Építők Lapja, 1955 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-03 / 1. szám
Lili. évfolyam, I. szám fro 20 filier 1955 január 3 AZ EPITOIPAR DOLGOZÓINAK HETILAPJA Meg kell szívlelni a közegészségügyi felügyelők javaslatait a tervek elkészítésekor Mindössze három éve hívták életre az állami közegészségügyi felügyeletet. Megalakulása után sok nehézségbe ütközött a felügyelet munkája, mert igen sok építőipari vállalatnál és tervező intézetnél nem ismerték fel munkájának fontosságát, jelentőségét. Ma már az építőiparban is tudják, hogy a közegészségügyi felügyelet munkatársai őrködnek az épülő új objektumok, illetve a rekonstruálásra kerülő régi objektumok feletti közegészségügyi szempontból. Dr. Róna Borbála, a budapesti Fővárosi Tanácsnál székelő állami közegészségügyi felügyelet egyik munkatársa igen sok esetet tud elmondani arról, hogy milyen sok harc árán értették csak meg az építtető vállalatok, a tervező intézetek és az építő vállalatok a közegészségügyi felügyelettel való együttműködés jelentőségét Ügyelni kell az egészségre A felügyelet munkája az új létesítmények helykijelölésénél kezdődik. Arra törekszik, hogy az új épületek egészséges környezetbe kerüljenek. Az építtető s a helykijelölő szervek azonban sokszor — érthetetlen módon — szembeszegülnek a felügyelet helytálló javaslataival. Dr. Róna elvtársnő eljulanította, hogy például a Phylaxia üzemi bölcsődéjét az üzem területén, sertésszállások közelébe kívánták telepíteni. Aki járt a Phylaxia környékén, tudja, hogy az üzemtől még távolabb is sokszor elviselhetetlen a bűz, sőt a közelben lévő ásványőrlőüzemből kiszálló por is veszélyeztetné a bölcsődében elhelyezett gyermekek egészségét. A rendelkezések egyébként előírják, hogy a tervező intézeteknek a vázlatterveket jóváhagyás céljából be kell mutatniok az állami közegészségügyi felügyeletnek. Ez azonban az esetek zömében nem történik meg s így a felügyelők a kiviteli tervek átvizsgálásakor kénytelenek észrevételeiket megtenni s ezzel bizony igen sok esetben elhúzódik az objektumok építése. Az sem ritkaság, hogy a tervező intézetek nem veszik figyelembe a felügyelet javaslatait s emiatt üzembehelyezéskor kell a hibákat korrigálni. A Fővárosi Tanácsnál működő közegészségügyi felügyelők szinte egyöntetűen állítják, hogy a tervezők egyrésze nem elég körültekintő, nem törődik a közegészségügy követelményeivel. Ennek egyik bizonyítéka, hogy például a Római-parton épülő üdülők szennyvizét mechanikai tisztítás után közvetlen a partvonalon kívánták a tervezők a Dunába bevezetni. Elkerülte a figyelmüket, hogy a baktériumokkal fertőzött szennyvíz veszélyezteti a fürdőzők egészségét. A Soroksári Tangazdaság új majorjában, ahol istállókat, tejkezelőt, lakóházakat, munkásszállásokat, üzemi konyhát építettek, nem biztosítottak idejében egészséges ivóvizet, sőt szennyvízmegsemmisítő berendezést sem terveztek, illetve építettek, csak az állami felügyelet erélyes közbelépése után dolgoztak ki végleges megoldást. Dr. Róna Borbála a továbbiakban elmondotta, hogy a fel— Mi úgy gondoljuk, hogy a szocialista-realista építőművészet csak a tartalom és forma tökéletes összhangján alakulhat ki. Az elmúlt években főleg a forma volt az, amit az építészek szem előtt tartottak — hangoztatta dr. Róna elvtársnő — a tartalom, azaz a funkció rovására. Meg kell mondanunk, a homlokzati problémák miatt sokszor alapvető funkciós követelményeket nem valósíthattunk meg. Emiatt a lakóházak szobái sötétek lettek, a fürdőszobáknak, kamráknak, a bölcsődék elkülönítőinek