Uj Előre, 1930. június (26. évfolyam, 6424-6453. szám)
1930-06-06 / 6429. szám
6. oldal MINDEN HAWIAAT(ig) A M' "IXÁSOKNAK UJ ELŐRE x * Entered as second class maffrr August. 2 ii»2T. at the Post Office New York, N. Y., under the Act of March 3rd 1879. City Edition published every day In the year by the UJ Előre Publishing Co. 26—28 Union Square. New York, N. Y. National Edition Published Dally Except Sunday. TELEPHONE: STUYVESANT 5543. TELEPHONE: STUYVESANT 6544 Subscription rates. One year $6.00: six months $3.00; three months $1.715 •ne month $—.75 — New Y >rk City; One year $8.00. — Foreign contrle» One year $12.00; six months $6.00; three months $3.50 SINGLE COPIES DAILY 3 CENTS. SUNDAY 5 CENTS. Kiadja az év minden napján az UJ Előre Publishing Co., Inc- 26—2S Union Square, New York, N. Y. Előfizetési árak: egy évre $6.00; New Yorkban $8.00; hat hónapra $3.00; három hónapra $1.75; egy hónapra $1.75. — Külföldre: Egy évre $12.00; hat hónapra $6.00; három hónapra $3.50. EGYES SZÁMÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP 6 CENT. Minden check, money ord*r, stb., az alábbi névre állítandó ki: "tÍJ ELŐRE” 26—28 UNION SQUARE, NEW YORK, N. Y. ELADÓ VAGY KIADÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYA, Kapitalista “demokrácia” oly rohadttá válik, hogy bűze ♦letölti az egész országot éppúgy, mint a vágóhíd illata áthatja Chicagót. Azonban éppúgy, mint a limburger túró: mennél bűzösebb, annál többe kerül. Egy kongresszusi képviselő vagy szenátor évi fizetése 10.000 dollár. Emlékezz erre! Héj, héj, hó.. . ! Nézd csak, mennyit költenek el egyesek, hogy meg legyenek választva! Vagyis, jobban mondva: nézd, mennyit ismernek el ezek a gazemberek, mert halálosan biztos, hogy legalább ötven százalékot lehazudnak. De emlékezz: 10.000 dollár az évi fizetésük! Menjünk csak tovább! Asszonyok és gyermekek edlőször! Mrs. Ruth McCormick a néhány héttel ezelőtt megtartott illinoisi előválasztásokon — saját bevallása szerint — 225.572 dollárt költött! A jelentések megemlítik, hogy valaki, aki azt akarta, hogy Mrs. Ruth McCormick meg legyen választva, 750.000 dollárt adott hozzá. A pasi, aki ellene lépett föl a választáson, Deneen szenátor, azt mondja, hogy csekély 24.495 dollárt költött. Kit választottak meg. . . ? Hát kit... ? Lehetett volna más megválasztani mint Mrs. Ruth McCormick-ot?! Egy másik illinoisi választáson egy Smith nevű úriember, — nem Al, hanem egy másik kapitalista csaló — Frank L. Smith beismerte, hogy 458.782 dollárt költött, amiből Samuel Instill, a nagy villanyerő- és közművek busza — 203.000 dollárt fedezett. Ilyen barátság tényleg — lélekemelő! Newberry szenátor Michiganből 1922-ben $195.000-t költött — így mondta — megválasztására, azonbanoly nagy feneket kerítettek neki, hogy a többi szenátorok “erkölcsi felháborodásuk” kirobbanásában (csak azért, hogy magukat szagtalanítsák) határozati javaslatban rótták meg a “nagy kiadásokért”. De ő csak tacskó volt William S. Ware-hoz képest, aki 1926-ban bevallottan 800,000 dollárt költött Pennsylvaniában. Természetesen versengés is akadt és abban az évben kemény 6,000,000 dollárt adtak ki öszesen a választásokra. Reméljük, hogy nem feledted el az évi $10,000 fizetést. Ez évben a Pennsylvaniai