Építők Lapja, 1955 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-03 / 1. szám

Lili. évfolyam, I. szám fro 20 filier 1955 január 3 A­Z E­P­ITOIPAR DOLGOZÓINAK HETILAPJA Meg kell szívlelni a közegészségügyi felügyelők javaslatait a tervek elkészítésekor Mindössze három éve hívták életre az állami közegészség­­ügyi felügyeletet. Megalakulása után sok nehézségbe ütközött a felügyelet munkája, mert igen sok építőipari vállalatnál és tervező intézetnél nem is­merték fel munkájának fontos­ságát, jelentőségét. Ma már az építőiparban is tudják, hogy a közegészségügyi felügyelet munkatársai őrködnek az épü­lő új objektumok, illetve a re­konstruálásra kerülő régi ob­jektumok felett­i közegész­ségügyi szempontból. Dr. Róna Borbála, a buda­pesti Fővárosi Tanácsnál szé­kelő állami közegészségügyi felügyelet egyik munkatársa igen sok esetet tud elmondani arról, hogy milyen sok harc árán értették csak meg az épít­tető vállalatok, a tervező inté­zetek és az építő vállalatok a közegészségügyi felügyelettel való együttműködés jelentősé­gét Ügyelni kell az egészségre A felügyelet munkája az új létesítmények helykijelölésénél kezdődik. Arra törekszik, hogy az új épületek egészséges kör­nyezetbe kerüljenek. Az épít­tető s a helykijelölő szervek azonban sokszor — érthetetlen módon — szembeszegülnek a felügyelet helytálló javaslatai­val. Dr. Róna elvtársnő el­­julanította, hogy például a Phylaxia üzemi bölcső­déjét az üzem területén, sertésszállások közelébe kívánták telepíteni. Aki járt a Phylaxia környé­kén, tudja, hogy az üzemtől még távolabb is sokszor el­viselhetetlen a bűz, sőt a kö­zelben lévő ásvány­őrlőüzem­ből kiszálló por is veszélyez­tetné a bölcsődében elhelye­zett gyermekek egészségét. A rendelkezések egyébként előírják, hogy a tervező inté­zeteknek a vázlatterveket jó­váhagyás céljából be kell mu­­tatniok az állami közegészség­­ügyi felügyeletnek. Ez azonban az esetek zömében nem törté­nik meg s így a felügyelők a kiviteli tervek átvizsgálása­kor kénytelenek észrevételei­ket megtenni s ezzel bizony igen s­ok esetben elhúzódik az objektumok építése. Az sem ritkaság, hogy a tervező intézetek nem ve­szik figyelembe a felügye­let javaslatait s emiatt üzembehelyezéskor kell a hibákat korrigálni. A Fővárosi Tanácsnál mű­ködő közegészségügyi fel­ügyelők szinte egyöntetűen ál­lítják, hogy a tervezők egy­­része nem elég körültekintő, nem törődik a közegészségügy követelményeivel. Ennek egyik bizonyítéka, hogy például a Római-parton épülő üdülők szennyvizét mechanikai tisz­títás után közvetlen a partvo­nalon kívánták a tervezők a Dunába bevezetni. Elkerülte a figyelmüket, hogy a bakté­riumokkal fertőzött szenny­víz veszélyezteti a fürdőzők egészségét. A Soroksári Tangazdaság új majorjában, ahol istálló­kat, tejkezelőt, lakóháza­kat, munkásszállásokat, üzemi konyhát építettek, nem biztosítottak idejé­ben egészséges ivóvizet, sőt szennyvízmegsemmisítő be­rendezést sem terveztek, illet­ve építettek, csak az állami felügyelet erélyes közbelépé­se után dolgoztak ki végleges megoldást. Dr. Róna Borbála a továb­biakban elmondotta, hogy a fel­— Mi úgy gondoljuk, hogy a szocialista-realista építőmű­vészet csak a tartalom és forma tökéletes összhangján alakul­hat ki. Az elmúlt években fő­leg a forma volt az, amit az építészek szem előtt tartottak — hangoztatta dr. Róna elv­társnő — a tartalom, azaz a funkció rovására. Meg kell mondanunk, a homlokzati problémák miatt sokszor alap­vető funkciós követelménye­ket nem valósíthattunk meg. Emiatt a lakóházak szo­bái sötétek lettek, a für­dőszobáknak, kamráknak, a bölcsődék