Építőmunkás - Építők Lapja, 1950 (48. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

4. oldal Tíz hónap alatt több mint félmillió forint segély Életszínvonalunk a szocializmust építő népi demokráciánkban napról-napra, lé­­pésről-lépésre emelkedik, melynek kö­vetkeztében mindennapi életünkben egyre hatalmasabb eredményeket mutathatunk fel. Ebben a hatalmas munkában nem kis szerepe van a szakszervezeteknek. Hogy azonban közelebbről is tájékoztassuk a szaktársakat szakszervezetünknek a segélyezés terén történő munkájáról, szükségét látjuk annak, hogy beszámol­junk azokról az eredményekről, melyek a nagy építőmunkás-család belső életé­ben ezen a téren előadódnak. 1949. II. 1-től az egységes segélyezésre való átté­rés óta hatalmas összegek­ kerültek kifizetésre, mely ugyancsak fényes bizonyítéka an­nak, hogy ma a szaktársak életében elő­forduló fontos eseményeknél (házasság, szülés, temetkezés és indokolt esetekben rendkívüli segély), a szakszervezet anyagi támogatást nyújt. Az alant felsorolt adatokkal szeretnénk az e téren kifejtett munkánk eredmé­nyeit szemléltetni: Házassági segély 1653 esetben 289.107.— Szülési segély 2087 esetben 136.340.50 Halotti segély 541 esetben 62.979.— Rendkívüli segély 137 esetben 10.820.— Rokkantsegély____1263 esetben 43.647.— összesen: 5681 esetben 542.893.50 Ismertetve az eddig elért eredménye­ket, végezetül beszámolunk arról az újabb eredményről, melyet a szakszerve­zeti »rokkant« segélyek terén tapasztal­hatunk: 1949. XII. 14-én tartott Központi El­nökségi ülés határozata értelmében a rokkantállományba vett szaktársaink ed­digi járadékát 1950. X. 1-t­ől a duplájára emeltük, hogy ezeknek a szaktársainknak az életkörülményein szövetségünk anyagi helyzetéhez mérten javítsunk. Az elnök­ség ezen határozata bizonyítja, hogy szakszervezetünk nem feledkezik meg a régi harcos szaktársakról, akik évek hosszú során át hűségesen ki­tartottak a MEMOSz mellett és akik hozzánk tartozásukat a munkásmozgalom­ban való részvételükön kívül, tagságuk fenntartásával is bizonyították. Elmondottaink bizonyítják, hogy fon­tos a szakszervezeti tagság és érdemes a tagság épségben tartására vigyázni. Öreg szaktársaink hűsége élő példaképül szol­gálhat minden öntudatos építőmunkás­nak. Nem vitás, hogy az út, mely eddigi eredményeinkhez vezetett nehéz volt és nem egyszer áldozatos munkát követelt tőlünk, de szilárdan kell állnunk, mert csak kö­vetkezetes munkával tudjuk eddig el­ért eredményeinket megtartani és azokat fokozni, melyhez természetesen szükséges az, hogy minden öntudatos építőmunkás hozzájáruljon munkánk mi­nél jobb­­- előreviteléhez, mely mindany­­nyiunk közös célját, a szocializmus fel­építését szolgálja. A Népszava újdonságai A. Zápotocky: Uj harcosok sorakozója. A baráti Csehszlovák Köztársaság mi­niszterelnökének regénye a cseh mun­kásmozgalom hőskorából. Ara fűzve 15.50. kötve 20 forint.­­A »József Attila«-pályázat díjnyertes írá­sai. Ara 6.50 forint. Fehér Klára: Az »Előre« "őrs pályát vá­laszt. A gyárak, az üzemek életének megismerésére, a munka szeretetére tanítja a gyermekeket ez a színes, ér­dekes ifjúsági regény. Bech Judit raj­zaival. Ara kötve 10 forint. Z. Perlja: A gépek története. Az ember munkaeszközeinek története a kőbaltától a modern gépóriásokig. Sok képpel, áb­rával. Ara 8.50 forint. Abramov: Kis villanymotorok házi készí­tése. Játszva tanít a villamosság gya­­kor­lati ismerésére ez a kitűnő szovjet ifjúsági műszaki könyv. Sok képpel, ábrával Ara 7.50 forint. Abramov: Kis gőzgépek házi készítése. Hogyan lehet egyszerű eszközökkel jól­működő kis gépeket készíteni. Sok kép­pel, ábrával ára 6.50 forint. Az elektromosság világa. A tudományos megismerés mellett az elektromosság gyakorlati alkalmazásának óriási terü­leteire vezet el ez a közel 300 oldalas könyv. 