Uj Előre, 1922. június (18. évfolyam, 3548-3578. szám)
1922-06-23 / 3571. szám
MAGYAR-AMERIKA HÍREI Mi lesz, ha csakugyan visszamennek a magyar proletárok? A magyar kurzus amerikai lapjának “szociológusa” egy magyar polgári reneszánszról álmodozik. A magyar kurzus amerikai lapjai az utóbbi időben élénken foglalkoznak olyan társadalmi és nemzetgazdasági kérdésekkel, melyek közelebbről érdeklik az amerikai magyarságot. Az Amerikai Magyar Népszava június 21- iki számában egy cikk jelent meg “Ha majd egyszer visszamennek” cím alatt, amely cikk azzal foglalkozik, hogy milyen méretű a Magyarországból való kivándorlás és milyen hatása van ennek a népáradásnak úgy Magyarországra, mint a kivándorlottakra nézve. Nem szándékunk a terjedelmes cikk szóhalmazával nagyon részletesen foglalkozni, mert hiszen, ha figyelmesen boncolgatjuk a kurzus-szociológus fejtegetéseit, arra eszmélünk, hogy sokat beszél, de nem mond semmit. Azt a keveset pedig, amit mond, teletűzdeli polgári eszmemenetének kétes értékű szólamaival és önkényes, téves — sok helyütt ostoba — következtetéseivel. Mindjárt az első szakaszban egy abszurd állítást találunk, amellyel cikkíró a magyar ugarról való kivándorlást indokolja. Ezt írja: “A katasztrófa, amely a háborúval Magyarországot érte, új népvándorlást teremtett meg a Duna-Tisza közéről. A történelem egyik gyakori és természetes jelensége ismétlődött meg: a földről, amely nem terem elég gabonát embernek, elég takarmányt a marhának, megindul a népvándorlás folyamata és ömlik, türemlik új földek, új legelők felé.” Igaz, hogy a trianoni békeszerződés nagy területet szakít el a régi magyar monarchiától, de a területtel elszakítja azt a néptömeget is, amely elsődlegesen és közvetlenül kihasználta azt a területet. Téves és ostoba állítás az, hogy Magyarország nem terem elég gabonát és takarmányt, mert még ma is FÖLÖSLEGGEL rendelkeznek a magyar birtokosok éppen a gabona és takarmány tekintetében. Ez semmi esetre sem lehet ok — tisztelt fehérszociológus úr — arra, hogy mondjuk, a magyar bányászok és építőmunkások, továbbá a vasmunkások és ezekkel együtt a magasabb képzettségű szakemberek kivándoroljanak. Az ok más. Kevésbé gazdasági és nagyobb mértékben társadalmi és kulturális a szakemberekre nézve, súlyos gazdasági — de egészen más, mint amilyet cikkíró beállít — az ipari munkásokra vonatkozólag. A magyar értelmiség ama része, amely fejlettebb szakképzettséggel rendelkezik, azért menekül a gyalázat rendszerétől külföldre, a mérnökök, orvosok, tanárok, művészek, technikusok, vegyészek és építészek azért vesznek vándorbotot a kezükbe, mert Horthyországban nem folyik országépítő munka, mert a fehér kurzus terrorral és herélőkéssel akadályozza meg a legkiválóbb tehetségek érvényesülését, ha azok történetesen nem keresztények, vagy nem kurzista érzelműek. A legértékesebb magyar munkáselem pedig a kulturális és társadalmi okokon kívül súlyos gazdasági okoknál fogva is kivándorol, mert a fehér kurzus a rombolás és züllés minden jellegét magában foglalja és azzal, hogy szükséges erejét egy hatalmas parazita tábor, egy romlott militarista klikk és egy erkölcstelen társaság uralmon tartására fordítja — elvonja az erőt a gazdasági szükségletektől. Nemcsak Horthyország, hanem egész Európa gazdasági roncs és a kapitalista anarchia legfertőzöttebb jelenségei éppen Magyarországon törtek ki. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között ki kell vándorolnia a legjobb elemnek. Súlyos tévedést követ el a fehér cikkíró, amikor a már kivádorolt magyarságról azt írja, hogy az — majd ha visszatér — olyan kulturális fellendülést hoz magával Horthyországba, mint amilyen következett 1867 után a visszatért emigráció révén. Ezt írja: “Megírta Horváth Mihály, a történetíró, hogy a hatvanhetes magyar parlament, a Deákok, Tiszák, Telekyek és Nyáryak parlamentje szellemi emelkedettséget, politickai érettséget, egyszóval: nívót tekintve szinte csudálatosan magas fokon állott. Azért, írja Horváth Mihály, mert a parlament tagjainak legnagyobb része az 1849-től 1867-ig terjedő tizennyolc esztendőt, vagy a külföldön, az emigrációban töltötte, vagy a kufsteini és olmützi börtönökben, ahová az osztrák terror csukta el őket. A menekülő emigránsok rengeteg sokat tanultak évtizedes külföldi tartózkodásuk alatt; bejárták Európát, egyikük-másikuk Amerikát is, nyelveket tanultak, beszívták magukba a nyugati kultúra levegőjét, egy szellemileg jelentékenyen magasabb környezetbe kerültek, maguk előtt látták a külföld hatalmas kultúrintézményeit, fejlettebb politikai rendszerét, gazdasági struktúráját, művészetét és tudományát, megszokták ezt a környezetet, ezt a levegőt és amikor hatvanhétben, az általános amnesztia után ezek az emigránsok hazatértek, megteremtették maguk körül azt a tisztultabb levegőt, amely nélkül ők már nem tudtak élni. A kút viszont a börtönben voltak, ezeket arról lehetett megismerni, hogy húzták a lábukat maguk után, mintha még mindig a kufsteini rabláncokat hordoznák és hogy rengeteg sokat tudtak. Nyelveket tanultak a börtönben, könyveket olvastak és a teoretikus tudás hatalmas kincseit hozták magukkal, amikor nyolc vagy tízesztendei raboskodás után végül visszakerültek a hazájukba. Az emigráció csak pillanatnyi szerencsétlenséget jelentett, nagyobb távlatokban azonban azt, hogy a Nyugat a maga kulturális fölényével bevonult Magyarországba a visszatért emigránsokkal. És csakugyan, Magyarország kulturális élete valójában 1867-el kezdődik, az emigráció visszatérésével.” A kurzus amerikai cikkírója elfelejti azt, hogy 1867-ben egészen más gazdasági és társadalmi helyzet alakult ki, mint a jelenlegi. Míg akkor a magyar parasztság és fejlődő munkásság tömegeivel a középosztály feltörekvő rétege következett az uralmon, amely réteg egy liberális éra mellett foglalt állást, addig ma Horthyországban a polgárság tehetetlenné satnyult és az a feudális reakció kerítette kezébe a hatalmat, amelynek úgyszólván nincs is már történelmi alapja. 1867- ben volt két osztály — liberális burzsoázia és egy kialakulóban levő munkásosztály, amely földmivesekből és városi iparosokból állt —, amely megadhatta az új érához szükséges hajtóerőt. Ma más van Horthyországban. Hiába mennek a modern Nyugatra és Amerikába a középosztály tagjai, ha viszatérnek sem tehetnek egyebet, mint az otthonmaradottak. Nem tehetnek semmit, mert a reakció útjukat állja és ők — a liberálisok, a Balthazárféle “demokraták” — gyávák és gyöngék ahoz, hogy ERŐSZAKKAL eltávolítsák a kurzust. A munkások pedig nem olyan kezdetlegesen szervezettek, mint 1867-ben. Ma — ha visszatérésről van szó — a forradalmi harcra elszánt munkásokról lehet csak szó, akik azonban nem “liberális éráért” lelkesednek. A Nyugat kultúrája, nem használ ott semmit, ahol a gazdasági elnyomás herélőbicskán és különítményeken múlik. Mi lesz, ha csakugyan visszamennek a magyar proletárok? Megmondjuk: az a bányász, aki Michiganban, West Virginiában robotolt éveken át, ha visszakerül Magyarországba, nem fog majd szervezetlenül