Uj Előre, 1927. szeptember (23. évfolyam, 6430-6442., 6643-6644., 5444-5458. szám)

1927-09-22 / 5450. szám

6. Oldal­ ­AINDEN HAIAL^AT^AMUNKASOKKAK UJ ELŐRE Entered as second class matter August 2, 1921, at the Post Office of eW York, N. Y., under the Act of March 3rd. i879. City Edition published every day In the year by the Uj Előre Publishing Co.. Ino.. S3 First Street, New York, N. Y. National Edition, Published Daily, Except Sunday. TELEPHONE: ORCHARD 4937—I. LOUIS TOTH, Manager. Subscription rates: One year $6.00; six months $3 00; three months *L75j one month $—.75.—New York City: One year $8.00.—Foreign countrio». One year $12.00; six months $6.00; three months $3.60. SINGLE COPIES. DAILY 3 CENTS, SUNDAY S CENTS. Kiadja az év minden napján az UJ Előre Publishing Co., Inc. 38 Forst . Street, New York, N. Y. Előfizetési árak: Egy évre «6.00 (New Yorkban $8.00); hat hón­a­pra 11 l’ott*­­ három hónapra «1.75; egy hónapra S 8.75. — Külföldre: Egy évre «12.00» hat hónapra. $6.00; három hónapra «3.50. EGYES SZÁM­ÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP 6 CENT. Minden check, money order, stb., az alábbi névre állítandó ki: “U­.T El,ARE”. 3.3 .FIRST STREET. NEW YORK, N. X. “SZABAD VÁLASZTÁSOK” Amerika a “demokrácia” hazája. Itt a nép által megvá­lasztottak kormányoznak. Legalább is ezt mondják azok, akik kormányon vannak. Ezt hiszik a munkások milliói is. Természtes, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Először is a bevándorolt és nem polgár munkások milliói meg vannak fosztva a választási jogtól. Másodszor nincs szólás-, sajtó- és gyülekezési­ szabadság. A munkások szónokait letartóztatják, börtönbe vetik. A munkásszervezetek részére nem adják bérbe a nagyobb helyiségeket, a munkásoknak nem lehet a rádiót föl­használni, hogy eszméiket terjeszthessék. Szóval az uralmon lévők megakadályozzák azt, hogy a felvilágosító élő­szót eljut­tathassuk a munkástömegekhez. A sajtószabadság itt, az Egyesült Államokban abban áll, hogy a munkások vehetnek két centért két kiló mérget, melyet Times-nek, World-nak, Daily Mirror-nak neveznek. A tény az, hogy az összes nagy nyomdaüzemek a kapitalisták kezében vannak, az uralkodó osztály kezében vannak a szétosztó és szállító eszközök. Csak nemrég, a Sacco-Vanzetti-ügy folya­mata alatt történt meg, hogy a kapitalista újságkihordó válla­lat a szó szoros értelemben szabotálta az Új Előre kihordását, csak azért, hogy a munkások ne tudják meg az igazságot, hogy mi történik a két munkással kapcsolatban. A meglévő kis mun­káslapokat is csak addig tűrik, amíg azok nem válnak veszé­lyessé az uralkodó osztályra, mert ha azzá válnak, akkor szét­törik, elnyomják még azt a kicsit is. Ilyen körülmények közt nem beszélhetünk szabad sajtóról. A gyülekezési szabadsági hiányáról minden egyes öntudatos munkás meg van győződve. Lépten-nyomon szétveri a rendőrség, a kapitalisták ezen erő­szakszervezete a munkások gyűléseit. Ez az oka annak, hogy a munkások is az uralkodó osztály ideológiájával rendelkeznek. Ez az egyik oka annak, hogy a “szabad választások” lényegében humbugok. Ehhez járulnak még a hallatlan csalások, amikor a kapitalista politikusok mil­liókat költenek szavazatok szerzésére. Amikor elrabolják a le­adott szavazatokat. És ha mindehhez hozzá­vesszük a tőkés politikusok által fölbérelt alvilági alakok fegyveres