200 képnél, szövegen kívüli táb­lákkal. Ara fűzve 30.—, kötve 38.— forint. Népszava, a Szakszervezeti Tanács Könyv­kiadóvállalata Budapest, VII. Erzsébet-1 körút 17. Telefon 220-026, 223-447. ÉPÍTŐMUNKÁS Kádereink elméleti színvonalának emelése P­ártunk Politikai Bizottsága 1949 október 30-án határozatot hozott az elméleti színvonal emelésének szükséges­ségéről. A határozat megjelenésével majdnem egyidőben Pártunk segítsége meg is mutatkozott a mi iparágunkban is., Budapest területén hathetenként fo­­lya­matosan mintegy 50 építőipari párt és a. b. funkcionáriust részesít hathetes pártiskolában. A vidéki építőipari munkahelyek számára ugyancsak hasonló számban adja meg a lehetőséget Pár­tunk a hathetes iskolán való részvé­telre. Széles alapokon indította meg Pártunk a pártszemináriumokat alap- és haladáfokon, a Párt építőipari alapszer­vezeteinél. Ezeken a szemináriumokon üzemi bizottsági tagjaink és egyéb szak­­szervezeti aktíváink tömegei előképzett­séget nyernek. Az alap- és haladószemi­náriumokon kiváló előmenetelt tanúsító kádereink továbbképzésükre lehetőséget a hathetes párt- és szakszervezeti iskolán nyernek. Messzemenő támogatást nyújt Pár­tunk a szakszervezetünk központjában dolgozó funkcionáriusok képzéséhez is azzal, hogy lehetővé tette, hogy az egyéni tanulás tanfolyamaiban minden funkcionáriusunk részt vehet. Iparágunk­ban, szakszervezeti központunkban folyó pártoktatásnak nemcsak általános cél­kitűzései vannak, bár mindenekelőtt kommunista vezető típusokat kíván ne­velni, ugyanakkor azonban legmesszebb­menő célja az oktatásnak az is, hogy a sajátos építőipari problémák megoldásá­hoz termelődjön ki megfelelő vezető ré­teg, figyelembe véve a szakszervezetünk feladatát a szocializmus építésében, az ötéves tervben.­­Az ötéves népgazdasági terv új, hatalmas feladatokat állít Pártunk elé, amelyeket csak olyan Párthoz hű, s ügyünk győzelmeiben biztos káderekkel lehet megoldani, akiknek eszmei, politi­kai és szakmai felkészültsége a szocializ­mus építése minden akadályán győzedel­meskedik« — mondta Rákosi elvtárs. P­ártunk felhívása, Rákosi elvtársnak az építőiparra történt korábbi útmu­tatása ugyan nagy változást eredménye­zett kádereinknek a tanuláshoz való viszonyában, de Rákosi elvtársunk figyel­meztetését minél gyakrabban fel kell, hogy elevenítsük kádereink előtt. Fel kell, hogy elevenítsük minél gyakrabban, például azt, hogy szakszervezetünk ve­zetői, az üb. tagjai nem foglalkoznak eléggé a Szovjetúnió által nyújtott ta­pasztalatok megismerésével. Kevesen tanulmányozzák vezetőink és aktíváink közül azokat a fordításokat, amelyek a szovjet ipar magasabbrendű szervezésé­vel, termelésével foglalkoznak. Pedig mint ilyen, a Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle és hasonló irodalmak bőséges anyagot szolgáltatnak a tervszerű mun­ka, a tervszerű gazdálkodás ismerteté­sére. Ha ezeket a szakszervezeti vezetők nem ismerik kellően, úgy nem is nyújt­hatnak szemléletet, segítséget azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkájukat kell, hogy tervszerűség övezze. Kádereink elvi és politikai­­képzettségük hiányosságai miatt nem tudnának azon feladataiknak sem eleget tenni, hogy a nagy tömegeket mozgósítsák Pártunk célkitűzéseinek végrehajtására. Ahhoz, hogy a nagy tömegek öntevékenysége folyton növekedjen, annak elősegítéséhez az szükséges, hogy kádereink elég ala­posan tudják ismertetni a nagy tömegek előtt, a mindennapi munkájuk messzebb­menő célját. A tömegek felé menő fel­világosításunkat kádereink csak úgy biztosíthatják, ha elméleti politikai kép­zettségük terén lépést tartanak a mun­kásosztály ügyének előrehaladásával, az események szakadatlan fejlődésével, ha felismerik, hogy a marxizmus-leninizmus tudománya élő valóság és ha káderein­ken keresztül behatol a tömegekbe, ha­talmas anyagi erővé válik Nemcsak a világtörténelem kiemelkedő szakaszaiban, látjuk ezt az igazságot, hanem a Szov­jetunió egész fejlődésében, a marxista­­leninista Párt által vezetett népi demo­kráciák fejlődésében, tervgazdálkodásuk­ban, a sztahanov munkamódszer alkal­mazásában, a munkaverseny eredményei­ben s végsősorban az egész magyar nép életformájának hatalmas fejlődésében. A szocializmus építésének elvi és gya­korlati ismereteit azonban kádereink nem ismerhetik meg,­­ csak az írásos anyag szövegének tanulásával. Különö­sen akkor nem, ha azt elég mélyen nem gondolják át, ha azt nem vonatkoztatják a fejlődés különböző szakaszaira és a napi feladatok megoldására. A marxista­­leninista irodalom tanulmányozása mel­lett többet kell tanulni kádereinknek a gyakorlati munkából, — mint pl. a jól előkészített vb.-értekezlet — ahol a végrehajtásra váró feladatokat megvilá­gítják politikai és elvi jelentőségében is, s megvilágosul minden résztvevő előtt a dolog értelme is. Úgy is mondhatjuk, hogy így van öntudat a munkában, ami erőt és lendületet ad a munka végrehaj­tásához. Ezt követve megbeszéléseink, értekezleteink nemcsak puszta értekezle­tek lesznek, hanem olyan hasznos fog­lalkozások is, amelyek alapos iskolák is egyben a lenini-sztálini bolsevik munka­­módszerek elsajátítására. Munkamód­szerünknek ez a stílusa egyre fokozot­tabban nyilvánvalóvá teszi kádereink előtt, hogy munkánk csak akkor és csak olyan mértékben kezd kommunista munkamódszerré válni, mint amilyen mértékben azt tudatosítani és célirányo­­sítani is tudjuk. Kádereink csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha a kommu­nista munkamódszert megfelelő módon a széles dolgozó rétegek felé is alkal­mazni tudják, ha a dolgozókra háruló feladatokat össze tudják kötni az olyan felvilágosító munkával, amely meggyő­­zőleg hat, amely nyomán a dolgozók önkéntes kezdeményezése bontakozik fel. Kádereink eddigi munkamódszereit ki kell egészíteni az ellenőrzés jelentősé­gének ismereteivel is. Az ellenőrzés rendszerének munkánkba való bevezetése messzemenő fejlődést biztosít előrehala­dásunkban. Ismerni kell kádereinknek azt a fogal­mat, hogy a bolsevi­ki ellenőrzés nem annyit jelent, hogy a bajokat megálla­pítja, hanem elsősorban azt jelenti, hogy az ellenőrzés olyan rendszere munkánk­nak, mely megelőzi a bajok bekövetke­zését és biztosítéka a szocialista tervsze­­rűség győzelmének. T. L. — Gál Istvánnak hívnak, honvéd vagyok, határvadász. Sztálin nevével már nagyon sokszor találkoztam az életem­ben. Az első három találkozás azonban