Balthazárék mögé állni, hanem megkeresi osztályszervezetét és proletár-módra küzd egy proletár köztársaságért, így van ez a többi munkásokkal is. Ezeknek elég volt a legmagasabb amerikai “polgári demokráciából”, jól ismerik Mingo-t, Seattle-t, Calumet-et és a többi helyeket, ahol a "demokrácia” lovagjai bántak el velük. A proletárok, ha csakugyan visszavándorol belőlük több ezer, csak egy forradalmi Magyarországba mennek majd. Az a világ, amelyről a fehér cikkíró botorul ábrándozik a véres múlt kisértetei sorába került a feltámadás reménye nélkül. PÉNZKÜLDÉS POSTAI ÉS SÜRGÖNYI UTÓN, A LEGOLCSÓBB Árfolyamok SÜRGÖNYI PÉNZKÜLDÉS soá SCHWABACH BANKHÁZ 72 Street & live, New York Fokozódik a havanai nacionalista agitáció A Havanában megjelenő “La Nación“ című lap keserű támadást intézett az Egyesült Államok ellen. A támadást az első oldalon közli nagy címmel s többek között ezt mondja: “Új vallásunk az amerikaiak gyűlölete legyen.” A lap azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy Cuba Spanyolországi forradalmába csak azért avatkozott bele, hogy rátehesse kezét a szigetre. 1 Pénzküldemények | 3És Hajó-repekj| H Mielőtt elhatározza magát az ygf | H óhazába utazni, vagy onnét g Ü valakit ftthozatni tessék tel- gg| ülyes bizalommal hozzám for- Eg Ig| dúlni. Teljesen díjmentesen és fg§ ÉH ürömmel minden felvilágoslsstással szolgálok. 1# Legjobb IH. osztályú ka- ES Otbinban vasúti költség- || Igei együtt: Bécsig .... $102.00 és feljebb stratzig ... $102.1,0 ” ” fl 55 Budapentig $103.35 ” ” || SS Szegedig .. $107.75 * ’ ■ a m Aradig --------$111.00 » ” m m Temesvárig $111.00 " » §| fe Miskolciig $108.75 " | Brémáig .. $103.50 " ” m b Danalgig $100.50 ” gj Cherbourg!* $00.00 ” H |s Ifrankwagner. 1 2394 SECOND AVENUE Ij Ba A 123-ik utca közelében.sä finii hi MiiiiiiiMiiiiii muni ARAK _|f ! MUNKÁSOK. FIGYELEM! Ij MELLETT szüntessük meg a nagyvárosi szorult levegőben A HÁZBÉRT FIZETNI! ' A. LEGGYORSABB New York közelében szép fekvésű háztelkek — vevő tetszése sze-T.EUI R T ZTOS A RTI Háztelket vevőnek — a mai hSzbérnél jóval olcsóbban építünk ujjvunitvanyű házat 10 éves adómentességgel — 6 hét alatt teljesen lakhatóan átrímvíl utan adjuk. — PÉLDÁUL: 4 szobás ház lefizetési módja havi 1 15.—, amely P * N / K i I l)p részlet 10 évig fizetendő. Időközben betegség vagy munkahiány i L 11 u 11 u L V L n miatt 2—i havi részlet utólag is fizethető. A ház, átvételkor, a vevő tulajdonát képezi. | Venni szándékozok jelentkezhetnek naponta este «—10 1*. ISIDOR G. FRIED | n ?800 East 160th Street, Bronx, New York Tel.: MBIdtOBB 7765. , | | szivar üzletben (egy block a Prospect Subway állomás wett oldalán.) ; | [■| vH* - i»VIALTOEffic Útirány: Bronx Park Subway útvonal. iCTipfi A New York City lakosok: vasárnap 10 óráig jelentkezőket autó-Ygfoll mnigvél.... műn díjtalanul viszem a telepre. Komoly vevő Jöjjön nejével együtt, | j - ■ | Levélbeli érdeklődök Írjanak fenti címre. | ■■■■■■■■■■■■■■■■■I UJ ELŐRE: Charles Brown Company Penikfudö, Hajójerv és Körjegyző Irodájának a címe: 846 EAST 81st STREET NEW YORK, N. Y. A NEW YORKI MAGYAR POLGÁRI EGYESÜLETEK NEM ADNAK PÉNZT Csak az Önképzőben adatott Farkas Vili ■ Balthazár alelnöke — 50 dollár “nedeviz” a gyászos püspöknek. Elég bőven foglalkoztunk a Balthazár-agitációval és úgy látszik, hogy Magyar Amerika közvéleménye még mindig napirenden tartja a dolgot. Ma két fontos értesítést kaptunk. Az egyik egy hosszabb cikk, mely a Balthazár-kampántyal foglalkozik túlzott részletességgel, a