Török Pál: Korrajzok a Dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életköréből, melyeket fő tekintettel a Kecskeméti s Pesti Főiskolák ügyére (Pest, 1858)
ELŐJEGYZET. A kecskeméti reformált egyház tanácsa szabadságot vett magának, 1857-dik évi május 17-dikén, kinyomatni s ezer meg ezer példányban kiosztani egy levelemet, mely nem a közönség számára volt írva, — és szabadságot vett magának eme levelemet ilynemű jegyzetekkel kisérni: „A mit e bekezdés elejétől végig mond a. t. Török úr, mind abban csak egy szó, csak egy betű sincs igaz.“ — „Merő költeménynek, ámításnak és rágalomnak nyilvánítjuk mind azt, a mit itt mond“. — „Ki főtiszt. Polgár Mihály áldott emlékű superintendens urunkat közelebbről ismeré : meg lehet győződve, hogy az itt róla mondottak nem egyéb mint ráfogás és rágalom.“ „Ezt állítani legalább is vakmerőség“ sat.—Ez által több mint erkölcsileg kényszerítve valók magamat a nagy közönség előtt igazolni s erkölcsi életem és jellememet védeni. Védirati munkámat — mely jul. kezdetén 1857. a 113-dik lapig ki vola nyomva. Függeléke pedig az II. okmányig — még azon hónap folytán szándékoztam közzétenni, de e szándékomat fölfüggesztettem, nehogy a békés kiegyenlítésre fordult ügyet szenvedélyes küzdelem terére detournirozzam, a superint. közgyűlést megelőzőleg. Ezen közgyűlés előtt azonban a kecskeméti egyháztanács ismét több rendbeli nyomtatványokat tett közzé, melyeket nem lehetett szemügyre nem vennem, mi által a munka megszaporodott s megjelenése késleltetett. Azt ezennel közrebocsátom, — annyival inkább, mert a kecsk. egyháztanács, jul. 12-dikén 1857. kelt ellennyilatkozatában, kijelenté „igaz protestáns szívből származó örömét azon, hogy n. t. Török Pál úr valahára elhatározd magát ez ügyben a síkra kilépni. Ezt óhajtottuk, ezt vártuk több idő óta“ mondja a nevezett e. tanács. Miért tartózkodnám tehát én, aki a kecsk. e. tanácsot annyiszor megbúsítottam, annak óhajlatát teljesitni, annak valahára