Uj Előre, 1935. október (33. évfolyam, 7990-8016. szám)

1935-10-16 / 8003. szám

6 OLDAL mnmmm UJ ELŐRE Published Daily, except Sunday by the UJ Előre Inc 11424 Buckeye Road. Tel: GArfield 1021. Cleveland, O. -■Jew York office 350 East 81 Street Tel: RHinlander 4—9312 After five o’clock REg: 4—9687 fiókirodák: Cleveland West Side 4228 Lorain Ave. Detroit: 785S West Jefferson Ave. Chicago: 1632 Milwaukee Ave. áupscription Rates: By mail One Year $6.00; 6 Months $3.00. Foreign Countries, and by mail to Clevelandi Year $8.00, by carrier 18c. weekl} Előfizetési árak: Postán szállítva egy évre Clevelandban $8.00. — Kihordóval heti 18 cent. ÚJ IDŐK AZ AFOL­-BAN A­Z AMERIKAI munkásmozgalom progresszív embereit jóleső érzés fogja el, amint napról-napra olvassák az American Federation of Labor 55-ik évi konvenciójáról szóló híreket. Új hírek ezek, amelyeket ezelőtt még nem lehetett hallani. Az AFOL konvenció állást foglalt a 30 órás munkahét mellett — bércsökkentés nélkül. És William Green, az AFoL­ elnöke kijelenti, hogy “ennek az eléréséért úgy fo­gunk harcolni, ahogy még soha nem harcoltunk”. Ami a legbiztatóbb az egész konvención, az a progres­­­szív elemek előretörése és a “tory” reakciósok háttérbe való szorítása. Green, Wolf, Duffy, Tobin és társaik a kon­venció megnyitása előtt szinte dühöngve támadták a kom­munistákat és velük együtt minden progresszív elemet. Azonban, amikor a hivatalos beszédekre került a sor a konvenció előtt , a beszédek tónusa megváltozott. Ezek az úriemberek észrevették, hogy a konvención megjelent delgátusok jórésze nem a kommunista és progresszív ta­gokban, hanem a tőkésekben látják a főellenséget és ez ellen akarnak harcolni. Páratlan megnyilvánulás volt a konvención az is, a­­mikor Murphy, az American Legion főparancsnoka meg­jelent, hogy harcba szólítsa ,az AFoL tagságát a “nem­amerikai” elemek, a kommunisták ellen. Mr. Murphy kény­telen volt beszédét lehangolni. Egyébként csak akkor sike­rült a hallgatókat tapsra bírni, amikor a háború ellen be­szélt. Murphy, aki röviddel azelőtt az American Legion kon­vencióján tajtékzó szájjal majdnem a kommunisták felné­gy­elését követelte — bakakáplár módjára káromkodva hagyta el az AFoL­ konveciót, ahol jéghidegen fogadták beszédét, sőt sokan tüntetőleg távoztak a teremből akkor, amikor ő megjelent. Mindezek, valamint harc a Labor Party, az ipari uniókért, a háború és fasizmus elleni küzdelem megnyilvánulása a haladás biztos jele a konvención. A fenti pontok részei a Kommunista Párt programjának. Sőt mi több, a kommu­nisták a legaktívabb építői közé tartoznak az AFoL szak­­szervezetnek. Ezért nagyon nehéz Greenéknek támadásuk élét a K. P. ellen irányítani. V DRÁGA DIADALOK AZ OLASZ FASISZTÁK sajtója, valamint az amerikai pol­­­­gári lapok azon része, mely élénk rokonszenvet érez Mus­solini iránt, tele van az olaszok diadalairól szóló szenzációs hírekkel. Ha ezeknek a híreknek hinni lehetne, akkor az olasz csapatok, majdnem jelentéktelen veszteségek árán, ha­ladnak győzelemről győzelemre és kardcsapás nélkül fog­lalják el a fontosabbnál fontosabb városokat. Érkeznek azonban más tudósítások is Afrikából, me­lyek arról számolnak be, hogy a támadó seregek útja na­gyon is fáradságos, nagyon költséges és csak a legnagyobb