másik az alábbi levél: Balthazár és a polgári egyletek. Tisztelt elvtársak! önöket és az Új Előre olvasóit bizonyára érdekelni fogja, ha egy-két sorban megírom, hogy a polgári egyleteknélmennyire lelanyhult a Balthazár iránti, mesterségesen felszított lelkesedés. A New Yorki Első Magyar Önképző Egylet múlt hétfőn megtartott gyűlésén olvasták fel az egyletekből kialakult Balthazár-bizottság levelét, amelyben az egyletet az akció támogatására szólítják fel és a levélhez 10 gyűjtőívet csatoltak. Az egylet, amelytől a bizottság hangsúlyozottan NAGYON SOKAT VÁRT, és amely a harmadrangú magyar művészeknek is legalább 25 dolláros serleggel kapcsolatban szokta elismerését kifejezésre juttatni, a Balthazár-akció céljaira 50 dollárt szavazott meg. A Szatmár Betegsegélyző Egylet legutóbbi gyűlésén a megjelentek egyszerűen tudomásul vették a levelet, de egy centet sem szavaztak meg az abban említett célra. Ugyanerre a sorsra jutott a frázisokkal túlhalmozott levél a Lónyai Elemér Betegsegélyző Egyletben is, ahol a múlt kedden olvasták fel a levelet, de az egylet pénztárában a legszorgosabb kutatás dacára sem találtak egyetlen egy centet sem a Balthazár-akció céljaira. Még csúfosabb elutasítás érte a Balthazár Bizottságot a Kossuth Ferenc Betegsegélyző Egyletnél, amelynek múlt szerdai gyűlésén került tárgyalásra a levél és amelytől a bizottság szintén IGEN SOKATVÁRT. A gyűlésen megjelentek a beérkezett levelei egyszerűen NEM VETTÉK TUDOMÁSUL ÉS A BALTHAZÁRBIZOTTSÁG ELNÖKÉT, KOVÁCS FERENC TISZTELEtes URAT NEM FOGADTÁK. Ennél az egyletnél tehát Balthazár-akció a levéllegyütt a papírkosárba került Mindehhez hozzáfüzésre alig van szükség. A magyaráza igen egyszerű: nem csak azisztálytudatos munkások, hanem a liberális polgárság is látja már, hogy a Balthazárthoz fűzött remények távolra sem válnak be. Akik Balthazárt hírből ismerték, azok benne egy harcos embert képzeltek el, nem pedig olyan valadi, aki Adler rabbi példáján gyáván meghúzza magát és szeretetet hirdet ott, ahol megaskuvást nem ismerő harco kellene hirdetni és viselni a gyilkos banditák ellen. Hiába: a legmézesebb szavakba burkolt maszlagot semyeszi már be az amerikai magyarság józan, értelmes része Figyelő. HÁROM EMBER EGY CSÓNAKBAN nak s a sorokban itt-ott erősebb hullámzás észlelhető, amikor hol egyik, hol másik oldalon helyet csinálnak, már megérkezett valamelyik nagybáró a harci ménjén, körülötte testőrapródjai s ezek most mind fölállanak a helyükön, szolgáik és hűbéreseik legélén. Odaát, a Cooper-domb lejtőjén, éppen szemben velünk az ámuló falusi nép s a kiváncsi városiak gyülekeznek, akik Stainesből szaladtak ide, bár senki sem tudja biztosan közülük, mint jelent ez a mozgolódás ideát, de mindenki tud valami önálló verziót arról a nagy eseményről, amit végignézni idejött; vannak, akik azt mondják, hogy a mai nap munkájából sok jó háramlik majd az egész népre, de az öregek csak rázzák a fejüket, mert hát ők már hallottak effajta beszédet épen eleget. És lefelé is, egészen Stainesig az egész folyó zsúfolva apró bárkákkal, csónakokkal és bőrrel bevont kis halászsajkákkal, amely utóbbiak ma már mindjobban kimennek a divatból s már csak a szegény nép használja őket. A ragadókon, a melyek helyén jó sok évvel később a Bell Weirs gázmű épült, markos evezősök húzták-feszítették át őket és most odasereglenek, amilyen közel csak tudnak a nagy födeles bárkákhoz, amelyek készen állnak, hogy ideszállitsák János királyt, ahol a végzetes Charta az ő aláírását várja. Már dél van és mi és az egész népség türelmesen várunk órákon keresztül s már azt kezdjük rebesgetni, hogy János, a vén kígyó, újra kisiklott a bárók markából, sikerült kilopóznia Duncroft Hallból, zsoldosai mögötte állnak s már megint egyebet akar cselekedni, mint hullákat aláfirkálgatni népének szabadságáról. — 160 — HÁROM EMBER EGY CSÓNAKBA!