Építők Lapja, 1954 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-04 / 1. szám

1954 január 4. Mayer Imre, az É. M. Lakásépítési Igazgatóság főmérnöke az 1954. évi lakásépítkezésekről A lakásépítésben jelentős fordulatot hoz az 1954-es év. Előkészítése már ez év őszén megkezdődö., amikor 12.000 lakás építését elindítottuk és megkezdtük további 8.000 lakás építésének előkészítését. A megváltozott feladat új szervezetet is kívánt. Az É. M. Lakásépítési Igazgatóság megalakulása lehetővé tette, hogy a városrendezési tervek készítésénél, a lakótelepek kialakításánál a szovjet tapasztalatok nagyobb mérvű felhasználása mellett a népi demokráciák eredményeit is jobban figyelembe vegyük. Ennek nyomán lényegesköltségcsökkentés mellett javíthattuk a dolgozók szociális és kulturális ellátását. A lakások mellé korszerű tömbmosodákat, üzleteket, műhelyeket tervezünk. Levegős, napfényes iskolák, óvodák és bölcsődék egészítik ki a parkosított lakótelepeket. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy kijavítjuk építkezéseink eddigi hibáit és gondoskodunk lakótelepeink végleges és korszerű kialakításáról. Sokan és joggal kifogásolták a lakások minőségét, beosztását, bútorozhatóságát. A legtöbb panasz a szerelőmunkák és szerelvények minősége miatt hangzott el Az újabb típustervek készítése közben figyelembe vesszük az elhangzott bírálatokat. Törekedni fogunk a minőség megjavítására és erősen megbíráljuk azokat a gyártó üzemeket, amelyek nem megfelelő minőségű anyagokat és szerelvényeket gyártanak. A lakások zömének befejezését ősz elejére tervezzük, hogy száraz, egészséges lakásokat adhassunk át. Gondoskodunk az épületek homlokzatainak csinos, szemet gyönyörködtető kialakításáról, hogy azok dolgozónk bátor optimizmusát, építő-nk munka lendületét sugározzák. Az eddiginél fokozottabban érvényesítjük a takarékosság elvét. A helytelen szervezés hibáit az organizáció gondos kidolgozásáva küszöböljük ki. Nagy segítséget jelent e tekintetben, a generálorganizációs elvet a gyakorlatban is megvalósító Generálorganizációs Iroda, amely a Lakóépülettervező Vállalat keretében az ország összes lakásépítkezéseinek organizációs elveit kidolgozta. A megtakarításból új lakások építhetők. A takarékosságot nem az építőmunkások szociális viszonyainak gyengítésével, hanem ellenkezőleg — fokozásával kívánjuk elérni. Az eddig épített munkásszállodák mellett ez évben megkezdjük két ötszáz fős állandó szálloda építését. Fokozzuk dolgozóink egészségvédelmét és munkájának biztonságát. Fokozatosan megszüntetjük a nehéz, fáradtságos testi erőt követelő munkákat. A földmunkák igen nagy részét gépesítettük. Az előgyártás növelésével elérjük, hogy lakóházainkban az alapokon és koszorún kívül nem lesz monolit vasbetonszerkezet. A fahiányt előgyártott vasbeton tetőszerkezettel oldjuk meg. A lépcsőket is egyben gyártjuk és emeljük az épületbe. Mindez lehetővé teszi, hogy több lakást adjunk át határidőre,kisebb költséggel és jobb minőséggel. Fő feladatunk ez irányban segíteni trösztjeinket és vállalatainkat. Ha ez sikerül, úgy komoly részét teljesítjük kormányunk új programmjának. Schaefer György, É. M. diszpécser a balesetelhárítás időszerű problémáiról Rohamosan fejlődő építőiparunkban a munkavédelem is nagy léptekkel halad előre. Kiépítettük a munkavédelem szakmai szervezetét, kötelező tananyag alapján levizsgáztattuk a munkavédelmi feladatok ellátásából valamennyi vezető műszaki dolgozónkat, az E. M. diszpécsereitől kezdve, az építés- és ePÍTOK LAPJA Kovács János, a Veszprém megyei Bizottság elnöke a megye versenymozgalmának tapasztalatairól Megyénk vállalatai kemény harcot folytattak az évi terv határidő előtti teljesítéséért. A 4. sz. Mélyépítő Vállalat október 24-én, a 71/3. Építőipari Vállalat december 11-én, az Építőgépkarbantartó Vállalat december 5-én, az Útfenntartó Vállalat december 10-én befejezte évi tervét. A többi vállalat is harcolt, hogy adósság nélkül kezdjék az 1954. esztendőt. Ezt