Építők Lapja, 1957 (55. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
4 Látogatás a Baranya megyei szálláshelyeken Baranya megye építkezések hálózzák be. Komló, Kővágószöllős, Bakonya, erőműépítkezés. repülőtéri építkezés. Meszes, Szászvár. Mind megannyi hatalmas építőipari bázis. A nagy építőipari létszámnak megfelelően— szinte egyik napról a másikra — nagy befogadóképességű szállásbázisok nőttek ki a földből. Ezeken a szálláshelyeken több mint 5000 építőmunkás talált második otthonra. Érdemes összehasonlítást tenni a négy legnagyobb vállalat szálláshelyei között és megnézni, hogy milyen körülmények között élnek, szórakoznak, munkaidő után az építőipari dolgozók, a kenderföldi építő-EVOITUOn ipari szállásfaluban (Komlói Építőipari Vállalat), mintha megállt volna az élet. Ugyanaz a vigasztalan kép fogadja a látogatót — aki csak a felszínes dolgokat látja — mint évekkel ezelőtt. A lakószobákat , amelyek részint női és férfi, részint családi szállások, esős időben csak a „vendégmarasztaló” sártengeren keresztül lehet megközelíteni. A szálláshelyek piszkosak, elhanyagoltak. Az esték unalmasak, lassan telnek, nincs semmi szórakozási lehetőség. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy az építőmunkások igyekeznek a szállásfalut elhagyni, és megkísérelni a lehetetlent, lakást szerezni a városban. Milyen kulturális,a szálláslakóknak, vetődik fel a kérdés? A falu Egressy bácsija hetenként két alkalommal tart könyvkölcsönzési estét. A könyvtárban azonban kevés az új, most megjelent könyv. Könyvtárpropaganda nincs, így nem lehet csodálkozni, hogy a könyvtárat nem ismerik még azok sem, akik régóta ott laknak, nem beszélve a most odakerült kecskeméti vállalat dolgozóiról. Vajon, nem lenne-e helyes, ha néhány olvasni szerető ember segítségével Egressy bácsi végigjárná egy-egy csomó könyvvel a szállásokat, rövid idő alatt háromszorosára tudnák emelni az olvasók számát. Hosszú harc után elkészült a szállásfalu kultúrháza. A munka ebben az új „fellegvárban’, még a kezdeti nehézségekkel küzd. Rendszeres és érdekes előadásokkal, jó propagandával hamar oda szoktathatják a kultúrotthonba az építőmunkásokat. Ezen túlmenően azonban, szállásonként is biztosítani kell a lakók kérésének megfelelően különböző előadássorozatokat. A nyári idényben rendezzenek bokréta-ünnepeket, kirándulásokat. Már most fel kell készülni az őszi szakmai és általános iskolai oktatások megindítására is, ki''' szállásfalu (22-A kovakoszállosi és vállalat) az újak közé tartozik. Az utakat kikövezik, parkíroznak, vízlevezetőárkokat ásnak, épül az üzlethálózat, a kultúrotthon. Még sok baj van a vízellátással és a szobák rendjével. Különösen az építőipari fiatalok, a tanulók szálláshelyein kellene sokkal nagyobb rendnek lenni. Hatalmas feladat hárul az üzemi bizottságra, hogy a kulturális munkát minél előbb és széles körben megindítsák a szállás lakói között (a legközelebbi filmszínház 10 kín távolságra van). Dicséretre méltó az a segítség, amelyet a főépítésvezetőség nyújt ehhez a munkához (gépkocsi, könyvtárhelyiség, kultúrotthon építés stb.). Az erőmű építkezés s£fsbázisa (26-os vállalat) meglepő rendjével, rendezettségével kápráztatja el a látogatókat. A szobák tiszták, kényelmesek. Minden azt bizonyítja, hogy az emberek elhelyezése szívügye a vállalat vezetőinek. Ez a szálláshely a legkorszerűbbek közé tartozik. Általában a nagy méretek jellemzik a szálláshelyet. Hatalmas ebédlő, konyha és most épül az ugyancsak hatalmas méretű kultúrotthon. Látszik, hogy innen csak jónéhány év múlva akarnak elköltözni az építőmunkások. Az emberek iránt érzett felelősségért dicséret illeti mindazokat, akik a korszerű szálláshely létrehozásában