Előre, 1920. szeptember (16. évfolyam, 2915-2943. szám)

1920-09-01 / 2915. szám

A BUDAPESTI ELSŐ HÓHERDAS A KIRÁLYI PALOTÁBAN TITKOS VACSORÁT AD FEHÉR HÍVEINEK A “magyar irodalom” még nem kasztrált fehé­res és a vizi lovasból lett “Mátyás király” díszvacsorázásának története. A munkásság hóhéra új rendjelet alapit és pa­rasztnemességet meg hitbizományt létesít. A forradalom láza gyötri Közép-Európát. A Keleten már gigászi harc tombol nem a lengyel junkerek ellen, ha­nem a junkereket maga előtt hajszoló nemzetközi kapitaliz­mus és militarista reakció ellen. A magyar fehér hóhérok, Európa eme undorító salak­jai, pedig összegyűlnek a budai várban, ahol a legaljasabb gyilkos, a “fővezér” és a magát már Mátyás királynak vagy első magyar cárnak képzelő Horthy Miklós körül “Sárkány­­rend”-ről és paraszt “hitbizományról” eszmecserélnek. A “magyar irodalom” tiszteletére adott titkos vacsorá­ról az Az Ember aug. 15-iki száma ezt írja: I. Miklós vacsorát ad.­ ­ Nagyon szép vacsora volt. Rákosi Jenő apánk vezércikket írt róla a “B. H.”-ban, mondván, hogy Mátyás király óta nem volt ilyen előkelő va­csorában része a magyar irodalom­­bak és művészetnek. A többi újsá­gokban csak néhány soros kommü­niké jelent meg erről a lakomáról és a résztvevők névsorán mivid minden titokban maradt. Még a sok vihart látott Jenő bácsinak se volt bátorsá­ga hozzá, hogy leírja, mit tálalt fel vendégeinek Horthy Miklós. De azért mi, teljesen hiteles hely­ről való információnk alapján leír­juk a nevezetes vacsora történetét. A kormányzó vendégeit senki sem fogadta. Ott szédelegtek, lógtak a selyemtapétás teremben egymástól undorodva, egymásra gyanakodva. Ott voltak már ,mind a nyolcan, mi­kor egy félórai várakozás után meg­jelent valami ceremónia-mester és hármat koppantott a botjával. Erre a jelre megnyitott egyszerre három ajtó. Az egyikben megjelent öfö­­méltósága szárnysegédének kísére­tében. A másik ajtóban megjelent öröméltóságáné udvarhölgyének kí­séretében. A harmadik ajtóban meg­jelentek a Föméltóságos Gyermekek «Karmestereik kiséretében. A magyar irodalom és művészet kitűnőségei, élükön Pekár Gyulával, végtelen boldogok voltak, mikor a Főméltóságok beléjük­ keveredtek. Rákosi apánk részére elég stílustala­nt! Horthyné jutott. A vendégek valamennyien ,örömrepesve konsta­tálták, hogy a Főméltóságú Család minden tagja milyen jó kiejtéssel be­szél magyarul. Popovics nyugal­mazott bankkormányzó a meghatott­ságtól elborult szemmel meg is je­gyezte, hogy utolsó árpádházi ki­rályunk óta erre még nem volt eset. Pedig ő tudja. Ismét megjelent a ceremóniás em­ber a botjával és kikoppintotta, hogy találva van. Rákosi Jenő erre nagy zavarba jött. Nem tudta, hogy kor­­mányzóné-e az, akivel beszélget, vagy pedig “királyné?” Úgy illenék, hogy a kormányzotténak felajánlja a karját és úgy vezesse az asztalhoz, gondolta Jenő bácsi, de hát ez egé­szen úgy lesz, mintha királyné vol­na, királynét pedig nem lehet csak úgy karon fogni. Nem is ajánlotta fel a karját Jenő bácsi, mert úgy döntött magában, hogy ez mégis csak királyné. Hát csak úgy parasz­­tikusan belógtak egymás mellett a szomszéd terembe, a vacsorához. Hogy mi volt a menü, arról nem számolnak be, érdekesebb az, hogy miről foly­t a diskurzus. Akkor bu­kott meg Simonyi-Sentadam, akkor jelentették be az antántm­issziók, hogy­­ha tovább dolgoznak Horthy d­arutollas gyilkosai, javaslatot tesz­nek kormányaiknak az egész, ország megszállására. Akkor kerültek nyil­vánosságra Osztenburg-Héjjas-Pró­­nay hőstettei.