garázdál­kodásait, fenyegetőzéseit, akkor tiszta kép tárul elénk a mai társadalom “szabad választásairól”. Ilyen választások nem fejezik ki a munkások érdekeit és nekünk azon kell lennünk, hogy olyan rendszert teremtsünk, ahol a munkások a gyárból választják meg küldötteiket a törvényhozó testületekbe. KÉTFÉLE EGYESÜLÉS A hankowi és a nankingi burzsoá kormányok egyesültek. Ötös bizottságot választottak, amely közös vezetője lesz a nacionalisták által elfoglalt összes területeknek. Kivéve azokat a területeket, ahol militarista vezetők függetlenítik magukat a burzsoá kormánytól. És ilyen “kivételek” szép számban lesznek. Az egyesülés egyes imperialista hatalmakban azt a re­ményt keltheti, hogy most már lesz Jrinának egy olyan kor­mánya, amellyel paktumot lehet kötni, amelytől koncessziókat lehet vásárolni. Ez igaz is egészen addig, ameddig az új kor­mány hatalma ki fog terjedni. Ez a hatalom azonban nem lesz szilárd és tartós. Ezt a hatalmat csak a legvéresebb fehér terror fogja fönntartani. Az a tény, hogy a hankowi és naningi kormányok az álta­luk legyilkolt munkás- és forradalmi paraszt­tömegek holttes­tei fölött egyesülnek a munkásosztály és a parasztság érdekei ellen, megpecsételi annak az új kormánynak a sorsát. A hankon-nankingi burzsoá egységével egyidőben egy másik egységesülési folyamatnak is szemtanúi vagyunk Kíná­ban. A városi munkások és a földművesek egyesülnek egy nagy fölfegyverzett osztály­táborban. A most tápászkodó félelmetes osztály­erő egyik oldalon Kantont, a másik oldalon Hankowot és a harmadik oldalon Chinkiangot fenyegeti. A burzsoázia tábora nagyjából ma már egységes. De, mert elszakadt a nemzeti forradalom győzelmének biztosítékától, a dolgozók milliós tömegeitől és szembekerült azokkal, elszakadt magától a nemzeti forradalomtól is. Elkerülhetetlenül mindig nyíltabban az imperialisták felé fog sodródni a kínai burzso­ázia. Egysége az ellenforradalom egysége lesz. A végső győzelem reményével biztató egység, most forr össze az elnyomott munkások és földműves milliók tömegei között. Ezer új előfizetőt az Uj Előrének, mely leleplezi a népcsalókat, hiénákat Az Uj Előre leplezte le az Amerikafalva, Aranyat vasért, Hűség Liga, “Ingyen Kakaó”, Hadihajó, Pelenka és Hadiköl­­csönkötvény akciókat. Az Uj Előre leplezte le a Kossuth szobor és Rothermere akciók igazi célját. Az Uj Előre leplezte le a szeretetcsomag csalást. Már a múlt évben figyelmeztette az amerikai magyar munkásokat, hogy ne üljenek fel Marczinkónak. AZ UJ ELŐRE A MUNKÁSSÁG ÉRDEKEIT VÉDI! Ezer új­ előfizetőt az Uj Előrének! Akik most fizetnek elő, egy évre 6 dollár helyett öt dol­lárt, félévre 3 dollár helyett 2 dollár 50 centet fizetnek. I. A Munkás Betegsegélyző Szövetséget ért támadás és a pennsylvaniai állami Insur­ance Departmentnek az a ren­delete, hogy a szervezetnek át kell térnie a rátarendszer­re, döntő helyzet elé állította, a Betegsegélyző Szövetség több mint 9000 főnyi tagsá­gát. Fontos helyzetet terem­tett ez a körülmény a többi független betegsegélyzőre nézve is. És egészen új , dön­tő stádiumba viszi ez a hely­zet a betegsegélyzők egyesí­tésének kérdését is. Ha eszerint a három szem­pont szerint próbáljuk meg­vizsgálni és pontosan részle­tezni a helyzetet és ezen hely­zet által teremtett összes fel­adatokat ,akkor a következő­ket állapíthatjuk meg. A Szövetség