Uj Előre, 1923. szeptember (19. évfolyam, 3999-4028. szám)

1923-09-01 / 3999. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ..........................6.00.­­ Fél évre .................................. 3.00 . Negyed évre ........................ 1.75 Egy hónapra ......................1.75 Külföldön a fenti árak kétszerese EGYES SZÁM ÁRA 3 CENT SINGLE COPIES 3c. ■KTEXED Aft» BBOOND-CXJUM MATTER rOBT OFFICTE NEW TORE. *. T. VOL. XIX., ÉVF. Xo. 3999. >" V YORK, PHILADELPHIA. CLEVELAND, CHICAGO, MINDEN HATALMAT A MUNKÁSOKNAK --------------------------- 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 33 FIRST STREET NEW YORK, N. Y. TELEPHONES ORCHARD 4927—28 MEGJELENIK MINDEN NAP­­ PUBLISHED EVERY DAY | 8 .SATURDAY (Szombat), SEPTEMBER 1, 1923 A bányász leteszi a csákányt Pinchot kormányzó javaslatait a bányászok képviselői feltételesen el­fogadták, a bányabárók feltételesen elvetették. Vagy Pinchot, vagy Coolidge hív össze új konferenciát. HA­RRISBURG, augusztus 31. — Ma éjjel tizenkét órától kezdve szünetelni fog a munka a keményszén-bányatelepeken. A bányászszövetség nem kötött új szerződést a bányatulajdo­nosokkal, nem egyezett meg egy új szerződés feltételeiben sem, tehát érvényben maradt a bányászszövetség központjának a munka beszüntetésére vonat­kozó rendelete. Pinchot kormányzó ajánlatai nem elégítették ki sem a bányá­szok, sem a bányabárók képvi­selőit. A bányászok képviselői tudomására adták a kormány­zónak, hogy az ajánlatokat fel­tételesen elfogadják,­­ olyan módosításokkal, melyeket egy későbbi konferenciának kell megállapítani. A bányatulajdo­nosok képviselői pedig azt mon­dották, hogy az ajánlatokat fel­tételesen viszautasítják, de azokról hajlandók tovább tár­gyalni. Pinchot ajánlatai tehát továb­bi tárgyalási alapul szolgálhat­nak. Valószínű, hogy vagy Pinchot kormányzó, vagy Coo­lidge elnök hív össze egy új konferenciát. Annyi azonban most már bizonyosnak látszik, hogy a munkabeszüntetést nem lehet megakadályozni. A bányászok képviselői a kor­m­ányzónak a következő választ adták: “Úgy érezzük, hogy az ön ajánlatai megnyitják az utat egy újabb konferenciára a bá­nyászszövetség és a bányatulaj­donosok képviselői közt. Ez a konferencia elfogadhatja tár­gyalási alapul az ön ajánlatait és valószínűleg megegyezésre jutna. Kijelentjük tehát Excellen­­ciádnak, hogy a bányászok kép­viselői hajlandók bármikor meg­jelenni ilyen konferencián, ha meghívást kapnak.” Továbbá kijelenti a válasz, hogy a tíz százalékos béremelés ‘‘egy lépést jelent a helyes irányba”, azonban sajnálatos, hogy a kormányzó nem ajánlot­ta a check-off rendszer elfoga­dását,amelyhez a bányászok ra­gaszkodnak. A bányászok a tíz százalékos béremeléssel sem érhetik be, mert­­ez a béreme­lés kevés, azonkívül nem egyen­lősíti a munkabéreket. A check­off rendszerre vonatkozólag fi­gyelmeztetik a bányászok a kor­mányzót arra a tényre is, hogy a keményszénbányák tulajdo­nosai közt sokan vannak, akik­nek puhaszénbányáik is van­nak és ezek a tagsági díjak be­szolgáltatását nem ellenezték s most sem ellenzik a puhaszén­­telepeken. Különös tehát, hogy éppen csak a keményszéntele­­pen ellenzik “elvből”. A check­off rendszer egyébként nem­csak a bányaiparban szokásos. A vasúti iparban tizenöt társu­latnál áll fenn ez a rendszer. A víz- és légszivattyúzók ren­deletet kaptak, hogy maradja­nak munkában s gondoskodja­nak a