örökké emlékezetes marad számomra. — Hat-hétéves lehettem, apám, anyám a Soroksári­­úton az egyik malomban dol­gozott. Apám esténkint az egész napi zsákolás után szé­­delegve járt haza. Anyám, aki már korábban elszabadult a­­ munkából, éppen csak hogy el­készítette a rántást a gyenge leves alá. Soha nem ülhettem az apám térdére, soha nem játszhatott velem, lelkileg is megtörte az állandó robot. De azért néha láttam csillogni a szemét. Olyankor, amikor va­­sárnaponkint Újpestről, Pest­erzsébetről, a munkásnegye­dekből eljöttek hozzánk test­vérei. Ültek a szobában, az asztal körül és beszélgettek. Kipirult az arcuk, nekihevült a szavuk. Az ilyen beszélge­téseken hallottam először Sztá­lin nevét. Úgy ejtették ki a szájukon, mint a szabadság, az emberi élet varázsigéjét. Én akkor még nem tudtam, miért van ez így. — Kilenc esztendős voltam, amikor egy vasárnap délelőtt apámmal elmentem egy nyir­kos, dohos Lónyay­ utcai pin­cébe. Sokan voltak ott hoz­zánk hasonlók. Kopott, foltos volt a ruhájuk. Kis csopor­tokba verődve beszélgettek a gyárról, a keserves munkáról, a kevés munkabérről. Hirtelen abbamaradt a beszéd, mind­annyian az összetákolt szín­pad felé fordultunk. Azon rö­vid jelenet játszódott le. A tő­késekről volt benne szó, akik korbáccsal jártak a görnyedt, szakadozott ruhájú munkások között. Ámde csúful jártak, mert egy titkos jelre az ön­tudatra ébredt munkások meg­tagadták a parancsot és el­kergették. Az előadás után nehézszavú munkásember ol­vasott fel egy könyvből. Sza­vai nyomán mintha izzani kez­dett volna a helyiség. A ke­zek ökölbe szorultak, az arco­kon lángrózsák gyúltak. Arról beszélt, hogy Oroszországban megváltozott a világ régi rendje. A felolvasásban is Sztálinról volt szó. De az összefüggéseket én még min­dig nem értettem. — Mint siheder egyszer ebédet vittem apámnak a ma­lomba. Ott üldögéltek a rak­tárban a megtömött zsákokon, lassan kanalazták az ételt. Komótosan tördelték hozzá a falat kenyeret, mintha az evé­sen kívül más nem is érde­kelte volna őket. Egyszerre azonban egyikük letette a földre az edényét. Felállott és baljóslatú léptekkel odaballa­gott a raktár ajtajához. Ott megállt, nekitámasztotta izmos vállát az ajtófélfának. Mintha csak éppen nézegette volna az udvart. Aztán izgalomtól át­forrósodott hangon hátraszólt: »Lehet!« Félelmetes volt. Én reszkettem, hogy mi követke­zik. Éreztem, hogy a rovta kis szó mögött valami felmér­hetetlen húzódik meg. S valóban, apámék egyszerre megelevenedtek. Reszkető ke­zekkel kezdték bogozgatni a zsákok száján lévő zsineget. Mikor egyik,másik kinyílt, féltő mozdulattal kis levélkéket húz­tak elő az ingük alól. Gond­o­­san kisimították őket, ifi­-­­dugták a zsákba a magok közé, majd visszakötözték a spárgát. Én reszketve húzód­tam félre az egyik sarokéi­g, onnan lestem őket. Csak mi­kor végeztek a szemmel lát­hata­tóan igen fontos munkával, fordult felém a figyelmük. Megmosolyogták értet­­ett arco­mat és felvilágosítottak: »Ezek a zsákok a Szovjetunióba men­nek. A magok között megír­juk Sztálinnak, jöjjön el hoz­zánk, szabadítsa fel a mi né­pünket is.­ Siheder voltam ek­kor, napokig ólálkodtam a 11 aller-téri piacon, hogy va­lami pár filléres munkát kap­jak. A nehéz terhek gyakran zúzták véresre az én vézna vállamat is. Akkor, ott a ma­lomban, kezdtem felismerni, mi is ennek a névnek az igazi jelentősége.