Építők Lapja, 1963 (63. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-07 / 1. szám
2 BESZÉDES SZÁMOK Hogyan élnek a Komárom megyei építőmunkások? Pártunk és kormányunk állandó feladatként jelölte meg a munkásosztály helyzeténél, élet- és munkakörülményeinek szüntelen javítását— erről beszélgettünk legutóbb Zsombok János igazgatóval, s a következő kérdést tettük fel neki: — Hogyan élnek a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói? — Az, utóbbiévekben fokozatosan növekedett dolgozóink átlagbére — mondotta Zsombok elvtárs. — 1956-ban az egri munkásra jutó átlagbér még csak 1190 forint volt, 1961-ben pedig már 1679 forint. A rendelkezésre álló adatok alapján elmondhatom, hogy 1982-ben is növekvő tendenciát mutatnak átlagbéreink. A vállalat dolgozóinak 85— 90 százaléka rendezett anyagi körülmények között él, jól tápláltak, jól öltözöttek. Takarékoskodnak is. 1961-ben például ötven, tavaly pedig több mint hatvan dolgozójuk épített családi házat OTP- kölcsönnel és saját erejéből. Három éve még csak két dolgozónak volt kocsija a vállalatnál, ma már mintegy húsznak van saját autója, közöttük több szakmunkásnak is. Több száz dolgozónak van motorkerékpárja. A televízió és a hűtőszekrény a többi háztartási géppel együtt ma már életszükségletté vált és dolgozóink többsége meg is tudja vásárolni azokat. A vállalat munkásai közül több százan váltottak takarékkönyvet. Az üzemi KST tagjainak száma 282, betétösszegük 350 ezer forint. A KST-tagok jelentős része a fizikai munkások közül kerül ki. A munkások helyzetének egyik fokmérője az is, hogy évről évre többen tanulnak. Jelenleg . ..dolgozójuk... jár egyetemre. 43 középiskolába. 6 általános iskolába. Fontos, hogy az általános iskolába járó dolgozók számát tovább növeljék, hiszen az általános alapműveltség megszerzése a korszerűbb munkamódszerek megértésének és alkalmazásának fontos feltétele. — Milyen az üzemi étkeztetés színvonala? — Üzemi konyháink a jól ismert bányásznormával dolgoznak — mondotta az igazgató. Az ételeik mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt megfelelnek a követelményeknek. Az üzemi konyhák átlag 2200 ebédet, 500 reggelit, 800 vacsorát adnak ki. 1962 első három negyedévében vállalatuk 4 757 395 forintot költött az üzemi étkeztetésre, s ezzel szemben 1 676 194 forint térítést kapott a dolgozóktól, az összes költségek alig egyharmadát. Az üzemi konyhák korszerűek és alapos ellenőrzés mellett jól végzik munkájukat. — A vállalat dolgozóinak több mint a fele távol lakik munkahelyétől. Hogyan könnyítik meg ezek helyzetét? — Megfelelő szállást bocsátunk rendelkezésükre — hangzott a válasz. — Ma már 1600 dolgozót tudunk kulturált módon elhelyezni. Munkásszállásaink többségében jó az ellátás. Tatabánya-Újvárosban 1961-ben kaptunk egy 250 személyes, 1962-ben pedig Oroszlányban egy 400 személyes, minden igényt kielégítő munkásszállást. A régi szállások nagy részét felújítottuk. A szállásokon naponta van meleg víz, s rádiók, televíziók — a nagyobb szállókban klubszobák — állnak dolgozóink rendelkezésére. A szállások fenntartására és felújítására 1962 első három negyedévében 4 716 232 forintot költött a vállalat. A dolgozók szállásdíj ■ címén 122 168 forintot fizettek, ami is összes költségek egyhatoda. Szóba került a munkaruhak a védőöltözet-ellátás is. Korábban a dolgozók fele kapott munkaruhát, jelenleg valamennyi fizikai dolgozót el- Irnak munkaruhával. Az egészségre ártalmas munkakörben tevékenykedők védőruhát is kapnak. Az idén 1 073 000 forintot költ a vállalat erre a célra. — Milyen probléma okozza a legtöbb gondot? A vállalat sok dolgozójának lakáshelyzete megoldatlan. Tatabányán 56, Oroszlányon pedig 40 család lakik ideiglenes jellegű barakképületben. Szűkösek és egészségügyi szempontból sem megfelelőek ezek a lakások. Vállalatunk csak úgy tud jó munkát végezni, ha megfelelő törzsgárdája van. A lakáshiány azonban nagyon megnehezíti, hogy tovább erősítsük meglevő törzsgárdánkat. Sok jól képzett fiatal