Építők Lapja, 1966 (66. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ­ANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVI. ÉVFOLYAM, 1.SZAM­ARA, 40 FILLÉR 1966. JANUÁR 3. Újult erővel, nagyobb felelősséggel Az 1965-ös esztendő munkában és eredményekben gaz­dag év volt. Iparágaink dolgozói sikeresen befejezték második ötéves népgazdaságfejlesztési tervüket. Ipari­ és kommunális létesítmények egész sorával gazdagodott orszá­gunk népe. Jelentős eredményeket értünk el az úthálózat bő­vítésében és korszerűsítésében, bútor- és faipari termékeink is a dolgozók odaadó munkáját dicsérik. Az elmúlt öt évben csaknem egymillió ember költözött új lakásba. Ezen eredmé­nyek elérését lehetővé tette, hogy az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipari dolgozók nagy családja becsületesen helytállt a munkában, példamutató módon küzdött pártunk és kormá­nyunk által meghatározott feladatok végrehajtásáért. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista bri­gádok, a szocialista munka építéshelye, üzeme, gyára, válla­lata címért versenyző kollektívák a termelés élharcosai vol­tak. Példamutatásuk, áldozatvállalásuk nagy hatást gyakorolt a dolgozók döntő többségére. Tisztelet és megbecsülés illeti az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar fizikai, műszaki és ad­minisztratív dolgozóit az elmúlt évben kifejtett eredményes munkáért. Ez évben újabb és még nagyobb feladatokat kell megol­daniuk. Az ÉM kivitelező építőipar építés-szerelési tervelő­irányzata 2,3 százalékkal magasabb a múlt év várható teljesí­téséhez képest. Ezt a nagyobb feladatot a tavalyinál kevesebb létszámmal kell teljesíteni. Különösen fontos tehát, hogy a tervek megvalósításánál, a szocialista munkaversenyvállalások teljesítésénél elsősorban a termelékenység emelésére töreked­jenek vállalataink. A fajlagos anyagfelhasználás, az improduk­tív kiadások csökkentésével, a takarékos gazdálkodás meg­valósításával biztosítható az építőipar költségszínvonalának 0,7 százalékos csökkentése. Be kell fejezni többek között a Békéscsabai Konzervgyár, a Bajai Hűtőház építését, a Pécsi Erőmű bővítését, ezen­kívül meg kell kezdeni olyan nagy jelentőségű beruházáso­kat, amelyek elősegítik népgazdaságunk további fejlődését. Az ez évben átadandó közel 17 ezer lakás jelentős hányadát korszerű építési móddal kell kivitelezni. A szocialista munkaverseny szervezése, a vállalások ki­alakítása és a munkavégzés során tehát arra kell törekedni, hogy az éves lakásátadási tervet november végéig teljesít­sék. A kivitelezési munka tervszerűbbé tétele is megköveteli az egyenletesebb negyedéves átadási arányok biztosítását Az országos építési terv teljesítése szempontjából jelen­tős feladatot kell megoldani a tanácsi építőipar, valamint a KPM Közlekedési- Építő Tröszt vállalatainak is. Különösen fontos az utak és hidak építési idejének csökkentése, az élő- és boltmunkával való takarékos gazdálkodás szélesítése. Az építési feladatok — elsősorban a kiemelt beruházások — határidőre, jó minőségben történő megvalósításához fel­tétlenül fontos, hogy a szilikátipar, a szerkezetgyártó ipar dol­gozói is mindent tegyenek meg a tervek teljesítése érdekében. Az ÉM­ minisztériumi ipar ez évi 4,1 százalékos termelési színvonal növekedésének közel 80 százalékát a munka-terme­lékenység emelésével kell biztosítani. Fontos célkitűzésnek kell tekinteni, hogy a termelés üte­me rugalmasan igazodjon a felhasználók igényeihez, különö­sen jelentős előrehaladást kell elérni az