Építők Lapja, 1957 (55. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
AZ ÉPÍTŐ-, FA-ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Szakszervezetünk központi vezetősége megtárgyalta az építő-, fa- és építőanyagipar jelenlegi helyzetét és az 1957. évi szakszervezeti feladatokat Június 14-én tanácskozásra gyűlt össze szakszervezetünk központi vezetősége, hogy megtárgyalja az építő- fa és építő,anyagipar jelenlegi helyzetét, és az ebből fakadó szakszervezeti feladatokat. Különösképpen az építőanyaggyártási és lakásépítési tervek túlteljesítésére, a bér és munkafegyelem megszilárdítására, valamint a szakszervezethez tartozó iparágak dolgozóinak munka- és életkörülményeinek javítására vonatkozó tennivalókat. Szakszervezetünk központi vezetőségének tanácskozását megelőzte az országgyűlés, mely megtárgyalta és elfogadta az 1957. évi tervet. Ennek végrehajtása komoly feladatokat ró nemcsak az iparágak munkásaira és vezetőire, szakszervezetünk valamenynyi funkcionáriusaira, aktívájára is. A párt vezetésével jelentős sikereket értünk el a proletárdiktatúra megvédésében és megszilárdításában és ennek eredményeként gyorsabb ütemben normalizálódik gazdasági életünk. A szakszervezeti vezetők feladata most az, hogy a szervezett dolgozók táborát nagyobb aktivitásra, kezdeményezőkészségük és alkotó energiájuk fokozott kifejtésére serkentsék. , Bízunk szervezett dolgozóink munkájának eredményességében, mellyel nagymértékben hozzájárulnak majd az életszínvonal emelkedéséhez. Milyen nehézségeket gyűrtünk le, milyen tennivalók állanak előttünk Somogyi Miklós szakszervezetünk elnöke megnyitója után Brutyó János főtitkár „A szakszervezethez tartozó iparágak helyzete és az 1957. évi szakszervezeti feladatok“ címmel tartotta meg az elnökség beszámolóját. Bevezetőben a januári központi vezetőségi ülés óta eltelt idő alatt elvégzett feladatokról szólt. Az akkori időszakot az jellemezte — mondotta, hogy nagyon gyorsan tisztázni kellett fontos elvi kérdéseket, elsősorban magát az ellenforradalom, valamint az sztrájkjog és a szakszervezetek függetlenségének kérdését. Rendeztük a szakszervezet sorait és most már nagyjából rend van nemcsak megyebizottságainkon, alapszerveinkben is. Ebben az időszakban kellett felülvizsgálnunk munkamódszerünket is, hogy az elmúlt években elkövetett hibák ne ismétlődjenek meg. Ezen túlmenően január óta sokat tettünk a dolgozók jogos igényeinek kielégítése érdekében, itt elsősorban a bérrendezésre gondolok, melyre még később viszatérek. Mindent összevetve január óta végzett munkánk első szakasza tehát lezárult és most a második szakaszban a termelési tervek végrehajtására kell mozgósítani az építő-, fa és építőanyagipar dolgozóit. Az elmúlt hónapok során az élet minden területén, s így iparágainkban is sokkal gyorsabban konszolidálódott a helyzet, mint ahogy azt januárban feltételeztük. Eztelsősorban a Szovjetunió és baráti szomszédaink politikai, és gazdasági segítségének köszönhetjük. Iparágaink területén helyreállt a normális rend, és jelentős intézkedések történtek dolgozóink életszínvonalának emelésére. Gazdasági helyzetünkről az elmúl 6 hónap alatt nem igen beszéltünk részletesen, pedig a helyzet ezt megkívánta volna. Ebben az időszakban azonban olyan gyorsan változtak a tervszámok, és a feladatok, hogy meg kellett várni az időt, míg az 1957-es évi tényleges feladatok tisztázódnak és körvonalazók a hároméves terv tennivalóit. Bár ebben az időszakban a termelés javuló tendenciát mutatott, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a pozitívnak látszó