előválasztásokban Kid Grundy öregfia szaladt U. S. szenátornak James J. Davis a Hoover kabinet munkaügyi minisztere és az A. F. of L. “Union-ember” kirakatdisze ellen. Grundy állítja, hogy $338,000-t költött! Davis bevallja, hogy 366,000 bőgőt adott ki. Davist megválasztották és az A. F. of L. fascistái büszkélkednek a Baldwin Locomotive Works open shop gazdáinak támogatásával így készítve elő saját maguk kinevezését kisebb dzsábokra. “Az igazság hatalmas és uralkodni fog, de átkozottul sokba kerül” idézte Bishop Cannon, a déli Methodista Episzkopális egyház feje, amikor 1928-ban bekopogott E. C. Jameson ajtaján $65,300-ért, hogy harcoljon a régi jó Virginiában az Al. Smith-féle “nedves veszedelem” ellen. Az Ur által felkent, úgy látszik, a pénz kétharmad részét — az Ur nagyobb dicsőségére — részvényspekulációra használta fel és néhány szent csalása takargatására sürgönyzött New Yorkba, hogy hamisítsák meg csekkfüzeteit. A püspök természetesen azok között az isteni szellemtől áthatottak között van, kik “fel vannak háborodva” a Szovjetunióban folyó “üldözések” miatt. Az Egyesült Államok kormánya megvásárolható a legmagasabb ígérő által. Azonban ne hidd, hogy valami olcsón. Vicceskedvű liberálisok és anarchisták, aki lekicsinylik a korgreszszus, jól figyeljék most meg, hogyan költik a nagytőkések legnagyobbjai a pénzt mint pelyvát, hogy bejuttassák oda legmegfelelőbb képviselőiket. Az éles versengés a különböző finánctőkés dögkeselyűk között érdemessé teszi. Nem szerelemből csinálják. És az az évi 10,000 dollár csak aprópénznek számít. Mint a fenti Davis-féle választásban úgy a többiekben is az A. F. os L. fascista betyárai dús aratást kapnak, hogy “barátaik” meg legyenek választva, a pénz nagy része a “munkásvezetőkbefolyására” megy, kiket nagyon helyesen ma már “banditavezéreknek” hív a munkásság, mert nagyon jól tudja, hogy a legszorosabb összeköttetést tartják fenn az alvilág banditáival és azzal a hatalmas greftmasinériával, melyet “prohibiciót biztosító hivatalnak” hívnak. A munkások semmit sem várhatnak attól a kormánytól, mely kiárusításra ajánlja fel magát , mint ahogy azt az öszszes tőkés kormányok teszik — és a legmagasabb ajánlónak szeretőjévé válik. Az egész gépezet rothadt. De milliók nem tudják ezt még és igy nem is tudják, hogy mit kell cselekedniük. Ez az egyik oka annak, hogy a kommunisták részt vesznek a választásokban, igyekszenek egyik képviselőjüket beküldeni az ellenség táborába. Mert a kongresszusban egy kommunista magára fogja vonni a tömeg figyelmét. Le fogja tépni a munkások álszenteskedő kirablóiról és elnyomóiról a leplet, bebizonyítva, hogy minden intézkedésük a munkások ellen irányul, fel fogja hívni a munkásokat, hogy szervezzék meg a maguk kormányát az üzemekből, mozgósítsák tömegerőiket és döntsék meg azt az osztályt, mely kirabolja, nyomorgásra ítéli őket a “demokrácia és civilizáció” kűzlő leple alatt. UJ HORE A magyar munkásoknak részt kell venni a Trade Union Unity League építésében Az alapiparokban dolgozó magyar munkásokat be kell vonni a forradalmi ipari szervezetek megalakításába és kiépítésébe, Irta: LUSTIG IMRE. Az acél-, bánya-, autó és egyéb alapiparokban dolgozó magyar munkások tíz és tízezrei érzik legjobban azt