Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 2. (Nagyvárad, 1805)
K
384 KALMAR.gát a’ Magyaroknak jelentgette. Ekkor is, mig a több álmos Magyarok ábrándoztak, és ásítozva készűltek, Kálmán az Érsekkel, és a’ Templá,riusok nagy Mesterével rajtok hajtanak a’ Tatárokonn, és velek egy kevés ideig igen derekasann hartzoltak, de mivel igen kevesenn voltak, kénytelenek voltak magokat viszszavonni. Heverti katonákat vévénn Kálmán maga mellé, újra rajtok mentt a’ Tatárokonn, és bennek sok kártis tett, de a’ sokkal nagyobb erőnek akkor is engedni kellett, sőt már akkor maga is sebet kapott. Kálmán elgyengülése utánn, még könnyebbetm bántak a’ Tatárok a Magyar tábornak több részével. Nap felsete utáni két órával körül veszik az egész Magyar tábort, és repítik reá minden óldalról a’ nyilakat. Csak hamar megzavarodott a’ Magyarság, és arról is alig tudott gondolkodni, miképpen szabadúljon a’ Tatárok nyilaitól. Nagy nehezenn kiszabadúltt a Király Béla, kiszabadúltt Kálmán is és minden út nélkül Pestre, onnan a’ Dráván által, lakó helyére tartott, a’ hova elérvén , hihető a’ Tatároktól vett sebe miatt, csak hamar meghaltt, és Csázmánn temetődött el Horváthországbann. Felesége Salome volt, Lesk Lengyel Herceg leánya, a’kivel teljes életébenn szűzességbenn éltt. Férje halála utánn még inkább megvonta magát Salome az emberek társaságától. Klastromokat építtetett, maga is a Sz. Klára Apácái közzé mentt, 1240 eszt. és azok között, haltt meg. 1268 eszt. 17. Nov. KÁLMÁN, első Károly Királynak házasságoin kívül származott fia, a’ kit az alatt nemzett, míg 1318. eszt. özvegy volt. Az Atyja őtet jókor Papságra szánta; az ő dolgábann a’ Pápa 1334. eszt. írtt Bátori Andrásnak a’ Váradi Püspöknek, hogy ámbár még nintsen hit