Építők Lapja, 1961 (59. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 1. szám

2 A VI. kerület Hajós u. 29. sz. ház lakói panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz az épület tatarozását végző Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat munkáját illetően. A körül állványozott épület valóban furcsa képet mutatott, amikor ott jártunk. A homlokzat kifestve, idén várta, hogy megszabadítsák az állványerdőtől, amelyen ottjártunkkor egyetlen munkást sem lehetett felfedezni. Az állványzat és az itt-ott fellelhető „nádszőnyeg” mögül hevert, bedeszkázott ablakok néztek szomorúan a járókelőkre. Ez bizony nagyon rontja a külsejében újjávarázsolt épület hatását, s különösen a lakóknak kényelmetlen. De hallgassuk meg, mit mondanak erről legilletékesebbek. A földszinten Kompóti Jánosékhoz kopogtatunk be. A két nyugdíjas öreg a szobában állandóan fázik, mert — ahogy mondják — a munkások a homlokzati munkák során négy ablakszemet is bevertek. Megjavításáról azóta se gondoskodott a vállalat, pedig december végén már nem lehet nyitott ablaknál üldögélni, akármilyen enyhe is az idő. A konyhában, amikor készült a födém, egész dombra való törmelék gyűlt össze. A dolgozók ezt ottfelejtették — mondván —, eltakarítása már nem az ő dolguk. Szilárd elhatározásukon csak az a 20 forintos változtatott, amit az öregek nyugdíjukból spóroltak el. — Kénytelen voltam nekik pénzt adni — mondja az öreg néni —, mert egyszer már elestem a törmelékben, s lapátolni mi már nem tudunk. Az első emeleten Pethő Istvánnénál két ’kisgyerek van, s a szobaablakon nyolc kockából hiányzik az üveg. Ezek az ablakok is az építkezés „áldozatai”. A konyha födémcsere előtt három hétig homokban jártak, mert a követ feltörték. A szoba küszöbét is felszakították, mert csak így tudták a vasbetongerendát behelyezni. Igaz, nekünk úgy nyilatkoztak a vállalatnál, hogy kijavítják. Pethőék mellett szakmabeli lakik. Demján Tamás a Hídépítő Vállalat magasépítési csoportjának főművezetője. Eleinte még igyekezett az elégedetlen lakókat csitítani, de azután ő is megunta a dolgot. Őszintén elmondta, hogy ő sincs elragadtatva a Hajós utcában dolgozó szaktársai munkájától. A ő lakásában is az ablak hat üvegkockáját törték be. Azt sem értem — mondja —, miért áll még itt az állványzat, amikor már körülbelül két hónapja nem dolgoznak rajta. Ezt az állítást különben a többi lakó is megerősíti. Más azonban a véleménye Bencze András építésvezetőnek. Szerinte a homlokzat deszkamázolása csak ezen a héten készült el, amikor ott jártunk. Tény, hogy az állványon december 28-án még egy szög sem volt megmozdítva. A kitört ablakokat beüvegezik, ígéri Mezei Pál főmérnök, aki előkerestette a 4. sz. Vegyesipari Javító V. levelét, amelyben közli, hogy a szükséges üvegezést a megbeszélt időpontra elvégzik. Ez megnyugtató. Igaz ugyan, hogy erre az időpontra senki sem emlékezett pontosan, de — a főmérnök szavai szerint — néhány nap múlva meglesz. Szomorú azonban, hogy közben a főmérnök arról akart meggyőzni, hogy azokat az ablakokat talán nem is a vállalat dolgozói törték be, hanem a lakók. Az egyik munkatársa pedig — aki elfeledkezett bemutatkozni — epésen megjegyezte:” eszerint, úgy látszik, mi mást nem is csináltunk ott, csak ablakot törtünk. Nem, kedves ismeretlen kollega, ezt senki sem állítja. De hogy sokallják az ablaktörést az érthető. Remélhetőleg, mire ez a cikk megjelenik, a vállalat orvosolja a lakók jogos sérelmét. Mégis el kellett mondani ezeket a hibákat, mert az építőknek több megértéssel kell munkájukat végezni. T. K. Egy vizsgálat néhány tanulsága Az Építésügyi Minisztérium és szakszervezetünk megvizsgálta az Építőgépszerelő és Kölcsönző Vállalatnál az újítási mozgalmat, és megállapította, hogy számos akadály hosszabb ideje gátolja az újítások terjedését. Az egyik legszembetűnőbb fogyatékosság, hogy az újítási mozgalom