Uj Előre, 1930. június (26. évfolyam, 6424-6453. szám)

1930-06-06 / 6429. szám

6. oldal MINDEN HAWIAAT(ig) A M' "IXÁSOKNAK UJ ELŐRE x * Entered as second class maffrr August. 2 ii»2T. at the Post Office New York, N. Y., under the Act of March 3rd 1879. City Edition published every day In the year by the UJ Előre Publishing Co. 26—28 Union Square. New York, N. Y. National Edition Published Dally Except Sunday. TELEPHONE: STUYVESANT 5543. TELEPHONE: STUYVESANT 6544 Subscription rates. One year $6.00: six months $3.00; three months $1.715 •ne month $—.75 — New Y >rk City; One year $8.00. — Foreign contrle» One year $12.00; six months $6.00; three months $3.50 SINGLE COPIES DAILY 3 CENTS. SUNDAY 5 CENTS. Kiadja az év minden napján az UJ Előre Publishing Co., Inc- 26—2S Union Square, New York, N. Y. Előfizetési árak: egy évre $6.00; New Yorkban $8.00; hat hónapra $3.00; három hónapra $1.75; egy hónapra $1.75. — Külföldre: Egy évre $12.00; hat hónapra $6.00; három hónapra $3.50. EGYES SZÁM­ÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP 6 CENT. Minden check, money ord*r, stb., az alábbi névre állítandó ki: "tÍJ ELŐRE” 26—28 UNION SQUARE, NEW YORK, N. Y. ELADÓ VAGY KIADÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYA, Kapitalista “demokrácia” oly rohadttá válik, hogy bűze ♦letölti az egész országot éppúgy, mint a vágóhíd illata áthat­ja Chicagót. Azonban éppúgy, mint a limburger túró: mennél bűzösebb, annál többe kerül. Egy kongresszusi képviselő vagy szenátor évi fizetése 10.000 dollár. Emlékezz erre! Héj, héj, hó.. . ! Nézd csak, mennyit költenek el egyesek, hogy meg legyenek választva! Vagyis, jobban mondva: nézd, mennyit ismernek el ezek a gazemberek, mert halálosan biz­tos, hogy legalább ötven százalékot lehazudnak. De emlékezz: 10.000 dollár az évi fizetésük! Menjünk csak tovább! Asszonyok és gyermekek edlőször! Mrs. Ruth McCormick a néhány héttel ezelőtt megtartott illinoisi előválasztásokon — saját bevallása szerint — 225.572 dollárt költött! A jelentések megemlítik, hogy valaki, aki azt akarta, hogy Mrs. Ruth McCormick meg legyen választva, 750.000 dollárt adott hozzá. A pasi, aki ellene lépett föl a választáson, Deneen szenátor, azt mondja, hogy csekély 24.495 dollárt költött. Kit választottak meg. . . ? Hát kit... ? Lehetett volna más megválasztani mint Mrs. Ruth McCormick-ot?! Egy másik illinoisi választáson egy Smith nevű úriember, — nem Al, hanem egy másik kapitalista csaló — Frank L. Smith beismerte, hogy 458.782 dollárt költött, amiből Samuel Instill, a nagy villanyerő- és közművek busza — 203.000 dollárt fedezett. Ilyen barátság tényleg — lélekemelő! Newberry szenátor Michiganből 1922-ben $195.000-t köl­tött — így mondta — megválasztására, azonban­­oly nagy fene­ket kerítettek neki, hogy a többi szenátorok “erkölcsi felhábo­rodásuk” kirobbanásában (csak azért, hogy magukat szagtala­nítsák) határozati javaslatban rótták meg a “nagy kiadások­ért”. De ő csak tacskó volt William S. Ware-hoz képest, aki 1926-ban bevallottan 800,000 dollárt költött Pennsylvaniában. Természetesen versengés is akadt és abban az évben kemény 6,000,000 dollárt adtak ki öszesen a választásokra. Reméljük, hogy nem feledted el az évi $10,000 fizetést. Ez évben a Pennsylvaniai előválasztásokban Kid Grundy öregfia