üvegiparban, finom­­kerámiaiparban, épületasztalos- és épületlakatos iparban a termékek minőségi és korszerűségi színvonalának emelése te­rén. Termelő üzemeinknek a múlt évihez képest 15,2 száza­lékkal több exportképes terméket kell a külkereskedelem ré­szére biztosítani. A vállalatok növekvő önállósága fegyelmezettebb munka­végzést, nagyobb felelősséget igényel a gazdasági­ és mozgal­mi vezetőktől és a dolgozóktól egyaránt. A személyi felelős­ségnek párosulnia kell a kollektív felelősséggel. Ez azt je­lenti, hogy a vállalat jó vagy rossz munkájáért, a gazdaságos vagy ráfizetéses tevékenységéért felelősséggel tartozik az egész kollektíva. A kollektív felelősségérzet kialakítása elősegíti, hogy a ve­zetők és dolgozók jobban, ésszerűbben használják ki a nagyobb vállalati önállóságból adódó lehetőségeket, helyesen gazdálkodjanak a rájuk bízott eszközökkel, s vállalják a fele­lősséget a megtett intézkedésekért, az elvégzett munkáért. E tekintetben nagy feladat hárul az üzemi, szakszerveze­ti bizottságokra, nő az ő felelősségük is. Épp ezért fejlesszék tovább az üzemi szakszervezeti életet, szélesebb körben von­ják be a dolgozókat a vállalatot érintő problémák megvitatá­sába és megszüntetésébe, gyorsítsák meg a dolgozóknál a szo­cialista tudat, a helyes tulajdonosi szemlélet kifejlődését. Az építő-, fa- és építőanyagipar 1966. évi terve feszített, de minden vonatkozásban teljesíthető, reális feladatokat tar­talmaz. Most arra van szükség, hogy a dolgozók megismerjék a terv teljesítésével kapcsolatos tennivalókat, s világosan lás­sák a megvalósításra váró célokat. Vállalataink gazdasági és mozgalmi szervei teremtsék meg a tervek teljesítéséhez szük­séges feltételeket, igényeljék a dolgozók segíteni akarását, tá­mogassák a jó és hasznos kezdeményezéseket. Kísérjék fi­gyelemmel a gazdasági célkitűzéseink jobb és gyorsabb vég­rehajtásuk elősegítő javaslatok és észrevételek sorsát. Az év elején megtartandó műszaki konferenciákat, ter­melési tanácskozásokat használják fel a dolgozók szocialista munkaverseny-mozgalmának fejlesztésére, az üzemi demokrá­cia további szélesítésére. Csak a fizikai és műszaki dolgozók összefogásával, a rendelkezésre álló lehetőségek maximális kihasználásával biztosítható az építő-, fa- és építőanyagipar 1 966. évi tervének maradék nélküli teljesítése. Szegedi István Antiról beszélni kell Hány százalékkal emelkedik az építőmunkások átlagbére ?­ ­Emelkedik a különélési pótlék összege és a nőtlenek is részesülnek e juttatásból Munkahelyi pótlékot kapnak a műszakiak Felemelték a családi pótlékot és az alacsony összegű nyugdíjakat Ezekben a hetekben mindenki azt latolgatja, hogyan érintik az 1966. évi népgazdasági tervvel egyidőben nyilvánosságra hozott­­, ár- és bérpolitikai kérdések. Az már köztudott, hogy az ár- és bérpo­litikai intézkedések összhatásukban kiegyenlítik egymást, a három­­milliárd forint jövedelemcsökkentő hatást hárommilliárd-ötvenmillió forintos jövedelemnövelő hatás egyensúlyozza, s így a bérből és fize­tésből élő lakosság egy főre jutó reáljövedelmét összességében az in­tézkedések nem érintik. Azt is megnyugvással fogadta a közvéle­mény, hogy a fenti intézkedésektől függetlenül a népgazdasági terv összesen több, mint négymilliárddal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét, s ezzel 1966-ban 3,5 százalékkal lesz nagyobb az egy főre jutó reáljövedelem, mint 1965-ben. Az áremelések és más intézkedések nyomán keletkezett állami többletbevétel tehát az utolsó fillérig visz­­szaáramlik