helyzete és fel­adatai, tagságának érdekeit tartva szigorúan szem előtt A Munkás Betegsegélyző Szövetség ellen a kapitalista biztosító társaságok által in­dított támadás az állami ha­tóságokon keresztül, azt a döntő helyzetet teremtette az Intéző Bizottság megállapí­tása szerint a Szövetség tag­sága számára, hogy eddigi rendszerét, amely kivetéses volt, meg kell változtatnia s helyette be kell vezetnie a rá­tarendszert. Mit jelent ez, a jelenlegi helyzetben és ki kell azt kerülni, míg csak le­het és a végsőkig harcolni kell az ellen, hogy áttérje­nek erre a rendszerre. Ez az első kérdés, amelyre a Szö­vetség tagságának feleletet kell találnia. Itt sem hely nincsen arra, sem elegendő statisztikai adat, hogy pontosan kimutat­hassuk, milyen óriás­i veszte­séget és milyen hatalmas új terheket jelent a rátarend­szer a Szövetség tagságára nézve. Ezt csak akkor tud­nánk kimutatni, ha a Szövet­ség minden adata rendelke­zésünkre állna. Egyet azon­ban minden statisztika nél­kül, meg lehet általánosság­ban állapítani. Először azt, hogy a rátarendszer szerint összehasonlíthatatlanul több havi járulékot kellene fizetni minden tagnak, mint eddig, így van ez minden más szer­vezetnél, például a Verho­­vaynál, amely a rátarendszer alapján áll. A dolgozók mai súlyos és majd egyre súlyo­sodó helyzetében pedig ezt a sokkal magasabb havi járu­lékot a Szövetség tagsága aligha bírná fizetni. Másod­szor, nemcsak az állandóan fizetendő tagdíjak lesznek sokkal magasabbak, hanem az átszervezésnél a tagoknak, különösen az öreg tagoknak, hatalmas összegeket kell ki­fizetniük visszamenőleg,­­— hogy a ráta által megkívánt haláleseti járulék­­­fedezet meglegyen. Láttuk ezt a Ver­­hovaynál, ahol egy-egy tag­nak 60—70 dollárt, de nagyon soknak 300 dollárt is kellett visszamenőleg kifizetnie, a­mikor áttértek a rátarend­szerre. Voltak, akik kibírták ezeket az összegeket fizetni, voltak sok ezren, akik nem bírták kifizetni. Ha a mai sú­lyos munkanélküliség s rossz, kereseti viszonyok közt kelle­ne hasonló összegeket kifi­zetni, még kevésbé bírnák. Mi lett a következmény Verhovaynál? Az, hogy 5— 6000 öreg tag volt kénytelen kimaradni a szervezetből. Éppen azok, akik egy hosszú életen át a legtöbbet fizették be, a legtöbb áldozatot hoz­ták a szervezet fölépítésére. Ez lenne a következmény a Szövetségnél is. Ha nem is esne ki 5000 vagy 6000 tag, bizonyosan kiesne néhány ezer. (Hiszen a Szövetségben is igen jelentős az idős tagok száma). Ez pedig, eltekintve a néhány ezer eleső tag szo­morú tragédiájától, hatalmas megrázkódtatást és válságot idéz elő a Szövetségnél. Súlyos helyzetet teremtene a Szövetségre nézve az új rendszer mostani bevezetése azért is, mert egy részben föl kellene adnia eddigi függet­lenségét. Már az első bejelen­tésben az van, hogy egy álla­mi beállított tisztviselő fogja kiszámítani az új rendszer részleteit és állandóan jelen­téseket kell tenni az állami Insurance Departmentnak, jegyzőkönyveiket, jelentései­ket angol nyelven kell vezet­ni. De később is állandó ide­gen ellenőrzés alatt marad­nának és akkor­­ olyan kifo­gásokat támaszthatnának el­lenük, amikor és amilyent az ellenőrzők éppen akarnának. Ezt elfogadni pedig egy szer­vezetnek, mely eddig függet­lenül intézte a maga ügyeit, amely önálló, tiszta munkás­tagsággal rendelkező szerve­zet volt és amelyben a mun­kás és