Építők Lapja, 1965 (65. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FR­­ISS ÉPÍTŐAN­YAGIPARI DÓS GŐZÖK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXV. ÉVFOLYAM. I. SZÁM ÁRA: 40 FILLÉR 1965. JANUÁR 4. ­ A tervismertető tanácskozások elé­ AZDASÁGI ÉLETÜNK IRÁNYÍTÁSÁNAK, szervezé­sének és fejlesztésének ez évi törvényét — az 1965. évi népgazdasági tervet — a Minisztertanács decem­ber hóban megtárgyalta és jóváhagyta. A terv fő célkitű­zéseiben meghatározta azokat a legfontosabb feladatokat, melyek végrehajtása valamennyi vállalat részére kötelező erejű. Az 1964. év gazdasági eredményeit értékelve nem le­hetünk túlzottan elégedettek. Az építőipar sokat fejlődött­­ az elmúlt években is, azonban az 1964. évi célkitűzésekből nem sikerült minden feladatot teljesíteni. Ennek voltak ob­jektív okai is, azonban sok múlott az építőmunkások és mérnökök ezrein. A nem megfelelő szintű programozás, munkaszervezési hiányosságok nagyon kedvezőtlenül érez­tették hatásukat. A múlt évi tapasztalatokon okulva, ez évben sokkal szervezettebben kell irányítani, szervezni a munkát. Az építőipar éves programja ez évben nem nő olyan mér­tékben, mint a múlt években. Az 1965. évi építési felada­tok terjedelmében azonosak az 1964. évi tervvel. Ez meg­teremti annak lehetőségét, hogy a programozás, munka­­szervezés színvonala növekedjen, megszűnjön az építőipari munkaerőhiány, a kivitelezés gazdaságosabb, minőségileg jobb és gyorsabb legyen, a munkafegyelem megszilárdul­jon s mindezek összhatásaként a termelékenység növekedj­­en.­­ E CÉLKITŰZÉSEK MINDENEKELŐTT csak úgy való­síthatók meg, ha az építő-, fa- és építőanyagipar te­rületén — irányító és termelő szervezetekben egyaránt — növeljük a gazdasági munka hatékonyságát. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a terv vég­rehajtásának folyamatában a dolgozók kollektív becsessé­­gében rejlő szellemi és anyagi erőforrások, mint a prog­ram megvalósításának alapvető feltételeit. A gazdasági ve­zetőknek ezekre az erőforrásokra kell támaszkodni. Az ez évi programját valamennyi vállalat a hó közepéig megis­meri. A terv kellő megalapozása, tervszerűvé tétele és végrehajtása érdekében — a legfontosabb feladatok meg­határozása céljából — műszaki­, szervezési és takarékossá­gi intézkedési terveket dolgoznak ki a vállalatok. Az in­tézkedési terveket a munkás-, műszaki kollektívákkal meg kell tárgyalni, vitatni. Az intézkedési tervek elsősorban a gazdasági feladatokat rögzítik. Nem nélkülözhetik azonban a társadalmi szervek, így elsősorban a szakszervezetek fel­adatait. A dolgozók mozgósítása a program végrehajtására, vagy például a szociális feltételek biztosítása elsőrendű termelés-szervezési feladat. A munkás-műszaki kollektívák fórumai közül kiemelt jelentősége van a műszaki konferenciáknak és a termelési tanácskozásoknak. A műszaki konferenciák az erőforrások reális elosztásával, a feladatok pontos meghatározásával segítsék elő a terv és versenyfelajánlások végrehajtását. E tanácskozásokba be kell vonni a legjobb szocialista bri­gádvezetőket, mint akik közvetlen irányítói és végrehaj­tói a részletterveknek. m­w TERVISMERTETŐ TANÁCSKOZÁSOKON az építés­re