Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám
10, 0,2-A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, fa- és építőanyagipari dolgozók szakszervezetének lapja LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ÁRA: 40 FILLÉR 1969. JANUÁR 2. Idén már 460 milliós programot teljesítenek Hogyan valósuljon meg a a győri házgyárban? Sikeres próbaüzem után szeptember 17 óta folyamatosan termel a győri házépítő kombinát. A kombinát által készített első lakóépületet 42 lakással tavaly december 15- én, a második ugyancsak 42 lakásos házukat december végén adták át rendeltetésüknek. A szovjet segítséggel épült, és mintegy egymilliárd forint beruházási értéket képviselő házépítő kombinát, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat nagyüzeme fokozatosan éri el teljes kapacitását. Fontos vállalati és egyben népgazdasági érdek, hogy ez a kapacitásfelfutás a lehető legrövidebb idő alatt végbemenjen. Ezért érthető, hogy Küster Ottó kombinátvezetőt az ez évi feladatok, problémák foglalkoztatják. Termelésünk csak úgy gazdaságos, ha a házgyári termelő kapacitást a legteljesebb mértékig kihasználjuk. De még akkor is, ha évente négyezer lakást gyártunk — mondotta —, az üzem amortizációs költségeiből tízezer forint terhel egy-egy lakást. Idén már át kell térnünk a kétműszakos termelésre. A Győrben tapasztalható munkaerő-kereslet mellett nem lesz könnyű feladat a jelenlegi 800 fős munkáslétszámunk megduplázása. Bár érdemes megjegyezni, hogy munkaerőmérlegünk az idén nagyon kedvező. Felvett dolgozóink döntő többsége elégedett munkahelyével és mindössze harminc ember lépett ki a kombinátból. Elmondta a kombinátvezető, hogy terveik szerint 1969-ben háromszázmillió forint értékű befejezett termelésük lesz, 1600 lakást adnak át rendeltetésének. Teljes termelési értéke 460 millió forint, ami 2500 lakás gyártásának felel meg. Az üzem fejlesztését létszámnövelés szempontjából segíti, hogy január 1-től heti 44 órás munkaidővel dolgozik a győri házépítő kombinát is. A kapacitás fokozott mértékű kihasználása tekintetében azonban a munkaidő-csökkentés megvalósítása sok gondot okoz a kombinát vezetőinek. Ebben az új üzemben korábban felhalmozódott termelési tapasztalatokról, mint „rejtett” tartalékokról nem lehet beszélni, így a munkaidő-csökkentés csak többletlétszámmal, illetőleg költséggel valósítható meg. A többletköltséggel kapcsolatos problémák megoldása még alapos szervező munkát igényel, olyan munkamódszerek kidolgozását, melyek mellett a kiesések minimálisra csökkenthetők. — Házépítő kombinátunk munkájában számolnunk kell egy olyan hatalmas tehertétellel — folytatta —, amit a minden évben kötelező nagykarbantartás jelent. Amikor harminc napra leáll a házgyár betonközpontja, csak a szerelők, a lakatosok dolgozhatnak, a többiek kivehetnék évi szabadságukat. Csakhogy ezt a leállást januárban, vagy februárban kell végrehajtani, amikor a gyártás szüneteltetése a kedvezőtlen időjárás miatt is célszerű. Milyen elgondolásuk van az egyhónapos kiesés áthidalására? — Szeretnénk úgy megoldani ezt a problémát, hogy a vállalatot ne érje károsodás és a dolgozók is jól járjanak — felelte Küster Ottó. — Tudja, valahogy úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Ezért ötlött fel bennünk az a gondolat, hogy a munkaidő-csökkentés óráit egyben adjuk ki a dolgozóknak, a leállás idején. Csakhogy ez az elgondolásunk a jelenleg fennálló szabályok szerint nem valósítható meg. Ilyen körülmények között azonban semmiképpen sem biztosíthatjuk házépítő kombinátunkban, hogy évente legalább 270 napot teljes kapacitással termeljünk. Ezért szeretnénk szakszervezeti központunk és a minisztérium segítségét kérni munkaszervezési problémáink megoldásához. —ez —s Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság építésügyi minisztériumai tavaly kötöttek megállapodást arról, hogy a magyar tervező intézetek lakóépületeket, szállodákat és különféle közösségi létesítményeket