Építők Lapja, 1955 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-03 / 1. szám
3 ANYUKA — Jóestét anyukat Csókolom anyukat — így köszöntik a 44. Vállalat Néphadsereg utcai szállásának gondnokát, Cseh Lajosné elvtársnőt a hazaérkező munkásnők. S ő, mint jó anya, szerető, kedves mosollyal fogadja s megnézegeti őket. Éles szeme azonnal felfedezte, hogy a szép, fekete hajú. Annuska sírt. Faggatja miért? Annuska szégyenlősen, szipogva el is mondja, hogy levelet kapott otthonról, édesapja beteg. „Anyuka” kész a vigasztalásra, bátorításra. Megölelgeti, biztatja: „No, majd együtt írunk levelet, s aztán haza is megy". Cseh elvtársnőnek négy ,"saját" kislánya van, de nemcsak róluk gondoskodik anyai módon, hanem a másik 40 és egynéhány lányáról, a szállás lakóiról is. Ennek a szállásnak igen jó híre van, nemcsak a vállalat munkahelyein, de az összes budapesti szállások közt is, hiszen már másodszor győzött a szállástisztasági versenyben — ami, bátran mondhatjuk, egyúttal nevelési verseny is. Itt a Néphadsereg utcai szálláson mindenhol példás rend, tisztaság uralkodik s az egyes szobák között is tisztasági verseny folyik. Jelenleg a Zana és a Szedrei Júlia szoba lakói vezetnek 30—30 jó ponttal. Vannak itt olyan régi lakók is, mint Nyári Istvánná, aki két éve élvezi Cseh elvtársnő anyai gondoskodását. De akár öt, akár újabb lakót kérdez az ember, hogy miért is van itt ilyen rend, tisztaság, ilyen kellemes, barátságos légkör, mindegyik csak azt mondja: „Itt nem lehet másképpen, anyuka így szereti is így jó nekünk is”. Az ittlakó szaktársnők sem a lakószobákban, sem a konyhában nem tűrik a rendetlenséget. Ha egy kis víz lecsöppen, azonnal feltörülik. Ha egy kis morzsa, papír lehullik, azonnal felszedik. A szobáikat csinosan díszítik, kis művirágcsokrokat vesznek a vázákba s virágokat tűznek a függönyökre is. Az asztalokon ragyogóan tiszta vizeskancsók, tálcák, hamutálcák, szép rendesen megvetett ágyak. Ez mind a kollektíva rendszeretetét dicséri s azt példázza, hogy az Ittlakó lányok is asszonyok valóban második otthonuknak tekintik a szállást. Pedig Cseh elvtársnőnek nem volt könnyű dolga, amikor négy évvel ezelőtt átvette a szállás felügyeletét. Erről így beszél: „A jobbérzésű lányok segítettek nekem a többieket rendre szoktatni. Most már annyira természetes, hogy aki a szállásrendet nem tartja be, azt a kollektíva kiközösíti, mint amilyen természetes, hogy itt mindenkinek meg kell becsülni lakótársait”. Ha új lakó érkezik, a szobatársai tanulják meg a házi szokásokra, figyelmeztetik, ha helytelenül viselkedik. Minden szobának van szobafelelőse, azonkívül, hogy a szállásbizottság (elnök, két egészségügyi és három népnevelő) irányítja a szállás életét. Az egészségügyiek például — az egyik Répásiné szaktársnő — minden héten csinálnak tisztasági vizsgálatot. Ilyenkor megvizsgálják a lakókat, a szobákat, fürdőszobákat, mindent. A népnevelők, köztük Cseh elvtársnő is, főleg a fiatalabb lányokkal foglalkoznak egyénileg. És azok sűrűn kérik tanácsaikat. Cseh elvtársnőt beavatják például még a szívügyeikbe is. Kikérik a tanácsát udvarlóik megválasztásához, ugyanúgy, mint a ruha vásárláshoz. Kedves ünnepnapjai a szállásnak a péntek esti filmvetítések. Ilyenkor a legtöbb szaktársnő úgy kicsinosítja magát, mintha Cseh Lajosné és négy kislánya. A többi — negyven és egynéhány — nem tért a képre. LITVÁN GYÖRGY: Bokányi Dezső ül. Miben különbözött a többi szociáldemokrata lezérta? Alégsem támadt új Magyarország az 1905—1907-es évekig- ben. A forradalmi helyzet pedig megvolt: „fent” az uralkodóosztály kormányzati válsággal küszködött, „lent” a munkás- és szegényparaszti tömegek addig példátlan méretű gazdasági és politikai harcaikat vívták, forradalmi elszántsággal, méltóan az orosz testvérekhez. Hogy a forradalom mégsem következett be, ez a munkásosztályt