közreműködtek. . . • Építőipari A Baranya megyei v. fő szálláscentruma most épül, a Tüzér utcában, itt is törekednek a szociális normák betartására. A szobák tágasak, tiszták, korszerű konyha és ebédlő, amely egyben kultúrterem is, szolgálják majd a lakók kényelmét. Négy nagy vállalat , négy nagy szálláshely, ahol az elkövetkező években többezer építőmunkás találja meg második otthonát. Vajon elégedettek lehetnek-e a vállalatok vezetői az eddig elért eredményekkel? A komlói vállalat kivételével igen. Bár ez nem jelenti azt, hogy a vezetők ne látogassanak el egymás munkásszállásaira és ne hasznosítsák a másik vállalatnál szerzett jó tapasztalatokat. Ezeken a szálláshelyeken múlva is építőmunkások laknak még, tehát a kulturális munka alapjait is ilyen távlatokban kell lerakni. Hiszen az utóbbi három szálláson csak most kezd az élet megindulni. A nagy létszámú szálláshelyeken tartott heti 2—3 vetítés kevés. Vetítőgépenként nincs biztosítva a havi 16 vetítés. „Kevés az anyagi alap” — hangzik a megyében. Ez igaz, de nem jelentheti azt, hogy a meglevő adottságokat nem használják ki. A filmelőadások, az erkölcsi sikeren kívül anyagi forrásokat is jelentenek, melyeknek a bevételeit gyümölcsöztetni lehet a kulturális munka többi ágaiban. A megyében működő építőipari előadói kör, fáradságot nem ismerő, lelkes 14 tagja jelenleg 40— 50 előadást tart havonta. Sokkal többre képesek azonban akkor, ha a megye kulturális vezetőitől megfelelő segítséget kapnak. Most már eljutottak a fenti nagy szálláshelyekre is és a további fejlődés remélhetőleg gyorsabb lesz. D, M,n a könyvellátással is. Dolj fali, Kővágószöllős és az erőműépítkezés szálláshelye csak most kapott fiókkönyvtárat. A Baranya megyei Építőipari Vállalat központjában 50—60 fő olvasó válogat az 1800 db szépirodalmi könyvből. Ugyanakkor a vállalat Tüzér utcai szálláshelyén nincs könyvtár. Vajon, melyik fontosabb. Dicséretre méltó az a törekvés, hogy a vállalatok igyekeznek a szálláshelyek szociális normáit biztosítani, amelybe a kulturális helyiségek építése is beletartozik. Érthetetlen okokból azonban már kezd hagyományossá válni, hogy a kulturális helyiségeket építik fel utoljára. Hosszú hónapok telnek el addig, amíg a szálláson lakó emberek kulturált körülmények között le tudnak ülni egy klubszobában. Vajon nem lehetne-e az első épületekkel egy időben lerakni az alapját a kulturális helyiségeknek is. Azután, ha már felépítették, ne adják át úgy „Isten nevében” az üres helyiségeket a szakszervezetnek. „Mi eleget tettünk a kötelességüknek, a kulturális élet kialakítása a szakszervezet feladata” — mondják. Ez igaz, azonban arról elfelejtkeznek — legtöbbször szándékosan — hogy a helyiségeket a szociális norma értelmében be is kell rendezni. A tapasztalatok hoevomayé kulturális vezetői, aktívái munkájukat nem összpontosították kellőképpen a nagy szálláshelyekre, szétaprózták a kis vállalatok között. A kis vállalatokkal is kell foglalkozni, de elsősorban azokkal a helyekkel, ahol az építőmunkások nagy tömegben élnek együtt. Helytelen lenne azonban csupán ezeket az embereket felelőssé tenni ezért az állapotért. Vajon az Építők Szakszervezetének Baranya megyei bizottsága megfelelően segítette-e a kulturális munkát? Erre a kérdésre nehéz igennel válaszolni. Segítette, amikor igyekeztek kiépíteni a függetlenített kultúrfelelősök hálózatát a nagy vállalatoknál és nagy szálláshelyeken. Ez helyes lépés volt. Helytelen volt azonban, amikor ezeket a függetlenített embereket annyira elhalmozták egyéb szakszervezeti feladatokkal, hogy a kulturális tevékenységre nem maradt elég idejük. Pedig az Építők Szakszervezete központi vezetőségének 1956. szept. 