jelenségek mögött súlyos gazdasági nehézségek húzódnak meg. Ezeket figyelembe vették népgazdaságunk 1957. évi tervének elkészítésénél és figyelembe kell, hogy vegyék a hároméves terv elkészítése során is. A népgazdasági terv számaival nem kívánok részleteiben foglalkozni, hiszen ezt a sajtó és a rádió ismertette, inkább az építőipart érintő kérdésekkel. Aet jelent, hogy az átadásra kerülő lakásokból csupán 5400 épül Budapesten, míg 11 750 vidéken olyan területeken, ahová a munkásokat Tiszántúlról kell átirányítani, ami igen megdrágítja az építkezést, és amit nem mindig lehet megvalósítani. A másik akadály: a lakások átadásának határideje túlnyomórészt év végére van beütemezve, melynek következtében összetorlódnak a szakipari munkák. Nem beszélve arról, hogy kevés a jövő évre átmenő lakásépítések száma és ez majd január és február hónapokban vállalaton belüli munkanélküliséget okoz. A tízezer bányászlakásból kilencezret az állami építőiparnak kell felépítenie. Kétezerhétszázat — amit még múlt évben elkezdtek — ez év őszén átadnak. Ezen túlmenően még ez évben 6300 lakás építését kell befejezni. Az elmondottakból kitűnik, hogy míg az egész építőipar programja csökken, a lakásépítési feladatok növekedése komoly követelményeket támaszt mind a kivitelező vállalatokkal, mind a szakszervezettel szemben. A szakszervezeti funkcionáriusoknak és aktívaknak arra kell törekedniök, hogy a verseny legmegfelelőbb formáit kialakítva, mind az anyaggyártó, mind az építőipar túlteljesítse tervét. Az anyaggyártóiparban a versenyfeltételek biztosítva vannak, a lakásépítkezéseknél pedig az átadási határidők betartását az anyagtakarékosságot és a minőség javítását kell a verseny céljául megjelölni. Ügyelni kell a dolgozók szociális és kulturális körülményeinek a javítására is. Különösképpen fontos ez most, mert az utóbbi időben megtartott ellenőrzések során azt tapasztaltuk, hogy a szállások állapota nagyon leromlott és a vállalatok nem tartják be a szociális normákat. Az elnökség állásfoglalása: mindent biztosítani az embereknek, ami törvényes és keményen fellépni a vállalatok ellen, ha nem tartják be az előírásokat, rendeleteket. Brutyó elvtárs ezután a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium vállalatainak helyzetével, a Bútoripari Igazgatósághoz tartozó vállalatainak ez évi tervével és az építőanyagipar 1957. évi programjával foglalkozott, majd áttért a bérezés kérdéseire. Építőiparunk jelenlegi helyzete. Bár az építőiparral akarok foglalkozni elöljáróban az építőanyagiparról kell szólnom. Építőanyagipari üzemeink termelése szabja meg ugyanis, építési lehetőségeinket. Ha a múlt évi építőanyagipari termelést 100 százaléknak veszszük, ez évi tervük csupán 94, azaz, 6 százalékkal kevesebb, holott közben a lakosság építőanyag szükséglete mintegy 7 százalékkal emelkedett, és ezt a továbbiakban szem előtt kell tartanunk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szénbányászat tervteljesítése szorosan összefügg az építőanyagipar és az építőipar tervteljesítésével. Több szén, több anyagot, több lakóházat jelent. Az építőipar beruházási programja mintegy 20 százalékkal csökkent ez évben. A csökkenés főleg a nagylétesítményű beruházásokat érinti, a helyreállítási, tatarozási, lakásépítési és kisebb üzembővítési munkálatokat nem. Ez a csökkenés is komoly nehézségeket okoz vállalatainknál, hiszen 1950 óta hatalmasan fejlesztettük őket és most olyan gépparkkal és szakmunkás gárdával rendelkeznek, hogy a jelenlegi építőipari programnál sokkal nagyobb feladatokra képesek. Milyen nehézségeket