Előre, 1921. április (17. évfolyam, 3133-3162. szám)

1921-04-23 / 3155. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre .. . $8.00 Félévre .... $4.00 NEW YORK, N. Y. 33 FIRST STREET TBLSPHONBB: Orchard 4927-4928. M­INDEN HATALMAT A MUNKÁSOKNAK! | VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! | Megjelenik minden nap. VASÁRNAP tartalmas melléklettel. Egyes szám ára:2. 33 FIRST STREET NEW YORK, N. Y. VOL. XVII. ÉVF. No. 3155. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, BRIDGEPORT, DETROIT. SATURDAY (SZOMBAT), APRIL 23, 1321. ÚJABB IPARI HARCNAK A KITÖRÉSE FENYEGETI A BÁNYÁSZSZTRÁJKTÓL MEGGYÖNGÜLT ANGOL TERMELÉST Háromszázezer gépész készül a sztrájkra a bé­rek leszorítása ellen. A MUNKANÉLKÜLIEK ROHAMOSAN SZAPORODNAK A skót szakszervezeti kongresszus követeli az országos munkáskongresszus megtartását. A londoni burzsoá lapok végleg elhallgattak az állító­lagos győzelemmel, melyet az angol uralkodó osztály ara­tott a munkások felett, amikor a szakszervezeti vezéreket rábírta a hármasszövetség sztrájkjának visszarendelésére. Látják, hogy ma már nem elegendő, ha megegyeznek a mun­kásvezérekkel,­­ számolniok kell a proletáriátussal is, a­melynek a bőrére alkudtak. A Daily Telegraph, mely ezelőtt néhány nappal még a többi burzsoá lappal együtt örvendett a diadalnak, ma már azt írja, hogy hiába rendelte vissza a hármas szövetség a sztrájkot, “egyik ipartelep a másik után zárul le, a munká­sok tízezrei szaporítják a munkanélküliek táborát, az ország valóságos ipari öngyilkosságot kénytelen elkövetni”. Az osztályharc újabb eseményei, melyekről az alábbi táviratok adnak számot, indokolják az angol uralkodó osz­tály elkeseredését és rettegését. LONDON, április 22. — Az angol termelést, melyet a szénbányászok­ sztrájkja ala­posan megingatott, újabb ve­szedelem fenyegeti, bár ma­gának a szénbányászsztrájk­nak elintézésére sincs biztató kilátás. Háromszázezer gé­pész készül a sztrájkra. A munkáltatók gyűlést tar­tottak, melyen elhatározták a munkabérek leszállítását. A bérek a határozat szerint ti­zenkét és fél millió font ster­linggel csökkennének három­­százezer gépész részére. Igaz, hogy a munkáltatók egy hét múlva folytatják konferen­ciájukat, azonban határozatu­kat aligha vonják vissza s így bizonyosra vehető a gépészek sztrájkja. A skót szakszervezeti kon­gresszus, mely Aberdeenben tartja üléseit, élesen elítélte a kormány áruló és munkás­faló politikáját, elhatározta, hogy a bányászokat a leg­messzebb menő támogatásban részesíti és követelte az orszá­gos munkáskongresszus hala­déktalan egybehívását, amely az angol proletariátus akció­ját egységesíti. A bányászokkal való kon­ferencia kátyúba jutott. A bá­nyatulajdonosok ajánlatát a bányászszövetség vezérei nem tartották elég jelentékeny­nek, hogy a bányászszerveze­tek elé terjesszék tárgyalás végett és a maguk részéről fe­leslegesnek tartották a továb­bi tárgyalást, ha a bányatu­lajdonosok nem tesznek újabb ajánlatot. Lloyd George tegnap este éjfélig tanácskozott úgy a tu­lajdonosokkal, mint a bá­nyászszövetség tisztviselőivel, hogy megállapodást hozzon létre, azonban nem ért el eredményt, ennélfogva a má­ra kitűzött hivatalos konfe­rencia megtartását el kellett halasztani. Úgy látszik, hogy a bányászok szervezetei a szö­vetség tisztviselőire erős pressziót gyakorolnak, úgy hogy azok nem vesznek tudo­másul olyan ajánlatot, mely előreláthatólag nem elégíti ki a bányászokat.