Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA —— ..........................................— - ---------------------------------­LXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA­­M FILLÉR/*^. *) 1967­ JANUÁR 2. ---------------------------------------------------—_____LJ) ■ _________________ Jó együttműködésüknek hasznát látja valamennyi pesti ÉM építőipari vállalat Nem véletlen, hogy a Középületépítő Vállalatnak az Árpád-híd pesti feljárója mel­letti betongyára már kétszer nyerte el egymásután a „szo­cialista munka üzeme” címet Budapest összes ÉM. építő­ipari vállalatának ők készítik a betont, s ha akad szabad kapacitásuk, ad­nak a tanácsi építő vállalatok­nak és a kormányprogramban szereplő lakásokat építő kisz­­eknek is. Naponta 600—700 köbméter betont készítenek és juttatnak el 35—40 építkezésre a Szál­lítási Vállalat 1. sz. üzeme gépkocsijainak segítségével. Cementből 1400—1500 mázsa a napi szükségletük, s ezt is a Szállítási Vállalat „pilótái” juttatják ide. Miért hangsúlyozta mindezt beszélgetésünk során Potoczky István telepvezető? — Mert hiába tettünk nagy­szerű vállalásokat, ha nem kapjuk meg időben a cemen­tet egyet sem teljesítettünk volna — mondja. És — fűzte tovább a szót — hiába keve­rünk akármennyi betont ter­ven felül, ha az nem jut el időben az építkezésekre kár­­baveszik fáradozásunk, de a munkahelyek szocialista bri­gádjaié is. Egyszóval: nagy ré­sze van abban a Szállítási Vállalat velünk együtt dol­gozó vezetőinek, s a minden áldozatvállalásra kész gépko­csivezetőknek, hogy két ízben is elnyerhettük a szocialista üzem címet, s mind éves ter­vünket, mind pedig a párt­­kongresszus tiszteletére tett vállalásainkat túlteljesíthet­jük. Fegyelem, pontosság, gyor­saság. Ez jellemzi együttmű­ködésüket. A betonüzem gépei már reggel hatkor dolgoznak, s kész az első keverés a Szál­lító Vállalat gépkocsivezetői tudják hová, mikorra és mennyi betont kell szállíta­­niok a nap folyamán. Itt nem volt esőszünet, nem jelenthe­tett akadályt a köd, a csúszós, jeges út. A betonnak el kel­lett jutnia a munkahelyekre, minden perc késés behozha­tatlan akadályt jelenthetett, hiszen tél van és mindenütt hajráztak, hogy a nagy hide­gek beállta előtt tető alá ke­rüljenek a téli munkának szánt létesítmények, ahogy azt a pártkongresszus tiszteletére vállalták a kivitelező vállala­tok brigádjai. — Az elmúlt év során úgy ment minden, mint a karika­­csapás — dicséri partnerét Potoczky István. Ha több gép­kocsira volt szükségünk, meg­kaptuk a Szállítási Vállalat­tól. A már öt éve nekünk dolgozó Szépe István, Skerlec János, Rozmann Lajos és a többi gépkocsivezető szív­ügyüknek tartották azt, hogy az anyag időben eljusson min­den munkahelyre. Soha nincs rájuk panasz, pedig sokfelé szállítanak. A lakásépítkezé­sek 80 százalékát mi látjuk el betonnal az épülő ipari és egyéb létesítményekről nem is beszélve — mondja Potoczky István. — A mi együttes munkánk is benne volt például — hogy csak néhányat említsek — az Emke aluljáró, a Hotel Buda­pest, a váci főútvonal három kilométeres szakasza betono­zási munkálatainak határidő előtti elkészítésében, s ezzel nagyban hozzájárultunk az itt dolgozó vállalatok kongresz­­ sseve­­ szusi vállalásának teljesítésé­hez. — De — s ezt sem hallgat­hatom el — a Szállítási Válla­lat dolgozóival való jó együtt­működés nélkül nem tudtunk volna a tervezett évi 34 mil­lió 400 ezer forintos terv, il­letve 