Uj Előre, 1922. június (18. évfolyam, 3548-3578. szám)

1922-06-23 / 3571. szám

MAGYAR-AMERIKA HÍREI Mi lesz, ha csakugyan visszamennek a magyar proletárok? A magyar kurzus amerikai lapjának “szociológusa” egy magyar pol­gári reneszánszról álmodozik. A magyar kurzus amerikai lapjai az utób­bi időben élénken foglalkoznak olyan társa­dalmi és nemzetgazdasági kérdésekkel, me­lyek közelebbről érdeklik az amerikai ma­gyarságot. Az Amerikai Magyar Népszava június 21- iki számában egy cikk jelent meg “Ha majd­­ egyszer visszamennek” cím alatt, amely cikk azzal foglalkozik, hogy milyen méretű a Magyarországból való kivándorlás és milyen hatása van ennek a népáradásnak úgy Ma­gyarországra, mint a kivándorlottakra nézve. Nem szándékunk a terjedelmes cikk szó­halmazával nagyon részletesen foglalkozni, mert hiszen, ha figyelmesen boncolgatjuk a kurzus-szociológus fejtegetéseit, arra eszmé­lünk, hogy sokat beszél, de nem mond sem­mit. Azt a keveset pedig, amit mond, teletűz­deli polgári eszmemenetének kétes értékű szólamaival és önkényes, téves — sok he­lyütt ostoba — következtetéseivel. Mindjárt az első szakaszban egy abszurd állítást találunk, amellyel cikkíró a magyar ugarról való kivándorlást indokolja. Ezt írja: “A katasztrófa, amely a háborúval Ma­gyarországot érte, új népvándorlást te­remtett meg a Duna-Tisza közéről. A tör­ténelem egyik gyakori és természetes je­lensége ismétlődött meg: a földről, amely nem terem elég gabonát embernek, elég takarmányt a marhának, megindul a nép­­vándorlás folyamata és ömlik, türemlik új földek, új legelők felé.” Igaz, hogy a trianoni békeszerződés nagy területet szakít el a régi magyar monar­chiától, de a területtel elszakítja azt­ a nép­tömeget is, amely elsődlegesen és közvetle­nül kihasználta azt a területet. Téves és os­toba állítás az, hogy Magyarország nem te­rem elég gabonát és takarmányt, mert még ma is FÖLÖSLEGGEL rendelkeznek a ma­gyar birtokosok éppen a gabona és takar­mány tekintetében. Ez semmi esetre sem le­het ok — tisztelt fehér­­szociológus úr — arra, hogy mondjuk, a magyar bányászok és építő­munkások, továbbá a vasmunkások és ezekkel együtt a magasabb képzettségű szakemberek kivándoroljanak. Az ok más. Kevésbé gazdasági és nagyobb mértékben társadalmi és kulturális a szakemberekre nézve, súlyos gazdasági — de egészen más, mint amilyet cikkíró beállít — az ipari mun­kásokra vonatkozólag. A magyar értelmiség ama része, amely fejlettebb szakképzettséggel rendelkezik, azért menekül a gyalázat rendszerétől kül­földre, a mérnökök, orvosok, tanárok, mű­vészek, technikusok, vegyészek és építészek azért vesznek vándorbotot a kezükbe, mert Horthyországban nem folyik országépítő munka, mert a fehér kurzus terrorral és he­­rélőkéssel akadályozza meg a legkiválóbb tehetségek érvényesülését, ha azok történe­tesen nem keresztények, vagy nem kurzista érzelműek. A legértékesebb magyar munkáselem pe­dig a kulturális és társadalmi okokon kívül súlyos gazdasági okoknál fogva is kivándo­rol, mert a fehér kurzus a rombolás és zül­lés minden jellegét magában foglalja és az­zal, hogy szükséges erejét egy hatalmas pa­razita tábor, egy romlott militarista klikk és egy erkölcstelen társaság uralmon tartá­sára fordítja — elvonja az erőt a gazdasági szükségletektől. Nemcsak Horthyország, ha­nem egész Európa gazdasági roncs és a ka­pitalista anarchia legfertőzöttebb jelenségei éppen Magyarországon törtek ki. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között ki kell vándorolnia a legjobb elem­nek. Súlyos tévedést követ el a fehér cikkíró, amikor a már kivádorolt magyarságról azt írja, hogy az — majd ha visszatér — olyan kulturális fellendülést hoz magával Horthyországba, mint amilyen következett 1867 után a visszatért emigráció révén. Ezt írja: “Megírta Horváth Mihály, a történetíró, hogy a hatvanhetes magyar parlament, a Deákok, Tiszák, Telekyek és Nyáryak par­lamentje szellemi emelkedettséget, politic­­kai érettséget, egyszóval: nívót tekintve szinte csudálatosan magas fokon állott. Azért, írja Horváth Mihály, mert a par­lament tagjainak legnagyobb része az 1849-től 1867-ig terjedő tizennyolc eszten­dőt, vagy a külföldön, az emigrációban töl­tötte, vagy a kufsteini és olmützi börtö­nökben, ahová az osztrák terror csukta el őket. A menekülő emigránsok rengeteg sokat tanultak évtizedes külföldi tartóz­kodásuk alatt; bejárták Európát, egyi­­kük-másikuk Amerikát is, nyelveket ta­nultak, beszívták magukba a nyugati kul­túra levegőjét, egy szellemileg jelentéke­nyen magasabb környezetbe kerültek, ma­guk előtt látták a külföld hatalmas kul­túrintézményeit, fejlettebb politikai rend­szerét, gazdasági struktúráját, művésze­tét és tudományát, megszokták ezt a kör­nyezetet, ezt a levegőt és amikor hatvan­hétben, az általános amnesztia után ezek az emigránsok hazatértek, megteremtet­ték maguk körül azt a tisztultabb levegőt, amely nélkül ők már nem tudtak élni. A kút viszont a börtönben voltak, ezeket ar­ról lehetett megismerni, hogy húzták a lá­bukat maguk után, mintha még mindig a kufsteini rabláncokat hordoznák és hogy rengeteg sokat tudtak. Nyelveket tanul­tak a börtönben, könyveket olvastak és a teoretikus tudás hatalmas kincseit hozták magukkal, amikor nyolc vagy tízeszten­­dei raboskodás után végül visszakerültek a hazájukba. Az emigráció csak pillanat­nyi szerencsétlenséget jelentett, nagyobb távlatokban azonban azt, hogy a Nyugat a maga kulturális fölényével bevonult Ma­gyarországba a visszatért emigránsokkal. És csakugyan, Magyarország kulturális élete valójában 1867-el kezdődik, az emi­­gráció visszatérésével.” A kurzus amerikai cikkírója elfelejti azt, hogy 1867-ben egészen más gazdasági és tár­sadalmi helyzet alakult ki, mint a jelenlegi. Míg akkor a magyar parasztság és fejlődő munkásság tömegeivel a középosztály feltö­rekvő rétege következett az uralmon, amely réteg egy liberális éra mellett foglalt állást, addig ma Horthyországban a polgárság te­hetetlenné satnyult és az a feudális reakció kerítette kezébe a hatalmat, amelynek úgy­szólván nincs is már történelmi alapja. 1867- ben volt két osztály — liberális burzsoázia és egy kialakulóban levő munkásosztály, a­mely földmivesekből és városi iparosokból állt —, amely megadhatta az új érához szük­séges hajtóerőt. Ma más van Horthyországban. Hiába mennek a modern Nyugatra és Amerikába a középosztály tagjai, ha viszatérnek sem te­hetnek egyebet, mint az otthonmaradottak. Nem tehetnek semmit, mert a reakció útju­­kat állja és ők — a liberálisok, a Balthazár­­féle “demokraták” — gyávák és gyöngék ahoz, hogy ERŐSZAKKAL eltávolítsák a kurzust. A munkások pedig nem olyan kez­detlegesen szervezettek, mint 1867-ben. Ma — ha visszatérésről van szó — a forradalmi harcra elszánt munkásokról lehet csak szó, akik azonban nem “liberális éráért” lelke­sednek. A Nyugat kultúrája, nem használ ott sem­mit, ahol a gazdasági elnyomás herélőbics­­kán és különítményeken múlik. Mi lesz, ha csakugyan visszamennek a ma­gyar proletárok? Megmondjuk: az a bá­nyász, aki Michiganban, West Virginiában robotolt éveken át, ha visszakerül Magyar­­országba, nem fog majd szervezetlenül