­ A munkanélküliek száma rohamosan szaporodik nap­­ról-napra. Tegnap ismét meg­jelent egy hivatalos kim­uta­­tás, melyből kitűnik, hogy egy hét alatt több mint het­venezerrel szaporodott a munkanélküliek száma. A bá­nyászsztrájk kitörése óta, te­hát nem egészen négy hét alatt, több mint négyszázezer­rel szaporodott a munkanél­küliek száma, jelenleg egy millió , hatszí­z,­ nyolcvanhét ezer angol munkásnak a mun­kaereje hever parlagon, nem számítva a sztrájkoló munká­sokat. Bár a vasutasok szövetsége visszarendelte a sztrájkot, a vasúti ipar fokozatosan meg­bénul. A kormány ismét kénytelen volt jele­ntékenyen redukálni az üzemet a szén­hiány miatt. A bányák eközben rohamo­san pusztulnak. A kormány­hoz érkezett jelentések sze­rint idáig negyvenöt nagy bá­nyát öntött el a víz, mivel a bányászok a kerületekben megtagadják a szivattyúzást. A bány­­­szok­ hangulatára jellemző, hogy Hodge titkár, aki a bányatulajdonosoknak az államosításra vonatkozó követelés elejtésére ígéretet tett, ma kijelentette, hogy nem lehet elejteni ezt a kö­vetelést, mert a kerületekben megtartott gyűlések ragasz­kodnak hozzá. Ugyancsak jellemző a mun­kások hangulatára a londoni szállító munkások akciója is. Ezeket a munkásokat is elke­serítette a sztrájk lerendelé­­se. Tegnap a szállító munká­sok lefoglalták a szövetség központi irodáit és ígéretet követeltek a szövetség titká­rától, hogy nem küld ki sem­miféle levelet a szövetség ne­vében, amíg azokat a helyi szervezetek képviselői nem el­lenőrzik és jóvá nem hagy­ják. A szövetség titkára meg­tagadta a követelést, amire a helyi szervezetek elhatároz­nák, hogy tovább is megszáll­va tartják az épületet, mert nem bíznak a központi tiszt­viselőkben, akik elárulták a­­bányászok sztrájkját. FIGYELJE­­ EZT A - .­­ HELYET HOLNAPI SZÁMUNK­­­BAN - ----------------------­Az Előre Vasárnapi Mel­léklete hétről-hétre szenzá­ciós és érdekes cikkeket kö­zöl. Rendelje meg az Elő­­rét a legközelebbi standon és vegye át minden nap, vasárnap is! Harc előtt állnak a papírgyárakban dolgozó munkások EGYHANGÚLAG A BÉRLE­­SZÁLLÍTÁS ELLEN SZAVAZTAK A sztrájkot május elsején kezdik meg John Burke, az International Brotherhood of Pulp, Sulphite and paper Mill Workers elnöke, értesítette a papírgyár tulajdo­nosokat, hogy 30 százalékos bér­levágásra vonatkozó indítvá­nyukat referendumszavazásra bocsátották és a munkások 6388 szavazattal 5 ellenében elvetet­ték. A munkások az északkeleti kerületekben levő 54 szervezet­hez tartoznak. Ilyen eredmény várható az International Bro­­thehood of Paper Makers tagsá­gánál is. Ha csak a konferencián, mely néhány engedékenyebb papír­­gyáros közbenjárása a jövő hé­ten jön össze, a gyárosok s mun­kások képviselői nem jutnak va­lamilyen megegyezésre,­­ 25 ezer munkás fog sztrájkba lép­ni május­ elsején, amikor a je­lenlegi szerződés lejár.­­ A sztrájk folytán 50 papír­gyárban állana meg az üzem, amelyekben az ország papírfo­gyasztásának kétharmad részét állították elő. Burke kijelentette, hogy az összes uniókhoz értesítés ment, hogy ha május elsejéig a gyáro­sok nem terjesztenek elő elfo­gadható föltételeket, akkor a munkások hagyják ott­­a gyá­rakat. A békés megegyezés nem va­lószínű. A munkások tíz száza­lékos béremelést­ követeltek még februárban. A gyárosok föltételei pedig: 6 órás munka­nap, 30 százalékos bérleszállí­­tás és a túlórák külön fizetésé­nek a megszüntetése. A munkások egyhangú szava­zása arra enged következtetni, hogy megegyezés csak úgy le­hetséges, ha a munkáltatók le­mondanak követeléseikről. A troyi szocialista local a III. Internacionále mellett Az amerikai Szocialista Párt troy­i localja utasította az évi országos közgyűlésre megvá­­lasztott delegátusát, hogy III. Moszkvai Kommunista Interna­­tionalehoz való feltétlen csatla­kozás mellett szavazzon. A ha­tározat indokolása többek között azt mondja, hogy Szovjetoroszor­­szág szocialista köztársaság s a Kommunista Internationale an­nak a szülöttje. A világ összes kapitalista államai Szovjetorsz­­ország megsemmisítésére töre­kednek, tehát minden ország szo­cialista mozgalmának kötelessé­ge támogatni Szovjetoroszorszá­­got. A harcvonal pontosan ki van