bányák jókarban tartásá­ról. Ezekre a munkásokra vo­natkozólag megtörtént a kiegye­zés. Az állami rendőrség őrizet alá vette azokat a helyeket, me­lyeket a hatóságok szeszes ita­lok árusításával gyanúsítanak. Egyébként semmiféle zavartól nem tartanak a telepeken, jelent, szitok és kőzápor fo­gadta. Végül egy zárt teher­autón vitték el az utolsó transzportot a rendőrök. A haragos nép még a dél­előtti órákban is kutatott a Klánok után. Egyes hírek szerint sikerült több Klán­nak a címét kikutatni s eze­ket alaposan helybenhagyta a gyilkosok ellen lázongó tö­meg. A hatóság mint minden­kor, most is a banda védel­mére állt. Egyetlen csuklyást sem ért részükről bántódás, ellenben három munkást le­tartóztattak. PERTH AMBOT NÉPE SZÉTVERT ÉRV FŐNYI KU KLUX KLÁN GYŰLÉST A KLAN-BANDA SEGÍTSÉGÉRE JÖVŐ RENDŐRSÉGET ÉS TŰZOLTÓKAT IS LESZERELTE A TÖMEG ‘Tízezren fogunk visszajönni!” — “Mi húszezren leszünk!” PERTH AMBOY, N. J., aug. 31. — (Az Új Előre tudó­sítójától.) — Másodízben intézte el Perth Amboy népe teg­nap éjjeltől ma délelőttig a Ku Klux Klan hordákat. De ez­úttal alaposan. Vagy két hónappal ezelőtt a Klan gyűlést akart tartani, akkor néhány száz perth amboyi munkás és szabadelvű polgár lehetetlenné tette azt. S megmondatott, hogy a Klan ne merje többé lábát Perth Amboyba tenni. A Klan-banda azonban szemtelenségében nem ismert a határt. Tegnap este ismét megpróbálkozott. Az “Odd Fellows” klub nagytermében gyűlést tartott, melyen mint­egy 500 fehércsuklyás jelent meg. Perth Amboy népe értesült a gyűlésről s még idejében megtette a megfelelő lépése­ket. Néhány perccel a Klán­­gyűlés kezdete után többszáz főnyi tömeg jelent meg a te­rem előtt és a Klánok kijöve­telét követelte. Az ajtónálló rendőrök ezt megtagadták. Az utca népe azonban eré­lyesebben lépett fel a gyilkos bandát védő rendőrök ellen. A vita alatt a tömeg egyre nőtt s csakhamar mintegy 5000 ember állt az utcán a Ku Klux Klánok bandájának szétverését követelve. A rend­őrök karhatalmat kértek se­gítségül. Meg is kapták. Több tucat rendőr, majd a tűzoltóság is megjelent. A rendőrök botok­kal, a tűzoltók fecskendővel akarták feloszlatni a töme­get. Ekkorra azonban már tetőfokon állt a nép dühe. Megsemmisítő fölénnyel félretolták az utat álló rend­őröket és kezdtek behatolni az épületbe. A gy­űlésterem-­ ben óriási riadalom támadt.­­ A rendőrség tömörült és megakadályozta a nép táma­dását. Ám nem tudta elkerül­, hogy egyes kövek, melyek a Klánoknak voltak irányít­va, ne érjék őket is. Az abla­kok csörömpölve zúzódtak be. A Klánok rendőri kordon alatt automobilokon kezdtek menekülni. A tömeg ut­ánuk ment s töb­bet alaposan helyben ha­gyott. Ellenállásról szó sem lehe­tett. De azért a reszketve me­nekülő Klan-lovagok közül néhány odakiáltotta a tömeg­nek: —Ezt megkeserülitek! Tíz­ezren fogunk visszajönni! Jaj nektek! — Húszezren leszünk mi! — kiáltott vissza a tömeg egy-egy kőzápor kíséretében. Csak lassan tudtak mene­külni a hatóság védelme alatt­­is a Klánok. A reggeli órák­ban még mindig szállították őket. És a nép is kitartó volt. Nem támadt az ajtót védő rendőrökre, de valahányszor egy-egy Klán az ajtóban meg ki ■ . '• . - ■ JL­ -\ .. ---------o--------­Legújabb MEGKEZDŐDTEK A HADMŰVELETEK RÓMA, aug. 31. — Hivatalo­san közzétették, hogy az olasz flotta már meg is kezdte a had­műveleteket. (Görögország tel­jes védtelenségére való tekintet­tel, ezek