testvéri szempontok súlyosan irányadók voltak, — egy ilyen szervezetnek ezt el­fogadni nem lehet és nem szabad mindaddig, amíg ez kikerülhető. A Szövetség tagsága előtt tehát ebben a helyzetben ezek a kérdések állanak: 1. Abban a helyzetben van­­­ az össztagság, hogy fizet­hessen sokkal magasabb be­fizetéseket, mint eddig és hogy kibírnák-e fizetni, kü­lönösen az öreg tagok, a ráta által megkívánt összegeket visszamenőleg is? 2. Kibírja-e azt a súlyos veszteséget a Szövetséget, hogy néhány ezer tagot elve­szítsen? 3. Megteheti-e a Szövetség öreg munkástagságával szem­ben, hogy elejti őket, hogy a­kik a szervezetet fölépítet­ték, azok most mindent elve­szítsenek? 4. Föl akarja-e áldozni a Szövetség tagsága szerveze­tének függetlenségét, amíg az kikerülhető, amíg talál­hatnak más alapot, más ki­utat is a válságból. Hogy varr ilyen út, az bizonyos, csak ke­resni kell, csak nem szabad azonnal elfogadni a jelenlegi helyzetet végsőnek s kikerül­­hetetlennek, csak nem sza­bad azt mondani, hogy ez a helyzet, ez a tény, ez ellen nem tehetünk. Lehet tenni, le­het más módot keresni. Erre majd később egy külön cikk­ben próbálunk felenetet ke­resni és találni. Most egyelőre maradjunk az előttünk álló három kér­désnél, hogy mit jelent a Szö­vetségnél előállott helyzet a szervezet tagságára, mit je­lent a többi független beteg­­segélyzőre és mit jelent az egyesítési mozgalomra néz­ve. Az első kérdésre a fentiek­ben iparkodtunk választ ad­ni. A következőkben azt néz­zük meg, hogy mit jelent a dolog a többi betegsegélyző­­re nézve. — , t~» „ gyngj-^—fj?* ■ mi rrwtr"|||mnn| | Megoldható-e a Munkás Betegsegélyző Szöv. válsága? VÁLASZ: MEGOLDHATÓ AZ ÖSSZTAGSÁG JAVÁRA, AZ ÖSSZTAGSÁG EGYÜTT­MŰKÖDÉSÉVEL ÉS HALADÉKTALAN CSELEKVÉSÉVEL A válasz által fölvetett három kérdés: 1. ráta, vagy nem ráta, 2. a füg­getlen betegsegélyzők kérdése, 3. az egyesítés problémája.—Az össz­­tagság elé kell haladéktalanul tárni a helyzetet és cselekedni, míg nem késő. — A biztosító társaságok támadása ellen testvéri egységfron­tot kell teremteni. — Haladéktalanul megtenni a lépéseket az egye­sítésre az össztagság legjobb érdekeinek alapján UJ ELŐRE Az Amerikai Magyar Segélyes Szövetség 76-ik osztálya a Rottiermere akció ellen A Liga a Horthyizmus Ellen sajtóbizottságától Liga a Horthyizmus Ellen Országos Intéző Bizottságá­hoz, New York. Határozati javaslat Mi, az aluljelzett egyesület 1927 szeptember 18-án tar­tott gyűlésünkön 63 szava­zattal a következő határozati javaslatot fogadtuk el: Egyesületünk nevében leg­élesebben elítéljük Marczin­­kó pléb­ánost azért, amiért a mi nevünkben, akaratunk és tudtunk nélkül hódoló táv­iratot küldött az angol lord Rothermerenek.­­ Nem engedhetjük meg azt, hogy Marczinkó vagy akárki más, a magyarságra csak rosszat hozó Rothermere-féle angol ügyekbe mártson ben­nünket. Amikor Marczinkó nevünk­ben cselekedett anélkül, hogy erre engedélyt adtunk volna, elvette a jogunkat és megsértett bennünket az egy­letünk becsületében és önál­lóságában. Ezeknek alapján határoz­tuk el, hogy egyszer és min­denkorra tiltakozunk Mar­czinkónak ilyen eljárása el­len és az összmagyarság tud­tára hozzuk, hogy egyletünk azmint a múltban, úgy a jövő­ben is képes lesz saját maga kifejezni a véleményét. Testvéri üdvözlettel Amerikai M. Bts. Szövetség 7­6-ik osztálya, Passaic, N. J. George Schwarz, elnök