nehézségeken és vérveszteségen keresztül vezet tovább. Rá­mutatnak ezek a jelentések arra, hogy az olaszok gyors kezdeti sikerei annak tudhatók be, hogy a határszélen már egy éve megkezdték az utak építését, már egy éve készítik elő a telepet a támadásra. Mikor ezeket a sorokat írjuk, az olaszok még csak, mindössze 70 mérföld mélységben ha­toltak be Abesszínia területére. Minél inkább haladnak előre, annál nehezebb lesz a dolguk, mert új utakat, új hi­dakat kell építeniük tüzérségük és automobiljaik számára, annál nehezebb lesz a csapatok vízzel való ellátása. Az abessziniaiak, már az első napokban beismerték, hogy a határszélen nem tudják megállítani a kitűnően fel­szerelt olasz sereg támadását. Ugyanakkor azonban kijelen­tették azt is, hogy bíznak a természet által támasztott aka­dályokban, melyek megnehezítik az olaszok előnyomulását. Külföldi szakértők szerint egy-két évbe tellene Abesszínia teljes meghódítása. Az afrikai háború minden napja növeli Olaszország háborús kiadásait, gyengíti az amúgy is vérszegény olasz államkasszát és növeli az olasz katonák fáradtságát és elke­seredését. A háború minden napja közelebb viszi az olasz fasizmust az összeomláshoz. Mussolini tehát a sötétben fü­­työrészik és önmagát bátorítja, mikor a szenzációs győzel­mek hírét röpíti világgá. A NEW YORK AZ EGYSÉGÉRT PHILADELPHIAI országos gyűlés megmutatta, hogy Magyar Amerika egységesen kész harcolni a háború és fasizmus ellen, a nagyobb darab kenyérért. Az október 12- 13-i országos gyűlés felrázhatta egész Magyar Amerikát, egyaránt megleckézte a “betáblázott” vezéreket­­,és a szek­­táriánizmustól beteg munkásokat, hogy értsék meg­­ az­­ idők szavát, hogy vigyék el az akadályokat a magyar dolgozó­­k útjából. Magyar Amerika megérti a történelmi helyzet ko­molyságát, Magyar Amerika kész harcolni a közös veszé­lyek ellen, tekintet nélkül politikai és vallási ellentétekre Egységre van szükség, s ezt az egységet meg kell terem­teni. A vasárnapi nagy népgyűlés a Central Opera Hose­­ban fordulópont lehet a new yorki magyarság életében is. Betetézheti azokat a sikeres kezdeteket, melyek a német fasizmus, a magyarországi szakszervezetek betiltása elleni harc jegyében indultak ki. Tovább viheti a philai gyűlés által megindult munkát, minden becsületes magyarnak megnyerésére, a közös követelések érdekében. Az európai események mellett kitérhet, miként ki is fog térni az ame­rikai fasizmus támadásainak visszaverésére, s elsősorban ÚJ ELŐRE A PARIPA MEG FOG MÉG BOKROSODNI «KIAUSTÍ COMMUNISTS M­agyar munkások a Szovjet Unióban írta: BOKÁNYI DEZSŐ Mit csinálnak a­ magyar dolgozók a Szovjet Unióban, a proletárok hazájában? Hogyan állták meg a he­lyüket, milyen szükségletek közepette a magyar munká­sok a Szovjet Unióban? A m­agyar dolgozók három csoportra oszthatók. Vannak politikai, gazdasági emigrán­sok és volt hadifoglyok, politikai és gazdasági emig­­­ránsok magukkal hozták ré­gi szakképzettségüket és a kapitalista rendszer marad­ványainak ellensúlyozásául a magyarországi proletárfor­radalomban szerzett széles horizontú világnézetet, a ré­gi hadifoglyok pedig az ok­tóberi forradalom és polgár­háború tapasztalataival és munka­­­tudásukkal voltak fölszerelve.