terveznek az NDK részére. A jövő évben lejárt volna ez a szerződés. Ezért az NDK építésügyi minisztériumának küldöttsége Rudolf Eichhorn építésügyi miniszterhelyettes vezetésével tárgyalásokat folytatott Budapesten az együttműködés fejlesztéséről Simor János, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vezette magyar építésügyi és külkereskedelmi küldöttséggel. A megbeszélések alapján jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy újabb hat évre, tehát 1975-ig meghoszszabbítják az NDK-nak végzendő magyar tervezési munkákról kötött szerződést, így az NDK tervezőivel szoros együttműködésben többszáz lakóház, középület, kulturális és sportlétesítmény, valamint az eddiginél több üzemépület műszaki terveit készítik el a magyar tervezőirodák. Megállapodtak abban is, hogy tovább bővítik a két ország építőiparának műszaki fejlesztési együttműködését, s különösen összehangolt munkát szerveznek a könnyű épületszerkezetekből összerakható korszerű épületek fejlesztésére. Decembr 4-én teljesítette éves tervét a Borsod megyei Tanácsi Tervezőiroda A tervezőiroda jelentős eredményeit a munka jobb szervezésével, a műszaki fegyelem fokozásával, a határidők lerövidítésével és a szakaszos szolgáltatásokkal, s az egész vállalati életben érvényesített takarékossággal érte el az intenzív munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom mellett. Termelékenységük 101 százalékos, tehát növekedést mutat, ami azért is jelentős, mivel az 1968. január 1-től bevezetett új tervezői díjszabások 5—10 százalékos díjcsökkenést eredményeztek. Ráadásul a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése érdekében a termelőszövetkezetek részére végzett adaptálásoknál 20 százalékos engedményt nyújtottak, ami mintegy 200 ezer forint árbevételcsökkentést jelentett. Tervezett kétmillió forintos nyereségükkel szemben a tényleges nyereségük 2 millió 400 ezer forint, tehát 120 százalékos. A „Szocialista Munka Vállalata” és a „Kiváló Vállalat” címekért folytatott versenynek kiemelkedő szakasza volt a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére folytatott verseny időszaka — 1968. III. negyedéve és október, november hónap —, amely idő alatt a legkimagaslóbb eredmények születtek. A szocialista brigádmozgalomban négy nagyobb brigád (összesen 67 dolgozó) vett és vesz részt. Az 1968. évi nagyszámú tervezéseik közül ki kell emelnünk a 60 millió forintos kiviteli értékű sályi szőlő és gyümölcsfeldolgozó kombinát tervezését, a KISZ ifjúsági házat, a 11 darab ÉMÁSZ üzemigazgatósági épületet, a postaigazgatóság munkásszállóját és oktatási épületét, a MÁV Építési Főnökség szociális épületének tervezését, az ózdi Kohászati Művek térvilá- gítási tervezését és a nagyszá- mú vízellátási tervezést. Ezek a példák is mutatják, hogy milyen széles területen végeznek munkát. Az új gazdasági irányítási rendszer tovább növelte a ter-vezőiroda működési lehetősé- geit, s kollektívájuk azt tűzte ki célul, hogy eredményeik to] vábbi fokozásával készülnek a] negyedik ötéves tervben rájuk] háruló feladatok megoldására. . A téglaipar műszakfejlesztési bázisa Korszerű berendezéseket gyárt a szombathelyi gépüzem Létszámuk csekély, hiszen mindössze 42-en vannak: lakatosok, hegesztők, forgácsoló szakmunkások. A Középdunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat szombathelyi gépüzemének munkája azonban annál jelentősebb. A földszintes üzemépületekben és az immár szűknek bizonyuló udvaron értékes termelő munka folyik. — Vállalatunkon kívül az egész hazai téglaipart mi látjuk el különféle gépekkel, berendezésekkel — tájékoztatott Polgár József műhelyvezető. — A viszonylag kis létszámmal 11 millió forintos termelési értéket produkáltunk 1968-ban. Bevált gyártmányunk a csille és a téglaszállító kocsi. Az egész téglaipart mi látjuk el ezekkel. — Milyen új gépeket gyártottak az utóbbi időben? — Örömmel mondhatom, hogy irányító szerveink számítanak ránk, így teljes erővel részt