Építők Lapja, 1968 (63. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-02 / 1. szám

9 ÍRD. TERJESZD AZ ÉPÍTŐK LAPJÁT! OLVASD. Megelőzhetők-e a foglalkozási betegségek? Orvos—műszaki tanácskozást tartottak Békéscsabán „Az üzemi munkások abban a tudatban dolgoznak, hogy nem érik őket olyan ártalmak, amelyek egészségük romlásához vezetnek — mondotta többek között dr. Tóth Mihály, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat két békéscsabai téglagyárának üzemorvosa azon az orvos-műszaki tanácskozáson, amelyet szakszervezetünk Békés megyei bizottsága tartott nemrég Békéscsabán. De vajon megtesznek-e mindent a vezetők? Az építőipar szerteágazó tevékenységéből adódik, hogy a dolgozók sokféle megbetegedésnek és baleseti veszélynek vannak kitéve. A foglalkozási betegségek — mint ezt dr. Rácz Ilona, az SZTK főorvosnője vitaindító előadásában mondotta — nem szükségszerű következményei a munkának hiszen a megfelelő körülmények között végzett munka az egészségre nem ártalmas. Az esetek nagy részében orvosi és műszaki intézkedésekkel az ártalmak száma és súlyossága jelentősen csökkenthető, sőt sokszor teljesen elhárítható. Mi ennek a leghatásosabb módja? Elsősorban természetesen olyan korszerű üzemek létesítése, amelyben az egészségügyi követelmények figyelembevételével — főként automatizálással — alakítják ki a munkafolyamatokat, a gyártás technológiáját. Erre azonban csak távlatokban kerülhet sor, de a jelenlegi adottságok mellett is olyan feltételeket kell teremteni, amelyben a munkatartalmak egyáltalán nem, vagy csak minimálisan veszélyeztetik a dolgozók egészségét. A betegségek megelőzéséért folytatott küzdelem akkor a legeredményesebb, ha az orvosok, műszakiak és a szakszervezeti szervek szoros együttműködésben tevékenykednek. Ennek lehetőségei azokban az üzemekben a legjobbak, amelyeknek főfoglalkozású üzemorvosuk van. Ilyen a két békéscsabai téglagyár, ahol a megbetegedések — főleg a 3 napon túl gyógyuló esetek — és a kiesett munkanapok száma lényegesen csökkent, ami kihat az egész vállalat gazdasági eredményére is. Korek Ferenc, az ÉVM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke hozzászólásában elmondta, hogy a vállalatnál — mivel a műszakiak premizálása szempontjából csak a balesetek megelőzése a feltétel — a foglalkozási ártalmak kérdése alig jön számításba. A másik ok, hogy főfoglalkozású üzemi orvost a vállalat a fennálló rendelkezések értelmében nem alkalmazhat, emiatt a műszakiaknak nincs olyan partnerük, akinek útmutatása alapján hatékony intézkedést tehetnének a különböző ártalmak megelőzésére. A munkaalkalmassági felvétel vonatkozásában is érezhető a főfoglalkozású üzemi orvos hiánya. Emiatt előfordul, hogy valamilyen adottságánál fogva építőipari munkára nem alkalmas dolgozót vesznek fel, akit a következő orvosi vizsgálaton már csökkent munkaképességűnek nyilvánítanak. Más okok is amellett szólnak, hogy célszerű lenne a vállalatnak — esetleg a tatarozó vállalattal közösen — üzemorvost alkalmaznia. Lányi Frigyes, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat főmérnöke az üveg-, a tégla- és cserép-, valamint a bútor- és asztalosiparban előforduló munkaköri ártalmakat ismertette és azt, hogy milyen műszaki megoldások szükségesek ezek megelőzésére. Arról is beszélt, hogy a vállalatnál hogyan tervezik megoldani a legsürgősebb feladatokat, és azok milyen költségkihatással járnak. Ez egyúttal a fejlesztés ütemének a lehetőségét is megszabja. A megyében a Békés megyei Tégla, és Cserépipari Vállalatnál, valamint az Orosházi