a hatalmas méretű és mélyen szántó válságot, melyben az egész világ, de különösen az Egyesült Államok kapitalizmusa van. Ezt a válságot a gyárosok, a bankárok úgy akarják “megoldani”, hogy a válság okozta terheket a munkások vállaira rakják. Ez azt jelenti, hogy az amerikai gyárosok olcsóbb árut akarnak előállítani, a munkások rovására, hogy így képesek legyenek felvenni a versenyt a világpiacon a többi kapitalista országokkal. Céljukat a speed-up fokozásával, új gépek beállításával, a bérek levágásával, a munkaidő meghosszabbításával és munkások életszínvonalának általános letörésével akarják elérni. A buszok ezen munkásellenes támadását elsősorban a szakképzetlen és szervezetlen munkások érzik meg. A magyar munkások nagy része ebbe a munkásrétegbe tartozik. Ezért van az, hogy a munkanélküliséget, a speed up rendszert, a bérlevágásokat oly nagyon érzik a magyar munkások. A válság és az A. F. of L. Általánosan tudott dolog az, hogy az American Federation of Labor reakciós, fascista bürokráciája egy lépést sem tesz a munkások megszervezésére. Sőt a meglevő uniókat is átformálják kompany-uniókká, úgy hogy azok nem a munkások érdekeit védő szervezetek többé, hanem eszközök a kapitalisták kezében a termelés fokozására és a kizsákmányolás elősegítésére. A kapitalizmus ezen válságában az A. F. of L. by’’D-jkráciája teljes egészében le- s csatlakozott a kapitalistákhoz és együtt dolgozik a kapitalista államhatalommal a munkások ellen. Ugyanezt teszik az úgynevezett független szervezetek is, mint az Amalgamated Clothing Workers, vagy az Amalgamated Food Workers Union vezetői is. Nem maradnak ki a munkásellenes egységfrontból a szocialista pártba szervezett szociálfascisták és az A. F. of L. “balszárnyát” képező Musteisták sem, akik balszárnyi jelszavak mögé bujjtátják munkásellenes fascista ténykedéseiket. A helyzet az, hogy egyedül a Kommunista Párt által támogatott Trade Union Unity League az, mely harcos ipari szervezetekbe tömöríti a munkásokat és védi meg a munkások érdekeit. Hogyan kapcsoljuk be a magyar munkásokat a TUUL építésébe? Ha a fentiek megállják a helyüket, akkor minden osztálytudatos munkás legfontosabb kötelességének kell tartsa, a TUUL építését. A magyar munkások számos egyletben és betegsegélyőben vannak egybehozva. A probléma tehát az, hogy utat és módot találjunk arra, miként vonhatnánk be e szervezetekbe tömörült munkásokat a TUUL építésébe. Az első és legfontosabb teendő az, hogy a TUUL kérdését e szervezetek gyűlésein fölvessük. Mégpedig olyan formán, hogy minden egyes munkás megértse azt, hogy a szervezet tagságának érdeke a TUUL építése. Az okok egész tömegét lehet felsorakoztatni ennek bizonyítására. Csak egy párat említünk. 1. A speed up bevezetésével rohamosan emelkedik az üzemi balesetek száma.Egyedül New York államban az elmúlt évben 3,000 halálos és 500,000 sebesülési baleset történt az ipari üzemekben. Ebből a tényből következik, hogy a betegsegélyzők tagjai a speed up fokozásával jobban ki vannak téve a balesetnek és így minden betegsegélyző anyagilag érzi a speed up fokozását. Kétségtelen tehát az, hogy minden betegsegélyző érdeke harcolni a speed up ellen. Ezt teszi a TUUL. Tehát minden beteg segélyző érdeke, hogy tagjai csatlakozzanak