veszünk a téglaipar gyorsütemű fejlesztésében — felelte. — Például Bakonyszentlászlóra, ahol az ország egyik legkorszerűbb téglagyára épül, mi készítjük a gépsor kiszolgáló berendezéseit 5,5 millió forint értékben. Az üzem tetőszerkezete, melyet most szerelnek a helyszínen, ugyancsak a mi műhelyünk gyártmánya. — Azt is mondja el, hogy svéd tervek alapján a hazai igényeknek megfelelően készítették el a salakgyapot-gyártó gépsort a Könnyűbeton- és Szigetelőanyagipari Vállalat részére — jegyezte meg Búzás László, műszakfejlesztési osztályvezető, aki a vállalat pápai központjából Hartmann Lajos műhelyirányítóval együtt éppen a szombathelyi üzemben járt néhány feladat megtárgyalása végett. — Valóban, már hat ilyen gépsort készítettünk a felhasználó vállalat legnagyobb megelégedésére — mondta erre a műhelyvezető. — Számunkra nagyon fontos ez az üzem — vette át a szót Búzás László. — Az égetés gépesítéséhez, ami jelentős lépés a téglagyárak modernizálásában, itt gyártatjuk a vibrációs és a csigás szénadagolókat. A legbonyolultabb feladatot is rábízhatjuk a gépüzemre, hiszen 15 éve együtt van az itt dolgozó, kitűnő szakmunkásgárda. Vállalatunk 26 téglagyárában éves szinten 80—85 ezer forint körül mozog az egy főre jutó termelési érték. Ugyanez itt, a szombathelyi gépüzemben 270 ezer forint. Mindebből következik, hogy igen nagyra értékeljük a gépüzem eredményeit, megbízható munkáját. A szakszervezeti bizottság titkára egyben az üzem raktárosa is. — Bármilyen furcsán hangzik, ez a kis üzem acél- és vasanyagok tekintetében nagyfogyasztónak számít — mondotta Vörös János. — Az idei anyagfelhasználásban már 1200 tonnánál tartunk. Csak elektródából 37 tonnát „fogyasztottunk” eddig. Ugyanekkor vállalatunk profilja a téglagyártás, így érthető, hogy nem gondolnak ránk a központi vasanyagkeret szétosztásánál. Vállalatunk vezetői igen nagy nehézségek árán biztosították, hogy munkánkban mégse legyen fennakadás és időre megkapjuk a szükséges anyagokat. Ezen túlmenően is támogatják, fejlesztik ezt az üzemet, amely — túlzás nélkül mondhatjuk — kulcsfontosságú a téglaipar fejlesztése szempontjából és a speciális, egyedi gépek előállításával méltán kiérdemelte a szakma elismerését. — Tavaly egy szerelőcsarnokkal bővítették üzemüket — folytatta az szb-titkár — betonozták az udvart és megfelelő öltözőfürdő is épült. A környező kisebb üzemekkel szemben ez komoly előnyt jelent számunkra. A nyáron például három dolgozó, amint elmondták, elsősorban azért jöttek át hozzánk, mert itt már jobbak a szociális körülmények. Az idén a gépparkot fejlesztettük. Három új esztergapad, egy sugárfúró, egy gyalugép és egy lemezvágó gép került a műhelybe. Diesel-motoros emelővillás targoncánk az anyagmozgatáshoz nyújt pótolhatatlan segítséget. A kis üzem fejlesztése is napirenden van. — Úgy tervezzük — mondotta erről Búzás László —, hogy 1970-ig évi 15 millió forint értékű termelésre fejlesztjük fel gépüzemünket. Ehhez újabb gépeket hozunk ide, és a munkáslétszámot 60 főre növeljük. A szombathelyi gépüzem dolgozói már 1967-ben is a szocialista üzem címért versenyeztek. A kitüntető címet azonban három balesetük miatt nem nyerhették el. Az elmúlt év során töretlen lendülettel újra vállalták a magasabb követelmények teljesítését. Két szocialista brigádjuk vállalásának minden részét teljesítette. A jól végzett munka mellett erről tanúskodik, hogy a dolgozók minden negyedév végén megkapták a 300 —400 forintos prémiumot és legutóbb november 7. alkalmából, a kis üzem 12 dolgozóját részesítették jutalomban. Lőrincz János 12© millió téglával tálib A Tégla- és Cserépipari Egyesülés mintegy 180 gyárának nagy részében megkezdődött a téli nagyjavítás. Leálltak a téglaprések, de a korábban előkészített félkésztermék feldolgozásában, az égetésben nem tartanak szünetet. Az előzetes számítások szerint a gyárak előirányzatnak megfelelően teljesítették 1968. évi feladatukat, 120 millió téglával többet adtak az