Bal­­thazárék mögé állni, hanem megkeresi osz­tályszervezetét és proletár-módra küzd egy proletár köztársaságért, így van ez a többi munkásokkal is. Ezeknek elég volt a legma­gasabb amerikai “polgári demokráciából”, jól ismerik Mingo-t, Seattle-t, Calumet-et és a többi helyeket, ahol a "demokrácia” lovag­jai bántak el velük. A proletárok, ha csak­ugyan visszavándorol belőlük több ezer, csak egy forradalmi Magyarországba men­nek majd. Az a világ, amelyről a fehér cikk­író botorul ábrándozik a véres múlt kisérte­­tei sorába került a feltámadás reménye nél­kül. PÉNZKÜ­LDÉS POSTAI ÉS SÜRGÖNYI UTÓN, A LEGOLCSÓBB Árfolyamok SÜRGÖNYI PÉNZKÜLDÉS s­oá SCHWABACH BANKHÁZ 72 Street & live, New York Fokozódik a havanai nacionalista agitáció A Havanában megjelenő “La Nación“ című lap keserű táma­dást intézett az Egyesült Álla­mok ellen. A támadást az első oldalon közli nagy címmel s töb­bek között ezt mondja: “Új val­lásunk az amerikaiak gyűlölete legyen.” A lap azzal vádolja az Egye­sült Államokat, hogy Cuba Spa­nyolországi forradalmába csak azért avatkozott bele, hogy ráte­­hesse kezét a szigetre. 1 Pénzküldemények | 3És Hajó-repekj| H Mielőtt elhatározza magát az ygf | H óhazába utazni, vagy onnét g­ Ü valakit ftthozatni tessék tel- gg| ül­yes bizalommal hozzám for- Eg Ig| dúlni. Teljesen díjmentesen és fg§ ÉH ürömmel minden felvilágosl­­ss­tással szolgálok. 1# Legjobb IH. osztályú ka- ES Ot­binban vasúti költség- || I­gei együtt: Bécsig .... $102.00 és feljebb s­tratzig ... $102.1,0 ” ” fl 55 Budapentig $103.35 ” ” || SS Szegedig .. $107.75 * ’ ■ a m Aradig --------$111.00 » ” m m Temesvárig $111.00 " » §| fe Miskolciig $108.75 " | Brémáig .. $103.50 " ” m b Danalgig $100.50 ” gj Cherbourg!* $00.00 ” H |s Ifrankwagner. 1 2394 SECOND AVENUE Ij Ba A 123-ik utca közelében.­­sä finii hi MiiiiiiiMiiiiii muni ARAK _|f ! MUNKÁSOK. FIGYELEM! Ij MELLETT szüntessük meg a nagyvárosi szorult leve­gőben A HÁZBÉRT FIZETNI! ' A. LEGGYORSABB­­ New York közelében szép fekvésű háztelkek — vevő tetszése sze-T.EUI R T ZTOS A R­TI Háztelket vevőnek — a mai h­Szbérnél jóval olcsóbban építünk ujjvun­itvanyű házat 10 éves adómentesség­gel — 6 hét alatt teljesen lakhatóan át­­­rímv­íl utan adjuk. — PÉLDÁUL: 4 szobás ház lefizetési módja havi 1 15.—, amely P * N / K i I l)p­ részlet 10 évig fizetendő. Időközben betegség vagy munkahiány i L 11 u 11 u L V L n miatt 2—i havi részlet utólag is fizethető. A ház, átvételkor, a vevő tulajdonát képezi. | Venni szándékozok jelentkezhetnek naponta este «—10­ 1*. ISIDOR G. FRIED | n ?800 East 160th Street, Bronx, New York Tel.: MBIdtOBB 7765. , | | szivar üzletben (egy block a Prospect Subway állomás wett oldalán.) ; | [■| vH* - i»V­IA­LTOEffic Útirány: Bronx Park Subway útvonal. iCTipfi A New York City lakosok: vasárnap 10 óráig jelentkezőket autó-Ygfoll­ mnig­­vél.... műn díjtalanul viszem a telepre. Komoly vevő Jöjjön nejével együtt, | j - ■ | Levélbeli érdeklődök Írjanak fenti címre. | ■■■■■■■■■■■■■■■■■I UJ ELŐRE: Charles Brown Company Penikfu­dö, Hajójerv és Kör­jegyző Irodájának a címe: 846 EAST 81st STREET NEW YORK, N. Y. A NEW YORKI MAGYAR POLGÁRI EGYESÜLETEK NEM ADNAK PÉNZT Csak az Önképző­ben adatott Farkas Vili ■ Balthazár alelnöke — 50 dollár “nedeviz” a gyászos püspöknek. Elég bőven foglalkoztunk a Balthazár-agitációval és úgy látszik, hogy Magyar Amerika közvéleménye még mindig na­pirenden tartja a dolgot. Ma két fontos értesítést kaptunk. Az egyik egy hosszabb cikk, mely a Balthazár-kampán­tyal foglalkozik túlzott részletes­séggel, a másik