14-i határozata világosan kimondja: „A kulturális nevelőmunkát állítsák a szakszervezeti munka középpontjába. Minden egyes szakszervezeti funkcionáriusnak, gazdasági vezetőnek meg kell érteni, hogy a kulturális nevelés továbbhaladásunk — iparunk és dolgozóink fejlődésének — alapvető feltétele.” xiv . 'S van szó, hogy a kulmeriálius túlmunkások ne segítsenek a szakszervezeti munka egyéb ágában, (ezt el sem tudják kerülni), de módjával és csak akkor, ha saját munkájukat elvégezték. a szálláshelyek kulturális élete sokkal magasabb fokon állna Baranya megyében, ha Papp elvtárs a megye, Kislaki elvtárs a komlói vállalat. Szabados elvtárs pedig a Baranya megyei vállalat kulturális munkájával foglalkozott volna teljes egészében. Ebből a tanulságot a Baranya megyei bizottságnak és vezetőjének, Kiss elvtársnak is le kell vonnia. A megyében levő aktívahálózat erős és képes arra, hogy a kulturális munkában mutatkozó lemaradást rövid idő alatt pótolja. De ez a munka egész embereket kíván, akik vállvetve küzdenek a kitűzött feladatok megvalósításáért. TÓTH IMRE Építők Lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Kiadja az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szerkesztőség: Bpest, VI. Dózsa György út 84/a Telefon: 425—760 Csekkszámlaszám: 75 915 001 Példányszám: 29 500 Szikra Lapnyomda. Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály EPITOK LAPJA Az Építők évadnyitó vitorlás-versenye A Balaton, mint valami óriás tükör, terpeszkedett el Tihany és Földvár között. Színét kékre festette a vasárnap délelőtti ég. Csak a parti köveken locscsant néha egy-egy apró hullám, s úgy hangzott, mintha a magyar tenger szíve dobbanása lenne. A díszárbocon zászlóerdő lobogott. Az Építők vitorlázóinak klubháza körül mozgalmas volt az élet. A klubház tornácán virágdíszbe öltözött asztalon sorakoztak a szebbnél szebb kristályvázák és herendi porcelánok az Építők vitorlásversenyének kiosztásra kerülő díjai. A vitorlavásznakkal szorgoskodó, mintegy 100 versenyző lopva oda-oda sandított, nyilván azzal a titkos gondolattal, vajon a díjak közül melyiknek lesz ő a boldog tulajdonosa. Pattogó zene jelezte az ünnepi megnyitó kezdetét. A sátrak körül már gyülekeztek az égszínkék melegítőben öltözött versenyzők. — Kitűnő időnk van, ideális versenyidő — magyarázta Dolesch Iván, az Építők Vitorlás Klub edző. — Ha nem változik, akkor igen szép eredményekre számíthatunk. Komoly küzdelmet fogsz látni. Nem beszélgethettünk tovább, mert percnyi pontossággal kezdődött az ünnepélyes zászlócsere. A versenyzők elvonultak a tornácon helyet foglalt vendégek előtt, majd elhelyezkedtek hajóikban. Mintha egy kéz húzta volna a köteleket úgy szökkentek el a vakító fehér vásznak. Meglepő volt a csend, a fegyelmezettség, ahogy a versenyelőkészület lezajlott. Nem volt sürgetés, nem volt reklamálás. Mint a tökéletes összehangolt zenekar, egy intésre indultak meg a rajvonalra az egyes osztályok hajói. Déli 1 óra felé kezdett a mezőny kialakulni, de a hajók akkor is úgy felzárkóztak egymás mögé, hogy bármely percben változhatott volna a helyzet. Az ember kiáltani, buzdítani szeretett volna, mint egyéb versenyeken, de hogyan, hova és kinek kiáltson? Dolesch Iván edző ugyan mutogatott a hajók felé, neveket is mondott, de mire laikus szemmel megtaláltuk azt a „bizonyosat”, már újból változott a helyzet 2 óra után dördült el az első lövés, mely a célbaérkezést jelezte, s 3 óra körül már be is futott valamennyi hajó. A verseny az egyes hajóosztályokban a következő versenyzők győzelmével végződött: Csillag-hajótípusban: Telegdy István, Olympia-yolle: Hajdú István, Kalóz: Gömöry Pál, Kalóz (női): Szabadi Tiborné, Szalonka: Holányi Imre, 15-ök: Szentpéteri Ádám. A díjkiosztó a megnyitóhoz