fellendítését a vállalatvezetőség tagjai nem tartják elsőrendű kötelességüknek. Erre mutat, hogy egyes igazgatói utasítások ellentétesek az újítási rendelet bizonyos részeivel; a szerződéseket az esetek többségében a rendeleti határidők után kötik meg; az eszmeileg díjazott újítások esetében nem kötnek szerződést; a gazdasági eredmény kiszámításához nincsen állandó, felelős személy kijelölve, és így lehetne folytatni a felsorolást. Ezeknek a hibáknak tudható be például, hogy 900 forinttal díjazott, de be nem vált újítási javaslat más változatú benyújtása után újabb 500 forint jutalmat adott a vállalatvezetőség az újítónak (252. és 305. sz. „Darukabin fűtése’“ javaslat). Akad olyan újítás a „Toronydaru kábelvezető kerék felszerelése”, amelyért már megvalósítása előtt kifizették az újítási díjat, mert a 30/1960. sz. Igazgatói Utasítás 3. pontja helytelenül azt mondja ki, hogy 2000 forintot meg nem haladó újítási díjat a javaslat elfogadásától számított 48 órán belül ki kell fizetni. A hibák világosan mutatják, hogy az Építőgépszerelő és Kölcsönző Vállalatnál a vezetők nem teremtették meg az újítási ügyintézés szervezeti és személyi feltételeit. Ezzel pedig kárt okoznak a népgazdaságnak. Egyrészt a helytelenül kifizetett újítási díjakkal, másrészt pedig oly módon, hogy miután a munkások és műszakiak huzavonát, pontatlanságot és hanyagságot látnak az újítások kezelésében és terjesztésében, nem éreznek kedvet és hajlandóságot, hogy minél többen az újítók és az újítások terjesztői soraiba lépjenek. Más szóval az ilyen ügyintézés láttán mindenki elhanyagolja az újítási mozgalom fejlesztését. Jellemző jelenség ez, amit az Építőgépszerelő és Kölcsönző Vállalatnál tapasztaltunk? Szerencsére nem. Az újítási mozgalom jól fejlődik országosan és az építőiparban is. Itt-ott azonban még lehet az említettekhez hasonló hiányosságokat tapasztalni. A takarékos gazdálkodás azonban minden vállalatra kötelező. Ezért az Építőgépszerelő Vállalatnál és mindenütt, ahol még előfordulnak hasonló hiányosságok most már végleg meg kell szüntetni ezeket a fogyatékosságokat és fel kell sorakozniok azon vállalatok mellé, ahol az újítási rendeletet pontosan, jól alkalmazzák, ahol az újítási mozgalmat fontos kérdésként kezelik. építőK LAPJA KŐMŰVESEK, ÁCSOK, VASBETONSZERELŐK, mérnökök és tisztviselők ezen az estén nevezetes évfordulót ünnepeltek a „Kőműves"-étterem gazdagon terített asztalai mellett. Nevezetes eseménynek számít ugyanis az a nap, amikor az Inotai Erőmű egykori építői munkáhozláttak, hogy felépítsék hazánk egyik legfontosabb beruházását. Az első „kapavágás” tíz esztendővel ezelőtttörtént és azok, akik az ino■ tai pusztaságot meghódították, azóta Vácra, Miskolcra,Gyálra, Palkonyára kerültek. [Innen érkeztek a találkozóm,.hogy ismét felelevenítsék a [nagy munka emlékeit. Mint, mindig most is a fölmérnek köré csoportosul az •asztaltársaság, akár 1950-ben, [amikor a pallér-tervvel a • kezükben megkezdték a ha- hatalmas csarnok, hűtőtornyok kitűzését. Kollár Mihály az:urca megjárta hazánk nagy ,• építkezéseit és túllépve ahatvanadik életévét nyugdíjába ment, de a nagyszerűmunka emléke ma is felleszékesíti. • Akkoriban elsőnek érkezetta munkahelyre azzal a feladattal: erőműt és várost kell kiépíteni. Kavicsos, kopár területen ütöttek tábort. A természet mostohán bánt azépítőkkel. Például egy hatalmas esőzés után a Hideg- völgy felől váratlanul rájuk zúdult a víz. A munkahelyet térd magasságig elöntötte az áradat. A hideg, jeges esőben fáradságot nem kímélve mentették az értékes építőanyagot. Hasonló esett miatt kapott tüdőgyulladást és halt meg Wolf Károly sztahanovista építésvezető mérnök, akinek nagyszerű helytállását soha nem fogják elfelejteni barátai. DE AZ ÉPÍTŐKNEK nemcsak a természet viszontagságaival kellett megbirkózniuk, hanem az óriási feladatokkal is. Nem kevesebb, mint 50 ezer köbméter földet