mutatják a november havi tervteljesítések és a december hó első két dekádjának eredményei. Persze, ezek az eredmények és erőfeszítések mind hiába volnának, ha az év elejétől végig nem tartanák szem előtt, hogy a tervteljesítés érdekében iparunk minden dolgozójának, műszaki-gazdasági és szakszervezeti aktíváiénak a legnagyobb erőfeszítésére és legjobb tudására van szükség. Szakszervezetünk megyebizottsága még a múlt esztendőben bevezette a havi munkaversenyt. Ennek előnyeit a műszaki vezetők és az üzemi bizottságok között is többen nehezen értették meg. Ahol azonban rendszeresen felbontották a tervet, a bizalmi és brigádvezetői értekezleteket megtartották, ahol értékelték az előző hónap eredményeit és a vállalások teljesítését, — a brigádok megtették vállalásukat a következő hónapra és biztosították a tervek teljesítését. 1953. év elején azt láttuk, hogy dolgozóinkban meg van a versenykedv, de sok esetben műszaki hiányosságok és szervezetlenség akadályozta hogy felajánlásaikat meg tudják tenni, vagy teljesíteni. Műszaki vezetőink egy része tett ugyan vállalást, hogy segíti a brigádok versenyét, de ez a legtöbb esetben csak formális volt. Ezért februárban megyebizottságunk összehívta a megye építőipari vállalatainak főmérnökeit, vállalatvezetőit, üzemi bizottsági elnökeit és megbeszéltük munkaversenymozgalmunk eredményét és hiányosságait. Ezt megelőzőleg kezdeményezésükre a főmérnök elvtársak közösen kidolgozott 10 pont alapján egymással párosversenyre léptek. Példájukat a vállalatok sok műszaki vezetője követte. Ebből kiindulva szerveztük a Szlipcsevics István sztahanovista vakoló kőműves a gépi vakolás eredményeiről és a falazás gépesítésének terveiről közel két éve, hogy a vakológépet először alkalmazni kezdtem. Szovjet szakkönyvek tömegét tanulmányoztam át s azok nyomán tökéletesítettem állandóan a gépemet. Sok apróbb és nagyobb akadály tornyosult gépem fejlődésének útjába, de ugyanakkor sokan hittek is a gépi vakolás jövőjében és támogattak munkámban. Ez a támogatás adott erőt ahhoz, hogy közel egy évig tartó lelkiismeretlen, bürokratikus bánásmód ellenére is ki tudtam tartani tervem mellett. Egy évig kerestem több munkám ellenére is kevesebbet, mint akik kézzel vakoltak, de nem volt szívem letenni a gépet, pedig akkor többet kereshettem volna. Brigádom ugyanebből az okból elhagyott. Azután 12 fiatal, frissen szabadult kőművessel álltam össze egy brigádba. De a lelkiismeretlen helyi norma 20 nap után őket is elijesztette a géptől. Ekkor jött az országos kőműves konferencia. Elhatároztam, hogy ha ezen a konferencián sem sikerül rendezni a vakológép ügyét, én is otthagytam a gépet. De a konferencián született határozat s annak a beteljesülése megváltoztatta a helyzetet, visszaállították a régi normát. Hazatérve a legjobb vakoló brigáddal egyesültem és másfél hónap múlva kétszer annyit termeltünk, mint valaha is. A kőműves konferencia után két hónappal újabb gépet csináltam. Egy géppel két vakolópisztolyt üzemeltetek. Ezáltal újabb negyven százalékkal emelkedett a vakológép termelékenysége. Minden tervem az, hogy a vakolást teljesen gépesítsem. Készül egy új rendszerű vakoló- és simítógépem, amit hamarosan kipróbálok. December 16-án rendelték el falazógép újításom legyártását és ha addig élek is, de géppel fogok falazni is. Végezetül arra kérném az illetékeseket, tegyék lehetővé számomra, hogy sok-sok helyen meg tudjam ismertetni és szerettetni tökéletesített vakológépemet. •k Szerettük volna lapunk olvasóit, az építőipar dolgozóit tájékoztatni arról is, hogy építőművészetünk milyen eredményeket ért el ebben az évben a szocialista-realista stílus kialakításában. Nyíri István obliljas építőművészt kértük fel, hogy erről a kérdésről nyilatkozzék. Nyíri elvtárs elzárkózott a nyilatkozástól, arra hivatkozva, hogy ez olyan titkos jellegű kérdéseket érintene, melyeket nem lehet nyilvánosságra hozni. Ez meglepő. Ki gondolhatta volna, hogy a szocialista-realista