­ De hát a hóhér há­zában sem illik kötélről beszélni. Egész este nem is jutott egyetlen vendég szóhoz, mert csak a kor­mányzó beszélt. A bortól felderült arccal e­ehet, Szegeden egész nap­­egész éjjel lehetett inni!) mondotta el, hogy az utolsó hetekben milyen gondolatok foglalják el éjjelét és nappalát. Két nagy, hatalmas, meg­váltó terve van, amely rendbehozza a meggyötört ország dolgát. Egyik terve az (figyelj, a honfike­bel), hogy feltámasztja (nem a fehér terror áldozatait, hanem­ a néhai Zsigmond királyunk idejében még létezett Sárkány-Rendet. Ez egy szép rendjel, új kitüntetés azok szá­mára, akik érdemeket szereztek Kor­­b­vország és a keresztény­ kurzus fentartásában. Különös előnyt jelent, hogy a Sárkány-Rendet, külföldiek is megkaphatják és így adományozá­sa által tömérdek barátot tudunk szerezni hazánknak a hozzánk most oly barátságtalan külföldön. A fehér terror, a bojkott, a kor­mányválság­, idején ötnegyed órán át beszélt öröméltósága a Sárkány­rendről. Azután elmondta vendé­geinek második nagy tervét: paraszt­­hitbizományokat óhajt létesíteni ama derék legények javára, akik erre ér­demeket szereznek. A paraszt­hit­­bizomány birtokosa “vitéz” előnevet is kap és ezt az előnevet a kisfölddel együtt mindig a legidősebb fiú örök­­li. (Kár, hogy csak a fiú, mit szól ehhez Slachta Margit?) Egy álló óráig beszélt erről a kor­mányzó, összesen tehát kilenc ne­gyed órán át ragyogtatta vendégei előtt Mátyás királyra emlékeztető zsenialitását. Egy rendjel alapítása és egy nemesi előnév adományozása — ilyen nemesen egyszerű agyla­­gyultsággal se Hunyady János előtt, se utána nem kormányozták még Magyarországot. Ez történt az eltitkolt vacsorán. Hírforrásunk még azt jegyzi meg, hogy, öröméltósága a vacsora alkal­mával nem ült közmondásos fehér lován. A két Vanderbilt tagadja, hogy hamisított Frederick W. Vanderbilt és Regi­nald D. Vanderbilt tagadják a szö­vetségi hatóságok azon vádját, hogy meghamisították az adóbevallási íveket. A szövetségi hatóság azzal vádolja a két milliomost, hogy azért mondottak be hamis adatokatokat, hogy az adókötvezettség alól kivon­ják magukat. A “Nagy Hármas Szövetség,’ tárgyalja a bányászok követelését LONDON, aug. 31. A bányászok, a vasutasok s a szállítómunkások szer­vezetének a végrehajtó bizottságai együttesen tárgyalnak a bányászok sztrájkját illetőleg. Egyesek úgy vélik, hogy hogy a “Hármas Szövet­ség” a kormánnyal tárgyalást fog folytatni, mielőtt ténylege sztrájkba mennének a bányászok. Megszűnt az express­munkások sztrájkja A New York Transfer és Westcott Express Company munkásai az egy hét óta folyó sztrájkot beszüntették. , A munkások 22 százalék béreme­lést nyertek. A nyolcórás munkanap megadását a társaságok megfonto­lás alá veszik és a munkások megbí­zottjaival igyekeznek a megértést létrehozni. Az “overtime” átlag 90­­ centtel lesz fizetve, míg a vasár­napi munka átlag 120 centtel.