Építők Lapja, 1963 (63. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-07 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Lxm. Évfolyam, 1. szám, 1963. JANUÁR 7. ARA: 40 FILLÉR AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Nagyaktívan tájékoztatták a vállalatok vezetőit az építőipari normarendezés feladatairól December 21-én az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete, az Építésügyi Minisztérium és a KPM közösen értekezletet tartott. A megbeszélésen tájékoztatták a fenti tárcák, illetve a tanácsi vállalat igazgatóit, főmérnökeit, sz. b. és párttitkárait, a munkaügyi vezetőket, és a technológiai munkanorma, munkaszervezési csoportok vezetőit az 1963. évi építőipari normarendezés előkészítéséről és annak végrehajtásáról. Az aktívaértekezlet bevezetőjét Somoskői Gábor szakszervezetünk főtitkára tartotta. A megbeszélés előadója Kilián József, az építésügyi miniszter első helyettese volt, s hozzászólt Horn Dezső, a KPM miniszterhelyettese. Az aktívaértekezlet alaphangját az a felelősségtudat határozta meg, amely jellemzője, sajátos vonása az 1962— 63. évi építőipari normarendezésnek. Már az 1960. évi ÉM kollégiumi és elnökségi együttes határozat is hangsúlyozta, hogy az építőipari szunkanormák rendezése szélesebb körű és gondosabb előkészítő munkát igényel. Ebben a munkában jelentős, feladatot végeztek a vállalatok és maguk az érdekelt műszaki és fizikai dolgozók is. Somoskői elvtárs bevezetőjében elemezte azokat a gazdasági, társadalmi és politikai elveket, amelyek megmutatják, hogy a jelenlegi építőipari normarendezés nemcsak lényegében — tartalmában és célkitűzésében — tér el az eddigiektől, de módszereiben is új, s a kzözösségi és egyéni érdek messzemenő egyensúlyának biztosítását valósította meg. A vállalatok műszaki, munkaügyi és képzett szakmunkásai, brigádvezetői mellett mindenütt ott voltak a párt és szakszervezeti bizalmiak, munkahelyi és szakszervezeti bizottságok és az általuk feldolgozott műszaki adatok alapján közös munkával készültek az új építőipari munkanormák. A normarendezésnek elkészítése során tehát létrejöttek, megteremtődtek azok a feltételek, amelyek alapján az építőiparban is el lehet számolni a ténylegesen elvégzett munkát és annak forintértéke biztosítja a becsületesen elvégzett munkáért a helyes kereseti színvonalat, átlagkeresetet. Minisztériumi és vállalati szakemberek egyöntetűen vallják: a tételesen megállapított és ellenőrzött normaidők teljesíthetők a munkaidőt rendesen kidolgozó munkások által. Az átlagkereseti színvonalhoz igazított, felemelt teljesítményi alapbérek pedig biztosítják, hogy el nem vég’ 70, munkák, vagy egyéb jogtalan bérkiegészítők elszámolásával ne kelljen minden hónapban napokon át alkudozniok az építés- és művezetőknek. A műszaki és munkaügyi vezetőknek, a pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok vezetőinek, aktíváinak legfontosabb teendője most megértetni minden munkással; érdemes a munkáidat kidolgozni, a rendelkezésre álló időt jól felhasználni. Miután a végzett munkaidő és forintértéke, tehát darabára megfelelő keresetet biztosít a munkaidő helyes kidolgozása esetén, ezért megszűnt annak szükségessége, hogy a műszaki vezető különféle jogcímű bérkiegészítések adásával, illetve a dolgozó ilyen követelésével igyekezzen keresetet kialakítani. A bevezetés előtti időszakban, 1963. április 1-ig minden építőipari dolgozónak meg kell ismernie a szakmája szerinti normafüzeteket, különös tekintettel a részletes technológiai előírásokra. A vállalatok vezetőire és a szakszervezeti bizottságokra hárul az a feladat, hogy az építésvezetők, munkavezetők, brigádvezetők és bizalmiak jól ismerjék meg az új normákat és meg is tudják magyarázni azok helyes alkalmazását. Az intézkedések és feladatok részletes ismertetésére a lap következő számaiban viszszatérünk. Sokan meglepődnének, ha ilyen feliratú tábla lenne a budapesti Palace szálloda építkezés bejárata fölött. Pedig ez az igazság. Aki belép a beállványozott előcsarnokba nyomban szembetűnnek neki a barna kucsmát, parasztcsizmát és bőrzekét viselő osztagok. Többségükben azonban már a vállalattól kapott kékszínű munkaruha feszül. Hamarosan nehéz lesz felismerni, hogy az itt dolgozók közül melyik