Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-02 / 1. szám

1­0, 0,2-A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, fa- és építőanyagipari dolgozók szakszervezetének lapja LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.­ÁRA: 40 FILLÉR 1969. JANUÁR 2. Idén már 460 milliós programot teljesítenek Hogyan valósuljon meg a a győri házgyárban? Sikeres próbaüzem után szeptember 17 óta folyamato­san termel a győri házépítő kombinát. A kombinát által készített első lakóépületet 42 lakással tavaly december 15- én, a második ugyancsak 42 lakásos házukat december vé­gén adták át rendeltetésüknek. A szovjet segítséggel épült, és mintegy egymilliárd forint beruházási értéket képviselő házépítő kombinát, a Győr me­gyei Állami Építőipari Vállalat nagyüzeme fokozatosan éri el teljes kapacitását. Fontos vál­lalati és egyben népgazdasági érdek, hogy ez a kapacitásfel­futás a lehető legrövidebb idő alatt végbemenjen. Ezért ért­hető, hogy Küster Ottó kom­binátvezetőt az ez évi felada­tok, problémák foglalkoztatják.­­ Termelésünk csak úgy gazdaságos, ha a házgyári ter­melő kapacitást a legteljesebb mértékig kihasználjuk. De még akkor is, ha évente négyezer lakást gyártunk — mondotta —, az üzem amortizációs költ­ségeiből tízezer forint terhel egy-egy lakást. Idén már át kell térnünk a kétműszakos termelésre. A Győrben tapasz­talható munkaerő-kereslet mellett nem lesz könnyű fel­adat a jelenlegi 800 fős mun­káslétszámunk megduplázása. Bár érdemes megjegyezni, hogy munkaerőmérlegünk az idén nagyon kedvező. Felvett dolgozóink döntő többsége elé­gedett munkahelyével és mindössze harminc ember lé­pett ki a kombinátból. Elmondta a kombinátvezető, hogy terveik szerint 1969-ben háromszázmillió forint értékű befejezett termelésük lesz, 1600 lakást adnak át rendeltetésé­nek. Teljes termelési értéke 460 millió forint, ami 2500 la­kás gyártásának felel meg. Az üzem fejlesztését létszám­­növelés szempontjából segíti, hogy január 1-től heti 44 órás munkaidővel dolgozik a győri házépítő kombinát is. A kapa­citás fokozott mértékű kihasz­nálása tekintetében azonban a munkaidő-csökkentés megva­lósítása sok gondot okoz a kom­binát vezetőinek. Ebben az új üzemben korábban felhalmo­zódott termelési tapasztalatok­ról, mint „rejtett” tartalékok­ról nem lehet beszélni, így a munkaidő-csökkentés csak többletlétszámmal, illetőleg költséggel valósítható meg. A többletköltséggel kapcsolatos problémák megoldása még ala­pos szervező munkát igényel, olyan munkamódszerek kidol­gozását, melyek mellett a ki­esések minimálisra csökkent­hetők. — Házépítő kombinátunk munkájában számolnunk kell egy olyan hatalmas tehertétel­lel — folytatta —, amit a min­den évben kötelező nagy­karbantartás jelent. Amikor harminc napra leáll a házgyár betonközpontja, csak a szere­lők, a lakatosok dolgozhatnak, a többiek kivehetnék évi sza­badságukat. Csakhogy ezt a le­állást januárban, vagy feb­ruárban kell végrehajtani, amikor a gyártás szünetelteté­se a kedvezőtlen időjárás mi­att is célszerű.­­ Milyen elgondolásuk van az egyhónapos kiesés áthida­lására? — Szeretnénk úgy megolda­ni ezt a problémát, hogy a vállalatot ne érje károsodás és a dolgozók is jól járjanak — felelte Küster Ottó. — Tudja, valahogy úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Ezért ötlött fel bennünk az a gondolat, hogy a munkaidő-csökkentés óráit egyben adjuk ki a dolgozók­nak, a leállás idején. Csakhogy ez az elgondolásunk a jelen­leg fennálló szabályok szerint nem valósítható meg. Ilyen kö­rülmények között azonban­­ semmiképpen sem biztosíthat­juk házépítő kombinátunkban, hogy évente legalább 270 na­pot teljes kapacitással termel­jünk. Ezért szeretnénk szak­­szervezeti központunk és a minisztérium segítségét kérni munkaszervezési problémáink megoldásához. —ez —s Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság építésügyi minisztériumai ta­valy kötöttek megállapodást arról, hogy a magyar tervező intézetek lakóépületeket, szál­lodákat és különféle közösségi létesítményeket terveznek az