Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 2. (Nagyvárad, 1805)
L
594 LOSONCI. Ott Regierbék (Mahumed) Lippán sokát nem múlata A vitéz Ulimán Beket szép Lippába Öt ezer vitézzel gazdagonn ott hagyja. Készűlettel jóval vég Temesvár alá, Táborával, álgyúival alá sznia. A’ vitéz Losonczi mindennap kun vílat Épen ő kopjája soha nem marad vala. A’ vitézek közett biztatásba vala, Kik miatt a’ hartzom fok Török elhúlt vala* Rajta az Regierbék oly nagy bába vala Azért Temesvárét ő lőteti vala, De semmit ő nékiek nem árthatott vala, Mert belől bölts Vezér, és vitéz ember vala. —■ Kiméné Losontzi, izene Basának: (Mahumednek) Tőrjén velem Kopját javáért Császárnak, Fn is kopját törem javáért Uramnak, Jó eget'segéért a Ferdinánd Királynak. Nem tetszik Beglerbég Basának e’ dolog, Nem tudta szerencse neki ott mint forog, Édes az ő népe oly igen nyomorog, Jó vitéz Losonczi jó lovám járkál, forog ’s a’ A’ mi pedig a Nagylaki dolgot illeti, arról, az Istvánfinál szavahihetőbb Tinódi azt írja, hogy Losonci nem oda, hanem Fellakra mentt, és ott nem megölte, hanem csak elfogta Kajdacz Agát, és azt egy darabig magánál tartotta. Elmenti ugyan ekkor Mahamed Beglerbég, de visszajött 1552. esztendő tavaszánn, még pedig egy magánál nagyobb rangú Basával, úgymint Akmettel. Titúlnál jöttek által a’ Tiszánn, és Temesvárhoz öt mértföldnyire puszta Somlyónál szállottak meg. Innen küldött el Akmet tizenötszáz Törököket száguldóba, a’ kik szemléljék meg, hogy ’s meint van a’ dolog