Mihalkovics Géza: A központi idegrendszer és az érzékszervek morfologiája (Budapest, 1892)
Blikzó, Huxley, Henle, Gegenbaur, Kölliker, stb. — nem is szólva a régebbiekről— boncztani tan- és kézikönyvek írására vállalkoztak, úgy meg lehetnek mások is nyugtatva, hogy nem végeztek meddő munkát. Nem különösen nálunk, akik a kezdet kezdetén állunk, és hallgatóságunk, intézeteink, tanáraink a hiányán vannak igen soknak, amivel másutt már rég leszámoltak. Egy ily hiánynak a pótolására vállalkoztam e könyv megírásával. Egyedül hazai czélok voltak szemeim előtt: átnézetet adni saját nyelvünkön egyetemi hallgatóságunknak az emberi test legbonyodalmasabb készülékeinek szerkezetéről és fejlődéséről úgy, amint azt a legújabb vizsgálatok feltárták. Az előadások időhiány miatt ezeknek csak a körvonalait képesek felkarolni, a részleteket ki-kinek saját tanulmányokkal kell megszereznie, de erre tan- és kézikönyvek szükségesek. Az ilyenekhez az anyagot nagyobbára mások vizsgálatai adják, oly terjedelmes a tárgy, hogy mindent a szerző egész életén át sem volna képes megvizsgálni, de annyi legalább kell, hogy lehetőleg sokat látott és egyes részeket behatóan megvizsgált legyen. Akkor a szerzőnek érdeme lehet abban, hogy egymásból folyó csoportosítást, önálló gondolkodást, és saját egyéniségének a felfogását tudja a munkájába érthető nyelvezeten beleönteni. Hogy ez nekem sikerült-e, arról ítélni fognak mások, én legalább megkíséreltem. Kelt Budapesten, 1892-dik év Január havában. A szerző: A morfológiai tudományokban rohamosan haladó időket élünk. Minden oldalról siírnak és faragnak a régi épületen, s aki néhány évig meg nem fordult benne, ha meglátja, alig hogy reá ismer. Ezen az ideg- és érzékszervek azok, amelyeknek belső szerkezetéről az újabb vizsgálati eljárásokkal, nevezetesen a Golgi-féle fekete pokolkőfestéssel és Ehrlich-féle methylén-kékfestéssel nézeteink néhány év óta teljes átalakulóban vannak, s a megállapodások egyelőre át sem láthatók. Ezen könyv szedése az 1891-ik év elején indult meg, s a végén már sok oly dolgot tudtunk, amelyekre a szövegben hivatkozás nem történhetett. Minthogy azt óhajtom, hogy e munka az ismereteket úgy tárja az olvasó elé, amint azok a megjelenésének idején állottak, az 1891-dik év végéig a szedés közben megjelent értekezések rövid ismertetését pótlólag idecsatolom. Természetesen csak a nevezetesebbekre van hivatkozás, az olyanokra, amelyek nézeteinket tökéletesítették vagy megmódosították, vagy hiányokat betöltenek.