Építők Lapja, 1957 (55. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-01 / 1. szám

4 Látogatás a Baranya megyei szálláshelyeken Baranya­ megye építkezések hálózzák be. Komló, Kővágószöllős, Bakonya, erőmű­­építkezés.­ repülőtéri építkezés. Me­szes, Szászvár. Mind megannyi ha­talmas építőipari bázis. A nagy építőipari létszámnak megfelelően­­— szinte egyik napról a másikra — nagy befogadóképességű szállás­bázisok nőttek ki a földből. Eze­ken a szálláshelyeken több mint 5000 építőmunkás talált második otthonra. Érdemes összehasonlítást tenni a négy legnagyobb vállalat szállás­helyei között és megnézni, hogy milyen körülmények között élnek, szórakoznak, munkaidő után az építőipari dolgozók, a kenderföldi építő-EVOITUOn ipari szállásfaluban (Komlói Építőipari Vállalat), mint­ha megállt volna az élet. Ugyanaz a vigasztalan kép fogadja a láto­gatót — aki csak a felszínes dol­gokat látja — mint évekkel eze­lőtt. A lakószobákat , amelyek részint női és férfi, részint csalá­di szállások, esős időben csak a „vendégmarasztaló” sártengeren keresztül lehet megközelíteni. A szálláshelyek piszkosak, elha­nyagoltak. Az esték unalmasak, lassan telnek, nincs semmi szóra­kozási lehetőség. Ilyen körülmé­nyek között nem lehet csodálkozni azon, hogy az építőmunkások igye­keznek a szállásfalut elhagyni, és megkísérelni a lehetetlent, lakást szerezni a városban. Milyen kulturális,­a szálláslakóknak, vetődik fel a kér­dés? A falu Egressy bácsija heten­ként két alkalommal tart könyv­kölcsönzési estét. A könyvtárban azonban kevés az új, most meg­jelent könyv. Könyvtárpropaganda nincs, így nem lehet csodálkozni, hogy a könyvtárat nem ismerik még azok sem, akik régóta ott laknak, nem beszélve a most oda­került kecskeméti vállalat dolgo­zóiról. Vajon, nem lenne-e helyes, ha néhány olvasni szerető ember segítségével Egressy bácsi végig­járná egy-egy csomó könyvvel a szállásokat, rövid idő alatt három­szorosára tudnák emelni az olva­sók számát. Hosszú harc után elkészült a szállásfalu kultúrháza. A munka ebben az új „fellegvárban’, még a kezdeti nehézségekkel küzd. Rendszeres és érdekes előadások­kal, jó propagandával hamar oda szoktathatják a kultúrotthonba­ az építőmunkásokat. Ezen túlmenően azonban, szállá­sonként is biztosítani kell a lakók kérésének megfelelően különböző előadássorozatokat. A nyári idény­ben rendezzenek bokréta-ünnepe­ket, kirándulásokat. Már most fel kell készülni az őszi szakmai és általános iskolai oktatások megin­dítására is, k­i''' szállásfalu (22-A kovakoszállosi és vállalat) az újak közé tartozik. Az utakat ki­kövezik, parkíroznak, vízlevezető­árkokat ásnak, épül az üzletháló­zat, a kultúrotthon. Még sok baj van a vízellátással és a szobák rendjével. Különösen az építőipari fiatalok, a tanulók szálláshelyein kellene sokkal nagyobb rendnek lenni. Hatalmas feladat hárul az üze­mi bizottságra, hogy a kulturális munkát minél előbb és széles kör­ben megindítsák a szállás lakói között (a legközelebbi filmszínház 10 kín távolságra van). Dicséretre méltó az a segítség, amelyet a fő­építésvezetőség nyújt ehhez a munkához (gépkocsi, könyvtárhe­lyiség, kultúrotthon