jelentett ez az elmúlt hónapok során? Minthogy az Országgyűlés csupán az elmúlt hetekben tárgyalta és hagyta jóvá az ez évi tervet, az első negyedévi és az áprilisi tervek eléggé labilisak, bizonytalanok voltak. Ez, valamint a bérezés rendszertelensége kedvezőtlenül befolyásolta a termelést, megtörte a dolgozók munkakedvét, lendületét. Lazult a munkafegyelem is — mely október előtt sem volt megfelelő — ennek következtében a termelékenység színvonala a múlt évihez viszonyítva igen alacsony szinten mozgott. Gátolta a folyamatos termelést a munkaerő, munkáslétszám kérdésével kapcsolatban felmerült sok mendemonda is. Egyes vállalatoknál ugyanis csökkenteni kellett a létszámot, más helyeken viszont ugyanakkor munkásokat toboroztak. Hogyan néz ki az Építésügyi Minisztérium lakásprogramja ? A kormány határozata alapján — figyelembe véve a bányászlakásokat is — ebben az esztendőben 17150 lakást kell átadni. Ez a szám magasabb a múlt évinél. Komoly nehézsé ty. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1957. JÚNIUS ÁRA: 40 FILLÉR Az építő-, fa- és építőanyagipari bérhelyzetről Kedves Elvtársak! a központi vezetőség tagjai tudnak róla, hogy a magasépítőipar területén a bérek tekintetében javulás csupán a múlt év közepén állott be, amikor bizonyos fokú béremelés történt. Ez év januárjában viszont alapbéremelés, valamint idényjellegű pótlék címén az építőipari dolgozók mintegy 30 százalékos béremelést kaptak. Ilyen nagyarányú emelést egyetlen iparág sem kapott. Azonban meg kell mondani azt is, hogy a fenti 30 százalékos béremelésen túl, egy sor olyan intézkedés is történt, amelyet, ha nem hajtunk következetesen végre, jogtalanul tovább emelkednek a bérek A minőség javítása érdekében 5 százalékos intenzitás csökkentés történt, mely, ha nem javul a minőség 5 százalékos béremelést jelent. A volt normatételek forint értékét 10 százalékkal emelték, hogy a csalásokat megszüntessék. Ha tehát mindezen intézkedéseket egybevesszük, a béremelés 45 százalékot tesz ki, azaz 45 százalékkal emelkednek a keresetek, miután a csalások jelenleg is fennállnak és a minőség sem javult megfelelően. A építőanyagiparban valamivel jobb a helyzet ebben a tekintetben. A múlt év júniusában 5, januárban 10, összesen tehát 15 százalékos a kereseti emelkedés, a téglaiparban, és a kőbányászatban pedig még 15 százalékos idénypótlékot is kapnak. Az üvegipar meleg műhelyében bevezették a kohászati bérezést, mely a dolgozók keresetét további öt, tehát összesen 20 százalékkal emelte. Az építő és az építőanyagiparban 13 százalékkal emelték a műszaki dolgozók alapbérét s ha ehhez hozzávesszük, az egy főre eső prémiumkeretet, fejenként 504 forinttal emelkedett az alapbérük. A kisegítő nem ipari dolgozók bérét január 1-vel ugyancsak emelték 15 százalékkal. A fenti bérügyi intézkedések együttesen mintegy 560 millió forintot tesznek ki az ÉM területén. Ez komoly többletterhet jelent népgazdaságunknak. Ehhez még hozzájön a tervezőirodák műszaki, és az egész iparág adminisztratív dolgozóinak béremelése. Az első negyedév tapasztalatai arra figyelmeztettek bennünket, hogy az építőfa- és építőanyagiparban az elmúlt hónapok során sok esetben meg nem dolgozott munkáért fizettek ki bért. Ezt a tarthatatlan állapotot sürgősen fel kell számolni, hogy a jövőben ne fordulhasson elő béralaptúllépés. Az építőiparban például az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az első negyedévben 50, a KPM területén 63,9, a bútoriparban 27,7, a fűrész és lemeziparban pedig 38,1 százalékkal lépték túl a béralapot. Az építőanyagiparban az