hasonló keretek között zajlott le. A Balaton mintha csak a szívet-lelket gyönyörködtető verseny végét várta volna, elcsendesedett és elült az északnyugati szél is. Nyugodtan elmondhatjuk, ha a folytatás is olyan lesz, mint a kezdet, akkor a magyar vitorlás sportágban az Építők igen előkelő helyen fognak végezni. Czillei Géza AZ ÉPÍTŐK BUDAPESTI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGA SELEJTEZŐJÉNEK VÉGEREDMÉNYE Bulgáriai túrán vett részt a Budafoki Építők labdarúgó csapata. A sikeresnek mondható túrán a csapat négy mérkőzést játszott, melyek során egyszer győzött, két esetben döntetlent ért el, egyszer pedig vereséget szenvedett. A két hét során melegen összebarátkoztak a bolgár sportvezetőkkel és labdarúgókkal, akik azzal búcsúztak, hogy örömmel jönnek Budapestre a visszavágóra és a jövőben minél több építőipari sportág versenyzőivel szeretnék összemérni erejüket. L Csoport: Játsz. Győr. Dönt. Veszt. Gólaz. Pont L XI. kér. Tatarozó 8 5 2 1 27: 5 12 2. XVI. kér. Tatarozó 8 5 2 1 23: 8 12 3. XHL kér. Tatarozó8 6 — 2 18: 8 12 4. VI. kér. Tatarozó 8 5 1 2 23: 8 11 5. I. kér. Tatarozó 8 5 1 2 21:15 11 6. IV. kér. Tatarozó 8 3 — 5 8:22 6 7. VI. kér. Tatarozó 8 2 — 6 5:15 4 8. VIII. kér. Tatarozó 8 2 — 6 5:50 4 9. XIV. ker. Tatarozó 8 — — 8 0: 6 — 1. 43. Építő V. 9 9 — 27: 7 18 2. 23. Építő V. 9 7 1 1 42:10 15 3. 2. Építő V. 9 6 2 1 23:13 14 4. 45. Építő V. 9 6—3 16:10 12 5. BUMAG 9 5 1 3 20:15 11 6. Fedéllemez 9 4 — 5 6:21 8 7. Tetőfedő-Szigetelő 9 1—8 5:12 2 8. Épületfestő 9 — 1 8 10:29 1 9. Kőfaragók 9 — 1 8 3:15 1 10. Épületburkoló 9 — — 9 0:23 *■ 1 1. Épitőanyagipari Gépj. 9 9 — — 57: 2 18 2. Fűtőberendezés 9 7 — 2 18:11 14 3. 2. sz. ÉPFU 9 6—3 13:15 12 4. Közúti Hídfenntart. 9 5 1 3 10:11 11 5. Víz- Fűtésszer. 9 * 4 2 3 11:12 10 6. Fővárosi Építő 9 4 .1 4 27:21 9 7. 1. Autójavító 9 2 2 4 17:32 8 8. Fővárosi Útépítő 9 2 — 7 4:29 4 9. Felvonószerelő 9 2 — 7 3:27 4 10. Épületbádogozó 9 — — 9 0: 0 — 1. 1. sz. Épületelemgyár 9 8 — 1 26: 9 16 2. Építőgépgyártó 9 7 — 2 23:13 14 3. 2. sz. Épületelemgyár 9 6 — 3 23: 9 12 4. Csillaghegyi Téglagyár 9 5 2 2 31:14 12 5. Budapesti Cement 9 5 — 4 21:24 10 6. Hídépítő V. 9 4 1 4 19:15 9 7. Műlakatosipari V. 9 4 1 4 17:34 9 8. 26. sz. Építő V. 9 2 16 12:11 5 9. Kerámia Téglagyár 9 1 1 7 6:27 3 10. Szerelőipari V. 9 ~ ** 9 6:13 III. Csoport: IV. Csoport: I. Csoport. 1957. június. Tízezer forint értékű lopott holmi került elő a szabadszombat alkalmával hazafelé tartó építő-,: munkások csomagjaiból a pécsi rendőrség legutóbbi raziája,, során. Szükség volt erre a vizsgálatra, mert az utóbbi hó-,: napok során rengeteg holmi, szerszám, értékes alkatrész,: tűnt el a munkahelyekről nyomtalanul. Egyesek szabad pré.:: dának tekintették a vállalat vagyonát és lopták, ahol érezték. A rendőrség többek között átkutatta az SM—124. rendszámú autóbuszt, melyen a 3. sz. Mélyépítő Vállalat dél-;; gozói utaztak s a következők derültek ki: Szeri Ferenc;; gömbvasat, Tülkös Ferenc csákányt, Rebák István vaságyat , és szalmazsákot. Pólyák Ferenc két fél zsák cementet és;; faanyagot, Kiss Lajos villanykábelt, Kelecsényi József cinklemezt, Bóbis István deszkát, Gyulai Sándor drótot, Papp Kálmán kereső lámpát. Palatínus István és Urbaniczki Márton lepedőt vitt volna haza csomagjában, ha a rend éber őrei váratlanul le nem csapnak rájuk. De más vállalat „háziszarkái“ is horogra kerültek. Kovács János ♦ bőröndjeiből golyóscsapágy, drót, festék és más egyéb „apróság"* került elő. Polgár István, a Bácsmegyei Építő- ipari Vállalat dolgozója 400 forint értékű gumikábelt rejtett táskájában. A rendőrség jó fogást csinált. A háromórás razzia során átvizsgált tíz teherautóból fél teherkocsira