Uj Előre, 1926. február (22. évfolyam, 4860-4887. szám)

1926-02-01 / 4860. szám

Natosi Napra BMA. BASKY LAJOS A MUSSOLINI kormány hiva­talos lapja annak a remé­nyének adott kifejezést egyik vezércikkében, hogy valame­lyik “szent fanatikus” talál mó­­dot rá, hogy “hideg acéllal” hallgattassa el az “áruló” Sal­vemini professzort, aki Angliá­ban cikkeivel és előadásaival feltárja a fascisták gaztetteit. AZ IMPERO lap reményei va­lóra szoktak válni. Ahány­szor még az Impero remélte, hogy a fascizmus egyik vagy másik ellenségét hideg acél fog­ja elhallgattatni, mindig akadt j­ó szent fanatikus,­ akinek a tő­re a kiszemelt áldozatot némá­vá tette, így például az Impero azt remélte, hogy Matteotti szocialista képviselőt a “szent fanatikusok” tőre el fogja né­­mítani. A reménység kifejezése után egy hétre Matteotti kép­viselőt agyonszúrták a “szent fanatikusok.” VAN EGY szövetségi törvény, mely szerint börtönre ítélen­­dők (és ha idegenek, a börtön­­büntetés kitöltése után depor­­tálandók) mindazok, akik poli­tikai gyilkosságot, merényle­tet propagálnak, akik erősza­­­kot használnak vagy ajánlanak a politikai harc fegyveréül. A fascisták nem csak ajánlanak, hanem használnak is ilyen po­litikai fegyvereket. Az “Olasz­hon fiai” hisznek a fascizmus­­ban. De nem is kerülték ki Da­vis munkaügyi titkár figyel­mét. A munkaügyi titkár bero­bogott közéjük Philadelphiába. És mit csinált velük? Deportál­ta őket? Ők nem. Biztosította őket, hogy ők a legkívánato­sabb bevándorlók. HALL professzor azt hiszi, hogy az egyházak tömegkó­rusokat szerveznek, a tömeg­­kórusok himnuszainak megrázó ereje magával ragadja a mun­kások tömegeit és besodorja őket az egyházakba, amelyek­nek így alkalmuk lesz a mun­kásokból kiirtani a forradalmi indulatokat. A terv elég szép volna, csak­hogy a kapitalisták már meg­előzték a papokat a tömegkó­­rusok szervezésében. Milliók­nak gyomra korog az éhségtől. Ez a kórus olyan forradalmi in­dulatokat kelt a munkásokban, hogy azokat többé semmiféle egyház se képes kiirtani. MINT a kapitalista érdekek folyton készenlétben álló őreitől, a rendőröktől jó példát követeltek a háború alatt a száz százalékos hazafiak. A new yorki rendőrségnek is be kellett szolgáltatni a maga kvótáját ágyútöltelékül. Azok­nak pedig, akiket nem soroz­tak be, le kellett adni fizetésük egy részét a jóléti alapra, hogy legyen miből segélyezni a há­borúban elesett vagy nyomo­rékká vált rendőrök családját, így keletkezett a rendőrség jó­léti alapja. Arról pedig, hogy miként fogyott el, beszámol a napok­ban megejtett ellenőrzés. Eb­ből az alapból fedezték például a díszjelvények készítésének költségeit. Ha Enright ar, aki most a világrendőrséget szer­vezi, kinevezte valamelyik ka­pitalista barátját tiszteletbeli rendőrhadnagynak vagy kapi­tánynak, adott neki díszjel­vényt is. Egy-egy arany jel­vény belekerült száz—százöt­ven dollárba. A pénzt a jóléti alapból utalták ki. Enright és barátai európai kéj utazásainak költségeit is a jóléti alapból fe­dezték. A gyakori dáridók költ­ségeit is a jóléti alapból fedez­ték. A jóléti alap tényleg jóléti alap volt, csak éppen azoknak a rendőröknek özvegyei és ár­vái nem láttak belőle egy cen­tet se, akik a háborúban el­estek. I Minden Hatalmat a Munkásoknak VOL. XXII. ÉVFOLYAM. No. 4860. — Világ Proletárjai | Egyesüljetek I Entered «.