Előre, 1921. május (17. évfolyam, 3163-3193. szám)

1921-05-04 / 3166. szám

ELi­B­E HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY' lncludln* SUNDAY. — Sunday __________Includes Sunday Magazine Section.____________ Published by the American Hungarian Worklngtnan’a Federation. — E. RiiNYL Secretary, __________HARRY H. KLEIN, Euslnesi Manager, ENTERED AS THIP-D CLASS MAU.~ THROUGH THH POST OFFICE AT NEW YORK. N. Y. ADMISSION FOK SECOND CLASH APPLIED FOR. 83 East let Street, New York. N. Y. Telephone#: ORCHARD 4917. *»**­SUBSCRIPTION RATES: United Stal fie and Canada one year: $8.00. 6 months: $4.00, 3 month»: $2.00. Foreign Countries: one year $12.00. 8 montho <46.00, $ month $8.00. Előfizetési ÁRAK. as Egyesült Államokban 0. Kana­da van egy évre: $8.00; félévre: $4.00; negyedévre: $2.00. Külföldre, 1 évre: $12.00; félévre: $8.00; negyedévre 88-00. .MINDEN CSEKK éa MONEY ORDER as "ELŐRE HUNGARIAN DAILY" NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KL ® lap hasábjai KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki hír­okra nyitva illattak­ A CSEH-ROMÁN SZÖVETSÉG Egy prágai hír jelenti, hogy Románia és Cse­­hoszlovákia szoros politikai és katonai szövet­ségre léptek egymással. A szövetség állítólag a Habsburgok viszatérése ellen szól, azonban a közelebbi célja inkább az a kötelezettség, amely közbelépésre utalja Romániát és Csehoszlová­­kiát, ha valamely középeurópai államban szo­­vjet­ rendszer állíttatnék fel. A cseh-román kapitalizmus katonai és poli­tikai szövetsége nem spontán eredet, hanem a francia imperializmus diplomáciai műve. Fran­ciaország retteg attól az előrelátott következ­ménytől, amely csak forradalom lehet arra a reakcióra, amely Közép-Európában felütötte a fejét. Tudott tény az, hogy a francia kapitaliz­mus vezeti a magyar reakciós irányt és ugyan­csak a francia imperializmus nyűgözi le a ros­kadozó Ausztriát.* A cseh-román szerződés a Habsburg-ellenes­­séget csak jó ürügynek használja fel, hiszen a kis­ antant már létezik és ez a szövetség már si­keresen közrehatott abban, hogy Károly ex­­király ne foglalhassa el Héthyék trónját. Mire kellett tehát a kis­antanton belül még egy szö­vetség? A célja ennek a cseh-román­ egyezmény­nek az, hogy nem Horthyt és a fehér terrort, hanem a magyar és osztrák forradalmi proletá­­riátust tartsa sakkban. A magyar és osztrák gazdasági viszonyok anarchiája, a Siorthy-banda gaz és véres ural­ma, a cseh-szlovák burzsoázia munkásellenes po­litikája, a román bojárok csendőr­uralma igen­igen megérlelték már a talajt egy forradalmi új­jáalakulásra. A cseh-román fiók-imperializmus tehát a kommunista forradalom lángralobbaná­­sát akarja elodázni. A francia érdekek ezen a téren találkoznak Csehoszlovákia és Románia érdekeivel és így jött létre az ellenforradalmi szovjet-ellenes cseh-román katonai szövetség. Az események gazdasági hátterének feltárása szempontjából figyelemreméltó Csehoszlovákia helyzete az osztályharc szempontjából. Hogy mennyire nem Horthy, hanem a munkásság el­len irányul az újabb szövetség, az a tény is bi­zonyítja, hogy a cseh uralom alatt álló Szlová­kiában (Felsőmagyarország) most hatalmas földműves-sztrájk van folyamatban. Még ápri­lis elején Nagyszöllösön sztrájkba mentek a földmunkások. A harc ma már Ugocsa, Bereg, Ung és Máramaros megyék területére is kiter­jedt, mindegy 150—200 község van érintve és a sztrájkolók száma 20—25.000. Ez a tömeg­sztrájk, amelyet sem a csendőrök brutalitása, sem a földbirtokosok