Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 3. (Nagyvárad, 1805)
Z
z APOLY A. 595 kirendelve, de ő , hol Kassáról, hol Ungvárról nézte a nyomorúságot, ’s Ínséget, és a’ falkánként kobozó Tatárokkal tsak egyszeris szembeállani nem bátorkodott. Az egy ifjú Báró Homonnai István vállalkozott, a’ ki egynéhány katonákkal, ’s parasztokkal, azoknak egy kis szárnyát Kapus nevű városkánál megmerte támadni, mellyet ugyan ott emberül öszve is törtt. Egy másik kis szárnyok Beregszászra tsapott, a’ holott is a’ lakosok a templomhoz gyűlvén, azzal egy ideig ott viaskodtak, de annak erejét nem soká állhatván, a’ templomba vették magokat, és a’ mi kevés arany, ezüst ’s drága ruha volt nálok, azzal engesztelték meg, ’s rázták le nyakokról a’ dühös Tatárokat. Mikor Zápolya Tokaj alól Debreczen Felé utazna, Debreczen és Balmaz Újváros közt, mintegy tizenötezer illyen Tatárokat találtt e- Jő prédával rakva. Ezektől követei által kérte viszsza a’ Keresztyén rabokat, kiket mikor azok nem akarnának viszszaadni, azokkal oly szerentsés csatába elegyedett, hogy azok nem csak a’ rabokat voltak kéntelenek ott hagyni, hanem kéziveket, nyilaikat, tegzeiket is a’ futás közbenn elhányták, és egyik részek Moldva, másik pedig Podolia felé vette útját, Zápolya pedig a’ nyertt győzedelemmel haza Erdélybe tartott, de a’ hol csak a’ következett 1567. esztendő elejéig maradhatott tsendességbenn. Ugyanis akkor, az ő egyik Hívének és Hadai Fő Kapitányának Bebek Györgynek jószágát, Szádvárát, Borsod Vármegyébenn, Svenda Lázár elfoglalta, azutána Munkátsot is, mellyet mind eddig Zápolya birtt vala 17. Febr. megszállotta, ’s nem sokára megvette; a’ Huszti várat is próbálta, de azzal nem birtt. Először tsak követ, és penna által feddődzött Zá-Po 2