nem biztosíthattunk közvetlen szellőzést. Az utóbbi időben ezen a téren javulás mutatkozik: a tervezők egyre inkább figyelembe veszik az épület funkcióját s ezt összhangba hozzák az épület külső megjelenésével. ügyelet számára igen sok nehézséget jelentett a helytelenül értelmezett szocialista-realista építési stílus. Amint mondottuk, számos esetben előfordult, hogy az építkezések terveit nem mutatták be a közegészségügyi felügyeletnek s ugyanakkor az épületeken számos közegészségügyi hiányosságot észleltek. Ilyen esetekben a felügyelet nevelő hatású pénzbírsággal sújtja a mulasztást elkövetőket. Dr. Róna Borbála és a Fővárosi Tanácsnál működő felügyelők kérik a tervezőket, a kivitelezőket, valamint az építtetőket: igyekezzenek — a rendelkezések értelmében — együttműködni az állami közegészségügyi felügyelet munkatársaival. A zavaró körülmények megszüntetésével segítsék elő, hogy szép és egészséges épületekbe költözhessenek be, illetve dolgozhassanak az emberek. Benkő Tibor A forma nem mehet a tartalom rovására! Sárváron is fel kellett volna készülni a téli hónapokra! Jól bent járunk már a télben. Ekkorra minden építkezésen, ahol tovább folyik a munka, teljes téli felkészültséggel kellene találkoznunk. Mégis akadnak kivételek. Ilyen a 72/1. Vállalat sárvári gépállomás építezése is. Bizony nemcsak a vállalat vezetőségét terheli a hanyagságért a felelősség, de a helyi vezetőséget is. Igaz, hogy a vállalat eljuttatja például a cukrot és a teafüvet, de tűzhelyet nem adott hozzá, amin az étkezőhelyiségben megfőzhetnék. Viszont önerejükből is csinálhattak volna már egy katlant, ahelyett, hogy belenyugodtak a tűzhelyhiányba. Az ebédlőt már csak azért is fűteni kellene, mert a városból kihozott ételt kellemesebb meleg helyiségben elfogyasztani, mint vacogtató hidegben. A szállás ablakai közül nem mindegyiken van dupla üveg, maga Tribus építésvezető szaktárs sem vizsgálta ezt meg. Legutóbb négy hét óta nem cserélték ki a lepedőket, mert a mosást nem végezte el időben a szombathelyi Patyolat. Nem egyszerűbb lenne ilyen esetben mosásba küldni a lepedőket? Nagy gond a vízellátás is. A víztornyot nem fejezhették be állványfa hiányában, viszont a keményebb idő beköszöntével leszerelték az ideiglenes víztartályt a fagyveszély miatt. Hiába van hát jól felszerelt mosdóhelyisége a szállásnak, a vezetékben nem folyik a víz. Meszszebbről, sötétben botorkálva vödörrel kell oda hordani. Véleményünk szerint az ideiglenes víztartályt is szigetelni lehetett volna. Feltétlenül van olyan burkolási mód, mely megóvja a fagytól a tartályt is, nemcsak a vezetéket. Amit eddig elmulasztottak, sürgősen pótolják hát mind a vállalat részéről, mind az építésvezetőség részéről. Az új esztendőben többet törődjenek az életkörülmények megjavításával! Hatszáznegyven négyzetméter gépi vakolással A Kerepesti úti lakásépítkezésen három és fél hónap alatt kimagasló eredmény született. Farnadi László gépi vakoló brigádja több mint száz lakás vakolását végezte el határidő előtt. A brigád elősegítette, hogy a szakiparosok folyamatos munkát végezzenek és az év végére új lakások örvendeztessék meg a dolgozókat. A brigád három és fél hónap alatt jelentős utat tett meg. Míg kézzel vakoltak, keresetük havonta csak 900—1000 forint volt. Amikor géppel próbálkoztak, voltak, akik elmentek a brigádból, akik pedig ottmaradtak, húzódoztak, idegenkedtek az újtól. — Úgyis leégünk, kár a géphez nyúlni — mondogatták a kishitűek. Farnadi brigádvezető gyakorlatban mutatta meg a gépivakolás előnyét. Az