erőszaka és a kormány fe­nyegetése, sem pedig az ostromállapot letörni nem képes — fenyegető jel volt a cseh-szlovák kapitalizmusnak arra, hogy jó lesz felkészülni arra, ami biztosan következik. A munkásság tö­­megakciójának természetesen csak bukás vagy teljes győzelem lehet a vége. A győzelem azon­ban a burzsoá gazdálkodás bukását vonja ma­ga után. És ettől remegnek a csehszlovák ál­lam magyar, tót és német-cseh kapitalistái. Ugyancsak így áll a helyzet Romániában is. Csak tegnap kaptuk azt a hírt, hogy Románia elzárta Szovjetoroszország felől a határt. A besszarábiai vonalon nem engednek be embert, mert ugyancsak forradalmi mozgalomtól retteg­nek. Románia uralkodó osztálya is látja, hogy a meg-megújuló lázongásoknak, a román mun­kásság végtelen elkeseredésének előbb-utóbb forradalom lehet a vége. A kommunista forra­dalom előrevetett árnyékától siettek az új szö­vetségben védelmet keresni. A cseh-román szövetség francia háttámasszal nem egyéb, mint a reakció, kizsákmányolás, ter­ror és a plutokrácia uralmának a kommunista forradalommal szemben való védekezése. Kö­­zép-Európa proletariátusának az a feladata, hogy ennek az uralomnak megdöntésére forrasz­­sza össze táborát, hogy egységes fronton támad­hasson ellene. ■ ■ A NYOMOR, MINT: ERÉNY A kapitalista rendszer erkölcsére és huma­nizmusára jellemző, hogy amikor érdekei úgy kívánják, a bűnből erényt és az erényből bűnt csinál. Igaz, hogy sem a bűn, sem az erény a mai társadalomban nem tekinthető igazságos meg­állapításnak, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ami a burzsoázia szemében halálos bűn, az talán egyedüli erénye az osztálytudatos munkásság­nak. Viszonylagos, relatív értelemben azonban fogadjuk el a burzsoá megállapítást és mérjünk a kapitalizmus erkölcsi mérlegével. Ha ezt meg­tesszük, rájövünk, hogy éppen a kapitalizmus szempontjából abszurd — lehetetlen — némely helyzet erkölcsi elbírálása. Az osztályharcban a kapitalizmust nem is kell vádolni azzal, hogy célja a munkanélküli tartaléksereget növelni. A tőke beismeri, hogy­ erkölcsös és a köz érdekében hasznos dolog a­ munkanélküliség. Amit a munkásosztály a tőke­­ bűnéü­l ró fel, azt a tőke erénynek tekinti. Az “Evening Mail” kapitalista lap pl. azt mondja, hogy az a 3—4 millió munkanélküli, aki jelenleg az Egyesült Államokban nyomorog, na­gyon hasznos szerepet tölt be a köz szempont­jából. Az “Evening Mail” logikája szerint Ame­rikában “nagyon kedvező” a helyzet, összeha­sonlítva az itteni állapotokat az európaiakkal.­ A munkanélküliség — úgymond — számba sem jöhet az európaihoz hasonlítva és aztán ez a­­ munkanélküliség végeredményben az élelmisze- í­vek, szükségleti cikkek olcsóbbodására vezet. Az­­ ! olcsóság pedig a köz érdekét szolgálja. Ez az eszmemenet odavezet, hogy a munkás-ú­j­ság legnagyobb boldogsága a munkanélküliség­;­­ ben van és éppen ezért szinte erkölcsi köteles­­­­ség a boldogítás szempontjából a munkanélkü­liséget és nyomort­­ szaporítani. A nyomor­­ tehát: erény, de csak, ha proletár a nyomorgó.­­ A logika anarchizmusába tévedt “Evening!