stílus kialakulását ilyen nagy titokzatosság övezi?! Mi azt hittük, hogy az új művészeti stílusok megteremtésén munkálkodó művészek munkáját elősegíti az, ha a dolgozókkal megbeszélik munkájuk minden problémáját. Erre kívánt volna lehetőséget nyújtani tervezett cikkünk is. De hol a titok, mi a titok? Lehetséges, hogy a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnak, ahol Nyíri elvtárs dolgozik, vannak titkos jellegű munkái is, de mi nem ezekre voltunk kiváncsiak. Mi hát a titok nyitja? Valószínűleg Nyiri elvtárs kényelmessége, s húzódozása attól, hogy az építőművészet jelenlegi nyitott kérdéseiben állást foglaljon. A munkásoknak talán nincs beleszólásuk. A kollektív szerződés napjára január 5 és 10 között minden kollektív szerződést kötő vállalatnál ki kell jelölni a szövegező bizottságokat. A kollektív szerződések előkészítésében ez az első fontos feladat. Az előző években ugyanis igen sok vállalatnál egykét ember készítette el a szerződések tervezetét. A 63. Trösztnél például a vállalati ügyészek öntötték formába. Inotán a termelési felelős kínlódott teljesen egyedül a nagy feladat megoldásával. Nem is ölelték fel ezek a szerződések a vállalatok dolgozóinak minden irányú igényeit és problémáit. Az ilyen hiba elkerülése végett szükséges, hogy az 1954. évi üzemi kollektív szerződéseket jól szervezett, hozzáértő bizottságok állítsák össze. A bizottságon belül a szerződéstervezet különböző fejezeteit az alábbi beosztás szerint fogalmazzák meg: I. főmérnök, ÜB, termelési felelős. II. munkaügyi osztályvezető, ÜB, bérfelelős. III. igazgató, ÜB-elnök. IV. szakoktatási előadó, ÜB, szakoktatási felelős. V. munkavédelmi megbízott, ÜB, munkavédelmi felelős. VI. munkásellátási megbízott, SZTK-felelős, ÜB, munkásellátási felelős, ÜB, üdülési felelős. VII. főkönyvelő, ÜB, kultúrfelelős. VIII. főkönyvelő, ÜB, sportfelelős. Újévi nyilatkozatok az e-esztemle néhány tanulságáról és a megoldásra váró feladatokról Biczók Imre, a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda igazgatója az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban'a mozgalom eredményeiről December 17.én volt egyesítendő évfordulója annak, hogy az egész építőiparban lelkes és eredményes mozgalom indult az építkezések olcsóbbá, jobbá tétele és meggyorsítása érdekében. A Földimérő és Talajvizsgáló Iroda dolgozói büszkék arra, hogy ezt a mozgalmat ők indították el. S most egy esztendő múltán hangsúlyoznunk kell, hogy a mozgalom megindításának gondolatát a hazánkban járt szovjet szakemberek, elsősorban Polstin és Zajcsev elvtársak érlelték meg bennünk. Tanácsaik, bírálataik nyomán felismertük ugyanis, hogy ötéves tervünk feladatait csak úgy tudjuk eredményesen megvalósítani, ha a mi irodánk és vele együtt az egész építőipar dolgozói az eddigiinél olcsóbban, jobban, gyorsabban dolgoznak. Tudomásom szerint az elmúlt egy esztendő alatt a mozgalom többszáz millió forintot takarított meg népgazdaságunknál. Egyedül az FTI dolgozói 100 millió forint értékű elfogadott megtakarítási javaslatot dolgoztak ki, s ezzel a mozgalom megindításakor tett felajánlásukat teljesítették. A jelentős összeg megtakarítása közben saját magunk nagymértékben gazdagodtunk. Olyan új munkamódszereket, építéselőkészítési módozatokat fedeztünk fel és dolgoztunk ki, melyekre 100 millió forint melltakarításnak nagy feladata sarkalta és lelkesítette minden dolgozónkat. Így például a területfeltárásokban bevezettük a fúrásnélküli, elektromos talajvizsgálatot, a laboratóriumi vizsgálatokat részben helyettesítő szondafelvételt. Megépítettük és felszereltük az ország első talajmechanikai és vegyi mozgó laboratóriumát. A vízfeltárásoknál rátértünk a geoelektromos eljárásra, bevezettük a gépalapok tervezéséhez szükséges előzetes rezgésvizsgálatokat. Hatalmas építkezéseink, valamint a kormányprogramm kitűzte új feladatok egész sor új kérdés megoldását vetették fel az épületek alapozásánál. Ilyen irányú vizsgálódásaink