Uj Előre, 1924. június (20. évfolyam, 4255-4285. szám)
1924-06-01 / 4284. szám
ÜGY IS MINT DECORATION DAY — Egy, riporter följegyzései Ma van Decoration Day. A kinyúlt zászlók értelmetlenül integetnek, ahogy meglebbennek a szélben. Délután fél három. Most indulunk le a lépcsőn, a vassárnapos hangulatú utcára. A Second Avenue sarkához érünk, nagy lármával és tréfálkozva, mert a szabad és napos órákra félre kell rakni minden jókedvet. Ilyenkor szentbeszédek hangzanak el az elesettek sírjánál és ügyesen készített koszorúkban rögzítik meg az önfeláldozás dicsőségét. Csak egy forduló a Houston Streetig, ahol ma is ünnepélytelenül hevernek az úttesten és gyalogjárón elszórt rongydarabok, egy szomorúan ellapított és bizonyára jobb sorsra érdemes zsemlye, bananahéj és zöldségnemű. Az arlingtoni temetőben magasztos beszédek most állítják fel a követendő példa szobrát. A Houston Street és First Ave sarkán egy megremegtető kép, amit nem vennél észre és nem lenne megremegtető, ha nem lenne történetesen Decoration Day. Egy ember, a lábai térdig leoperálva, a térd végződésénél gondosan odapántolt szíjtalpakon, riadt mozgásai csúszik át az autók elől az utca másik oldalára. Mint egy eltaposott vonagló hernyó. De a mellén érdemrend fityeg, bronzból öntött háborús érdemjel. A hősök sírjánál most nem egy könnyet ejtenek érzékeny szivü hölgyek, dolgoznak a parfümös zsebkendők és a rádió viszi szét a hősiesség, önfeláldozás, önzetlenség és jóság legszebb emberi tulajdonságainak példáját az arlingtoni temetőből. Állkapcsok vadul csikorognak, már fájnak az ökölbe emlevedett kezek és a szemek átkokat villámlanak. Kiérünk a Delancey Streetre. Rövid öröm a proletár öröm. Két óra ki a Prospect Parkba, két óra vissza a Prospect Parkból. Ez összesen négy, azután este. Itt fémfényesítőt, ott patent gombot árulnak gyerekek egy embercsoport közepén. A felhők fenyegetően gyülekeznek. Az idő is rövid már, éhesek is vagyunk. A Lunch Room zsúfolva van. Hiába, nincs ma szerencsénk, visszakészülünk fordulni. A tulajdonos ijjedt tiltakozással ugrik föl a pénztárból. Látszik, megremeg arra a gondolatra, hogy a jó dollárok máshová vándoroljanak. Sürög-forog, rendelkezik, kiürít egy asztalt és hatan ifjúmunkások kárörvendően telepedünk le. Arra a mélységes csalódásra gondolunk, amit okozni fogunk, amikor kifizetjük a számlát, egy-egy kávéért. Megváltozott a terv, Staten Islandra megyünk. Az út öszszesen tíz percig tart és a vizen a levegő egészen friss. Elmulatni meg mindenütt lehet. A downtowni ifjúmunkásnő rossz májúan nevet éppen, mert a megrágott chewing-gumot egy jó sorsú és hitsorsú, szárazkórban aligha szenvedő “gentleman” Útjába helyezte. “Na most belelép.” Belelépett. Ezen is nevettünk. A nevetést félre- tesszük vasár- és ünnepnapok- ra, az öt centes kirándulásokhoz. Előttünk a Szabadság szó-bor. Ahogy New York felől nézzük, a Statue of Liberty: igazolva van, mert előttünk a szélesülő víz van és kitágult tüdővel szívjuk magunkba a levegőt. A szobrot elhagyva, visszanézünk New Yorkra, a cellaházakra, gyárakra és templomokra, onnan ismét föl a Szabadság szoborra és meggyőződéssel mondjuk: A szabadság ma azt jelenti, hogy minden prolinak szabad éhenhalni. K. L. “AHA SEJT!" Hogyan denunciálnak a budapesti szocdemek Egyik munkás elvtársunk járt az elmúlt hetekben Budapesten és tapasztalatairól a következőket beszéli el: “A munkásság hangulata végtelenül elkeseredett. Olyan hihetetlen éhbérekért dolgoznak, hogy képtelenek életszükségleteik minimumát kielégíteni. Egyelőre azonban semmi kilátásuk sincsen arra, hogy segítsenek valamiképpen helyzetükön. A munkások a szó