Böhm Lénárt: Déll-Magyarország vagy az ugynevezett Bánság külön történelme. Második kötet (Pest, 1867)
Hetedik könyv. Bánság az osztrák ház alatt
lmazik, melyet az erdélyi fejedelmek még a törökjárom alatt is egy ideig bírtak, habár a visszafoglaláskor a fennebbi Bánság már régen nem létezett. Bármint különbözzenek a vélemények az elnevezés magyarázatát vagy származtatását illetőleg, annyi bizonyos, hogy ez elnevezés a temesi területre nézve csak a törökök kikergetése után (1716) lett állandóvá, nem pedig már a mohácsi gyásznap után, mint némely magyar történetíró tévesen állítja.'2) Ha már nehéz a „temesi Bánság“ elnevezés keletkezése felöl valami bizonyost állítani, még nehezebb e terület előbbeni „czime rérel“ részletes fölvilágosítást nyújtani. Kétségen kívülinek látszik, hogy a Bánságnak, még mint grófságnak, saját czimere volt, de hogy az milyen volt, azt mindeddig kipuhatolni nem lehet. Úgy látszik azonban, hogy már a török által történt elfoglaltatása előtt kevéssel, egész Magyarországban minden megyének zászlója és czimere volt, mert az 1601. 9. t. ez. ez áll: „Quicunque Dominorum numerum quinquaginta equitum non habuerit, subsit banderio generali,“ tehát saját megyéje zászlója alá tartozzék, megkülönböztetésül a nagyobb bárók zászlóitól. Az 1715. 16. t. sz. pedig az első alispán kötelességei között világosan említi, hogy a megye hiteles pecsétjét őrizni tartozik. Visszafoglaltatása után, 60 évig tartó önálló kormányoztatása alatt, úgy látszik, Bánságnak nem volt saját czimere, mert az akkori magas országhatóságtól kiadott s a temesvári városi levéltárban őrzött körözvények mind a császári kettős sassal vannak pe-