a TUIL-hoz. 2. A munkanélküliség állandóan nő a munkaidő meghosszabbítással és az új gépek beállításával. Ebből következik, hogy a betegsegélyzők tagjainak egy része képtelen fizetési kötelezettségeinek eleget tenni és kimarad a szervezetből. Világos, hogy a betegsegélyzők tagjainak érdeke, hogy a munkások fölvegyék a harcot a munkaidő meghosszabbítás ellen, a munkanélküliek állami segélyzése érdekében. A TUUL ezt teszi. Ezért érdeke, hogy minden betgsegélyző tag, tagjává váljon a TUUL-nak. Ez a két példa is teljesen elegendő ahoz, hogy minden egyes józanul gondolkodó betegsegélyző tag belássa a TUUÉ fontos szerepét és azt, hogy ezt a szervezetet fel kell építeni a saját magunk érdeke szempontjából. Minden egylet és betegsegélyző osztály válasszon TUUL szervező bizottságot. Nem elégséges azonban az, hogy csupán agitációt és propagandát folytassunk a Trade Union Unity League felépítése érdekében. Hanem az agitáción és propagandán kívül, azzal egy időben szervezeti lépéseket is tegyünk. Éppen ezért fontos az, hogy minden egyes egylet és betegsegélyző osztály a legközelebbi gyűlésen válasszon egy háromtagú bizottságot, melynek feladata lesz, az osztályba tartozó munkások nevét, címét, foglalkozását, union hovátartozó- és egyéb statisztikai adatot beszerezni. Ezt az anyagot azután be kell szolgáltatni a T. U. U. L. helyi központjához, mely azután beszervezi ezeket a munkásokat a már meglévő ipari uniókba és ipari ligákba. A TUUL lehetőség szerint adjon ki egy röplapot, melyet juttasson el az egyletekhez és betegsegélyzőkhöz. A röplap tárja fel részletesen a megoldandó problémát. A TUUL 50,000 új tag szerzésére indított kampányt, kövessünk el mindent a magyar dolgozók részéről is, hogy a kampány sikerrel végződjön. VÖRÖS NAPLÓ Irja: Leitner Aurel MAGASRANGÚ vendégei voltak a Fehér Háznak a héten. Mr. és Mrs. Fordot vendégül látta Hoover elnök. Ugyanaznap Davis munkaügyi titkárral hosszas beszélgetést folytatott Ford. Nagyon érdekes beszélgetésük volt. ARRÓL FOLYT nagyban a szó, hogy Mr. Fordnak ismét egy kis befektetni való fölöslege van. Rongyos 100 millió dollár az egész, amivel ipari szakiskolát akar felállítani. Aztán meg, hogy nagyon érdekli őt Kína, melyet “autó gondolkozásává” akar tenni, újabb telepeket akar a messze Keleten létesíteni s ezzel “Kina az Egyesült Államok legjobb kuncsaftjává válna.” # * ||( NEM AKARUNK sokat kertelni. Megmondjuk mindjárt mi a véleményünk először a százmilliós szakiskoláról. Egy szóban, öt betűvel: Bluff. Jókedvünk bőkezűségében megtoldjuk még egy szóval: Propaganda. Hoover hatvan napos prosperitási jóslata közröhejjé vált. Szétpukkant a hólyag, levegő lett. Mert a válságot, a véresen komoly válságot, nem lehetett üres jóslatokkal megjavítani. Különben nem, amikor a válság még élesebbé vált, a munkanélküliség nemhogy csökkent, de növekedett. Újabb propaganda “hope”-ra volt tehát szükség. NAGY GOND volt ez Hoovernek, aki a “prosperitás” melléknévvel került az elnöki székbe. Nagy gond. Dehát mire valók a hétvégi halász kirándulások? Legutóbb, amikor Pennsylvania egyik hűs patakja mentén próbált kevés szerencsével pisztrángokat keríteni horgára, fényes ötlete támadt. “Nekem már nem hisznek” — egy morfondírozott halászbölcseséggel —“meg lejáratni sem lesz jó magamat, bluffoljon hát más is. Például Henry Ford.” Legott meghívta a Fehér Házba Henryt. Henry jött és bluffolt. Nem úgy, mint Hoover, hogy ekkor meg ekkor prosperitás lesz újra, csak ne féljetek. Hanem úgy, hogy aszondik. Itt van 100 millió dollár, ipari szakiskolát akarok csinálni. Hát lehet még válságról szó ? No mit akartok még ? Yes. * A MÁSIK kérdés azonban még ennél is sokkal érdekesebb. Henryt nagyon érdekli Kina. Elhisszük neki. “So’s his old man”. Kár hogy ezt nem lehet lefordítani. De körülbelül azt jelenti, hogy a nagybátyját is, már mint Henry Ford nagybátyját, Uncle Samet is nagyon érdekli Kina. Ezért akar sürgősen beavatkozni a kínai helyzetbe. Tudniillik ott most furcsa dolgok történnek. Az imperialista hadurak hatalma összeomlóban van, a munkások és parasztok vörös csillaga pedig felkelőben. Rövid magyarsággal, alakulóban van a kínai Szovjet Köztársaság. Sőt már meg" is alakult. Sőt már meg is tartották az első kongresszusukat, melyen a munkástörvények alkotmányát és a kínai Vörös Hadsereg megszilárdítását tárgyalták meg. ** * EZ PEDIG nagy szálka az amerikai imperializmus szemében, melynek egyik kimagasló megszemélyesítője Henry Tord. A világforradalomnak egy új erődjét jelenti a kínai Szovjet, melytől a világkapitalizmusnak rettegnie kell. Meg kell semmisíteni azt, mielőtt még teljesen a lábára áll. Ez az egyik része US. meleg érdeklődésének Kína iránt. A másik része pedig az, amit Ford megható egyszerűséggel magyaráz meg, amikor azt mondja, hogy Kínát a “legjobb kuncsaftunkká kell megtenni.’’ Vagyis meg kell szerezni Kínát mint piacot. Imperialista nyelven: Rá kell tennünk a kezünket, katonai beavatkozással. — Ezzel aztán kettős problémát oldana meg az amerikai kapitalizmus. Megsemmisítené a kinai “vörös” veszedelmet és egyúttal új profitlehetőségek gazdag tárházát nyitná meg a maga számára. * SZÉP, SZÉP az érdeklődés Mr. Ford. A kinai proletár milliók megtisztelve érzik magukat és reméljük ezzel Mr. Hoover is tisztában van. Azonban a kínai vörös seregek tovább is nyomulnak előre, Hankow előtt állanak, mikor ezeket a sorokat írjuk. Chiang seregei mind nagyobb számban pártolnak át a diadalmas szovjet csapatokhoz és általában az tűnik ki, hogy nem igen foglalkoznak azzal a nemes gondolattal, hogy az Egyesült Államok gyarmatává és piacává váljanak. Sőt ellenkezőleg. Az angol imperializmus alatt is remeg a talaj Indiában. Az egész világon forradalmi mozgalmak hulláma csap végig. A Szovjetunióban befejezéshez közelegaz öt éves terv. A munkanélküli milliókkal súlyosbítva fuldoklók a döglődő kapitalizmus. S ha ehhez hozzáveszszük, hogy a Kommunista Pártok szerte az egész világon készítik elő a proletariátust a maguk kapitalizmusának megdöntésére, lekötve ezzel az imperialista hatalmak kezét, vajmi kevés reménye lehet az Egyesült Államoknak, Mr. Fordnak a kínai kuncsaftok megszerzéséhez. — ——---------------A KOMMUNISTA PÁRT NEW YORK 4-ik SZEKCIÓJA szombat, június 7-én este 8 órai kezdettel a 308 Lenox Ave. alatti helyiségben, tánccal egybekötött Kultur Estélyt rendez. Belépti dij 50 cent. Minden munkás legyen ott. KI AZ IMPERIALISTA MÉSZÁROKKAL ÉS PACIFISTA ÜGYNÖKEIKKEL INDIÁBÓL! Fred Ellis rajza ^ ' -jt . ^55^