Üveggyárban tevékenykedik főfoglalkozású üzemorvos, ami mindkét helyet igen kedvezően érezteti hatását. Ott, ahol nincs üzemorvos, célszerű lenne, ha a körzeti orvosok megismernék a területükhöz tartozó üzemek sajátosságát, az egyes munkakörökben foglalkoztatott dolgozók fizikai igénybevételét, hogy a munkaalkalmasságot helyesen tudják elbírálni. Javasolta, hogy a vállalatok műszaki fejlesztési és más beruházási terveinek készítésébe kapcsolódjanak be az üzemorvosok is. Dr. Tóth Mihály helyesen állapította meg: ha az orvos a műszaki együttműködésben hiba van, a munkás szenved érte. Előfordul — mondotta —, hogy olykor-olykor egy-egy művezető kijelenti: „Nem kell ide semmiféle egészségvédő berendezés! Eddig is megvoltunk anélkül, a jövőben is megleszünk.” Meg kell értenie mindenkinek: a munkásnak joga van arra, hogy megfelelő munkakörülmények között dolgozzék. Elsősorban az em berről van szó természetesen, de arról is, hogy a táppénz olyan kiadás, aminek a lehetőség szerinti csökkentése társadalmi érdek. Ezt pedig elsősorban megelőzéssel kell elérni. Sorbán József, az SZTK megyei igazgatója a tanácskozás résztvevőit arról tájékoztatta: intézkedés történt, hogyan rehabilitálják azokat, akik munkaképességcsökkenést szenvednek. Galovitz György, az ÉVM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szb-titkára kifogásolta, hogy az SZTK rendelőintézetben sokszor félnapokat várnak a dolgozók, amíg sorra kerülnek. Kőszegi Lajos, a téglaipari vállalat munkavédelmi megbízottja elmondta, hogy a járási tanácsok egészségügyi osztályai előírják, hogy az egyes téglagyárakban fúrt kút legyen. Rövid határidőt szabnak meg, a vállalatnak nem áll rendelkezésére olyan öszszeg, hogy egyszerre pótolja több évtized mulasztásait. Dr. Rácz Ilona főorvosné adott a hozzászólásokra választ, majd Vasas Györgyné, szakszervezetünk Békés megyei bizottságának tagja a vitát összefoglalva megállapította: a tanácskozás hasznos útmutatást adott a további orvos—műszaki együttműködéshez. Közölte: a megyei bizottság javaslatot tesz arra, hogy az építőipari vállalatnál is tegyék lehetővé főfoglalkozású üzemorvos alkalmazását. Pásztor Béla Mindenkit érdekel Az áruellátás néhány kérdése Köztudott, hogy a párt és a kormány az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével minden eddiginél nagyobb figyelmet kíván fordítani a belső igények jobb kielégítésére, a fogyasztói érdekek széles körű védelmére. Sokakban felvetődik a kérdés: hogyan lesz ez a gyakorlatban, milyen változásokat hoz 1968. januárja az áruellátás területén? Már ismeretes a jövő évi terv, jóváhagyták az árakat és a haszonkulcsot, s az ipar és a kereskedelem tárgyalásai már megkezdődtek. Az első jelek is biztatók: az ipar megfelelő kapacitással rendelkezik, hogy teljesítse a kereskedelem kérését. Ezt bizonyítják a legutóbbi hónapok eseményei is. Az előző évek három-öt százalékos emelkedése helyett 1967-ben 7,8 százalékos volt a kereskedelem forgalmának felfutása. A meglepetésszerű emelkedés azonban nem okozott megrázkódtatást: az ipar előteremtette a szükséges termékeket. A nem jóváhagyott elképzelések szerint idén körülbelül 1967. évéhez hasonló lesz a felfutás és 110—112 milliárd forintos forgalommal számolnak. Ami az élelmiszert illeti: az úgynevezett alapvető élelmiszerekből, lisztből, sóból, cukorból stb. jó lesz az ellátás. A legfontosabb élelmiszerek ára nem változik, sőt egyes — a lakosságot legjobban érintő — élelmiszercikkeknél csökkenés várható. Általában a fontosabb ruházati cikkek ára is változatlan