legszorosabb értelmében gyűlölik a szocdem vezetőket. Ez érthető, mert a szocdemek folytonosan eladják érdekeiket. Nemcsak a politikai érdeket adják fel, hanem a gazdaságikat. Még arra sem hajlandók, hogy bérharcokat vezessenek tisztán munkásszempontból. A Peidl-társaság teljesen Bethlen apparátusa. — Igen jellemzi a szocdem vezetők és a munkásság viszonyát az a tény, hogy a munkások már nem mernek felszólalni semmilyen gyűlésen sem. Számtalan esetben előfordult, hogy a szocdemek gyűlésein egyes munkások kikeltek a vezetők árulásai ellen, vagy azt követelték, hogy valóban védjék meg a munkásérdekeket. Ilyenkor a szocdem elnök feláll és a kritizáló, vagy tiltakozó munkásra ordítja: “Ahá, a sejt! Megszólaltak a kommunisták!” Nem bántaná a munkásokat ez a megjegyzés, de a megjegyzés nem marad puszta szó. A rendőrség ugyanis lefogja a szocdemek által sejttagnak kijelentett munkást és a legkisebb baj ilyenkor az, hogy a munkások rendőri felügyelet alá kerülnek. Meg lehet állapítani, hogy a munkásság nagy tömegei kommunisták. Egy részük pedig inkább a polgári ellenzékkel, Rassayékkal szimpatizál, mint a szocdemekkel. Kétségtelen, vannak szocdem munkások is, ezek azonban undorodnak Peidléktől és a bécsi emigrációt, Garamit, Kunfit tartják vezetőiknek. A munkásság titkos kedvence most is Bokányi elvtárs, akit azért szeretnek, mert a börtönben végig szenvedte a fehér terrort, a munkások soraiban maradt a fehér uralom kezdetén is. Kétségtelen, hogy a budapesti munkások agyában a forradalom gondolata jár állandóan, de a mostani hallatlan elnyomás közepette még el van némítva a munkásság. A kurzussajtó minden erővel megpróbálta bemocskolni a kommunista vezetőket és magát a kommunizmus ideálját, ez a munkája azonban nem sikerült. A sokat szenvedett és nyomorgott munkásság a legelső alkalommal óriási tömegekben fog felsorakozni a kommunista pártba. És minél jobban el fogják a dolgozókat nyomni, minnél jobban árulnak a szocde-Tizenkilenc éves voltam, kicsiny és szegény újságnál dolgoztam már akkor, hosszú a hajam és kopott a ruhám. Ám nagyszerű ábrándok égtek bennem és szememben a hivés naiv Fényessége, öten-hatan, akiknek, sorsa boldog nyomorúság, görnyedtünk megrokkant íróasztalaink fölött. Vágyaink meg reményeink csupa légiesség, úgy hittük, nem élünk másért, csak az igazságért. Azért is volt talán szegény a mi lapunk, ki olvasta volna más, mint néhány száz diák meg innen-onnan a vidék különböző tájairól lelkes emberek. Mégis vívtuk a verejtékes, hősi küzdelmeket, hév vitákat zúgott mellettünk a sárgalángú gázvilág és este, amikor összegyűltünk, izgatóan ragyogott be az utca reánk és közelből és a messzeségből az élet máglyatüzei árasztották be új színekkel és új csillagokkal a mi egünket. Egyszer, októberi délután, a megszokott kis kávéházunkban így szólt hozzám a szerkesztő : — Holnap el fog utazni Győr bányára. Azt hallom, rettenetes dolgok történtek ott. Tífusz dühöng a bányászok között. Háromezren vanak, feleségeikkel és gyermekeikkel a legszörnyűbb modern rabszolgaságban. A bányavállalkozó, valami Prokov nevű cseh származású milliomos, nem gondoskodik a számukra tiszta ivóvízről, sem orvosokról. Legyekként pusztulnak el, naponta százan is, írni kell erről az iszonyatosságról. Másnap reggel hat órakor vonatra ültem ,és kilenckor kiszálltam Győrbányán. A kis állomás körül terjedelmes síneken rengeteg teherkocsi. A legtöbb elszállításra készen, megtöltve fekete szénnel. A bányából itt még nem látszott más. De távolabb vagy negyedórányira, piszkosbarna füst terjengett az ég alatt. S a mangsban, alacsony hegy mögül, kifeszített acélsodronyokon