­ Érthető tehát, hogy a szaktudás és a világ­nézet legfontosabb alapele­mei fölött rendelkező ma­gyar munkások mint értékes és hasznos elemek azonnal bekapcsolódtak a munka kü­lönféle ágaiba Különösképen hasznosnak bizonyultak az első szakasz­ban, a helyreállítás periódu­sában, amikor a forradalom és polgárháború után, a megrongált állapotban lévő gyárakat kellett javítani és a termelést kellett megindí­tani. Régi szaktudásuk itt bevált és nagyszerűen meg is állták a helyüket. A pro­­letárirók éppen most dolgoz­­nak az üzemek történetének nagy művén és a munkásokat is, noha magyar szám­szerűen aránylag kevesen vannak, tiszteletre méltó hely illeti meg .az üzemeket hely­reállító munkában. követte a rekonstruálásnak, az első és második tervnek a korszaka. A ötéves mo­dern technika óriási eszkö­zeinek alkalmazása teljesen megváltoztatta a régi gyá­raknak és üzemeknek, föld­művelésnek úgy a külsejét, mint a belső lényegét. A régi szaktudás elégtelennek bizo­nyult. De ez nemcsak a ma­gyar munkásokra vonatko­zott, hanem épugy vonatko­zott az orosz munkásokra is. Aki az uj visznyok között hasznosan akart a munkában elhelyezkedni, annak át kel­lett tanulnia, hogy az­­ uj technikát elsajátíthassa. dolgozók óriási, tábora majd­­ nem emberfelett erővel neki­­feszült a tan­ulásnak. Üze­mi­ iskolában, esti, nappali a tanfolyamokon, egyetemeken történelemben példátlan s­z­o­r­g­a­lmi tömegiskolázás nyilvánult meg. Ennek az áttanulási kor­szaknak nagy átalakító ha­tás volt a foglalkozásokra. Régi mesterségek helyett teljesen új mesterségeket, ta­nultak és csak azok marad­tak meg a régi foglalkozásuk melett, akiknek alapfoglalko­­zása, — bizonyos tökéletesí­téssel, — alkalmas volt arra, hogy a modern technika ma­gasabb színvonalán, termé­kenyen érvényesüljön. Lottak a tudás pályáján a többi dolgozókkal. A rekon­strukciós korszakban is ki­állották a tűzpróbát. Úgy­hogy minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nincsen magyar munkás a Szovjet Unióban, aki fölött nyomta­lanul tűnt volna el a tanu­lásnak eme ostrom és vihar­­korszaka, de igenis sokan vannak olyanok, akik a Szov­jet Unió különféle munka­ágaiban, úgy politikailag, mint gazdasági és kulturális területén a kapitalista álla­mokban a munkás számára soha el nem érhető kiváló helyett töltöttek ke­lönböző kitüntetésekben és ki­ré­szesültek. A legjobb építők Olvasóinknak eddig is mód­jukban volt és még lesz rá módjuk, hogy tudomást sze­rezzenek a Szovjet­u­nióban élő magyar dolgozók munká­járól. Most csak röviden mondunk el egy pár fontos adatot. Nincs olyan nevezetesebb nagyszabású üzem a Szovjet Unióban, ahol ne volnának magyarok a munkára ser­kentő rohambrigádokban, az egyes osztályok munkaveze­tői tisztségében, az üzemek­nek felsőbb vezetőségében, sőt egymagában a felelős igazgatói állásokban. Így a többi között Paksi József új­pesti asztalos a bakui bútor­gyárnak igazgatója, Kónya földművelő munkás most a Fotolemez gyár igazgatója, és Garasin nyomdász a pa­­pírtröszt igazgatója szintén Moszkvában, Lénia rendjel Biermann István kitüntetett a ropetrovszki, 25 ezer dnyep­­mun­kással dolgozó vasmüvek igazgatója, aki nagyszerű vezetésével gazdasági tekin­tetben is kitünően megszer­vezte ezt az óriási munka­te­lepet. A vörös munka érdem­renddel kitüntetett Kelen József volt magyar népbiztos a villamosításnak elsőrangú szakértője. Grün Arnold la­katos a Szovjet Unió legjobb munkásfeltalálója. Az utóbbi Az ötéves terv alatt De nemcsak a mesterséget kellett tökéletesíteni, hanem a szocialista országnak a ta­nács és pártintézményekben is széles látókörű káderre volt szüksége. Ezen a téren is ugyanaz a lázas buzgalom nyilvánult meg, mint a tech­nikai elsajátítása területén. És a magyar munkások, noha nyelvi­ nehézségekkel kellett megküzdeniök — eze­ken a területeken se marad­ A helyreállítás korszakát tart le, hanem versenyt fut a bevándoroltak védelmére, melyet Gárdos Emil deportá­­lási ügye olyan drámai erővel hoz előtérbe. A gyűlésen beszélni fog a Szocialista Párt és a Kom­munista Párt szónoka. Az Egyletközi Bizottság és Kultur Szövetség, a Háború és Fasizmus elleni Liga kép­­­viselői. Gárdos Emil elvtárs is ott lesz és ismertetni fog­ja az ő védelmének az ügyét, mely egész Amerikának az ügye. Minden Új Előre olvasó hasson oda, hogy a Centr­­ral Opera Houses gyűlés egész New York­nak a tüntetése legyen, s hatalmas lépéssel magyarságá­­ C’igye előre az annyira égető egységfront megteremtését, EGYSÉGFRONTON A SVÁJCI DOLGOZÓK Október 27-án folynak le Svájcban a választások és ez­úttal először, számos megyé­ben, a dolgozók közösen küz­denek a közös ellenség ellen. Ez a kis ország, mely fa­siszta államok, mint Olasz­ország, Németország és A­­usztria, közé van ékelve, ta­lán soha ilyen súlyos politi­kai harcok színhelye nem volt még. A fasiszta “nemze­ti front” megalakult, mely az alkotmány megszükítését, a nagy tömegek jogainak meg­csonkítását és fokozott fegy­verkezést követel. A legtöbb polgári párt, a fasiszták nyo­mása alatt, csatlakozott az alkotmány megcsonkításának tervéhez. A javaslat szept. 8-án került népszavazás alá, de a választók túlnyomó többsége a jogfosztó javas­lat ellen szavazott. A népszavazás eredménye súlyos csapást jelentett a banktőkére, mely a fasisztá­kat pénzeli és éppen ezért a legnagyobb eréllyel készül a választásra a svájci reak­ció. A fasiszta­ reakciós ele­m­ek mozgósításával szemben a svájci dolgozók sem marad­hattak tétlenek. A Kommunista Párt még szeptemberben egységfrontot ajánlott fel a hatalmas szo­ciáldemokrata pártnak és a fenyegető fasiszta veszél­­­lyel szemben­ a szociáldemok­rata vezérek nem merték visszautasítani az ajánlatot. Az egyes megyék munkásai­ra bízták tehát, hogy milyen álláspontot foglalnak el a kommunisták a­já­n­l­a­t­á­val szemben Bázel megye a francia ha­táron van és az ottani dol­gozók nap-nap­ják, hogy milyen után láthat­hatalmas munkát végez a francia munkások népfrontja. Nem csoda tehát, hogy a bázeli szociáldemokrata párt volt az első, mely elfogadta az aján­latot és ezt a példát máris számos megye követte, köz­tük a nagyon fontos Zürich is. Sok megyében ez az egy­ségfront még ki is szélese­dett a radikáldemokrata párt bevonásával. Minhárom párt hajlandó egymás jelöltjeit támogatni és így minden re­mény meg van arra, hogy az október 27-iki választások épp olyan csapást jelentenek majd a fasizmusra nézve, mint amilyen a szeptemberi népszavazás volt. címmel a repülőgépgyár tün­tette ki őt. De nemcsak az ipar, ha­nem a mezőgazdaság terüle­tén is kiválóak a munkások pl. a Don magyar vidék legjobb szőlő szovjet gazda­ságnak