­­ A munkások az elért eredménnyel­­ koránt sincsenek megelégedve, azon-­­ ban fölvették a munkát, hogy az újabb harchoz erőt gyűjtsenek. Általános sztrájk Florenzben FLORENZ, augusztus 31. Teg­nap a szocialisták nagy népgyűlést tartottak szovjet Oroszország érde­kében. A gyűlést a rendőrség meg­zavarta, amely alkalommal a rendőr­főnököt és két munkást megöltek. Az események következményeként a munkásság általános sztrájkot ha­tározott el. WILSON ÚJRA A BÁNYÁSZOK ELLEN FORDUL A bányászokat a legnagyobb elke­seredettség tölti el. — A U. M. V. tisztviselői a bukás előtt állanak, ha megakadályozzák a sztrájkot. A keményszén bányászok bérköve­teléseit csak részben adta meg az “anthracite” szénbizottság. Más kö­veteléseiket pedig egyenesen eluta­sították vagy békéltető bizottsághoz utalták. A bányászok bizottsága Wilskes-Barre-ból azt kérte Wilson­­tól, hogy a föntemlített szénbizott­­ság többségi jelentését ne fogadja el, tudniillik a bizottság egy többségi és egy kisebbségi jelentést nyújtott be. A kisebbségi jelentés valamivel jobb feltételeket szabott volna meg. A többségi jelentés az úgyneve­zett “kontrakt”-bányászoknak húsz százalékos, a “kompani”­bányászok­­nak 17 százalékos béremelést ajánl. Ez a 17 százalékos béremelés azt je­lenti, hogy a napszámban fizetett bá­nyász órabére 52 és fél cent lesz. Tehát a bányamunkás még napi 10 órával sem keresne többet, mint 5 dollár 20 centet. A munkások követelték a nyolc órai munkaidőt, a “closed shop”-ot s a túlóráért másfélszeres fizetést, a vasárnapi munkáért dupla fizetést. A nyolc órai munkaidő kérdését bé­kéltető bizotsághoz utasították, a túl­órák másfélszeres, illetve dupla fi­zetését elutasították, a “closed shop’-ra vonatkozó követelést szin­tén. Azonban hajlandók elismertetni a United Mine Workers-t, bizonyá­ra aban a reményben, hogy a tiszt­­­viselőség megakadályozza a tagok lázadását az ellen a szerződés ellen, amely őket hosszú időre az éhbérrel jutalmazott munkához kötné. A 175.000 keményszén bányász nagy többsége elégedetlen lesz s egy harcos kisebbség még a munkás ve­zérekkel szemben is sztrájkra fog menni. Különösen Wilkes-Barre-ban ilyen a helyzet. Könyen meg lehet ér­teni a bányászok elkeseredettségét, ha tekintetbe vesszük, hogy a hábo­rú alatt milyen türelmesen és oda­­adóan dolgoztak a régi bérekért, míg a bányatulajdonosok milliókat hará­csoltak este. I­. B. Wilson, a munkaügyi mi­niszter, nem régen arra kérte a bá­nyászokat, hogy a haza érdekében elégedjenek meg 31 százalékos fize­tési nyítással és most a kormány csak 17 százalékos javítást ad. Az egyik Wilson elismerte, hogy még a 31 százalék sem elég, a másik Wil­son, a “szeretet elnökünk,” talán még a 17 százalékos emelést is so­kalja. Az esetleg lázongó bányászo­kat már előre megfenyegeti a követ­kező szavakban: “A keleti államok nagy része, a keményszén bányászok üzemben tartásától függ. A termelés huza­mosabb