Uj Előre, 1930. június (26. évfolyam, 6424-6453. szám)

1930-06-06 / 6429. szám

' , r.iaal A BAJKAL TO Irta: K. L. Amikor vonatunk a Petrovsky Savod körül elterülő szubtrópusi erdőségeken keresztülhaladt Verdino Udinsk felé, a többnapos mandzsúriai utazás után a sziklák helyett az éltető víz jeleit láttuk ismét, összepréselt embertömeg a kocsikban, visszavándorlók, kik a polgárháború nehéz éveit a Keleten töltötték, oroszok, zsidók, tunguzok, kalmükök, tatárok, egyszerre élővé váltak. “Bajkál” és “Dalaj Nor”– hangzott zavaros összevisszaságban a kocsi bábeli zűrzavarában! A tatárok “szent tengere,” a “mongolok gazdag tava” befolyásának bűvkörébe vonta vonatunk lakóit. Középszibéria a Bajkáltóban csúcsosodik ki, amely évezredeken keresztül elválasztotta a Keletet a Nyugattól és bár a kolonistákat a messzi észak felé kényszerítette, mégis, vulkanikus gödrei utat képeztek a mongol délnek észak felé, melyen keresztül laklások és háborúk, tea és cunum keresztülhaladtak. A Bajkál Szibéria szive! Le- Is 'ga és Angara fütőerei! Selengához Mongólia kereskedelmi ütőeréhez közel, hol a vonat egy gyönyörű hídon keresztül halad a másik part felé, fekszik a Divisionaja katonai gyakorlótér, a világháborúban Oroszország leghatalmasabb fogolytelepe — Beresovka, tízezrek szökésének helye! Most széteső, rothadó csűrök a távoli idegen világban úgy alszanak, mintha csodálkoznának, hogy annyi lárma és borzalmasság után, hogyan kerülhetett megint uralomra a csend. Itt volt 1918 június 14-én — egyébként ugyanaznap, midőn Jekaterinburgban “veszélytelenné tették” a csehek és a fehérek támadása következtében az atyuskát — Beresowka közelében, a világtörténelem színhelye. A csehek és fehérek elfoglalták Irkutskot, a vörös seregek erősségét és a legerősebb természeti ütközőpont, a Bajkáltó felé vonultak. A vörös seregek keleten Tschitánál, Semjanov kozák seregeitől fenyegetve, Karandschwille parancsnoksága alatt, élet-halálharcot folytattak. A fogolytáborok képezték a hadsereg utánpótlását. A cári kényszer helyébe barátságot hoztak és ennek volt köszönhető, hogy több ezren (egy részük magyar) fegyvert fogtak s Tschita felé siettek s a többiek, kik megtagadták a vörös seregek támogatását, dej de hamar belátták, hogy életük legkitűnőbb alkalmát szalasztották el saját sorsuk kialakítására, mikor tétlenül nézték a vörösek hősies küzdelmét. A mongol tenger Mysowajánál, hol a vasút a tengert eléri, a kilátás elragadó. A tenger, a sötét zöld, tiszta, erőszakos mongol tenger, felejthetetlen és titokteljes, mely tekintetet és gondolkozást magához vonz. 600 verszt hosszúságban csapkodnak hullámai, szélessége 30—50 verszt. Élesvonalú hegycsúcsok veszik körül mindenfelől és hullámai szüntelen csapkodják a sziklákat. Kielben lekuporodtak ázsiai útitársaink és megnedvesítették homlokukat és mellüket a szent vízzel. Mialatt a mozdony vizet és szenet ebédelt, az egész utazóközönség tátott szájjal bámulta a tenger habzó hullámait, az égen imbolygó, keleti széltől hajtott bárányfelhőket. Asszonyok belemártották a vízbe gyerekeiket, míg saját maguk a kisujjukat sem merték volna beledugni, nem beszélve arról, hogy semmi pénzért ruhájukat ki nem mosták volna. Szent — ez már igaz — azonban áldozatokat nem szabad követelni tőlük még ebben az esetben sem. Olyan nagy, szent, tiszta víz ez, hogy nem szabad bepiszkítani — mondták. A vasút A bajkálkörnyéki vasútvonal, a szibériai vonalrészlet utolsó stációja, 312 werszt hosszú, körülbelül annyi, mint a Bécs— Salzburg közötti távolság. Jóval