NDK részére. A jövő évben lejárt volna ez a szerződés. Ezért az NDK építésügyi mi­nisztériumának küldöttsége Rudolf Eichhorn építésügyi miniszterhelyettes vezetésével tárgyalásokat folytatott Buda­pesten az együttműködés fej­lesztéséről Simor János, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vezette ma­gyar építésügyi és külkereske­delmi küldöttséggel. A megbe­szélések alapján jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy újabb hat évre, tehát 1975-ig meghosz­­szabbítják az NDK-nak vég­zendő magyar tervezési mun­kákról kötött szerződést, így az NDK tervezőivel szoros együttműködésben többszáz lakóház, középület, kulturális és sportlétesítmény, valamint az eddiginél több üzemépület műszaki terveit készítik el a magyar tervező­irodák. Meg­állapodtak abban is, hogy to­vább bővítik a két ország épí­tőiparának műszaki fejlesztési együttműködését, s különösen összehangolt munkát szervez­nek a könnyű épületszerkeze­tekből összerakható korszerű épületek fejlesztésére. Decembr 4-én teljesítette éves tervét a Borsod megyei Tanácsi Tervező­iroda A tervezőiroda jelentős eredményeit a munka jobb szervezésével, a műszaki fe­gyelem fokozásával, a határ­idők lerövidítésével és a sza­kaszos szolgáltatásokkal, s az egész vállalati életben érvé­nyesített takarékossággal érte el az intenzív munka­verse­ny, a szocialista brigádmozgalom mellett. Termelékenységük 101 szá­zalékos, tehát növekedést mu­tat, ami azért is jelentős, mi­vel az 1968. január 1-től beve­zetett új tervezői díjszabások 5—10 százalékos díjcsökkenést eredményeztek. Ráadásul a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése érdekében a terme­lőszövetkezetek részére vég­zett adaptálásoknál 20 száza­lékos engedményt nyújtottak, ami mintegy 200 ezer forint árbevételcsö­kkentést jelentett. Tervezett kétmillió forintos nyereségükkel szemben a tényleges nyereségük 2 mil­lió 400 ezer forint, tehát 120 százalékos. A „Szocialista Munka Válla­lata” és a „Kiváló Vállalat” címekért folytatott verseny­nek kiemelkedő szakasza volt a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére folyta­tott verseny időszaka — 1968. III. negyedéve és október, no­vember hónap —, amely idő alatt a legkimagaslóbb ered­mények születtek. A szocialista brigádmozga­lomban négy nagyobb brigád (összesen 67 dolgozó) vett és vesz részt. Az 1968. évi nagyszámú ter­vezéseik közül ki kell emel­nünk a 60 millió forintos ki­viteli értékű sályi szőlő és gyümölcsfeldolgozó kombinát tervezés­ét, a KISZ ifjúsági házat, a 11 darab ÉMÁSZ ü­zemigazga­tósá­gi épületet, a postaigazgatóság munkásszál­lóját és oktatási épületét, a MÁV Építési Főnökség szo­ciális épületének tervezését, az ózdi Kohászati Művek térvilá-­ gítási tervezését és a nagyszá-­ mú vízellátási tervezést. Ezek a példák is mutatják,­­ hogy milyen széles területen­ végeznek munkát. Az új gazdasági irányítási­ rendszer tovább növelte a ter-­­vezőiroda működési lehetősé-­­ geit, s kollektívájuk azt tűzte­ ki célul, hogy eredményeik to­] vábbi fokozásával készülnek a] negyedik ötéves tervben rájuk] háruló feladatok megoldására. . A téglaipar műszakfejlesztési bázisa Korszerű berendezéseket gyárt a szombathelyi gépüzem Létszámuk csekély, hiszen mindössze 42-en vannak: la­katosok, hegesztők, forgácsoló szakmunkások. A Közép­dunántúli Tégla- és Cserépipa­ri Vállalat szombathelyi gép­üzemének munkája azonban annál jelentősebb. A föld­szintes üzemépületekben és az immár szűknek bizonyuló ud­varon értékes termelő munka folyik. — Vállalatunkon kívül az egész hazai téglaipart mi lát­juk el különféle gépekkel, be­rendezésekkel — tájékoztatott Polgár József műhelyvezető. — A viszonylag kis létszámmal 11 millió forintos termelési ér­téket produkáltunk 1968-ban. Bevált gyártmányunk a csille és a téglaszállító kocsi. Az egész téglaipart mi látjuk el ezekkel. — Milyen új gépeket gyár­tottak az utóbbi időben? — Örömmel mondhatom, hogy irányító szerveink számí­tanak ránk, így teljes erővel részt veszünk a téglaipar gyorsütemű fejlesztésében — felelte. — Például Bakony­­szentlászlóra, ahol az ország egyik legkorszerűbb téglagyára épül, mi készítjük a gépsor kiszolgáló berendezéseit 5,5 millió forint értékben. Az üzem tetőszerkezete, melyet most szerelnek a helyszínen, ugyancsak a mi műhelyünk gyártmánya. — Azt is mondja el, hogy svéd tervek alapján a hazai igényeknek megfelelően készí­tették el a salakgyapot-gyártó gépsort a Könnyűbeton- és Szigetelőanyagipari Vállalat részére — jegyezte meg Búzás László, műszakfejlesztési osz­tályvezető, aki a vállalat pá­pai központjából Hartmann Lajos műhelyirányítóval együtt éppen a szombathelyi üzem­ben járt néhány feladat meg­tárgyalása végett. — Valóban, már hat ilyen gépsort készítettünk a felhasz­náló vállalat legnagyobb meg­elégedésére — mondta erre a műhelyvezető. — Számunkra nagyon fontos ez az üzem — vette át a szót Búzás László. — Az égetés gé­pesítéséhez, ami jelentős lépés a téglagyárak modernizálásá­ban, itt gyártatjuk a vibrációs és a csigás szénadagolókat. A legbonyolultabb feladatot is rábízhatjuk a gépüzemre, hi­szen 15 éve együtt van az itt dolgozó, kitűnő szakmunkás­­gárda. Vállalatunk 26 tégla­gyárában éves szinten 80—85 ezer forint körül mozog az egy főre jutó termelési érték. Ugyanez itt, a szombathelyi gépüzemben 270 ezer forint. Mindebből következik, hogy igen nagyra értékeljük a gép­üzem eredményeit, megbízható munkáját. A szakszervezeti bizottság titkára egyben az üzem rak­tárosa is. — Bármilyen furcsán hang­zik, ez a kis üzem acél- és vasanyagok tekintetében nagy­­fogyasztónak számít — mon­dotta Vörös János. — Az idei anyagfelhasználásban már 1200 tonnánál tartunk. Csak elektródából 37 tonnát „fo­gyasztottunk” eddig. Ugyan­ekkor vállalatunk profilja a téglagyártás, így érthető, hogy nem gondolnak ránk a köz­ponti vasanyagkeret szétosztá­sánál. Vállalatunk vezetői igen nagy nehézségek árán biz­tosították, hogy munkánkban mégse legyen fennakadás és időre megkapjuk a szükséges anyagokat. Ezen túlmenően is támogat­ják, fejlesztik ezt az üzemet, amely — túlzás nélkül mond­hatjuk — kulcsfontosságú a téglaipar fejlesztése szempont­jából és a speciális, egyedi gé­pek előállításával méltán ki­érdemelte a szakma elismeré­sét. — Tavaly egy szerelőcsar­nokkal bővítették üzemüket — folytatta az szb-titkár — be­tonozták az udvart és megfe­lelő öltöző­fürdő is épült. A környező kisebb üzemekkel szemben ez komoly előnyt je­lent számunkra. A nyáron pél­dául három dolgozó, amint el­mondták, elsősorban azért jöt­tek át hozzánk, mert itt már jobbak a szociális körülmé­nyek. Az idén a gépparkot fej­lesztettük. Három új eszterga­pad, egy sugárfúró, egy gyalu­gép és egy lemezvágó gép ke­rült a műhelybe. Diesel-moto­ros emelővillás targoncánk az anyagmozgatáshoz nyújt pó­tolhatatlan segítséget. A kis üzem fejlesztése is napirenden van. — Úgy tervezzük — mon­dotta erről Búzás László —, hogy 1970-ig évi 15 millió fo­rint értékű termelésre fejleszt­jük fel gépüzemünket. Ehhez újabb gépeket hozunk ide, és a munkáslétszámot 60 főre nö­veljük. A szombathelyi gépüzem dolgozói már 1967-ben is a szocialista üzem címért verse­nyeztek. A kitüntető címet azonban három balesetük mi­att nem nyerhették el. Az el­múlt év során töretlen lendü­lettel újra vállalták a maga­sabb követelmények teljesíté­sét. Két szocialista brigádjuk vállalásának minden részét teljesítette. A jól végzett mun­ka mellett erről tanúskodik, hogy a dolgozók minden ne­gyedév végén megkapták a 300 —400 forintos prémiumot és legutóbb november 7. alkal­mából, a kis üzem 12 dolgozó­ját részesítették jutalomban. Lőrincz János 12© millió téglával tálib A Tégla- és Cserépipari Egyesülés mintegy 180 gyárá­nak nagy részében megkez­dődött a téli nagyjavítás. Le­álltak a téglaprések, de a korábban előkészített félkész­termék feldolgozásában, az égetésben nem tartanak szü­netet. Az előzetes számítások szerint a gyárak előirányzat­nak megfelelően teljesítették 1968. évi feladatukat, 120 millió téglával többet adtak az építőknek, mint 1967-ben. A termelés fokozása lehető­vé tette a