elkülönítői­­nek nem biztosíthattunk közvetlen szellőzést. Az utóbbi időben ezen a téren javulás mutatkozik: a terve­zők egyre inkább figyelembe veszik az épület funkcióját s ezt összhangba hozzák az épü­let külső megjelenésével. ügye­let számára igen sok ne­hézséget jelentett a helytele­nül értelmezett szocialista-rea­lista építési stílus. Amint mondottuk, számos esetben előfordult, hogy az építkezések terveit nem mu­tatták be a közegészségügyi felügyeletnek s ugyanakkor az épületeken számos közegész­ségügyi hiányosságot észleltek. Ilyen esetekben a felügyelet nevelő hatású pénzbírsággal sújtja a mulasztást elkövető­ket. Dr. Róna Borbála és a Fővá­rosi Tanácsnál működő fel­ügyelők kérik a tervezőket, a kivitelezőket, valamint az épít­­tetőket: igyekezzenek — a ren­delkezések értelmében — együttműködni az állami köz­egészségügyi felügyelet mun­katársaival. A zavaró körül­mények megszüntetésével se­gítsék elő, hogy szép és egész­séges épületekbe költözhesse­nek be, illetve dolgozhassanak az emberek. Benkő Tibor A forma nem mehet a tartalom rovására! Sárváron is fel kellett volna készülni a téli hónapokra! Jól bent járunk már a télben. Ekkorra minden építkezésen, ahol tovább folyik a munka, teljes té­li felkészültséggel kellene talál­koznunk. Mégis akadnak kivéte­lek. Ilyen a 72/1. Vállalat sár­vári gépállomás épí­tezése is. Bizony nemcsak a vállalat veze­tőségét terheli a hanyagságért a felelősség, de a helyi vezető­séget is. Igaz, hogy a vállalat eljuttatja például a cukrot és a teafüvet, de tűzhelyet nem adott hozzá, amin az étkezőhelyiség­ben megfőzhetnék. Viszont ön­erejükből is csinálhattak volna már egy katlant, ahelyett, hogy belenyugodtak a tűzhelyhiányba. Az ebédlőt már csak azért is fű­teni kellene, mert a városból ki­hozott ételt kellemesebb meleg helyiségben elfogyasztani, mint vacogtató hidegben. A szállás ablakai közül nem mindegyiken van dupla üveg, maga Tribus építésvezető szaktárs sem vizs­gálta ezt meg. Legutóbb négy hét óta nem cserélték ki a lepe­dőket, mert a mosást nem vé­gezte el időben a szombathelyi Patyolat. Nem egyszerűbb lenne ilyen esetben mosásba küldni a lepedőket? Nagy gond a vízellátás is. A víztornyot nem fejezhették be állványfa hiányában, viszont a keményebb idő beköszöntével le­szerelték az ideiglenes víztar­tályt a fagyveszély miatt. Hiába van hát jól felszerelt mosdó­helyisége a szállásnak, a veze­tékben nem folyik a víz. Mesz­­szebbről, sötétben botorkálva vö­dörrel kell oda hordani. Vélemé­nyünk szerint az ideiglenes víz­tartályt is szigetelni lehetett vol­na. Feltétlenül van olyan burko­lási mód, mely megóvja a fagy­tól a tartályt is, nemcsak a ve­zetéket. Amit eddig elmulasztottak, sürgősen pótolják hát mind a vállalat részéről, mind az épí­tésvezetőség részéről. Az új esz­tendőben többet törődjenek az életkörülmények megjavításával! Hatszáznegyven négyzetméter gépi vakolással A Kerepesti úti lakásépítkezésen három és fél hónap alatt kimagasló eredmény született. Farnadi László gépi vakoló bri­gádja több mint száz lakás vakolását végezte el határidő előtt. A brigád elősegítette, hogy a szakiparosok folyamatos mun­kát végezzenek és az év végére új lakások örvendeztessék meg a dolgozókat. A brigád három és fél hónap alatt jelentős utat tett meg. Míg kézzel vakoltak, keresetü­k havonta csak 900—1000 forint volt. Amikor géppel próbálkoztak, voltak, akik elmentek a brigádból, akik pedig ottmaradtak, húzódoztak, idegenked­tek az újtól. — Úgyis leégünk, kár a géphez nyúlni — mondogatták a kishitűek. Farnadi brigádvezető gyakorlatban mutatta meg a gépi­vakolás