eredménye a szulfátrendelet, — mely igen nagymennyiségű, drága S54-es cement megtakarítását teszi lehetővé, — a megengedett taíaj igénybevétel felemelése,a fagyhatár tudományos megállapítása, a vízvizsgálat módjának szabályozása, a szálláthatások elleni védekezés aktív bakteriológiai módjai, stb. Mindezek a tudományos vízvizsgálatok szükségessé tették, hogy az FTI dolgozói szoros kapcsolatot építsenek ki a Tudományos Akadémiával, a társtervező intézetekkel, az egyetemekkel, a kutató intézetekkel. Azzal tehát, hogy az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban" mozgalommal 100 milliót takarítottunk meg, magunk is jelentős tudományos értékkel gazdagodtunk. Úgy érzem, hogy hasonló eredmények szüettek más vállalatoknál is, melyek felismerték és komolyan vették az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban"a mozgalom jelentőségét. Ezért én az új esztendőben azt kívánom: a tervező irodák, építő vállalatok vezetői vessenek számot munkájukról és újabb feladatok kitűzésével adjanak lendületet a sikerekben gazdag mozgalomnak, munkavezetőkig egyaránt. Havonta oktatásban részesítjük a fizikai dolgozókat, az újonnan felvettek pedig csak kétórás balesetelhárítási oktatás után állíthatók munkába. Az oktatás mellett mulasztások esetén éltünk a fegyelmezés eszközeivel is. Mégis a baleseti statisztika, valamint ellenőrzéseink közben szerzett tapasztalataink alapján megállapítható, hogy a munkavédelem nem tartott lépést iparunk egészének fejlődésével. Az új kormányprogramm, valamint pártunk júniusi és októberi határozatai előtérbe helyezik a munkavédelem kérdéseit is. Meg kell tehát vizsgálnunk, mik a közvetlenül, előttünk álló feladatok? 1954-ben csak úgy érhetünk el gyökeres javulást, ha már most, az 1954. évi beruházások megtervezésénél alaposan megvizsgáljuk a munkavédelem beruházási szükségletét s azt teljes részletességgel beépítjük terveinkbe. A beruházási terv összeállításánál fel kell használni az országosan kötelező bevezetésre elrendelt munkavédelmi újítások mellett a dolgozók helyi jelentőségű újításait, ötleteit is. A beruházási terv részleteiben való kidolgozása műszaki feladat, a vállalatok, trösztök, illetve termelési igazgatóságok főmérnökeinek és biztonsági megbízottjainak közös feladatai, az igazgató vezetésével. A munkavédelem tervszerű fejlesztésének alapját — a gondos gazdasági tervezés mellett, — a balesetelhárítás részleteire is kiterjedő, műszaki tervezéssel kell megteremteni. Szükséges, hogy tervezőink, akik az újabb s egyre gazdaságosabb szerkezeteket tervezik, meghatározzák ezek kivitelezési technológiáját a munkavédelem szempontjából is. Különösen vonatkozik ez a helyesen méretezett és biztonságos állványszerkezetekre, valamint az előregyártott szerkezetek mozgatására, szállítására és emelésére. Építésvezetőink dolgozzák ki a munkavédelmi intézkedések havi tervét, a havi operatív terv technológiai sorrendjének megfelelően. Már az építkezés megkezdése előtt meg kell határozniok, különösen az előregyártott elemeknek az előregyártó telepen való kocsira rakását, szállításmódját, munkahelyi lerakását, deponálását, s a beépítéstevére való beemelését. Mentesíteni kell a dolgozókat attól, hogy sokemeletes magasságban, keskeny falak tetején, akrobata mutatványok közepette szállítsanak helyükre többmázsás elemeket. A dolgozók biztonsága is megköveteli, hogy dolgozóinkat megkíméljük a nagy fizikai erőkifejtést igénylő munkáktól. Ennek legjobb módja pedig a gépesítés. A gépek azonban további munkavédelmi feladatokat rónak a műszaki vezetésre. A gépek súlya, — növelve az emelt tárgyak súlyával, — megköveteli, hogy kellő alátámasztásról gondoskodjunk. Darukezelőink, gépészeink, de valamennyi dolgozó biztonsága kívánja azt is, hogy minden darut, transzportőrt, betonkeverőt és a többi gépet ellássuk az érintésvédelmet biztosító hálókkal, korlátokkal, stb-vel. A balesetek — s főleg a halálos végű balesetek — nagy százaléka áramütés miatt