Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA —— ..........................................— - ---------------------------------LXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARAM FILLÉR/*^. *) 1967 JANUÁR 2. ---------------------------------------------------—_____LJ) ■ _________________ Jó együttműködésüknek hasznát látja valamennyi pesti ÉM építőipari vállalat Nem véletlen, hogy a Középületépítő Vállalatnak az Árpád-híd pesti feljárója melletti betongyára már kétszer nyerte el egymásután a „szocialista munka üzeme” címet Budapest összes ÉM. építőipari vállalatának ők készítik a betont, s ha akad szabad kapacitásuk, adnak a tanácsi építő vállalatoknak és a kormányprogramban szereplő lakásokat építő kiszeknek is. Naponta 600—700 köbméter betont készítenek és juttatnak el 35—40 építkezésre a Szállítási Vállalat 1. sz. üzeme gépkocsijainak segítségével. Cementből 1400—1500 mázsa a napi szükségletük, s ezt is a Szállítási Vállalat „pilótái” juttatják ide. Miért hangsúlyozta mindezt beszélgetésünk során Potoczky István telepvezető? — Mert hiába tettünk nagyszerű vállalásokat, ha nem kapjuk meg időben a cementet egyet sem teljesítettünk volna — mondja. És — fűzte tovább a szót — hiába keverünk akármennyi betont terven felül, ha az nem jut el időben az építkezésekre kárbaveszik fáradozásunk, de a munkahelyek szocialista brigádjaié is. Egyszóval: nagy része van abban a Szállítási Vállalat velünk együtt dolgozó vezetőinek, s a minden áldozatvállalásra kész gépkocsivezetőknek, hogy két ízben is elnyerhettük a szocialista üzem címet, s mind éves tervünket, mind pedig a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásainkat túlteljesíthetjük. Fegyelem, pontosság, gyorsaság. Ez jellemzi együttműködésüket. A betonüzem gépei már reggel hatkor dolgoznak, s kész az első keverés a Szállító Vállalat gépkocsivezetői tudják hová, mikorra és mennyi betont kell szállítaniok a nap folyamán. Itt nem volt esőszünet, nem jelenthetett akadályt a köd, a csúszós, jeges út. A betonnak el kellett jutnia a munkahelyekre, minden perc késés behozhatatlan akadályt jelenthetett, hiszen tél van és mindenütt hajráztak, hogy a nagy hidegek beállta előtt tető alá kerüljenek a téli munkának szánt létesítmények, ahogy azt a pártkongresszus tiszteletére vállalták a kivitelező vállalatok brigádjai. — Az elmúlt év során úgy ment minden, mint a karikacsapás — dicséri partnerét Potoczky István. Ha több gépkocsira volt szükségünk, megkaptuk a Szállítási Vállalattól. A már öt éve nekünk dolgozó Szépe István, Skerlec János, Rozmann Lajos és a többi gépkocsivezető szívügyüknek tartották azt, hogy az anyag időben eljusson minden munkahelyre. Soha nincs rájuk panasz, pedig sokfelé szállítanak. A lakásépítkezések 80 százalékát mi látjuk el betonnal az épülő ipari és egyéb létesítményekről nem is beszélve — mondja Potoczky István. — A mi együttes munkánk is benne volt például — hogy csak néhányat említsek — az Emke aluljáró, a Hotel Budapest, a váci főútvonal három kilométeres szakasza betonozási munkálatainak határidő előtti elkészítésében, s ezzel nagyban hozzájárultunk az itt dolgozó vállalatok kongresz sseve szusi vállalásának teljesítéséhez. — De — s ezt sem hallgathatom el — a Szállítási Vállalat dolgozóival való jó együttműködés nélkül nem tudtunk volna a tervezett évi 34 millió 400 ezer forintos