vezetőségekre, üzemrészekre lebontott tervek alapján [A] kell megismertetni a feladatokat a dolgozókkal. Biz­tosítani kell a részlettervekben szereplő tervmutatók és a munkaverseny-célkitűzések, és üzemfeltételek összhangját. Csak így válik lehetővé, így realizálható a dolgozók ösz­tönzése egyéni vagy brigádonkénti versenyfelajánlások megtételére. A versen­yfel­ajánlásokat a termelési terv tel­jesítésén belül a minőségi mutatók teljesítésére, túlteljesí­tésére kell irányítani. A szakszervezeti bizottságok, aktivisták, bizalmiak te­vékenyen működjenek közre a termelési tanácskozások megszervezésében, a dolgozók mozgósításában. A szakszer­vezeti bizottságoknak folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a dolgozók javaslatai felett milyen döntés született, elő kell segítenie az elfogadott javaslatok bevezetését, alkalmazá­sát. Termelési tanácskozásokon kell ismertetni a dolgozók­kal a munkaerkölcs, a munkafegyelem megjavításának je­lentőségét, a termelékenység fokozása szempontjából. El kell érni, hogy maguk a dogozók ítéljék el a munkafegye­lem lazítóit, azokat, akik nemcsak a népgazdaságot, de közvetve dolgozótársaikat is megkárosítják. A termelési tanácskozásokon kell felhívni a dolgozók figyelmét a szigorú anyagtakarékosságra. Nem engedhető meg, hogy egyes személyek „Csáky szalmájaként” kezel­jék a nép vagyonát. A legszigorúbb takarékosságot kell biztosítani az importanyagoknál, mert ez népgazdasági szin­ten nemcsak az önköltség csökkentését, a termelékenység növekedését, hanem egy következő termelési ciklusban új értékek létrehozásának forrását is eredményezi. 1965. ÉVI PROGRAM TELJESÍTÉSE akkor válik le­­hetővé, ha minden munkás, műszaki, gazdasági veze­ti­­ő magáénak tek­inti a tervet s végrehajtására össz­­pontosítja szellemi és fizikai képességeit. Az építőipar, fa- i­par, sziliziátipar erőforrásai 1965-ben tovább növekednek.­­ Ez biztosítja az 1965. évi terv realitását. Mérnökök, tech-­­ nikusok, munkások többségének alkotó ereje a terv síké­.­­ ••es megvalósításának forrása: Gallavics Zoltán V_____________ . ___ Speciális oltottmész-szállító gépkocsi Építkezéseink ez étti oltott­­mész-szükséglete jelentős mennyiséget tesz ki, s ennek kielégítését szolgálják majd a központi mészoltótelepek. Az oltott meszet azonban innen a munkahelyekre kell szállítani. Az oltottmész-szállításigé­­nyek kielégítésére a Csepel Autógyár az ÉPFU műszaki fejlesztési osztálya közremű­ködésével létrehozta a 041 tí­pusú önhordó cementszállító­gépkocsi családból kifejlesztett oltottmészszállító-tartálygép­­kocsit. A kocsi az oltott meszet­ű tartályban létesített vákum hatására — 4—5 méter mély gödörből is — „felszívja” A kocsi hasznos teherbírása 7 tonna. A 7 tonna oltott mész felszívásához 12—15 perc szük­séges. A szállítás teljesen zárt rendszerben, anyagveszteség nélkül történik. A munkahelyen az ürítés történhetik gravitációs úton, vagy túlnyomás hatására. A maximális emelési magasság 10 méter. A 7 tonna anyag ürítéséhez 6—7 perc szüksé­ges. Felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére... Az ÉM 43. sz. Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói ünnepi röpgyűlést tartottak az Újvi­dék téri építkezésen. A meg­beszélésen részt vettek az Ár­pád-hídfő, Frankel Leó, Váci és Árpád fejedelem úti mun­kahelyek szocialista brigádve­­zetői is. A munkahely ebédlő­jében egybegyűlteket Lövész Lászlóné vállalati szb-titkár üdvözölte, majd Pekár István főépítésvezető emelkedett szó­lásra. Elismeréssel beszélt az építők munkájáról és a nehéz körülmények között elért ter­melési eredményekről. Meg­említette, hogy a vállalat ve­zetői sokat várnak az Újvidék téri építőktől, mert rájuk vár majd zömmel a Kelenföldi-la­kótelep felépítése. Tájékozta­tójából kiderült, hogy az új lakótelepen a házgyár termé­kei kerülnek beépítésre. Előre­gyártott elemekből és­­ szoba­nagyságú panelekből hétezer lakást kell az elkövetkezendő években elkészíteniük. A vál­lalat szempontjából lényeges, hogy már 1965 tavaszán meg­kezdődjenek az alapozási mun­kák. De a kivitelezéshez csak akkor lehet hozzálátni, ha a dolgozók előbb az Újvidék té­ri építkezésen eleget tesznek a határidős feladatoknak — mondotta Pekár István. — A munkahely nevében vállaljuk — kezdte felszólalá­sát Legendi József, az Újvidék téri lakótelep építésvezetője —, hogy december végére 392 lakáson elvégezzük a szerke­zeti munkákat, továbbá ja­nuár 30-ra újabb 131 lakást szerelünk majd össze. Az újonnan felépített lakásokat áprilistól kezdődően folyama­tosan átadjuk a tanácsnak, il­letve az új lakóknak. Ezután pedig megkezdjük a kelenföldi lakótelep alapozási munkáját. Mivel közeleg hazánk fel­szabadulásának 20. évforduló­ja, munkavállalásunkat a nagy ünnep tiszteletére akarjuk megtenni. Felajánlásunk tel­jesítésének biztosítéka, hogy a téli időszakra is elegendő mun­katerületet és anyagot biztosí­tottunk a brigádoknak, így a munkában nem lesz fennaka­dás. •­­ Az Újvidék téri építkezés dolgozói közül Krasnyánszki József művezető kért szót, aki elmondotta, hogy dolgozótár­saival közösen 20—25 napos határidő-csökkentést tervez­nek a C 1—2—3 jelű épülete­ken. De elképzelésüket csak akkor tudják valóra váltani, ha időben elkészülnek a szige­telő és vízszerelő munkák. Nyomban felkérte a röpgyűlé­­sen megjelent műszaki vezető­ket, hogy a generálvállalat fel­ajánlását mielőbb küldjék meg a szakipari dolgozóknak is. Az együttes munka ugyanis meg­kívánja, hogy a szerelők szin­tén kapcsolódjanak be a mun­kaversenybe. Gábor Géza kő­műves szocialista brigádveze­tő a munkafegyelem megszi­lárdítására, a technológiai fe­gyelem betartására hívja fel a figyelmet. Kollektívája a jö­vőben is példát akar mutatni, hogyan kell pontosan, jól és szervezetten dolgozni. Hor­­nyák Tivadar és Csáki Vince blokkszerelő brigádvezetők a felszabadulás huszadik évfor­dulója tiszteletére vállalták, hogy az építésvezető által em­lített szerelési munkákat ha­táridőre teljesítik. A röpgyűlé­­sen szót kért Máté Dezső fő­bizalmi is, aki a közelgő szak­­szervezeti választások jelentő­ségéről szólva elmondta, hogy az újonnan megv­­asztanutó szakszervezeti tisztségviselők felvilágosító és nevelő mun­kájukkal sokat tehetnek a kö­zös ügy érdekében. Rózsa Ká­roly KISZ-titkár a fiatalok ne­vében ígérte meg, hogy ha kell, társadalmi munkával is segítik a munkahelyi felada­tok