az alábbi le­vél: Balthazár és a polgári egyletek. Tisztelt elvtársak! önöket és az Új Előre olva­sóit bizonyára érdekelni fogja, ha egy-két sorban megírom, hogy a polgári egyleteknél­­mennyire lelanyhult a Baltha­zár iránti, mesterségesen fel­szított lelkesedés. A New Yorki Első Magyar Önképző Egylet múlt hétfőn megtartott gyűlésén olvasták fel az egyletekből kialakult Balthazár-bizottság levelét, a­melyben az egyletet az akció támogatására szólítják fel és a levélhez 10 gyűjtőívet csatol­tak. Az egylet, amelytől a bi­zottság hangsúlyozottan NA­GYON SOKAT VÁRT, és a­mely a harmadrangú magyar művészeknek is legalább 25 dolláros serleggel kapcsolatban szokta elismerését kifejezésre juttatni, a Balthazár-akció cél­jaira 50 dollárt szavazott meg. A Szatmár Betegsegélyző Egylet legutóbbi gyűlésén a megjelentek egyszerűen tudo­­­­másul vették a levelet, de egy­­ centet sem szavaztak meg az­­ abban említett célra. Ugyanerre a sorsra jutott a­­ frázisokkal túlhalmozott levél­­ a Lónyai Elemér Betegsegély­­­­ző Egyletben is, ahol a múlt kedden olvasták fel a levelet, de az egylet pénztárában a legszorgosabb kutatás dacára sem találtak egyetlen egy cen­tet sem a Balthazár-akció cél­jaira. Még csúfosabb elutasítás ér­te a Balthazár Bizottságot a Kossuth Ferenc Betegsegélyző Egyletnél, amelynek múlt szer­dai gyűlésén került tárgyalás­ra a levél és amelytől a bizott­ság szintén IGEN SOKAT­­VÁRT. A gyűlésen megjelen­tek a beérkezett levelei egysze­rűen NEM VETTÉK TUDO­MÁSUL ÉS A BALTHAZÁR­­BIZOTTSÁG ELNÖKÉT, KO­VÁCS FERENC TISZTELE­tes URAT NEM FOGAD­TÁK. Ennél az egyletnél tehá­t Balthazár-akció a levélle­­gyütt a papírkosárba került Mindehhez hozzáfüzésre alig van szükség. A magyaráza igen egyszerű: nem csak az­isztálytudatos munkások, ha­nem a liberális polgárság is látja már, hogy a Balthazár­thoz fűzött remények távolra sem válna­k be. Akik Baltha­zárt hírből ismerték, azok ben­ne egy harcos embert képzel­tek el, nem pedig olyan vala­di, aki Adler rabbi példáján gyáván meghúzza magát és szeretetet hirdet ott, ahol meg­askuvást nem ismerő harco kellene hirdetni és viselni a gyilkos banditák ellen. Hiába: a legmézesebb sza­vakba burkolt maszlagot sem­yeszi már be az amerikai ma­gyarság józan, értelmes része Figyelő. HÁROM EMBER EGY CSÓNAKBAN nak s a sorokban itt-ott erősebb hullámzás ész­lelhető, amikor hol egyik, hol másik oldalon he­lyet csinálnak, már megérkezett valamelyik nagy­báró a harci ménjén, körülötte testőrapródjai s ezek most mind fölállanak a helyükön, szolgáik és hűbéreseik legélén. Odaát, a Cooper-domb lejtőjén, éppen szemben velünk az ámuló falusi nép s a kiváncsi városiak gyülekeznek, akik Stainesből szaladtak ide, bár senki sem tudja biztosan közülük, mint jelent ez a mozgolódás ideát, de mindenki tud valami önál­ló verziót arról a nagy eseményről, amit végig­nézni idejött; vannak, akik azt mondják, hogy a mai nap munkájából sok jó háramlik majd az egész népre, de az öregek csak rázzák a fejüket, mert hát ők már hallottak effajta beszédet épen eleget. És lefelé is, egészen Stainesig az egész folyó zsúfolva apró bárkákkal, csónakokkal és bőrrel bevont kis halászsajkákkal, amely utóbbiak ma már mindjobban kimennek a divatból s már csak a szegény­ nép használja őket. A ragadókon, a melyek helyén jó sok évvel később a Bell Weirs gázmű­ épült, markos evezősök húzták-feszítették át őket és most odasereglenek, amilyen közel csak tudnak a nagy födeles bárkákhoz, amelyek készen állnak, hogy ideszállitsák János királyt, ahol a végzetes Charta az ő aláírását várja. Már dél van és mi és az egész népség türelme­sen várunk órákon keresztül s már azt kezdjük rebesgetni, hogy János, a vén kígyó, újra kisik­lott a bárók markából, sikerült kilopóznia Dun­­croft Hallból, zsoldosai mögötte állnak s már megint egyebet akar cselekedni, mint hullákat aláfirkálgatni népének szabadságáról. — 160 — HÁROM EMBER EGY CSÓNAKBA!