­­ Mail” nem egyedülálló ezen a téren. A kapita­lista gazdálkodás belső lényegében rejlő ellen­tétek sokszor váltják ki az ellentétes logikát, a­mikor a burzsoa erkölcs kénytelen bukfencet vetni. Itt van egy másik fontos burzsoa okoskodás. A nagy városokban általános a lakásnyomor. Az állapotok az egész országban válságosak és a népesség, a közegészség és a morál szempont-­­jából nagyon súlyosak. Az egyik kapitalista lap­ néhány héttel ezelőtt “szellemes” megoldást ajánl a lakásínség csökkentésére. Azt mondja, hogy a fiatalemberek és leányok, a házasulandó párok álljanak össze és szerezzenek közös la­kást a Marriage license útján. Okos beszéd. A fiatalok házasodj­anak és két szoba helyett men­jenek­­ egy szobába lakni. Ilyen “szellemes­ség” csak azoktól a burzsoá sajtóorgánumoktól telik ki, amelyek hasábszámra közölnek nap­nap után válási szenzációkat. Az Egyesült Ál­lamok válási statisztikája olyan magasra szö­kött, hogy nagy konokság kell ahhoz, hogy ép­pen a burzsoázia ajánlja a több házasságot azok­nak, akik egymaguk is csak tengődve élnek. A burzsoázia azonban a “szellemesség” ked­véért is hajlandó erkölcstelenségre. Meg azért is, mert képtelen súlyos gazdasági alapokok miatt jó megoldást ajánlani z állandó válság megszüntetésére. A megélhetési viszonyok nehézségére utalva egy másik polgári lap azt igyekszik bizonyí­tani, hogy a nagy családi munkás, akinek fel­nőtt gyermekei vannak, nem él standardon alul, mert “úgyszólván az egsz felnőtt család keres”. Ez is egy olyan képtelen okoskodás, amely a kapitalista rendszer ellen fordítható. Ha tény­leg úgy van, hogy a munkás “egész családja” dolgozik, akkor hol van az a szentnek tartott otthon, amelyet a burzsoázia oly féltve védel­mez a “felforgatok” ellen? Hol van a “szent családi fészek” ott, ahol mindenki robotba jár, ahol nem jut idő az önművelődésre, a gyerme­kek ellenőrzésére, a benső megértésre? Íme a kapitalizmus erkölcse: szentnek mond­ja a családot és szétzülleszti, bajnak látja a rossz házasságot és mégis szorgalmazza, vesze­delemnek mondja a gazdasági válságot és mun­kanélküliséget és erkölcsi “jót” akar levonni a nyomorból a köz javára. Ez a fejetlen logika és visszás erkölcs a ka­pitalista rendszer belső ellentmondásából fakad. Ettől nem tud szabadulni a tőkés társadalom, a­mely szorongatott helyzetében a bűnből erényt és fordítva csinál. Csak a munka társadalma szüntetheti meg a termelési és erkölcsi anarchiát. A munkásosz­tály harcának ennek a társadalomnak a meg­teremtésére kell irányulnia. ■ B HINDENBURG nyilatkozatot adott ki, melyben kijelenti azoknak, akik kérvények­kel zaklatják, hogy kitüntetéseket adomá­­nyoztasson, hogy ilyesmit nem tehet meg. Nem ajánl senkit és nem adományoztathat senkinek hadi kitüntetést. A “demokrata” német köztársaságban a világ első militaristájának és hadvezérének kell példát mutatni arra, hogy ami elmúlt, arra nem jó “dicsőséggel” visszagondolni. Ebert and Co. többségi szocialisták leckét vehetnek Hindenburgtól az őszinteségből. B­ál A FRISS HAJSZA A spicli-rendszer szükségességének bizonyítá­­sára az illetékes körök újra elhatározták, hogy “kommunista fogás”-t csinálnak. így történt valószínűleg az, hogy spiclik most szombaton három “veszedelmes kommunistát” letartóztat­tak. Edward Lidgren, Israel Amter és Abram Jackkra ügye a bíróság elé került és Rosenblatt bíró 25—50 ezer dolláros biztosítékokat szabott ki. A vád képviselete most ismét nagyszabású pert készít elő a “kriminális anarkia” vádjával illetett emberek ellen. A spiclik és ügynö­kök, akik képtelenek valamire való bank­rablót kikutatni, az új “fogással” akarják re­putációjukat megvédeni. Miután a scrantoni­­‘bombarobbantó” ügyéből nem lett semmi, kel­lett valaminek jönnie, hogy a spicli urak szere­pelhessenek. A burzsoá sajtó természetesen ismét megra­gadja az alkalmat arra, hogy újdonsült rágal­makkal uszítson a munkásság szervezetei ellen. A