Energiagazdálkodás, 1978 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
A szovjet energiagazdaság alakulása a 10. ötéves tervidőszakban A mostani szovjet tervidőszak folyamán (1976—1980) a villamosenergiafejlesztést a tervidőszak végére, 1980- ra évi 1340—1380 TWh-ra (milliárd kWh-га) tervezik felemelni. Az elmúlt tervidőszakban (1971—1975) lépték túl első ízben a Szovjetunióban a villamosenergia-fejlesztésnél az évi 1000 TWh-s, vagyis az egy billió kWh-s hahatárt. Ebben a tervidőszakban 500 és 800 MW egységteljesítményű áramfejlesztő gépek kerültek üzembe. 1975- ben a beépített erőteljesítmény elérte a 220 GW-ot (220 000 MW-ot). A 10. tervidőszakban további 70 GW erőműteljesítményt terveznek létesíteni, illetve üzembe venni. A távlati célkitűzések szerint az ország üzemanyag- és energiamérlegében alapvető változások lesznek. Tekintve, hogy az ország energiaforrásainak 80%-a az Uralon túl az ázsiai részben, viszont az energiafogyasztók 80% -a az Uralon innen van, az ország európai részében főként atomerőművek építését tervezik. Az ázsiai részben nagy hőerőművek épülnek a szénlelőhelyek közelében, ahol is a szenet felszíni fejtéssel nyerik (pl. Ekibasztuz, Kuznyeck). Emellett természetesen a vízenergiát is intenzíven hasznosítják újabb nagy vízerőművek építésével, így a 6400 MW teljesítményű, a Jenyiszej-folyam energiáját hasznosító új nagy vízerőművet 1980- ig tervezik üzembe venni. További vízerőművek épülnek az Angara, a Szir- Darja és az Amu-Darja folyamok mentén. Beható számításokat végeztek a villamos energiának az ország ázsiai részéből az európai részbe történő átvitelének gazdaságosságára nézve. Szibéria és Közép-Ázsia együttműködő villamosenergia-rendszereinek az európaival való összeköttetésére 1150 kV feszültségű váltakozóáramú és 1500 kV-os egyenáramú távvezetékeket terveznek. 1980-ig legalább 17 000 km nagyfeszültségű távvezeték építését vették tervbe. Költség- és áralakulás a nyugatnémet villamosenergia-gazdaságban A beruházási javak, az üzemanyagok, úgyszintén a személyzeti kiadások terén bekövetkezett költségnövekedések 1975-ben az áramszolgáltató vállalatokat érzékenyen érintették. A Német Villamos Művek Szövetsége (Vereinigung Deutscher Elektrizitätswerke— VDEW) 1975. évi jelentése szerint a beruházási javak 1975-ben átlagosan 3,5%-kal drágultak, az áramfejlesztő gépek áremelkedése 8,3%-os, a transzformátoroké 7,6%-os volt. A nehéz fűtőolaj ára az év végén kétszerese volt az olajkrízis előtti árnak. Az ásványolaj árának emelkedése természetesen kihatással volt a szén, a földgáz áralakulására is. A szén ára pl. 12—14%-kal emelkedett. A személyzeti költségek növekedése 6%-ot tett ki a megemelt törvényes szociális juttatások következtében. Ezekhez járult — főként az atomerőműveknél — a kibővített környezetvédelmi előírások miatti költségnövekedés. Az egyre hosszabbodó építkezési idő pedig a kamatterhek megnövekedésével járt. A hatvanas években az ilyen költségnövekedések racionalizálás és műszaki fejlesztéssel (pl. az áramfejlesztő gépek egységteljesítményének növelésével) részben még kiegyenlíthetők voltak, ezeket a lehetőségeket azonban már kimerítették és így az áramszolgáltatók kénytelenek voltak tarifáikat megemelni. Az 1975. évi áramáremelés mindegyik fogyasztói csoportot érintette. Ezenfelül 1975 januártól a fogyasztóknak külön illetéket is kellett még fizetni. Ez az illeték 3,24% volt, azt 1976- ban 4,5% -ra emelték. Ebből az illetékből származó bevételt a