mozgattak meg kézierővel. Később a 60 mázsás előregyártott elemek felállítása okozott gondot. Az első oszlop beemelésénél még a miniszter is ott volt. A szovjet szaktársak, köztük Orlov statikus tervezőmérnök tanácsokkal és szakmai tapasztalatokkal segítette az inotaiakat. A beemelési munkálatokban segített Mok László Kossuth-díjas mérnök is, aki azóta értékes könyveket írt az előregyártott elemek elhelyezéséről. Farkas Géza ácsbrigádvezető pedig a helyszínen készülő zsaluzásoknak lett ,,tudósa’’. Brigádjával például a 3 és félmillió forintos beruházással készülő hűtőtornyot jóval a határidő előtt készítette el, ezért magas jutalomban részesültek és az építkezés dolgozóinak csodálatára néhány nap múlva autón, motorkerékpáron érkeztek a munkahelyre. A jutalomból tellett rá. Ilyen nagyszerű embereknek köszönhette az Inotai Erőmű építkezés, hogy elhódította a sztálinvárosi versenytársak elől a vándorzászlót és két alkalommal élüzem lett. AZ EGYIK ASZTAL MELLETT Klein Andor és Maroshidi Jánosné ül. Ők fogadták annak idején a dolgozókat és gondoskodtak szállásukról, étkeztetésükről. Az egyik mint gondnok, a másik mint VB-elnök vállalta a mintegy 2500 munkás ellátásának nehéz feladatát. Maroshidi Jánosné, ha ellenőrző körútján mostanában végigmegy a 44-es vállalat munkásszállójának folyosóján és be-betekint a kényelmesen berendezett tiszta szobákba, bekapcsolja a klubszoba televízióját, szinte nem is hiszi, hogy csak tíz év telt el azóta. Az elmúlt tíz év sok változást hozott a volt inotai dolgozók életében is. Maroshidi János, mint vasbetonszerelő kezdte Inotán. Diósgyőrben már kitűző volt, ma pedig önálló művezető a 44-es vállalatnál. Két ötvenhat lakásos épület felelős „gazdája”. Lukács István, az egykori kőműves-legény, azóta megjárta a berentei, kazincbarcikai építkezést és jelenleg a Tiszavidéki Vegyikombinát építkezés főművezetője. S mire vitték a többiek? Szentiványi József és Nagy Lajos szaktársak, akik annak idején Inotán az építőipari utánpótlás nevelésén fáradoztak, további példákkal is szolgálnak. Akkoriban építőipari technikum is műkdött Inotán, az itt végzet fiatalok közül is sokan töltenek be ma olyan felelős állást, mint Edőcs József, aki műszaki osztályvezető. Közel ötszáz ipari tanuló és hatszái átképzés szerezte meg Inotán a szakmuniMS bizonyítványt és járta ki az élet néha szigorú, de hasznos iskoláját Az ország minden részén találni belőlük, építenek és megállják a helyüket. A lányok közül — hogy csak néhányat említsünk — Szalai Margit Várpalotán tervfelbontó. Tóth Margit ugyanott technikus. Szilvási Ibolya Berentén technikus. Valamikor, nem is olyan régen kőműves lányok voltak az Inotai Erőmű építkezésén. Forrai János 1961. JANUÁR 6. A II. munkavédelmi konferencia határozata segít munkánkban A II. országos építő- és építőanyagipari munkavédelmi konferencia és határozata segítette a vállalatunknál meglévő munkavédelmi hiányosságok felszámolását. Bár a munkavédelmi konferencia előtt a 2080/25/1952. MT és SZOT határozat értelmében biztonságtechnikai vizsgát tartottunk a műszaki vezető dolgozók részére, mégis hiányosságokat találtunk a balesetek bejelentése, a balesetért felelős személyek kivizsgálása és megállapítása, valamint az oktatás lebonyolításában. Ezen hiányosságok megszüntetésére a szakszervezeti bizottság a vállalat vezetőségével egyetértésben építésvezetőségenként megszervezte a biztonsági megbízottakat és a társadalmi munkavédelmi felügyelőket. Megalakítottuk a „munkavédelmi őrséget” és állandó jellegűvé tettük a helyszíni ellenőrzést. Ugyanakkor félévenként munkavédelmi tájékoztatót adunk ki, amelyben a balesetek és az ennek következtében kiesett munkanapok számát, valamint a balesetekért felelős személyek nevét is közöljük. A tájékoztatóban foglalkozunk a munkavédelmi problémák megoldásával is. Az oktatás során különös gondot fordítunk a vállalati rend, a biztonsági fegyelem betartása kérdéseire, valamint a téli időjárás okozta baleseti veszélyek elhárítására. Nagy gonddal oktatjuk az újonnan belépő dolgozókat. Az előforduló balesetek után rögtön a helyszínen ismertetjük az ott dolgozókkal a baleset okát, s azt is, hogy hol a felelős a balesetért. Tervbe vettük, hogy a munkavédelmi őrjárat fényképeket készít a felderített baleseti forrásokról, az anyagok helytelen tárolásáról, a rendetlenségről, de a biztonságtechnika helyes alkalmazásáról is. Az így összeállított fényképekből 1961. I. felében ankéttal összekötött munkavédelmi kiállítást rendezünk az üzemben, amelynek során néhány munkavédelmi filmet is levetítünk. A kiállításon bemutatjuk azt is, hogy a balesetek milyen kárt, veszteséget okoztak a vállalatnak. A kiállítást minden nagyobb munkahelyünkre elvisszük. Az újítási feladattervben munkavédelmi feladatok megoldását is célul tűztük ki a műszakiak és dolgozók elé. Már a tervezés során biztosítani akarjuk a balesetmentes munkafeltételeket. Szigorúan fel fogunk lépni az olyan dolgozókkal szemben, akik a biztonsági előírásokat nem tartják be, a védőfelszerelések használatát mellőzik és ezáltal saját maguk és dolgozótársaik egészségét, testi épségét veszélyeztetik. Bíró Mihály, Szolnok megyei Építési és Szerelőipari Vállalat munkavédelmi előadója Elkészült az első középblokk-lakóház Győrött Az új háromemeletes ház első épülete a Lenin úti 72 lakásos épülettömbnek. A középblokkok a többi házhoz is elkészültek már. Az építkezésen az elemeket egyetlen hat főből álló gépesített brigád állította össze. Tagjai Sztálin városban 12 napos tapasztalatcserén ismerkedtek meg az összeszerelés módszereivel. Az előgyártók a középblokk elemeket gőzöléssel érlelték, ezáltal sikerült a korábbi 28 napos gyártási időt 8—10 napra rövidíteni. A termelékenység növekedéséhez a korszerű technológia alkalmazásán kívül az előgyártók minőségileg kifogástalan munkája is hozzájárult. Az elemek pontosan egymáshoz simulnak, így összeillesztésük simán megy. A munkában különösen Bognár Dezső és Bognár Kálmán szaktársak szocialista címért versenyző brigádjai járnak az élen. Az előgyártók és összeszerelők együttes-jó munkája-megrövidíti az építési időt és jelentősen elősegíti a vállalati terv teljesítését. Tapasztalatcsere jellegű megbeszélésen vettek részt december végén szakszervezetünk központjában a vállalati lapok híradók szerkesztői. A megbeszélésen Szalontai Lajos elvtárs szakszervezetünk titkára és dr. Pintér László, az Építésügyi Minisztérium fosztályának vezetője hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a vállalati híradók fűzzék szorosabbra kapcsolataikat a szakszervezet központjával és az Építők Lapjával, valamint a minisztérium sajtóosztályával. Erre azért is szükség van, mert szakszervezet elnöksége és a minisztérium vezetői egyaránt igen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a vállalatok dolgozói az üzemi lapokon keresztül is széleskörű tájékoztatást kapjanak a fontosabb kérdésekről, a soron következő feladatokról, az építőipar híreiről és eseményeiről. A részvevők megállapodtak abban, hogy ezentúl negyedévenként rendszeres megbeszélést tartanak a lapok szerkesztésének, kiadásának kérdéseiről és azokról a legfontosabb közleményekről, amelyeket a mozgalmi és gazdasági munka szükségessége szerint a vállalati lapokban főhelyen kell szerepeltetni. Ezért a megbeszéléseken — amint illetékesek részéről elhangzott — a szerkesztőket a szakszervezet elnökségének valamelyik tagja, a minisztérium vezetői, miniszter, miniszterhelyettesek, főosztályvezető fogják tájékoztatni az aktualitásokról. A lapszerkesztők megtekintették a különféle vállalati újságokat, megvitatták első benyomásaikat egymás újságjairól. Elhatározták, hogy a rendelkezésükre bocsátott lista alapján lapjaikat rendszeresen megküldik egymásnak tapasztalatcsere céljából.