terv, illetve 136 000 köbméter beton helyett november 26-ig 146 000 köbméter, azaz 36,5 millió forint értékű betont gyártani. Tehát nemcsak éves tervünket, kongresszusi vállalásunkat is több mint egy hónappal előbb teljesítettük. S az utána megtartott röpgyűlésen a Szabadság és a Béke szocialista brigád úgy döntött, hogy — a Szállítási Vállalat gépkocsivezetői segítségével — az év végéig hátralevő időszakban annyi betont készítünk, hogy 40 millió 25 ezer forint értékű termeléssel — 157 ezer köbméter beton — zárjuk az év végét. December 31-ig azt is túlteljesítettük és 165 ezer köbméter betont gyártva 42 millió forint értékű termeléssel zártuk az év végi mérlegünket. Reméljük az ez évi megnövekedett feladatok ellátásában is ilyen jól együtt tudunk majd működni a Szállítási Vállalattal, hiszen nemcsak mi és ők, valamennyi pesti ÉM. vállalat és a népgazdaság is hasznát látja ennek. —y. —r. 4 verseny eredntettje: Közel hatezer munkaóra megtakarítás Nem csupán helyileg jelentős építkezés folyik Hódmezővásárhely határában: a körülbelül egymilliárd forintos beruházással évek során három ütemben készülő Alföldi Porcelángyár — már ebből az összegből megítélhetően is — országos viszonylatban számottevő létesítmény lesz. 1965 áprilisában kezdett itt a munkához a generálkivitelező ÉM 31-es Állami Építőipari Vállalat. Több alvállalkozó vesz részt az építkezésben és a szerelésben, illetve ez utóbbi munkákban a berendezéseket szállító külföldi vállalatok is. Mint írtuk, a nagy beruházás három ütemben valósul meg. Az első ütemben a már legelőrehaladottabb állapotban levő szaniterárugyár készül, amely ez év kora nyarán kezdi próbaüzemelését. Ennek technológiai berendezését az olasz Pozzi cég végzi. A következő ütem, amelynek előkészületi munkáit ugyancsak megkezdték, már, de berendezéseinek szerelésére csak az év harmadik negyedében kerül sor és 1968-ban kezd üzemelni, az edénygyár, amely étkészleteket fog előállítani. Ennek a berendezéseit az NDK-ból szállítják majd. A harmadik ütem — a falburkoló- és csempegyár — ez majd csak 1970-re készül el, egyelőre a beruházási programok jóváhagyásánál tart még. Jelenleg tehát a legfontosabb cél, hogy a szaniterárugyár az idén már üzemelhessen, illetőleg, hogy az építési munkák kompletten elkészüljenek arra a határidőre, amikorra az olasz cég megkezdi egy-egy rész szerelését. Kraviánszki Imre főépítésvezető elmondotta, itt is több alapvállalkozóval , így a mélyépítést végző ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalattal vagy a mázolást, üvegezést stb. végző Országos Szakipari Vállalattal — együtt dolgoznak, és igen jó az összhang közöttük. Minthogy a szaniterárugyár felépítése most a döntő feladat, a kongresszusi munkaverseny is ennek sikeres elvégzésére irányult az elmúlt év során. A 31-es vállalatnak mintegy száz főnyi törzsgárdája dolgozik itt, s vállalásaikat becsülettel teljesítették, sőt, túlteljesítették. Már július, augusztus és szeptember hónapokban mintegy 4000 munkaórát takarítottak meg, s a megtakarított órák száma a kongresszus idejére hatezerre emelkedett. De ez a megtakarítás csak az egyik, s talán a beruházás megvalósítása szempontjából csak másodrendű — viszont vállalati gazdasági szemszögből igen fontos — eredménye a versenynek. Mert ezek a dolgozók mindenekelőtt kitűntek a részhatáridők kivétel nélküli, pontos