Uj Előre, 1922. június (18. évfolyam, 3548-3578. szám)

1922-06-23 / 3571. szám

0 MINDEN HATALMAT A MUNKASOKNAK UJ ELŐRE entered as second class matter Augrust 17, 1921. at the Post Office of N«w Torit, N. Y„ under the Act of March 3rd, 1879. "UJ ELŐRE” 33 First Street. New York, N. Y. Kiadja as ív minden n&pjfts as S. B. Published every dav in the „a. B. Publishing Company Inc. 33 First the 3. Be S.?uw£g ComJaM Street, Níw Tork, N. Y. 33 First Street, New York, N. Y. Tr®,!lerT*G^öS£y’.üo!etv?zetö* George TrelUer, "Business Manager, 83 East First Street. 33 saap First Street. Előfizetési Arak: Egy evre *«■»». hat Subscription rateiT One year. »8.00; hónapra Í3.00 hlrom hónapra $176, Bia months. 38.00; three months 31.75 ®8ry.1»no?.prS l0'!6; ICUi£ol«r oi, E£l év' on« month. 3*0.73. Foreign Countries: re 312.00, hat hónapsa 36.00 három One year, 112.00; slx months. 38.00; hónapra 33.50, egy hónapra 31.50. three months, 33.50; one month, 1LÍ0. Egyes Bito ára két cent. Single copies two centa A vasárnapi szám ára 6 cent. Sunday Issue 5 Centa Minden csekk, money order, stb. a All checks, money orders, etc. to be következő névre állítandó ki. made payable to ________________"UJ ELŐRE" 33 First Street, New York. N. Y. —■ «*r... ■ FEHÉR ZÁSZLÓ Újra folyt a Vér a csillaglobogós földön. Amerika dolgozói —nem döbbennek már meg. Nem horkannak már fel jajszóval ajkukon. A vér, a testvérek vére esztendők óta folyik, a keményre szorított munkásöklök nem ráznak már fenyegetéseket gyilkosaik felé. Nem. Ha egy pillanatra meg is rándul a sok millió ököl, nyugodtan marad, hogy alaposan kiszámítva a helyzetet, egyetlen végső csapással végezzen támadójával. A bányászok és a gunmenek harca, mely Marion földjén folyt le, pontosan ugyanaz a harc volt, mint egy esztendővel ezelőtt a west virginiai háború kezdetén. A bányabárók fegyveres bérencei gépfegyverrel lőttek bele a sztrájkoló bányászokba, akik nem akarták tűrni a sztrájktörőket. Provokálták, kierőszakolták a harcot, hogy a bányászok ellenállása ürügyül szolgálhasson a “demokratikus” állam katonai beavatkozására. Taktikai tévedés,vélt, hogy a négyórás harc befejezte a fehér terroristák vereségével végződött, ezzel sem a bányabárók, sem kormányuk nem törődik. Hogy a provokálás gyors, végzetes eredménnyel zárult az első napon, legkevésbé sem érinti kellemetlenül őket, sőt, ha bekukkanthatnánk a párnázott ajtók mögé, bizonyosan örömet és kézdörzsölést láthatnánk. Mert az a tény, hogy tizennégy bérgyilkos hagyta ott a fogát, a legjobb alkalom az állami fehér terrorra. Ha eddig csak tiltó paranccsal és privát agyonlövésekkel igyekeztek a sztrájkot megbolygatni, a harc után börtönökkel és katonai hadjárattal fogják azt megtenni. A hadjáratot, melyet a tőkés kormány ugyanolyan egységgel tervez végrehajtani, mint gazdasági hadjáratát, a bérlevágási offenzívát. Nos, urak, hölgyek, politikai mutatványosok, sajtóbulik s kivénhedt szak- és pártvezérek, — itt a konszolidáció. Itt van az amerikai tökéstermeéésben, az utolsó időben hangosan ordított prosperitás. Itt van a béke, a megértés és kölcsönös erővel helyreállított “komoly” produktív munka. Szén, vasúti, szövő, szabó, építő és egyéb ipari “produkció”. Mert valóban produkciónak lehet nevezni, — ugyebár — hogy ugyanezen iparágakban nincsen termelés? Mert a békét — ugyebár — a bérleszállítás általános offenzívája, a tömegsztrájk, a pangás jellemzi? A harmónia — nemde — az állami fehér terror növekvését és a munkástömegek forradalmas tömörülését jelenti? A kölcsön erő — nemde — a tetőfokán álló osztályharccal egyenlő? Igazuk van. Ez a konszolidáció, ez a prosperitás. A szervezett munkások agyonlövetése, az ellenállók börtönbevetése, a bányapribékek gépfegyverei, a rendőrcsapatok, polgári karhatalmak, kémek, detektívek —toborzása — mely az eddig széthúzó osztályharcot konszolidálja. A marioni, west virginiai és chicagói vérfürdő, mely az öntudatlanok elméjében világosságot teremtett. A scabekkel való termelés, mely minden sztrájktörő mellé két fegyverest állít. A fitzmorrisok és landisok haditervei. A golyóharc bejelentése Pennsylvaniában, Minoisban, Rhode Islandon, Clevelandban és a déli államok rabszolga mezőin. A “business”, mely annál kevésbé indul meg, mennél nagyobb abérlevágás. Igen, mélyen nagyrabecsült jóllátók. A prosperitás és konszolidáció ott van a felnyújtott fehér lobogó mögött. Ott van, de ki tagadja le, hogy az különös színeket, hangokat és formákat fog mutatni mielőtt kibukkan? A kapitalista offenzíva utolsó csapkodásai, az Egy. Áll. fehértrezorjának általános felvonulása fog először napvilágra kerülni belőle. És azután a többi. A munkások ellenállása, majd végső soron döntő rohama, mellyel valóban meg fogja teremteni a békét, ahol prosperitás és konszolidáció van. AZ Ő SZOBÁJA Párnás, mély karosszékek, pazarul berendezett lakályosság. Előkelő vendégek, pénzkirályok. Nyugodt, csendes beszélgetés, egyszerű gesztusok, megértés. Mindez az ő szobájában van. Az ő Harding úr, a “nép” elnöke, aki egyformán reprezentálja állítólag az Egy. Áll. dolgozó és henyélő embereit. A tiszteletre méltó, legfőbb elnökatyaúristené, aki ujját mozdítja meg s milliók élete és halála jelentkezik. Az ő szobája a tavasszal ragályos dögvészt áraszt magából. Az ott időző előkelők dús teríték mellett Amerika munkásai számára éhezést és nyomort rendeltek. És ő megértő. Belátja a baráti tanácsok “hasznos” voltát és kiadja az utasításokat alázatos udvaroncai számára. A dögvész csirái kiszállingóznak szobájából s a szenátusi, kongresszusi, fehérház és egyéb pitvarokon keresztül eljutnak rendeltetési helyükig. De ott megakadnak. Hiába “szép” szó és bicsaknyitogatás, a nép, melybe az éhezés csiráit be kellene ojtani, ellenáll. Hiába indul ki az ő szobájából, az ő “szeretett” és “kényelemben” élő népe csak sehogyse akarja azt bevenni. Tehetetlen az ő szobája, de nem ő tehet róla. Nem tehet róla, hogy az éhséget már nem lehet tovább “krisztusi aszkézissel” sem fokozni. Nem tehet róla, hogy a bérek további leszállítása semmivel sem rosszabb a villanyszéknél — melybe — különös — senki sem akar beleülni. Nem rajta múlik. De azért az ő szobája legközelebb még sem lesz az övé. Mert barátai nem tűrik a tehetetlent. Harding úr, ne busulj, utódod is hasonló sorsra jut. Mert az éhezés csirái ellen már be vagyunk ojtva. Sajátkezű, monopolizált, szabadalmazott ojtás, a termékeny osztályharc , ______ m ■@wri„UJ ELŐRE_____________________________________ SZERSZÁMOT OROSZORSZÁGNAK 1913- ban a gazdasági szerszám és gép termelése Oroszországban 50,000.000 aranyrubelt tett ki. Azóta a következőképen csökkent a termelés: 1914- ben 45,000.000 aranyrubel. 