előnyét. Az új módszer bevált. Az ingadozók, kis­­hitűek érdeklődése is a gépi vakolás felé fordult, visszatér­tek. Kiderült, hogy a gépi vakolás 40 százalékkal magasabb termelékenységet és több keresetet biztosít. A novemberi el­számolásnál már 1600—2700 forint volt a kőművesek boríték­jában. Megvolt az állandó munkaterületük, folyamatosan dol­gozhattak. A brigádból alig egy negyedév alatt országos hírű vakolóbrigád lett. Novemberben már 638 négyzetméter volt a napi átlaguk. Jó munkájuk elismerése sem maradt el: az építésügyi minisztériumtól 3000, a vállalat vezetőségétől pe­dig 2800 forint prémiumot kaptak. Most a lépcsőházak vakolásán dolgoznak, s itt is kima­gasló eredményeket érnek el. December 22-én például két és fél lépcsőházi szintnek a teljes vakolását fejezték be. Tel­jesítményük 640 négyzetméter volt. A műszaki vezetők szívügyüknek tekintik a brigád mun­káját. Még a lépcsőházak vakolását végzik, de már készítik számukra az új munkaterületet: január elején újabb 108 lakás vakolását kezdhetik el. Mi a célja a versenynek a Pécsi Tervező Irodában? 1954 novemberében a mun­­­kaverseny újabb győzelme szü­letett meg a Pécsi Tervező Irodában: 22-én teljesítették évi tervüket. Minek köszönhető ez a si­ker? Elsősorban a tervezők, rajzolók és irányítótervezők lendületes és gondos munkájá­nak és az OB által igen ered­ményesen megszervezett mun­kaversenynek. Ennek eredmé­nye, hogy december közepéig már 338-ra nőtt a kiküldött tervdokumentációk száma, melyek közt nem kisebb mun­kák is szerepelnek, mint a Pécsi Pannónia sörgyár­ászok­­pincéje, a szekszárdi 200 W. gabonatárház, vagy a Fonyód— Zardavári ÁG és a meszesi bányászlakótelep, óvodák, is­kolák, üzletberendezések ter­vei. November 7 tiszteletére tett felajánlások célja legnagyobb­részt a minőség emelése volt s hogy a felajánlások tetté váltak, arra a legjobb bizonyí­ték az a tény, hogy azóta egyetlen egyszer sem hangzott el panasz a vállalat által szál­lított tervek minősége ellen, sőt egyes építtetők elismerő nyilatkozatban mondanak kö­szönetet. A szekszárdi Állami Erdő­­gazdaság írja: „...őszinte el­ismerését nyilvánítja a Pécsi Tervező Irodának tervezési munkájáért. Az általunk meg­rendelt tervdokumentációkat minden esetben időben kaptuk kézhez, gondos kivitelben és hibamentes összeállításban.“ Jelenleg a XI. 7-i értékelés alapján a legjobb csoport az Általános Mérnöki Csoport, a legjobb tervező: Szigetvári Já­nos, a legjobb rajzoló: Bencze Zoltán volt, akik igyekeznek megtartani a „legjobb“ címet és a vörös vándorzászlót. Esé­lyes ellenfelek pályáznak azon­ban a „legjobb“ címre: az V/2 ép­ítészcsoport, Cserna Sándor és az V/4 belső építészcsoport, Németh Imre vezetésével; Vass Béla, Tankó György, Csitko­­vics István, Pálik István, Meiszner József, Cziráki An­tal, Meiszterics Ferenc, Labor­­czi Júlia, Szerdahelyi Zoltánná tervezők és rajzolók. A munkaverseny elérte cél­ját: a munka megjavult meny­­nyiségileg és minőségileg egy­aránt. Több kérdés megoldását célozza az igazgató intézkedése, mely a szaktervezések koordi­nálásával javítja a vállalat munkáját s ad új irányt a munkaversenynek, s több és jobb tervvel akarja ellátni ki­vitelezőinket. Benyovszky Imre A felszabadulási verseny sikeréért elszabadulásunk nagy ünnepére készül az egész or­­szág. Április 4-én lesz tíz esztendeje annak, hogy hazánk megszűnt német gyarmat lenni, a szovjet hadsereg el­hozta népünk számára a szabadságot. Az RM Művek dol­gozóinak kezdeményezésére felszabadulási munkaverseny vette kezdetét. Ennek a verenyszakasznak különös jelentő­sége van abban, hogy