az „igazi” építőmunkás és kik azok, akik csak „alkalmilag” csaptak fel betonozónak, kubikusnak, épületbontónak, segédmunkásnak. Holott valódi szakmájuk növénytermesztő, gépkiszolgáló, veteménygondozó, kertész, mezőőr és ki tudja még felsorolni, hogy miféle paraszti tudománynak a mesterei. Elsőnek a tégladepóniánál szorgoskodó Farkas Gábort szólítjuk meg, hogy mi szét hozta 11 tagú brigádját Tápiószentmártonból a fővárosba, az ÉM 41 sz. Állami Építőipari Vállalathoz. — Régről ismerjük már az építőket. A községünk 1959-ben újonnan épült kulturházat kapott. A határban se szeri, se száma az új istállóknak. Most került tető alá a termelőszövetkezet irodaháza, na meg a magtár. Hát ennyi mindent kaptunk az építőmunkásoktól. Most viszont mi jöttünk el segíteni, hogy a 41-esek hamarább végezzenek a tervvel, ne érje panasz az ő házuk táját sem. — Mert mi már elvégeztünk otthon mindent — kapcsolódik be a beszélgetésbe Holes István dohánytermelő. — Időnap előtt betakarítottuk a terményt. A „lengyel kukoricát”, vagyis az 50 vagon cserevetőmagot útnak indítottuk Lengyelországba, ötezerholdas birtokunkon az őszi vetés november 1-re földbe került. A szerződött terményeket pedig elszállítottuk a begyűjtőhelyre. A portánkon rend, tisztaság. Nincs közöttünk egynek sem adóssága, s kötelezettsége. Újra Farkas Gáboré a szó. — A községben három ter-melőszövetkezet verseng az elsőségért. Idén ismét magunk mögött hagytuk az Úttörő és a Rákóczi tsz-sk tagságát. Szomszédaink még mindig a földeken bíbelődnek. Mi, akik elkészültünk, arra a gondolatra jutottunk el, hogy mivel a télen nincs mit tenni a gazdaságban és a munkáskéznek híja van a 41-eseknél, eljöttünk segíteni, építeni. — Éppen a legjobbkor — tájékoztat bennünket Venczel Gyula építésvezető. — A Palace szálloda felújítási munkáit novemberben kezdtük el. Az átadási határidő május 1. A feladat: 110 szobát kell újjávarázsolni, a fürdőszobákat korszerűsíteni, modern fa és márvány burkolattal bevonni az előcsarnokot, a tetőtéren raktárokat, műhelyeket építeni. Mire a tavasz eljön, a külföldi látogatók részére üzemképesen kell átadni Budapest egyik legforgalmasabb szállodáját. — Májusig meglesz! — így Bakó József termelőszövetkezeti tag. —■ S nemcsak a vállalat, de mi is megtaláljuk majd a számításunkat. Ugyanis mindegyikünknek van valami szándéka a „mellékes” keresettel. Jómagam fürdőszobát akarok építeni, s Mészáros Kálmán fogatos tavaszra tűzte ki a lakodalmat. Az itteni keresetből egészíti ki a „stafirung‘’-ját. ★ Új szállodasor épül a Baross téren. Itt is találunk a Kossuth tsz embereiből. — Tizennégy fős a brigádunk — tudjuk meg Filipcsei István termelőszövetkezeti tagtól. Reggelenként két Ikarusz-busz hoz fel bennünket Pestre, aztán munka végén ugyancsak így jutunk haza Tápiószentmártonra. Baboskendős lány mosolyog felénk. — Rólunk is tessnek írni — szól Majzik Marika. — A családból hárman vagyunk itt az építkezésen. Mi lányok pedig külön brigádot alakítottunk öt Marika nevű barátnőmmel. A kőműveseknek segítünk. Az ÉM 41. sz., Állami Építőipari Vállalatnál közel százan mondhatják el Marika szavait. A Kossuth Termelőszövetkezet tagsága szállodákat iskolákat, kutató intézetet épít a főváros különböző pontjain. S építik és erősítik a munkás-paraszt barátságot, kollektívát állítólag nem érheti ilyen vád? — Valóban, tervezőintézetünk dolgozói élénk figyelemmel kísérik az anyagipar újdonságait. Fogékonyak az új, olcsó és hasznos szerkezetek iránt. Segítjük az új termékek tervezését, kialakítását is. Közös munkánk a most épülő panelüzem, melynek gyártmányait már 800 lakás tervezésénél figyelembe vettük. A korszerű üzemben készülnek majd könnyűbeton-elemek is. A stasa-üzem középnagyságú előfeszített födémelemeket készít majd a salakhegy meddő anyagából. A kísérleti üzemeltetés megkezdődött és az évi termelés: 140—150 ezer négyzetméter elem lesz. Az elmúlt év sikerein fellelkesedve újabb 1200 lakás tervezésénél alkalmazunk nagypaneles rendszert. Terveinket is felülbíráltuk és úgy döntöttünk, hogy 20 ezer négyzetméter feléfeszített födémelemet használhatunk fel a „régi” épületeknél. Eddig Pécsett az ötszintes beépítési mód volt a divatos, viszont 1963-ban már kilenc és tíz szint magas lakóházakat akarunk