^ .............. I „ ' V­ ..... i*. T* T Az eredmény azonban semmiesetre sem felelt meg annak a sikernek, amit Harris kilátásba helyezett. Úgy tűnt fel, mint sok hűhó semmi­ért. Hat darab tojás ment bele a serpenyőbe, ami pedig kikerült belőle, mindaz nem volt több egy teáskanálnyi összeégett, étvágyrontó­ képű vacaknál. Harris azt mondta, hogy a serpenyő a hibás , hogy sokkal jobban sikerült volna, ha lett volna halászbográcsunk és gázsütőnk, mi pedig erre el­határoztuk, hogy ezzel a fogással nem próbálko­zunk meg újra mindaddig, amíg az említett ház­tartási segédeszközöket be nem szereztük. Mire a reggelit befejeztük, a nap már hatalma­san sütött, a szél megenyhült s a délelőtt oly gyönyörű volt, hogy szebbet már nem kívánhat az ember. Szemünk előtt alig volt valami, ami a tizenkilencedik századra emlékeztethetett volna. S amint a reggeli napsugárban elnéztünk, ki, a folyó fölé, szinte el tudtuk hitetni magunkkal, hogy eltűntének az évszázadok közöttünk , amaz örökkön emlékezetes 1215-iki júniusi reggel kö­zött és hogy mi, angol szabadpolgárok, otthon­­szőtt ruhánkban, tőrrel övükben itt (A Magda Charta-szigetnél voltak. — A fordító,­ várunk, — várjuk, hogy tanúi legyünk: miként írják meg a történelemnek azt a bámulatos lapját, melynek értelmét négyszáz-egynehány esztendővel később kellett a köznép részére lefordítania egy bizonyos Cromwell Olivérnek, aki alaposan ki­tanulmány­oz­ta azt. Gyönyörű nyári reggel,­­— napos, szelíd és csöndes. Ám a levegőn át jövendő mozgalmak rez­dülése futkos. János király itt aludt.Pancroft wwsass 50 centért sürgönyileg küldök Magyarországi­ra és Csehoszlovákiába minden 1000 koronán felüli kerek összeg att így feladott pénzkül­­demények már 3—4 nap alatt kifizetést­­ nyertek. Készpénzdollárok küldési dija: 3 dollár minden 100 dollár után. — Sürgönydij­­ra külön 2 dollár küldené­nő be.__________________ KISS EMIL BANKHÁZA 133 SECOND AVENUE NEW YORK A PESTI MAGYAR KERES­KEDELMI BANK KIZÁRÓ­LAGOS KÉPVISELŐJE, A MAttY. KIK. ALLAMVAS-ltak menetjegy iro­dájának KIZÁRÓLAGOS képviselője. |------------------­r­INDEN ÖNTUDATOS MUN­KÁSNAK KÖTELESSÉGE PÁRTOLNI AZ “UJ ELŐ­­RE”-T. Figyelem! CHICAGÓIAK Figyelem!­­ Szíves tudomásukra hozzuk, hogy a Workers Party Városi­ Központi Bizottsága első PIONIC-jét 1922 július hó 4-én, keddi délelőtt 10 órai kezdettel, a CHERNAUCKUAL GROVEBAN (Ogden Ave. és Displanes River) tartja. Ezen pic­nic-en C. E. RUTHENBERG, a Workers Party központi titkára fog beszédet tartani, aki másfél évi bebörtön­zés után, magas biztosíték mellett, felebbezése eldőltéig szaba­­dan van. Ruthenberg elvtárs kitűnő szónok, a forradalmi munkásmozgalom egyik legderekabb harcosa. Beléptidíj: 35 cent személyenként. Útirány: Bármely kárról át kell szállni a 22-ik utcai kárra, nyugatra a végállomásig. Itt Lyons kárt kell venni, mely egye­nesen a pic­nic helyiségéig visz. A magyar munkások tömeges megjelenését kéri a rendezőség. The National Bank of Johnstown, Pa.-——————. I A LEGERŐSEBB ÉS LEGJOBBAN* ® VEZETETT BANK E VÁROSBAN. gjjifflp V­Pi Tőke és fölösleg. . .$360,000.00 Vagyonunk...........$2.900,000.00 TAKARÉKBETÉTEKRE' ej 8H­uAnalék kamatot -Iaptunk. — Cxk­uának­ 1Q felvonnunk, ■ •

Next