Uj Előre, 1927. szeptember (23. évfolyam, 6430-6442., 6643-6644., 5444-5458. szám)
1927-09-22 / 5450. szám
6. Oldal AINDEN HAIAL^AT^AMUNKASOKKAK UJ ELŐRE Entered as second class matter August 2, 1921, at the Post Office of eW York, N. Y., under the Act of March 3rd. i879. City Edition published every day In the year by the Uj Előre Publishing Co.. Ino.. S3 First Street, New York, N. Y. National Edition, Published Daily, Except Sunday. TELEPHONE: ORCHARD 4937—I. LOUIS TOTH, Manager. Subscription rates: One year $6.00; six months $3 00; three months *L75j one month $—.75.—New York City: One year $8.00.—Foreign countrio». One year $12.00; six months $6.00; three months $3.60. SINGLE COPIES. DAILY 3 CENTS, SUNDAY S CENTS. Kiadja az év minden napján az UJ Előre Publishing Co., Inc. 38 Forst . Street, New York, N. Y. Előfizetési árak: Egy évre «6.00 (New Yorkban $8.00); hat hónapra 11 l’ott* három hónapra «1.75; egy hónapra S 8.75. — Külföldre: Egy évre «12.00» hat hónapra. $6.00; három hónapra «3.50. EGYES SZÁMÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP 6 CENT. Minden check, money order, stb., az alábbi névre állítandó ki: “U.T El,ARE”. 3.3 .FIRST STREET. NEW YORK, N. X. “SZABAD VÁLASZTÁSOK” Amerika a “demokrácia” hazája. Itt a nép által megválasztottak kormányoznak. Legalább is ezt mondják azok, akik kormányon vannak. Ezt hiszik a munkások milliói is. Természtes, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Először is a bevándorolt és nem polgár munkások milliói meg vannak fosztva a választási jogtól. Másodszor nincs szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság. A munkások szónokait letartóztatják, börtönbe vetik. A munkásszervezetek részére nem adják bérbe a nagyobb helyiségeket, a munkásoknak nem lehet a rádiót fölhasználni, hogy eszméiket terjeszthessék. Szóval az uralmon lévők megakadályozzák azt, hogy a felvilágosító élőszót eljuttathassuk a munkástömegekhez. A sajtószabadság itt, az Egyesült Államokban abban áll, hogy a munkások vehetnek két centért két kiló mérget, melyet Times-nek, World-nak, Daily Mirror-nak neveznek. A tény az, hogy az összes nagy nyomdaüzemek a kapitalisták kezében vannak, az uralkodó osztály kezében vannak a szétosztó és szállító eszközök. Csak nemrég, a Sacco-Vanzetti-ügy folyamata alatt történt meg, hogy a kapitalista újságkihordó vállalat a szó szoros értelemben szabotálta az Új Előre kihordását, csak azért, hogy a munkások ne tudják meg az igazságot, hogy mi történik a két munkással kapcsolatban. A meglévő kis munkáslapokat is csak addig tűrik, amíg azok nem válnak veszélyessé az uralkodó osztályra, mert ha azzá válnak, akkor széttörik, elnyomják még azt a kicsit is. Ilyen körülmények közt nem beszélhetünk szabad sajtóról. A gyülekezési szabadsági hiányáról minden egyes öntudatos munkás meg van győződve. Lépten-nyomon szétveri a rendőrség, a kapitalisták ezen erőszakszervezete a munkások gyűléseit. Ez az oka annak, hogy a munkások is az uralkodó osztály ideológiájával rendelkeznek. Ez az egyik oka annak, hogy a “szabad választások” lényegében humbugok. Ehhez járulnak még a hallatlan csalások, amikor a kapitalista politikusok milliókat költenek szavazatok szerzésére. Amikor elrabolják a leadott szavazatokat. És ha mindehhez hozzávesszük a tőkés