szerződés nem állapítja meg a fizetendő kártérítés összegét, azonban a kártérítési bizottság 1921 május 1-eje előtt meg fogja állapítani az összeget, ugyanez a bizottság fogja megállapítani a fizetési részleteket is, melyek harminc évre terjedtek ki. A megalapítandó összeget csupán az osztrák köztársaság fizeti s nem járulnak hozzá a birodalomnak azon részei, melyeket függetleneknek nyilvánítottak. A kártérítésen kívül Ausztria köteles megtéríteni a szövetségesek hajóveszteségeit is, melyeket az osztrák hajóhad tevékenysége okozott és helyre kell állítania az elpusztított vidékeket. Vissza kell adnia a szövetséges országoknak azokat a műtárgyakat és történelmi emléktárgyakat, melyeket az osztrákok a háború alatt elkoboztak. Az osztrák hadsereg csak nyolvanezer emberből állhat, kizárólag önkéntesekből s ennek megfelelő arányban kell redukálnia minden katonai intézményét. Az egész osztrák flotta a szövetségesek tulajdonába kerül, az építés alatt levő hajókat szét kell szedni s a részeket csakis ipari célokra lehet, használni. A gazdasági feltételek és a szállítás szabadságára vonatkozó feltételek azonosak Németországéval. Az osztrák békeszerződés nem intézkedik Fiuméra vonatkozólag, azonban Ausztria a szövetségesek javára lemond minden jogról azokat a területeket illetőleg, amelyek Ausztria új határain kívül esnek, ha azoknak a területeknek hovatartozási árát, még nem is állapították meg. Id Hollandia nem hajlandó lemondani Limburgról KÉSZ SEGÍTSÉGET NYÚJTANI BELGIUMNAK CSATORNÁK ÉPÍTÉSÉBEN. True translation filed with the Post- master of New York on September 10, 1919 «” required bv the Act of October •> I«i7. HÁGA, szeptember 10. Van Karnebeek holland külügyminiszter kijelentése szerint Belgium azt akarja, hogy Limburg, mely Hollandiához tartozik, csatoltassék Belgiumhoz és a Scheldt folyam vagy Belgiumé legyen, vagy legalább is nemzetközivé tétessék, továbbá Belgiumnak legyen joga két csatornát építeni hollandi területen keresztül, az egyik csatorna Antwerpent a Rajna alsó részével kötné egybe Moerdychnél, a másik pedig Antwerpent a Rajna középső részével kötné öszsze a Meuse folyó által. Azonkívül hadi szövetségre akar lépni Hollandiával. ‘‘Ha teljesítenénk Belgium kívánságát, mondotta Van Karnebeek, az azt jelentené, hogy Hollandia belga fenhatóság alá kerülne. Beleegyezünk a szóbanforgó csatornák építésébe és a költségek felét hajlandók vagyunk fedezni. Azonban Hollandia nem mond le egy talpalattnyi területről sem, amely jogos tulajdona, mint amilyen Limburg. Abba sem egyezhetünk bele, hogy vízi utaink nemzetköziek legyenek.” (B)