megszűnése a népek szen­vedését okozná. Mégis, ha az át­iratok — amelyben kijelentik, hogy nem hajlandók dolgozni a többségi jelentés feltételei alatt — fenyegetés akar lenni, nyugodtak lehetnek, hogy az Egyesült Álla­mok népe elfogadja a kihívást és talál valamilyen tüzelőanyagot, amíg a bányászok igazi véleménye kifejezésre nem jut és hajlandók lesznek a kötelezettségüknek ele­get tenni.” Bár a U. M. W. tisztviselői haj­­landók elfogadtatni a "munkásokkal a bizottság által előírt feltételeket, azonban még ők sem bíznak az ügy­nek a sima elintézésében. A kormány máris küldött ki spicli­ket, hogy kipuhatolják az elégedet­lenkedőket és velük szemben a hír­hedt Lever-törvényt alkalmazzák. Azonban semmi kétség sem lehet az­iránt, hogy az állam teljes hatalmá­val is készen áll a bányászok letö­résére. A kormány magatartására jellem­ző, hogy az elutasított kisebbségi ajánlat a 17 százalék helyett csak 2­7 százalék béremelést kér, nyolc, órai munkanapot és a szervezkedés jogént követeli. Merénylet Kemal ellen KONSTANTINÁPOLY, aug. 31. Ideérkezett jelentések szerint, Ke­mal wasa ellen sikertelen merényle­tet követek el. A hírt nem erősíteték meg. ———---------­ A KATONASÁG HELYREÁLLÍTJA A RENDET. WILLIAMSON, W. Vay aug. 31. Az ohioi Camp Sharonból érk­ezett szövetségi csapatok átvették a bá­nyavidék fölött az ellenőrzést s igye­keznek a rend helyreállítására. A rendetlenséget a bányabárók ál­tal fölbérelt fegyveres bumn­ok idéz­­i.p.V ami. L MARTENS ERÉLYESEN TILTAKOZIK AZT KÖVETELI, HOGY AZ OROSZ GYERMEKEKET NE VIGYÉK AZ ELLENSÉGES FRANCIA­­ORSZÁGBA. Martens hajlandó a moszkvai kor­mánnyal azonnal tárgyalni a haza­küldés ügyében. Ludwigh Martens, a new yorki szo­vjet iroda vezetője, átiratot inttzett F. P. Keppelhez, az amerikai vörös kereszt alelnökéhez Washingtonba. Az átiratban Martens fölsorolja a SOO orosz gyermek, kálváriáját, amit 1919 óta ezek a szerencsétlen proletárcsemeték átszenvedtek. Fogságba kerülésük története ez: Amikor 1919-ben a csehszlovák had­sereg megkezdte a szovjetek ellen a támadást, a Petrográdból az Ural vi­dékére­­nyaralni küldött 3000 orosz gyermeket elvágták a szüleiktől. A gyermekeket Kolciak fehér hordája végigvonszolta egész Szibérián, ahol a halálos betegség megtizedelte a szegény kicsikéket. Alig 800 maradt háromezerből. Utolsó állomásuk Vla­divostok volt, ahol a “Russia” szige­tén, egy fogolytáborban mérhetetlen piszok, éhség és szenv­edés között durva katonák és altisztek sanyar­gatása alatt éltek, míg az amerikai vörös kereszt át nem vete őket. A vadállati fehér gárdisták a gyer­mekek egy részét vérbajjal és más nemi bajokkal fertőzték meg. Az amerikai vörös kereszt aztán a ”Yo­nei Mara” japán hajón San Franiscoba és onan New Yorkba hozta őket. A vörös kereszt most azt tervezi, hogy Franciaországba viszi a bolse­vik­ proletárok gyermekeit. Abba az országba, amely ádáz gyűlölettel vi­seltetik minden ellen, ami a szo­­vjetekhez tartozik. Ez ellen a terv ellen tiltakozik Martens elvtárs, aki azt ajánlja a vörös keresztnek, hogy egyenesen Petrogradba vigyen a gyermekeket és ne Franciaország­ba. A