Meynert Hermann: I. Ferencz austriai császár, magyar király s a t. és korának történetei (Pest, 1835)
Második szakasz
12 értekezési vagy tán még, más miatt, a' táborozás’ elkezdését feltartóztatta Csak midőn Angolyország, és Holland ígértek neki segedelmet, jött ismét munkásságba. A’ Francziák a’ szövetségesek által Kaiserslautern , és Moor- Jautern mellett keményen megverettek , ’s egyedül dühös makacsságuk , mellynél fogva nyolczszor visszavezetve, még kilenczedszer is előre mertek nyomulni, menté meg őket a’ végveszélytől. E’ nyereségek mellett még is az év’ vége felé az egész Szajna-part a’ Francziák’kezére került. A’ mannheimi Rajna-sáncz, mellyel a’ Francziák ostromlottak, egy jégmenet által ezek élén. Poroszország, a’lengyel ügyek által komolyal elfoglalva, békét óhajtott, ’s 1795-ki ápril 5-kén békeszerződésre lépett Francziaországgal. Hassel-Cassel követé példáját Vesztfaliának a’ Rajnán túl fekvő porosz része, ’s Rheinfelsheisz vár Katzenellenbogen grófsággal együtt a’ német birodalmi békéig a’ Francziák’ birtokában maradt. Északi Németországra nézve egy határvonal határoztatok meg, melly ennek három hónapra a’ neutrálságot biztosítsa, de ez természetesen a' hadat viselő Németországnak ’s Austriának az ismét támadólag elkezdendő munkálódásra nézve felette káros volt. Poroszország ez egyoldalú békekötés által a’ közönséges német ügyet felette megsértette, ’s a’ köz-ellenségnek — kit élelmi szükség, belső zavargás és pénz szüke a’ legnagyobb zavarba hoztak volt — rendkívül hasznos szolgálatot tett. Az Austriaiak, a’ Poroszok’ visszalépése után is, nem szüntek meg a’német fegyereknek a’ Frankok előtt tiszteletet szerezni. Azonban az 1791-ki tél a’jövő évi őszig minden ne