Kerékgyártó Árpád: Magyarország történetének kézikönyve. 7. A reformi és nemzetiségi küzdelmektől a függetlenségi harcz végeig, 1840-1849 (Pest, 1874)
40. A nem sikerült államkölcsön, Kossuth fogadtatása Szegeden
30-at is tett, jótékony hatással lesz. De reményében csalatkozott : a kölcsön csak 500,000 fizot tett. A fővárosi polgárság kevesebbet vélt a pénzjegyeken veszteni, ha azokat utóbb az osztrákoknak szolgáltatja be, mintha a múlékony hatalmú kormánynak kölcsönadja. 60) — A mostoha pénzviszonyok, a közelgő katonai kényuralom és súlyos jövő miatt ismét oly nagy volt a levertség a fővárosban, mint a múlt új év napján. Kossuth Czeglédről többszöri visszatérésével sem emelhette a hangulatot, ő e mezővárosban elhatározva látszott lenni saját kezeibe venni a fővezérséget, a hadviselés iránya intézésének tekintetében. Ő a fővezér által Vetterhez rendelt Wysocki és Dezsőfi-féle hadtestet Perczel 60) Azonban a főváros lakosai „megadták a büntetéstőli rettegésnek, mit az édes hazától megtagadtak.“ Haynau a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetve több milliót szedetett be, azokból Pesten az új vásár-téren máglyát rakatott s megégettette. ” Ezen szűkkeblűségnek párját a kormányzónak 1849. még 17-én kelt rendeletében ekkér találjuk ismertetve : „Midőn szabadságharczunk kezdetén és később annak folyama alatt, a veszély napjaiban, a kormány a haza polgárait ügyünk szent igazsága és a hazaszeretet nevében arra hívta fel, hogy adják elő fegyvereiket, miszerint azokkal lelkes honvédeink megmenthessék a hazát. Ekkor a fegyverek sok helyett igen gyéren adattak be. Pedig a kormány azon felül, hogy a fegyvereket a legszentebb czélra, mindnyájunk szabadságának kivívására, kérte fel, érettük becs szerinti árt is ajánlt fizetni és fizetett is. De fájdalom, a beadott fegyverek összegén a mostoha kéz nyoma ült és maradt. S midőn ugyanazon városok és községek, melyektől a haza megmentésére alig került ki néhány fegyver, az ellenség vas járma alá estek. És mondva volt zsarnoki hangon, mikép halállal büntettetik, ki fegyverét be nem adja, volt fegyver azonnal elég. Megadták a félelemnek és büntetéstőli rettegésnek: mit a hazától — édes anyánktól — megtagadtak. Felette szomorú tapasztalás, de fájdalom, való!“ Pap D-nél II, 433.