betartásával, sőt, sok esetben a részmunkák határidő előtti átadásával, így például a TMK épületet — amelynek 1967 májusára kellett volna elkészülnie —, már tavaly októberben átadták. Hasonlóképpen előbb készítették el az iparvágány külső — az állomástól a gyártelepig — vezető szakaszát. December elsejére kompletten elkészítették a trafóházat, amely most már fogadhatja az áramot — ennek is 1967-ben kellett volna csak elkészülnie. Mi lesz az együttes eredménye ezeknek a részmunkáknak, versenysikereknek? — Május helyett márciusban, illetve áprilisban adhatunk át több épületet kompletten — mondja a főépítésvezető —, így a gázfogadót, az olajellátás biztosítót, a raktárat és az irodaépületet. Tegyünk mi is hozzá valamit, amiről a helybeliek nem beszéltek. A 31-es vállalaton belül versenyben állnak egymással a főépítésvezetőségek. A vásárhelyiek eredményei igen jók, tehát úgy gondoljuk, erősen esélyesek e versenyben, ahol az első helyezett főépítésvezetőség jutalmául negyvenezer forintot tűzött ki a vállalat. Az itteni törzsgárda dolgozói, köztük az ismert Mészáros brigád, a Kaszabácsbrigád, vagy a Balázs állványozó brigád, valamint a főépítésvezetőség és törzskarának sikerét mi is szívből kívánjuk! N. F. Utcahosszín vezetnek a versenyben — Merre találom a zsákgyárat? — A zsákutcában! Először tréfának hittem az útbaigazítást, de a DCM óriás silóinak szomszédságában valóban nincs folytatása a zsákgyárhoz vezető útnak. A művezető irodájában újabb meglepetés fogad. Bekapcsolódív az ipari tv-készüléket és elem tárul a modern gépekkel berendezett üzem. A felállított kamerák révén minden munkafolyamatról tájékozódhatnak a vezetők. Az úgynevezett forgó kamera pedig, amely távirányítással üzemel, a gépterem munkáját közvetíti. Aczél Tibor csoportvezető kalauzol a technikai érdekességek között, s egy házi újításra hívja fel a figyelmet . Sokat gondolkodtunk azon — magyarázza —, hogyan lehetne a papírral gazdaságosabban bánni, s megoldottuk a zsák készítésénél keletkező legkeskenyebb papírcsíkhulladék felhasználását is az általunk készített „mellékpályán”. Ezen a gépsoron bonyolítjuk le a termelés egyharmad részét A keskeny csíkokat összeragasztjuk, s kisebb papírdarabkákból pedig szeleplapot csinálunk. Egyszóval, semmit sem hagyunk kárba veszni. A raktárban ismerős kép fogad, hiszen imént láttam az ipari tv képernyőjén, hogy mi történik itt a hatalmas tekercsekkel. Mint Aczél Tibortól megtudom: havonta SCO—600 ezer kilogramm papírt dolgoznak fel. A súlyos tekercseket daru segítségével emelik a hüvelyező gépsor etetőnyílásába, a befűzött papírt ötletes gépek hajtogatják, vágják és a gépsor végén a félkész zsákok sorjáznak kifelé. A gépek kiszolgálását zömmel nők végzik, míg az automatikákra gépmesterek felügyelnek. A félkész termék innen a ragasztósorra kerül, ahol a zsákhüvely feneket kap. A zsákok kötegelését, illetve csomagolását is gép végzi. Naponta 140 ezer darab kész zsák hagyja el az üzemet. S az évi 36 millió forintos tervünk teljesítéséhez elegendő a mintegy hatvan munkás. Amikor a DCM kapuján beléptem, megnéztem a versenytáblát: az első helyen a zsákgyár állt. Ezt a szintet tartják már hónapok óta, szinte behozhatatlan előnyt szereztek az üzemek közötti vetélkedésben. Meglepődtem hát, amikor Aczél Tibor kijelenti: Még többet tudnánk termelni, de sajnos nincs elég megrendelő és már raktáraink