Építők Lapja, 1953 (51. évfolyam, 4-44. szám)

1953-10-19 / 34. szám

Az Építők SE országos felnőtt ökölvívó bajnoksága után... Október 10—11-én rendezte meg az Építők SE ezévi fel­nőtt egyéni ökölvívó bajnokságát a SZOT-verseny ki­írása alapján. A bajnokságon valamennyi budapesti és vidéki építőipari sportkör ökölvívó csapata részt vett. Az egyes új csoportokban az alábbi eredmények szü­lettek: LÉGSÚLY: 1. Hajmási Aurél (Bp. Gyárépítők), 2. Szabó Miklós (Miskolci Építők). HARMATSÚLY: 1. Barta Ottó (Magyar Gyárépítők). 2. Bráz István (Hídépítők). PEHELYSÚLY: 1. Jónás László (Magyar Gyárépítők). 2. Németi László (Hídépítők). KONNYO­­SOLY: 1. Gigler János (Magyar Gyárépítők). 2. P. Kiss József (Hídépítők). KIS VÁLTÓS OLY: 1. Szigeti Antal (Bp. Gyárépítők). V­ÁLTÓS­OLY: 1. Molnár István (Mis­kolci Építők). 2. Bombera Béla (Magyar Gyárépítők). NAGYVÁLTÓSO­LY: 1. Gergely Ferenc (Békéscsabai Hídépítők), 2. Hajna­ György (Békéscsabai Építők). KÖZÉPSÚLY: 1. Murvai József (Bp. Gyárépítők), 2. Szőrös István (Magyar Gyárépítők). FÉLNEHÉZSÚLY: 1. Scibik József (Hídépítők). NEHÉZSÚLY: 1. Barna Ferenc (Magyar Gyárépítők). Nagy csalódást okozott a Sztálinvárosi Építők ököl­vívóinak gyenge szereplése, valamint egyes versenyzői­nek távolmaradása. Így elsősorban Avar László kis­­váltósúlyú, Mészáros harmatsúlyú és Puli légsúlyú ver­senyzők távolmaradása okozott hiányt. A versenyen résztvett sztálinvárosi versenyzőkön meglátszott a rossz, illetve rendszertelen felkészülés, ami elsősorban az ottani sportkörnél történt edző­cserének tudható be. Általában megállapítható más csapatoknál is, hogy a versenyzők nagyobb részének előkészítése hiányos volt, erőnlétük nem volt megfelelő. Az edző elvtársak fogják eseményebben és rendszeresebb munkára a ver­senyzőket. Ne csak a ,,népszerűségre” törekedjenek, hanem elsősorban és mindenekelőtt arra, hogy a ver­senyzők erőnléte megfelelő legyen, technikája állandóan fokozódjék. Az országos szakszervezeti csapatbajnokságok meg­rendezéséig még hátralévő időt versenyzőink szorgal­mas, alapos edzésekre használják fel, hogy a bajnokság során minél több győzelmet szerezhessenek, s ezzel is öregbítsék az építőipari sportolók jó hírnevét. Október 3-án és 4-én zajlott le a Mátrában az Építők SE természetjáró sportolóinak első csapatbajnoksága Ezen a bajnokságon 16 csapat vett részt, 96 verseny­zővel. A verseny útszakasza 19 kilométer hosszú volt. A versenyzőknek nehéz tereppel kellett megbirkózni, de szükséges volt, mert a SZOT természetjáró versenye - amelyen e versenynek legjobbjai képviselik majd az építők színeit — szintén komoly feladat elé állítja m­ajd turistáinkat. » Újszerű volt ennél a versenynél az, hogy a verseny­­zőknek túra­tervet kellett készíteni, megjelölve abban, hogy egyik állomástól a másikig, mennyi idő alatt ér­keznek meg. A tervben megjelölt idő túllépése hiba­pontot jelentett. A versenyen részvevők között 16-tól 60 évig, minden korosztály képviselője megtalálható volt. Voltak közöt­tük régi, sokat­­próbált versenyzők is, így például a Budapesti Gyárépítők csapatában Holicza Róbert elvtárs és felesége, akik 47 óta versenyeznek együtt. A ver­senyen jól szerepelt többek között Nagy Zsolt, 16 éves építőipari tanuló is, aki mindössze egy éve versenyez és ez volt az első önálló versenye. A