felkészülése előtt keletre és nyugatra tőle üzemben állt a vonal , és a Bajkál világválasztóként szolgált. Nyáron a bajkálállomásról kompokon keresztül szállították az 50 versenyi útvonalon a kocsikat, télen pedig síneken, melyet a több mint egy méter vastagságú jégre erősítettek és lovakat használtak vontatásul. Mindenesetre kalandos, de annál költségesebb módja a teherszállításnak! A japánok a távolkeletért folyó harcban számítottak ezzel a vasútvonalhiánnyal ! Mielőtt elkészült, meg kellett volna nyerniük a háborút! Az 1904-1905-ös háború alatt az oroszok emberfeletti erőfeszítéseket tettek, hogy a 260 versztnyi vonalat befejezzék — de csak 1906-ban, a háború elvesztése után tudták befejezni. Akkoriban a Bajkál egy gyilkos akadály volt a sebesültvonatok számára, melyek nem tudtak tovább haladni nyugat felé, mialatt nyugatról a forgalmat eltorlaszolták az ember- és lőszerutánpótlást szállító kocsik. Elmondhatatlan borzalmak játszódtak le a Bajkál vidékén abban az időben és Bajkál nevének csengése rettenetes emlékeket idéz fel számtalan oroszban. Azonban a távolkeleti háború eredménye, hogy a bajkálkörnyéki összekötő vonal teljesen kiépült. Hatalmas munka volt, 28 alagút, összesen körülbelül 11 verszt hosszú, 40 töltés lavinák ellen, sziklarobbantás, vizesésáthidalás és levezető csatornák védik a forgalmat. Hatalmas eredmény ez az ember elhagyott rengetegben! Azonban a sziklás ösvények mellett korhadt fakeresztek hevernek, melyek mutatják, hogy a vasutat embervérrel építették... A vágány 260 versztnyi távolságban a sötétzöld víz mellett húzódik, míg a másik oldalon 1600 méter magasságú sziklák emelkednek az ég felé. Saskeselyűk, gémek és sirályok keringenek rajokban a víz fölött, melyet beburkol a selyemkék ázsiai ég. A számtalan völgyben és domboldalon kis házak vannak elszórva, melyben halászok és mások laknak, kiket a vasútépítés szórt ide. Vad patakok töretlen erővel sietnek a mélység felé. Valamikor (és a szovjetek már hozzá is fogtak) ez lesz főkincse, hajtóereje nemcsak a vasútnak, hanem a kiépülő iparnak és mezőgazdaságnak. Ma még kihasználatlanul hevernek ép úgy, mint a tó vize, melyet csak nagy ritkán hasít keresztül egy hajó. Kultuk Misowaya és Bajkál között egy romantikusan szép völgyben fekszik Kultuk fürdőhely ásványforrásaival, amilyen számtalan van a vulkanikus vidéken — természetesen kihasználatlanul. Itt a vasút a tengermellékről felkanyarodik a hegyek közé Irkutsk felé. Eredeti tervek szerint a barátságtalan tengerpartról a vonatvágánynak Angara felé kellett volna kanyarodni. Ma Kuluk a legfontosabb ipari központ a Bajkálvidéken. 1918 júliusában véres harcok folytak itt a vörösek és csehek között. 300 berowskai hadifogoly kínai és lett segítségével elsáncolták magukat az erdőkben, hegyekben és megakadályozták a fehérek előnyomulását Irkutsk felé. A csehek egyidőben támadtak a tengermelléki vasútvonal és a hegyek felől. Megkerülték a hadállásokat és rávetették magukat a vörösőrökre. Kuktuk mögött nem volt többé megállás. Aki a csehek kezébe került, kíméletlenül elpusztult, vagy kivégzés, vagy a tóba fullasztás által. Az “Internacionalisták” egy kis csoportját elfogták, át- kísérték a beresovkai “rózsakertbe” és ott pusztították el őket. Azok azonban, kik a Sajan hegylánc erdeibe befészkelték magukat, átvándoroltak onnan Mongólia rengetegeibe, később a hegységek benszülötteivel, a burjátokkal, a vadászokkal, a halászokkal, a csapdaállítókkal, aranymosókkal együtt megalakították a partizáncsapatok láncát, a