136 000 köbméter beton helyett november 26-ig 146 000 köbméter, azaz 36,5 millió fo­rint értékű betont gyártani. Tehát nemcsak éves tervün­ket, kongresszusi vállalásun­kat is több mint egy hónap­pal előbb teljesítettük. S az utána megtartott röpgyűlésen a Szabadság és a Béke szocia­lista brigád úgy döntött, hogy — a Szállítási Vállalat gépko­csivezetői segítségével — az év végéig hátralevő időszak­ban annyi betont készítünk, hogy 40 millió 25 ezer forint értékű termeléssel — 157 ezer köbméter beton — zárjuk az év végét. December 31-ig azt is túlteljesítettük és 165 ezer köbméter betont gyártva 42 millió forint értékű termelés­sel zártuk az év végi mérle­günket. Reméljük az ez évi meg­­növekedett feladatok ellátásá­ban is ilyen jól együtt tudunk majd működni a Szállítási Vállalattal, hiszen nemcsak mi és ők, valamennyi pesti ÉM. vállalat és a népgazdaság is hasznát látja ennek. —y. —r. 4 verseny eredntettje: Közel hatezer munkaóra megtakarítás Nem csupán helyileg jelen­tős építkezés folyik Hódmező­vásárhely határában: a körül­belül egymilliárd forintos be­ruházással évek során három ütemben készülő Alföldi Por­celángyár — már ebből az összegből megítélhetően is — országos viszonylatban számottevő létesítmény lesz. 1965 áprilisában kezdett itt a munkához a generálkivitelező ÉM 31-es Állami Építőipari Vállalat. Több alvállalkozó vesz részt az építkezésben és a szerelésben, illetve ez utóbbi munkákban a berendezéseket szállító külföldi vállalatok is. Mint írtuk, a nagy beruhá­zás három ütemben valósul meg. Az első ütemben a már legelőrehaladottabb állapotban levő szaniterárugyár készül, amely ez év kora nyarán kezdi próbaüzemelését. Ennek tech­nológiai berendezését az olasz Pozzi cég végzi. A következő ütem, amelynek előkészületi munkáit ugyancsak megkezd­ték, már, de berendezéseinek szerelésére csak az év harma­dik negyedében kerül sor és 1968-ban kezd üzemelni, az edénygyár, amely étkészleteket fog előállítani. Ennek a beren­dezéseit az NDK-ból szállítják majd. A harmadik ütem — a falburkoló- és csempegyár — ez majd csak 1970-re készül el, egyelőre a beruházási progra­mok jóváhagyásánál tart még. Jelenleg tehát a legfonto­sabb cél, hogy a szaniteráru­gyár az idén már üzemelhes­sen, illetőleg, hogy az építési munkák kompletten elkészül­jenek arra a határidőre, ami­korra az olasz cég meg­kezdi egy-egy rész sze­relését. Kraviánszki Imre főépítésvezető elmondotta, itt is több alapvállalko­zóval , így a mélyépítést végző ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalattal vagy a mázolást, üvegezést stb. végző Országos Szakipari Vál­lalattal — együtt dolgoznak, és igen jó az összhang közöt­tük. Minthogy a szaniterárugyár felépítése most a döntő fel­adat, a kongresszusi munka­verseny is ennek sikeres elvég­zésére irányult az elmúlt év során. A 31-es vállalatnak mintegy száz főnyi törzsgárdá­ja dolgozik itt, s vállalásaikat becsülettel teljesítették, sőt, túlteljesítették. Már július, augusztus és szeptember hóna­pokban mintegy 4000 munkaórát takarítottak meg, s a meg­takarított órák száma a kongresszus idejére hat­ezerre emelkedett. De ez a megtakarítás csak az egyik, s talán a beruházás megvalósítása szempontjából csak másodrendű — viszont vállalati gazdasági szemszög­ből igen fontos — eredménye a versenynek. Mert ezek a dolgozók mindenekelőtt kitűn­tek a részhatáridők kivétel nélküli, pontos betartásával, sőt, sok esetben a