lesz, vagy csak keveset módosul. A könnyűipari és a kereskedelmi szakemberek nyilatkozatai szerint a következő években a belső piac részére megfelelő árualapokat biztosítanak. A kormány lehetőséget adott a fogyasztási cikkek nagyobb mértékű importjára is. Az új gazdasági mechanizmus megvalósítása hosszú évek szorgalmas, lelkiismeretes munkáját igényli. Ennek megfelelően a kereskedelem áruellátása sem változik meg egyik napról a másikra. Megkezdődött a kereslet és a kínálat közelebbhozása egymáshoz, s fokozatosan megvalósul az igények teljes kielégítése. Ipatok lapja A megtoldott vállalás Gyár a város szélén A tizenkilenc éves brigádvezető — 1965-ben még közel 3 millió forint veszteséggel zárta az évet a gyár — emlékezik viszsza Szarhon Andor párttitkár. Az 1966. évi munka elismeréseként viszont megkaptuk az élüzem címet. A kiosztott nyereségrészesedés meghaladta a 20 napot. Nyereség, vagy veszteség, ilyen kategóriákban gondolkodnak már az ÉPGÉP 8. sz. veszprémi gyáregységének vezető beosztottai egyaránt. S talán ennek is köszönhető, hogy a rohamosan fejlődő vállalat — múlt évi terve már 43 millió forint — mind nagyobb igények kielégítésére képes. Az ország építőipari vállalatainak szállítószalagokat, szovjet exportra darukat, a téglagyári rekonstrukciókhoz alagútkemencéket a balatonfüredi hajógyárnak acéltetőszerkezetet, a miskolci, győri és ferencvárosi házgyárhoz pedig különböző berendezéseket készítenek. Sőt alig egy éve elektromotor javítással is foglalkoznak, s közel 100 nő számára tudtak eddig munkalehetőséget biztosítani. — Most, 1968-ban, 33 millió forintos rekonstrukcióba kezdünk, bankhitel segítségével. A szerkezeti és alkatrészgyártás kapacitásunkat szeretnénk bővíteni. A vállalat fiatal igazgatója, Kenesei György terveket vesz elő. A fejlődés, a gazdagodás vázlatai. Közöttük az új soproni telep is, amellyel együtt a veszprémi ÉPGÉP a vidéki ipartelep fejlesztés egyik nagyon szép példájává válik,tani. A lányok vállalták munkaidő után. Csak annyit kellett nekik mondani, sürgős. Persze ők is elvárják, ha gondjuk van, a vállalat vezetőségének segítségét. Most például az utólagos selejtkár megállapítását reklamálják. A gyár udvarán fiatal medve köszönti a veszprémi ÉPGÉP dolgozóit. Az állatkerttől kapták ajándékképpen, társadalmi munkájuk elismeréseként. Amikor hozták, olyan kicsi volt, hogy alig lehetett észrevenni a ketrecben. Ma „Bubu”-nak már szűkös a hely. Felnőtt, megizmosodott. Éppúgy, mint ez az aránylag fiatal gyár a megyeszékhely szélén. Andrássy Antal Részesedés minden forintból A vállalat 1967. évi tervezett nyereségét augusztus végéig befizette a népgazdaság pénztárába. A hátralévő hónapok minden egyes forintjából már részesednek a dolgozók. Nem dicsekvés, de a vállalat eddigi eredményes munkájához nagymértékben hozzájárultak szocialista brigádjaink. Tóth Ferenc szb-titkár díszes albumot vesz elő. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tett munkafelajánlások öszszesítése van benne. — Félmillió forint. Ennyi az értéke a határidők előbbrehozásának, a különféle társadalmi munkáknak, az anyagtakarékosságnak. A vállalás egész évre szólt, de jóval előbb teljesítették dolgozóink. Ezért újabb felajánlásokkal toldották meg adott szavukat. Az értéke 150 ezer forint. A veszprémi gyáregységben 16 brigád és két üzemrész küzd a szocialista címért. *Érettségizett lányok a műhelyben A hatalmas csarnokban saját hangját sem hallja az ember. A lakatosok munkája nem csendes munka. — Higgye el, megszoktuk már. Ha ittmaradna egy napig, maga sem