függő apró vaskocsik szaladtak szüntelenül az állomás felé. Félelmetes, szakadatlan, siró zörejjel ingtak az acélsodronyok és meghajuldoztak a terhük alatt, mintha minden pillanatban leszakadnának. Elindultam a szénportól fejketedő országúton a bányatelep irányába. A fejem fölött dübörögtek a vaskocsik, a sodrony sikoltozott, öreg, vézna, __________ I mek, annál nagyobbak lesznek a magyarországi proletárforradalom munkásérdekei. Az idő a mi számunkra dolgozik és végül mienk lesz a győzelem! S rongyos ember ült az út mentén és bambán fölfelé bámult. Megálltam mellette. — Mik ezek? — kérdeztem tőle és fölmutattam. — A “kutyák” — felelte, rám sem nézve. — A bányából viszik a szenet az állomásra. — Kutyának nevezik ?... — Igen. Kutyák — ismételte rekedten, elfojtott dühösséggel. Egy kicsit vigyorgóra torzult az arca, aztán vontatottan még egyszer utánam szólt: — A kutyák ... Attól a perctől kezdve kaján ugatást hallottam ki a vaskocsik zuhogó zajából és most is, hogy ráemlékszem, e félelmetes zene kínzón riad a fülembe. Tovább mentem. Keresztülhaladtam a hegyen és a völgyben sárga, nagy épületek közé jutottam. Ezek, amint megállapítottam, a hivatalok. Egyik épületen tábla is hirdette, hogy ott az igazgatóság. Kétoldalt kőfallal körülvett kert látszott. Ide tehát, gondoltam, nem térek be. Újra fölfelé tartottam a következő hegynek s amikor annak a tetejére értem megpillantottam alatta a bányatelepe. Sötét és félelmetes látvány, mint egy szurokkal festett megrázó kép. Ezer alacsony, vakolatlan ház meredt föl rám ordító sivárságban. Fölöttük homok, lomha füst, szinte mozdulatlan. Itt csüggetebben ver a szív, olykor-olykor dermedtem mintha meg is állna egy pillanatra. Szörnyű viskók között kőzetes, hasznavehetetlen szénből óriási halmot emeltek. A mocskos hegyet meggyújtották minden oldalán. Folytonosan ég, tömörszürke füstje között lila lángok emésztik és nyaldossák. Néhol a tetején a belsejéből is fölcsap a tűz. De ez a máglya mégsem fogy el soha, mert új és új halálra szánt anyagot hordanak reá. A szén tűzoltárának tetején emberi alakok mászkáltak. Fekete bogaraknak látszottak onnan messziről. A bányászok félmeztelen gyermekei, akik naphosszat túrják a sorvadó, kénszagú hegyet és apró széndarabokat kaparnak ki belőle. Otthon ezzel főznek és sűtenek. — Valamelyik bányásszal szeretnék beszélni — szólítottam meg két öregebb asszonyt. — Most nem lehet — válaszolt az egyik kelletlenül. — Odalenn vannak azok mind. Aki meg nincs akkordba, az döglik. — Döglik? Ugyan már, hogy lehet mondani ilyet? AZ ÉLET MÁGLYÁI Irta: FEHÉR ÁRPÁD IS ELŐRE Elverték az amerikaiakat a párisi olympiádon A párisi olympiai játékokon az amerikaik fütyülték az amerikaiakat és letépték az Rugby csapat megverte a franciákat 17—3 amerikai zászlót. Az amerikai rugby csapat arányban. Erre a franciák megverték és ki-a sértés után elhagyta az olympiádot. — Döglik hát. Döglődés ez az egész. — És a kórházat hol találom? — Kórházat ? Az ugyan nincs. De kórház ez az egész. Majdnem minden putriban talál kórházat az úr, ha éppen akar. — Ugye, a betegek tifuszosak? — Tiusznak mondják, de tudja az ördög, milyen nyavalya. Ragadós ez, mint a kolera. E vontatott beszélgetés során lassan kicít megszaporodtak a körülöttünk állók. A barna, rongyos házak homályaiból szánalmas alakok bújtak elő és hozzánk somfordáltak. Már férfiak is akadtak köztük. Dél elmúlt s a völgyek rejtelmes, borzalmas öléből fölvonultak a bánya szerencsétlenek Egyes sorokban jöttek, némán, megroskadtan, szomorú férfiak. És ugyanakkor vonult lefelé helyettük mindenünnen a másik csapat, a most még boldogtalanabb. A