Vay László: A német hivség, avagy Bécs polgárjai a frantzhadban (Nagyvárad, 1806)
A jót tévő és jót vévő között egy pár levél
Kinek életének napjai, , A’ közönségnek használtak, És a* más emberek bajai, Az ő bajaivá váltak. Ki legnagyobb szerentséjének, Azt tartá, ha használtt másnak, Ha hát vége van életének: Van oka a* köz sirásnak. Sírok én is , bóldogúltt Lélek ! Még porodat is tisztelem, Szent virtusidnak ha még élekt Érdem oszlopát emelem. Megmondom eggy Tudós Múzsának, A zöldes Tempe völgyében, Hogy súgja meg a Föld gyomrának Tartson híven Kebelében. Te pedig megdicsőűltt Lélek! , Vedd el méltó jutalmodat, Én míg e’teltemben eszmélek, Hirdetem sok jóságodat. Eredj immár, hadd el ez helyet, Mellyen tovább kelle lenned! Eredj! tudom néked ez helyet, DUs$hb életre kell menned.