jelölve s Szovjetoroszország áll a legveszélyesebb pontján. A Kommunista Internationale az eszköz, melynek segítségével a világ igazi szocialistái támogat­hatják Szovjetoroszországot. így tekintve a helyzetet, az Amerikai Szocialista Pártnak kötelessége csatlakozni a III. Internationale­­hoz, s minden erejéből támogatni a világ egyetlen szocialista köz­társaságát. ALEXANDRIA, Egyiptom, ápr. 22. — A városban bubo-pes­­tis tört ki, mely átlagosan napon­kint 35 áldozatot szed. A hatósá­gok karantént állítottak fel s a hajók mind elhagyják a kikötő­ket, nehogy később visszatart­sák őket. A szovjet kormány betartja az orosz­­angol szerződést LLOYD GEORGE MEGVAN ELÉGEDVE A SZOVJETEK VISELKEDÉSÉVEL. A szerződés jótékony hatása fo­kozatosan mutatkozni kezd. LONDON, április 22. Lloyd George miniszterelnök válaszol­va az angol-orosz kereskedelmi szerződés ellenségeinek a táma­dásaira kijelentette a képviselő­­házban, hogy a szovjet kormány a szerződés aláírása óta semmi olyat nem tett, ami ellen Anglia kifogást emelhetne. A szovjet kormány szigorúan betartja a ke­reskedelmi szerződés feltételeit s nem vált be a szovjetellenes ele­mek ama jósolgatása, hogy a szerződés megkötése után, na­gyobb teret nyer a bolseviki agi­táció. Lloyd George kijelentése után azt hiszik, hogy a szovjetek ellenségeinek ez volt az utolsó­­ kísérlete, hogy megszakítsák Szovjetoroszország és Anglia, között létrejött kapcsokat. Az angol-orosz kereskedelmi szerződés, tekintetbe véve az egész Európában uralkodó fizi­kai nehézségeket és akadályokat, ha lassan is, érezteti jótékony ha­tásait úgy a kereskedelmi, mint ipari életben. A kereskedők ren­deléseket vesznek fel a szovjet kormánytól s fokozatosan hozzá­látnak a szovjet kormány által megrendelt áruk előállításához. A Szovjetoroszországgal való kereskedelem jótékony hatása ál­talánosságban csak később lesz észlelhető. Egész Anglia azon van, hogy ez a kereskedelem mi­nél előbb kifejlődjön, mert csak attól várja az ipari krízis enyhü­lését. LONDON, április 22. — A Times jelentése szerint a Bank of England nagyobb mennyiségű orosz arany rubelt kapott, mely valamikor a petrogradi birodalmi bank tulajdonát képezte, jelenleg pedig a szovjet kormány támaszt igényt az arany tulajdonjogára. Az ügy az angol bíróság elé ke­rült, amelynek dönteni kell ab­ban a kérdésben, vájjon a volt cári kormány hitelezői lefoglal­hatják-e a szovjet kormány által Angliába hozott aranyat. Az an­gol-orosz kereskedelmi szerző­désben Anglia kötelezte magát, hogy nem engedi meg a szovjet arany lefoglalását. Ha az angol bíróság megadná a hitelezőknek a jogot a lefoglalásra, az angol kormány kötelezve lesz egy tör­vényt hozni, amely megtiltja a lefoglalást. A szovjet kormány tulajdona biztosítva van. “Ez a kormány nem fogadhat­ja el a közvetítést a kártérítések kérdésében. Azonban átérezve az ügy jelentőségét, mely kihat az egész világra, az Egyesült Ál­lamok kormánya úgy érzi, hogy érdekében áll a kérdésnek gyors és igazságos megoldása. Ez a kormány nagyon szeretné, ha a tárgyalások haladék nélkül meg­kezdődnének és annak az őszin­te reményének ad kifejezést. (Folytatás­ a 2-ik oldalon) Az amerikai kormány új propozíció előterjesztését ajánlja a németeknek Harding elutasítja a német kormánytól érkezett kérelmet NYILVÁNOSSÁGRA HOZ­ZÁK A NÉMET ÉS AZ AME­RIKAI JEGYZÉKET. A francia köröknek csalódást okozott az amerikai jegyzék. True translation filed with the Post master of New York on April 22nd, 1921, as required by the Act of Octo­ber 4. 1917. WASHINGTON, április 22.