­­ Igazán azonban csak ak­kor világosult meg az agyam, amikor 1945 január 14-én a Stühmer-gyár vágóhíd utcai telepén, ahol a nyilasok elöl bujkáltam, a szürke, piszkos téli hajnalban megpillantottam az első szovjet katonát. Soha­sem felejtem el barátságosan mosolygó arcát, ölelésre táruló karját. Kiváncsi arcom láttán nevetve intett felém. Az iszák­­jából kenyeret, a zsebéből ci­garettát kotort elő és felém nyújtotta. Akkor nem esett szó közöttünk Sztálinról, mégis tisztában voltam azzal, hogy. Ő küldte. Három találkozás egy névvel 1950 január 1­1 Országszerte emelkednek a kőművesek teljesítményei Az első nagy sztahanovista eredményt Magyarországon Pozsonyi Zoltán kőmű­ves érte el a szovjet sztahanovisták ta­pasztalatai nyomán. Pozsonyi most ez országot járja, hogy átadja munkamód­szerét építőmunkatársainak. A munka­­módszerátadás nyomán sorra emelkednek a kőművesek teljesítményei. Diósgyőrben a falazási munkákról tar­­tott bemutatót Pozsonyi Zoltán. Eredmé­nye: a diósgyőri szereldében Szűcs István és Sztepka József kőművesek teljesítmé­nye 160 százalékról 347 százalékra nö­vekedett, a diósgyőri MÁVAG két kőmű­vese, Szabó Ferenc Zsigmond és Búza Ferenc pedig több mint kétszeresére,­ 161 - ről 341 százalékra fokozta teljesítményét. Pozsonyi Zoltán ózdi látogatásának is komoly eredménye volt. Gyetvai János száz százalékkal emelte teljesítményét. A Városi Lakásépítő NV-nál Leskó József sztahanovista kőműves állandó teljesít­ménye Pozsonyi bemutatója óta a pár­kányfalazásoknál 350 százalék. A tapolcai építkezésnél, ahol Pozsonyi szintén bemutatta munkamódszerét, négy Sztahanov-brigád alakult. A brigád tag­jai 3—400 százalékra teljesítik normáju­kat. Heti keresetük a tapasztalatátvétel óta 450—500 forintra emelkedett. Pozsonyi Zoltán legjobb eredményét Felsőgallán érte el, ahol munkamód­szer átadás közben 2085 százalékos teljesítményt ért el. Ezzel a teljesít­ménnyel elnyerte­­a szakma legjobb dolgozója« címét az építőiparban. Több mint 2 milliárd forint 1950 építkezéseire Építőiparunknak, amely a hároméves terv során elindult a fejlődés útján, az ötéves terv első esztendejében 2 milliárd 155 millió forint értékű építkezést kell elvé­geznie. Ez az érték ötszöröse az 1948. évinek, ami szintén népgazdaságunk fo­kozatos és állandó erősödését bizonyítja. Már az első tervév feladatainak mara­déktalan végrehajtása nagyobb arányú beruházásokat tesz szükségessé, amelyek növelik az építőipar kapacitását, megte­remtik a nagyobb te­rmelékenységű munka feltételeit. Ezért több mint 180 millió fo­rintot fordítunk az építőipar fejlesztésére. Ebből 75 millió forintért a gépállományt szaporítjuk. A hároméves terv utolsó pe­riódusában kétezer építőipari gépet sze­reztünk be. Ez a szám 1950 végére kö­zel 3700-ra emelkedik. A nagyüzemi termelés egyik döntő esz­köze az építési idő lecsökkentése. Ezt segíti elő az építkezés helyszíni szereléssé változtatása, amit csakis úgy érhetünk el, ha különböző épületelemek gyári úton való elkészítését, előregyártását az eddi­gieknél nagyobb mértékben fokozzuk. Az elmúlt évben már 5 tonnányi épületelemet készítettek el közel három és félmillió fo­rint értékben. Az idén — részben a meg­lévő épületelemgyártó üzem kapacitásá­nak kibővítésével, részben új üzemek lé­tesítésével — ennek több mint tízszeresét, 62 tonna előregyártott épületelem járul majd hozzá az építési idő lerövidítéséhez és az önköltség csökkentéséhez.

Next