műszaki és szakmunkásunk keres munkalehetőséget olyan vállalatoknál, ahol lakást is biztosítanak részükre. Arra kérjük az illetékes szerveket, hogy adjanak segítséget vállalatunk dolgozóinak a lakásprobléma megoldásához, hiiszen nem minden dolgozónk tud ma még saját családi házat építeni — mondotta beszélgetésünk végén Zsombok János igazgató. L. J. ÉpítŐK LAPJA Népgazdasági érdek, avagy helytelen szemlélet AZ ÉPÍTŐIPAR FEJLŐDÉSE ez évben is számottevő volt. Az eredmények elismerése mellett azonban szükséges néhány olyan fogyatékosságról szólni, amelyeket az elmúlt időszakban lefolytatott vizsgálatok tártak fel Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetői a terv teljesítésért folyó küzdelemben néha elfeledkeznek az emberről, megsértik törvényeinket. Ezzel magyarázható az a helytelen szemlélet és gyakorlat, amely a vállalatok jelentős részénél a túlóráztatás terén tapasztalható. A kimutatások szerint az építőiparban a túlórák számának alakulását illetően 1962. első három negyedévében növekedés volt tapasztalható az előző év azonos időszakához képest. "A hivatalosan kimutatott túlóráit mellett szólni kell az építőiparban polgárjogot nyert ,,fekete túlórákról” is. A statisztikai kimutatások szerint itt csökkenés tapasztalható. De vajon tényleg csökkent-e az ilyen túlórák száma? Erre nehéz válaszolni, mert bár ma a vállalatok kimutatják a „fekete túlórákét“, egy részük csak azt tekinti túlmunkának, amit 210 órán felül dolgoznak a dolgozók. AZ ÉPÍTŐIPARBAN még e hiányos kimutatás ellenére is több százezer ilyen „el nem rendelt” túlórát használnak fel egy évben. Indok: a tervteljesítés az törvény. És itt joggal merül fel a kérdés. A munkaidő-szabályozás az nem törvény? Amikor ezekről a kérdésekről a vállalatok vezetőivel és szakszervezeti bizottságaival beszélgettünk, akkor e túlmunka elrendelését a tervek késői kiadásával indokolták, illetve — különösen vidéken — a 14—16 órás munkaidőt a határidők betartásával magyarázták. Mit mutatnak a tények? A Heves megyei Építőipari V. ez év 9 hónapjában kimutatása szerint 11 300 — 210 órán felüli — túlórát tart nyilván az építőmesteri munkáknál. Az év első három hónapjában — amikor alig volt munkájuk _ 3107 fekete túlóra merült fel. A túlórák közel 30 százalékát tehát akkor használták fel, amikor még tervellátottságuk hiányos volt, de létszámban felesleg mutatkozott. A többi vállalatnál hasonlókat tapasztaltunk. A szakszervezeti bizottságok — amikor erről beszélgettünk velük — szintén a népgazdasági érdekre hivatkoztak. Elfelejtik, hogy a dolgozók egészségvédelme... a törvényesség beleiztása '"Ugyanúgy'" népgazdasági érdek, mint a tervteljesítés. Az igazság az: a dolgozók jelentős része azért kényszerül túlmunkát végezni, mert törvényes munkaideje alatt a munkaszervezés hiányosságai miatt nem tud folyamatosan dolgozni. Ezt az építőiparban meglevő 10—12 százalékos elkerülhető veszteségidő is igazolja. Jobb munkaszervezéssel tehát a túlóráztatás elkerülhető volna, vagy legalábbis minimálisra csökkenthető. SZÓVÁ KELL TENNI a törvényes, de szabályellenesen elrendelt, vagy törvényellenesen ledolgoztatott túlórák kérdését is. Félreértés ne essék, nem tagadjuk, hogy vannak és lehetnek esetek, amikor a túlóráztatásra szükség van. Különösen vonatkozik az egyes szakipari munkák elvégzésére, elsősorban a lakásátadások időszakában. Amit e kérdésben kifogásolni, kell az, hogy bár ezek többsége előrelátható és igényelhető, mégis legtöbbször a szakszervezeti bizottságok csak utólag sze-reznek tudomást ezekről. Saj nos, a szakszervezeti bizottsá , gok jelentős része nem tagad- ja meg ezek utólagos engedé- lyezését, ami a jog nem kellő ismeretéből adódik. Hiba az is, hogy a vállalatoknál nincs nap-rakész túlóranyilvántartás, ez nehezíti az ellenőrzést, és így nem ritka az olyan eset sem, amikor egy-egy dolgozónak 60—80 túlórája van havonta. Vizsgálataink során olyan eseetekkel is találkoztunk, amikor csökkentett munkaidőben foglalkoztatott dolgozókat vagy