— Harding elnök ma kereken visz­­szautasította azt a német propo­­zíciót, hogy ő vállalkozzon a né­met kártérítések összegének megállapítására. A német kor­mány jegyzékének megérkezése után néhány óra­­ múlva már Hughes külügyi titkár táviratilag küldte a visszautasítást. Az amerikai kormány azt ajánlja, hogy a német kormány minden további halasztás nélkül terjesszen elő új ajánlatot a szö­vetségeseknek a kártérítésre vo­natkozólag. Az esetben, ha a né­met kormány megfogadja ezt a tanácsot, az Egyesült Államok közre fog működni, hogy a szö­vetségesek kezdjenek új tárgya­lást. A német jegyzéknek a szövege a következő: Berlin, április 20, 1921. “Alulírottak a német kormány és a német nép nevében, bár még technikai értelemben fennáll a hadiállapot, azzal a tisztelettel­jes kéréssel fordulnak az Egye­sült Államok elnökéhez, hogy le­gyen közvetítő a kártérítés kér­désében és állapítsa meg az össze­get, melyet Németország fizetni köteles a szövetséges hatalmak­nak és ilyen közvetítéshez nyerje meg a szövetséges hatalmak hoz­zájárulását. Ünnepélyesen kije­lentik, hogy a német kormány hajlandó minden feltétel és fen­­tartás nélkül olyan kártérítést fi­zetni a szövetséges hatalmaknak, amilyet az elnök kellő vizsgálat után helyesnek és igazságosnak talál. Formálisan kötelezik magukat, hogy döntését betűszerint és an­nak szellemében végrehajtják. A német nép e kérésnek he­lyességébe vetett hittel és szán­dékának kétségbe nem vonható őszinteségével alkotmányos kor­mánya útján terjeszti e folyamo­dást az Egyesült Államok elnöke elé abban a reményben, hogy az meghallgatásra talál és a döntés igazságos lesz, a civilizált nemze­tek kívánságával fog találkozni, elhárítja a folyamatban levő büntető lépések kiszámíthatat­lan következményeit, előmozdít­ja a világ békéjét. Fehrenbach, kancellár Simons, külügyminiszter” Hughes külügyi titkár jegyzé­ke, mely a közvetítésre való fel­­szólítást visszautasítja, a követ­kező : Washington, ápr. 21,1921. A Niagara Falls-i asztalosok sztrájkba léptek NIAGARA FALLS, N. Y„ ápr. 22. — A helyiasztalos unió visszautasította a munkaadók­nak 15 százalékos bérleszállítás­­ra vonatkozó követelését. Mikor ennek dacára tegnap a buszok le akarták szállítani az 1 dollár órabért 85 centre, az összes asz­talosok sztrájkba léptek. Chicagóban fenyegetőznek az építkezés megállításával CHICAGO, április 22. Chica­góban április 30-án az összes építőipari munkásokat ki fogják zárni, ha a munkásszervezetek addig alá nem írják az új szer­ződést, amelynek értelmében a tanult munkások bérét 20, a ta­nulatlan munkások bérét pedig 30 százalékkal vágnák le. Ha a kizárás bekövetkezik, Chicagóban az építkezés tökéle­tesen meg fog állni. A kommunisták győzelme a moszkvai választásoknál MOSZKVA, ápr. 22. — A moszkvai szovjetbe a napok­ban választották meg a kül­dötteket. A választások a Kommunista Párt fölényes győzelmével végződtek. Hi­vatalos kimutatás szerint a megválasztott delegátusok közül 1,025 kommunista, 157 pártonkivüli és 11 delegátus pedig különféle párthoz tarto­zik. A pártonkívüli delegátu­sok legnagyobb része a pa­rasztságot képviseli s teljes harmóniában együtt dolgozik a kommunistákkal. A választások fényesen iga­zolják, hogy a kommunisták az orosz nép teljes bizalmát bírják. Az orosz nép nem akarja lerázni a “bolsevik igát.” A vasúti Labor Board döntése az atlantai vasutasok ügyében ÚJÓLAG MEGTILTJA A MUNKABÉREK LESZÁL­LÍTÁSÁT. A szövetségi bíróság nem illeté­kes dönteni az ügyben. CHICAGO, április 22. — Az Atlanta, Birmingham atlantic vasútnál dolgozó munkások ügyében a vasúti Labor Board a munkásokra nézve kedvező dön­tést hozott. Mint ismeretes, a vasúttársa­ság két ízben is kérte a Labor Board beleegyezését a bérleszál­­lításhoz, de mindkét esetben visz­­sza lett utasítva. A társaság a tilalom ellenére több mint egy hónappal ezelőtt leszállította a béreket, mire az összes vasutasok sztrájkba mentek. A társaság erre a szövetségi bírósághoz for­dult ügyével s Libley szövetségi bíró helyt is adott a társaság ké­résének. A vasutasok