1915- ben 25,000.000 aranyrubel. 1916- ban 10,000.000 arany-1917- ben 8,000.000 aranyrubel. 1918- ban 6,000.000 aranyrubel. 1919- ben 4,000.000 aranyrubel. 1920- ban 2,500.000 aranyrubel. A behozatal háború előtt 50 millió rubel értékű volt, a háború kitörése óta semmi. A hiány tehát 1921-ben már 250 millió volt, a behozatal megszűnése következtében 300 millió. Az orosz mezőgazdaság mindig nagyon hiányosan volt fölszerelve. Ma, 1922-ben hiányzanak az 1913-ban melevő legszükségesebb mezőgazdasági gépek és szerszámok körülbelül 800 millió aranyrubel értékben. Az időnként beálló éhínségnek különben is a primitív termelésmódszer volt az oka, most ennek egészen végzetes jelentősége lehet. Két eshetőség van csak: 1. vagy kihal a lakosság; vagy szállítunk gazdasági gépeket. Harmadik eshetőségreen HOPPON Írta: Gábor Andor “Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok!” Igen, mert valamennyi népbolondító jelszó közül, amit két esztendő óta Magyarországon kiadtak, elmék és testek gúzsbantartására, egyetlenegy sem járt oly rosszul, mint a keresztényi. Kereszténységgel senkit sem lehetett megfogni és a választási helyiségbe elcepelni, noha a kereszténységre szavazót a legkevésbé bántotta volna a választás terrorja. De alig akadt kereszténységre szavazó. S hogy a polgári politikai élet mennyire öntudatlan és ostoba a saját dolgaiban is, azt mi sem mutatja ékeseebben, mint az, hogy a választásra megalakult húszféle párt valamennyi felvette a cimébe a keresztény szót. Felültek a saját hazugságaiknak s mert két éven át vérrel és vassal, a világ legrablógyilkosabb uralmával kereszténységet lehetett játszani Magyarországon, hát el is hitték, hogy csakugyan gilisztázik ott valami kereszténység és egyik párt sem akarta elmulasztani, hogy a “jól bevált” parólit ki ne aknázza. Most talán már látják, hogy a paroli teljesen értéktelen volt és hogy Magyarországon sok mindenfelével lhet üzletet csinálni, de kereszténységgel nem lehet. Se katolikus kereszténységgel, se protestáns kereszténységgel. Ennél már az ország lakosságának minden rétege, a megannyira elbutítottak is, régen túlvannak. Kereszténységben utazni nem lehet azoknak sem, akik csakugyan valami keresztényit gondolnak a keresztény jelszavak mögé, és azoknak sem, akik antiszemitizmussá egyszerűsítették a kereszténységüket. Egyik úgy nem érdekli az embereket, mint a másik. A keresztény keresztények, vagyis a keresztényszocialisták, semmit a világon nem tettek a keresztény dolgozók érdekében, noha programmjukban benne van, hogy kéne csinálni valamit ebben az irányban. S a zsidózó keresztények, vagyis a telivér kurzuskeresztények, úgy kiszolgálták a zsidókézen levő tőkét, annyira nem voltak pehelynyi akadályai sem annak, amit ők zsidó uralomnak neveztek, hogy ezen az alapon egy kutya sem állhat mögéjük. A kereszténység elkrákholt, hiába Mária a pátrónája az országnak s hiába krisztusi keresztből akasztófát csinált, azután nekiállott kisorsolni, eladni és széjjelpanamázni Krisztus köpönyegét s amely a kereszténység összes lelki italait uccánáti csapszékekben mérte ki, végzett. És most rettenetes lármát csap. Ismét teljes erőre kezdi üvölteni azokat a jelszavait, amelyekről egyszer már azt hitte, hogy hatásosak. Az Új Nemzedék “Kun Béla ismét útban!” címen ír vezércikket, s