Vörös Hadsereg partizáncsapatait, kik a legkíméletlenebb, késhegyre menő harcot folytatták a fehérek véres uralma ellen. Szibéria szive Kuluk és Listwinitschnoje közötti útszakasz az egész bajkálvonal legszebb része. A vasútépítés előtt nem létezett itt út. A hegyek sziklái gát nélkül dőltek a tengerbe ,s a hullámok a keleti széltől hajtva, veszetten marták a sziklák oldalait. Minden ablak és ajtó teli volt emberfejekkel. Az ázsiaiak érezték itt országuk szívének zavartalan dobogását. Amit mi “világnak” nevezünk, az itt összezsugorodott egy-egy keskeny vasútvonallá. Expresszvonatok mint őrült motolok robognak a messzeségbe. Honnan jönnek? A személykocsik utasai kiáltoznak és örülnek — de nem kérdezik, ki honnan jön, vagy hova megy. Úgy érzik, mintha egyedül volnának a világban és minden falujuk a világ közepe nekik! Mellettük rohantak el véres események. Dzsingisz kán, a kozákok, a világháború, a csehek, vörös seregek, fehérek, Semjonov, Ungern, Starnberg — mind halvány, fakó nevek, kiket e távoli országrész lakói nem is ismertek talán, vagy ha igen, úgy rég elmosódott emlékezetükben. Csak a szovjet kolonizátorok hoznak más ütemet Szibéria szivének dobogásába. Az alvó óriás megcsontosodott, megkövesedett szíve más tempóba kezd... Néhány méterrel a Bajkálállomás felett egy kilátás-terrasz trónol, így kell mondani: trónol! Mert ilyen távolra nem lehet látni a világ más részén. A tenger hatalmas parkettája, hullámzó vízfelület, éles, keményvágású sziklacsúcsok a nyár minden színébe öltözve és lent a tenger rejtélyes zöldje. E helyről egy ízben télen is belemeredtem a vékony, hideg, tiszta levegőbe. Végeláthatatlan sorban meredtek a havas hegycsúcsok a levegőbe, mint a cukorsüvegek! Szánkók repültek a tó jegén és nyugalmas karavánok baktattak jeges útjukon. Amikor a csehek és fehérek vereségük után kelet felé menekültek 1919—20 telén, a fehér hadsereg utolsó szórványai, Angara Mint hatalmas zuhatag, ömlik az Angara a Bajkállóba. Éles foga hosszú évszázadok alatt mélyen belevájta magát a kékes gránitkőbe. Egyedüli folyója a hatalmas medencének, de több száz folyó, köztük a Selenga és Obere vizét hozza magával 1500 méter széles és 20 méter mély. Ily (1300 méternyi) víztömeg megfelel tengermélynek. A víz aránylag meleg.A tenger néhány ezer verszt hosszú vulkanikus üregben fekszik. Feltételezik, hogy több meleg forrás táplálja belülről is. Az Angara két és fél hónappal kevesebb ideig van jéggel takarva, mint a többi, hozzá hasonló folyamok. A vasút világos, barátságos vidéken vezet keresztül s ázsiai útitársaink lassanként kiszállingóznak. A hegyfalak homálya és a szélesen terpeszkedő szent víz melletti utazás után újból fellélegzenek az Angaravölgyben. A hegyek békés, pázsitos lapállyá alacsonyodtak. 70 versztnyire a tengertől, az Irkutsk folyó mellett, fekszik Szibéria leggyönyörűbb városa. Sugárzó megjelenése méltó befejezése a Bajkál-vidéki utazásnak. Templomtornyok és gyárak tükröződnek vissza a folyó kristálytiszta vizében. Itt futnak össze egy egész kontinens utai. Erős ütemű az élet e nagy városban. Itt végződött be a nagy dráma, mely “cári kormányzat Szibériában” címet viselte. Tscheremovében, a szénbányák mellett fogták el a csehek Koltschak tengernagyot és egy vaggon arannyal együtt átszolgáltatták a Vörös Hadseregnek szabad elvonulás fejében. Kétségkívül, habár a “legmagasabb kormányzónak” életében számtalan meglepetése volt — mégsem számított a csehek e kedveskedésére. Mindenesetre a vörösek február 7-én Turmahofban a fal