azonban nem ismerték el a bíróság illeté­kességét a bérleszálítás engedé­lyezésére s az ügyet újra a La­bor Board elé vitték. A Labor Board tegnap határo­zatot hozott, amelyben kijelenti, hogy a szövetséges bíróság nem illetékes dönteni az ügyben; a vasuttársaságok és munkásaik között felmerülő összes kontro­­verziókban egyedül a Labor Board rendeletei kötelezők mind­két félre nézve. Utasítja a fele­ket, hogy igyekezzenek egymás között megállapodásra jutni s ha az nem sikerülne, terjesszék az ügyet eléje. A bérleszálítás ügye valószí­nűleg megint a vasúti munkata­nács elé kerül, mert a vasutasok nem egyeznek bele a bérleszállí­­tásba. Ha a munkatanács me­gint eltiltja a bérleszállítást, a vasúttársaság, ahogy eddig már két ízben megtette, nem veszi fi­gyelembe a L­abor Board rende­letét. A vasutasok tehát csakis sztrájkjukkal küzdhetnek a bér­­leszállítás ellen. A Labor Board döntése csak az esetben kötelező a társaságok szemében, ha az a munkások ellen irányul. Lloyd George az új német megszállást ki akarja kerülni MEGHÍVTA TÁRGYALÁS­RA BRIAND FRANCIA MI­NISZTERELNÖKÖT. A franciák ragaszkodnak az ed­digi határozatok betartásához. True translation filed with the Poet master of' New York on April 22nd, 1921, as required by the Act of Octo« ber 4. 1217. PARIS, április 22. Azok a táviratváltások, melyek az utol­só két nap alatt Páris és London közt folytak, azt mutatják, hogy az angol kormány, ha csak lehet­séges, szeretné kikerülni újabb német területek megszállását május elseje után, mint a szövet­ségesek kártérítési követelésének behajtására irányuló kényszerítő lépést. Lloyd George miniszter­­elnök a hét végére meghívta Briand francia miniszterelnököt bizalmas tanácskozásra Hythe­­be, azzal a kívánsággal, hogy a francia miniszterelnököt legfel­jebb csak politikai tanácsadója, Philippe Berthelot kísérje. Az angol miniszterelnök ilyen mó­don­­akarja kifejezésre juttatni, hogy Anglia még nem határozott végleg a hadműveletek felett, sőt még afelett sem, hogy történje­nek-e Németország ellen újabb gazdasági megtorló lépések. Ha katonai vagy gazdasági szakértők kísérnék Briand mi­niszterelnököt, az azt jelentené, hogy Lloyd George készen áll a Ruhr vidék lefoglalására vagy újabb gazdasági megtorló lépé­sek tételére. Hivatalos körök véleménye sze­rint Lloyd George három kérdést intézett a­ francia kormányhoz s Briand erre a három kérdésre fogja megadni a választ Hythe­­ben. A kérdések a következők: Milyen természetű német aján­lat elégítené ki a francia kor­mányt, ha május elseje előtt ter­jesztenének a németek elé aján­latokat. Hajlandó lesz-e a francia kor­mány — kedvező ajánlat esetén — lemondani a Ruhr vidék meg­szállásáról. Ha a Rhur vidék megszállása elmarad, milyen biztosítékokat követel a francia kormány. Briand az első kérdésre azt a választ fogja adni, hogy Német­ország felett már a kártérítési bi­zottság kimondotta az ítéletet. Ez a testület elrendelte, hogy Németország május elsejéig ezer millió arany márkát fizessen a szövetségeseknek, tehát Német­ország köteles megfizetni ezt az összeget is, valamint a tizenegy­­ezer millió márkát, melyet ezen­felül követel a kártérítési bizott­ság. Biztosítania kell a szövet­ségeseket, hogy pontosan fizet a megállapított időközökben, azon­kívül a német iparvállalatok rész­vényeit is át kell engednie bizto­sítékul. Ha­ ezt nem teszi, a fran­cia kormány nem hajlandó tár­gyalni. Ami a második és a harmadik kérdést illeti, Franciaország va­lószínűleg beérte volna a német vámok ellenőrzésével és ehhez hasonló biztosítékokkal, ha köz­be nem lépett volna az a csoport, melynek Poincare, a volt köztár­sasági elnök a vezére, Poincare úgy a képviselőházban, mint a szenátusban kereken kijelentette, hogy az a csoport, melyet képvi­(Folytatás a 2-ik oldalon)

Next