részmunkák határidő előtti átadásával, így például a TMK épületet — amelynek 1967 májusára kel­lett volna elkészülnie —, már tavaly októberben átadták. Hasonlóképpen előbb készítet­ték el az iparvágány külső — az állomástól a gyártelepig — vezető szakaszát. December el­sejére kompletten elkészítet­ték a trafóházat, amely most már fogadhatja az áramot — ennek is 1967-ben kellett vol­na csak elkészülnie. Mi lesz az együttes eredménye ezeknek a részmunkáknak, versenysike­reknek? — Május helyett március­ban, illetve áprilisban adhatunk át több épületet kompletten — mondja a főépítésvezető —, így a gázfogadót, az olajellá­tás biztosítót, a raktárat és az irodaépületet. Tegyünk mi is hozzá vala­mit, amiről a helybeliek nem beszéltek. A 31-es vállalaton belül versenyben állnak egy­mással a főépítésvezetőségek. A vásárhelyiek eredményei igen jók, tehát úgy gondoljuk, erősen esélyesek e versenyben, ahol az első helyezett főépítés­vezetőség jutalmául negyven­ezer forintot tűzött ki a vál­lalat. Az itteni törzsgárda dol­gozói, köztük az ismert Mészá­ros brigád, a Kaszab­ácsbri­gád, vagy a Balázs állványozó brigád, valamint a főépítésve­zetőség és törzskarának si­kerét mi is szívből kívánjuk! N. F. Utcahosszín vezetnek a versenyben — Merre találom a zsákgyá­rat? — A zsákutcában! Először tréfának hittem az útbaigazítást, de a DCM óriás silóinak szomszédságában va­lóban nincs folytatása a zsák­gyárhoz vezető útnak. A mű­vezető irodájában újabb meg­lepetés fogad. Bekapcsol­ód­ív az ipari tv-készüléket és elem tá­rul a modern gépekkel beren­dezett üzem. A felállított ka­merák révén minden munka­folyamatról tájékozódhatnak a vezetők. Az úgynevezett for­gó kamera pedig, amely táv­­irányítással üzemel, a gépte­rem munkáját közvetíti. Aczél Tibor csoportvezető kalauzol a technikai érdekes­ségek között, s egy házi újí­tásra hívja fel a figyelmet . Sokat gondolkodtunk azon — magyarázza —, hogyan lehetne a papírral gazdaságo­sabban bánni, s megoldottuk a zsák készítésénél keletkező legkeskenyebb papírcsíkhulla­dék felhasználását is az álta­lunk készített „mellékpályán”. Ezen a gépsoron bonyolítjuk le a termelés egyharmad részét A keskeny csíkokat összera­gasztjuk, s kisebb papírdarab­kákból pedig szeleplapot csi­nálunk. Egyszóval, semmit sem hagyunk kárba veszni. A raktárban ismerős kép fo­gad, hiszen imént láttam az ipari tv képernyőjén, hogy mi történi­k­ itt a hatalmas teker­csekkel. Mint Aczél Tibortól megtudom: havonta SCO—600 ezer kilogramm papírt dolgoz­nak fel. A súlyos tekercseket daru segítségével emelik a hü­­velyező gépsor etetőnyílásába, a befűzött papírt ötletes gé­­­­pek hajtogatják, vágják és a gépsor végén a félkész zsákok sorjáznak kifelé.­­ A gépek kiszolgálását zömmel nők végzik, míg az automatikákra gépmesterek felügyelnek. A félkész termék innen a ragasztósorra kerül, ahol a zsákhüvely feneket kap. A zsákok kötegelését, illetve csomagolását is gép végzi. Na­ponta 140 ezer darab kész zsák hagyja el az üzemet. S az évi 36 millió forintos tervünk tel­jesítéséhez elegendő a mintegy hatvan munkás. Amikor a DCM kapuján be­léptem, megnéztem a verseny­táblát: az első helyen a zsák­gyár állt. Ezt a szintet tartják már hónapok óta, szinte be­hozhatatlan előnyt szereztek az üzemek közötti vetélkedés­ben. Meglepődtem hát, amikor Aczél Tibor kijelenti: Még többet tudnánk termelni, de sajnos nincs elég megrendelő és már raktáraink is dugig vannak