vezető párton, a szociáldemokrata párton múlott, amelynek áruló vezetői éppen ebben az időszakban a századfordulótól kezdve lépnek a burzsoáziával való nyílt együttműködés útjára s legfőbb feladatuknak azt tekintik, hogy leszereljék, lecsendesítsék a forrongó, de még az ő befolyásuk alatt álló munkástömegeket. Bokányi is ennek a vezetőségnek volt tagja, d ő sem mentes a felelősség alól. Nemcsak, hogy nem lépett fel az opportunista politika ellen, de szónoki képességeinél, hatalmas népszerűségénél fogva voltaképpen szócsöve volt ennek a pártvezetőségnek, eszköz, amely arra szolgált, hogy a forradalmi tettekre vágyó néptömegeket gyönyörű forradalmi szavakkal — de csak szavakkal — elégítsék ki. S ez a szerepe lényegében megmaradt a Magyar Tanácsköztársaság idejéig. Mégis, Bokányi nem állítható egy sorba a Garamiakkal, Weltnerekkel, a munkásosztály e tudatos árulóival. Igaz, életének e korszakában letért a helyes útról. De nála ez kisiklás volt csupán — bár elég hosszú ideig tartó —, amit ellensúlyoz életének előbbi és főleg későbbi, valóban forradalmi korszaka. Ami azonban már ekkor is a leginkább megkülönbözteti őt a többi szociáldemokrata vezértől, az hűsége a néphez, összeforrottsága a munkásokkal, különösen az építőmunkásokkal. Ez a vonása soha, egyetlen percre sem hagyta el őt. Bokányi Dezsőből soha nem tudott a szociáldemokrata pártvezetőség magához hasonló szakszervezeti bürokratát, íróasztal-politikust faragni. 1907-től aligazgatója volt a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnak, ez volt megélhetési forrása és egyben kedvenc munkaterülete is, mert a munkásérdekek védelmében kifejtett állandó harcot tette lehetővé számára. De ugyanakkor elnöke volt az 1902-ben megalakult építőmunkás-szövetségnek is, amelynek legerősebb szakosztálya éppen az ő közreműködésével naggyá növelt kőfaragó-szakosztály lett. Tivatali munkája után minden délután bement a szövetségbe és irányította, segítette annak tevékenységét. S bejárt ide vasárnaponként is, ha nem volt vidéken, hogy találkozzék, elbeszélgessen szaktársaival. Éveken át „szemináriumot“ vezetett — mindig többszáz hallgatónak — a fások szakszervezetében is. Sokszor késő éjszakáig nem engedték el, sokszor még az utcán is, miközben hazakísérték, órákig kérdezgették, vitatkoztak vele a tudásra szomjas munkások. Hivatalában is naponta felkeresték orvoslásra váró panaszokkal, sérelmekkel, de azért is, hogy tanuljanak tőle. S ő segített, tanácsot adott, tanította és nevelte őket. Mindezekért és az ezzel együttjáró egyszerű, puritán életmódjáért szerette őt úgy sok építőmunkás — akkor fiatalok, ma már idősek —, mintha édesatyjuk lett volna. 1910-ben történt, hogy az akkor épülő Gresham-palotához kimenve, beszédet tartott az építőmunkásoknak. A rendőrök rajtaütöttek, letartóztatták és elvitték. A munkások erre — minden felszólítás nélkül — egy emberként tették le a szerszámot, a rendőrkapitányság elé vonultak és nem tágítottak addig, amíg Bokányit szabadon nem bocsátották. Éppen ez a tulajdonsága, a munkástömegekkel való összeforrottsága tette lehetővé számára, hogy velük együtt felismerje a helyes utat az Októberi Forradalom nagy példaadása nyomán. Dokányit betegen éri a nagy esemény híre. De 1917 november 25-én, a történelmi nevezetességű iparcsarnoki nagygyűlésen ismét ő a gyűlés szónoka. És ha betegen, ha küszködve beszél is, — szavai soha egyetlen alkalommal sem arattak olyan tomboló sikert, mint éppen ezen a napon, amikor százezernél több munkás vonult fel, tilalom ellenére, a Városligetbe. „Ide zarándokoltunk — kezdi beszédét —, hogy odadörögjük a háborúnak: félre az útból! Adjál helyet a milliók reményének, akaratának, vágyának, a világbékének! — Olyan tapsorkán tört ki erre, hogy csak percek múlva folytathatja. — Ide zarándokoltunk ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor milliók szívét, vágyát, reményét egy eszme fogja meg, amikor fölemelkedünk az emberi szeretet mindent átfogó magaslatára — ebben a pillanatban kezünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé, melegen megrázzuk az ő kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a szocializmusba vetett hitet, bizodalmat és reményt”. Majd egy órás beszéde végén arra szólítja fel a munkásokat, hogy alakítsanak tanácsokat az orosz szovjetek példájára. Hallgatósága leírhatatlan lelkesedéssel fogadja ezt és határozatot hoz: „Budapestnek és környékének munkásai és velük együtt Budapest egész népe testvéri üdvözletét küld’ az orosz forradalmároknak, akik bátor szívvel, erős elmével és kemény kézzel vezetik ki az emberiséget a háború poklából”. Ez a beszéd és ez a nagygyűlés Magyarországon az első hatalmas megnyilvánulás volt az orosz proletárforradalom és a demokratikus béke ügye mellett. Félreérthetetlenül megmutatta, hogy a magyar munkásosztály akar tanulni az orosz példából. És alig egy év múltán kiderült, hogy tudott is belőle tanulni 1919 márciusa, a Magyar Tanácsköztársaság megszületése, amely a legnagyobb fordulatot jelentette népünk addigi történetében, Bokányi Dezső számára is valóságos újjászületést hozott. Életének új, a réginél sokkal tudatosabb, kommunista korszaka kezdődik ezzel, s ez a korszak haláláig tart. Bokányi azonnal magáévá tette a proletárdiktatúra eszméjét, habozás és fenntartás nélkül állt a Tanácsköztársaság mellé, mert érezte és tudta, hogy osztálya számára ez az egyedül helyes, felfelé vezető út. A gyorsan érlelődő, viharos forradalmi események százezernyi munkás, igen sok dolgozó paraszt és értelmiségi életében hoztak ilyen hirtelen fordulatot. Bokányinál előkészítette, megalapozta ezt több évtizedes összeforrottsága a munkásosztállyal, rendíthetetlen hűsége a néphez. Ezért volt magától értetődő számára, hogy amikor ez a nép hatalomra került, még szilárdabban álljon mellette. És ezért volt képes őszintén a proletárforradalom mellé állni, ellentétben a szociáldemokrata vezetők legtöbbjével. A Tanácsköztársaság négy és fél hónapja alatt — akárcsak a legtöbb vezető ebben a viharos, éles fordulatokkal telt időben — egyszerre és egymásután többféle tisztséget tölt be, de valamennyit egyforma becsülettel. Kezdetben munkaügyi népbiztos, a Forradalmi Kormányzótanács tagja. Nagy szükség van azonban szónoki tehetségére, tekintélyére, s így hétről hétre, sőt eleinte csaknem naponként beszédet tart, felszólal a Tanácsköztársaság megszilárdítása, majd védelme érdekében. Március 21-én záróbeszédet mond a budapesti munkástanács ülésén és fegyelmezettségre, áldozatvállalásra, az osztályellenség elleni könyörtelen harcra hívja fel a munkások küldötteit. Beszél március 24-én az egyesült párt, a Magyarországi Szocialista Párt országházi és nagygyűlésén, a Vörös Hadsereg megszervezésének fontosságáról. Beszél március 29-én és ezt követően szinte hétről hétre, a színházakban szombat délutánonként rendezett vöröskatona-esteken. Április 20-án ő elnököl a munkástanácsnak azon a történelmi nevezetességű ülésén, amely a belső árulók ellenére harcba szólította a népet az intervenciós csapatoktól megtámadott proletárhaza védelmére. Május 1-én természetesen ő is egyike volt az első szabad proletárünnep nagyszámú szónokainak. (Folytatjuk) ÉPÍTŐK lapja Egyszerűsítik az építőipari gépek nyilvántartásának és adatszolgáltatásának rendszerét Felvetik a kérdést innen-onnan: helyes-e jelenlegi formájában az építőipari gépek nyilvántartásának és adatszolgáltatásának rendszere? Még mielőtt a kérdésre választ adnánk, vizsgáljuk meg, hogy általában szükség van-e az építőgépekkel kapcsolatos nyilvántartásra és adatszolgáltatásra? A válaszunk rövid: igen, szükség van! Az építőipari gépekkel kapcsolatos adatgyűjtés, a gépek