építőknek, mint 1967-ben. A termelés fokozása lehetővé tette a téglaimport elhagyását, mivel a lakosság sajátház-építkezéseinek ellátására a múlt évinél mintegy 70 millióval több hazai téglát bocsátottak a belkereskedelmi hálózat rendelkezésére. Az Egyesülés gyárai most arra készülnek, hogy a zavartalan munkához elegendő téglát szállítsanak az építőknek tavasszal is, amikor az építkezések zöme megkezdődik. Tudományos és gazdasági együttműködés Dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese, vezetésével Moszkvában járt magyar küldöttség az ÉVM és a szovjet építőanyagipari minisztérium 1969—1970, valamint 1971— 1975 közötti műszaki-tudományos és gazdasági együttműködésének bővítéséről folytatott tárgyalásokat. A műszaki fejlesztési tervekkel összhangban, egyeztették a kutatási munkákat, és kijelölték a közösen végzendő tudományos feladatokat, így magyar és szovjet kutatók szoros együttműködésével kerül sor újfajta lágy tetőfedő, víz-, hő- és hangszigetelő anyagok, könnyű betonadalékanyagok, továbbá burkoló és díszítő-kerámia termékek kikísérletezésére és a gyártási módszer kidolgozására. Megszervezik a magyar és a szovjet építőanyagipari tervező intézetek szakosított együttműködését, amely szerint mindig a legtapasztaltabb magyar vagy szovjet tervezők dolgozzák ki a két ország új építőanyagipari berendezéseinek terveit. A távlati műszaki fejlesztési tervek alapján tárgyaltak a gazdasági együttműködés kiszélesítéséről is. A termelésszakosítás keretében a szovjet azbesztszállítások fokozásával lehetőség nyílik a magyar azbesztcementipar gyorsabb fejlesztésére. A magyar fél egyebek között az egészségügyi félporcelán és különleges cement szállításával vesz részt ebben a kooperációban. Gépesítés saját erőből Nagy kockázatra szánták el magukat a 31-es Építőipari Vállalat vezetői: különleges építőipari gépek vásárlásával a jövő évben csaknem megháromszorozzák az építés gépesítésére fordított befektetéseiket. Ez a gyors fejlesztés azért is jelentős, mert már az idén is 75 százalékkal több új berendezést szereztek be saját erőből, mint tavaly, amikor a gépeket nagyrészt még központi elosztással ingyen, vagyis könyvjóváírással kapták. Egyetlen különleges darura fordítják a jövőre előirányzott 21 millió forintos gépesítési költségnek majdnem a felét, mintegy 10 millió forintot, hogy meggyorsítsák a Gyöngyösvisontai Hőerőmű Heller -forgó hűtőtornyainak építését. A jelenlegi technikai világszínvonalat képviselő, 120 méter magasra „nyújtható” új daru alkalmazása két-két hónappal csökkenti majd a 116 méter magas és 100 méter átmérőjű beton-hűtőtornyok építésének idejét. A vállalatot az a kockázat terheli, hogy a két óriási hűtőtorony építésének befejezése után újabb megrendelés híján nem tudja hasznosítani a drága emelőberendezést. Az újfajta daru viszont a beruházási-építési piacon előnyhöz juttatja gazdáját, a 31-est, más vállalatokkal szemben, mert nemcsak hűtőtornyok hanem egyéb magas házak, tv-tornyok, víztornyok építését is gyorsabban, olcsóbban végzi. Az ÉVM építőiparban egyébként egyedül a 31-es vásárolt különleges talajvéselő gépet a mélyalapozás gépesítésére. Az NDK első négytengelyes és nagy teherbírású autódaruját is megszerezte a vállalat, hogy az új berendezés menetrend szerinti vándoroltatásával gyorsítsa a nagy előregyártott üzemcsarnokok építését. A beruházók bizalmának megtartása, megszerzése érdekében pedig fokozzák a minőségi ellenőrzést, s megrendelték az öszszes műszert, amellyel berendezik első saját minőségellenőrző laboratóriumukat. Teljesítette tervét A jubileumi munkaverseny eredményeként teljesítette éves termelési tervét a Nagykanizsai Üveggyár. A hátralevő időben várhatóan hárommillió forint értékű készárut állítanak még elő. A Nagykanizsai Üveggyár termékeinek nagy részét — a különböző laboratóriumi felszereléseket, hőálló lombikokat — exportálja. Az idén 12 európai, ázsiai és afrikai országba szállították az üveggyár termékeit.