washingtoni vörös kereszt ve­zetőségétől függ most a dolog, hogy miképpen dönt 800 proletárgyermek bizonytalan sorsa fölött. ----------------­ McSweeney élete az orvosok szerint menthetetlen A BELFASTI TÜNTETÉS .HA­LOTTAINAK SZÁMA HÚSZRA EMELKEDETT. A ZAVARGÁS TOVÁBB FOLYIK. Franciák elitélik az angol politikát. LONDON, augusztus 31. — Mc Sweeney, Cork város éhségsztrájkot vívó polgármesterének orvosai a m­ai napon kiadott jelentésben azt mondják, hogy hiába való minden kísérlet, amely a foglyot az életnek meg akarná menteni. A polgármes­ter annyira, el van gyöngülve, hogy képtelenség a felépülése. A­ polgármestert nem lehet többé az élők közé számítani és csak az van hátra, hogy a halál hivatalosan is megálalpítást nyerjen. BELFAST, augusztus 31. A mai tüntetést a v­áros történetében a leg­véresebb napok közé kell számítani. A katonaság sortüze az embereket úgy söpörte, mint a kaszáló k és a mezőt. A legsíkosabb bajok szár­mazhatnak, mert a nép koszr­val van eltelve és a­ katonaság vérengzését meg kívánják torolni. A tüntetések mindig kiújulnak és a tüntetők fegyvereket szereznek a harchoz. Az eddigi harcok eredmé­nye húsz halott és százötven súlyo­san sebesült. A kevésbé sebesültek­ről nem lehet pontos adatot szerez­ni, mivel házilag kezelik sérülései­ket. CORK, augusztus 31. Tízezernyi embertömeg, férfiak, asszonyok, gyerekek egybevéve, tüntetett az ut­cán Me Sweeney sz­abadonbocsátásá­­ért. A tömeg a városi börtön elé vonult és követelte tizenegy éhség­­sztrájkok­ szabadon bocsátását. A tizenegy éhségsztrájkoló szintén ha­lálán van. A rendőrség nem zavarta a tünte­tést és rendzavarás nev­ történt. PARIS, augusztus 31. — A párisi napilapok hasábokon keresztül tár­gyalják az eseményeket. A “Matin” hosszú vezető cikkben kiáltványt kö­zöl, melyben ismerteti Me Sweeney és társai helyzetét és követeli a fog­lyok azonnali szabadlábra bocsátá­sát. A kiáltvány a következően vég­ződik: "Me Sweeney halála bizonyítani BROOKLYNBAN CSAK KÍNNAL LEHET UTAZNI A KÖZLEKEDÉST A VASÚTI AL­KALMAZOTTAK SZTRÁJKJA TELJESEN MEGBÉNÍTJA. A lapok attól tartanak, hogy a sztrájk át fog csapni Manhattan­­be is. Az oly váratlanul kitört brooklyni közúti vasutas sztrájk tovább folyik változatlanul. A földszinti villamo­sok egyáltalában nem közlekednek és erre valószínűleg még kísérletet sem tesznek egyelőre. A vasúttársaság — a hírhedt BRT — igazgatósága beismerte, hogy kép­telen a helyzet javítására és lehető­nek találja, hogy a sztrájkot hetekig fogják folytatni. A társaság megkísérelte a föld­alatti és a földfeletti vonatok meg­indítását és sikerült is összesen 62 vonatot szalasztani. Ez éppen 5 százaléka a rendes forgalomnak, de ezt is csak egy rövid időre tudták megindítani és a vonatok csak két kocsiból állottak. A Bay Ridge vonalon csak két vo­nat szaladt egész nap. Brighton Beach, a 4th Ave, és a Fulton Ave­­nucken csak hét-nyolc vonat közle­kedett. Némely vonalon egyáltalán nem közlekedtek, ami a közönség szempontjából jobb volt, amennyi­ben nem kellett a hiábavaló remény fejében órahosszat várni az esetleg megérkező vonatra. Az automobilok, az