tervezni. A forradalmasított anyagiparon múlik, hogy Pécsett is felépülhessenek az első törpe „felhőkarcolók”. — Sokan mondják a tervezőkre, hogy csak a maguk dolgával törődő emberek. Milyen általános építőipari gondok megoldását segítik? — Sajátságos pécsi probléma a földhiány. A kivitelezők gyakran panaszkodnak, hogy drága a feltöltés, a parképítés. A tervezőintézet dolgozói éppen ezért megfigyeléseket végeztek és kigyűjtötték az elmúlt évek földszállítási költségeit. Kiderült, hogy hatszoros a drágulás. Kollektívánk elhatározta, hogy 1963-ra elkészíti a „földmérleget”. Tervbe vesszük, hogy hol készül pincetömb-kiemelés, hol szabadul fel több ezer köbméter föld. Az elosztásról központilag történik majd gondoskodás, így megszűnnek a felesleges keresztbeszállítások és távolsági fuvarok. A helyi anyagok felhasználására milyen elgondolás született? Tettek-e ezért valamit a tervezők? — „Aranybányának” nevezhetjük a Mecseket. A kőbányákban található kövek kékesszürke árnyalatúak, tartós felületűek. Csupán a kitermelés módját kellene megváltoztatni. A robbantással ugyanis a legtöbb kőfalak építésére alkalmatlanná lesz. Helyes lenne a követ fejteni, így a tervezők még több helyen tudnák felhasználni a Mecsek-hegy természeti kincseit. Ugyanez a probléma a Siklósi márványbányában is. Igen sok értékes zúzalék kerül a meddőhányóra. A Pécsi Cementipari Vállalat gondoskodhatna arról, hogy a márvány „törmelék” alkalmas legyen mozaiklapok gyártássára. Ez a néhány példa azt bizonyítja, hogy a tervezőik közel állnak a gyakorlati élethez, bátran alkalmazzák a korszerű szerkezeteket, jól gazdálkodnak a természeti kincsekkel, felkutatják a környéken található építőanyagokat, így dolgozik a Pécsi Tervező Vállalat kollektívája. Munkájukat öt vármegye népe dicséri. Négy fiatal mérnökük Ybl-díjat kapott. Tevékenységük nyomán új, korszerű épületekkel gazdagodik Pécs és egész Baranya megye. — i —s — Munkájukat öt vármeg dicséri Naponta közel kétszázan hajolnak a rajzasztalok, árelemzőkönyvek és írógépek fölé a Pécsi Tervező Vállalatnál. Három komplex tervezőcsoport ontja a szebbnél szebb alkotásokat. Munkaeszközük: tus és panzpapír. Terveznek: lakóházakat, középületeket, ipartelepeket. Gazdag formákkal, korszerű szerkezetekkel és választékos színekkel. A tervezővállalat vezetőjével, Benedetti Tibor igazgatóval beszélgettünk. A máról, a jövőről és sikereik titkáról. — Gyakran mondják a tervezőkre, hogy maradiak, ragaszkodnak a már bevált módszerekhez, s nem szívesen használják fel terveikben az új építőanyagokat. A pécsi tuiKA KOSSUTH TSZ műtőjei* A bonyhádi korszerű nyolctantermes iskola, tervezte Köti Emil Ybl-díjas TÖBB MINT 400 EZER EMBERT ért üzemi baleset az idén Japánban, a munkaügyi minisztérium adatai szerint. (TASZSZ) ACCRÁBAN SZERZŐDÉST ÍRTAK ALÁ, amelynek értelmében a Szovjetunió műszaki segítséget nyújt Ghánának egy „házgyár’’ felépítéséhez. Az üzem évenként 70 ezer négyzetméter lakóterületű házhoz szükséges épületelemeket készíthet. (TASZSZ) Képünk az Orosházi Üveggyár első kádkemencéjének építésé- ről készült. Ezzel a Gyárkéményépítő V. teljesítette 1962-es évi építési feladatát. A kemenceépítők arra kérik a Békés megyei Állami Építőipari V. dolgozóit: nagyobb lendülettel dolgozzanak az I. sz. öblösüveg-kemence csarnokán, hogy az építési * I 1 program szerint február 25-re elkezdhessék a kemence fala-szását (Fotó Erdei) Bevezették a munkásvédelmi betétlaprendszert a dunaújvárosi építőknél Csökkent a balesetek száma, de magas az egy balesetre jutó táppénzes napok aránya a dunaújvárosi 26-os vállalatnál. Mit jelent ez? Azt, hogy súlyosak a balesetek. A balesetek csökkentésének és a munkavédelem helyzetének megjavítása központi feladatként szerepel a vállalatnál. Ezért január 1-vel — először az építőiparban — bevezették Pécsett, Dunaújvárosban és Szászhalombattán a munkavédelem betétlaprendszerű ellenőrzését. A vállalat vezetősége a műszaki dolgozókat a betétlaprendszerrel arra akarja nevelni, hogy a munkásvédelmi előírásokat minden területen betartsák. Akiknél a figyelmeztetés nem használ, azoktól egy vagy több betétlapot bevonnak és velük szemben a vállalat igazgatója prémiumcsökkentést alkalmaz. Morva Mihály, megyei munkavédelmi felügyelő