körülöttem növekedő csoportban megszólalt valaki: — Miféle céllal kérdezősködik az úr? — Azért, mert az újságba akarom tenni a panaszaikat. — Az újságba. Nohát akkor nyomtasson mértföldes újságot. A tömeg keserűségei fölfakadtak és lázongó lángfolyamként vontak be engem. A gonosz bánásmód, a levonások, a romlott élelmiszerek, a betegek elhagyatottsága és hozzá még az igazságtalan elbocsátások. Mind szörnyűség, szörnyűség. Fölforrt szívvel és fölzaklatott idegekkel távoztam onnan. Mit fogok írni! Az út éles kövén a cipőm ócska talpa fölhasadt. Éreztem, hogy fáradt lábam tövén kivirágzik a vér. Mindegy. Oly jól esik együtt ezekkel a szenvedés. Visszatértem zsibbadt aggyal és kiszáradt, éhes torokkal az igazgatósági épület elé. Ekkor délután három óra lehetett, s Borongóra fordult az idő. A völgyekben földgomolyok szakadtak föl, mint a természet nedves sóhajai. Abban a percben, amikor odaértem, ragyogó szürke automobil állt meg a kapu előtt. Negyven-negyvenöt évesnek látszó egészséges arcú, erős férfi szállt ki belőle, meg egy sudártermetű szőke leány. A bejáratnál egymásba ütköztünk. Abban a pillanatban a kopott libériájú portás is előkerült és alázatosan köszönt, így: — Kezét csókolom, nagyságos kisasszony. Alázatos szoligája, igazgató úr. — Ah, az igazgató — gondotam magamban és már előtte is álltam. — Jó napot kívánok! — dacosan és büszkén csengett a húgom — Balázs József újságíró. SPORT Rovatvezető: John Szentesi. Svájc—Magyar válogatott 5 : 1 (2 : 0) Pénteken délután a brooklyni Hawthorne Field-en megérdemetlenül nagy vereséget szenvedett a magyar csapat a svájciaktól, akiknek játéka semmivel sem volt jobb a magyarokénál. A vereség oka legnagyobbrészt a rendkívül kedvetlenül védő kapusnak tudható be, aki a gólok legnagyobb részét könynyen védhette volna. Már az ötödik percben kapják a magyarok az első gólt a svájci jobbösszekötő húszméteres szabadrúgásából. A 30-ik percben a balösszekötő lövi a másodikat. A második félidő 7-ik percében már újra magyar hálóban van a labda. Két percre rá a balszélsőjük rúgja a mintegy 36 méterről a 4-ik gólt. A 28-ik percben balösszekötőjük ötre szaporítja a gólok számát Az utolsó percben lövi, nehéz helyzetből, Paulini a magyarok egy gólját. A nagy vereség dacára is, a magyar csapat kielégített. Közvetlen védelme (kapust kivéve) elsőrangú volt. Fedezetsora rendkívül agilis. Csatársora a mezőnyben szépen játszott, de teljesen gólgéptelen. Megtörő tényt, hogy a kau előtt öt lépésre ők még mindig egymásnak tologatva a labdát, a végén vagy leszerelték őket, vagy pedig gyönge lövéseiket — a különben rendkívül jó formában levő svájci kapus teszi ártalmatlanná. — Van szerencsém, alázatos szolgája — és örvendezett az igazgató — Prokov vagyok és a leányom, Alice ... Még mindig ridegen, majdnem dermedten köszöntem, mert akkor megsajgott a lábam. — Jó napot, kisasszony. A leány tágra nyílt, világos szeme hosszan rajtam maradt. Összeborzadtam szinte. A kopottságom kinzott és félig lesütöttem a szemem. De Alice kisasszony kedvesen mosolygott s ugyanúgy az ur. — Legyen szerencsém — mondta még nyájasabban Prokoy — parancsoljon beljebb, ön nyilván tanulmányozni jött, személyesen szolgálok fölvilágosításokkal. Tiltakozni akartam. Kinyitottam a számat, de hang nem jött belőle. Már besodródtam a finoman öltözött emberek, az irodaszobák hosszú folyosóira. — Talán a kertbe — indítványozta egyre udvariasabban az igazgató. — Elég enyhe az idő. — Csakhamar kijutottunk a kertbe. Gyönyörű és enyhe rév volt ez. Késői virágok, bár illattalanul, nyíltak meg a rövid, kanyargó utak szélén. Az ősz sárga románca élénken