teljesítését. Az Újvidék téri építkezés dolgozóinak lelkes felajánlá­saihoz már a röpgyűlésen akadtak csatlakozók. Kapomat Dezső szocialista ács­brigád­­vezető a Frankel Leó úti dol­­gozók nevében szólalt­ fel. El­mondta, hogy munkahelyén is­mertetni fogja társaival a röp­gyűlésen hallottakat. Ezután arról beszélt, hogy eredményes kísérletezést folytatnak a pa­neles zsaluzással. Úgy terve­zik, hogy a kelenföldi lakóte­lepen ezzel az új eljárással készítik majd el az alapozási és pince feletti munkákat. Bri­gádjának az a célja, hogy job­ban és olcsóbban végezze el az építési feladatokat. Mivel a munkálatok nagy részét gé­pekkel végzi a vállalt, Földesi József szocialista gépszerelő brigádja a Váci úti munka­helyről, azt vállalta, hogy gyorsan elhárítják a hibákat, s azon fognak fáradozni, hogy a géphibákból eredő munka­idő-kieséseket a minimálisra csökkentsék. Az ünnepi röpgyűlés biza­kodó hangulatban ért véget. A dolgozók visszatérve mun­kahelyeikre, nagy kedvvel lát­tak munkához. De most már április 4. — a nagy évforduló jegyében. Sokat várunk az É­svidék téri építőktől — mondotta Pekár István főépítésvezető Mit vár Ön 1965-től? Ilyenkor, amikor átlépünk egy új esz­tcendiőbe és elérkezik a szám­vetés ideje, nemcsak arra vagyunk kíváncsiak, mit tettünk egy év alatt, hanem az is érdekel bennünket, mi lesz az új évben? Milyen tervek, elképzelések várnak megvalósításra? Három Fejér megyei vezetővel beszélgettünk. Egy kérdésünk volt ennek kapcsán: mit várnak 1965-től? SOPRONI JÓZSEF, a Fejér megyei Tatarozó-, Építő- és Szerelő Vállalat igazgatója. A vállalat kollektívája 1964- ben kiváló munkasikert ért el: december 16-án befejezte éves, felemelt tervét. Az év során­ 17 lakóépületet tataroz­tak, 35 termelőszövetkezeti beruházást valósítottak meg, iskolák, óvodák, gyógyszertá­rak szolgálják ma már a köz ügyét, kezük munkája nyo­mán. Érdemes megemlíteni ezen a helyen, hogy a terve­zett termelési értéket egy-egy dolgozója a vállalatnak 4168 forinttal teljesítette túl. — Mit vár ezek után az igazgató? — Egész télen át teljes lét­számmal, teljes kapacitással dolgozunk. Ennek megfelelően azt várom, hogy mind m­eny­­nyiségi, mind minőségi ter­vünket teljesítsük 1965-ben is. Túl akarjuk szárnyalni ter­melékenységi tervünket is. Ennek egyik feltétele a továb­bi gépesítés. A tél­­folyamán hasznos helyre kívánjuk tenni a gépesítésre szánt 2,5 millió forintot. Sokat várok a Mi­nisztertanács módosított ren­deletétől, amely a munkaerő­vándorlás megakadályozását kívánja elősegíteni. Szeret­nénk, ha törzsgárdánk tovább­ra is növekedne, s a jelenle­gi 70 százaléknál egy maga­sabb arányt érnénk el.­­ És végül: tudjuk, hogy az építőipari munkás szociális ellátottságban hátrányosabb helyzetben van, mint a zárt üzemben dolgozó. Szeretném, ha végre megszűnnék 1965-ben ez a különbség, s minden épí­tőipari munkásnak volna öl­tözője, mosdója, étkezdéje. * HAJDÚ SÁNDOR, a Fejér megyei Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. Az ÉM. Fejér megyei Építő­ipari Vállalatnál tavaly nem sikerült jól a téliesítés, ezért az 1964. első negyedévi ter­vüket sem teljesítették. Az adósságot „cipelték”, egész éven át, nem tudtak törleszte­ni. Igaz, a negyedik negyedév­ben már „rákapcsoltak”, de ez a véghajrá is kevés volt ah­hoz, hogy éves feladatuknak teljes egészében eleget tegye­nek. Mit vár tehát a szakszerve­zeti titkár? — Közismert, hogy 1965 ta­vaszán kerül sor a szakszerve­zet új tisztségviselőinek meg­választására­. Ez nagy munkát követel tőlünk. Szeretnénk, ha az alapszervezeti választá­sok során a dolgozók sok, hasznos tanácsot adnának az új vezetőségnek. Sok függ a sikeres választástól, mert utá­na nagyobb társadalmi appa­rátus dolgozna a közös ügyért. — A választást természete­sen összekötjük a termelő munkával, mozgósítunk a ter­vek teljesítésére és mindent elkövetünk, hogy a vállalat dolgozói a tél folyamán — mert az idei téliesítés már si­került —, mindazokat meg­kapják, amelyek a jó, ered­ményes tevékenység előfelté­telei. Idén tehát talán már nem kell „hajráznunk”, s eh­hez a szakszervezeti bizottság, a felfrissített aktívahálózat is közreműködik. Summázva: nö­vekedjék az üzemi demokrá­cia, a szervezettség és teljesít­sünk maradéktalanul minden termelési mutatót. , ■k BARABÁS ATTILA, a Tég­la- és Cserépipari Vállalat székesfehérvári üzemvezetője. Szép munkasiker született a Tégla- és Cserépipari Válla­lat székesfehérvári gyártele­pén. Határidő előtt eleget tet­tek éves tervkötelezettségük­nek, s terven felül húsz csalá­di házhoz elegendő téglát gyártottak, illetve égettek. Bársony József, Balogh József, Bircsák Lászlóné, Kövér Fe­renc és a többiek igazán meg­érdemelnek minden dicséretet. — Siker után újabb sikert várnak a téglagyáriak? — Igen, bizonyítani szeret­nénk. Mégpedig azt, hogy jö­vőre képesek leszünk tíz szá­zalékkal többet termelni, mint 1964-ben. Ez pedig közel egy­millióval több téglát jelent a népgazdaságnak. Már leáll­tunk a nyersgyártással, a kar­bantartás, felújítás következik. Majd ha az utolsó égetett tég­lát is kihordjuk a kemencéből, annak a felújítását is szeret­nénk sikeresen végrehajtani. — S hogy mit várok a szo­cialista munkaversenytől? An­nak további szélesítését. A szakszervezet igen sok segít­séget adott a gazdasági veze­tésnek, amikor megszervezte a brigádmozgalmat. De nem­csak megszervezte, értékelte is, biztosította a nyilvánosságát, ha kellett tanácsot adtak az aktívák, ha­­kellett bíráltak. Tehát a szakszervezet felada­tának ezt a részét becsülettel teljesítette. Szeretném, ha esz­tendő múlva hasonlóan nyilat­kozhatnék.­­ Mit vár ön 1965-től? Ezt a kérdést tettük fel három veze­tőnek. Jobbat, többet várnak. S talán ez nemcsak kíván­ság: minden bizonnyal telje­sül is! Orsovai Tibor Fűthető műanyagcsarnok Aeroform néven egy NSZK- beli cég fűthető műanyagcsar­nokot hozott forgalomba, amely alatt — mint a múlt télen vég­zett kísérletek bebizonyítot­ták — a legrosszabb időjárás ellenére is lehet építkezni. A 30 m magas és 19 m széles csarnokban a tél folyamán ki­lenc lakóházat építettek fel, összesen 1000 négyzetméter la­kóterülettel. A fűthető mű­anyagcsarnokban a munkafel­tételek azonosak a nyáriakkal. Eredményekben gazdag, békés, \ boldog új esztendőt kíván az építő-, \ fa-, építőanyag- és szerelőipar min­ \ den dolgozójának a szakszervezet­­ elnöksége

Next