forradalmi propagandát most megint a pin­cétől a padlásig keresni fogják és az ingyenélő had ismét tevékenykedni fog. Aki elég naiv ahhoz, hogy politikai szabad­ságot és véleményszabadságot tételezzen fel eb­ben a demokráciában, az most kiábrándulhat, amikor újból embereket fogdosnak össze, hogy börtönbe hurcolják őket ártatlanul csak azért, ho­gy a satcli-rendszer isgazolást nyerhessen. A nap legérdekesebb híre Anthony Z. Ruyts 46 éves belga ember, 312—53 St., Brooklyn, két feleséggel la­kott békés egyetértésben egy puha kis fészekben. Ruyts két asszonya törvényes fele­ségei voltak; az egyik nő bel­ga és két szép gyermek any­ja, a másik francia. A tör­vény burzsoá keze azonban belenyúlt ebbe a hármas és törvényes családi életbe. Ruyts-et letartóztatták és a Fifth Ave. rendőrbíróság elé vitték, ahol bigámia miatt vád alá helyezik, de előbb $1000 biztosíték mellett sza­badon eresztik. Az asszo­nyok részvétteljesen ültek egymás mellett Steers bíró szobájában és kijelentették, hogy közös férjüket nagyért sajnálják, és hogy újra visz­­szamenek a közös lakásba, ahol boldogan éltek a belga gyermekekkel. Eddig szól az újsághír. Ez az eset már nem egyedülálló és a burzsoá társadalom te­hetetlenül áll vele szemben. Ha a férfit, aki két nőt “tör­vényesen” boldogított , el­ítélik, ezzel még nincs meg­oldva a kérdés. A házasságot kell megsemmisíteni, ehhez azonban a feleségek akciója kellene. Ezek azonban nem akarnak semmit, csak a kö­zös férjet szeretnék vissza­kapni. Hogyan oldja meg legálisan ezt a kérdést Steers bíró vagy a Grand Jury? Ismét egy belső ellentmon­dás a burzsoá társadalom­ban. Az anyagi okokon épülő házassági törvények szembe­helyezik a férfit és nőt az ér­zelmi okokkal és fordítva. A törvény az anyagi jogelvet védi és nem törődik az érzel­mivel, míg az érző embernek szentebb valami a boldog­ságnál aligha van. Boldog azonban gyakran — mint eb­ben az esetben is —— csak a törvény ellenére vagy törvé­nyen kívül lehet. A törvény ma a tiszta szerelem legna­gyobb gátja. KRÓNIKA Egy newarki olvasónk beküldött egy ottani lapból kivágott hírt és a kisérő sorokban ennyit mon­dott: “Miután a kis­lányomat naponkint azzal az utasítással küldik haza, hogy vigyen vala­milyen összeget a kínai vagy más külföldi szegényeket kise­gítő célra, bátorkodom l. figyel­müket a mellékelt cikkre felhív­ni, amely a helybeli Evening News-ban jelent meg. Ha nem tartják érdemesnek a közlésre, dobják a papírkosárba.” Nem dobtuk el, mert úgy hisszük, érdemes közölni.. . A múlt héten furcsa karaván ál­lított be Newarkra. Az anya gyerekkocsit tologatott. A ko­csiban egy hároméves fiúcska ült, az asszony szoknyájába­n pe­dig egy tízesztendős kisleány kapaszkodott. Honnan jöttek? Baltimore-ból. Hová mentek? Az indianai Wabash-ba. A gye­rekkocsiban meleg takarók és élelmiszerek voltak,­­ ezzel vágtak neki gyalogszerrel a nagy útnak. Későn este a rendőrségen je­lentkezett a kis karaván és szál­lást kért. Az anya elmondta, hogy aznap Rutherfordról jöt­tek és a maga számára nem is kérne semmit, de az éjszaka hű­vös, a gyerekek megtalálnának hülni. Elizabel­h-nek tart, reg­gel indulnának, ha a rendőrka­pitány úr megtűrné őket addig. Hogyne tűrte volna, a rendőr­­kapitányok nagyon derék em­berek, ott maradtak reggel fél hétig. * Fél hétkor nekivágtak az útnak. Egy utcasarkon a gyerekkocsi kereke csak kifordult a kocsi alól és az asszonyt zavarából egy újságíró segítette ki En­nek mondotta el az esetét: Mrs. Allen, — ez volt a nő