első cselekvénye, min­den valószínűség szerint, Corfu értékes szigetének a megszállá­sa lesz.) LONDON, aug. 31. — Athén­ből jövő jelentés szerint, Görög­ország egész területén kihirdet­ték a hadiállapotot. Gázbomba és “civilizáció” Tangerből jelentik. A spanyol “civilizáltak” gázbombákkal tá­madják a marokkói Riff-törzse­­ket. Abdek Krim, a felkelők ve­zére, Angolában tiltakozást je­lentett be a spanyolok civilizá­latlan hadviselési módja ellen. ÖT HAJÓTÖRÖTTET talál­tak meg az angol csatorná­ban, akik a “Depute Durant’ francia hajóról — amely a csatornában szerencsétlenül járt, — menekültek a lélek­­vesztőkbe. Másik 19 ember hiányzik. Hughes miniszter a Monroe elv mellett nagy beszédet tart . MAGYARÁZZA AZ AMERI­KAI IMPERIALISTÁK MA­LACLOPÓ KÖPÖNYEGÉT. Van Amerika jogi felfogásá­nak egy igen érdekes és sokat emlegetett alapelve, melyet el­ső hangoztató­ja, Monroe néhai elnök után Monroe-tannak ne­veznek. Mikor még az Egye­sült Államok nemzeti független­sége gyenge volt, Amerika töb­bi államai pedig még gyengéb­bek, akkor, a múlt század első negyedében Monroe egy alapel­vet állított fel: azt, hogy euró­pai hatalomnak nem szabad újabb birtokot szerezni az új világban, és nem szabad beavat­koznia Amerika ügyeibe. “Ame­rika az amerikaiaké!” Azóta az Egyesült Államok úgy megerősödtek, hogy a leg­hatalmasabb európai támadó­val is elbánhatnának. Most már nincs mit félniök a külföl­di befolyástól, a Monroe-elvet azonban nem csökkenő energiá­val védelmezi minden polgári politikus, mert a yankee impe­rializmusnak kitűnő eszközévé lett, amennyiben, ha európai hatalomnak nem szabad beavat­kozni az amerikai földrész ügyeibe, akkor ott csak U. S. szavát lehet meghallani a többi gyenge, neki kiszolgáltatott ál­lam között. így lett a Monroe-elv az ame­rikai burzsoázia malaclopó kö­pönyege; annak szép frázisait ráterítik az amerikai államfér­fiak az ikerkontinensre és ak­kor ott zsákmányolhatnak rej­tetten, ahol akarnak. Újabban minden nagyobb amerikai államférfiánál divat­ba jött, hogy magyarázatokkal, bővítésekkel járuljon a kedvelt doktrínához. Roosevelt dicsősé­gét megirigyelve most Hughes úr tartott előadást róla, az ame­rikai jogászok minneapolisi kon­vencióján. Szürke természeté­hez volt hasonló ez a beszéd is: elmondta, hogy U. S. a Monroe­­elv ellenére sem imperialista, és nem akarja felfalni Latin Amerikát, s csak épen tartja a jogot Pa­nama védelmezéséhez, s nem vonul ki Cubából, Santo Do­ I­mingoból és Haitiből, mert kivonulása után ott forradal­mak törnénk ki.­­ Ezzel szépen bevallotta azt is, hogy az Antillákon csak a­­j amerikai gépfegyverek tartj­ál­­nyeregben úgy az amerikai ,mint a bennszülött kizsákmá­­­­nyolókat. A Monroe-elv, mely vala­mikor a szabadság védelmé­nek az elve volt, ma az ame­rikai imperializmus jogossá­gának hazug doktrínája! Hogy pedig valamit még hoz­­­zá is tegyen a maga vérszegény­­ eszméiből a Monroe-tanokhoz !