fiatalkorúakat túlóráztatott a vállalat annak ellenére, hogy törvényeink ezt szigorúan tiltják. Kirívó példája ennek a Hajdú megyei Építő. V. esete, ahol két 17 éves munkás 500 órát dolgozott 1962 augusztusában. AZ IRÁNYÍTÓ ÉS ELLENŐRZŐ SZERVEK hasonló törvénytelenségek esetén a jövőben nagyobb következetességgel lépjenek fel a rendeletek megszegőivel szemben. A terv teljesítésének feltételeit úgy biztosítsák a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek, hogy az ne menjen a dolgozók törvényben biztosított pihenő idejének rovására. Államunk a 48 órás munkahetet— egyes szakmákban kevesebbet — törvényileg biztosítja, mely törvények betartása és betartatása minden állampolgár joga és kötelessége. Szakszervezeti és állami szerveink tegyenek hathatós intézkedéseket, hogy 1963-ban hasonló jelenségek ne következzenek be. Drajkó János Míg a Parkettagyártó Vállalat irodájában várakoztam, azon töprengtem: vajon milyen ember is lehet a vállalat szakszervezeti bizottságának egyik legjobb társadalmi munkása? Felelevenedett bennem azoknak a bizalmiaknak képe, akikről eddig írtam, s úgy képzeltem: keménykötésű férfi lép majd be az ajtón, s néhány baráti szó után színes történetekbe kezd, évtizedekkel számol, élete kész regény, csak jegyezni kell, amit mond. Az ajtó hirtelen felpattant s egy fiatal mosolygós arcú leány toppant be rajta. Szász Rózsa: Alig akartam elhinnineki, hogy ő az említett bizalmi. Fiatalosan kedvesen kezdte a szót, a 19évesek lendületével, frisseségével. — Az anyagkönyvelésen dolgozom. Enyém Budapest ésKaposvár, persze csak segédanyagok, alkatrészek és munkaruhák tekintetében. Rövidideje dolgozom csak az Íróidén, az üzemből kerültem oda,mint sok más társam. Tizenöt fiatal kis „csitri” és ,,samasz” fiú népesíthette be néhány éve a Parkettagyártó Vállalat udvarát.Február volt, csípős szeles hiideg idő. A fiatalok hatórás munkára vállalkoztak: a frízeket mérték össze, máglyáztak, s bizony a munka nem mindegyiknek ízlett. Kevesen maradtak itt a 4 év előtti brigádból. A próbát nehéz volt kiállni. De akik helytálltak, azok nem bánták meg. — Biró Andor főkönyvelő, néhány unkát bekéretett az irodába. Papírt, ceruzát adtak kezünkbe. Ezzel nem lesz baj — gondoltam. A Vili. általánost jeles eredménnyel végeztem el. Ha írni és számolni kell, akkor menni fog. Ment és így szerültem az irodába. Őszkor már ott izgultam a technikumi felvételizők hőseit. Most harmadikos vagyaik. Tanulmányi átlagom évről évre négyes rendű Tavaly megdicsértek, mert egy alkalommal sem hiányoztam az órákról. Megszerettem ezt a nehéz szakmát. Nekem, aki egykor fodrász akartam lenni, most a könyvvitel, a politikai gazdaságtan a kedvenc tantárgyam, azok, akik esténként iskoza lapodban ülnek, előadásokat hallgatnak, nehezen birkóznak meg az önként vállalt társadalmi feladatokkal. Versenyt futnak az idővel, minden percükkel számolni kell. Vajon Szász Rózsa hogyan tud helytállni a bizalmi poszton? —: Ügyes beosztással mindenre jut időm. Két év óta vagyok bizalmi. A csoportom az első évben 15 fős volt, ma már közel harmincan tartoznak hozzám. Sok köztük a fiatal. Szakszervezeti megbízatásom, hogy az újonnan belépő fiatalokkal foglalkozzam. Elintézem ügyes-bajos dolgaikat, s arra törekszem, hogy valamennyien a KISZ és a szakszervezet soraiba kerüljenek. Persze a többiekről sem feledkezem meg. Hálm József gépkocsivezető például hosszas betegség után támogatást kért. Az osztályozóműhelyben dolgozó Szalóczi Teréz is hasonló gondokkal küszködött. Magam jártam utána ügyüknek, javaslatomat elfogadták és a kérelmezők azóta megkapták már a segélyt. Kóbor Klári és Vargha Margit együtt szerettek volna üdülni. Szereztem nekik beutalót a SZOT „Kihelet”-üdülőbe. A KISZ-istákkal együtt segítettem Asztalos József családiház-építkezésén. A házi rendezvények alkalmával pedig már szokás, hogy a díszítés, tervezés, s a vendégek fogadása az én reszortom ... S amiről csak szűkszavúan nyilatkozott, az is ide kívánkozik. Szeret táncolni, színházba