^ .............. I „ ' V ..... i*. T* T Az eredmény azonban semmiesetre sem felelt meg annak a sikernek, amit Harris kilátásba helyezett. Úgy tűnt fel, mint sok hűhó semmiért. Hat darab tojás ment bele a serpenyőbe, ami pedig kikerült belőle, mindaz nem volt több egy teáskanálnyi összeégett, étvágyrontó képű vacaknál. Harris azt mondta, hogy a serpenyő a hibás , hogy sokkal jobban sikerült volna, ha lett volna halászbográcsunk és gázsütőnk, mi pedig erre elhatároztuk, hogy ezzel a fogással nem próbálkozunk meg újra mindaddig, amíg az említett háztartási segédeszközöket be nem szereztük. Mire a reggelit befejeztük, a nap már hatalmasan sütött, a szél megenyhült s a délelőtt oly gyönyörű volt, hogy szebbet már nem kívánhat az ember. Szemünk előtt alig volt valami, ami a tizenkilencedik századra emlékeztethetett volna. S amint a reggeli napsugárban elnéztünk, ki, a folyó fölé, szinte el tudtuk hitetni magunkkal, hogy eltűntének az évszázadok közöttünk , amaz örökkön emlékezetes 1215-iki júniusi reggel között és hogy mi, angol szabadpolgárok, otthonszőtt ruhánkban, tőrrel övükben itt (A Magda Charta-szigetnél voltak. — A fordító, várunk, — várjuk, hogy tanúi legyünk: miként írják meg a történelemnek azt a bámulatos lapját, melynek értelmét négyszáz-egynehány esztendővel később kellett a köznép részére lefordítania egy bizonyos Cromwell Olivérnek, aki alaposan kitanulmányozta azt. Gyönyörű nyári reggel,— napos, szelíd és csöndes. Ám a levegőn át jövendő mozgalmak rezdülése futkos. János király itt aludt.Pancroft wwsass 50 centért sürgönyileg küldök Magyarországira és Csehoszlovákiába minden 1000 koronán felüli kerek összeg att így feladott pénzküldemények már 3—4 nap alatt kifizetést nyertek. Készpénzdollárok küldési dija: 3 dollár minden 100 dollár után. — Sürgönydijra külön 2 dollár küldenénő be.__________________ KISS EMIL BANKHÁZA 133 SECOND AVENUE NEW YORK A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK KIZÁRÓLAGOS KÉPVISELŐJE, A MAttY. KIK. ALLAMVAS-ltak menetjegy irodájának KIZÁRÓLAGOS képviselője. |------------------rINDEN ÖNTUDATOS MUNKÁSNAK KÖTELESSÉGE PÁRTOLNI AZ “UJ ELŐRE”-T. Figyelem! CHICAGÓIAK Figyelem! Szíves tudomásukra hozzuk, hogy a Workers Party Városi Központi Bizottsága első PIONIC-jét 1922 július hó 4-én, keddi délelőtt 10 órai kezdettel, a CHERNAUCKUAL GROVEBAN (Ogden Ave. és Displanes River) tartja. Ezen picnic-en C. E. RUTHENBERG, a Workers Party központi titkára fog beszédet tartani, aki másfél évi bebörtönzés után, magas biztosíték mellett, felebbezése eldőltéig szabadan van. Ruthenberg elvtárs kitűnő szónok, a forradalmi munkásmozgalom egyik legderekabb harcosa. Beléptidíj: 35 cent személyenként. Útirány: Bármely kárról át kell szállni a 22-ik utcai kárra, nyugatra a végállomásig. Itt Lyons kárt kell venni, mely egyenesen a picnic helyiségéig visz. A magyar munkások tömeges megjelenését kéri a rendezőség. The National Bank of Johnstown, Pa.-——————. I A LEGERŐSEBB ÉS LEGJOBBAN* ® VEZETETT BANK E VÁROSBAN. gjjifflp VPi Tőke és fölösleg. . .$360,000.00 Vagyonunk...........$2.900,000.00 TAKARÉKBETÉTEKRE' ej 8HuAnalék kamatot -Iaptunk. — Cxkuának 1Q felvonnunk, ■ •