abban a legszebb mondatokat keni papírra. Ismét arról énekel, hogy munkásmozgalom és zsidó tőke mennyire egyek, s azt hiszi, hogy akad valaki, aki ezt elhiszi neki, amikor két évig egyebet sem tettek a kereszténykedők, csak bebizonyították bunkósbotnál súlyosabb bizonyítékokkal, hogy az ő uralmuk jelenti a tőke uralmát és pedig keresztény- és zsidótőkéét egyaránt. Az Új Nemzedék hazafiatlan viselkedéssel vádolja meg a magyar zsidókat, akik pedig két éven át egyebet sem tettek, mint pontosan és gyalázatosan úgy hazafiaskodtak, ahogy a kurzus változó irányzatai előírták. A kurzus nagyszerűen szolgálta ki a gazdag zsidóságot, ez igaz. De meg kell adni, hogy a gazdag zsidóság is ragyogóan szolgálta a kurzust. Magyar kereszténység (t. i. az, amit e szó alatt két évig értettek) és magyar zsidóság (az, amit polgári körökben jelent) abszolúte méltóak voltak egymáshoz. A vértől büdös kereszténység és a pénztől büdös zsidó nem hányhatnak semmit egymás szemére. Egyik volt olyan galád és elvtelen és utolsó és kizárólag a zsebébe pislogató, mint a másik. Most persze vége ennek a szent szövetségnek. A kurzus ellenzékbe szorult lapjai leplezetlenül fognak antiszemitizmust és munkásellenességet hirdetni és a vagyonos zsidóság leplezetlenül fogja a kormány szekerét tolni. Az eszmék tisztulni fognak azzal, hogy egész piszkosságukban léphetnek fel. De akárhogyan lesz is, a keresztények sírhatnak, mert még kurtább idő alatt alaposabb eldöglése nem volt jelszónak, mint az övék. Két évig hatalom volt a kezükben akár arra, hogy minden zsidót kereszténnyé egészíthessenek ki. De ebből semmit sem csináltak. Inkább is aranykésekkel körülmetéltették magukat a gazdag izraeliták kedvéért. A szent kelyhekbe mindenféle zsidó szállítótól vett lélottyot töltöttek s most ott állnak a szent kelyhekkel kezükben és a lélotty senkinek sem kell. Még annak a kevésszámú mamlasznak sem, akinek azelőtt igazán kellett. Keresztények, sírjatok! A 800 millió értékű hiányzó gazdasági gépek termelését az egész világ proletariátusának a segítségével kell létrehozni. ------------------- AZ OROSZ TERMŐFÖLD A jelenlegi európai Oroszország területe 112,3 millió desztatin. Ennek a területnek az egyharmada tartozik az éhségterülethez, tehát körülbelül 35 millió desztatint lehet szárurtani, amely a szükséges vetőmaggal rendelkezik. Megemlítendő, hogy 1914 óta a bevetett terület 65 százalékkal kisebb lett. Tizenkét millióval kisebb az a terület, amelyet ma a rendes körülmények között bevetnek. Európai Szovjet Oroszország termése 1911-ben 4036 millió pud (1 púd annyi mint 30 font) volt. (Ebből a mennyiségből kivittek 1911-ben 824.086.000 pudot.) A bevetett földterület kisebbedése következtében a legutóbbi nyolc év alatt, 1920-ban a termelés 350 millió púdra csökkent. Ha számításba vesszük, hogy a lakosság ugyaniylen mennyiséget nem vallott be, még abban az esetben is a békebeli termelésnek csak 18 százaléka a mai termelés. 