Gulácsy János volt földműves az igazgatója. — Schön asztalos és vasmunkásból jelesen Murányi vizs­gázott mérnökök lettek. A különböző szovjetekben is egész sereg képviselő van beválasztva, és­pedig a kü­lönböző fokozatú szovjetben. Ott vannak pl. Papp Éva, Kenderes, Vági István, Gaz­da Jenő elvtársak; a Szovjet Unió Központi Végrehajtó Bizottságában pedig, tehát a legfelsőbb képviseletben, Lip­­sitz és Bierman István elv­társak. Meg kell még említe­nünk Kiss Lajos elvtársat, aki a betűszedő mesterséget tanulta ki Magyarországon és Hunya István földművest, akik felküzdötték magukat a proletár írók soraiban. A magyar munkások meg­járták az összes kapitalista államokat, saját életsorsu­kon kipróbálták a kapitalis­ta államok összes Ezért a tettrekész válfajait, lángoló forradalmár szeretetével van­nak eltelve a Szovjet Unió iránt, ezért nem csak szóval, hanem a vörös hadseregben való aktív részvétellel­­ mu­tatják meg, hogy védelemre mindenkor készek. Wednesday, October 16, 1935 Megjegyzések ÁZADOZNAK az urihegyek! A gyárosok és bankárok­­ feleségei odavannak a felháborodástól, összehívták hí­res egyletüket, melynek tagjai az Amerikai Forradalom Leányai néven nevezik magukat és izgalomtól remeg­'­ hangon közölték egymással a borzalmas hírt: Vannak olyan gazemberek, akik törvényben akarják meghatároz­ni azt, hogy a fiatalkorúak hány órát dolgozhatnak a gyá­rakban és bányákban, sőt olyan elvetemültek is akad­nak, akik törvényben akarják megtiltani a tőkéseknek, hogy kis gyermekeket dolgoztassanak gyáraikban és mű­helyeikben. Pedig ezek a gyerekek a legolcsóbb munká­sok, sőt, meg is lehet néha pofozni őket, ha nem dogoznak elég gyorsan. Mi lesz a világból, ha már ilyen borzalmas felforgató javaslatokat terjesztenek a törvényhozás elé? Ebben a válságos helyzetben már az Amerikai Forrada­lom Leányai sem maradhatnak tétlenül, nekik is védekez­niük kell ezen gyalázatos támadás ellen. ÓRIÁSI felháborodással tiltakoztak a forradalom lányai a ** javaslat ellen. “Nem szabad megfosztani szegény, ár­tatlan, védtelen gyermekeket attól a joguktól, hogy akkor és annyit dolgozzanak, mint ahogy nekik tetszik. Isten ad­ta nekik azt a jogot, hogy dolgozzanak, ember azt nem ve­heti el tőlük.” Bizony, joga van a gyermekeknek dolgozni, látástól vakulásig. Ezt pedig nők állapítják meg, akik maguk is anyák, finom, művelt, finomérzésű­ nők, akik bizonyára eláj­ulnának, ha valaki egy csirkét ölne meg az ő szemük láttára. De jogosnak és helyesnek tartják, hogy más anyák gyermekei fiatal éveiket a­­ gyárak dögletes levegőjében éljék le, hogy mások fiai és leányai egészsé­güket feláldozzák a mindenható tőke oltárán. FORRADALOM LÁNYAI! Milyen szépen hangzik ez. De,­­ amilyen undok képmutatás rejlik a hölgyek nyilatkoza­tában a gyermekmunkával szemben, ugyanolyan aljas képmutatás van az egyesület nevében is. Ezek a hölgyek, tudniillik, olyan régi amerikai családok gyermekei, akik­nek az ősei már az amerikai szabadságharc idején is ezen a földön éltek. (Ezt persze, ma már nagyon nehéz ellen­őrizni). A forradalomhoz azonban csak annyi köze van az egyesületnek, hogy annak minden tagja rosszul lesz és ideggörcsöket kap, ha a kommunizmus vagy szocializmus szavakat meghallja. AZ ÁLLAMNAK nem szabad beleavatkoznia a gyerme­kek