a lakossághoz. Az áremeléseket a kormány egyes munkás és alkalmazott kate­góriákban igen jelentős béremelésekkel és mindenkit érintő árcsök­kentésekkel egyensúlyozza. Országos méretekben tehát nem jövede­lemcsökkenés, hanem a jövedelmek bizonyos átcsoportosítása történik. Nézzük meg közelebbről, mit jelentenek ezek a bérügyi és egyéb in­tézkedések az iparágaink érintett dolgozóit illetően. A bérintézkedések között szerepel országos viszonylat­ban mintegy 300 ezer, főként fizikai munkás bérének fel­emelése február 1-től össze­sen 600 millió forinttal, azaz fejenként mintegy 170 forint­tal. Ez a béremelés — amely érinti a fenti vállalatokhoz tar­tozó dolgozóikat is — módot ad arra, hogy a vállalatok el­sősorban a fokozott fizikai igénybevételt, a kedvezőtlen, munkafeltételeket és az átla­gosnál nagyobb szakképzettsé­get, gyakorlatot díjazzák job­ban. Ez az intézkedés az építőiparban mintegy 2,2 százalékos, az ÉM épí­tőanyagiparában — a szi­­likátiparban — pedig mintegy 1,9 százalékos át­lagbéremelést jelent. A szilikátiparban ezen kívül több mint 30 millió forint áll a vezetők rendelkezésére, hogy bérben is jobban kifeje­zésre jusson az építőiparban folyó nehéz — egyes munka­körökben az egészségre is ár­talmas — fizikai munka meg­becsülése. A lehetőségek ezzel termé­szetesen nem merülnek ki. Mind az építő-, mind az épí­tőanyagiparban számos mód van még arra, hogy a munka jobb megszervezésével, lét­számmegtakarítással a többet és jobbat termelőket jutal­mazzák. Persze a bérjavítások megalapozása elsősorban a gazdálkodás eredményeitől függ. Január 1-től a tartós lét­számcsökkentéssel megtakarí­tott béralap mintegy 75 száza­lékát használhatják fel min­denütt a fizetés növelésére, ju­talmazására az eddigi ötven százalék helyett. Ami a műszakiakat illeti: a január elsejével életbe lépett új prémiumrendelet — meg­felelő eredmények esetén — lehetőséget ad a korábbi keret 30 százalékos növelésére. A műszakiak, alkalmazottak, jó részének tehát ily módon is lehetősége nyílik a progresszív nyugdíjjárulék okozta kereset­­csökkenés pótlására. Az átlagbéremelésen kívül az építőmunkások zömét ked­vezően érintő kormányintéz­kedés a különélési pótlék fel­emelése és kiterjesztése. Eddig csak azok a változó munkahe­lyeken dolgozó építőmunkások részesültek napi 6—10 forintos különélési pótlékban, akik családosak voltak. A nőtlenek, illetve nem családfenntartók nem részesültek ebből a jut­tatásból. Most — általában a kivitelező építőipar érintett dolgozóinál — ez év február 1- től a különélési pótlék, az eddigi napi 6—10 fo­rinttal szemben átlagosan eléri a fizetések mintegy 13—14 százalékát. Ez havonta átlagosan csaknem 200—250 forint többletet je­lent, attól függően, hogy a munkahely a vállalat székhe­lyén vagy azon kívül van-e. Persze a családfenntartók és a nem családfenntartók külön­élési pótléka különbözni fog összegben a családosok javára. (Hogy kik és mennyi külön­élési pótlékot kapnak, azt a január közepén megjelenő végrehajtási utasítás szabá­lyozza.) Régi sérelmet orvosol a kor­mánynak az az intézkedése is, hogy az építés munkáját köz­vetlenül irányító műszaki dol­gozók munkahelyi pótlékot kapnak, amely várhatóan el­éri alapbérük 10 százalékát. Helyes és igazságos a mun­kahelyi műszakiak sok fárad­ságot igénylő többletmunkájá­nak ilyen honorálása, megbe­csülése hiszen nehezebb fel­adatot látnak el mint a vál­lalati központban dolgozó mű­szakiak. Az 1966. február elsejére tervezett intézkedések között szerepel a családi pótlék és