1921 őszén 150 millió púd gabonáról tudott a szovjet kormány. Ha tehát mégegyszer ennyit veszünk, még akkor is 300 millió pad gabonával rendelkezett Oroszország 1921—1922. esztendőig. Ezeknek a számoknak megvolt még kirívóbb, ha tömegsztrájk ! Gazdasági szemle Az alább közölt sorok Ros Luxemburg — “Tömegsztrájk című könyvéből valók. Ros Luxemburg, a német proletár forradalom vezető egyénisége, kit a Noske-Scheidemann szociáldemokraták gyilkoltattak !, a könyvében ragyogóan mutatj ki a gazdasági harcok mély politikai jelentőségét. * “A régebbi polgári forradalmakban, ahol egyrészt a forradalmi tömegek politikai képzését és fölsorakoztatását a polgár pártok intézték és ahol másrész csak a régi kormány puszta megdöntéséről volt szó, a rövid barrikádcsata (utcai torlaszharc) forradalmi harc megfelelő formája. Ma, amikor a munkásosztálynak magának kell önmagát forradalmi harc folyamán fölvilágosítania, saját magát összeszednie és saját magát fölsorakoztatnia, amikor a forradalon a maga részéről éppen úgy küzd a régi államhatalom, mint a kapitalista kizsákmányolás ellen a tömegsztrájk a legtermészetesebb eszköz arra, hogy a legszélesebb proletárrétegeket a cselekvés idején összetoborozza forradalmasítsa és szervezze, hogy egyszersmind eszköz arra is, hogy a régi államhatalma aláaknázza, megdöntse és a kapitalista kizsákmányolást meggátolja. A városi ipari proletariátus ma a forradalom lelki Oroszországban. Hogy azonban valamiféle közvetlen politika cselekvést, mint tömeg, véghezvihessen, a proletariátusnak először újból tömeggé kell formálódnia és e célból mindenekelőtt ki kell jönnie a gyárakból és a műhelyekből, bányákból és kohókból, le kell küzdenie az egyes munkahelyekre való szétporlódást és szétforgácsolódást, melyre a kapitalizmus napi igája ítéli. A tömegsztrájk így a proletariátus minden nagy fordalmi cselekvésének első természetes kitörési formája a forradalomban. Minél fejlettebb a munka és tőke közötti ellentét, annál hatalmasabbakká és számottevőbbekké kell a tömegsztrájkoknak válniok. A polgári forradalmak első főformái, a barrikádharcok, az állam haderejével való nyílt összeütközés, a mai forradalomban a proletártömegharc egész folyamatának csak végső pontjait, csak egyes mozzanatait alotják. És ezzel a forradalom új formája az osztályharcoknak ama inomodását és enyhülését is elérte, amelyet a német szociáldemokrácia megalkuvói: Bernstein, David és mások látnoki szemmel megjövendöltek. Nevezettek persze a kispolgári demokratikus ábrándok szellemében, abban látták az osztályharc óhajtott enyhülését és finomodását, hogy az osztályharc kizárólag parlamenti harcra fog korlátozódni és az utcai mélyebb és finomabb megoldást talált a forradalmi tömegsztrájkok felmerülésében, amelyek természetesen a csupasz, durva utcai harcokat egyáltalában nem pótoljak és nem teszik fölöslegessé, de a hosszú politikai harc korszakának pusztán csak egy mozdulatává sülyesztik. A történem a forradalmi korszakkal egydejűleg a szó legszorosabb értelmében hatalmas kultúrművet köt össze: az egész munkásosztály anyagi és szellemi emelését, a kapitalista kizsákmányolás barbár formáinak enyhítése által. A tömegsztrájk tehát így nyilvánul meg nem a különleges orosz viszonyok abszolutizmusából fakadt termékeként, hanem a proletár osztályharc amaz általános formája gyanánt, amely a capitalista fejlődés és az aszályviszonyok jelen állapotából idódik.” Tudjuk, hogy egy orosz kormányzóság átlagos gabonatermelése 80 millió pad volt. Más szóval az ötven orosz kormányzóság kénytelen annyi gabonával beérni, ami négy kormányzóság termelésének felel meg: a Fogyasztási válság és nyolcórai " munkanap. " - 1 A kapitalisták a munkaidő a meghosszabbításával, a munkabérek leszállításával, a munkateljesítmény megnövelésével akarják a válságot legyőzni. . Ugyanazokat az eszközöket követelik, ugyanazokon a területeken, ahol túltermelés van, mint azokon, ahol az áruhiány észlelhető. őrült törekvés mutatkozik magasabb munkateljesítmény és a munkanap meghosszabbításátra olyan időben, mikor milliók vannak munka nélkül és a válság éppen abban nyilvánul meg,hogy Amerika és Anglia számára a válság más formában mutatkozik. Az egyes kapitalista úgy találja, hogy áruját a világpiacon nem tudja elhelyezni, mert a termelés költségei, arányitva Németországéhoz, vagy i Lengyelországéhoz, túlságosan magasak. A munkaidő meghoszszabbítása és a munkabér leszállítása nagyobb versenyképességet jelent számára a világpiacon. . Hogy a munkaidő meghosszabbítása és a munkateljesítmény , növelése a túltermelés területein még nagyobb munkanélküli-ségre és a válság még jobban való kiélesítésére vezet, azzal egyetlen kapitalista sem törődik. (E. Varga: “A kapitalista világgazdaság válsága”). Anglia bérlenyeséssel lesz versenyképes. A brit gazdaság súlyos válságban van. Az ipar nem talál elegendő piacot terményeinek. Indiában és Kínában új iparok keletkeztek, Japán és az Egyesült Államok ipara megnövekedett, Közép- és Keleteurópának nincsen árut fölvevőképessége. A válság nagysága jellemzi, hogy időnként két millió munkanélküli volt. Az utóbbi időben sikerült bizonyos javulást létrehozni. Hogyan történt ez? A termelés költségei leszállításával, a munkabér leszállításával és a nyersanyagok olcsóbbá tételével vált ez lehetségessé. A nyersanyagok árának leszállítása azonban szintén a munkábérlenyesés révén történt, az angol iparnak tehát sikerült a termelés költségeit a munkabér leszállításával csökkenteni. A legfontosabb munkásrétegeket, mint a bánya- és fémmunkásokat az építőipari, textil és szállítómunkásokat érte ez a bérlevágás. Hatalmas harcok, mint a tizenkét hónapig tartó bányászsztrájk — vereséggel végződtek. Az olcsóbbá tétel határára ezzel el is jutottak, mert ha a munkás egy bizonyos alacsony munkabért nem ér el, akkor el kell éheznie és a nem tud többé termelni. Munkabérleszállítás és munkaidőemelés Svájcban. Mint a többi valutaerős ország, úgy Svájc is, gazdasági válságban van. A kivitel roppant erősen visszament és a kicsiny országban a munkanélküliek száma 150.000. Számos nagy ipari vállalat és bank bejelentette fizetésképtelenségét. Az iparvállatok helyzetükön akarnak javítani. Hogyan csinálják ezt? A bérlenyeséssel kezdik, mégpedig legelőször a gépiparban. Zürich szövetségi tanácsa azonkívül azoknak a gyári törvényeknek a megváltoztatását is megígérte, amelyekben a munkásságnak biztosítják a nyolcórai munkaidőt. A munkaidő az új törvényjavaslat szerint 54 óra kell, hogy legyen. Helyenként a kilencórai munkaidőt gyakorlatilag be is vezették. A kantonközi gazdasági tanács a fűrésztelepeken, az ácsoknál, téglavetőknél, festékkészítőknél és más iparágaknál az 52 órai munkahetet engedélyezte. Mindenütt ugyanaz a kép: A kapitalisták megkísérlik, hogy munkabérleszállítással és munkaidő meghosszabbítással a világpiacon versenyképesek legyenek. Természetesen, a munkások bőre lenyúzásával, Békenyesés Svédországban, Svédország is súlyos piaci válságban van. A munkanélküliek száma 1921-ben erősen emelkedett. 