diszponálása, a gépkihasználások ellenőrzése és a TMK munka helyes végrehajtása, stb. mindmind a helyes adatszolgáltatásra épülnek. Jelen körülmények között szükség van arra, hogy tudjuk milyen mértékben használják ki a gépeket, milyen az üzemanyagfelhasználás, s általában milyen ráfordítással dolgoznak a gépek. Ez természetszerűleg nem jelenti azt, hogy a vállalati főgépészek és a munkahelyi gépészek legfőbb feladata az adminisztráció, de egyben azt jelenti, hogy azzal is kell foglalkozni. Miért volt szükség az „Építőipari Gépek Nyilvántartási és Adatszolgáltatási Szabályzaténak" kiadásán? Az új szabályzat ez év júniusában került kiadásra, hogy egységesen rendezze az építőipari gépekkel kapcsolatos nyilvántartást és adatszolgáltatást, mivel ez a szabályzó megjelenéséig ily összefüggően és kerek egységben rendezést nem nyert. Megjelenése annál is inkább szükséges volt, mivel az egyes trösztök és vállalatok jelentéseiket sem azonos elvek alapján készítették el, s így az összesített adatok nem feleltek meg minden esetben a való életnek. Ezen természetszerűleg segíteni kellett. Meg kell azonban mondanunk, hogy a jelenlegi szervezet mellett — a racionalizálás után — az új adatszolgáltatási követelményeknek megfelelően bizonyos szabályzatnak vannak túlzásai, s színházba menne. Cseh elvtársnő — igazi anyukat — megengedte, hogy akinek rendes, komoly udvarlója van, elhozhatja az előadásra, így aztán mindig van 10—15 vendég is. Szokássá vált, hogyha valaki eltávozik a szállásról, itthagyja emlékűt a fényképét Cseh elvtársnőnek. Már egy nagy dobozravaló gyűlt össze az évek során. Van egy kis album is, ebbe írja Cseh elvtársnő a nevezetesebb dolgokat. Hogy például a szállás kétszer lett első a vállalati szállások, s kétszer a budapesti szállások átfedései és hiányosságai, ami bizonyos esetekben adminisztrációs többletmunkát is okoz. A Gépesítési Igazgatóság felismerve a hiányosságokat — az illetékes szervek bevonásával — már azon dolgozik, hogy az adatszolgáltatási munkát egyszerűbbé tegye. A szabályzat átdolgozása során fő elvként azt tartjuk szem előtt, hogy azegyes irányító szervek csak azokat az adatokat kapják, amelyre az irányításhoz és ellenőrzéshez szükségük van, de viszont a beérkező adatok jók legyenek és abból az egyes szervek a gazdasági következtetést le tudják vonni és le is vonják. Az adatszolgáltatással kapcsolatban felülvizsgáljuk még az egyes építőipari gépek teljesítménynormatíváit is és így az ezen a téren mutatkozó hiányosságokat is felszámoljuk. A Gépesítési Igazgatóság mindenképpen egyszerűbbé kívánja tenni az építőipari gépekkel kapcsolatos adatszolgáltatást és nyilvántartást azért, hogy csökkentse a vállalatok ezirányú adminisztrációs munkáját. De ezzel egyidőben elvárja a vállalati főgépészektől és munkahelyi gépészektől, általában az adatszolgáltatásban résztvevőktől, hogy az általuk készített és az Irányító szerveknek megküldött adatok igazak legyenek, az építőipari gépeket jobban használják ki, ami lényegében az önköltségcsökkentést eredményezi. NAGY ISTVÁN, É. M. Gépesítési Igazgatóság főmérnöke. ■———m———" » Mi újság az építők szegedi műszaki klubjában? Az építők szegedi műszaki klubja közel két év óta fontos tényező a szegedi építőipari műszaki dolgozók életében. Kulturális nevelésen kívül szórakozási lehetőséget is nyújt és segíti a műszakiak továbbképzését is. Az elmúlt hónap eseményei közül a következő előadások emelkednek ki: „Télapó-est", előadás: „Szeged város története az 1879. évi árvízig’, és „Szeged város újjáépítése az 1879-es árvíz után’’ ,címmel, előadás: „Bazsenov építészetéről’’, egy másik előadás: „Az orosz klasszikus irodalom, mint a szovjet irodalom elődje” címmel. Esténként klubunkban gyakran alakulnak ki viták a tervezés és kivitelezés kapcsolatairól. E tapasztalat nyomán a klub vezetősége megrendezte a szegedi tervezők és kivitelezők közötti nyilvános vitát. Vitavezetők voltak: Balogh Péter, a Szegedi Tervező Iroda mérnök-igazgatója és Csánk Elemér, a 65. Építőipari Vállalat műszaki vezetője. 