új módszer bevált. Az ingadozók, kishitűek érdeklődése is a gépi vakolás felé fordult, visszatértek. Kiderült, hogy a gépi vakolás 40 százalékkal magasabb termelékenységet és több keresetet biztosít. A novemberi elszámolásnál már 1600—2700 forint volt a kőművesek borítékjában. Megvolt az állandó munkaterületük, folyamatosan dolgozhattak. A brigádból alig egy negyedév alatt országos hírű vakolóbrigád lett. Novemberben már 638 négyzetméter volt a napi átlaguk. Jó munkájuk elismerése sem maradt el: az építésügyi minisztériumtól 3000, a vállalat vezetőségétől pedig 2800 forint prémiumot kaptak. Most a lépcsőházak vakolásán dolgoznak, s itt is kimagasló eredményeket érnek el. December 22-én például két és fél lépcsőházi szintnek a teljes vakolását fejezték be. Teljesítményük 640 négyzetméter volt. A műszaki vezetők szívügyüknek tekintik a brigád munkáját. Még a lépcsőházak vakolását végzik, de már készítik számukra az új munkaterületet: január elején újabb 108 lakás vakolását kezdhetik el. Mi a célja a versenynek a Pécsi Tervező Irodában? 1954 novemberében a munkaverseny újabb győzelme született meg a Pécsi Tervező Irodában: 22-én teljesítették évi tervüket. Minek köszönhető ez a siker? Elsősorban a tervezők, rajzolók és irányítótervezők lendületes és gondos munkájának és az OB által igen eredményesen megszervezett munkaversenynek. Ennek eredménye, hogy december közepéig már 338-ra nőtt a kiküldött tervdokumentációk száma, melyek közt nem kisebb munkák is szerepelnek, mint a Pécsi Pannónia sörgyárászokpincéje, a szekszárdi 200 W. gabonatárház, vagy a Fonyód— Zardavári ÁG és a meszesi bányászlakótelep, óvodák, iskolák, üzletberendezések tervei. November 7 tiszteletére tett felajánlások célja legnagyobbrészt a minőség emelése volt s hogy a felajánlások tetté váltak, arra a legjobb bizonyíték az a tény, hogy azóta egyetlen egyszer sem hangzott el panasz a vállalat által szállított tervek minősége ellen, sőt egyes építtetők elismerő nyilatkozatban mondanak köszönetet. A szekszárdi Állami Erdőgazdaság írja: „...őszinte elismerését nyilvánítja a Pécsi Tervező Irodának tervezési munkájáért. Az általunk megrendelt tervdokumentációkat minden esetben időben kaptuk kézhez, gondos kivitelben és hibamentes összeállításban.“ Jelenleg a XI. 7-i értékelés alapján a legjobb csoport az Általános Mérnöki Csoport, a legjobb tervező: Szigetvári János, a legjobb rajzoló: Bencze Zoltán volt, akik igyekeznek megtartani a „legjobb“ címet és a vörös vándorzászlót. Esélyes ellenfelek pályáznak azonban a „legjobb“ címre: az V/2 építészcsoport, Cserna Sándor és az V/4 belső építészcsoport, Németh Imre vezetésével; Vass Béla, Tankó György, Csitkovics István, Pálik István, Meiszner József, Cziráki Antal, Meiszterics Ferenc, Laborczi Júlia, Szerdahelyi Zoltánná tervezők és rajzolók. A munkaverseny elérte célját: a munka megjavult menynyiségileg és minőségileg egyaránt. Több kérdés megoldását célozza az igazgató intézkedése, mely a szaktervezések koordinálásával javítja a vállalat munkáját s ad új irányt a munkaversenynek, s több és jobb tervvel akarja ellátni kivitelezőinket. Benyovszky Imre A felszabadulási verseny sikeréért elszabadulásunk nagy ünnepére készül az egész ország. Április 4-én lesz tíz esztendeje annak, hogy hazánk megszűnt német gyarmat lenni, a szovjet hadsereg elhozta népünk számára a szabadságot. Az RM Művek dolgozóinak kezdeményezésére felszabadulási munkaverseny vette kezdetét. Ennek a verenyszakasznak különös jelentősége van abban, hogy az új esztendő, a