átlagbérek alakulása valamivel kedvezőbb képet mutat, csupán egész alacsony béralaptúllépés jelentkezett áprilisban és májusban. Persze, ha vállalatonként vizsgáljuk a dolgot, egyik-másik vállalatnál bizony komoly hibák vannak. A béralaptúllépések okai a következők: Az ellenforradalmi események után a vállalatoknál erősen meglazult a bérfegyelem. A szétvert munkaügyi apparátusok, bérügyi bizottságok nem ellenőrizték a bérek alakulását. A vállalat vezetői és sokszor üzemi bizottsága is helytelenül foglalt állást, amikor a teljesítménybéreket mellőzte és minden munkára órabéreket állapított meg. Ez különösen a helyreállítási munkáknál volt sok visszaélésnek a forrása, nagy összegeket fizettek ki a csellengő, nem termelő munkásoknak is. Közrejátszott a bérfegyelem lazulásában az iparban uralkodó bizonytalanság is, melynek következtében egyes vállalatok lényegesebben több dolgozót foglalkoztattak, mint ahányra szükség volt. Ezek akkor is kaptak órabért, ha nem tudtak elegendő munkát adni nekik. Végezetül nagymértékben elősegítette a béralaptúllépést, hogy a vezetők még mindig nagyon elnézőek a munka átvételénél. Mit kell tennünk? A felsorolt hibák kijavítása érdekében, a következő tennivalók várnak ránk: 1. Megyebizottságaink, szakmai elnökségeink és az üzemi bizottságok ismét hozzák létre a mellettük tevékenykedő bérbizottságot lássák elfeladatokkal. Ugyanakkor adjanak segítséget a vállalat vezetőjének, hogy a munkaügyi apparátus újra megszilárduljon és megfelelően működjön. 2. Meg kell követelnünk a vállalatok felettes szerveitől hogy rendszeresen ellenőrizzék az átlagbér alakulását és a béralap felhasználását. Ahol pedig mulasztásokat tapasztalnak vonják felelősségre a vezetőket. 3. A Központ Közgazdasági Osztálya a megyebizottságok és a szakmai elnökségek a jövőben havonta és negyedévenként rendszeresen elemezzék a bérek és a termelékenység alakulását, így tiszta képet kapnak majd a vállalatok átlagbér alakulásáról, s a megfelelő adatok birtokában oda tudják irányítani a tüzet, ahol a baj mutatkozik. 4. Meg kell vizsgálni a vállalatoknál azt is, nem dolgoznak-e túl sokan órabérben, illetve nem dolgoznak-e csak látszatra teljesítményben, ugyanakkor mégis órabérben fizetik őket. Azokon az építkezéseken, ahol minden lehetőség megvan a teljesítménybérezés bevezetésére, nem lehet megengedni, hogy órabérben dolgozzanak. 5. A Központ Közgazdasági Osztálya szorgalmazza, hogy a július elsejével elkészült országos irány-akkordárakat a vállalatoknál azonnal be lehessen vezetni. Előzőleg természetesen megyebizottságaink és szakmai elnökségeink tárgyalják meg ezt a kérdést az üzemi és bérbizottságokkal. Rendszeresen figyelemmel kell kísérni a termelési tervek teljesítését, illetve a tervteljesítés alakulását. Ismét rendszeresíteni kell a már bevált tervismertető értekezleteket és helyes volna, ha ezek a mérleg beszámolók alapján történnének. A kisebb egységek termelési értekezletének napirendjén a helyi termelési problémák és azok megoldásával kapcsolatos feladatok szerepeljenek. Ezek a termelési értekezletek legyenek a szocialista munkaverseny új formái, kialakításának fórumai, hiszen a dolgozók a helyszínen jobban látják milyen versenyforma alkalmas nekik. * Az első napirendi ponthoz és a határozati javaslathoz tizenheten név szerint: Cser, Elek, Kerekes, Koller, Kopcsó, Köböl, Makovszky, Molnár, Nagy Reszegi, Róka Sándor, Szokup, Trautmann, Tengerdi, Török és Vécsei elvtársak szóltak hozzá. A hozzászólók, főleg a munkaidő, a bérezés és a munkaverseny kérdéseit elemezték. A központi vezetőség határozatát legközelebbi számunkban ismertetjük. Jó munkát elvtársak! A magyar építőmunkásság hosszú évtizedes küzdelmei során a nyomtatott betűkből is fegyvert kovácsolt: az „Építők Lapja” hatékonyan küzdött a Horthyreakció, a fasizmus ellen, majd segítette a szocialista társadalom felépítését hazánkban. S a lap — több mint fél esztendős szünet után — most ismét megjelenik, ismét a dolgozók kezébe kerül! Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége nevében üdvözlöm az újból megjelent „Építők Lapjá“-t és olvasóinak népes táborát! A kényszerű hallgatás után olyan időkben jelenik meg a lap, amikor nagy és komoly feladatokat kell megoldania. Az októberi véres ellenforradalom ismét az építőmunkások ajkára akarta forrasztani a szót, beléjük akarta fojtani az igazságot, s galábul ki akarta csavarni az építőmunkások kezéből az írott szó nemzedékeket nevelő, embert formáló fegyverét. Sőt az ellenforradalom viperája már az építő munkásság évtizedes harcok árán elért szocialista vívmányaiba akarta mélyeszteni méregfogát. A forradalmi munkás-paraszt kormány a Szovjetunió segítségével azonban széttaposta a vipera harapásra emelt fejét. A szervezett építőmunkások legjobbjai, a kommunisták ismét kezükbe vehették szerszámaikat, s az országszerte emelkedő falak, szépülő városok bizonyítják roppant alkotó erejüket és azt, hogy begyógyítják az ellenforradalom ütötte sajgó sebeket: hitük szilárd, felépül a szocialista társadalom. Elsősorban ezt a hitet — a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány vezette szocialista társadalom felépítésének hitét — kell tovább erősítenie az „Építők Lapjá“-nak minden szervezett munkás olvasójában! Ennek útja: a munkáshatalom, a proletárdiktatúra szakadatlan erősítése, mert ez az egyetlen előfeltétele annak, hogy hazánkban továbbra is zavartalanul folytatódhassék a békés, szocialista építőmunka. Soha egyetlen pillanatra sem szabad megalkudni, soha egy pillanatra sem szabad a forradalmi éberséget szem elől téveszteni, mindenütt le kell leplezni azokat, akik a szétvert ellenforradalom feltámasztásán fáradoznak. Építőmunkások, műszakiak! Sok ezer otthonra vágyó fiatal dolgozó szeme tekint felétek. Lakást, meleg otthont, a maguk otthonát szeretnék megvalósítva látni. Nagy a felelősség. Küzdjük le az elénk tornyosuló nehézségeket. Van hozzá erőnk! Lassú a lakásépítkezések tempója, s nem elég gazdaságosan építünk. Segíteni kell az építőipar ésszerűbb, korszerűbb átszervezését, s a lap nyilvánosságával segíteni kell a legjobb külföldi és hazai újítások, tapasztalatok széleskörű alkalmazását, országos elterjesztését. Az elmúlt hat év során húszezer olvasó levelét kézbesítette a posta az „Építők Lapja” szerkesztőségének. Húszezer ember mondott véleményt a legkülönbözőbb dolgokról, húszezer ember adott hasznos tanácsokat, s tett kisebb-nagyobb kifogást... Óriási erőt jelent ez , ha az „Építők Lapja“ a szocialista építés szolgálatába tudja állítani sok ezer szervezett építőipari munkás kezdeményezését! Mert nincs az a roppant nehézség, amit a tömegek lelkesedése le nem győzne. Kívánom a lap minden munkatársának, hogy nehéz, felelősségteljes feladatát kommunista újságíróhoz méltó becsülettel, igazmondással, de az ellenség iránti kérlelhetetlenséggel teljesítse. Ezt követelik tőlünk a lap olvasói, az építőmunkások, akik munkájukkal ismételten bebizonyították, hogy tántoríthatatlan hívei a szocializmusnak, a proletár internacionalizmusnak, pártunk és kormányunk politikájának! Somogyi Miklós az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke