Huszti, András: Ó és újj Dácia az az Erdélynek régi és mostani állapotjáról való historia (Bécs, 1791)

XVI. Rész

I14 XVI. RÉSZ. ERDÉLYNEK stein Kristof, Burgiáb Henrik, Urtsovitz Jakabt és ugyan Urtsovitz János. Elevenen pedig más fél ezer emberek fogat­­tattanak­ el , a’ kik közül a’ Nemesi Fö Rendeket más napra viradólag Szulimán a’ maga Sátora e­­lőtt kerekdeden térdre állitván , fejeket szedette. Senkit életben közüllök meg nem hagyott, hanem Fekete Mihályt, Majténi Bertalant, és két Lengye­leket . Ezeknekutánna Szulimán Tsásszár fel­vévén Táborát, mindeneket a’ Dunán túl­ prédált, égetett pusztitott, ölt, rablott, fel egész Győrig. A’ Királyné, és a’ Város Népe a’Veszedelmet meg­halván, és Buda Várát üres­en hagyván, Po­son felé szaladtanak , mellyben midőn Szulimán be­ment, a’ Király palotáját el­járván, és abban LA­JOS Király és MÁRIA Királyné képeit le­festve látta volna, őket meg­könyvezte , és szivéböl szánta, hogy Lajos Király ifju életének virágzó állapottyában , a’ maga mellett lévő Tanátsi Rendeknek balgatag ösztö­­nözése miatt illyen nyilván­való szörnyü veszede­­lembe magát gorombául belé-ejtette. Tizennégy napok utána pedig által kelvén a’ Dunán, vis­sza tért, égetett, ölt, rablott, pusztitott ugy­annyira, hogy a’ Magyar Ors­zágban meg­öletett, és el­rab­­lott embereknek száma, a’ 200,000. számot sok­kal felyül halottá, úgyhogy Béla Király és a’ Bá­­thus Chám idejétől, és járásától fogva , illyen Rom­­lás Magyar Országban nem esett. Minekutánna pedig Szulimán nagy gyözede­­lemmel, és prédával vis­sza tért volna, és a’ Víz­nek áradása le-szállott volna, annak­ utánna mint­­egy két hónappal meg találták a’ Király Testét Si­sakostol , pánc­élostol egész öltözetében egy partnak hasadásában , a’ kit Zápolya János Erdélyi Vaj­­da, életének XXI-dik, Birodalmának 10-dik eszten­dei.

Next