való lopott holmit szedtek össze. A tolvajok ellen megindí- tották az eljárást. A vétkesek elnyerik méltó büntetésüket, de érdemes azért kicsit elgondolkozni a történteken. Tízezer forint ér- tékű anyag, szerszám volt a tolvajok egynapi „szerzemé- nye”. Mennyit lophattak el vajon eddig és mennyit lopnak el még, ha továbbra is ilyen laza lesz az ellenőrzés a mun-*kahelyeken, mint mostanában. Hiába törekszünk anyag- takarékosságra, önköltségcsökkentésre, ha ugyanakkor ha ♦ vonta százezreket lopnak el az építkezésekről. Sújtsanak * le kemény kézzel a vállalat vezetői a tolvajokra, állítsák őket társadalmi bíróság elé, pellengérezzék őket ki a sajtó-ban, lakóhelyükön, adjanak nekik olyan leckét, hogy egy életre megtanulják: a nép vagyona nem csáki szalmája. } Az Építők Központi Táncegyüttese a VIT-re készül. Sok éves szorgalmas munkájuk meghozta gyümölcsét. A bíráló bizottság számos együttes közül őket találta méltónak arra, hogy a Világifjúsági Találkozón bemutassák a magyar nép szebbnél-szebb táncait. Az együttes tagjai Falvay Károly vezetésével szorgalmasan gyakorolják a bemutatandó táncokat, nehogy szégyent valljanak. Az elmúlt évek során táncaikkal meghódították a cseh, az osztrák és a francia nép szívét. Most a VIT-en részvevő fiatalok, a moszkvaiak szívét szeretnék meghódítani. Sok sikert kívánunk nekik. Énekkari fesztiválra készül az Építők Központi Énekkara, melyet július közepén Miskolcon rendeznek meg. Nagymúltú hagyományt elevenített fel a Népművelési Intézet a dalosünnepek megrendezésével. Eger, Pécs, Szeged s még számos nagy városunk éneklő, muzsikáló dolgozóktól lesz hangos a nyár folyamán néhány napra. A miskolci meghívás osztatlan örömet keltett énekkarunk tagjaiban és Pallós Béla karnagy vezetésével nem kisebb feladatot tűztek maguk elé, mint Kodály: Mátrai képek c. hatalmas kórusművének méltó megszólaltatását. Ezen túlmenően Bárdos régi táncdalát, valamint Bartók és Karai Szabó József egy-egy művét éneklik. Az énekkart Abaújszántóra is meghívták, hogy a fesztivál után ott is tartson hangversenyt. Borsod megyei HÍREK Szakszervezetünk Borsod megyei bizottsága az elnökség határozata értelmében a bérbizottságot kiegészítette új tagokkal és ezen túlmenően létrehozták a termelési és gazdasági bizottságot is. Utóbbiak havonta rendszeresen tájékoztatják az üzemi bizottságokat, tanácsot adnak a hozzájuk forduló dolgozóknak . 2000 db 5 Ft-os címletű téglajegy megvásárlását határozták el a Borsodmegyei Építőipari V. dolgozói, hogy ezzel is segítsék a 100 esztendős miskolci Nemzeti Színház átépítését. A társadalmi megmozdulást az ÜB támogatja. * Kultúrotthont építenek az építőmunkás fiatalok a felsőbarcikai városrészben. Tervük szerint július első napjaiban át akarják adni a kultúrotthont a rendeltetésének, hogy a fiatalok hasznos szórakozással tölthessék el a szabadidejüket. ♦ Rendszeresen túlteljesítik tervüket a Miskolci Cementipari Vállalat dolgozói. Ebben a negyedévben 20 000 db födémbélés testtel és mintegy 3500 m2 mozaiklappal gyártottak többet terven felül. * Építőipari aktívaülést rendezett Miskolcon a párt megyei intéző bizottsága, a Borsod megyei építő- és építőanyag ipari vállalatok gazdasági, párt és szakszervezeti vezetői, valamint a legjobb brigádvezetők és munkások részvételével. Az értekezleten megjelent Trautmann Rezső építésügyi miniszter, Prieszol József, a megyei intéző bizottság elnöke, Brutyó János, a szakszervezet főtitkára és több minisztérium, illetve Borsod megyében dolgozó budapesti építővállalat küldötte. Az építésügyi miniszter beszámolóját vita követte, számos vezető és munkás mondotta el észrevételeit, illetve tett hasznos javaslatokat a felvetett hibák kijavítását illetően.