az alacsony összegű nyugdíjak felemelése is. Ez a rendelke­zés elsősorban a munkavi­szonyban álló dolgozókat és a munkaviszonyuk alapján csa­ládi pótlékban, illetve nyug­díjban részesülőket érinti. Február elsejétől a családi pótlék két gyermek után 200 forintról 300 forintra, három gyermek után 360,— forintról 510,— forintra, négy gyermek után 480 forintról 680,— forint­ra, öt gyermek után 600 forint­ról 850,— forintra és minden további gyermek után 120,— forintról 170,— forintra emel­kedik. Kormányunk az utóbbi években már tetemes összege­ket fordított a nyugdíjak eme­lésére. Mostani intézkedése nyomán február 1-től 10 százalékkal emelik fel a saját jogú 750,— forint­nál alacsonyabb összegű nyugdíjakat, olyanformán, hogy az összeg nem ha­ladhatja meg a havi 750,— forintot. Hasonlóképpen tíz százalékkal magasabbak lesznek a 400,5 forinton aluli özvegyi nyugdí­jak is. Ezek az emelések ipar­ágainkban több ezer nyugdí­jast, illetve özvegyet érinte­nek. Röviden, a teljesség igénye nélkül tájékoztattuk az ipar­ágaink dolgozóit az őket érin­tő bérpolitikai és egyéb intéz­kedésekről, s azok anyagi ki­hatásaikról. Az elmúlt húsz év erőfeszítéseinek, eredményei­nek ismeretében senki sem ta­gadhatja: pártunk és kormá­nyunk intézkedései mindig népünk boldogulását, életszín­vonalának emelését célozták. A mostani ár- és bérpolitikai intézkedések is ezt célozzák, mert távlati fejlesztési felada­tainkkal összhangban, az anya­gi ösztönzés fokozásával mind a mezőgazdaságban, mind pe­dig az iparban jobban szolgál­ják a népgazdaság fejlődését. Megyebizottságainkra, az üzemi szakszervezeti bizott­ságokra, bizalmiainkra most az a fontos feladat há­rul, hogy megértessék a dolgozókkal az intézkedések szükségességét és aktívan ve­gyenek részt a bérpolitikai in­tézkedések végrehajtásában. Ne feledjék el: az 1966. évi terv, s a vele összefüggő in­tézkedések végrehajtása egyik feltétele életszínvonalunk to­vábbi emelésének. Építettük 1965-ben nyomán született, állapítják meg, s 1965-ben az első ne­gyedév túlteljesítése alapozta meg az egész év eredményes­ségét. Nagyon jól használták fel a központilag irányított munkaerőt, a nyári vakáció­ban az építőiparban munkát vállalt diákokat. Örömmel kell azt is megállapítani, hogy a negyedéves lakásátadási ütem is megközelíti a kívánt mérté­ket és sikerült elkerülni az év végi átadási torlódást. Betar­tották a kiemelt objektumok építési határidejét is, és mind­ehhez hozzátehetjük, hogy nemcsak a műszaki kivitele­zés volt megfelelő, hanem a termelékenység is javult 1965- ben. Beszéljünk a konkrét szá­mokról is. Először a lakások­ról. Nem véglegesek az ada­tok, ezért pontos számot mon­dani nem tudunk, de az biz­tos, hogy a terven felül át­adott lakások mennyisége 2— 300 között lesz. Ez bizony leg­alább ezer ember otthonát je­lenti. Említsük meg azt is, hogy különösen a Baranya, Bács, Fejér, Somogy, Hajdú, Heves, Győr, Veszprém, Vas és Zala megyei építőipari vál­lalatok teljesítették a tervet. Sajnos, ugyanakkor Borsod megyében és Budapesten ke­vesebb lakás épült a vártnál. Jelentős ipari létesítmények, középületek, iskolák készültek el 1965-ben. Bármerre is já­runk az országban, mindenütt az építkezések frissen befeje­zett nyomaival találkozunk. 