« second class msttsr Aufvtst 7. nil, at tbs Post Office of Now York, N. T„ ander the Act of Kerch trd. Iff*. NEW YORK. HÉTFŐ, FEBRUÁR 1, 1926. EGYES SZÁM ÁRA 3 CENT. A vasutas-harcra a váltóőrök is készek Egy és féldolláros bérmelést kérnek. A union kiadta az utasításokat a követelések beterjesztésére. BUFFALO, N. Y., január 31. A Switchmens Union (Váltó­őrök) végrehajtó bizottsága ma összes lokáljainak utasítást kül­­dött az összes vasutasok által megindított bérharchoz való csatlakozásra. Az utasítás ismerteti a váltóőrök helyzetét, a­mely még sokkal rosszabb, mint bármely más vasutas-csoporté. Naponta az átlagos keresetük nem több, mint négy dollár, a­miből most már lehetetlen meg­élni az emelkedő drágaság mel­lett. A váltóőrök béreiknek leg­alább egy és fél dollárral való át­lagos fölemelését kérik naponta. A union vezetősége kiemeli még, hogy a váltór­ök munkája a legkockázatosabb, amellett, hogy a legrosszabbul fizet k őket. Általában követelik élet­­színvonaluknak legalább olyan magasra való emelését, mint volt 1923-ban. Követeléseikről hajlandók tár­gyalásokba bocsátkozni, de el vannak szánva, hogy ha köve­­telés­eiket visszautasítják, az egész vasutassággal­­ hajlandót minden pilanatban harcba száll­ni. A vasútbárók persze a váltó­­erók követeléseiről sem akarnak hallani. Az óriási profitokat összeharácsoló társaságok itt is azzal védekeznek, hogy milyen kiadástöbbletet jelentene a szá­mukra a béremelés. A munká­soknak harccal kell engedékeny­ségre kényszeríteni ezeket a milliárdos fosztogatókat. Mussoliniék lázasan készítik elő az új kapitalista háborút Megrendelt idegen­ellenes tüntetés­t­­ussolini palotája előtt. RÓMA, január 31. —: Mus­­soliniék parlamenti bandája egy új törvényjavaslatot tár­gyalt tegnap a fegyverkezés kiszélesítéséről. Mussolini be­széde vezette be a vitát. Meg­lehetős őszintén kijelentette, hogy “Locarno és a lefegy­­verkezési frázisok ellenére Olaszországnak lázasan fegy­verkeznie kell, mert a békét csak fegyverrel tudjuk bizto­sítani. Amíg Locarnoban bé­kegalambokat ereszthettek föl, addig a valóságban repü­lőgépek óriási hadai sötétítik el a levegőt és a tengeren is egyre lázasabban folyik a fegyverkezés.” Beszéde ké­sőbbi folyamán pedig ki­emelte, hogy Olaszország ige­nis fegyverkezik. “Hetven­hat ezred van szétosztva az egész országban, tekintet nél­kül a székesegyházak imáira és processióira, ami mind hi­ábavaló dolog a fegyverek ereje mellett.” (Ez a Musso­lini minden paralízise ellené­re is mond néha okosat is.) Amíg Mussolini bent a par­lamentben kardcsörtető im­perialista beszédét mondotta, kint az utcán, valószínűleg Mussoliniék megrendelésé­re, néhány száz hazafias diák vonult föl s tüntettek az ide­gen nemzetek, elsősorban a németek ellen. Később Mus­solini palotája elé vonultak. A látszat kedvéért rendőrök avatkoztak be és szelíden ha­zatérésre kérlelték a fascista diákokat. Támogatják a munkásgyil­kos kormányt a lengyel szocdemek VARSÓ, január 31. Most tar­tották meg a lengyel szocdemek évi konvenciójukat, amelyen ki­mondották, hogy támogatni fog­ják a burzsoázia kormányát és a párt tagjai be fognak lépni a kabinetbe. (Hogy az ő segéd­letük mellett folyjon tovább a terror és munkásgyilkolás, mely hirhedt egész Európában.) LENINGRAD, jan. 31. — A Szovjet Unióban egy új széru­mot találtak fel, amely nem­csak kigyógyítja a beteget a diftériából, hanem egyszer s mindenkorra immunissá teszi azt, akit beoltanak