második ötéves terv előkészületi éve s az év feladatainak végrehajtása komoly mértékben függ e versenyszakasz sikerétől. Különös szerepet kap itt a szigorú takarékosság s a takarékosságnak az a formája, hogy a vállalatok, építkezések anyagellátásában a minimumra csökkenjen a kapkodásból származó költséges keresztbeszállítás és több lehetőség nyíljon a helyi anyagforrások felhasználására. A költségcsökkentésre való komoly törekvés az irányítószervek részéről egyenes következménye lesz a munkások takarékoskodásának és nem utolsó sorban a minőség javításának. Vitathatatlan persze, hogy az építőipari dolgozók a téli hónapokban a jelenlegi körülmények miatt csak kisebb mértékben kapcsolódhatnak a felszabadulási versenybe, erősebben a tavasszal lángolhat fel ez a verseny, amikor az évi program ismeretes lesz. De már most meg kell szívlelni néhány fontos tanulságot a múlt évi versenyszervezésből ahhoz, hogy a felszabadulási verseny sikeres legyen. Itt elsősorban a munkautalványozás rendszerére vonatkozó tapasztalatokról kell beszélni Az idén is hasonlóképpen alakul az építőipar profilja. Továbbra is több kis mezőgazdasági épületet és lakást kell készíteni, de sokkal gyorsabban, szervezettebben, mint tavaly. Megengedhetetlen az, hogy a kisebb létesítményeknek az építési ideje ugyanaddig — sőt gyakran még tovább tartson, mint a nagyobb létesítményeké. Mert bizony nem megy ritkaságszámba, hogy például egy disznóhizlalda felépítése ugyanannyi időt vesz igénybe, mint egy közepes lakótelepé. A kis építkezéseken a brigád munkáját néhány kísérlet tanulságai szerint helyesebb, célravezetőbb nem dekádonként, vagy havonta, hanem az egész építési időszakra vonatkozóan utalványozni. Ez egyszerűbbé és egyben áttekinthetőbbé teszi a műszaki adminisztrációt, másrészt serkenti a brigádot újítások és új munkamódszerek alkalmazására. De az egyösszegű utalványozás jó hatással van a szervezettebb munkára, valamint a bérfegyelem megszilárdítására is. Az eddigi kísérletek mind ezt bizonyították. A felszabadulási verseny szervezése során tehát e fontos tanulságra feltételezül fel kell figyelni. Természetesen előnyei csak abban az esetben érvényesülnek kellőképpen a munkásokra nézve is, ha egy-egy építkezés dolgozói lehetőleg nagylétszámú vegyesbrigádba tömörülnek. Ilyen esetben — mint tavaly is már —, felvetődik persze a kérdés, hogy vajon ha egy munkahelyen csak egy brigád dolgozik, hogyan lehet versenyezni. Újólag le kell szögeznünk, hogy a verseny legfontosabb ismérve maga a felajánlás, azaz az olyan vállalás, ami a tervben megjelölt munkálatoknak a megrövidítésére, takarékosabb elvégzésére vonatkozik. Az aggályoknak legfeljebb a párosverseny problémájánál van létjogosultságuk, de itt is csupán az építkezésen belüli párosverseny esetében. Ezt azonban pótolja az építésvezetőségen belüli brigádok, illetve a főépítésvezetőségen belüli építkezések közötti párosverseny. Bőven akadt példa tavaly a verseny értékelésének, az eredmények nyilvánosságrahozatalának rendszertelenségére is, mert egy normál több építkezést is kézbentart. Kétségtelen, hogy ez a helyzet befolyásolja a rendszeres, sűrű időközönként ismétlődő értékelés munkáját. Itt nem is az a fő veszély, hogy naponta nem tudják megejteni az értékelést, hanem csak ritkábban — tíznaponként, vagy akár havonta, — de mégis meghatározott időszakonként pontosan hírül adják a verseny állását. A fő veszély abban rejlik, hogy az új körülményekhez alkalmazkodó módszerek kialakítása helyett teljesen elhanyagolják a verseny