történik. Első feladat tehát, hogy minél több építkezésünkön megteremtsük a törpefeszültség alkalmazásának lehetőségét, mert csak ez nyújt teljes biztosítékot a halálos végű áramütések, balesetek megszüntetésére. De ami a legfontosabb: fokozott felvilágosító munkával olyan fegyelmet kell teremteni, hogy a szakképzett villanyszerelőkön kívülsenki ne nyúljon az elektromos berendezésekhez. De az építésvezetőségeknek ezt biztosítani kell úgy is, hogy a kapcsolótáblákat lakattal zárható szekrényekbe, a kábeleket pedig a közlekedési helyek fölött legalább 2—3 méterre helyezik el. Különösen időszerűvé teszi a munkavédelmi intézkedések számbavételét a téli időjárás. Nemcsak az áramütés veszélye nagyobb a nyirkos téli időben, de a munkahelyi rendetlenség, a le nem takarított feljárók, a nem rögzített állások, a hóval takart gödrök, stb. — mind a csúszás veszélyét, fokozott baleseti lehetőségeket jelentenek, elhárításukra tehát fokozott gondot kell fordítani. Minden télen számos áldozata van a kokszkosárral való fűtésnek. Ki kell oktatni a dolgozókat, — különösen a fűtőket és éjjeliőröket, — a szénmonoxid mérgezés, valamint a nyílt tüzelés veszélyeire, különösen állványzatok, zsaluzatok közelében. Utoljára, — de nem utolsó sorban — munkavédelmünk fejlődése szempontjából legfontosabb az idevonatkozó rendeletek pontos végrehajtása. Vállalati igazgatóink tartsák meg minden építkezésen havonta a kötelező munkavédelmi szemlét. Főmérnökeink számoltassák be rendszeresen és lássák el a szükséges utasításokkal a vállalatok biztonsági megbízottait. Építésvezetőink még lelkiismeretesebben törekedjenek a dolgozók balesetelhárítási oktatására, ne tűrjék el munkahelyeiken a rendetlenséget, az elektromosvezetékek földön hevertetését, mindenhol ki kell építeni az elektromos felelősök hálózatát. Csak ily módon harcolhatunk eredményesen a balesetek elhárításáért, s e harcnak az építőipar minden műszaki dolgozója a maga területén legyen lelkes vezetője, parancsnoka, felajánlásokat a „Felszabadulási hét”-re, a „Választási békeverseny" során, amelyhez megyénk építőipari vállalatai mind csatlakoztak. A IV. negyedéves terv határidő előtti teljesítéséért a 71/3. Építőipari Vállalat versenyre hívta megyénk építőipari vállalatait. Annak ellenére, hogy a vállalat munkaerőhiánnyal küzdött, a magasépítő vállalatok közül elsőnek teljesítette éves tervét december 11-én. Ezt eredményezte a jól szervezett verseny. Megyénk dolgozóinak 80 százaléka van szocialista munkaversenyben. A III. negyedév végén több vállalat, így a pápai 72/3. Építőipari Vállalat, a várpalotai 31/1. Építőipari Vállalat, a veszprémi 71/2. Építőipari Vállalatnál befejező munkákat végzett, a munkaerőhiány miatt átcsoportosítások váltak szükségesé. Ennek következtében az egy hónapra előre kiadott munkalapok érvényüket veszítették. A verseny azonban nem torpant meg. A brigádok a százalék teljesítésre tettek vállalást, ami nem minden esetben volt serkentő, a 72/3. Építőipari Vállalat műszaki, szakszervezeti vezetői azt a megoldást választották, hogy ha nem tudták egy hónapra előre kiadni a munkalapot, akkor egy hétre, vagy dekádokra adták ki. A brigádok erre tettek értékelhető felajánlást. Ez a módszer jól bevált, amit már azóta több vállalat átvett. Üzemi bizottságaink és ezen belül a szakszervezeti bizalmiak is rendszeresen foglalkoznak a brigádok versenyvállalásaival. Mind a műszakiak párosversenyét, mind az építésvezetőségek egymás közötti versenyét havonta értékelik, a brigádokét, ahol havi versenyben vannak, vagy tervfelbontás alapján dolgoznak hetenként, vagy dekádonként értékelik és hozzák nyilvánosságra falitáblán, hangoshíradón. Szakszervezetünk megyebizottsága, az üzemi bizottságok és a bizalmiak segítségével azért harcol, hogy minden dolgozó meghatározott felajánlást tegyen, s így ráirányítsa a dolgozók figyelmét a konkrét termelési feladatok megoldására. Meggyőződésünk, hogy így tudják kormányunk programmját megvalósítani.