politikusok által fölbérelt alvilági alakok fegyveres garázdálkodásait, fenyegetőzéseit, akkor tiszta kép tárul elénk a mai társadalom “szabad választásairól”. Ilyen választások nem fejezik ki a munkások érdekeit és nekünk azon kell lennünk, hogy olyan rendszert teremtsünk, ahol a munkások a gyárból választják meg küldötteiket a törvényhozó testületekbe. KÉTFÉLE EGYESÜLÉS A hankowi és a nankingi burzsoá kormányok egyesültek. Ötös bizottságot választottak, amely közös vezetője lesz a nacionalisták által elfoglalt összes területeknek. Kivéve azokat a területeket, ahol militarista vezetők függetlenítik magukat a burzsoá kormánytól. És ilyen “kivételek” szép számban lesznek. Az egyesülés egyes imperialista hatalmakban azt a reményt keltheti, hogy most már lesz Jrinának egy olyan kormánya, amellyel paktumot lehet kötni, amelytől koncessziókat lehet vásárolni. Ez igaz is egészen addig, ameddig az új kormány hatalma ki fog terjedni. Ez a hatalom azonban nem lesz szilárd és tartós. Ezt a hatalmat csak a legvéresebb fehér terror fogja fönntartani. Az a tény, hogy a hankowi és naningi kormányok az általuk legyilkolt munkás- és forradalmi paraszttömegek holttestei fölött egyesülnek a munkásosztály és a parasztság érdekei ellen, megpecsételi annak az új kormánynak a sorsát. A hankon-nankingi burzsoá egységével egyidőben egy másik egységesülési folyamatnak is szemtanúi vagyunk Kínában. A városi munkások és a földművesek egyesülnek egy nagy fölfegyverzett osztálytáborban. A most tápászkodó félelmetes osztályerő egyik oldalon Kantont, a másik oldalon Hankowot és a harmadik oldalon Chinkiangot fenyegeti. A burzsoázia tábora nagyjából ma már egységes. De, mert elszakadt a nemzeti forradalom győzelmének biztosítékától, a dolgozók milliós tömegeitől és szembekerült azokkal, elszakadt magától a nemzeti forradalomtól is. Elkerülhetetlenül mindig nyíltabban az imperialisták felé fog sodródni a kínai burzsoázia. Egysége az ellenforradalom egysége lesz. A végső győzelem reményével biztató egység, most forr össze az elnyomott munkások és földműves milliók tömegei között. Ezer új előfizetőt az Uj Előrének, mely leleplezi a népcsalókat, hiénákat Az Uj Előre leplezte le az Amerikafalva, Aranyat vasért, Hűség Liga, “Ingyen Kakaó”, Hadihajó, Pelenka és Hadikölcsönkötvény akciókat. Az Uj Előre leplezte le a Kossuth szobor és Rothermere akciók igazi célját. Az Uj Előre leplezte le a szeretetcsomag csalást. Már a múlt évben figyelmeztette az amerikai magyar munkásokat, hogy ne üljenek fel Marczinkónak. AZ UJ ELŐRE A MUNKÁSSÁG ÉRDEKEIT VÉDI! Ezer új előfizetőt az Uj Előrének! Akik most fizetnek elő, egy évre 6 dollár helyett öt dollárt, félévre 3 dollár helyett 2 dollár 50 centet fizetnek. I. A Munkás Betegsegélyző Szövetséget ért támadás és a pennsylvaniai állami Insurance Departmentnek az a rendelete, hogy a szervezetnek át kell térnie a rátarendszerre, döntő helyzet elé állította, a Betegsegélyző Szövetség több mint 9000 főnyi tagságát. Fontos helyzetet teremtett ez a körülmény a többi független betegsegélyzőre nézve is. És egészen új , döntő stádiumba viszi ez a helyzet a betegsegélyzők egyesítésének kérdését is. Ha eszerint a három szempont szerint próbáljuk megvizsgálni és pontosan részletezni a helyzetet és ezen helyzet által teremtett összes feladatokat ,akkor a következőket állapíthatjuk meg. A Szövetség helyzete és feladatai, tagságának érdekeit tartva szigorúan szem előtt A Munkás Betegsegélyző Szövetség ellen a kapitalista biztosító társaságok által indított támadás az állami hatóságokon keresztül, azt a döntő helyzetet teremtette az Intéző Bizottság megállapítása szerint a Szövetség tagsága számára, hogy eddigi rendszerét, amely kivetéses volt, meg kell változtatnia s helyette be kell vezetnie a rátarendszert. Mit jelent ez, a jelenlegi helyzetben és ki kell azt kerülni, míg csak lehet és a végsőkig harcolni kell az ellen, hogy áttérjenek erre a rendszerre. Ez az első kérdés, amelyre a Szövetség tagságának feleletet kell találnia. Itt sem hely nincsen arra, sem elegendő statisztikai adat, hogy pontosan kimutathassuk, milyen óriási veszteséget és milyen hatalmas új terheket jelent a rátarendszer a Szövetség tagságára nézve. Ezt csak akkor tudnánk kimutatni, ha a Szövetség minden adata rendelkezésünkre állna. Egyet azonban minden statisztika nélkül, meg lehet általánosságban állapítani. Először azt, hogy a rátarendszer szerint összehasonlíthatatlanul több havi járulékot kellene fizetni minden tagnak, mint eddig, így van ez minden más szervezetnél, például a Verhovaynál, amely a rátarendszer alapján áll. A dolgozók mai súlyos és majd egyre súlyosodó helyzetében pedig ezt a sokkal magasabb havi járulékot a Szövetség tagsága aligha bírná fizetni. Másodszor, nemcsak az állandóan fizetendő tagdíjak lesznek sokkal magasabbak, hanem az átszervezésnél a tagoknak, különösen az öreg tagoknak, hatalmas összegeket kell kifizetniük visszamenőleg,— hogy a ráta által megkívánt haláleseti járulékfedezet meglegyen. Láttuk ezt a Verhovaynál, ahol egy-egy tagnak 60—70 dollárt, de nagyon soknak 300 dollárt is kellett visszamenőleg kifizetnie, amikor áttértek a rátarendszerre. Voltak, akik kibírták ezeket az összegeket fizetni, voltak sok ezren, akik nem bírták kifizetni. Ha a mai súlyos munkanélküliség s rossz, kereseti viszonyok közt kellene hasonló összegeket kifizetni, még kevésbé bírnák. Mi lett a következmény Verhovaynál? Az, hogy 5— 6000 öreg tag volt kénytelen kimaradni a szervezetből. Éppen azok, akik egy hosszú életen át a legtöbbet fizették be, a legtöbb áldozatot hozták a szervezet fölépítésére. Ez lenne a következmény a Szövetségnél is. Ha nem is esne ki 5000 vagy 6000 tag, bizonyosan kiesne néhány ezer. (Hiszen a Szövetségben is igen jelentős az idős tagok száma). Ez pedig, eltekintve a néhány ezer eleső tag szomorú tragédiájától, hatalmas megrázkódtatást és válságot idéz elő a Szövetségnél. Súlyos helyzetet teremtene a Szövetségre nézve az új rendszer mostani bevezetése azért is, mert egy részben föl kellene adnia eddigi függetlenségét. Már az első bejelentésben az van, hogy egy állami beállított tisztviselő fogja kiszámítani az új rendszer részleteit és állandóan jelentéseket kell tenni az állami Insurance Departmentnak, jegyzőkönyveiket, jelentéseiket angol nyelven kell vezetni. De később is állandó idegen ellenőrzés alatt maradnának és akkor olyan kifogásokat támaszthatnának ellenük, amikor és amilyent az ellenőrzők éppen akarnának. Ezt elfogadni pedig egy szervezetnek, mely eddig függetlenül intézte a maga ügyeit, amely önálló, tiszta munkástagsággal rendelkező szervezet volt és amelyben a munkás és testvéri szempontok súlyosan irányadók voltak, — egy ilyen szervezetnek ezt elfogadni nem lehet és nem szabad mindaddig, amíg ez kikerülhető. A Szövetség tagsága előtt tehát ebben a helyzetben ezek a kérdések állanak: 1. Abban a helyzetben van az össztagság, hogy fizethessen sokkal magasabb befizetéseket, mint eddig és hogy kibírnák-e fizetni, különösen az öreg tagok, a ráta által megkívánt összegeket visszamenőleg is? 2. Kibírja-e azt a súlyos veszteséget a Szövetséget, hogy néhány ezer tagot elveszítsen? 3. Megteheti-e a Szövetség öreg munkástagságával szemben, hogy elejti őket, hogy akik a szervezetet fölépítették, azok most mindent elveszítsenek? 4. Föl akarja-e áldozni a Szövetség tagsága szervezetének függetlenségét, amíg az kikerülhető, amíg találhatnak más alapot, más kiutat is a válságból. Hogy varr ilyen út, az bizonyos, csak keresni kell, csak nem szabad azonnal elfogadni a jelenlegi helyzetet végsőnek s kikerülhetetlennek, csak nem szabad azt mondani, hogy ez a helyzet, ez a tény, ez ellen nem tehetünk. Lehet tenni, lehet más módot keresni. Erre majd később egy külön cikkben próbálunk felenetet keresni és találni. Most egyelőre maradjunk az előttünk álló három kérdésnél, hogy mit jelent a Szövetségnél előállott helyzet a szervezet tagságára, mit jelent a többi független betegsegélyzőre és mit jelent az egyesítési mozgalomra nézve. Az első kérdésre a fentiekben iparkodtunk választ adni. A következőkben azt nézzük meg, hogy mit jelent a dolog a többi betegsegélyzőre nézve. — , t~» „ gyngj-^—fj?* ■ mi rrwtr"|||mnn| | Megoldható-e a Munkás Betegsegélyző Szöv. válsága? VÁLASZ: MEGOLDHATÓ AZ ÖSSZTAGSÁG JAVÁRA, AZ ÖSSZTAGSÁG EGYÜTTMŰKÖDÉSÉVEL ÉS HALADÉKTALAN CSELEKVÉSÉVEL A válasz által fölvetett három kérdés: 1. ráta, vagy nem ráta, 2. a független betegsegélyzők kérdése, 3. az egyesítés problémája.—Az össztagság elé kell haladéktalanul tárni a helyzetet és cselekedni, míg nem késő. — A biztosító társaságok támadása ellen testvéri egységfrontot kell teremteni. — Haladéktalanul megtenni a lépéseket az egyesítésre az össztagság legjobb érdekeinek alapján UJ ELŐRE Az Amerikai Magyar Segélyes Szövetség 76-ik osztálya a Rottiermere akció ellen A Liga a Horthyizmus Ellen sajtóbizottságától Liga a Horthyizmus Ellen Országos Intéző Bizottságához, New York. Határozati javaslat Mi, az aluljelzett egyesület 1927 szeptember 18-án tartott gyűlésünkön 63 szavazattal a következő határozati javaslatot fogadtuk el: Egyesületünk nevében legélesebben elítéljük Marczinkó plébánost azért, amiért a mi nevünkben, akaratunk és tudtunk nélkül hódoló táviratot küldött az angol lord Rothermerenek. Nem engedhetjük meg azt, hogy Marczinkó vagy akárki más, a magyarságra csak rosszat hozó Rothermere-féle angol ügyekbe mártson bennünket. Amikor Marczinkó nevünkben cselekedett anélkül, hogy erre engedélyt adtunk volna, elvette a jogunkat és megsértett bennünket az egyletünk becsületében és önállóságában. Ezeknek alapján határoztuk el, hogy egyszer és mindenkorra tiltakozunk Marczinkónak ilyen eljárása ellen és az összmagyarság tudtára hozzuk, hogy egyletünk azmint a múltban, úgy a jövőben is képes lesz saját maga kifejezni a véleményét. Testvéri üdvözlettel Amerikai M. Bts. Szövetség 76-ik osztálya, Passaic, N. J. George Schwarz, elnök Frank Szente, titkár Csallanós pofon Sobernek — Bécsi levél — A napokban volt itt a katholikus “dolgozó fiatalság” évi kongresszusa. Ez alkalomból Sober rendőr-atyaúristen felfüggesztette az egyébként érvényes gyűléstilalmat. Az egész országból, de még a szomszédos Bajor- Németországból, Svájcból is idecsődült a “német-katholikus” ifjúság. Volt fáklyásfelvonulás, malacsütés és a csuhások vezetése alatt tízezernyi paraszt és diák kölyök éktelenítette el a máskülönben öntudatos munkásokhoz szokott körúti felvonulás képét. Újra beigazolódott, hogy a csuhás banda, az osztályharc kiélesedett korszakában is milyen hatalmas ideológai erőt képvisel és hogy a klerikalizmussal érdeméhez képest kell foglalkozni a nemzetközi munkás DÜHÖSEK CSAHOLNAK AZ IJ ÜLŐKE ELLEN A KANADAI FEHÉR ÜGYNÖKÖK A “Canadai Magyar Ujság”-ban förmedvényt közöltet a “leader ur” a munkások ellen (Lethbridgei levelező) LETHBRIDGE, Can., szeptember. — Az itteni magyar főfehér, aki nagyon szereti, ha idegen nemzetiségűeket a magyarok “leader”-jének tekintik, förmedvényt tétetett közzé a “Canadai Magyar Magyar Ujság”-ban, amelyben mérgesen kifogásolja azt, hogy az Új Előre, mint a harcos munkásság lapja azt írta a montreali magyar Horthykonzulról, amikor az Lethbridge-en járt, hogy “Báli Mihály” tett látogatást a magyar plézen. Az is rosszul esett neki, hogy az Új Előre “pocakos farmernek” titulálta azt az egyént, aki visszaél a magyar munkások járatlanságával és ingyen kihasználja őket. Az említett förmedvényben utalás van arra, hogy miért nem bojkottálja a tisztességes lethbridgei magyar munkásság a mindent megkritizáló s mindent kifogásoló “bolsi lapot”. A “leader úr” azonban igazságtalan önmagához, amikor vádolja a munkáslapot. Mert az a munkáslap csak részben érintette a “leader” urnák stiklijeit s nem említette azt, amit elkövetett, amikor a Lethbridgei Magyar Egylettől jogtalanul fölvett 25 dollárt. Az ilyen urak természetesen irtóznak a kapa nyelétől és inkább a nagybőgő Aonóját és az autó kormánykerekét forgatják, mert az kevés munkával jár. “Leader” úr le sem tagadhatja, hogy amikor “beteget” jelentett, egészséges, ruganyos léptekkel ment munkáiba — és mégis fölvette a betegsegélyt, amiről az egylet elnöke is kijelentette, hogy az nem illette meg “leader” urat. Ezt végül elintézte egy kis sörözés el, amit most még el lehet intézni, de kételkedni merek abban, hogy még egyszer így lehetne elintézni. Minél többen olvassák majd az ön által annyira kifogásolt munkáslapot, annál nehezebben fog majd menni “leader” urnák elkezelni egyleti beteg segélyeket jogosulatlanul. Ön, kedves “leader” úr, haragszik azért, mert sötét pincéjét kezdik elhagyogatni az áldozatok. Most még sikerült hazug hirdetéseivel megtölteni azt a csirkeólat, de nem sokáig viheti tovább így, ha tért hódít a munkássajtó fölvilágosító munkája. A kanadai fehér újság augusztus 20-iki számában megjelent förmedvény nem is leplezi azt a machinációt, amivel önök, “vezérek”, kizsebelik a magyar munkásokat. Éppen ideje, hogy a körmükre üssenek. Bizonyos, hogy az Új Előre nem a munkásfarmereket támadja, akik nehezen dolgoznak. A munkásfarmer azonban nem k is ereszt pocakot, mert annak nincs ilyen jó dolga. Akit pellengérre