venné észre — nyugtat meg Auer József, a 20 tagú Szlávik brigád „parancsnok”-helyettese. A brigád zöme már 8—10 éve együtt dolgozik. Elsőként ők tettek pótfelajánlást. A szomszéd épületben női brigád dolgozik. Elektromos motorokat javítanak, tekercselnek. Valamennyien fiatalok. Legtöbbjük érettségizett. — Újsághirdetés nyomán kerültem ide. Nem is gondoltam, hogy ilyen szép és érdekes munkát fogok itt végezni. S jól megfizetik — mondja a 19 éves Szöllősi Anna. Pár hete választották meg brigádvezetőnek. Még fél egy kicsit a megbízatástól, hiszen nem könnyű feladatot vállal magára. Nemrégiben az uzsai kőbányában leállt a gátőr motorja. Sürgősen ki kellett javít ÉVEZREDEK TUDÁSÁT . mm a KSMŰTÁR ELŐNYÜK: HÁROM HÉT Túlteljesítette 505 milliós tervét a Baranya megyei Építőipari Vállalat Kilencvenhat lakást adnak át terven felül December 9-én, az év vége előtt három héttel teljesítették idei tervüket a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Elvégzett munkájuk értéke 505 millió forint. Ebben a több mint félmilliárd forintos eredményben már 925 lakás átadása szerepel. Munkájuknak azonban ez csak egy része volt. Legszebb „fegyvertényeik” közé tartozik, hogy határidőre végezték el a kormány által kiemelt beruházás, a pécsi Roszműbőrgyár felépítését. Ennek ünnepélyes átadására éppen tervteljesítésük napján került sor. Megépítettek egy modern kivitelű, 600 vagonos gabonasilót, a 12-es AFCV irodaházát, a XIV-es Autójavító új üzemét. Újmecsekalján két korszerű iskolát építettek összesen 36 tanteremmel, kezük munkája nyomán ugyanott óvoda és bölcsőde is született. Jubileumi versenyük, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére indítottak, lendületet adott a vállalat valamenynyi dolgozójának, szocialista brigádjának. A versenyben különösen kitűntek a I0I-as főépítésvezetőség dolgozói, akiktől függ elsősorban, hogy az év végéig elkészül-e még terven felül 96 lakás. Ha ez sikerül, a vállalat életében először fordul elő, hogy négyjegyű számmal írhatják le egy évi lakásépítési eredményüket. Elismerés illeti a II-es főépítésvezetőség dolgozóit is, akik a 600 vagonos gabonasilót építették. Most többek között az új mecseki televízióadón dolgoznak, és ők hozták tető alá december 31-ig Pécs első „univáz” szerkezetű, hétszintes épületét. A Szigetvári Konzervgyár rekonstrukciójánál az V-66 főépítésvezetőség dolgozói hívták fel magukra a figyelmet jól szervezett munkájukkal, így sorolhatnánk a többieket is — közöttük a panel- és százaüzemet, amely már valóságos házgyár módjára ontja az építőelemek korszerű változatait — hiszen nagy a Baranya megyeiek vállalata, sóik közöttük a kiváló egység, üzemrész. Az év végi „hajrában” azért fogtak össze, hogy szilveszter napjáig még mintegy 20 millió forint termelési értékkel megtoldhassák az 1967. évi tervet. ti. J. 4« A 31. sz. vállalat két mérnöke az „építőipari minőség” pályázat győztese Hírt adtunk arról, hogy az Építőipari Tudományos Egyesület és az ÉVM építőipari főigazgatóság által közösen kiírt „építőipari minőség” című pályázat első díját Веке Tibor és Somogyi Gábor nyerte. Веке Tiborral nem volt alkalmunk találkozni, mert a 31. sz. Vállalat szegedi építkezésén dolgozik, Somogyi Gábort azonban megtaláltuk a vállalat központjában, hogy megkérdezzük, milyen elképzelések vezették őket a pályázat elkészítésekor és megismerkedjünk a pályázat tartalmával is. A tanulmány célja az volt, hogy a gazdaságosság figyelembevételével a jelenleg meglevő vállalati szervezet egy részét úgy csoportosítsa, hogy az építés minden