versenybizottság a következő végeredményeket álla­pította meg: I. Mélyépítőtervező 2. sz. csapata 142, II. Mélyépítő­­tervező 1. sz. csapata 680, III. Budapesti Gyárépítő 1. sz. csapata 746, IV. Út- és Vasúttervező 2. sz. csapata 766. V. Építőgép- és Gépesítést­­ervező csapata 1526, VI. Üt­. Vasúttervező 1. sz. csapata 1674, VII. 42. Tröszt 2562 hibaponttal. A versenyt feladták a Budapesti Magasépítő csapatai és a Budapesti Gyárépítők 2. sz. csapata. A verseny rendezése, kisebb hibáktól eltekintve — fonak mondható. A jobb teljesítmények elérésében azon­ban gátolta a versenyzőket a gyenge felszerelés, mű­szer, tájoló, magasságmérő stb. pontatlansága. Az országos sportkörelnökségnek a jövőben arra kell törekednie, hogy az ilyen nehéz versenyekre a csapa­tok teljes felkészültséggel rendelkezzenek és megfelelő felszereléssel is el legyenek látva. A 21. Tröszt konyhájában ! Élelmezési vezetőnek lenni egy nagyüzemnél — nem tartozik a leghálásabb foglalkozások köz­é... Lapunk hasábjain ismételten he­­yet adtunk a dolgozók vélemé­nyének az üzemi konyhák mű­ködéséről, ezúttal a másik felet, egyik üzemi konyha vezetőjét szólaltatjuk meg. M Még egy 3—4 tagú család i­gényeit, ízlését sem lehet min­dennap maradéktalanul kielégí­teni, hát még sokszáz, százféle koszthoz szokott emberét!" — magyarázza Sebessy Ödön, a 21. tröszt élelmezési vezetője, akinek naponta 900 ebédről és 100—150 vacsoráról kell gondoskodnia. (Hogy milyen hatalmas mennyi­séget jelent ez, egy-két szám­adattal is megvilágíthatjuk: le­vesből étkezésenként 450, főze­lékből 360 litert főznek, egy-egy alkalomra 5 mázsa burgonyát tisztítanak meg és 140 kg tész­tát főznek ki!) Sokkolt nehézséggel kell Se­bessy elvtársnak és az üzemi konyha 17 dolgozójának megbir­kóznia azért, hogy a központban ebédelő 320—350 és a munkahe­lyeken étkező 550—600 dolgozó igényeit a lehetőségekhez képest minél tökéletesebben kielégítsék. Kezdjük a sort a konyhán. Bár a tisztaság szempontjából még egyszer sem merült fel komo­lyabb kifogás, sok nehézséget okoz a csatornázás és a szellőz­tetés hosszú idő óta vajúdó kér­dése. (Ez a probléma azonban állítólag a közeljövőben megol­dódik.) Komoly gondot és sok többlet­munkát jelent — az ételeket me­legen tartó edények hiányában — az ebédeknek és vacsoráknak a 22 munkahelyre történő szállítá­sa és tálalás előtti újramelegíté­­se. Sebessy elvtárs elmondta, hogy már 2 éve harcol megfelelő edényekért, mindezideig azon­ban hiába... Igen sok nehézséget okoz és gyakran az egy héttel előbb ösz­­szeá­l­ott étrend felforgatását teszi szükségessé az a körül­mény, hogy a jóelőre megrendelt nyersanyag sokszor elkésve, vagy egy áll titán nem érkezik meg. Ilyenkor legtöbbször nemcsak az aznapi menüt kell megváltoztat­ni, hanem a következő napiakat is, nehogy egyhangúvá váljék az étrend. Egyébként már az eredeti étrend összeállítása is komoly gondot jelent, mert — mint Se­bessy elvtárs mondja — lehető­leg a legnépszerűbb ételeket igyekeznek „műsorra tűzni”. (Kérdezősködésünkre kiderült, hogy a pörköltfélék és a sült­tészták örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, viszont a főtt tésztákért nem lelkesednek túl­ságosan a dolgozók.) A 21. tröszt konyháján külön még arra is gondot fordítanak, hogy a fi­zikai dolgozók — ízlésüknek megfelelően — fűszeresebben kapják az ételeket... Sebessy elvtárs a beszélgetés során kijelentette: jól tudja, van­nak még hibák, amelyeket meg kell és meg is lehet szüntetni. Amennyire a rövid beszélgetés során megismerhettük, meg va­gyunk győződve arról, hogy minden tőle telhetőt megtesz a 21. tröszt élelmezésének további megjavítása érdekében. Hogy mennyire komolyan veszi hiva­tását, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy noha 15 éves közélelmezési gyakorlata van, beiratkozott a közélelmezé­si technikumra, hogy 4 évi to­vábbtanulás árán még jobb mun­kát végezhessen. JÓL SIKERÜLT KÖNYVÜNKÉT Az ünnepi könyvhét kereté­ben si­keres könyvünké­tet rende­zett a Budapesti Magasépítés!* * Vállalat a békeúti munkás, szállásom. A kultúrteremben ízlésesen dekorált, ügyesen ösz­­szeállítot­t könyvkiállítást ren­deztek. Október 8-án színes kultúrműsort tartottak. Ennek keretében Szatmári elv­társ, az építésügyi minsztérium kikül­döttje ismertette Chirkov: A téglafalazás szervezése című könyvét A központi színjátszócsoport itt és Petrov egyik szatirikus jelenetének előadásával igen vidám hangulatra derítette a résztvevőket. Ez a jókedv a műsor után rendezett táncmulat­ságon méginkább fokozódott. Az árokét sikerében nagy ré­sze van annak a le­lkes, fárad­hatatlan munkának, am­i Takó Józsefné elvtárs, a vállalat kul­­túrfelelőse végzett. Téli építkezések legfontosabb munkavédelmi tudnivalói A személyek közlekedésére szolgáló utakon a havat el kell takarítani.* Ólmos, esős, fagyos és olva­­dásos időjárás esetén az utakat kaviccsal, salakkal, vagy ho­mokkal kell felszórni. * A szabadban használt gépek környékét (ideértve a teherfel­vonókat is) teljesen csúszás­­mentessé kell tenni a hó eltaka­rításával, valamint salakkal, vagy homokkal való felszórás­sal. • A megcsúszás veszélyére va­ló tekintettel, állandóan ellen­őrizni kell, hogy a csúszást gát­ló lécek hiánytalanul fel legye­nek erősítve a feljárók teljes szélességében. * A feljárókról, járdapallókról, állványpadozatokról stb. a ha­vat munkamegkezdés előtt és munkafolyamat alatt is el kell távolítani és ezeket csúszást­­gátló anyaggal (homok, salak, hamu stb.) fel­­kell szórni. * Az állványpadozatok átjá­rói (hídjai) legalább 3 tillából állítandók össze és védőkorlá­tot, valamint lábdeszlát kell al­kalmazni rajtuk* Állványok, feljárók és­te nem takarható nyílások körött olyan korlátot ke­ll alkalmazni, mely megcsúszás veszélyével szem­ben fokozott védelmet nyújt. * Kazánfűtőként csak a kazán rendszerének megfelelő, érvé­nyes fűtői vizsgával rendelkező személyt szabad beállítani. Gőzkazánokat csak abban az esetben szabad üzembe helyez­ni és üzemben tartani, ha ér­vényes használati engedéllyel el vannak látva. * A kazán biztonsági szerelvé­nyeit üzemképes, kifogástalan állapotban kell tartani. A kazán biztonsági szelepeit az engedé­lyezett terhelésen túl semmi mó­don túlterhelni nem szabad. * A kazán gőzelvezető szelepét csak lassan és fokozatosan sza­bad megnyílni, hogy a gőz a tömlőt szét ne nyomja, a bérén■ dezést tönkre ne tegye és sérü­lést ne okozzon.