állított, az bizony csöppet sem “fáradozik” a maga kezével és inkább zsíros parasztgazdának, amolyan ram kásnyázó kisurnak tekinthető, akinek illik is és használ is a körmére koppintani. Hiábavaló a bujtogatás a munkások lapja ellen és hiába védik a Horthy-vérebeket, a magyar munkások Kanadában is ébredezni kezdenek és meg tudják válogatni, hogy kik az ellenségeik és kik a támogatóik. Bízza csak, kedves “leader” úr, a lethbridgei magyar munkásokra, hogy milyen lapot tartanak tisztességesnek és milyet nem. Mi azt jobban tudjuk a magunk érdeke szerint megbírálni. Lethbridgei magyar munkás mozgalomnak. Annál megnyugtatóbb az a fejlődési folyamat, melynek most vagyunk tanúi itt Wienben. Arról van szó, hogy a júliusi véres események közvetlen kihatásaként az ipari munkástömegekben elemi erővel indult meg a mozgalom: ki az egyházi kötelékből, le a csuhásokkal! Amint az első megnyilatkozása a klerikális Seipel-kormánynak a vad munkásgyűlölet volt, amint a munkásvért kiöntő rendőrség teljes támogatást talált a klerikális katholikus egyházban, amint Seipel a szocdem, gyáva szónokoknak is odadörögte, hogy: kíméletről, amnesztiáról szó sem lehet a tüntető munkásokkal szemben — önmagától nőtt ki ez a vallás és csukásellenes mozgalom, mely eleddig egyetlen hónap alatt több, mint 20,000 kilépést eredményezett “az egyedül üdvözítő egyházból”. Ma a klerikalizmus Ausztriában — egyébként csakúgy, mint Magyarországon is — nem csupán lelki, hanem jelentős politikai hatalom is. A fekete internacionálé, melyet Ausztriában az államhatalmat képviselő minisztereinek: Seipel prelátus és a háttérből dolgozó Pfiffl herceg érsek s a pápai nuncius képvisel, szöröstöl-bőröstöl a nemzetközi kapitalizmus szolgálatában állanak, s'“'.is az az aljas terroreszköz, mit fel nem használnának a feltörekvő munkásosztállyal szemben. A forradalmi munkásságnak azon a ponton kell támadnia a csukást, ahol legkönnyebben sújtható. Ki kell ragadni kezükből a könnyenhivő proletár elemeket, meg kell indítani világméretekben szerte a proletariátus egyházból kilépő mozgalmát. Csak az a munkásosztály, amely már kiragadta magát a lelki butitás, s a vallásos maszlaghintés bűvköréből, képes arra, hogy felszabadítsa magát az egyéb kizsákmányolásból is. Szakítani kell végre már a szocdemek hazug jelszavával: ‘a vallás magánügy’. Helyette ki kell adni a jelszót: Ki a csuhás karmaiból, be a proletár szabadgondolkozó szervezetekbe! K. L. --------------— Megint találtak egy akadályt a tejpanama üldözésében. A. S. Tompkins new yorki főtörvényszéki bíró, aki a tejpanama vádak ügyében a selejtező munkát végzi előzetes kihallgatások alakjában, ma váratlanul elnapolta a vizsgálatot, hogy a törvényt tanulmányozza. Pecora ügyész szerint, a bíró meg akarja állapítani, hogy váljon az az egyén, aki veszteget, bűntársnak tekinthető-e a törvény értelmében. Ha igen, akkor tanúságtétele nem ér semmit, mert megerősítő tanúra is szükség van. Ilyen körülmények közt — mondja az ügyész — nagyon kevés vád alá helyezés várható a vizsgálat anyagából. ---------------- Pártgyűlés Yorkvilleben. A Workers Communist Party yorkvillei magyar párttagjai igen fontos gyűlést tartanak ma csütörtökön este pont nyolc órakor a Munkás Otthonban. A yorkville-i pártfrakció minden tagja jelenjen meg a gyűlésen.