neve, — férjével és két gyerme­kével boldogan élt Baltimore­­ban, amíg férje tüdővészt ka­pott. Szanatóriumba kellett mennie részint a betegsége mi­att, részint azért, mert hallatla­nul felemelték a házbért. Az asszony, meg a két gyerek egyedül maradt. Eladtak min­den bútort, de miután ebből sem tett útiköltségre, elhatá­rozták, hogy gyalogszerrel te­szik meg az utat Wabash-ig, a­hol az asszony bátyja lakik. * Ez az egész, ami a hitben volt. A többi nem fontos. Az, hogy közben már két napig aztak­­fáztak; hogy két napot valami útszéli kunyhóban töltöttek; hogy a kis leány fáradt és hogy a karavánnak még New Bruns­wick, Trenton, Philadelphián, Pennsylvánián keresztül kell vándorolni, — csak a karavánt érdekli, mást nem. Nincsen ebben semmi külö­nös. * Két nap előtt azt olvastuk, hogy Stratfordon éhenhalás fenyegeti a munkanélkülieket és a gyere­kek az iskolában az éhségtől ájulnak el. Abban sem volt sem­mi különös. Abban viszont amit newarki olvasónk is észre­vesz, hogy ilyen körülmények között a kínai éhezők és az eu­rópai nyomorgók részére végez­nek gyűjtéseket,­­ de ezt is csak az találja furcsának, aki nem tudja a dolog magyaráza­tát. Az itteni nyomort nem eny­hítik, mert erre a nyomorúságra egyelőre szükség van. A Tőké­nek mindig szüksége van egy bizonyos fokú nyomorúságra, a­melyet vészfelhőként lógat a dolgozó tömegek fölött. Az eu­rópai nyomor,­­ az más. Azt enyhíteni kell, mert ott a nyo­morúság nagyobb, mint ami­lyent a Tőke kívánatosnak tart. Ott az éhségtől, a szenvedéstől megvadu­lnak az emberek és trónokat döntenek össze és min­den trónnal egy-egy oszlop dől ki a kapitalizmus alól. Ezért fekszik Amerika szivén jobban az európai nyomor­, mint az itteni, belföldi, elsőrangú ameri­kai nyomor. Ezt Mrs. Allen valószínűleg nem tudja és azért vígan méri a mértföldeket Baltimore-tól Wabashig. Ezt bizonyára a stratfordi munkások sem tud­ják, azért türelemmel éheznek és várják az égi csodát. Sajnos, ezt nem tudják a nagy dolgozó tömegek sem és ezért nyomorú­ságukat úgy veszik, mintha az az ő jogos osztályrészük lenne. Nem lázadnak ellene!! ---------------­ Mooney kihallgatását május 23-ikára halasztották SAN FRANCISCO, május 3. Tom Mooney három börtönőrtől kísérve, megvasalva jelent meg a bíróságon, ahol Landerback bíró rövid szavakkal értésére adta, hogy a kihallgatást május 23-ára halasztották. Mooney-t az értesítés után a legközelebbi vonattal visszaszál­lították a San Quentin börtönbe, ahová felesége kísérte. Mooney egyáltalán nem tett semmiféle nyilatkozatot, dacára annak, hogy nagyszámú újságíró vette őt körül. Mindössze annyit mondott, hogy az egészsége hely­reállott, amiből meg lehet állapí­tani, hogy az utóbbi időkben be­tegeskedett. Mooney ügyvédeit nem lepte meg a kihallgatás elhalasztása, mert az ügyet Landerback bíró­nak váratlanul osztották ki és így nem volt elegendő ideje az anyag tanulmányozásához. Milton Ren kerületi ügyész az egész újból felvételi kísérlet el­len óvást emelt, azonban annak hangján meglátszik, hogy csupán a hivatalos szabályoknak tesz eleget. Általában olyan a benyomás, hogy a meghurcolt ember rövi­desen vissza fogja nyerni szabad­ságát, amit a május 23-ára ki­tűzött kihallgatás nagyban elő fog segíteni. ‘Oroszország az egyetlen re­gységü­nk’ Már Közép-Európa kapitalistái is ezt hajto­gatják. Wien, 1921 április 15. A tőke érdekeit szolgáló világ­sajtó addig-addig hirdeti a világ minden nyelvén, hogy Szovjet­­oroszország menthetetlenül bele­pusztul a tulajdon