Encian, 1940 (6. évfolyam, 1-8. szám)

1940-01-01 / 1. szám

Braşov, 1940 január VI. évf. 1. (55) szám. Uj esztendő küszöbén, új munka előtt új programmot adni nem tudunk. A napi munkától fáradtan, de végtelen bizalommal, fanatikus hittel és rajongó lelkesedéssel dolgoztunk a természetjárás mozgalmának terjesztésén és ime, követőkre akadtunk, soraink megtelnek, új erők csatlakoznak hozzánk. Érezzük barátok kezének meleg szorítását, szívük eszméinkért való dobogását. Idegenek, kívülállók, tegnapig közömbösek óvnak és figyelmeztetnek a jóakarat kérő és követelő hangján, őrizzük meg nemes hagyományainkat, ne változtassunk irányt, ne térjünk le utunkról, mert alkotó és nem romboló munka a mi munkánk, szerény lapunk kezdeti és azóta változatlan célkitűzése. Alkotás-rombolás, ez a két jelszó, mely körül ma a harc folyik. Alkotás-e, amit programunk szerinti munkánkkal végzünk, vagy pusztító rombolás? Jogosult-e az élettelélés, melyet az újak hirdetnek és cselekszenek, avagy a helyes, az okos az, hogy elmélkedjünk a kékpáros messzeségben elérhetetlenül bárányfelhőző ideálokon, maradjunk messze minden valóságtól és mint álmodozók a természetjárás mozgalmán keresztül hirdessük tovább az emberszeretetet a humanizmus e legszebb álmát? Nagy harc ez, mely a két zászló alatt folyik és régi harc. Megvívja minden emberöltő a rákövetkezővel és az igazság benne az, hogy ez a harc, a réginek az ujjal való küzdelme maga az élet, a változásokkal való továbbfejlődés, a kiélt eszmék félrevetése és új erők keresése. Új erők sorakoznak fel a turistaegyesületekben is, új eszméket hoznak, új célkitűzéseket. A régi és új emberek egymást vádolják, hogy rombolók, felforgatók, egyéni szereplést, érvényesülést keresők. Mi, mikor ezt a harcot nézzük, nem azt keressük, helyes-e, jó-e, hogy így, vagy úgy van. Csak azt, hogy természetes-e úgy, ahogy van. Mert ha természetes, akkor helyes is, mert az élet parancsa. Túlságos felbecsülése a mi vitánknak, ha azt hinné valaki, hogy a természetjárás körüli ezen belső forrongást egyes emberek