— kijelentette Hughes, (nyíl I­ván a hágai világtörvényszékn­­túlozva), hogy a Monroe-ek­­nem tiltja Amerikának más­­ennek az elvnek ellent nen­mondó nemzetközi megegyezé­­­sekbe való belépését. Ámbár ez idő szerint még­­ nincs jelentés arról, hogy az­­ olasz-görög ellenségeskedések­­ megkezdődtek volna, a háborús­­ veszély rendkívül kiélesedett­­ Európa délkeletén. Az olasz kormány félhiva­talos lapja, a Messaggero, közli, hogy a minisztertanács nem találta kielégítőne­k a gö­rög választ, s hogy “ennek következtében megtettük a szükséges lépéseket”. Hogy milyen lépések váltak ”szük­­ségessé”, azt az olasz sajtó­ra nyomott cenzúra miatt nem lehet egészen pontosan megállapítani, de annyi tény, hogy azokat a tengerészeti és hadügyminiszter hajtották végre! Pak­son keresztül azt jelen­tik, hogy az olasz mozgósítás javában folyik, és hogy a tenge­­­ren levő olasz hajókat utasítot­ták szikratávirattal, hogy gö­­­­rög kikötőbe ne fussanak be, az­­ olasz öblökből indulni akaró gö­rög hajókat viszont nem enged­ték eltávozni,­épp úgy, mint­ha a hadüzenet már megtörtént volna. A háborús veszélyt még csak­­növeli az, hogy Mussolini nem ismeri el a Nemzetek Ligáját közvetítő félnek, és csakis szemtől­­szembe akar a gyengébb Gö­rögországgal tárgyalni. A Liga igazgató tanácsa en­nek ellenére sürgős ülésre gyűlt össze, és úgy hírlik, hogy elő-­ terjesztést fog tenni mindkét érdekelt félnél. Az antantnak­­ párisi nagyköveteiből álló állan-­­dó tanácsa is foglalkozik az ügy­gyel, s a nagyhatalmak közül különösen Anglia mindent elkö­vet, hogy görög védenceiről a j­ő veszedelmet elterelje. A brit kormány annyiva­­­ ment a presszióban, hogy mozgósította az első csataha­jó osztályát, és könnyebb flottillát is indított a közép­tengeri vizekre. A kormány kijelentette, hogy abban az esetben, ha Olasz és Cs '~r igor­­szág közt háborúra a sor, azon lesz, hog^.^a/ ib I is ennek más hatah L­­i-­ ló átterjedését me£­oz­­­za. A görög kormány szemmel láthatólag mindent elkövet, hogy az ügyet a Népliga dön­tőbírósága elé juttassa, mivel Görögország más időkben is­ háromszorta gyengébb volt az olaszok fegyveres erejé­nél,­­ most pedig, keleti csa­tavesztései óta, egyáltalán nem képes védekezésre. Görögország a jugoszlávokhoz fordul. Hogy a helyzet milyen ko­moly, azt mutatja az, hogy a belgrádi görög ügyvivő ma bizalmas tanácskozást folyta­tott a szerb külügyminiszter­rel. Görögország az olaszok vetélytársánál, a jugoszlávok­nál keres oltalmat, akiknek semmi esetre sem közönyös, hogy Olaszország országuk másik határán is megfészkel­je magát. A polgári Olaszországot való­ságos háborús láz kapta el. Mus­­­solini annyira felkorbácsolta az­­országot, hogy most már neki­­ magának is nehéz volna megál­­lani. Mindenünnen görögelle­nes tüntetéseket jelentenek. Triesztben leszakították a gö­rög konzulátus zászlaját, a mi­lánói konzulátust pedig bombá­val levegőbe röpítették. Olaszország annyira ment már a háborús előkészületek-­­­ben, hogy észak-afrikai gyar-­­­matára is csapaterősítéseket küldött, nehogy ott felkelés törhessen ki, míg az ország a görögökkel hadakozik. Hírek keringenek arról, hogy egy olasz hajóraj már el is indult a legközelebbi gö­­­­rög sziget, Corfu felé. , 1 1*1' A görög válasz nem kielégítő. Valószínűleg kitör a háború! Mussolini nem hajlandó a Népliga elé menni az ü­gy elintézésére. Az olasz mozgósítás folyik. A GÖRÖGÖK JUGOSZLÁVIÁHOZ FORDULNAK ----------------­PROVIDENCE-ből jelen­jük: A Silver Lake szálloda telje­sen leégett. A kár 10 ezer dollár. Meghalt Clarissa S. Ware elvtársi Komoly veszteség érte az amerikai kommunista mozgal­mat. Augusztus 28-án, kedden, rövid betegség után meghalt Clarissa S. Ware elvtárs. Pártmunka közben meghalt, a hű­tésből tüdőgyuladás fejlődött ki, úgy, hogy meg kellett ope­rálni őt és a műtét alatt meghalt. Ware elvtárs egyike a