építés stb.). Az erőmű építkezés s£fs­bázisa (26-os vállalat) meglepő rendjével, rendezettségével kápráz­tatja el a látogatókat. A szobák tiszták, kényelmesek. Minden azt bizonyítja, hogy az emberek elhe­lyezése szívügye a vállalat veze­tőinek. Ez a szálláshely a legkor­szerűbbek közé tartozik. Általá­ban a nagy méretek jellemzik a szálláshelyet. Hatalmas ebédlő, konyha és most épül az ugyan­csak hatalmas méretű kultúrott­hon. Látszik, hogy innen csak jó­­néhány év múlva akarnak elköl­tözni az építőmunkások. Az em­berek iránt érzett felelősségért di­cséret illeti mindazokat, akik a korszerű szálláshely létrehozásá­ban közreműködtek. . . • Építőipari A Baranya megyei v. fő­ szál­láscentruma most épül, a Tüzér utcában, itt is törekednek a szo­ciális normák betartására. A szo­­bák tágasak, tiszták, korszerű konyha és ebédlő, amely egyben kultúrterem is, szolgálják majd a lakók kényelmét. Négy nagy vállalat , négy nagy szálláshely, ahol az elkövetkező években többezer építőmunkás ta­lálja meg második otthonát. Va­jon elégedettek lehetnek-e a vál­lalatok vezetői az eddig elért ered­ményekkel? A komlói vállalat kivételével igen. Bár ez nem jelenti azt, hogy a vezetők ne látogassanak el egy­más munkásszállásaira és ne hasz­nosítsák a másik vállalatnál szer­zett jó tapasztalatokat. Ezeken a szálláshelyeken­­ múlva is építőmunkások laknak még, tehát a kulturális munka alapjait is ilyen távlatokban kell lerakni. Hiszen az utóbbi három szálláson csak most kezd az élet megindulni. A nagy létszámú szálláshelyeken tartott heti 2—3 vetítés kevés. Ve­títőgépenként nincs biztosítva a havi 16 vetítés. „Kevés az anyagi alap” — hangzik a megyében. Ez igaz, de nem jelentheti azt, hogy a meglevő adottságokat nem hasz­nálják ki. A filmelőadások, az er­kölcsi sikeren kívül anyagi forrá­sokat is jelentenek, melyeknek a bevételeit gyümölcsöztetni lehet a kulturális munka többi ágaiban. A megyében működő építőipari előadói kör, fáradságot nem is­merő, lelkes 14 tagja jelenleg 40— 50 előadást tart havonta. Sokkal többre képesek azonban akkor, ha a megye kulturális vezetőitől meg­felelő segítséget kapnak. Most már eljutottak a fenti nagy szál­láshelyekre is és a további fej­lődés remélhetőleg gyorsabb lesz. D,­ M,n a könyvellátással is. Dolj fali, Kővágószöllős és az erőműépítkezés szálláshelye csak most kapott fiókkönyvtárat. A Ba­ranya megyei Építőipari Vállalat központjában 50—60 fő olvasó vá­logat az 1800 db szépirodalmi könyvből. Ugyanakkor a vállalat Tüzér utcai szálláshelyén nincs könyvtár. Vajon, melyik fontosabb. Dicséretre méltó az a törekvés, hogy a vállalatok igyekeznek a szálláshelyek szociális normáit biztosítani, amelybe a kulturális helyiségek építése is beletartozik. Érthetetlen okokból azonban már kezd hagyományossá válni, hogy a kulturális helyiségeket építik fel utoljára. Hosszú hónapok telnek el addig, amíg a szálláson lakó emberek kulturált körülmények között le tudnak ülni egy klub­szobában. Vajon nem lehetne-e az első épületekkel egy időben lerakni az alapját a kulturális helyiségek­nek is. Azután, ha már felépítették, ne adják át úgy „Isten nevében” az üres helyiségeket a szakszer­vezetnek. „Mi eleget tettünk a kö­telességüknek, a kulturális élet kialakítása a szakszervezet felada­ta” — mondják. Ez igaz, azonban arról elfelejtkeznek — legtöbbször szándékosan — hogy a helyisége­ket a szociális norma értelmében be is kell rendezni. A tapasztalatok hoevomayé kulturális vezetői, aktívái munká­jukat nem összpontosították kellő­képpen a nagy szálláshelyekre, szétaprózták a kis vállalatok kö­zött. A kis vállalatokkal is kell foglalkozni, de elsősorban azokkal a helyekkel, ahol az építőmunká­sok nagy tömegben élnek együtt. Helytelen lenne azonban csupán ezeket az embereket felelőssé ten­ni ezért az állapotért. Vajon az Építők Szakszervezetének Baranya megyei bizottsága megfelelően­ se­gítette-e a kulturális munkát? Er­re a kérdésre nehéz igennel vála­szolni. Segítette, amikor igyekez­tek kiépíteni a függetlenített kul­­túrfelelősök hálózatát a nagy vál­lalatoknál és nagy szálláshelyeken. Ez helyes lépés volt. Helytelen volt azonban, amikor ezeket a függetlenített embereket annyira elhalmozták egyéb szakszervezeti feladatokkal, hogy a kulturális tevékenységre nem maradt elég idejük. Pedig az Építők Szakszer­vezete központi vezetőségének 1956. szept. 14-i határozata világo­san kimondja: „A kulturális ne­velőmunkát állítsák a szakszerve­zeti munka középpontjába. Minden egyes szakszervezeti funkcioná­riusnak, gazdasági vezetőnek meg kell érteni, hogy a kulturális ne­velés továbbhaladásunk — iparunk és dolgozóink fejlődésének — alap­vető feltétele.” xi­v . 'S van szó, hogy a kul­m­eri­álius túlmunkások ne se­gítsenek a szakszervezeti munka egyéb ágában, (ezt el sem tudják kerülni), de módjával és csak ak­kor, ha saját munkájukat elvégez­ték. a szálláshelyek kulturális élete sokkal magasabb fokon áll­na Baranya megyében, ha Papp elvtárs a megye, Kislaki elvtárs a komlói vállalat. Szabados elvtárs pedig a Baranya megyei vállalat kulturális munkájával foglalkozott volna teljes egészében. Ebből a tanulságot a Baranya megyei bi­zottságnak és vezetőjének, Kiss elvtársnak is le kell vonnia. A megyében levő aktívahálózat erős és képes arra, hogy a kultu­rális munkában mutatkozó lema­radást rövid idő alatt pótolja. De ez a munka egész embereket kí­ván, akik vállvetve küzdenek a ki­tűzött feladatok megvalósításáért. TÓTH IMRE Építők Lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Kiadja az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szerkesztőség: Bpest, VI. Dózsa György út 84/a Telefon: 425—760 Csekkszámlaszám: 75 915 001 Példány­szám: 29 500 Szikra Lapnyomda. Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály EP­ITOK LAPJA Az Építők évadnyitó vitorlás-versenye A Balaton, mint valami óriás tükör, terpeszkedett el Tihany és Földvár között. Színét kék­re festette a vasárnap délelőtti ég. Csak a parti köveken locs­­csant néha egy-egy apró hul­lám, s úgy hangzott, mintha a magyar tenger szíve­ dobbaná­sa lenne. A díszárbocon zászlóerdő lo­bogott. Az Építők vitorlázói­nak klubháza körül mozgal­mas volt az élet. A klubház tornácán virágdíszbe öltözött asztalon sorakoztak a szebbnél szebb kristályvázák és herendi porcelánok az Építők vitorlás­­versenyének kiosztásra kerülő díjai. A vitorlavásznakkal szorgoskodó, mintegy 100 ver­senyző lopva oda-oda sandí­tott, nyilván azzal a titkos gondolattal, vajon a díjak kö­zül melyiknek lesz ő a boldog tulajdonosa. Pattogó zene jelezte az ünne­pi megnyitó kezdetét. A sátrak körül már gyülekeztek az ég­színkék melegítőben öltözött versenyzők. — Kitűnő időnk van, ideális versenyidő — magyarázta Do­­lesch Iván, az Építők Vitorlás Klub edző. — Ha nem válto­zik, akkor igen szép eredmé­nyekre számíthatunk. Komoly küzdelmet fogsz látni. Nem beszélgethettünk to­vább, mert percnyi pontosság­gal kezdődött az ünnepélyes zászlócsere. A versenyzők el­vonultak a tornácon helyet fog­­lalt vendégek előtt, majd elhe­lyezkedtek hajóikban. Mintha egy kéz húzta volna a kötele­ket úgy szökkentek el a vakí­tó fehér vásznak. Meglepő volt a csend, a fegyelmezett­ség, ahogy a versenyelőkészü­let lezajlott. Nem volt sürge­tés, nem volt reklamálás. Mint a tökéletes összehangolt zene­kar, egy intésre indultak meg a rajvonalra az egyes osztá­lyok hajói. Déli 1 óra felé kezdett a me­zőny kialakulni, de a hajók akkor is úgy felzárkóztak egy­más mögé, hogy bármely percben változhatott volna a helyzet. Az ember kiáltani, buzdítani szeretett volna, mint egyéb versenyeken, de hogyan, hova és kinek kiáltson? Do­­lesch Iván edző ugyan muto­gatott a hajók felé, neveket is mondott, de mire laikus szem­mel megtaláltuk azt a „bizo­nyosat”, már újból változott a helyzet 2 óra után dördült el az első lövés, mely a célbaérkezést je­lezte, s 3 óra körül már be is futott valamennyi hajó. A verseny az egyes hajóosztá­lyokban a következő verseny­zők győzelmével végződött: Csillag-hajótípusban: Te­legdy István, Olympia-yolle: Hajdú István, Kalóz: Gömöry Pál, Kalóz (női): Szabadi Ti­borné, Szalonka: Holányi Im­re, 15-ök: Szentpéteri Ádám. A díjkiosztó a megnyitóhoz hasonló keretek között zajlott le. A Balaton mintha csak a szívet-lelket gyönyörködtető verseny végét várta volna, el­csendesedett és elült az észak­­nyugati szél is. Nyugodtan el­mondhatjuk, ha a folytatás is olyan lesz, mint a kezdet, ak­kor a magyar vitorlás sportág­ban az Építők igen előkelő he­lyen fognak végezni. Czillei Géza AZ ÉPÍTŐK BUDAPESTI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGA SELEJTEZŐJÉNEK VÉGEREDMÉNYE Bulgáriai túrán vett részt a Budafoki Építők labdarúgó csapata. A sikeres­nek mondható túrán a csapat négy mérkőzést játszott, me­lyek során egyszer győzött, két esetben döntetlent ért el, egy­szer pedig vereséget szenve­dett. A két hét során melegen összebarátkoztak a bolgár sportvezetőkkel és labdarúgók­­kal, akik azzal búcsúztak, hogy örömmel jönnek Budapestre a visszavágóra és a jövőben mi­nél több építőipari sportág ver­senyzőivel szeretnék összemér­ni erejüket. L Csoport: Ját­sz. Győr. Dönt. Veszt. Gólaz. Pont L XI. kér. Tatarozó 8 5 2 1 27: 5 12 2. XVI. kér. Tatarozó 8 5 2 1 23: 8 12 3. XHL kér. Tatarozó­­8 6 — 2 18: 8 12 4. VI. kér. Tatarozó 8 5 1 2 23: 8 11 5. I. kér. Tatarozó 8 5 1 2 21:15 11 6. IV. kér. Tatarozó 8 3 — 5 8:22 6 7. VI. kér. Tatarozó 8 2 — 6 5:15 4 8. VIII. kér. Tatarozó 8 2 — 6 5:50 4 9. XIV. ker. Tatarozó 8 — — 8 0: 6 — 1. 43. Építő V. 9 9 — 27: 7 18 2. 23. Építő V. 9 7 1 1 42:10 15 3. 2. Építő V. 9 6 2 1 23:13 14 4. 45. Építő V. 9 6—3 16:10 12 5. BUMAG 9 5 1 3 20:15 11 6. Fedéllemez 9 4 — 5 6:21 8 7. Tetőfedő-Szigetelő 9 1—8 5:12 2 8. Épületfestő 9 — 1 8 10:29 1 9. Kőfaragók 9 — 1 8 3:15 1 10. Épületburkoló 9 — — 9 0:23 *■ 1 1. Épitőanyagipari Gépj. 9 9 — — 57: 2 18 2. Fűtőberendezés 9 7 — 2 18:11 14 3. 2. sz. ÉPFU 9 6—3 13:15 12 4. Közúti Hídfenntart. 9 5 1 3 10:11 11 5. Víz- Fűtésszer. 9 * 4 2 3 11:12 10 6. Fővárosi Építő 9 4 .1 4 27:21 9 7. 1. Autójavító 9 2 2 4 17:32 8 8. Fővárosi Útépítő 9 2 — 7 4:29 4 9. Felvonószerelő 9 2 — 7 3:27 4 10. Épületbádogozó 9 — — 9 0: 0 — 1. 1. sz. Épületelemgyár 9 8 — 1 26: 9 16 2. Építőgépgyártó 9 7 — 2 23:13 14 3. 2. sz. Épületelemgyár 9 6 — 3 23: 9 12 4. Csillaghegyi Téglagyár 9 5 2 2 31:14 12 5. Budapesti Cement 9 5 — 4 21:24 10 6. Hídépítő V. 9 4 1 4 19:15 9 7. Műlakatosipari V. 9 4 1 4 17:34 9 8. 26. sz. Építő V. 9 2 16 12:11 5 9. Kerámia Téglagyár 9 1 1 7 6:27 3 10. Szerelőipari V. 9 ~ ** 9 6:13­­ III. Csoport: IV. Csoport: I. Csoport. 1957. júniu­s. Tízezer forint értékű lopott holmi került elő a szabadszombat alkalmával hazafelé tartó építő-,: munkások csomagjaiból a pécsi rendőrség legutóbbi raziája,, során. Szükség volt erre a vizsgálatra, mert az utóbbi hó-,: napok során rengeteg holmi, szerszám, értékes alkatrész,: tűnt el a munkahelyekről nyomtalanul. Egyesek szabad pré.:: dának tekintették a vállalat vagyonát és lopták, ahol ére­z­ték. A rendőrség többek között átkutatta az SM—124. rend­­számú autóbuszt, melyen a 3. sz. Mélyépítő Vállalat dél-;; gozói utaztak s a következők derültek ki: Szeri Ferenc;; gömbvasat, Tülkös Ferenc csákányt, Reb­ák István vaságyat , és szalmazsákot. Pólyák Ferenc két fél zsák cementet és;; faanyagot, Kiss Lajos villanykábelt, Kelecsényi József­ cinklemezt, Bóbis István deszkát, Gyulai Sándor drótot,­ Papp Kálmán kereső lámpát. Palatínus István és Urba­­­niczki Márton lepedőt vitt volna haza csomagjában, ha a­ rend éber őrei váratlanul le nem csapnak rájuk. De más­ vállalat „háziszarkái“ is horogra kerültek. Kovács János ♦ bőröndjeiből golyóscsapágy, drót, festék és más egyéb­­ „apróság"* került elő. Polgár István, a Bácsmegyei Építő-­ ipari Vállalat dolgozója 400 forint értékű gumikábelt rej­­­tett táskájában. A rendőrség jó fogást csinált. A háromórás­ razzia során átvizsgált tíz teherautóból fél teherkocsira­ való lopott holmit szedtek össze. A tolvajok ellen megindí-­ tották az eljárást.­­ A vétkesek elnyerik méltó büntetésüket, de érdemes­ azért kicsit elgondolkozni a történteken. Tízezer forint ér-­ tékű anyag, szerszám volt a tolvajok egynapi „szerzemé-­ nye”. Mennyit lophattak el vajon eddig és mennyit lopnak­ el még, ha továbbra is ilyen laza lesz az ellenőrzés a mun-*­kahelyeken, mint mostanában. Hiába törekszünk anyag-­ takarékosságra, önköltségcsökkentésre, ha ugyanakkor ha ♦ vonta százezreket lopnak el az építkezésekről. Sújtsanak * le kemény kézzel a vállalat vezetői a tolvajokra, állítsák­­ őket társadalmi bíróság elé, pellengérezzék őket ki a sajtó-­­ban, lakóhelyükön, adjanak nekik olyan leckét, hogy egy­ életre megtanulják: a nép vagyona nem csáki szalmája. } Az Építők Központi Táncegyüttese a VIT-re készül. Sok éves szor­galmas munkájuk meghozta gyümölcsét. A bíráló bizottság számos együttes közül őket ta­lálta méltónak arra, hogy a Világifjúsági Találkozón be­mutassák a magyar nép szebb­­nél-szebb táncait. Az együttes tagjai Falvay Károly vezetésé­vel szorgalmasan gyakorolják a bemutatandó táncokat, nehogy szégyent valljanak. Az elmúlt évek során táncaikkal meghó­dították a cseh, az osztrák és a francia nép szívét. Most a VIT-en részvevő fiatalok, a moszkvaiak szívét szeretnék meghódítani. Sok sikert kívá­nunk nekik. Énekkari fesztiválra készül az Építők Központi Énekkara, melyet július köze­pén Miskolcon rendeznek meg. Nagymúltú hagyományt ele­venített fel a Népművelési In­tézet a dalosünnepek megren­dezésével. Eger, Pécs, Szeged s még számos nagy városunk éneklő, muzsikáló dolgozóktól lesz hangos a nyár folyamán néhány napra. A miskolci meghívás osztat­lan örömet keltett énekkarunk tagjaiban és Pallós Béla kar­nagy vezetésével nem kisebb feladatot tűztek maguk elé, mint Kodály: Mátrai képek c. hatalmas kórusművének méltó megszólaltatását. Ezen túlme­nően Bárdos­ régi táncdalát, valamint Bartók és Karai Sza­bó József egy-egy művét ének­lik. Az énekkart Abaúj­­szántóra is meghívták, hogy a fesztivál után ott is tartson hangversenyt. Borsod megyei HÍREK Szakszervezetünk Borsod megyei bizottsága az elnökség határozata értelmében a bér­­bizottságot kiegészítette új ta­gokkal és ezen túlmenően lét­rehozták a termelési és gazda­sági bizottságot is. Utóbbiak havonta rendszeresen tájékoz­tatják az üzemi bizottságokat, tanácsot adnak a hozzájuk for­duló dolgozóknak . 2000 db 5 Ft-os címletű tég­lajegy megvásárlását határoz­ták el a Borsodmegyei Építő­ipari V. dolgozói, hogy ezzel is segítsék a 100 esztendős miskolci Nemzeti Színház át­építését. A társadalmi meg­mozdulást az ÜB támogatja. * Kultúrotthont építenek az építőmunkás fiatalok a felső­­barcikai városrészben. Tervük szerint július első napjaiban át akarják adni a kultúrott­hont a rendeltetésének, hogy a fiatalok hasznos szórakozással tölthessék el a szabadidejüket. ♦ Rendszeresen túlteljesítik tervüket a Miskolci Cement­ipari Vállalat dolgozói. Ebben a negyedévben 20 000 db fö­démbélés testtel és mintegy 3500 m2 mozaiklappal gyártot­tak többet terven felül. * Építőipari aktívaülést ren­dezett Miskolcon a párt megyei intéző bizottsága, a Borsod megyei építő- és építőanyag ipari vállalatok gazdasági, párt és szakszervezeti vezetői, valamint a legjobb brigádve­zetők és munkások részvéte­lével. Az értekezleten megje­lent Trautmann Rezső építés­ügyi miniszter, Prieszol József, a megyei intéző bizottság elnö­ke, Brutyó János, a szakszer­vezet főtitkára és több minisz­térium, illetve Borsod megyé­ben dolgozó budapesti építő­vállalat küldötte. Az építésügyi miniszter be­számolóját vita követte, szá­mos vezető és munkás mondot­ta el észrevételeit, illetve tett hasznos javaslatokat a felve­tett hibák kijavítását illetően.

Next