munkájába, az államnak semmi köze ahoz, hogy ki dolgozik és ki nem dolgozik, folytatják a Forradalom Her­vadt Lányai. Hiszen, ha már az állam ilyesmibe is beleüti az orrát, akkor olyan borzalmas viszonyok felé közeledünk, mint amilyenek a Szovjet Unióban uralkodnak. (Mikor a Szovjet Unió szót kiejtették, több társaságbeli hölgy bizo­nyára rosszul lett és sírógörcsöket kapott.) Persze, ab­ban a gyalázatos Szovjet Unióban nem hagyják szegény gyermekeket dolgozni, hanem elküldik őket sportolni, ját­szani és nyaralni. Még iskolába is küldik szegény ártatlan gyermekeket. A Forradalom Lányai ezt gyalázatos igaz­ságtalanságnak tartják és krokodilkönnyeket hullatnak a gyermekekért, akik úgy szeretnéknek dolgozni és akiknek a munkáján olyan szép szőrmebundákat és estélyi ruhákat lehet venni. SOK JELENTŐSÉGE nincs az urihölgyek ezen jeles egye­­** sületének. Hogy mégis részletesen foglalkozunk ezzel a pletykázó klubbal, ezt azért tesszük, hogy ezen keresztül világítsuk rá arra a hazug álszenteskedésre, amellyel a tőkések minden gazságuknak, minden aljasságuknak jám­bor és tiszteletreméltó külsőt igyekeznek adni. Sajnos, sok embert még mindig meg tudnak téveszteni ezekkel a körmönfont hazugságokkal, bár már itt le kell szögez­nünk, hogy a tömegek hiszékenysége nagy mértékben csökken, ami nagyrészt a harcos munkások felvilágosító és leleplező munkájának tudható be. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a tőkések, a maguk újságjain keresztül, legalávalóbb gazságokat is kegyeletes cselekedet színében a tudják feltüntetni. [LAMIZSNA nem kell az amerikai népnek, mondta Hoo­­­­ver elnök, mikor a munkanélküliek segélyt követeltek. Az amerikai munkás nem is fogadná el a kegyelemkenye­ret, mert ez sérti az ő büszkeségét, magyarázták a poli­tikusok. Milyen szépen is hangzott ez. . . Az amerikai dol­gozók önérzetét, büszkeségét féltette a kormány, de nem féltette életüket, nem féltette egészségüket. emberbarátok azt magyarázták, hogy a segély Más nemes elősegíti a lustaságot, leszoktatja az embereket a munkáról, meg­rontja az erkölcseiket. Ezek az urak a nyomorgók erköl­cseit féltették, de attól nem tartottak, hogy az éhség és nyomor bűnbe taszítja a munkan­élküiek tízezreit. Ki­fogásokban nem volt hiány, hazug ürügyeket mindig talál a telke. Sztrájkok alkalmával a katonaság azért vonult ki, hogy “megakadályozza a verekedéseket és megvédje a munkások testi épségét.” Háborúba azért küldték a dol­gozókat, hogy megvédjék a demokráciát és megvessék a szebb jövő alapját. S­OK EMBERT még mindig bolonddá tudnak tartani a kép­mutató, hazug, kifogások. Vannak azonban olyanok a­­kik átlátnak a szitán és nem ülnek fel a tőkések propa­gandájának. Ezeknek az embereknek erős fegyverük van, a munkások sajtója, a dolgozók könyvei és újságjai. A­­zok, akik tisztán akarnak látni, a munkások irodalmát olvassák és őket nem tudja megtéveszteni se Hearst, se a többi újságkirályok, azokat nem csapja be se Himler Márton, se más. Azoknak, akik gyűlölik a képmutatást, az álszentességet, a hazugságot, a csalást, csoportosulni­uk kell a munkások sajtója körül és a munkás újságok terjesztésével kell hozzájárulniuk ahoz hogy az igaz szó fénysugara áttörhesse a tőke által támasztott mestersé­ges sötétséget. SOMOGYI PÁJ^

Next