téglaimport elha­gyását, mivel a lakosság sa­­játház-építkezéseinek ellátásá­ra a múlt évinél mintegy 70 millióval több hazai téglát bocsátottak a belkereskedel­mi hálózat rendelkezésére. Az Egyesülés gyárai most arra készülnek, hogy a zavartalan munkához elegendő téglát szállítsanak az építőknek ta­vasszal is, amikor az építke­zések zöme megkezdődik. Tudományos és gazdasági együttműködés Dr. Szabó János, az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter első helyettese, vezetésével Moszkvában járt magyar kül­döttség az ÉVM és a szovjet építőanyagipari minisztérium 1969—1970, valamint 1971— 1975 közötti műszaki-tudomá­nyos és gazdasági együttműkö­désének bővítéséről folytatott tárgyalásokat. A műszaki fejlesztési ter­vekkel összhangban, egyeztet­ték a kutatási munkákat, és kijelölték a közösen végzendő tudományos feladatokat, így magyar és szovjet kutatók szoros együttműködésével ke­rül sor újfajta lágy tetőfedő, víz-, hő- és hangszigetelő anya­gok, könnyű betonadalék­anyagok, továbbá burkoló és díszítő-kerámia termékek ki­kísérletezésére és a gyártási módszer kidolgozására. Meg­szervezik a magyar és a szov­jet építőanyagipari tervező in­tézetek szakosított együttmű­ködését, amely szerint mindig a legtapasztaltabb magyar vagy szovjet tervezők dolgoz­zák ki a két ország új építő­­anyagipari berendezéseinek terveit. A távlati műszaki fejlesztési tervek alapján tárgyaltak a gazdasági együttműködés ki­­szélesítéséről is. A termelés­szakosítás keretében a szovjet azbesztszállítások fokozásával lehetőség nyílik a magyar az­besztcementipar gyorsabb fej­lesztésére. A magyar fél egye­bek között az egészségügyi fél­porcelán és különleges cement szállításával vesz részt ebben a kooperációban. Gépesítés saját erőből Nagy kockázatra szánták el magukat a 31-es Építőipari Vállalat vezetői: különleges építőipari gépek vásárlásával a jövő évben csaknem meghá­romszorozzák az építés gépesí­tésére fordított befektetéseiket. Ez a gyors fejlesztés azért is jelentős, mert már az idén is 75 százalékkal több új be­rendezést szereztek be saját erőből, mint tavaly, amikor a gépeket nagyrészt még központi elosztással in­gyen, vagyis könyvjóváírással kapták. Egyetlen különleges darura fordítják a jövőre előirányzott 21 millió forintos gépesítési költségnek majdnem a felét, mintegy 10 millió forintot, hogy meggyorsítsák a Gyön­­gyösvisontai Hőerőmű Heller -forgó hűtőtornyainak építését. A jelenlegi technikai világszín­vonalat képviselő, 120 méter magasra „nyújtható” új daru­ alkalmazása két-két hónappal csökken­ti majd a 116 méter ma­gas és 100 méter átmérő­jű beton-hűtőtornyok épí­tésének idejét. A vállalatot az a kockázat terheli, hogy a két óriási hűtő­torony építésének befejezése után újabb megrendelés híján nem tudja hasznosítani a drá­ga emelőberendezést. Az új­fajta daru viszont a beruházá­si-építési piacon előnyhöz jut­tatja gazdáját, a 31-est, más vállalatokkal szemben, mert nemcsak hűtőtornyok hanem egyéb magas házak, tv-tor­­nyok, víztornyok építését is gyorsabban, olcsóbban végzi. Az ÉVM építőiparban egyéb­ként egyedül a 31-es vásárolt különleges talajvéselő gé­pet a mélyalapozás gépe­sítésére. Az NDK első négytengelyes és nagy teherbírású autódaruját is megszerezte a vállalat, hogy az új berendezés menetrend szerinti vándoroltatásával gyorsítsa a nagy előregyártott üzemcsarnokok építését. A be­ruházók bizalmának megtartá­sa, megszerzése érdekében pe­dig fokozzák a minőségi ellen­őrzést, s megrendelték az ösz­­szes műszert, amellyel beren­dezik első saját minőségellen­őrző laboratóriumukat. Teljesítette tervét A jubileumi munkaverseny eredményeként teljesítette éves termelési tervét a Nagy­­kanizsai Üveggyár. A hátra­levő időben várhatóan há­rommillió forint értékű kész­árut állítanak még elő. A Nagykanizsai Üveggyár ter­mékeinek nagy részét — a különböző laboratóriumi fel­szereléseket, hőálló lombiko­kat — exportálja. Az idén 12 európai, ázsiai és afrikai or­szágba szállították az üveg­gyár termékeit.

Next

/
Thumbnails
Contents