omnibuszok és más elképzelhető járművek sokasága lepte el Brooklynt, aminek a termé­szetes következménye a zavar, a mindenféle közlekedés akadályozása és a szerencsétlenségek szaporodá­sa. A három nagy hidat úgy osztot­ták be, hogy a Brooklyn Bridge-on csak nyugatra, a Williamsburg és a Manhattan hidakon pedig csak kelet­re mehettek a járművek. Hozzáve­tőleg 200,000 ember használta az om­nibuszokat. Az Interbo­ro társaság brooklyni vonalait túlzsúfolták az utazók. A sztrájkolók több lelkes hangula­tú sztrájkgyűlést tartottak, ahol a szónokok biztos győzelmet jósoltak. A uniójuk a new yorki “Interboro” társaság alkalmazottait is iparkodik megszervezni és valószínűleg ez okozza azt a hírt, hogy Manhattan­ban is ki fog törni a sztrájk. A brooklyni kereskedőknek óriá­si károkat okoz a sztrájk és mi sem természetesebb annál, hogy a keres­kedelmi kamara erősen­ elítéli a sztrájkolókat. A “közvéleményt" erősen terjesztik a sztrájkolók ellen. Máris vádolják őket szabotázs­sal, erőszakoskodással és más ilyen tet­tekkel. Azt figyelmen kívül hagyják, hogy a sztrájkvezetőség egyszerűen c­sak annyit követel, hogy a társaság és a munkások közötti differenciá­kat kötelező békéltetés útján intéz­zék el. A munkások természetesen jobb béreket akarnak, de — úgy lát­szik — hajlandók visszatérni, ha a társaság megígéri, hogy tárgyalni fog velük. A társaság azonban még ezt a szerény követelést is megta­­gadja. A rendőrség teljes létszámban áll 1­ társaság rendelkezésére s m­ár elő­re biztosítva van legalább egy rend­őr minden­­“scab” védelmezésére. Ez az egyik “intézkedés” a polgár­­mester részéről, hogy a sztrájknak e véget vessen. A társaság állítólag már 200 hivatásos sztrájktörőt hoza­tott Philadelphiából. -----------------­PARIS, aug. 31. Berlini és bécsi lapok egybehangzóan jelentik, hogy a román kormány lemondott. A kor­mány ez év március 19-ikén alakult Averescu miniszterelnökkel az élén, fogja a világnak azt, hogy az ango­­l­ik a szenteket a közönséges bűnö­sökkel egy színvonalba helyezik.”­­ Matin vezércikke Mc Se­veney-t úgy ismerteti, mint aki a legszentebb ügyet szolgálja, amiért az angolok kínzásoknak vetették alá. WORCHESTER, Anglia, augusz­tus 31. Az ír foglyok közül az első éhségsztrájkoló, Karl Dunnell az itteni börtönben ötnapi éhségsztrájk után meghalt. A város helyőrségét megkétszerezték. CORK, augusztus 31. Felfegy­verzett tömeg felgyújtotta Cork County katonai parancsnokának la­kását, amely porrá égett. LONDONDERRY, augusztus 31. Major Johnstone békebírót és egy tekintélyes polgárt Donegal County­ban megöltek. A tettesek semmi nyo­mot sem hagytak maguk után. Az írekkel rokonszenvező new yorki hajósok sztrájkja változatla­nul tovább tart az Angliába in­dulandó hajók a kikötőben veszte­gelnek­. SZOVJET HADSEREG ISMÉT DÖNGETI A LENGYEL FRONTOT Wrang­el tábornok seregét visszaverték a Krimi félszigetre. A béketárgyalásokat Rigában fogják folytatni. True Translation filed with the Poet master of New York on August 31» 1920, as required by the Act of Octv* tober 6. 