e fontos mozzanatait. Ez ellen pedig tudatos küzdelemre van szükség a felszabadulási versenyszakaszban. Tehát minden szakszervezeti funkcionárius és aktíva a felszabadulás tizedik évfordulóinak ünnepéhez méltóan viselje szívén a verseny szervezését, küzdjön a termelés akadályainak elhárításáért, küzdjön azért, hogy a vállalat, illetve építkezés feladatainak megfelelően tűzzék ki a verseny célját s ahol télen is dolgozni tudnak, szorgoskodjanak a verseny szervezésén. Az Építők Lapja bírálata nyomán Az Építők Lapja december 13-i számában „Szabó helyett az egerekre?“ című Tégla Berci cikkben megbíráltuk a 29. sz. Tröszt szociális megbízottját, Bujdosó János szaktársat, hogy rongyos munkaruhákat küldött a 2. sz. Mélyépítő Vállalatnak. Választ kaptunk a 29. Tröszttől, melyből kiderült, hogy a hanyagságért nem Bujdosó szaktárs, hanem Boldog ------------------ ■ • ■-------------István raktárvezető a felelős (akit közben racionalizáltak). A tortgyos munkaruhákat Boldog raktárvezető nem javíttatta ki, hanem egyszerűen átadta a 2. sz. Mélyépítő Vállalat megbízottjának. A tröszt vezetősége intézkedett, hogy a használhatatlan és selejtes vattaruháikat kicseréljék. Amit a szállás helyett a páncélszekrényben őriztek Régi szokása az embernek, hogy a hosszú téli estéket játékkal, szórakozással tölti. A rádió, könyv, sakk, dominó, malom, kártya és folyóiratok mind-mind ezt szolgálják. Ilyen szórakozás után vágyódnak a 12/8. Parképítő Vállalat dolgozói a Béke úti szálláson. December végéig azonban sokat unatkoztak. Április óta laknak a szálláson de a szobájukba nem szereltek fel hangszórót. „Mióta itt vagyunk, kérjük a rádiót — mondotta Szarvas János — úgy látszik nem törődik velünk senki, mert eddig még csak ígéretet kaptunk. — Megelégednénk mi a zenehallgatással is — jegyezte meg sóvárgón a fiatal Csóka Ferenc. — Sakkozni is szeretnénk — szólt közbe Sipos szaktárs. Majdnem minden társasjátéknak lenne gazdája. De hát nincs semmi... Mit szól mindehhez a vállalat vezetősége és igazgatója, Jankovich László elvtárs? — Tizenegy szállásunk van, ebben az évben alakultunk, nincs kultúralap, igazgatói alap, ezért nem tudtunk semmit biztosítani — adja meg tömören a választ Jankovich elvtárs. Hű támogatója ebben Palló főkönyvelő szaktárs és Balla András párttitkár elvtárs is. Viszont beszélgetés közben derült ki, hogy a vállalat központjában az egyik páncélszekrényben van egy sakk-készlet és egy 200 kötetes könyvtár. Sőt még az is kitudódott, hogy van 700 forint a kultúralapból is, amit fel lehetne használni. Mit mutat ez az eset s ezek a nyilatkozatok? Azt, hogy ha lett volna a vállalatnál egy ember, aki szívén viseli a Béke úti szállás lakóinak sorsát, egészen kis fáradsággal idejében biztosíthatták volna a szórakozásukat. Reméljük, hogy ebből az esetből ők is okultak!... Határidő előtt teljesítették a tervet örömmel jelentem, hogy vállalatunk éves tervét 1954 december 21-re befejezte. (Vértes Henrik, VB-elnök leveléből.) Vállalatunk az első negyedévi 27 napos késedelmét pótolta és éves tervét határidő előtt, december 15-re teljesítette. (Eke Imre igazgató, a 293. Csatorna- és Vízvezetéképítő V. leveléből.) Az 1954 éves kollektív szerződésben vállalt kötelezettségünknek — mely szerint éves tervünket 7 nappal korábban teljesítjük — december 24-én eleget tettünk. (Peredi András igazgató, 12/4. Épületburkoló V. leveléből.) A Kotró és Vasútépítő Vállalat budapesti főépítésvezetősége december 2-án be- fejezte éves tervét. (Kovács András műsz. gazd. biz.,elnök leveléből.)