szakaszában biztosítva legyen a beépített anyagok, a félkész termékek, a szerkezetek és a munka minőségi ellenőrzése. Kidolgoztuk az ellenőrzés egyes formáit, annak lebonylítását és a bizonylatolást. Ez utóbbit különösen fontosnak tartottuk, mert az építőipar termékeit jelenleg még — az előregyártó vállalatok félkész termékeitől eltekintve — nem minősítik. Szükséges, hogy az ipari márkázáshoz hasonlóan az építőipar is minősítse termékeit és ez a minőségi jegy szavatolja a kész épületet. A jelenlegi jogszabályok nem alkalmasak arra, hogy a kivitelezőt a jobb minőségre ösztönözzék, sőt lehetőséget adnak a minőségileg kifogásolható épületek átadására is. A végtermékbizonylatról az az elgondolásunk, hogy az márkaként is szerepelhetne, esetleg csak akkor lenne kiállítható, ha az épületen minőségi hiba nincs. Ez feltétlenül emelné a vállalat tekintélyét is, és alapja lehet a vállalati és személyi elbírálásoknak. Meg kívánom jegyezni, hogy tanulmányunk egy olyan országos építővállalatot vesz mintaként, amelyik ipari nagy létesítmények kivitelezője. Somogyi Gábor ismertetésén kívül alkalmunk volt az Építőipari Tudományos Egyesületben a tanulmányba is betekinteni. A tanulmány többek között szervezeti változásként javasolja, hogy a segédüzemek minőségi ellenőrei ne az üzemvezető, illetve a főépítésvezető beosztottjai legyenek, hanem a műszaki fejlesztési osztály munkatársai. A tanulmány a munkahelyen gyártott szerkezetek ellenőrzésére minőségvizsgálati programot készített, amelyik elsősorban az ÉMI vizsgálataira és az Útügyi Kutató Intézet vizsgálataira épült. Nagy fontosságot tulajdonítanak a központi betontelepek felállításának és kidolgozzák a jó betonminőség biztosításának feltételeit is. A szak- és szerelőipar munkájának javítása érdekében Веке és Somogyi mérnökök javasolják, hogy a szerelőipari vállalatok különböző méréseit ne a szerelési naplóba rögzítsék, hanem a jövőben jegyzőkönyvet vegyenek fel, amelyben a szerelőipari vállalat mérési eredményeit a generálvállalattal, a tervezővel és a beruházóval közösen rögzítik. A tanulmány egyébként a műszaki fejlesztési osztálynak is újfajta struktúrát és ügyrendet dolgozott ki. A győztes pályázat végül megállapítja, hogy a következetesen végrehajtott minőségi ellenőrzés a népgazdaság számára lényeges gazdasági eredménnyel is jár. A megbízható minőségi tájékoztatás következtében csökken аз anyagpazarlás, kevesebb lesz a minőségi hiány és várhatóan csökkennek a garanciális költségek is. Kialakulhat az építőiparban a jobb minőség és ezzel együtt lehetővé válik az építőipari termékek márkázása. ★ Nem akarunk ünneprontók lenni, mert nagyon örülünk a pályázat kiírásának és sikerének. Két észrevételt azonban feltétlen teszünk. Az egyik: Веке és Somogyi mérnökök a 31-es vállalat munkatársai, eddig azonban a vállalat egyetlen vezetője sem érdeklődött náluk, hogy mit is tartalmaz pályázatuk, nem lehetne-e vajon „otthon” is alkalmazni. E praktikus meggondolás mellett talán önbizalmukat is növelné és bizonyára örülnének neki a nyertesek, ha a vállalat vezetői, vagy a szakszervezeti bizottság képviselői néhány dicsérő szót szólnának sikerükhöz. A másik észrevétel: különös módon történik a nyertesek megjutalmazása. Országos pályázatról volt szó, mégis az értesítőben az szerepel, hogy a vállalat prémiumkeretéből kapják meg a díj összegét, és azt majd a januári fizetésükkor folyósítják. Nem akarunk összehasonlítást tenni, de ez olyan különös, mintha a Kossuth-díjat egy vállalat szociális alapjából fizetnék ki... V. E. 1968. január г.