legtevékenyebb munkásoknak volt az amerikai kommunista mozgalomban és általában a nem­zetközi kommunista mozgalomban is. Felelősségteljes tisztsége­ket töltött be a pártban és a Munkáspártnak alkalmazásában a “statisztikai iroda” vezetője volt. Férjével együtt 1922-ben Szovjetoroszországba utazott a F. of S. R. megbízásából és ottan a Kaukázusban megszervezte a R. of S. R. földmives­­telepét. Visszatérte után beszámolót tartott a new yorki Mun­kás Otthonban a magyar szekciónak. Nagyon megnyerő mo­dorú nő volt, három gyermeket hagyott hátra. Ware elvtárs úgyszólván az utolsó percig dolgozott. Ha­lálával egyidejűleg jelent meg a Labor Héraldban a beván­dorlási törvényekről szóló cikke, melyet itt közlünk. A bevándorlók megválogatása A múlt kongresszusi ülés­szak a következőnek adta át a bevándorlás kérdését, megte­tézve jó tanáccsal és áldással. Hogy az új bevándorlási törvé­nyek milyenek lesznek, azt máris megjósolhatjuk. Tör­vényjavaslatok vannak a képviselőház és a szenátus előtt, melyek a kvóta alapját és százalékát meg akarják vál­toztatni. A kérdést a lapok részletesen megvitatták és a kormt­ány már határozott állás­pontot foglalt el. A Colt-javas­­lat, melyet a munkáltatók szö­vetsége pártolt, a bevándorlók megválogatását, a “szelektív” bevándorlást tette jelszóvá. Gompers és Gary egyaránt meg vannak elégedve. A farkas és a bárány békésen leteleped­tek egymás mellé. A szabad bevándorlást, melytől a munkáltatók ép úgy fáznak, mint Gompers, felcse­réli a bevándorlók gondos kivá­lasztása. A kormány, hogy munkásbarátságát bebizonyít­sa, a tizenkét órás munkanap eltörlését kérte Garytől, a ra­vasz bíró tanulmányozta a be­vándorlók kiválasztásának kér­dését, nem feledkezett meg a déli államok néger munkaere­jéről, sőt még Mussolinival is tárgyalt. Aztán fontolóra vette a kormány kérését. Nemsoká­ra aztán Mr. Grace, a Bethle­hem Steel Corporation elnöke kijelentette: “Azoknak, akik el akarják törölni a tizenkét órás munka­napot, a bevándorlási törvé­nyek megváltoztatására kelle­ne törekedniük, hogy az egyes iparágak már a túlsó oldalon kiválogathassák a bevándorló­kat olyan számban, amilyenre szükség van.” Magyarán mondva ez a ko­afáé q ni il a­­­rm . [Mexikót végleg elismerték Rövid időn belül kinevezik a nagyköveteket WASHINGTON, aug. 3. — Az amerikai kormány hivatalo­san elismerte a mexikói kor­mányt. A diplomáciai összeköttetés­ — évek során át tartó megsza­kítás után — véglegesen helyre­áll a két ország között. Az elismerést William Phil­­lips államtitkár-helyettes jelen­tette ki a következő nyilatkozat­tal “Az Egyesült Államok kormá­nya és Mexikó kormánya, tekin­tettel arra a megegyezésre, me­lyet a két ország bizottsága kö­tött a május 14-től, augusztus­­ 15-ig folytatott tárgyaláson, el­­­ határozta a diplomáciai össze­­­­köttetés megújítását. A nagykövetek kinevezéséig mind a két kormány fölhatal­­­­mazza az ügyvivőket, hogy kor­mányaikat képviseljék. —-------------­ Elcsípett pálinkások [ BEVERLY, Mass., aug. 31 | A hatóság egy gőzbárkát fog­­­ylalt le, melyben 3000 gallon­o­s rozspálinkát talált. Négy em­­­­bert letartóztattak, ki*, köz­­­zül az egyik, Nathan Bur­­n I­rows, valószínűleg a többi­­­nek a vezére, azt mondotta,­­­ hogy a bárka, amely a New .­­ England Coal Co­­pierjén kö­­­­tött ki, tévedésből rossz hely­re került, mert a bárkát Col­­­­lins Cove-ra, Salem, akarták­­ vinni.

Next