is dugig vannak zsákokkal. Ha az üzem helyileg a DCM- ben zsákutcában is van, a termelésük — mint a példák bizonyítják —, szerencsére nem. F. J. Eredményedben gazdag, békés, boldog új esztendőt kíván az észítő-, fa-, építőanyag - és szerelőipar minden dolgozójának és kedves családjának a szakszervezet elnöksége Fáradozásuk nem volt hiábavaló j, eddig nem tapasztalt munkalendület, bontakozott ki vállalatunknál 1966 elején. Egymás után jelentették üzemeink, hogy a szocialista brigádmozgalom keretében kívánnak versenyezni. A pártkongresszus tiszteletére indított verseny keretében 45 munkacsoportból 41 a szocialista brigád címért versengett. Ezen túlmenően a szocialista üzem címet már elnyert sásdi gyáregység mellett újabb három tűzte ki célul a cím elnyerését. Az üzemek vállalásait öszszesítve kiderült, hogy dolgozóink a nyersgyártás területén 1 millió, míg az égetésnél, illetve készárunál 850 ezer darab kisméretű téglaegység terven felüli elkészítését vállalták. A hatalmas munkalendület nyomán elért eredmények azt mutatják, hogy ezt jóval túl fogjuk teljesíteni. Újabb vállalások születtek és így végső összesítésben a terven felüli vállalás a nyersgyártásnál 4 millió, míg az égetést illetően 1850 ezer darab kisméretű téglaegység lett. A nyersgyártást október végére befejeztük és a vállalt 4 millió helyett 14 millió téglát exportáltunk terven felül, természetesen elemi kár nélkül számolva. December 16-án teljesítettük az égetési tervet és a vállalati 850 ezerrel szemben mintegy 5 millió téglát égettünk ki év végéig. Célunk az volt, hogy elérjük a bűvös 200 milliót nyersgyártásban, ez sikerült is. A 22 üzemünk 203 millió darab kisméretű nyerstéglát gyártott. A legyártott tégla megvédése is elég jól sikerült. Mindezek eredményeként biztos, hogy a vállalást tett brigádok zöme a végső értékelés alapján elnyeri a megtisztelő szocialista brigád címet. Az erkölcsi megbecsülés mellett az anyagi érdekeltségről sem feledkeztünk meg. Vállalatunknál a fizikai dolgozók részére ösztönző prémiumrendszert valósítottunk meg. Reális célokat tűztünk ki feltételként, és teljesítőiknek mintegy 90 ezer forintot fizettünk ki prémium címén. Vállalatunk valamennyi dolgozója azon munkálkodott, hogy adott szavunkat teljesítsük és a kongresszusi vállalás maradéktalanul megvalósuljon. Büszkén mondhatjuk, hogy ez sikerült és a sok fáradság nem volt hiábavaló. Levy Gyula vállalati szb-titkár Megkezdődtek a bizalmi választások a tatabányai Cement- és Mészművekben Az év végi hangulat valahogy más, mint az eddigi, a tatabányai Cement- és Mészművekben. Kiss Ernő szbtitkár és Szám Róbert szketnök valamennyi szfa-taggal és aktívával, választások adta feladatokkal foglalkozik. Itt már december 16-tól megkezdődött a 60 bizalmi újjáválasztása, illetve az eddigi kettő helyett 13 főbizalmi megválasztása. A mészüzemben és a kőbányában nem került új ember az aktívahálózatba. A 15, 20, 25 éve itt dolgozó mészégetők és kőbányászok újra a jogaikat legjobban képviselő bizalmiakat választották meg. A laboratórium és a központi vegyesüzem bizalmi választása is lezajlott már. Az szb tagjai ott vannak az általuk patronált üzemek bizalmi- és műhelybizottsági választásán. Január 15-én a műhelybizottságok újraválasztása, február 19-én pedig a szakszervezeti tanács megválasztása szerepel a napirenden. Akad tehát tennivalójuk jócskán.