1955. januárjában a következő előadásokat rendezzük meg: „Hanglemezes operett-est“, irodalmi felolvasás: „Majakovszkij költészetéről’’. Ugyancsak a közeljövőben megindul a mérnök továbbképző tanfolyam is. Pálos Jenő építők szegedi műszaki klubja — .....——— ■ * ■ ..........—•— A gyorsfalazás eredménye A Fővárosi Építő Vállalat üzemi bizottsága az Eötvös Utcai bölcsőde építkezésen sztahanovista nyorsfalazási versenyt szervezett. A kétnapos versenyt a Pauer-briszád nyerte meg, másoközött folyó tisztasági versenyben. Sorra feljegyezte minden szaktársnő nevét, aki itt lakott s minden névről eszébe jut az illető története is. Számontartja a „lányait", a régieket és az újakat egyaránt. De a szaktársnők is számontartják őt, segítettek a nagytakarításnál, nevenapjára virágot s apró ajándékokat hoztak s mondták: „Erről megemleget minket anyuka”. Kérdeztük, de nem tudta megmondani Cseh elvtársnő, miért is szeretik, becsülik őt a szállás lakói. „Ezen nem is gondolkozik a Papp-brigád. Vetélkedésük eredményeképpen a bölcsőde fő falai két nap alatt a faleptgenisf elkészültek. (Kovics Pál termelési felelős leveléből.)tam, hiszen nem teszek semmi különöset” — töprengett. Pedig a magyarázat kézenfekvő. Azért becsülik és hallgatnak rá, mert érzik a munkásnők, hogy Cseh elvtársnő úgy szereti őket s úgy gondoskodik róluk, mint saját kislányairól — de ugyanúgy meg is követeli tőlük a rendet, fegyelmet, egymás megbecsülését. No és nyitott könyvként előttük áll Cseh Lajosné és férje békés, harmonikus családi élete, példamutatása és ez olyan dolog, aminek minden jóérzésű nőre hatása van. SURÁNYI MÁRIA 1935 Január 1. Kivágott fesvőcsonkok a szállás körül... Kedves Tégla Bercsi Bizonyára jól emlékszik még a 31/3. Mélyépítő Vállalat, Maros utca 34. sz. alatti munkásszállására abból az időből, amikor az még igen csúnya, vigasztalan képet nyújtott. Emlékeznie kell arra is, hogy vállalatunk központi dolgozói társadalmi munkával a romhalmazból egy, a szó igazi értelmében való virágoskertet varázsoltak a romok helyére... Nem elégedtünk meg a virágoskerttel, fásítottunk is, árnyékot és jó levegőt akartunk biztosítani dolgozóinknak. 1954 novemberében a Maros utca 34. sz. alatti szállásunk egy részét felsőbb utasításra át kellett adnunk az ÉM 29/2. út- és Vasútépítő Vállalat dolgozóinak. Nekünk csak női szállásunk maradt ott. A 29/2. Vállalat dolgozói sajnos nem tudták értékelni a mi fenyőinket. A fenyőfa ünnepre nem a KÖZÉRT elárusító helyein vásárolták meg fenyőfáikat, hanem kivágták és elvitték a mi szeretett fenyőfáinkat. A kis fenyők helyei — a levágott csonkok — szomorú emlékeztetői annak, hogy még sok olyan dolgozó van, aki nem elég öntudatos, aki elfeledkezik arról, hogy a szállás, a berendezés, a fa, a virág nem egyedül az ő tulajdona, hanem a szállás összes lakóié. Kérem soraimat leközölni az Építők Lapjában, hogy azok, akik kivágták a fenyőfákat, ezúton is tudják meg, hogy cselekedetük mennyire visszataszító. Siklósi íjászló tíjeteljesítették A TERVET örömmel jelenjük, hogy vállalatunk ezévi termelési tervét november 30-ra 101.3, termelékenyeségi tervét pedig 101.3 százalékra túlteljesítette. Simon Sándor igazgató, Fővárosi XI. ker. Tatarozó Vállalat —————— A MEZŐGAZDASÁG MEGSEGÍTÉSE érdekében az I. sz. Földmunkát Gépesítő V. elvállalta a soroksári Állami Tangazdaság patronálását. Főleg műszaki, adminisztratív és gépjavítási területen segítik a Tangazdaságot. KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSON mutatkoztak be az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervező Vállalat képzőművészeti körének hallgatói legújabb alkotásaikkal.