1965-ben adták át például a kibővített pécsújhegyi szénelő­készítőt, a Tiszapalkonyai Nit­rogén Műtrágyagyárat, a Du­nai Vasmű speciális ötvözetű lemezgyártó üzemét, a Lenin Kohászati Művek nullás ke­mencéjét, az Egyesült Izzó irodaházát. Iskola épült Hód­mezővásárhelyen, Székesfe­hérváron, Füzesabonyban, Orosházán, az Agrártudomá­nyi Főiskola Magyaróvá­ron és így tovább. Sorol­hatnánk egy teljes oldalon ke­resztül, hiszen gazdag eszten­dő volt. 1965 tervteljesítéséről be­szélgettünk ugyan, de óhatat­lanul felmerült a kérdés: mi lesz 1966-ban. Reméljük, hogy a fejlődés továbbra is töret­len. Biztosítottnak látszik az idén is a téli munka és reális az a 300 milliós értékemelke­dés, amennyivel többet ír elő a terv. Segíteni fog az idén már a házgyár is és minden technikai, személyi segítséget megkapnak annak a 340 ob­jektumnak az építői, amelyek­ről a kormány 1966. évi terve is említést tesz. Ha már szóba került az 1966. évi terv, kérdezzük meg azt is: mi a véleményük a munka-, illetve építésvezetők várható illetményemeléséről és a megnövekedett különélési pótlékról? A válasz természetesen egyetértő. Várható, hogy való­ban a legjobb szaktudású és rátermett szakemberekből ke­rüljenek ki a jövőben az épít­kezések irányítói, a különélési pótlék csökkenti a fluktuációt, állandósul a vállalatok állo­mánya, amely szintén az épít­kezések gyorsaságát és a gaz­daságosságot szolgálja majd. Az óév utolsó napjaiban jártunk az ÉM építőipari fő­osztályán, hogy megkérdezzük és aztán megírjuk: mi is épült hazánkban 1965-ben. Az adatok, persze, még nem voltak véglegesek, de mégis valóságos képet adnak a befe­jezett esztendő eredményeiről. Igen, az eredményeiről, mert az építőipar minden dolgozója akár az építkezésen dolgozott, vagy irányította a munkát a vállalatoknál, büszke lehet tel­jesítményére. Hosszú évek után teljesítette, sőt, túltelje­sítette tervét az építőipar. Köszönhető ez mindenekelőtt az építők szorgalmának, a vezetők jó szervezésének, de annak is, hogy reális tervet tűztek az építőipar elé. Az összefoglaló számokat a főigazgatóság két csoportveze­tőjétől Dieta Alfrédtől és Kra­­kovszky Rezsőtől kaptuk és velük pergettük vissza gondo­latban a múlt évet. Az első siker a jó és és idő­ben történt téli felkészülés Új módszer szerint készülnek az új esztendőre a dunaújvárosi 26. sz. Építő­ipari Vállalat gazdasági és műszaki vezetői. Kísérletkép­pen bevezetik a kétmutatós tervmetodikai rendszert. Lé­nyege ennek a népgazdaság és a vállalat érdekeinek az ösz­­szehangolása. A vállalat két fő mutatót kapott csupán. Az egyik a ha­táridőket jelöli meg. Vagyis a létesítmények átadási tervé­nek a teljesítését írja elő. A másik mutató a jövedelmező­ségi tervét rögzíti, és annak a teljesítését követeli meg. A finanszírozás szorosan a lé­tesítmény átadási tervé­hez fűződik, mert a bank a határidőn belüli építkezést kamatmentesen finanszírozza, a határidőn túlit viszont bün­tetőkamattal sújtja. A felkészülés során az el­ső negyedévi tervfeladatokat programozzák, majd gépi­ úton feldolgoztatják. December kö­zepéig minden építésvezető­ség kézhez kapta a vállalat és a népgazdaság érdekeinek megfelelő programozott ne­gyedévi feladatokat. A prog­ramnak megfelelően gondos­kodnak anyagról, gépről, lét­számról és bérről is. Az al­vállalkozói szerződéseket is úgy kötötték meg, hogy a ter­vektől eltérés ne legyen. Az új kettős metodikai rendszerben a részhatáridők betartását, a megkötött szerző­dések szerinti munkát külön beszámoltató csoport ellenőrzi. rrsfssssssssssssssssssssssssssssmssssssswssfssssssssssssssssmssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssss Boldog és eredményekben gazdag új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar minden dolgozójának a szakszervezet elnöksége

Next