járni. Szereti a divatos, szép Mihát, sokat ad arra, hogy mindig csinos, kifogástalan külsejű legyen. Munkatársai szeretik, becsülik Szász Rózsát. Derék aszszony lesz belőle — mondották. — Nem választott rosszul az a fiatal villanyszerelő a Ganz-MÁV AG -gyárban, akinek — lehet, hogy nem is olyan sokára — élettársa lesz a kis bizalmi. Szász Rózsa élete már kövényebb, mint azoké a munkástársaiké, akik tanították, s egyengették útját. S Szász Rózsa úgy viszonozza ezt a segítséget: megosztja velük örömüket, bánatukat, segít ügyesbajos dolgaik elintézésében, hogy továbbra is érdemes legyen bizalmukra. A BIZALMI Lakásépítés Mongóliában Mongóliában az utóbbi évek folyamán rendkívül meggyorssult a lakásépítés üteme. Például idén négyszer annyi lakóházat adnak át, mint tavaly. Csupán Ulan-Batorban 2000 család költözik kis lakásba. FAREDŐNYÖKET GYÁR-TANAK MAJD a lakóépületek ablakaira, a Budapesti Fa- és Vászonredőnygyártó Vállalat 5 mikói üzemében. .SZÁZEZER KISEBB-NAGYOBB HÍD ÉPÜL a Szovjetunióban a hétéves gazdaságfejlesztési terv befejezéséig. Egy év múlva elkészül Európa legnagyobb vasbetonhídja Szaratovban. Ez a híd 2000 méter hosszúságban ível majd át a Volga fölött. 1983. JANUÁR 7. Két újítással gazdagodott a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat. A „Sajtolt lemezprofilok nyomása egykaros excenterrel** c. újítás Gáspár József lakatos részlegvezetőé. Eddig* a profilokhoz szükséges anyagot Szombathelyről Győrbe szállítottuk, majd a kész profilokat visszaszállítottuk Szombathelyre. Az újítással a 100 tonnás présünket használjuk fel — megfelelő felszerelésekkel ellátva — profilok készítésére, így 510.20 Ftot takarítunk meg mázsánként. A kész profiloknál figyelembevéve az elmúlt év felhasználását az elérhető évi megtakarítás összege 121 946 forint. Újítóink állítható kisméretű csőállványt szerkesztettek. A vascsőből készült állvány 62 cm magas, 5 cm-enként emelhető és a szobák belső vakolásánál alkalmazzák majd. • Az újítás eredményeként éves „színtan--akalkuláció szerint 18 000 — forint értékű faanyagot takarítunk meg. Ennek komoly jelentősége van az import-faanyag csökkentése szempontjából. Vállalatunknál a IV. negyedév folyamán az újítók részére 20 977 forint újítási díjat fizettünk ki. Rudovits Ferenc újítási előadó Vállalták - teljesítették A Fővárosi Felvonójavító Vállalatnál négy fizikai és egy műszaki brigád alakult a pártkongresszus tiszteletére. A Kiss forgácsoló brigád, valamint a Doma, Újvári és Hliva lakatos brigádok vállalásai teljesítésének eredményeként 25 darab építőipari gyorsfelvonót határidő előtt tíz nappal elkészítettek és átadtak az építőknek. A forgácsoló, géplakatos, szerkezeti lakatos és asztalosműhely kollektíváinak összefogása tette lehetővé, hogy a kongresszusi munkaverseny kiemelkedő sikereként 40 nappal a határidő előtt elkészült a rákoskeresztúri művelődési ház 110 ezer forint értékű színpadtechnikai berendezése. A műszerészműhely „Kilián György” és „Április 4” brigádjai a kongresszus tiszteletére felajánlották, hogy megoldják az üzem egyik régi problémáját, s hulladékanyagok felhasználásával, társadalmi munkában egy pertinax fűrészgépet készítenek. A munkában a brigád valamenynyi tagja részt vett. A nyolcezer forint értékű fűrészgép ma már működik. Az előbbi két szocialista brigádnak egyébként öt olyan újítási javaslata volt már ebben az évben, amelyet elfogadtak és bevezettek vagy bevezetésük folyamatban van. A fűrészgéphez hasonlóan most egy tekercselőgép gyártásán dolgoznak. Célkitűzésük, hogy a műszerészműhely minél előbb elnyerje a szocialista műhely címet. HÍREK ÚI TECHNOLÓGIAI ELJÁRÁST DOLGOZTAK KI a Budapesti Porcelán- és Fajanszgyárban. Az új eljárás lényege, hogy a csempéket kétszer öntik mázzal, így azok minősége javul, simábbak és fehérebbek a korábban gyártottaknál. ★ ELKÉSZÜLTEK AZ ELSŐ ELEMEK az új Pécsi Födéméremgyárban. Befejezéshez közeledik a panelüzem szerelése is: itt évente 500—600 lakás összes elemei készülnek majd.