ifj. Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leirása. Negyedik kötet (Pest, 1855)
I. Békés s ezzel egyitett Csanádvármegye leirása
mindenütt, s rendesen jóval dúsabb termést nyernek mint a tiszta búzából. — Rozsot magában vagyis sivó rozsot csak lovaknak rosz férgek elleni orvoságul vagy jókori tavaszi zöld takarmányul termesztik kicsiben a gondosabb egyes gazdák; nagyban átalában sehol sem termesztik; azonban a szeszgyárak naponkénti szaporodása, valamint a legközelebb tapasztalt külföldrei szállítás érdeme felett is magas árt szabván a rozsnak, ha ez maradandó lesz, bizonyosan jövőre a soványabb földeket minden okos gazda örömest fogja bevetni bőven termő rozzsal, mi a békési földben súlyosabb s azért becsesebb lesz, mint a homoki termelés. Kukuriczolt, árpát, zabot barmok számára, legújabban pedig sör- és pálinka kazánok használatára — egy két községet kivéve — roppant mennyiségben termesztetnek; sőt szükség idején vagy búzával vegyítve, vagy különkülön is mind a kukuricza, mind az árpa, kenyérül szolgál a legszegényebb osztálynak. — A kukuriczát ugarforduló helyett búza alá használandó föld készítésül használják legtöbb helyen. — Gyarmath vidékén azonban inkább a kopasz ugart szeretik s a kukuriczát mellőzik, vagy csak haszonbérelt földeken termesztik. — Kölest, hol gyepet lehet törni, mindenütt szívesen vetnek; másként házi szükségre is csak egyesek termesztenek. — Csabán 1845-ik évben, az úrbéri szabályozás megtörténtével mintegy 8000 hold vettetett be egy pár tavaszon kölessel, s gazdag áldással jutalmazta mind a földtulajdonosokat, mind a munkásokat. A köles piarcza Debreczen volt egyedül, legújabban sokkal inkább Szeged és Szolnok felé kezd, más gabona nemesekkel együtt, nagyban szállíttatni. Az őszi repczét nagyban minden uradalmi majorságokban, kicsiben a miveltebb egyes gazdáknál, valamint az értelmesebb paraszt gazdáknál is, termesztik , s ha a fagy vagy hernyó, vagy más ellenség meg nem rontják, gazdagon pénzelnek belőle, s a tarlójába vetett búza szépen diszlik másik évben. Tavaszi repczét, valamint Madia sativát is igen kevesen vetik el; igy a napraforgót is úgyszólván csak kivételkép vetik házi szükségre is egyesek. Dohányt egészen 1850-dik évig maga szükségére úgyszólván minden ember termesztett, — nagyban eladásra id. b. Wenckheim Jósef kigyósi kertészei által, s Beliczay Jósef saját és haszonbérelt földein; kb. Wenkheimok, Wodianerek.