Frank Szente, titkár Csallanós pofon Sobernek — Bécsi levél — A napokban volt itt a ka­­tholikus “dolgozó fiatalság” évi kongresszusa. Ez alka­lomból Sober rendőr-atya­­úristen felfüggesztette az egyébként érvényes gyűlés­­tilalmat. Az egész országból, de még a szomszédos Bajor- Németországból, Svájcból is idecsődült a “német-katholi­­kus” ifjúság. Volt fáklyás­felvonulás, malac­sütés és a csuhások vezetése alatt tíz­ezernyi paraszt és diák kö­lyök éktelenítette el a más­különben öntudatos munká­sokhoz szokott körúti felvo­nulás képét. Újra beigazoló­dott, hogy a csuhás banda, az osztályharc kiélesedett korszakában is milyen hatal­mas ideológai erőt képvisel és hogy a klerikalizmussal érdeméhez képest kell foglal­kozni a nemzetközi munkás­ DÜHÖSEK CSAHOLNAK AZ I­J ÜLŐKE ELLEN A KANADAI FEHÉR ÜGYNÖKÖK A “Canadai Magyar Ujság”-ban förmedvényt közöltet a “leader ur” a munkások ellen (Lethbridgei levelező) LETHBRIDGE, Can., szep­tember. — Az itteni magyar főfehér, aki nagyon szereti, ha idegen nemzetiségűek­et a magyarok “leader”-jének te­kintik, förmedvényt tétetett közzé a “Canadai Magyar Magyar Ujság”-ban, amely­ben mérgesen kifogásolja azt, hogy az Új Előre, mint a har­cos munkásság lapja azt írta a montreali magyar Horthy­­konzulról, amikor az Leth­­bridge-en járt, hogy “Báli Mihály” tett látogatást a ma­gyar plézen. Az is rosszul esett neki, hogy az Új Előre “pocakos farmernek” titulál­ta azt az egyént, aki visszaél a magyar munkások járat­lanságával és ingyen kihasz­nálja őket. Az említett för­­medvényben utalás van arra, hogy miért nem bojkottálja a tisztességes lethbridgei ma­gyar munkásság a mindent megkritizáló s mindent kifo­gásoló “bolsi lapot”. A “leader úr” azonban igaz­ságtalan önmagához, amikor vádolja a munkáslapot. Mert az a munkáslap csak részben érintette a “leader” urnák stiklijeit s nem említette azt, amit elkövetett, amikor a Lethbridgei Magyar Egylet­től jogtalanul fölvett 25 dol­lárt. Az ilyen urak természe­tesen irtóznak a kapa nyelé­től és inkább a nagybőgő A­o­­nóját és az autó kormányke­rekét forgatják, mert az ke­vés munkával jár. “Leader” úr le sem tagad­hatja, hogy amikor “beteget” jelentett, egészséges, ruga­nyos léptekkel ment munká­­i­ba — és mégis fölvette a be­tegsegélyt, amiről az egylet elnöke is kijelentette, hogy az nem illette meg “leader” urat. Ezt végül elintézte egy kis sörözés el, amit most még el lehet intézni, de kételkedni merek abban, hogy még egy­szer így lehetne elintézni. Mi­nél többen olvassák majd az ön által annyira kifogásolt munkáslapot, annál nehezeb­ben fog majd menni “leader” urnák elkezelni egyleti beteg segélyeket jogosulatlanul. Ön, kedves “leader” úr, ha­ragszik azért, mert sötét pin­céjét kezdik elhagyogatni az áldozatok. Most még sikerült hazug hirdetéseivel megtölte­ni azt a csirkeólat, de nem sokáig viheti tovább így, ha tért hódít a munkássajtó föl­világosító munkája. A kanadai fehér újság au­gusztus 20-iki­ számában meg­jelent förmedvény nem is leplezi azt a machinációt, a­mivel önök, “vezérek”, kizse­belik a magyar munkásokat. Éppen ideje, hogy a körmük­re üssenek. Bizonyos, hogy az Új Előre nem a munkásfar­mereket támadja, akik nehe­zen dolgoznak. A munkás­farmer azonban nem k is ereszt pocakot, mert annak nincs ilyen jó dolga. Akit pellen­gérre állított, az bizony csöp­pet sem “fáradozik” a maga kezével és inkább zsíros pa­rasztgazdának, amolyan ram­ kásnyázó kisurnak tekinthe­tő, akinek illik is és használ is a körmére koppintani. Hi­ábavaló a bujtogatás a mun­kások lapja ellen és hiába vé­dik a Horthy-vérebeket, a magyar munkások Kanadá­ban is ébredezni kezdenek és meg tudják válogatni, hogy kik az ellenségeik és kik a támogatóik. Bízza csak, kedves “lead­er” úr, a lethbridgei magyar munkásokra, hogy milyen la­pot tartanak tisztességesnek és milyet nem. Mi azt jobban tudjuk a magunk érdeke sze­rint megbírálni. Lethbridgei magyar munkás­ mozgalomnak. Annál megnyugtatóbb az a fejlődési folyamat, melynek most vagyunk tanúi itt Wien­­ben. Arról van szó, hogy a júliusi véres események köz­vetlen kihatásaként az ipari munkástömegekben elemi erővel indult meg a mozga­lom: ki az egyházi kötelék­ből, le a csuhásokkal! Amint az első megnyilatkozása a klerikális Seipel-kormány­­nak a vad munkásgyűlölet volt, amint a munkásvért ki­­öntő rendőrség teljes támo­gatást talált a klerikális ka­­tholikus egyházban, amint Seipel a szocdem, gyáva szó­nokoknak is odadörögte, hogy: kíméletről, amnesztiá­ról szó sem lehet a tüntető munkásokkal szemben — ön­magától nőtt ki ez a vallás és csukáselle­nes mozgalom,­­ mely eleddig egyetlen hónap alatt több, mint 20,000 kilé­pést eredményezett “az egye­dül üdvözítő egyházból”. Ma a klerikalizmus Ausz­triában — egyébként csak­úgy, mint Magyarországon is — nem csupán lelki, hanem jelentős politikai hatalom is. A fekete internacionálé, me­lyet Ausztriában az államha­talmat képviselő miniszterei­nek: Seipel prelátus és a hát­térből dolgozó Pfiffl herceg érsek s a pápai nuncius kép­visel, szöröstöl-bőröstöl a nemzetközi kapitalizmus szol­gálatában állanak, s­­'“'.is az az aljas terroreszköz, mit fel nem használnának a feltö­rekvő munkásosztállyal szem­ben. A forradalmi munkás­ságnak azon a ponton kell tá­madnia a csukást, ahol leg­könnyebben sújtható. Ki kell ragadni kezükből a könnyen­­hivő proletár elemeket, meg kell indítani világméretek­ben szerte a proletariátus egyházból kilépő mozgalmát. Csak az a munkásosztály, a­mely már kiragadta magát a lelki butitás, s a vallásos maszlaghintés bűvköréből, képes arra, hogy felszabadít­sa magát az egyéb kizsákmá­nyolásból is. Szakítani kell végre már a szocdemek ha­zug jelszavával: ‘a vallás ma­gánügy’. Helyette ki kell ad­ni a jelszót: Ki a csuhás kar­maiból,­ be a proletár szabad­­gondolkozó szervezetekbe! K. L. --------------— Megint találtak egy aka­dályt a tejpanama ül­dözésében. A. S. Tompkins new yorki főtörvényszéki bíró, aki a tej­panama vádak ügyében a se­lejtező munkát végzi előzetes kihallgatások alakjában, ma váratlanul elnapolta a vizsgá­latot, hogy a törvényt tanul­mányozza. Pecora ügyész sze­rint, a bíró meg akarja állapí­tani, hogy váljon az az egyén, aki veszteget, bűntársnak te­kinthető-e a törvény értelmé­­ben­. Ha igen, akkor tanúság­­tétele nem ér semmit, mert megerősítő tanúra is szükség van. Ilyen körülmények közt — mondja az ügyész — na­gyon kevés vád alá helyezés várható a vizsgálat anyagából. ----------------­ Pártgyű­lés Yorkville­­ben. A Workers Communist Party yorkvillei magyar párttagjai igen fontos gyű­lést tartanak ma csütörtö­kön este pont nyolc órakor a Munkás Otthonban. A york­­ville-i pártfrakció minden tagja jelenjen meg a gyűlé­sen.

Next