az új esztendő, a második ötéves terv előkészületi éve s az év feladatainak végrehajtása komoly mértékben függ e versenyszakasz sikerétől. Különös szere­pet kap itt a szigorú takarékosság s a takarékosságnak az a formája, hogy a vállalatok, építkezések anyagellátásában a minimumra csökkenjen a kapkodásból származó költséges keresztbeszállítás és több lehetőség nyíljon a helyi anyag­­források felhasználására. A költségcsökkentésre való komoly törekvés az irányítószervek részéről egyenes következménye lesz a munkások takarékoskodásának és nem utolsó sorban a minőség javításának. Vitathatatlan persze, hogy az építőipari dolgozók a téli hónapokban a jelenlegi körülmények miatt csak kisebb mér­tékben kapcsolódhatnak a felszabadulási versenybe, erőseb­ben a tavasszal lángolhat fel ez a verseny, amikor az évi program ismeretes lesz. De már most meg kell szívlelni néhány fontos tanulsá­got a múlt évi versenyszervezésből ahhoz, hogy a felszaba­dulási verseny sikeres legyen. Itt elsősorban a munkautalvá­nyozás rendszerére vonatkozó tapasztalatokról kell beszélni A­z idén is hasonlóképpen alakul az építőipar profilja. Továbbra is több kis mezőgazdasági épületet és la­kást kell készíteni, de sokkal gyorsabban, szervezettebben, mint tavaly. Megengedhetetlen az, hogy a kisebb létesítmé­nyeknek az építési ideje ugyanaddig — sőt gyakran még to­vább tartson, mint a nagyobb létesítményeké. Mert bizony nem megy ritkaságszámba, hogy például egy disznó­hizlalda felépítése ugyanannyi időt vesz igénybe, mint egy közepes lakótelepé. A kis építkezéseken a brigád munkáját néhány kísérlet tanulságai szerint helyesebb, célravezetőbb nem dekádonként, vagy havonta, hanem az egész építési időszakra vonatkozóan utalványozni. Ez egyszerűbbé és egyben áttekinthetőbbé te­szi a műszaki adminisztrációt, másrészt serkenti a brigádot újítások és új munkamódszerek alkalmazására. De az egy­összegű utalványozás jó hatással van a szervezettebb mun­kára, valamint a bérfegyelem megszilárdítására is. Az ed­digi kísérletek mind ezt bizonyították. A felszabadulási ver­seny szervezése során tehát e fontos tanulságra feltételezül fel kell figyelni. Természetesen előnyei csak abban az eset­ben érvényesülnek kellőképpen a munkásokra nézve is, ha egy-egy építkezés dolgozói lehetőleg nagylétszámú vegyes­­brigádba tömörülnek. I­lyen esetben — mint tavaly is már —, felvetődik per­sze a kérdés, hogy vajon ha egy munkahelyen csak egy brigád dolgozik, hogyan lehet versenyezni. Újólag le kell szögeznünk, hogy a verseny legfontosabb ismérve maga a fel­ajánlás, azaz az olyan vállalás, ami a tervben megjelölt munkálatoknak a megrövidítésére, takarékosabb elvégzésére vonatkozik. Az aggályoknak legfeljebb a párosverseny prob­lémájánál van létjogosultságuk, de itt is csupán az építke­zésen belüli párosverseny esetében. Ezt azonban pótolja az építésvezető­ségen belüli brigádok, illetve a főépítésvezetősé­gen belüli építkezések közötti párosverseny. Bőven akadt példa tavaly a verseny értékelésének, az eredmények nyilvánosságrahozatalának rendszertelenségére is, mert egy normál több építkezést is kézbentart. Kétségte­len, hogy ez a helyzet befolyásolja a rendszeres, sűrű időkö­zönként ismétlődő értékelés munkáját. Itt nem is az a fő ve­szély, hogy naponta nem tudják megejteni az értékelést, ha­nem csak ritkábban — tíznaponként, vagy akár havonta, — de mégis meghatározott időszakonként pontosan hírül adják a­ verseny állását. A fő veszély abban rejlik, hogy az új kö­rülményekhez alkalmazkodó módszerek kialakítása helyett teljesen elhanyagolják a verseny e fontos