­­ Azokban a helyiségekben, amelyekben munka folyik, csak olyan szárító- é­s fűtőberende­zést szabad használni, melynek füstgázait a szabadba kivezetik. • Azokban a helyiségekben, ahol — zárt nyílások mellett — koksz­kosarakban tüzelnek, sem tartózkodni, sem aludni nem szabad, mert az égéstermé­kek halálos mérgezést okoznak koksz kosárral fűtött helyisé­gekben, vagy ezek közvetlen közelében csak állandó szellőz­tetés esetén szabad dolgoz­ni, aludni azonban szellőztetés mel­lett sem szabad. • A begyújtott koksz­ kosarak­­nak lejtőn, vagy lépcsőn való szállításához megfelelő hosszú­ságú rudakat kell használni. A rudakra ütközőket kell felszerel­ni, hogy a kosár a dolgozóra re­csússzék. SZOVJET TAPASZTALAT NYOMÁN: Vízágyúval mozgatják a földet a Vízépítő Vállalat csepeli munkahelyén Vállalatunk csepeli munkahe­lyén most alkalmazzuk először a hidromechanizációs módszert. Ez a földmunka egyik leggaz­daságosabb módja, s lényege, hogy vízágyú fejti az anyagot, amely vízzel hígítva, csöveken távozik el a munkahelyről. A munkát tavasszal kezdtük meg. A föld száraz kiemelésé­hez szükséges gépek nem áll­tak rendelkezésünkre, ezért Nagypál Sándor főmérnök a vízágyúval való eljárás mellet döntött mert az adottságok megvoltak (víz a közelben, a kiemelendő an­yag, homok, maxi­málisan 0,5 milliméteres szem­nagysággal). Az eljár­ás módszerét a szov­jet tapasztalatok és a szak­­irodalom felhasználásával Nagypál Sándor főmér­nök, Kenderessy János fő­építésvezető, Prepeliczai György és Rajnai Frigyes okleveles mérnökök dolgoz­ták ki. Az eljárás a következő: A Dunaparton 2 db 48 lóerős Csepel-Diesel motorral (egyik tartalék) hajtott egylépcsős szivattyú percenként 4,5 köb­méter és 30 méter nyomómagas­­ságú vizet ad. Ezt a vizet 300 milliméteres csővezeték viszi a 740 méter távolságban elhelye­zett gépházba. Itt 2 db 60 ló­erős, négylépcsős, 120 m nyo­mómagasságú centrifugális szi­vattyú a vízágyú részére per­cenként ezer liter vizet szolgál­tat. A vízágyú kiardánosan két síkban mozgatható, körül for­dítható. Tizenkét atmoszférás víz­sugár támadja és lazítja alulról a homokot, amely nagy rétegekben szakad le. Az így keletkező zagy (vízzel, iszappal elegyített homok) pa­raibola keresztmetszetű vasle­­m­ezcsatornán haladva jut az előre elkészített aknába, a zsompba. A csatorna esése 3 százalékos. Az eredetileg 60—70 százalékos zagyot a vízágyúnál 3,5 köbméter víz hígítja, amely egy másik csövön keresztül jut­­oda. Ezután körülbelül 20 szá­zalékos zagy folyik a zsompba. A vízágyút ellátó cső a zsomp felé is leágazik és az esetleges túl sűrűvé vált za­­gyot a zsompban magasnyo­mású vízzel hígítja. A zsomp­ba iszapszivattyú szívócsövei nyúlnak be. Kettő darab 25 ló­erős, vagy a mellette elhelyezett 50 lóerős iszapszivatttyú emeli át a zagyot a kijelölt depó­méba.­­ A szivattyúk, melyek jó, vagy rossz állapotán nyug­szik az egész rendszer mű­ködése , 1400-es fordu­latszámmal működnek és nagyon gyorsan kopnak. Kezdetiben ez sok bajt okozott. Most már a motorházakat kü­lön cserélhető béléssel látták el, a kanalakat különleges anyag­ból készítik, a hegesztés svájci e­lek­t­rod­ákka­l történik,­­ a­z­­ a­­­lakrészek állandóan készenlét­ben vannak. Száz üzemóra után kiveszik a kanalakat, s újra hegesztői. (Eleinte már 50 üzemóra alatt tönkrementek.) Bélésésére körülbelül 500 üzem­óra után szükséges. A kiemelt zagy a kijelölt depóniában leülepszik, a mé­lyedés lassan feltöltődik. A fölül elterülő tiszta vi­zet részben úgy használják fel, hogy 2 db 30 lóerős