100.000-nél több ember rövidített munkaidőben dolgozik. Az ipar és a bankok krízise a mezőgazdaságra is átterjedt. Mit tettek a svéd kapitalisták ebben a helyzetben? Ugyanazt, amit a többi ország kapitalistái: bérlevágást vittek keresztül és a munkaidőt hosszabbították meg. A bérlenyesést először 10 százalékra tervezték, később azonban 50, sőt 60 százalékig vágták le a béreket. A kapitalista világszövetség egy gondolattól vezérelhetve törekszik a munksok életszínvonalát a minimumon alulig fokozni. Vájjon a munkásság utolsó türelme meddig engedheti garázdálkodni ezt a nagy- szerű egységfrontot. Egybeférve a világ munkássága is rövid időn belül, hogy örökre kilökje magából a testükön élősködőket? ÁRUSÍTSÁTOK AZ “ÚJ ELŐRE" 25 CENTES SZELVÉNYEIT 7------------------A fékező vezetőket az ostromló tömegek félretolják. Minden gondolkodó ezt az örvendetes jelenséget az érett idők biztos jelének tekintheti. A szocializmus vezetőinek nem az a hivatásuk, hogy az események vonszolják őket, hanem nekik kell az eseményeket tudatosan irányítaniok, a kifejlődést iránytyítaniok, a kifejlődés irányelveit áttekinteniök és a kifejtést tudatos akcióval megrövidíteniek. Luxemburg Róza, . . . . . . John Doulin és a Times John Doulin, az American Federation of Labor építőipari szervezeteinek érdemes elnöke legújabban fölfedezte, hogy a New York Times, a Wall Street rablóinak és reakciósainak orgánuma elismerést érdemel. A New York Times viszont elismeri Doulint és dicséri az eszméit, különösen pedig Doulinnak azt a tervét, amelyben megpendíti, hogy alapítsanak az építőiparban egy oligarchikus szervezetet és ruházzák föl azt diktátori hatalommal a sztrájkkérdésben. Ez persze egy kitűnő eszme, amely a gyakorlatban jelentékeny nyereséget jelentene — az építőipari vállalkozók számára. A megvesztegetett bürokraták — Doulin terve szerint — még használhatóbb eszközei lennének az építőipari vállalkozóknak az open shopért, a munkástömegek ellen folyó harcban. Doulin hangoztatja, hogy a jelenben nagyon sok sztrájk van. Erre a bérmunkás azt feleli, hogy neki gyakran kell enni, a házbérbeszedő is gyakran fölkeresi és a ruhái is hamarosan elkopnak. Ez megmagyarázza, hogy gyakran van sztrájk és sok sztrájk van. A sztrájk egy fegyvere a munkásnak a néhány közül, ezt használja föl helyzetének a megjavítására a munkáltatóik elleni osztályhadjáratnak. Nagy áldozatába kerül a sztrájk önmagának és családjának. Nem kedvből sztrájkol, hanem mert kényszerítve van rá. A szakszervezeti gépezet csupán egy eszköz a kezében, amelyen keresztül el akarja érni kívánságai teljesülését. Ha a sztrájkra hivő hatalom egy kis, konzervatív klikk kezébe kerül, ez egy mód arra, hogy a munkások a sztrájk fele időtartama alatt ne tudják, miért sztrájkolnak. Eredmény: erkölcsi vereség és nyomában a sztrájk elvesztése. A New York Times nem oly vak, hogy ne látná, miszerint Doulin úr mit akar elérni kedvenc tervére. A Chicago Building Trades Council korábbi elnöke, Simon O’Donnel, már néhány évvel ezelőtt elzálogosította magát a munkáltatóknak. A következő láncszem Landis bíró ítélete volt union-ellenes záradékával Ez előzte meg a chicagói open shop háborút. A Times támogatja Douliner tervét. Ez már magában véve is elég ok arra, hogy a munkástömegek minden erejükkel ellene szegüljenek a terv megvalósításának.