vele. A szé­rum megöli a baktériumot, nemcsak a fertőző hatását szün­teti meg. A szenátus kevesli Mellon ajándékai a trustok részére Nem tetszik nekik az adóbe­hajtás módja. WASHINGTON, jan. 31. — Éles vita folyt ma a sze­nátusban az adójavaslat fe­lett. A kapitalista szenáto­rok, a nagy korporációk és társulatok képviselői támad­ták a pénzügyminisztérium behajtási rendszerét. Hang­súlyozták, hogy nem a pénz­ügyminisztert, akit elég sok milliót juttatott a trustok zsebébe, hanem csak azt a rendszert, amelyet az adóbe­hajtásoknál alkalmaznak. A szenátor urak felpana­szolták, hogy a pénzügymi­nisztérium szokszor “igaz­ságtalanul terheli meg a vál­lalatokat és adókivetéseket eszközöl, mielőtt pontosan tudná, hogy mennyit adózhat egy-egy vállalat. Továbbá minden “elfogadható ok nél­kül” az adófizetés elmulasz­tása miatt bünteti a vállalato­kat és az adózó tőkéseket. A szenátusban Carter Glass vezette a támadást a pénz­ügyminisztérium ellen, míg a többi “ellenzéki” honatya várakozó álláspontra helyez­kedett. Kutyafuttában azon­ban átengedték a javaslat ama szakaszait, amelyek a törzsrészvények adóját el­törlik, amelyek a személyes adómentességet biztosítják a fokozott, jövedelmek után és amelyek a “rendes” adózás­ra vonatkoznak, illetve, ame­lyek az egyes kategóriák adó­határát szabályozzák. A ja­vaslatot március elsejéig akarja a kormány tető alá hozni. MINDEN ERŐSZAKKAL DACOLNAK A BRIDGEPORTI HARCOLÓ MUNKÁSOK Letartóztattak egy munkást, mert a sztrájk­törők ellen volt. A gyárosok fenyegetnek, hogy üzemüket áttelpítik más városba. BRIDGEPORT, január 31 -i kapitalista társaság sztrájk el­lenére szilárdan állják a harcot, sok szolgálatába állt. Rendőrö és védik a sztrájktörőket, akike szar meglegyen, mintha a gyár üzemben volna a sztrájk ellené­re is. Ezek ellen a sztrájktörők ellen a harcoló munkások gyű­lölete egyre fokozódik. Az egyik sztrájktörőt, amikor a gyárba be akart csúszni, megtámadták, mire a rendőrség brutálisan a munkásokra támadt és egyet közülök letartóztatott. A társa­ság egyébként azt a hazug hírt terjeszti, mintha a munkások egy része már visszament vol­na a munkába. Ezzel szeretné megzavarni a harcolók egysé­gét. Az ilyen trükköknek a munkások nem ülnek fel. Hogy a sztrájk nagyon is egységes és hatásos, bizonyítja a gyáros pa­nasza és fenyegetőzése, hogy ha a munkások “mindig sztrájkol­nak, akkor át fogják telepíteni a gyárat más városba”. Adja­nak Wolf és Abraham urak tisz­tességesebb béreket munkások­nak, akkor majd nem fognak sztrájkolni. A harcolókkal szemben az egész bridgeporti munkásság a legmesszebbmenő rokonszenvet tanúsítja, miután a bérek a töb-A Wolf és Abraham ruhagyá­­r munkásai minden erőszak el- A rendőrség teljesen a gyára­­t őrzik belül és kívül a gyárat : a társaság toboroz, hogy a láz- befejezés előtt a női szabó­­sztrájk Megírtuk, hogy négyezeröt­száz női szabó néhány nappal ezelőtt sztrájkba lépett bérkö­vetelés miatt. A boss­oknak rendkívül kellemetlen volt a sztrájk s azonnal alkudni kezdtek, ígérve a követelések teljesítését. Ajánlataik fölött hétfőn fognak dönteni a sztrájkolók. Árvízveszély Palm Beachen Palm Beach tizenkét napi nagy eső után árvízveszedelem elé került. (Az utcákon két inch, néhol egy és fél láb maga­san áll a viz. Ki gyárakban is példátlanul ala­csonyak, s az ő számukra is minden pillanatban harcra kerül­het a sor. Az egész bridgeporti