egy­lépcsős centrifugás szivat­­­tyúval további hígító víz­ként a vízágyú közelében a zagyba jut, részben pedig, a vízszint eset­leges túlságos emelkedésével, az eredeti nyomócsövön át a két szivattyú visszanyomhatja a Dunába. A vízágyúval, folyamatos munka esetében napi 800 köb­méter föld, homok kiemelése ér­­hető el. Ez az eljárás 20 kubi­kos munkáját pótolja és köb­méterenként 5 forint megtaka­rítás mutatkozik. Ez is az eljá­rás gazdaságosságát bizonyítja. SZÉCSI ERNŐ okleveles mérnök Hídépítő Vállalat építők lapja Építőipari dolgozók ,,Rózsa Ferenc" kultúrotthona műsora 1953 október 19-től 25 ig: 20 kedd. Színházteremben: negyed 6, fél 8. „Királylány a feleségem” című francia filmvígi­ íték. Olvasó­eremben: 6-kor a Nemzeti Színház ismertető elő­adása az ,,Uborkafa" és a „Volpone” című darabokról. 21. szerda. Színházterem­ben: negyed b­ fél 8. ..Gyöngy­­virágtól a lom­bhullásig’”című ma­gyar film. 24. szombat. Színházterem­ben: fé: 8. „Jaj, de jó!’ vidám szórakoztam műsor. Fellép­nek: Latabár K., Bölcsi T., Salamon B„ Túrái­­ . Lathatár A., Angyal N. Gy., R'/fai E., Marietta, Heltai A . Fellegi T. Kossuth Tüzértiszti Iskola ze­nekara, vez.: Pongrácz O. Olvasóteremben: 5. „Vidám műsoros délután ’ a Dózsa György­ út 25. sz. általános ■ fiúiskola szülői munka­közös­sége rendezésében Fellépnek: La­­bár Kálmán. Latabár Ár­pád. ifj. Latabár Kálmán. Latabár Kati, Habos László, EDOSZ művészegyüttes stb. 25. vasárnap. Színházter­em- B*n: 4. fél 8. ..Jaj, de jó!*­ — vidám szórakoztató műsor. A színházteremben tartandó előadásokra jegyek az üze­mek, vállalatok közönség­szervezőinél, valamint a kul­­túrotthon pénztáránál vált­hatók. Könyvtári órák: szerda, csütörtökön délután 5-8 óráig, vasárnap délelőtt f­-től 1 óráig. • Kultúrotthon igazgatósága. AZ ÉPÍTŐK LAPJA KÉPESKÖNYVÉBŐL: Sóvári az „áldozatos” A fiatal Kovács Jancsi után Sóvári Antal — vagy ahogyan az építkezésen nevezték — ,.Sóvári tata" következett. A „tata” felállt, rántott egyet nad­rágszíján, köhécselt egy keveset, majd a termelési értekezlet részvevőinek feszült figyelme közben rákezdte: — Én, Sóvári Antal, már régi­régi szervezett munkás vagyok. Az itt jelenlévők nagy többsége még, engedd meg kerék ... pelen­kában járt, amikor én már ő­t álltam a­z elvek mezején és ál­dozatot áldozat után vállaltam meggyőződésemért!... Én olyan áldozatos ember vagyok, elv­­társak, hogy... Az CB-elnök itt közbeszólt szerényen, hogy Sóvári elvtárs lehetőleg a termelési kérdések­ről beszéljen, de a Ja'a" nem hagyta zavartatni magát.­­ . . Szóval én olyan áldozatos ember vagyok, hogy. .. izé... a mozgalomban nem is neveztek másképpen. . mint a ,.bát,.,„ Só­vári”. Sok építőmunkás azért nevezte el újszülött fiát Antal­­nak, mert hát engem is annak neveznek. Ha nem volna termé­szetem a túlzott szerénység, hát elmondanék­­ még néhány nevezetes esetet az életem­ből... A túlzott szerénység azonban úgy láts­zik ezen a délutánon sztrájkolt Sóvári „tatában", mert a teremben lévő nagy fali­óra már a második negyedórát ütötte, de a „tata” tetteinek és érdemeinek felsorolása mellett még szót sem ejtett a verseny­ről s arról, hogy ki patronálja a fiatal szakmunkásokat. Tudni kell ugyanis, hogy ez most a legégetőbb kérdés. Az üzemi bizottság többek között azért hívta össze a termelési értekez­letet, hogy megvitassák: milyen segítséget nyújtsanak a normál­jukat nem teljesítő dolgozók­nak. Balogh elvtárs, az OB-elnök, tehát ezzel a féleérthetetlen célzással vetett gátat Sóvári szóáradatainak: — Tehát hány fiatal patroná­­lását vállalja, Sóvári szaki?