kőszén áramfejlesztés céljára történő fokozottabb felhasználásának többletköltségeire fordítják. Az 1975. évi áramáremelkedés átlaga ezen illetéknél nagyobb volt, az átlagosan 13,1%-ot tett ki. Dacára ezen 1975. évi áramáremelkedésnek, egy négyszemélyes háztartás a nagyobb fogyasztás tarifális előnyei következtében — a VDEW jelentése szerint — 1975-ben 3 pfenniggel kevesebbet fizetett 1 kWh-ért, mint 1955-ben. Az ilyen háztartás fogyasztása húsz év alatt átlagban hat és félszeresére — havonta 39 kWh-ról 254 kWh-ra — emelkedett. A háztartás összes kiadásának villamos energiára eső költséghányada 1,5-ről csak 2,1 % -ra nőtt, így például az ipari munkás háztartásának villamosenergia-ellátásáért — átlagban 1 kWh-ért 1 percet — kb. fele annyi ideig dolgozik most, mint tíz évvel azelőtt és egyötöd ideig mint 1955-ben. Hasonló mértékben vált viszonylag olcsóbbá a villamos energia ára az ipar számára is. 1 órára eső munkabérért az ipari üzem 1975-ben kétszer annyi villamos energiát kapott, mint 1965- ben és négyszer annyit, mint 1955-ben. Az NSZK-val szomszédos államokban a villamosenergia-árak jóval nagyobb mértékben emelkedtek, így az utóbbi három évben például Franciaország, Belgium, Hollandia és Nagy-Britanniában a háztartási áramárak 40—75%-kal emelkedtek. A nyugatnémet áramáremelkedések ennek megfelelő átlagértéke az említett külön illeték nélkül 30% alatt maradt. Az ipari áramárak átlagban Franciaországban 55, Hollandiában és Belgiumban 80—100%-ka emelkedtek a nyugatnémet 30%-nál kisebb drágulással szemben. Elhatározták a 11. világenergia konferencia helyét A világenergia konferenciák végrehajtó tanácsa akként döntött, hogy az 1980-ban tartandó 11. konferenciát a Német Szövetségi Köztársaságban tartsák meg, helyéül Hamburgot jelölték ki. A 10. konferenciát — amint azt a szaksajtó is közölte— 1977-ben Istanbulban (Konstantinápoly) tartották. Az angolok a fűtéseknél energiamegtakarításra törekszenek Brit hatósági szerv, a Department of Environment megbízást adott az állami tulajdonban lévő épületek fűtésszabályozó rendszereinek műszaki javítására, tökéletesítésére. E réren olyan energiamegtakarítást akarnak elérni, melynek értéke kb. két éven belül fedezi a terv összes költségeit. A megbízást a Honeywell cég kapta. A cég becslése szerint Angliában az öszszes igazgatási és ipari épületekben a fűtésszabályozás optimalizálása révén évente az energiaköltségeknél német márkára átszámítva 250—500 millió DM lenne megtakarítható. Hasonló optimalizáló szabályzóberendezésekkel Nyugat-Németországban a cég 25%-os energiamegtakarítást ért el. Nem építik meg a Földközi-tengert átszelő gázvezetéket A szaksajtó már több ízben hírt adott arról, hogy a Földközi-tengert átszelő vezetéket fognak építeni az afrikai földgáznak Európába való szállítására. A terv az volt, hogy a csővezeték Algériából kiindulva Tunézián és a Földközi-tengeren áthaladva Szicíliában érné el az olasz szárazföldet és onnan az olasz partvidék mentén haladva tovább jutna el a Po-folyam vidékére. Mivel Tunéziával az egyezség nem jött létre, a terv — legalábbis egyelőre — meghiúsult, így az algériai földgázt a jövőben tankhajókkal szállítják Olaszországba. Az erre vonatkozó megállapodást az olaszok az algériai Sonatrach vállalattal a közeli múltban kötötték meg. A szállítások legkésőbb 1982-ig fognak megindulni a megállapodás évi 8,5 - 109 m3 földgáz szállítására 20 éves időtartamra szól. K. L. 6. 226 HÍREK Energiagazdálkodás XIX. évf. 5. szám