gazdasági nyomorúságába, a tőke különbö­ző rendű és rangú szakértői ad­dig-addig húzzák a halálharan­got az orosz szovjetköztársaság­nak naponta újból és újból kiterí­tett teteme felett, amíg­­ az ügyesebb és ravaszabb tőkés­ cso­portosulások rendre meg nem kö­tik Szovjetoroszországgal a ma­guk külön békeszerződéseit és a jó üzleteket sikeresen el nem ha­lásszák azok elől a konkurrenseik elől, akik a lapok és a szakértők handabandázását készpénznek veszik. Mert hiszen tájékozottabb, a világtőke nagyvezérkaránál ben­­fentesebb tőkések nagyon jól tud­ják, hogy a sok temetői sirám nem annyira a tőkéseknek szól, mint inkább a munkásoknak, s nem a tőkéseket akarja óvni at­tól, hogy a Szovjetoroszország­gal való üzletkötéseken rajtave­­szítsenek, hanem a munkásokat akarja visszariasztani attól, hogy a Szovjetoroszországgal való szövetkezésen nyerjenek... A tőkés sajtónak ez — a köny­­nyebben hivő és naivabb kapita­listákra nézve végzetes — manő­verezése ma már, amikor az an­gol-orosz kereskedelmi egyez­ményt megkötötték, s amikor Szovjetoroszország külkereske­delmi forgalma — kereskedelmi szerződéssel, avagy anélkül­­ napról-napra élénkebb lesz, bajo­san tévesztheti meg a józanabb gondolkodású újságolvasókat és legfeljebb csak arra jó, hogy a becsületes ember gyomra felfor­duljon azon a felháborító ciniz­muson és még felháborítóbb egy­­ügyűségen, amivel az emberiség nagy részét máig is az orránál fogva lehet vezetni. Az eddig becsapott, de most észbekapó tőkéscsoportok, az ed­digi üzletkötésekről lemaradt konkurrencia pedig felhördül s szeretné rohanvást jóvátenni a tulajdon rövidlátása mulasztá­sait. Közép-Európa polgári saj­tója az utolsó hetekben jóformán tele van szenvedélyes vitacikkek­kel, nyilatkozatokkal, felhívások­kal, amelyek lényege: föl kell ven­ni azonnal a kereskedelmi össze­köttetést Szovjetoroszországgal! Főleg Csehoszlovákia és Né­­met-Ausztria tőkéseit foglalkoz­tatja ma ez a probléma. A prágai “Lidove Noviny” nem­rég interview-t közölt egy ostraui ismert tőkésvezérrel, aki határo­zottan kijelentette a következő­ket: “Iparunknak nagy szüksége van arra, hogy a kormány okos gazdaságpolitikát folytasson, s így iparunk el ne veszítse a kül­földi piacot. A német ipar kiszo­rított bennünket a magyar, olasz, román és jugoszláv piacról. Ame­rika nagyon kerülgeti Oroszor­szágot. Oroszország a mi egyet­len reménységünk. A mostani Oroszországgal való kereskedel­mi forgalomnak megvan a lehe­­tősége, mert aranyban fizet, é­s biztosíthatom önt, hogy ha ilyen kereskedelmi összeköttetésünk volna, akkor továbbfejleszthet­nék iparunkat. Oroszország az egyetlen segítség iparunk számá­ra. Ha a gazdasági politikánk nem ebben az irányban bontako­zik ki, akkor A KRÍZIS KÖNY­­NYEN KATASZTRÓFÁVÁ VÁLTOZHATIK.” Még jobban jellemzi Cseho­szlovákia tőkéseinek nézeteit az az előadás, amelyet a szlovákiai kereskedelmi kamara titkára, Sto­­dola képviselő, a kassai kapitalis­ták előtt tartott a szlovákiai gaz­dasági helyzetről, s amelyben — a Kassai Munkás tudósítása sze­rint — bevezetőül a következőket mondotta: “Az általános válság már magában is súlyosan neheze­dik a szlovenszkói gazdasági élet­re, ezt a válságot azonban még egy válság súlyosbítja: Szloven­­szkó ipari piacterületeinek elzárt volta. A legfontosabb piacterület­nek Oroszországot kell tekinte­nünk és a SZLOVENSZKÓI VÁLSÁGOT CSAKIS AZ OROSZORSZÁGI PIAC MEG­NYITÁSA, AZ OROSZOR­SZÁGGAL VALÓ KERESKE­DELMI ÉS GAZDASÁGI KAPCSOLAT OLDHATJA MEG. Ugyanez áll