munkásságnak mindenesetre még többet kell tenni a sztráj­kolók érdekében, mert vala­mennyi munkás érdekéért har­colnak A P­i­k­e­t - szolgálaton, a passaici szövőkkel KÖVESS LAJOS RIPORTJA Reggel 6 órakor az utca még csaknem néptelen és sötét van. Csak itt-ott tűnik föl egy-egy munkás. Egy sztrájkoló szövő. A Neubauers Hall felé igyek­szik a piketek gyülekezőjéhez. Mire a sztrájkolók összeve­rődnek, sorokba rendeződnek és az üzemi tanácsok delegátu­sai elfoglalják helyeiket a sor szélén, eltelik egy további fél­óra. És ekkor a tömeg zárkó­zott kettes sorokban megindul a 8th Streeten levő Passaic Spinning telepe felé. Csikorgó, csontokat átjáró fagyos hideg van. A menet egy ideig szótlanul halad. Didereg­nek a fiatalok. Egynémelyik­­nek a ruházata is nyáridőbe va­ló lenne és hiányos, mert az úgy van, hogy a tőkés terme­lés rendszerében annak ne le­gyen meleg téli ruhája, aki megszövi az anyagát. De, amint a menet gyors tempóban halad, a sietős moz­gás átmelegíti a testet és a ki­tűzött­nél a munkásszíveket. És nem számít már a fagyot­­hozó szél arcokba vágódása, a hallgatás megtörik. A sorok kö­zül ki-kiszólnak a járókelők­höz, incselkedően, tréfásan : “Do not scale.” Az utca is egyre népesebbé lesz. Már vagy húsz perce mar­­csolunk a cél felé. Előkerül egy pár papírmasé trombita és csöngettyű is és végül kórus­ban hangzik: We ain’t gonna work no more, We ain’t gonna work no more, Untill we get the ten percent, We ain’t gonna work no more. Elérkeztünk a Passaic Spin­­ninghez. Ebből a gyárból tegnap két­százan kijöttek.. Gyalogos és biciklis rend­őrök serege áll a gyár előtt. Ebben a gyárban dolgoznak a legfiatalabb munkások. Csu­pa fiú és lány gyermek. A munkabéreket itt is levágták 10 százalékkal és a túlórabér­­ből is levettek 25 százalékot. A hosszú piketvonal széles gyűrűben vonul a gyár előtt. Még sokan igyekeznek mun­kába. “Állj közénk. Ne szkebelj” — hangzik a sztrájkolók sorá­ból. Lányok többnyire, akik be akarnak menni a gyárba. De tétováznak. Egyesek bemen­nek azzal a kijelentéssel, hogy a többivel együtt jönnek ki. Mások csoportokba verődve kint maradnak, de még nem mernek beállni a piketvonalba. Végül nekibátorodnak és mire a “séta” véget ér, ismét 6—7 sztráj­kólóval gyarapodott a tá­borunk. Egy magyar munkástárssal együtt megyünk a sorban. Előt­tünk egy kicsike, kis öklöm­­nyi emberke. Mikor meg­fordul, látjuk, hogy biz’ az egy gyermek. De nem véletlenül került közénk. Sztrájkoló és pedig a legjobbak, legharco­sabbak közül való. A magatar­tása olyan, mint egy osztály­tudatos, felnőtt munkásembe­ré. Éktelenül nagy, vaskos buk­­kancs van a lábán. A felhívá­sunkra közénk áll és hármas­ban morcsolunk tovább, így beszélgetve megtudjuk, hogy a fiúcska már 7 hónapja dolgozik abban a gyárban, a­melyet most piketelünk. 10 dol­lár és 65 centre vitte fel, ami­kor a legmagasabb munkabért kapta. Tegnap kijött a két­száz munkás között. — Hát aztán miért jöttél ki, — kérdezzük. Erre éktelenül mérges lett a kis ember. — Csak nem fogok szkekelni, feleli. Amerikai fiú. Az apja is szövő, az anyja is szövő, a szomszédai és rokonai is szö­vők, alig hallott még másról világéletében, mint szövésről Mi lehetett volna más, mint szövő. Hogy pedig ilyen korai gyermekkorban meg kellett kezdenie a munkát, abban nem lát semmi különöset, mert a vele egykorú barátai is dolgoz­nak és dolgoznak pedig azért, mert a szövő­ apa és a szövő­anya olyan csekély munkabért kap, hogy az kevés lenne a család fenntartásához. — Majd ha vége lesz ennek a sztrájknak és visszamehe­tünk, akkor se megyek a mos­tani foremanomhoz, — ma­gyarázza. The hell with him__ A nálánál idősebb munkás­társaihoz, akik határozatlanul csoportosulnak az utcasarko­kon, buzdítóan kiállt át: Csatlakozzatok be a sorba. Ne féljetek! Megtudakolja, hogy mikor jövünk vissza piketelni a Pas­saic Spinninget, hogy idejében ott legyen a sztrájktanyán, az­után elmegy. Mi pedig visszaérkezünk a Neubauer Hallba. Közben szüntelenül tartott úgy a Bo­tany, mint a Phoenix gyárak piketelése más csoportok által. Délelőtt fél tizenkettőkor új piketvonal indul a Passaic Worsted Spinning telephez. Számuk most már meghaladja a kétezret. És százakra rúg (Folytatás a 2-ik oldalon) Lloyd George-ot meghívták a Szovjet Unióba LONON, január 31. Nem hivatalos szovjet kormánykörök tudomására adták Lloyd Geor­­genak, az angol liberális párt vezérének, hogy a szovjet kor­mány nem támasztana akadá­lyokat az elé, ha Lloyd George tanulmányútja a Szovjet Unió­ba menne, ahol meggyőződhet­ne az ottani valóságokról. Lloyd George kijelentette, hogy haj­landó elmenni, de még nem tud­ja megmondani, mikor. -----------------------­ Nagy munkanélküliség az er­­dőmokások közt PORTLAND, Ore., január 31. Portlandon és vidékén olyan nagy munkanélküliség uralkodik, aminőre még nem volt példa. Ahol még dolgoz­nak, ott a munkanélküliek munkasajnálata szorítja le egyre a béreket, miután az er­dőmunkások nincsenek meg­szervezve. A new yorki rendőrség teg­nap 11 hold-up-ment fogott el. Néhány esetben harcra került a sor, amelynek folyamán sebesü­lések is történtek. ELUTASÍTOTTÁK a bányadládok a LEWIS KÖZVETÍTŐ “BÉKE-TERVÉT’ Kötelező erővel felruházott döntőbíróság felál­lítását követelik. Eredménytelenül végződtek a tárgyalások. PHILADELPHIA, jan. 31. A sztrájkoló szénbányászok kép­viselői és a bányabárók közötti tárgyalások még nem szakad­tak ugyan meg, de teljesen ered­ménytelenül végződtek. Lewis, mint már jeleztük, egy tervet terjesztett elő, mely szerint há­rom tagú egyeztető bizottságot állítanának fel, mely mint ta­nácsadó testület szerepelne a szénbárók és bányászok között felmerülendő vitás kérdésekben. A bányabárók leszavazták Lew­is indítványát. Lewisék viszont elvetették a szénbárók ama tervét, hogy oly egyeztető bizottságot állítsanak fel, mely minden vitás kérdés­ben végérvényesen mindkét fél­re köthető erővel hozza meg a döntéseit. A tulajdonosok má­sik indítványát, mely öt évre szóló szerződés megkötéséről sütött, szintén elvetették a bá­nyász-unión képviselői. A polgári lapok ujjongva fo­gadják Lewis “engedékenysé­gét” és megállapítják, hogy a hatodik hónapja sztrájkoló bá­nyászok kimerültek, azért aján­lotta fel Lewis az “önkéntes” egyeztető bizottság felállítását. A bányabárók éppen erre a “gyengeségre” építenek és biz­tosra veszik, hogy rövid időn belül Lewis végleg beadja a de­rekát. Azonban ehedz még a bányász union harcos tagságának is lesz szava. És több mint valószí­nű, hogy Lewis nem merészeli egész nyíltan elárulni őket. A legrövidebb időn belül az egész sztrájkoló bányásztömeg köve­telni fogja az általános bányász­sztrájk kimondását és a fentar­­tó elemeknek a kirendelését. És ha ezt a lépést megteszi Lewis, akkor nem fognak a szénbárók a union “gyengeségéről” álmo­dozni

Next