szaladt U. S. szenátornak James J. Davis a Hoover ka­binet munkaügyi minisztere és az A. F. of L. “Union-ember” kirakatdisze ellen. Grundy állítja, hogy $338,000-t költött! Davis bevallja, hogy 366,000 bőgőt adott ki. Davist megvá­lasztották és az A. F. of L. fascistái büszkélkednek a Baldwin Locomotive Works open shop gazdáinak támogatásával így ké­szítve elő saját maguk kinevezését kisebb dzsábokra. “Az igazság hatalmas és uralkodni fog, de átkozottul sokba kerül” idézte Bishop Cannon, a déli Methodista Episzkopális egyház feje, amikor 1928-ban bekopogott E. C. Jameson ajta­ján $65,300-ért, hogy harcoljon a régi jó Virginiában az Al. Smith-féle “nedves veszedelem” ellen. Az Ur által felkent, úgy látszik, a pénz kétharmad részét — az Ur nagyobb di­csőségére — részvényspekulációra használta fel és néhány szent csalása takargatására sürgönyzött New Yorkba, hogy hamisít­sák meg csekk­füzeteit. A püspök természetesen azok között az isteni szellemtől áthatottak között van, kik “fel vannak há­borodva” a Szovjetunióban folyó “üldözések” miatt. Az Egyesült Államok kormánya megvásárolható a legma­gasabb ígérő által. Azonban ne hidd, hogy valami olcsón. Vic­­ceskedvű liberálisok és anarchisták, aki lekicsinylik a kor­gresz­­szus, jól figyeljék most meg, hogyan költik a nagytőkések leg­nagyobbjai a pénzt mint pelyvát, hogy bejuttassák oda legmeg­felelőbb képviselőiket. Az éles versengés a különböző finánc­­tőkés dögkeselyűk között érdemessé teszi. Nem szerelemből csinálják. És az az évi 10,000 dollár csak aprópénznek számít. Mint a fenti Davis-féle választásban úgy a többiekben is az A. F. os L. fascista betyárai dús aratást kapnak, hogy “ba­rátaik” meg legyenek választva, a pénz nagy része a “munkás­vezetők­­befolyására” megy, kiket nagyon helyesen ma már “banditavezéreknek” hív a munkásság, mert nagyon jól tudja, hogy a legszorosabb összeköttetést tartják fenn az alvilág ban­ditáival és azzal a hatalmas greftmasinériával, melyet “prohi­­biciót biztosító hivatalnak” hívnak. A munkások semmit sem várhatnak attól a kormánytól, mely kiárusításra ajánlja fel magát ,­ mint ahogy azt az ösz­­szes tőkés kormányok teszik — és a legmagasabb ajánlónak szeretőjévé válik. Az egész gépezet rothadt. De milliók nem tudják ezt még és igy nem is tudják, hogy mit kell cseleked­niük. Ez az egyik oka annak, hogy a kommunisták részt v­esz­nek a választásokban, igyekszenek egyik képviselőjüket bekül­deni az ellenség táborába. Mert a kongresszusban egy kommu­nista magára fogja vonni a tömeg figyelmét. Le fogja tépni a munkások álszenteskedő kirablóiról és elnyomóiról a leplet, bebizonyítva, hogy minden intézkedésük a munkások ellen irá­nyul, fel fogja hívni a munkásokat, hogy szervezzék meg a ma­guk kormányát az üzemekből, mozgósítsák tömegerőiket és döntsék meg azt az osztályt, mely kirabolja, nyomorgásra ítéli őket a “demokrácia és civilizáció” kűzlő leple alatt. UJ HORE A magyar munkásoknak részt kell venni a Trade Union Unity League építésében Az alapiparokban dolgozó magyar munkások­at be kell vonni a forradalmi ipari szervezetek megalakításába és kiépítésébe, Irta: LUSTIG IMRE. Az acél-, bánya-, autó és egyéb alapiparokban dolgozó magyar munkások tíz és tíz­ezrei érzik legjobban azt a hatalmas méretű és mélyen szántó válságot, melyben az