1917. LONDON, aug. 31. — Az orosz haderők számos várost elfoglaltak Bialystok körül tíz-húsz mértföldnyi körzetben, jelenti egy moszkvai szikratávirat.­­ Lembergben és Przemyslhez közel súlyos harcok foly­­nak, melyek a szovjet hadseregre kedvező fordulatot vesz­­­nek­ délre, Kriechoff vidékén, a szovjet csapatok sikereket­­ értek el. A szovjet haderők északon elfoglalták Bielz várost és a környékbeli falvakat. Brest-Litovsk környékén, ahol tegnap az orosz haderők falvakat foglaltak el, lokális harcok folynak. Az Azov tenger keleti partján, Kubanban, Wrangel tá­bornok partra szállított csapatait teljesen megsemmisítet­­­ték, mondta Kameneff kereskedelemügyi megbízott egy itt kiadott nyilatkozatában. Wrangel csapatainak megverése után a szovjet csapatok elvágták az ellenség visszavonulásának útját, körülzárták az ellenséget, egy éjjeli támadással elpusztították főhadi­szállásukat. Taurida tartomány északi részében Wrangel haderői teljes vereséget szenvedtek. Wrangel most már csupán a Krími félszigetet tartja birtokában. Semenoff tábornok, a keletszibériai kozákok bolsevik­ellenes vezére, amint azt egy moszkvai szikratávirat jelenti, Leon Trotzkyhoz, a hadügyi népbiztoshoz folyamodott en­gedélyért, hogy az orosz szovjet hadsereghez csatlakoz­hasson. s VARSÓ, augusztus 31. Letvia a lengyelek kérelmére hozzájárult ah­hoz, hogy Lengyelország és szovjet Oroszország Minskből áthelyezze Rigába a béketárgyalások székhe­lyét Az új tárgyalás megkezdésének idejét akkor fogják megállapítani, a­mikor Sapieha külügyminiszter visz­­szatér Breszt­ Litovszkból, a­hol Do­­rubskival, a megyei küldöttség veze­tőjével találkozik. Brest Litovskból jelentik, hogy vasárnap este megérkezett Minskből a békeküldöttség néhány tagja. Sa­pieha külügyminiszter és Dorubski tárgyaltak arról a bánásmódról, a­melyben a békeküldöttek részesül­tek. Sapieha azt mondotta a kül­döttség ideérkezett tagjainak, hogy a többi küldöttet is haladék nélkül visszahívják Minskből, mivel a tár­gyalásokat semleges területen foly­tatják. Minskből jelentik, hogy ott a tár­gyalások véget értek és a lengyel küldöttek Varsóba, az orosz küldöt­tek Mozskvába indultak vissza. Lengyelország azért kérte a béke­tárgyalások áthelyezését Rigába­, mivel nem tudott küldötteivel állan­dó érintkezést fentartani, akikről az a hír terjedt el, hogy az oroszok el­szigetelték őket. Az orosz külügyi népbiztos egyik táviratából az tűnik ki, hogy a szovjet kormány Eszto­­niában akarja folytatni a tárgyalást. Minneapolisban bezárták a munkás uniók vezetőit Hat havi börtön és százhuszonöt dol­lár bírság a tiltó rendelet megsze­géséért. — Hatalmas tüntetés az elitéltek mellett. MINNEAPOLIS, aug. 31. A város munkáltatói és a városi hatóság ma szemtől-szembe került a szervezett munkássággal. A városban olyan ha­talmas tüntetés folyt le, amelyhez hasonló a város történetében még nem fordult elő. A munkásmozgalomnak minden irányzata és minden tagja kivette a részét abból a hatalmas tüntetésből, mely a bíróság intézkedése ellen irá­nyult, amellyel a munkásság veze­tőit a bírósági rendeletek megsze­géséért hat havi börtönre ítélték. A hatalmas tüntetés az egész vá­ros