egyébként egész Csehoszo­vákiára nézve is.” Előadásának bevégeztével Sto­­dola, kassai testvérlapunk tudó­sítójának kijelentette még, hogy “az Oroszországgal való össze­köttetésre az előkészületek folya­matban vannak, a Dél-Oroszor­­szágban levő csehoszlovák koló­niák és árugyűjtőhelyek alapján gondolnak a kereskedelmi össze­köttetés felvételére, a külkeres­kedelmi minisztériumban már megalakult egy külön bizottság erre a célra.” De a német-ausztriai tőke sem akar lemaradni a Szovjetoroszor­­szággal való üzletkötésekről. Wienben egy börzei orgánum igen erőteljesen propagálja a Szovjetoroszországgal való ke­reskedelmi összeköttetés felvéte­lét. A tőkés körök nyomása alatt, a külügyminisztérium felvilágo­sítása szerint, már beható előké­szítő tárgyalások folynak ebben az irányban “az illetékes osztrák tényezők között”. Minthogy pedig Német-Ausz­­triának jelenleg keresztény-szo­ciális kormánya van, amely a Horthyékkal való barátságra sze­rette volna alapozni a külső poli­tikáját, a Szovjetoroszországgal létesítendő kereskedelmi össze­köttetés kérdése miatt persze nagy a ribillió a keresztényszo­ciális berkekben. A “Reichs­post” április 3-iki száma hosszú cikkben foglalkozik a kérdéssel s bár a csillagokat is lehazudja az égről, csakhogy Szovjetoroszor­­szágot még jobban befeketítse, végeredményképpen mégis csak oda lyukad ki: “A legokosabb politika ez idő szerint a várako­zás és annak a figyelése, milyen tapasztalatokat szereznek Svéd­ország, Németország és Anglia az Oroszországgal való kereske­delmi kapcsolataikkal.” Bármeny­nyire is szeretne tehát nyíltan Oroszország ellen fordulni, érzi a tőkés körök nyomását s nem mer szint vallani, csupán halogat­ni próbál. De, ami késik, nem múlik. A tőkét tőke­volta kényszeríti min­den országban az Oroszországgal való megegyezésre. S amíg a tő­kés világsajtó továbbfolytatja gyalázkodó s hazudozó hadjára­tát Szovjetoroszország ellen, a töke a maga részéről megköti mindenfelé a kereskedelmi békét orosz ellenfelével, ha az árufor­galom egész erejével megindul Szovjetoroszország felé és onnét viszont a többi országokba, és ha a gazdasági blokád nyomásától felszabadulva, Szovjetoroszor­szág ma még béna gazdasági éle­te délcegen és győzedelmesen fel­egyenesedik, akkor a világ mun­kásságának a ma még szociál­­patrióta frázisokkal félrevezethe­tő csoportjai is belátják majd (ha a kifejezésen mást is értenek!), hogy igaza volt annak a cseh tő­késnek, aki — a maga érdekei szempontjából, — kijelentette: “Oroszország a mi egyetlen re­ménységünk”. George Mesenski: Az angol orosz kereskedelmi szerződés és a bíróság LONDON, május 3. Az an­gol-orosz kereskedelmi szerződés ellenzői azzal érveltek még a szerződés megkötése után is, hogy az nem érvényes, mert el­lenkezik az angol bíróság elvi felfogásával, amely azt tartja, hogy az orosz értékek Angliában lefoglalhatók, ami azt jelenti, hogy az orosz kormány nem jog­szerű tulajdonosa azoknak. A kérdésben a felsőbb bíróság ma tárgyal és határozatát rendkí­vüli érdeklődései várják. Általá­ban azt hiszik, hogy a bíróság határozata nem fog ellentmonda­ni a kormány által kötött szerző­désnek és el fogja ismerni az orosz kormányt, mint az orosz ál­lam legfőbb jogi és gazdasági képviselőjét­, amelyből önként fo­lyik, hogy szabadon rendelkez­het az orosz javakkal — a rendel­kezést pedig Angliában tisztelni kell. ------------------­MA, HOLNAP, HOLNAP­­UTÁN ÉS MINDENNAP olvassa az Előrét, az osz­tálytudatos magyar mun­kások újságját.

Next