mellé állították Koltschakot... Évezredek nem változtattak Ázsia életmódján. De mióta a polgárháború elmúlt, vasutak, hidak, mezőgazdasági épületek mindenütt. A régi ázsiai csend feltűnt. Épül a Kommunista Szibéria! A. TARASZOV: CSOKOLÁDÉ adni egy rúd csokoládét? Abból a csokoládéból, amit olyan gyakran szokott neki adni és amit ő oly boldogan szopogatott sétájuk közben... Kinézett a bunda alól. Uram Istenem, hiszen ez nem Eduárd! Ez más, egészen más ember, egy nagy arcú, simára borotvált ember. Jelen ijedten nézte az idegen férfit, aki durva kezekkel húzta le térdéről a takarót és kegyetlen, ellenséges mosollyal ébresztgette. Ó igen, ez az a lett katona, aki őket letartóztatta. Az a szigorú, nagy, erős ember. — Jelena Valentinovna! Jelena Valentinovna! Galambocskám... Ne ijedjen meg, ne féljen, magáért jöttek. Ez a hang, Gitanov dagadt, édeskés hangja volt. De nemcsak a hang, hanem az "egész zsíros, sima, édeskés ember ott állott mellette és rángatta rajta a bundát. Már időt talált arra is, hogy simára fésülje a haját, csak a gallér és a nyakkendő hiányzott a nyakáról, miután ez a kettő hanyagul oda volt vetve az ablakpárkányra. Távolabb Kovalenszky állott sápadt alccal, remegő ajakkal és mellette a színtelen, nyugodt arcú Finikov: ő az egyetlen közömbös közöttük, akit nem hoz ki sodrából ez a mozgolódás és a hangoknak ez az összevisszasága.... De mindezt csak egy pillanatig látja, készülődnie kell. A nagy barna ember sürgetve áll mellette, egészen a pad mellett és a háta mögött pedig, mintha csak az árnyéka volna, egy szuronyos vörös katona állott. A. TARASZOV: CSOKOLÁDÉ Jelena magához térve, hirtelen fölugrott és idegesenvetette vállára bundáját és menni készült. — Hozzon magával mindent — szólt rá szárazon a nagy barna ember, ami közben a lócára mutatott. — Hogy-hogy mindent? Hát én többet ide nem jövök vissza? — kérdezte Jelena ijedten és a szivét valami fagyos, hideg érzés szorította össze, kiállhatatlan erővel reszkető kezekkel vetette fejére selyemsálját, majd fölvette az összegyűrt muffot és idegesen dugta bele lábát a pad alatt levő kalocsnikba és anélkül, hogy valakitől elbúcsúzhatott volna — legyen aminek lenni kell ideges, ugráló lépésekkel követte a nagy, barna embert a folyosóra. Nyomukban haladt nehéz csizmakopogással a szuronyos vörös katona. Társainak csupán tanácstalan, bizonytalan tekintete kisérte Jelenát a folyosóra. — Legyen, aminek lenni kell, csak hamar, hamar — és ettől a gondolattól valahogy melege lett, arca piros lázban égett. Ahogy a folyosó végére értek, egy lépcsőn haladtak lefelé, majd megint egy hosszú folyosón végig egy újabb lépcsőre jutottak ki... Ott egy emelettel följebb menve, újabb folyosóra értek. Két ajtó mellett elhaladva, a harmadiknál hirtelen megállott a nagy, barna ember. — Maga itt fog várni, elvtárs — szólt oda a vörös katonának és kinyitotta az ajtót Jelena előtt. A szoba bordó tapétával bevont tágas szobr — 7 — — 6 — Ú J ELŐ RI: Ramsay MacDonald: “Hiszen én pacifista vagyok“ Üdvös újjászervezés Irta: FALUDI IVÁN Megvan. Végre megkaptuk. Aki nem hiszi, olvassa el az Estet. Szerényen, de hangsúlyos örömmel jelenti minden pesti lapok dísze, hogy: “a csendőrség igen üdvös újjászervezés előtt áll.” Erre vártunk évtizedekig. Erre a szervezésre. Mert hogy a csendőr — a kakastollas rend éber és rettenthetetlen őre — mindig csak a Sobri Jóska idejebeli köntösében kísértse meg az országutak csavargóit, a nagybirtok sztrájkoló földmunkását, a pesti nyomortanyák lázadóit, ezt mégse lehetett föltételezni hazám modern szellemű vezetőitől. Mert, így írja Miklós Andor: “A több évtizedes közbiztonsági szervezetet a modern kor igényei szerint modernizálják, hogy nehéz feladatának az eddiginél is nagyobb sikerrel tudjon eleget tenni.” Célbalövés hátrafelé. Andor. Hisz nagyobb sikerrel a csendőrség sehol sem végezte dolgát, mint a ti csonka magyar mennyországtokban, ha olyan bűnös (és olyan ártatlan) még nem született Miggrrhonban, akiből egy éjszaka kínzásai után ki ne csalták volna a vallomást. De valami mégis haladást jelent. Arról írnak a pesti kolléga urak, hogy a csöndőreket a “modern kor igényeinek megfelelően” fogják újjászervezni. Itt most már baj lesz. Bajok lesznek. A csöndőrség egyik a középkor igényeinek megfelelő szervezet volt. Spanyolcsizmás, béltaposó, szivarégető biztonsági ivarszervezet. Hogy lehet ezt modernizálni? Egyszerű az eset és mégis nagyszerű. Kiadtak egy “Utasítást a magyar királyi csendőrség nyomozó alakulatai számára. (Rövidítve “Nyut.”) A Nyut megmutatja majd, hogyan lehet a modern kor igényei szerint beleket taposni, heréket üríteni, nyúzott bőr alá sót hinteni. A csendőrség szerény. Még nem tértek át az új rendszerre. Egyelőre, írják a pesti lapok, az utasítás tervezetkép szerepel és a kipróbálás után döntenek végleg sorsa felől. Kiken próbálják ki? Te orgoványi bikacsökisten, kiken modernizálják a középkor szellemének megfelelően ezt a koszbiztonsági szervezetet? Kiket fognak be kísérleti nyúlnak? Egytől félek. Héjjas beleszól az ügyekbe. Nem engedi a koszbiztonságot megmodernizálni. Mert ami bevált, bevált. Kár azt javítani. Egy javítás már megesett. A 26. paragrafus erről zeng az utasításban. Különösen megfigyelés alatt kell tartani: “az ablakosokat, artistákat, bevásárlókat, bűvészeket, cigányokat, csavarrókat, drótosokat esernyőcsinálókat, házalókat, jósokat M)*Áket, kintornásokat, koldusokat, köszörűsöket, kuporrtr. rongyszedőket, színészeket... ” A pesti lapok felhördülnek a “színészség” sérelme miatt Hát hogy is ne? Ha valakinek — előkelő fővárosi művésznek — villája van faluhelyen, akkor most csendőrségi megfigyelés alá kerül? Nem kell megsértődni. Ha nagyon jól magyarra fordítjuk a többi gyanús foglalkozási ágat, hát kisül, hogy: "... a bevásárlók kereskedelmi ügynökök, az artisták külföldi varieté művészek, a koldusok munkanélküliek, a kéjnök — hm, itt aztán sok mindent lehetne beleszőni az utasításba.” “Különben — írják a pesti lapok — az utasítás igen ügyesen készült. Meghiszem azt, Báli utódja dolgozta ki őtméltósága szárnysegédével együtt. Schweinitzer csak a hitközség pecsétjét nyomta rá. Hogy a modern kor igényeinek megfeleljen, a “kaplowátzok,” a tengeren keresztül igyekeztek menekülni. Nem volt szabad utazniok, előbbi szövetségeseik is elhagyták őket — kizárták a vasuthasználatból. Kemény tél volt és az utolsó vonat mögött fekete, elkeseredett embercsomó bandukolt a hóban... A csehek azonban a meleg tehervonatokban utaztak. Mindenesetre elég jó árat fizettek érte! Koltschak tengernagynak egy éven át kirángatták is az “isten éltesse”-t. Azután odavetették áldozati bárányul. Mindenki, aki a vörösek előrenyomulásától félt, a Bajkál mögött keresett menedéket! A partizánok kibújtak a hegyekből és erdőkből és Szibéria újból vörös lett! ELŐZETES JELENTÉS A WIR országos magyar bizottsága, több nyelvi csoporttal július 6-án, vasárnap egésznapos nagy gulyáskirándulást rendez az Edenwald erdőben. Kérjük a szervezeteket, ne rendezzenek e napra semmi mulatságot. Központi Bizottság.