vérkeringését megbénította. Az üzleti élet, a gyár gépeinek­ zakato­lása egyformán elcsöndesült. Az ut­cán nem lehetett mást látni, mint hömpölygő emberáradatot, amely tu­datában volt annak, hogy ez a cse­lekedete a munkásmozgalomnak egy újabb­ éráját nyitja meg. Július 7-én a minneapolisi mun­káltatók társulata injuketionért fo­lyamodott a bírósághoz, amelyben a sztrájkban álló mozgó színházi mun­kások ellen kértek intézkedést. A szolgálatrakész bíróság azonnal ki­adta a tiltó parancsot, amelyben az is meg volt tiltva, hogy a sztrájkolók nyilvánosság­ra hozhassák azokat a színházakat, ahol szervezetlen mun­­kásak dolgozataik. A tiltóparancs­ a legszélesebb körű elégületlenséget váltotta ki és az egész városban nyíltan beszéltek ar­ról, hogy bíróság még ilyen vissza­élést nem követett el a kezébe he­lyezett hatalommal. A minneapolisi “Labor Review” című lapnak megtiltotta a hatóság, hogy a sztrájk állásáról beszámolót vagy valamely jelentést hozzon. A “Labor Review"” a tiltó parancs ellenére is, állandóan közölte a sztrájkhíreket és szervezők által be­küldött jelentéseket. Ezért azután a Labor Review szerkesztőjét, vala­mint a sztrájk vezetőit bíróság elé állították és Dan Stevenst, Leslie Stintont, Lynn Thompsont és R. D. Cranert hat-hat havi börtönre és egyenként százhuszonöt dollár pénz­bírságra ítélték. Az elítéltek most kezdik meg bün­tetésüket és ez váltotta ki a hatal­mas politikai sztrájkot. A munkás­ság elhatározta, hogy kipróbálja ere­jét ebben a kérdésben és meggátolja azt, hogy a jövőben hasonló jogta­lanságok forduljanak elő. Kevés a rab, vagy hol lesz a razzia ? Bedfordban az állami női javító­intézetben kevés a rab. Mrs. F. L. Christian igazgatónő “riasztóan ké­résének találja a rabok számát és “már lépéseket tett, hogy New York városból több rabot küldjenek a ja­vítóintézetbe.” Ez a keresztény Christian asszony bizonyára a munkáját félti és “lé­péseket tesz”. Most már csak­ a bírák is tegyenek lépéseket és minden rendben lesz. Egy-két razzia a munkások között és a kérdés meg lesz oldva. -----------------­ Anglia megszünteti a szén kivitelét WASHINGTON, aug. 31. A ke­reskedelmi minisztérium értesítést kapot, amely szerint az angol kor­mány beszüntette a szén kivitelét- A hajók már így is szénhiányt szen­vednek, amely miatt 375 hajó vesz­tegel az angol kikötőkben. Eme ha­tározat oka a fenyegető angol szén­bányász sztrájk. ------------------­A VÁROS ÁTVESZI A STRAUSS TEJ­TELEPET. New York városa ma az első lé­pést megtette ahhoz, hogy a tejfo­gyasztás kérdését házi kezelésbe ve­gye. A Strau­ss-féle hatalmas tejte­­repet a város 12 órakor a kellő for­maságok mellett átveszi. ----------------­ EMELKEDIK A VASUTAK JÖVEDELME. WASHINGTON, aug. 31. A május hónappal záródó öthavi bevétele a vasutaknak 2.243.088.258 dollárt tett ki.". A múlt év hasonló időszakában 1,920.300.521 dollár volt a bevétel. ------------------­PROVIDENCE, R. I., aug. 31. — George H. Abbott, hétéves fiú, teg­nap alvó betegség következtében meghalt. A fiú öt napig egyfolytá­ban aludt anélkül, hogy legcseké­lyebb táplálékot fogyasztott volna.

Next