virult itt és szőkén és ragyogóan suhant közte a megriadt, a kiváncsi leány. — Azonnal, azonnal, bocsánat, amíg az irodába körülnézek — mondta Prokov sürögve, élénken és visszatért a folyosó felé. Mi leültünk a kert bő padjára. Alice kisasszony zavart félénkséggel nézett reám. Elfogultságát csak növelte, hogy mellette kínosan feszengve és röstelkedve ültem. Most valami nagy árulást követek el, ez volt az érzésem, de már megszólalt halkan, az ismeretlen iránt való érdeklődés hangján: — Újságíró? — Az vagyok. — De szép dolog, istenem... — Igen és tudja, miért jöttem ide? Mert hírt hallottam (Folytatás a 4-ik oldalon) 3. oldal AZ ÚJ BEVÁNDORLÁSI TÖRVÉNY főbb rendelkezéseit füzetbe foglaltuk és DÍJTALANUL adjuk át, vagy küldjük meg mindenkinek, aki személyesen jelentkezik, vagy levélben ír érte. KISS EMIL Bankháza 133 Second Ave., New York, IV. Y. (8. utca sarkán) A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Kir. Államvasutak Menetjegyirodájának kizárólagos képviselője Amerikában. HAJÓJEGYEK AZ ÖSSZES VONALAKRA EREDETI ÁRBAN PÉNZKÜLDÉS AZ AMERICAN EXPRESS COMPANY ÚTJÁN KÖZJEGYZŐI Munkák Gyors Elintézése HERRMAN ARTHUR FIRST AVENUE Corner Street, New Yor NYITVA MINDEN ESTE O-I Dr. L. BRAUN MAGYAR FOGORVOS MODERN FOGÁSZAT Mérsékelt árak. Vizsgálat díjmentes. X-Ray kezelés. 171 East 86th Street, N. W. cor. 3ű Ave. Tel. Lenox 1919 Németh, a kapuban, teljesen rossz volt. A svájci csatárok, a kitűnő hátvédeken nem tudván áttörni, messziről küldözgették lövéseiket kapujára, amelyek feltartóztatás nélkül értek hálót. Auer jobbhátvéd, a mezőny legjobb embere volt. Elsőrangúan szerelt, hatalmas felszabadító rúgásai saját csapatját sok ízben hozták frontba. Partnere, Goldstein, úgy látszik, most van formája tetőpontján. Egy-két hibát csinált ugyan, de azt azonnal ki is javította. Gyagyovszky ezúttal, mint jobb-halt játszott, itt is a régi jó, kipróbált játékost láttuk benne viszont. Drach II., mint center half, kielégített, sőt látván a csatársor tehetetlenségét, Gyagyovszkival egyetemben több szép lövést küldött a kapura, azonban azokat sem kisérte siker. Gárdonyi bal-half, személyében új játékos mutatkozott be, aki szintén bevált. A Madarász, Stark, Kovács, Vécsey, Paulini csatárkor szép mezőnyjátékát teljesen elrontotta a kapu előtti tehetetlenségük. Madarász, aki mérkőzésről-mérkőzésre más és más poszton játszik, most nem tudott a jobbszélen jó munkát végezni. Stark, aki talán legjobban tetszett a mezőnyben, ő is teljesen vádképtelen. Kovács center, ez ősszel még a legfélelmetesebb góllövő csatár, csak gyenge labdákat gurított a kapus kezébe. Vécsey hosszú időn hátvédet játszva, mint balösszekötő, nem vált be. Paulini — talán szokatlan lévén az összekötőjével — sem játszott úgy, mint máskor. Lyk. ------------------ Hármas mérkőzés a Steinway Ovalon Ma délután 1 órai kezdettel a Munkás T. E. játszik az első osztályú Hakoah-val. — 2.30 kezdettel a Victoria S. C. játszik a United F. C.-vel bajnoki mérkőzést. 14.15-kor a Victoria Red játszik a Kolozsváriak football csapatával, melynek ez lesz az első bemutató mérkőzése. | Útirány a pályához: Az 59-ik utcánál a Steinway felirásukar veendő a végállomásig. ------------------Az M. T. E. második csapata, saját pályáján játszik délután 3 órai kezdettel a Passaics Munkás T. E. ellen. Útirány a pályához: Astoria Train veendő a végállomásig. Onnan két blokk északra, kettő nyugatra a pálya. MA Nacrv Kirámbláci fr**** V JLJL 111. y JL 3LJLjL CXA JLVJL L/ Ételek és hűsítő italok. - Társasjátékok. - Szepségverseny, stb. • • "ÚTIRÁNY: 7th Avenue Subway. Van Cortland Park felirattal a végállomási el.