egész világ, de különösen az Egyesült Államok kapitaliz­musa van. Ezt a válságot a gyárosok, a bankárok úgy akarják “megoldani”, hogy a válság okozta terheket a munkások vállaira rakják. Ez azt jelen­ti, hogy az amerikai gyáro­sok olcsóbb árut akarnak elő­állítani, a munkások rovásá­ra, hogy így képesek legye­nek felvenni a versenyt a vi­­­­lágpiacon a többi kapitalista­­ országokkal. Céljukat a­­ speed-up fokozásával, új gé­pek beállításával, a bérek le­vágásával, a munkaidő meg­hosszabbításával és munká­sok életszínvonalának általá­nos letörésével akarják elér­ni. A buszok ezen munkáselle­nes támadását első­sorban a szakképzetlen és szervezet­len munkások érzik meg. A magyar munkások nagy ré­sze ebbe a munkásrétegbe tartozik. Ezért van az, hogy a munkanélküliséget, a speed up rendszert, a bérle­vágáso­kat oly nagyon érzik a ma­gyar munkások. A válság és az A. F. of L. Általánosan tudott dolog az, hogy az American Federa­tion of Labor reakciós, fascis­ta bürokráciája egy lépést sem tesz a munkások meg­szervezésére. Sőt a meglevő uniókat is átformálják kom­­pany-uniókká, úgy hogy azok nem a munkások érdekeit vé­dő szervezetek többé, hanem eszközök a kapitalisták ke­zében a termelés fokozására és a kizsákmányolás elősegí­tésére.­­ A kapitalizmus ezen válsá­gában az A. F. of L. by’­’D-­jkráciája teljes egészében le- s csatlakozott a kapitalisták­hoz és együtt dolgozik a ka­pitalista államhatalommal a munkások ellen. Ugyanezt teszik az úgyne­vezett független szervezetek is, mint az Amalgamated Clothing Workers, vagy az Amalgamated Food Workers Union vezetői is. Nem maradnak ki a mun­kásellenes egységfrontból a szocialista pártba szervezett szociálfascisták és az A. F. of L. “balszárnyát” képező Muste­isták sem, akik bal­szárnyi jelszavak mögé buj­­j­tátják munkásellenes fascis­ta ténykedéseiket. A helyzet az, hogy egyedül a Kommunista Párt által tá­mogatott Trade Union Unity League az, mely harcos ipa­ri szervezetekbe tömöríti a munkásokat és védi meg a munkások érdekeit. Hogyan kapcsoljuk be a ma­gyar munkásokat a TUUL építésébe? Ha a fentiek megállják a helyüket, akkor minden osz­tálytudatos munkás legfon­tosabb kötelességének kell tartsa, a TUUL építését. A magyar munkások szá­mos egyletben és betegsegély­­őben vannak egybehozva. A probléma tehát az, hogy utat és módot találjunk arra, mi­ként vonhatnánk be e szer­vezetekbe tömörült munkáso­kat a TUUL építésébe. Az első és legfontosabb teendő az, hogy a TUUL kér­dését e szervezetek gyűlésein fölvessük. Még­pedig olyan formán, hogy minden egyes munkás megértse azt, hogy a szervezet tagságának ér­deke a TUUL építése. Az okok egész tömegét lehet fel­sorakoztatni ennek bizonyí­tására. Csak egy párat em­lítünk. 1. A speed up bevezetésé­­­­vel rohamosan emelkedik­­ az üzemi balesetek száma.­­Egyedül New York államban­­ az elmúlt évben 3,000 halá­los és 500,000 sebesülési bal­­­eset történt az ipari üzemek­­­­ben. Ebből a tényből követke­zik, hogy a betegsegélyzők­­ tag­jai a speed up fokozásá­­­­val jobban ki vannak téve a­­ balesetnek és így minden be­­tegsegélyző anyagilag érzi a speed up fokozását. Kétség­telen tehát az, hogy minden betegsegélyző érdeke harcol­ni a speed up ellen. Ezt teszi a TUUL. Tehát minden beteg segélyző érdeke, hogy tagjai csatlakozzanak a TUI­L-hoz. 