zsákokkal. Ha az üzem helyileg a DCM- ben zsákutcában is van, a ter­melésük — mint a példák bi­zonyítják —, szerencsére nem. F. J. Eredményedben gazdag, békés, boldog új esztendőt kíván az észí­tő-, fa-, építőany­ag - és szerelőipar m­in­den dolgozójának és kedves családjának a szakszervezet elnöksége Fáradozásuk nem volt hiábavaló­ ­j, eddig nem tapasztalt munkalendület, bontakozott ki vállalatunknál 1966 elején. Egymás után jelentették üze­meink, hogy a szocialista bri­­gádmozgalom keretében kí­vánnak versenyezni. A pártkongresszus tisztele­tére indított verseny kereté­ben 45 munkacsoportból 41 a szocialista brigád címért ver­sengett. Ezen túlmenően a szocialista üzem címet már elnyert sásdi gyár­egység mellett újabb há­rom tűzte ki célul a cím elnyerését. Az üzemek vállalásait ösz­­szesítve kiderült, hogy dolgo­zóink a nyersgyártás területén 1 millió, míg az égetésnél, il­letve készárunál 850 ezer da­rab kisméretű téglaegység ter­ven felüli elkészítését vállal­ták. A hatalmas munkalendület nyomán elért eredmények azt mutatják, hogy ezt jóval túl fogjuk teljesíteni. Újabb vál­lalások születtek és így végső összesítésben a terven felüli vállalás a nyersgyártásnál 4 millió, míg az égetést illetően 1850 ezer darab kisméretű téglaegység lett. A nyersgyártást október vé­gére befejeztük és a vállalt 4 millió helyett 14 millió téglát exportáltunk terven felül, ter­mészetesen elemi kár nélkül számolva. December 16-án tel­jesítettük az égetési tervet és a vállalat­i 850 ezerrel szem­ben mintegy 5 millió téglát égettünk ki év végéig. Célunk az volt, hogy elérjük a bűvös 200 milliót nyersgyár­tásban, ez sikerült is. A 22 üzemünk 203 mil­lió darab kisméretű nyerstéglát gyártott. A legyártott tégla megvédé­se is elég jól sikerült. Mind­ezek eredményeként biztos, hogy a vállalást tett brigádok zöme a végső értékelés alap­ján elnyeri a megtisztelő szo­cialista brigád címet. Az er­kölcsi megbecsülés mellett az anyagi érdekeltségről sem fe­ledkeztünk meg. Vállalatunknál a fizikai dolgozók részére ösztönző pré­miumrendszert valósítottunk meg. Reális célokat tűztünk ki feltételként, és teljesítőiknek mintegy 90 ezer forintot fizettünk ki prémium címén. Vállalatunk valamennyi dol­gozója azon munkálkodott, hogy adott szavunkat teljesít­sük és a kongresszusi vállalás maradéktalanul megvalósul­jon. Büszkén mondhatjuk, hogy ez sikerült és a sok fáradság nem volt hiábavaló. Levy Gyula vállalati szb-titkár Megkezdődtek a bizalmi választások a tatabányai Cement- és Mészművekben Az év végi hangulat vala­hogy más, mint az eddigi, a tatabányai Cement- és Mész­művekben. Kiss Ernő szb­­titkár és Szám Róbert szk­­etnök valamennyi szfa-taggal és aktívával, választások adta feladatokkal foglalkozik. Itt már december 16-tól meg­kezdődött a 60 bizalmi újjá­­választása, illetve az eddi­gi kettő helyett 13 fő­bizalmi megválasztása. A mészüzemben és a kőbányában nem került új ember az ak­tívahálózatba. A 15, 20, 25 éve itt dolgozó mészégetők és kő­bányászok újra a jogaikat leg­jobban képviselő bizalmiakat választották meg. A laboratórium és a köz­ponti vegyesüzem bizalmi vá­lasztása is lezajlott már. Az szb tagjai ott vannak az általuk patronált üzemek bi­zalmi- és műhelybizott­sági választásán. Január 15-én a műhelybizottságok újraválasz­tása, február 19-én pedig a szakszervezeti tanács megvá­lasztása szerepel a napiren­den. Akad tehát tennivalójuk jócskán.

Next