/ Sóvári tata feldúlt arccal fa­kadt ki: — Mit nem követelnek egy­ ilyen magamfajta embertől. Ezekkel a mindennapi feladatok,­kal a fiatalokat kell megbízni, nem pedig engem, aki már év­tizedekkel ezelőtt megmutattam,­ hogy tudok áldozatot hozni. 1953 október 19 Hogyan szórakoznak a miskolci „Béke-szállás" dolgozói A miskolci „Béke-szállás'’ la­kói igazán nem mondhatják, hogy’ nincs módjukban szóra­kozni, művelődni. Gyarmati elvtárs, a Rákóczi Ferenc­­kultúrotthon igazgatója úgy nemezi be a különböző­­műsorokat, hogy egy nap se maradjon üresen. A szállás mintegy kétezer dolgozója heti ötször mehet játékfilm előadásra. Ezeket a filmeket maguk a dol­gozók választják ki, előzetes közvélemé­nykutatás alapján. A film megtekintése egyszer he­tenként díjtalan. Szeptemberben 3 kultúrott­­honban a következő filmek ke­rültek bemutatásra: ..Nyugati övezet”, „Nagy muzsikus”, „Nincs béke az olajfák alatt”, „Harcokban edződöd”, „Farkas­­vér”, „Hajnal a haza felett”, „Elítélt falu”, „Kék kardok", „Két krajcár reménység”. Eze­ket a filmeket mintegy 6500-an nézték meg. De vegyük csak e­gy hét nap­jait alapul. Szeptember 21-én mozi, 22-én k­uddélután, 23-án mozi, 24-én fiatalok klubdél­utánja: sakk, dominó, asztali­teniszverseny, 25-én mozi, 26- án műsoros táncest, 27-én mozi I« (HMM ■■ *»■••■■■ és a famn bemutatása után is­­mét táncest. Ezenkívül ismeretterjesztő előadások és a könyvtár minden nap a dolgozók ren­­delkezésére áll. Akik nem látogatják a kultúr-, otthont, azoknak műsort közve­tít az otthon rádióállomása. Száznégy hangszóró vezi a szobákba a vidámság hangjait. A napokban elkészül az új kultúrépület, amelyben kü­lön sakk-, dominó-, olvasó stb. szobák lesznek. Remény van arra is, hogy film­felvevő gépet kapnak, amellyel a munka, a sport, vagy kultúr­álés eseményeit lehet majd meg­örökíteni és többször levetíteni. Bővülni fog a tánccsoport, ugyanígy a tánczenekar is. A sz­ínját­szócsoport és a csasz­­tuskabrigád mellé pedig most szerveznek egy énekkart. En­nek 3’ létesítésére 15 ezer forin­tot fordítanak. Mindezek bizonyítják, hogy a Béke­szálló dolgozói­nak az egésznapi munka után megvan a lehetősé­gük a szórakozásra és a szellemi felfrissülésre. Ott, ahol az egyhavi kulturális kiadások 41 ezer forintot tesz­­nek ki, nem lehet panaszkodni, hogy nincs mód a fejlődésre! Festő­bál lesz november 7-én A 12/2. Épületfestő és Más­zoló Vállalat, valamint az építőipari vállalatok festő dol­gozói a hagyományos festő­bálra készülnek, amelyet 1953 november 7-én tartanak meg az építőipari dolgozók Rózsa Ferenc kultúrotthonának ösz­­szes helyiségeiben. építők lapja. Szerkeszt! a Szerkesztő Bizottság Kiadja az Építésügyi Miniszté­rium, a Közlekedésügyi Minisz­térium X. főosztálya és az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszerve­­zete Szerkesztőség: Bp. VI. Sztálin­ tér 16. Telefon: 428—192. 421—759 csekkszámlaszám: 00.878.001—8 Példányszáma: 34.100 Szikra Lapnyomda. Budapest. Vill., Rökk Szilárd­ utca 6. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály

Next