mozzanatait. Ez el­len pedig tudatos küzdelemre van szükség a felszabadulási versenyszakaszban. Tehát minden szakszervezeti funkcioná­­rius és aktíva a felszabadulás tizedik évfordulóinak ünne­péhez méltóan viselje szívén a verseny szervezését, küzdjön a termelés akadályainak elhárításáért, küzdjön azért, hogy a vállalat, illetve építkezés feladatainak megfelelően tűzzék ki a verseny célját s ahol télen is dolgozni tudnak, szorgos­kodjanak a verseny szervezésén. Az Építők Lapja bírálata nyomán Az Építők Lapja december 13-i számában „Szabó helyett az egerekre?“ című Tégla Ber­ci cikkben megbíráltuk a 29. sz. Tröszt szociális megbízott­ját, Bujdosó János szaktársat, hogy rongyos munkaruhákat küldött a 2. sz. Mélyépítő Vál­lalatnak. Választ kaptunk a 29. Tröszttől, melyből kiderült, hogy a hanyagságért nem Buj­dosó szaktárs, hanem Boldog ------------------ ■ • ■-------------­István raktárvezető a felelős (akit közben racionalizáltak). A tortgyos munkaruhákat Bol­dog raktár­vezető nem javíttat­ta ki, hanem egyszerűen átad­ta a 2. sz. Mélyépítő Vállalat megbízottjának. A tröszt vezetősége intézke­dett, hogy a használhatatlan és selejtes vattaruháikat kicse­réljék. Amit a szállás helyett a páncélszekrényben őriztek Régi szokása az embernek, hogy a hosszú téli estéket játék­kal, szórakozással tölti. A rádió, könyv, sakk, dominó, malom, kártya és folyóiratok mind-mind ezt szolgálják. Ilyen szórakozás után vágyódnak a 12/8. Park­építő Vállalat dolgozói a Béke úti szálláson. December végéig azonban sokat unatkoztak. Áp­rilis óta laknak a szálláson de a szobájukba nem szereltek fel hangszórót. „Mióta itt vagyunk, kérjük a rádiót — mondotta Szarvas János — úgy látszik nem törődik velünk senki, mert ed­dig még csak ígéretet kaptunk. — Megelégednénk mi a zene­hallgatással is — jegyezte meg sóvárgón a fiatal Csóka Ferenc. — Sakkozni is szeretnénk — szólt közbe Sipos szaktárs. Majdnem minden társasjátéknak lenne gazdája. De hát nincs semmi... Mit szól mindehhez a vállalat vezetősége és igazgatója, Jan­­kovich László elvtárs? — Tizenegy szállásunk van, ebben az évben alakultunk, nincs kultúralap, igazgatói alap, ezért nem tudtunk semmit bizto­sítani — adja meg tömören a választ Jankovich elvtárs. Hű tá­mogatója ebben Palló főkönyvelő szaktárs és Balla András párt­­titkár elvtárs is. Viszont beszél­getés közben derült ki, hogy a vállalat központjában az egyik páncélszekrényben van egy sakk-készlet és egy 200 kötetes könyvtár. Sőt még az is kitudó­dott, hog­y van 700 forint a kul­­túralapból is, amit fel lehetne használni. Mit mutat ez az eset s ezek a nyilatkozatok? Azt, hogy ha lett volna a vállalatnál egy em­ber, aki szívén viseli a Béke úti szállás lakóinak sorsát, egészen kis fáradsággal idejében bizto­síthatták volna a szórakozásu­kat. Reméljük, hogy ebből az esetből ők is okultak!... Határidő előtt teljesítették a tervet örömmel jelen­tem, hogy vállala­tunk éves tervét 1954 december 21-re befejezte. (Vértes Henrik, VB-elnök levelé­ből.) Vállalatunk az első negyedévi 27 napos késedelmét pótolta és éves tervét határidő előtt, december 15-re teljesítette. (Eke Imre igazga­tó, a 29­3. Csator­na- és Vízvezeték­építő V. leveléből.) Az 1954 éves kollektív szerző­désben vállalt kö­telezettségünknek — mely szerint éves tervünket 7 nappal korábban teljesítjük — de­cember 24-én ele­get tettünk. (Pere­di András igazga­tó, 12/4. Épület­burkoló V.­ levelé­ből.) A Kotró és Vas­útépítő Vállalat budapesti főépí­tésvezetősége de­cember 2-án be-­ fejezte éves tervét. (Kovács András műsz. gazd. biz.,el­nök leveléből.)

Next