Huszti, András: Ó és újj Dácia az az Erdélynek régi és mostani állapotjáról való historia (Bécs, 1791)
XVI. Rész
I14 XVI. RÉSZ. ERDÉLYNEK stein Kristof, Burgiáb Henrik, Urtsovitz Jakabt és ugyan Urtsovitz János. Elevenen pedig más fél ezer emberek fogattattanak el , a’ kik közül a’ Nemesi Fö Rendeket más napra viradólag Szulimán a’ maga Sátora előtt kerekdeden térdre állitván , fejeket szedette. Senkit életben közüllök meg nem hagyott, hanem Fekete Mihályt, Majténi Bertalant, és két Lengyeleket . Ezeknekutánna Szulimán Tsásszár felvévén Táborát, mindeneket a’ Dunán túl prédált, égetett pusztitott, ölt, rablott, fel egész Győrig. A’ Királyné, és a’ Város Népe a’Veszedelmet meghalván, és Buda Várát üresen hagyván, Poson felé szaladtanak , mellyben midőn Szulimán bement, a’ Király palotáját eljárván, és abban LAJOS Király és MÁRIA Királyné képeit lefestve látta volna, őket megkönyvezte , és szivéböl szánta, hogy Lajos Király ifju életének virágzó állapottyában , a’ maga mellett lévő Tanátsi Rendeknek balgatag ösztönözése miatt illyen nyilvánvaló szörnyü veszedelembe magát gorombául belé-ejtette. Tizennégy napok utána pedig által kelvén a’ Dunán, vissza tért, égetett, ölt, rablott, pusztitott ugyannyira, hogy a’ Magyar Országban megöletett, és elrablott embereknek száma, a’ 200,000. számot sokkal felyül halottá, úgyhogy Béla Király és a’ Báthus Chám idejétől, és járásától fogva , illyen Romlás Magyar Országban nem esett. Minekutánna pedig Szulimán nagy gyözedelemmel, és prédával vissza tért volna, és a’ Víznek áradása le-szállott volna, annak utánna mintegy két hónappal meg találták a’ Király Testét Sisakostol , páncélostol egész öltözetében egy partnak hasadásában , a’ kit Zápolya János Erdélyi Vajda, életének XXI-dik, Birodalmának 10-dik esztendei.