2. A munkanélküliség ál­landóan nő a munkaidő meg­hosszabbítással és az új gé­pek beállításával. Ebből következik, hogy a betegsegélyzők tagjainak egy része képtelen fizetési köte­lezettségeinek eleget tenni és kimarad a szervezetből. Vilá­gos, hogy a betegsegélyzők tag­jainak érdeke, hogy a munká­sok fölvegyék a harcot a mun­kaidő meghosszabbítás ellen, a munkanélküliek állami segély­zése érdekében. A TUUL ezt teszi. Ezért érdeke, hogy min­­­­den betgsegélyző tag, tagjává­ váljon a TUUL-nak. Ez a két példa is teljesen ele­gendő ahoz, hogy minden egyes józanul gondolkodó betegse­­gélyző tag belássa a TUUÉ fontos szerepét és azt, hogy ezt a szervezetet fel kell építeni a saját magunk érdeke szem­pont­jából. Minden egylet és betegsegélyző osztály válasszon TUUL szer­vező bizottságot. Nem elégséges azonban az, hogy csupán agitációt és pro­pagandát folytassunk a Trade Union Unity League felépítése érdekében. Hanem az agitáción és propagandán kívül, azzal egy időben szervezeti lépéseket is tegyünk. Éppen ezért fontos az, hogy minden egyes egylet és beteg­­segélyző osztály a legközelebbi gyűlésen válasszon egy három­tagú bizottságot, melynek fel­adata lesz, az osztályba tarto­zó munkások nevét, címét, fog­lalkozását, union hovátartozó- és egyéb statisztikai adatot be­szerezni. Ezt az anyagot az­után be kell szolgáltatni a T. U. U. L. helyi központjához, mely azután beszervezi ezeket a munkásokat a már meglévő ipari uniókba és ipari ligákba. A TUUL lehetőség szerint adjon ki egy röplapot, melyet juttasson el az egyletekhez és betegsegélyzőkhöz. A röplap tárja fel részletesen a megol­dandó problémát. A TUUL 50,000 új tag szer­zésére indított kampányt, kö­vessünk el mindent a magyar dolgozók részéről is, hogy a kampány sikerrel végződjön. VÖRÖS NAPLÓ Irja: Leitner Aurel MAGASRANGÚ vendégei vol­tak a Fehér Háznak a héten. Mr. és Mrs. Fordot vendégül látta Hoover elnök. Ugyanaz­nap Davis munkaügyi titkárral hosszas beszélgetést folytatott Ford. Nagyon érdekes beszél­getésük volt. ARRÓL FOLYT nagyban a szó, hogy Mr. Fordnak ismét egy kis befektetni való fölöslege van. Rongyos 100 millió dollár az egész, amivel ipari szakisko­lát akar felállítani. Aztán meg, ho­gy nagyon érdekli őt Kína, melyet­­ “autó­ gondolkozásává” akar tenni, újabb telepeket akar a messze Keleten létesíte­ni s ezzel “Kina az Egyesült Államok legjobb kuncsaftjává válna.” # * ||( NEM AKARUNK sokat kertel­ni. Megmondjuk mindjárt mi a véleményünk először a száz­milliós szakiskoláról. Egy szó­ban, öt betűvel: Bluff. Jóked­vünk bőkezűségében megtold­­juk még egy szóval: Propagan­da. Hoover h­atvan napos prospe­­ritási jóslata közröhejjé vált. Szétpukkant a hólyag, levegő lett. Mert a válságot, a véresen komoly válságot, nem lehetett üres jóslatokkal megjavítani. Különben nem, amikor a válság még élesebbé vált, a munkanél­küliség nemhogy csökkent, de növekedett. Újabb propaganda “hope”-ra volt tehát szükség. NAGY GOND volt ez Hoover­nek, aki a “prosperitás” mel­léknévvel került az elnöki szék­be. Nagy gond. Dehát mire va­lók a hétvégi halász kirándulá­sok? Legutóbb, amikor Penn­sylvania egyik hűs patakja mentén próbált kevés szeren­csével pisztrángokat keríteni horgára, fényes ötlete támadt. “Nekem már nem hisznek” — egy morfondírozott halász­bölcseséggel —“meg lejáratni sem lesz jó magamat, bluffol­­­jon hát más is. Például Henry Ford.” Legott meghívta a Fe­hér Házba Henryt. Henry jött és bluffolt. Nem úgy, mint Hoover, hogy ekkor meg ekkor prosperitás lesz újra, csak ne féljetek. Hanem úgy, hogy aszondik. Itt van 100 millió dollár, ipari szakiskolát akarok csinálni. Hát lehet még válság­ról szó ? No mit akartok még ? Yes. * A MÁSIK kérdés azonban még ennél is sokkal érdekesebb. Henryt nagyon érdekli Kina. Elhisszük neki. “So’s his old man”. Kár hogy ezt nem le­het lefordítani. De körülbelül azt jelenti, hogy a nagybátyját is, már mint Henry Ford nagy­bátyját, Uncle Samet is nagyon érdekli Kina. Ezért akar sürgő­sen beavatkozni a kínai helyzet­be. Tudniillik ott most furcsa dolgok történnek. Az imperialis­ta hadurak hatalma összeomló­ban van, a munkások és pa­rasztok vörös csillaga pedig fel­kelőben. Rövid magyarsággal, alakulóban van a kínai Szovjet Köztársaság. Sőt már meg" is alakult. Sőt már meg is tartot­ták az első kongresszusukat, melyen a munkástörvények al­kotmányát és a kínai Vörös Hadsereg megszilárdítását tár­gyalták meg. ** * EZ PEDIG nagy szálka az ame­rikai imperializmus szemé­ben, melynek egyik kimagasló megszemélyesítője Henry Tord. A világforradalomnak egy új erődjét jelenti a kínai Szovjet, melytől a világkapitalizmusnak rettegnie kell. Meg kell semmi­síteni azt, mielőtt még teljesen a lábára áll. Ez az egyik része US. meleg érdeklődésének Kína i­ránt. A másik része pedig az, amit Ford megható egyszerűséggel magyaráz meg, amikor azt mondja, hogy Kínát a “legjobb kuncsaftunkká kell megtenni.’’ Vagyis meg kell szerezni Kínát mint piacot. Imperialista nyel­ven: Rá kell tennünk a kezün­ket, katonai beavatkozással. — Ezzel aztán kettős problémát oldana meg az amerikai kapita­lizmus. Megsemmisítené a ki­nai “vörös” veszedelmet és egy­úttal új profitlehetőségek gaz­dag tárházát nyitná meg a ma­ga számára. * SZÉP, SZÉP az érdeklődés Mr. Ford. A kinai proletár milliók megtisztelve érzik magukat és reméljük ezzel Mr. Hoover is tisztában van. Azonban a kínai vörös sere­gek tovább is nyomulnak elő­re, Hankow előtt állanak, mikor ezeket a sorokat írjuk. Chiang seregei mind nagyobb számban pártolnak át a dia­dalmas szovjet csapatokhoz és általában az tűnik­­ ki, hogy nem igen foglalkoznak azzal a nemes gondolattal, hogy az Egyesült Államok gyarmatává és piacává vál­janak. Sőt ellenkezőleg. Az angol imperializmus alatt is remeg a talaj Indiá­ban. Az egész világon forra­dalmi mozgalmak hulláma csap végig. A Szovjet­unió­ban befejezéshez közeleg­­az öt éves terv. A munkanélkü­li milliókkal súlyosbítva ful­doklók a döglődő kapitaliz­mus. S ha ehhez hozzávesz­­szük, hogy a Kommunista Pártok szerte az egész vilá­gon készítik elő a proletariá­­tust a maguk kapitalizmusá­nak megdöntésére, lekötve ezzel az imperialista hatal­mak kezét, vajmi kevés re­ménye lehet az Egyesült Ál­lamoknak, Mr. Fordnak a kínai kuncsaftok megszerzé­séhez. — ——---------------­A KOMMUNISTA PÁRT NEW YORK 4-ik SZEKCIÓJA szombat, június 7-én este 8 órai kezdettel a 308 Lenox Ave. alatti helyiségben, tánc­cal egybekötött Kultur Es­télyt rendez. Belépti dij 50 cent. Minden munkás legyen ott. KI AZ IMPERIALISTA MÉSZÁR­OKKAL ÉS PACIFISTA ÜGY­NÖKEIKKEL INDIÁBÓL! Fred Ellis rajza ^ ' -jt . ^55^

Next