Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-02 / 1. szám

2 Szocialista brigád tagjának lenni megtiszteltetés minden munkás számára Tantkcsk­ostak as OSSSZI-K ssocialista brig­ádresetei Az építőipar­ egyik kulcskér­dése a befejező, a szakipari munkák gyors, hozzáértő el­végzése. A festők, mázosok, szi­getelők, üvegezők, tetőfedők,­­ bádogosok és még jónéhány szakma mestereinek lelkiisme­retes munkája, igyekezete nél­kül hiába várnánk a lakások, az üzemépületek, a kórházak, az iskolák átadására, haszná­latba vételére. Szerepüknek megfelelő felelősséggel dolgoz­nak a különféle építmények befejezésén az Országos Szak­ipari Vállalat műszaki szakem­berei, szocialista brigádjai, munkásai. — Rajtuk — úgy­mond — ne múljék az éves építőipari feladatok teljesítése. A szocialista brigádmozga­lom fejlődéséről, s egyúttal a megtisztelő címet már elnyert szakipari brigádok eredményes munkájáról adott képet a vál­lalat központjában nemrég megtartott szocialista brigád­vezetői értekezlet. Jogos büszkeséggel és meg­elégedéssel állapíthatta meg Tátrai János, a vállalat igaz­gatója, hogy ma már 162 munkabrigád viselheti jól megérdemelt munkája alapján a szocia­lista jelzőt a neve mellett. Hozzá kell tennünk, hogy az igazgató által jelzett ma — mint azt Bálint József­né, a szo­cialista munkaverseny szerve­zője mondotta — tulajdonkép­pen a december 1-i helyzetet tükrözi, s év végéig elért ered­ményei alapján még 6—8 bri­gád esélyes a kitüntetés elnye­résére. Nagyszerű ösztönzője volt az elmúlt esztendőben a szocialis­ta brigádversenynek a szak­ipari munkások körében, hogy jó mu­inkateljesítményekkel igyekeztek emlékezetessé tenni a KMP megalakulásának jubi­leumi esztendejét. Érdemes sorolni a példákat. Október 4-én a Budapesten dolgozó szocialista brigádveze­tők rendkívüli megbeszélést tartottak, amelyen kimondták: minden lakást, amelynek átadását 1968 végéig ter­vezték, a szakipari munká­sok befejeznek. Ha kell, az erők átcsoportosítá­sával, ha szükséges, az egymás­nak nyújtott segítséggel fogják ezt a feladatot megoldani. Az a kérdés, állták-e szavukat? Igen, minden rájuk váró fel­adatot elvégeztek a lakásépít­kezéseken. Vagy: Sátori Ferenc főépítésvezetősége megpályázta a Szocialista Főépítésvezetőség címet. A hozzá tartozó festők, dolgozzanak azok vidéken, vagy a fővárosban, maradékta­lanul teljesítették minden ígé­retüket, jó minőségben és több munkát végeztek, mint ameny­­nyit számukra meghatároztak. Dunaújvárosban, a Hideg­­hengerműben dolgozó szakipa­ri munkások a szocialista mun­kahely címért indítottak nemes versenyt. A munkahely műve­zetője, László Dezső azzal di­csekedhet, hogy nála csak szer­vezett munkások dolgoznak, s egytől-egyig szocialista brigád­ban. Orosz Károly hőszigetelő brigádja a győri Magyar Vagon és Gépgyárban dolgozik, ha­gyományos szokásuk, hogy mindig többet végeznek az elő­írtnál. Ezúttal a tervükben szereplő 494 kocsi szigetelése helyett 498 szigetelését fejezték be de­cember 22-ig. A szocialista brigádok tagjai és vezetői közül 89 dolgozó ér­demelte ki 1968-ban a kiváló dolgozó kitüntetést. Közülük 34 szocialista brigádtag a decem­beri tanácskozás alkalmából vehette át a kitüntetést. Különösen örvendetes, hogy az Országos Szakipari Vállalat szocialista brigádmozgalmában jelentős részt vállalnak a fiata­lok. Ez idő szerint 21 KISZ-bri­­gád vallhatja magáénak a szo­cialista brigád megtisztelő cí­met, ezen belül 192 fiatal mun­kás lépett a legjobbak soraiba. Hasonlóképpen figyelemre méltó a szellemi dolgozók — műszakiaknak, közgazdáknak stb. — bekapcsolódása a szocia­lista versenymozgalomba. A pénzügyi és számviteli osztály d­olgozói vagy a műszaki fej­lesztés vállalati munkásai csakúgy beletartoznak ma már a szocialista brigádok törzsgár­dájába, mint mondjuk Számi István kerámiás brigádja, vagy Wise László és szaktársai, akik a Fogarasi úti lakótelep mun­káit végezték el határidő előtt. Az Országos Szakipari Válla­lat fizikai és szellemi munká­sokat tömörítő szocialista bri­gádjainak közös célja: szeret­nék, ha kollektívájuk, elnyerné a Szocialista munka vállalata címet. Az eddigi eredmények arra mutatnak, hogy számukra e cél elérése nem lehetetlen. K­­5 Cementipari ifjúsági vezetők tanácskozása A Hejőcsabai Cement- és Mészműben cementipari ifjúsági veze­tők kétnapos országos tanácskozást rendeztek. A részvevők, köztük a KISZ Központi Bizottsága, valamint az iparág képviselői, megtár­gyalták az üzemi KISZ-szervezetek által szervezett termelési mozgal­mak eredményeit, s továbbfejlesztésének lehetőségeit. Foglalkoztak az ifjúsági szervezetek munkájával, továbbá a kollektív szerződések­kel, illetve a fiatalok ezzel kapcsolatos javaslataival Meghatározták, hogy az iparág üzemei miképpen segíthetik elő leghatékonyabban az országos fontosságú Beremendi Cement- és Mészmű építésének meg­gyorsítását. E nagyszabású beruházás felett a KISZ védnökséget vállalt. Átadták a sopron—balatonedericsi út utolsó szakaszát Határidő előtt, december 12- én a KPM képviselői jelenlé­tében ad­ták át az idegenfor­galmi szempontból is nagy je­lentőségű Sopron—Balaton­edericsi út, Ukktól Edericsig terjedő 31 kilométeres szaka­szát. Az útszakasz építésén a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat 120 munkása dolgo­zott. Többek között megmoz­gattak 386 ezer köbméter föl­det, s csak kevert aszfaltból beépítettek 62 ezer tonnát. A 106 millió forint értékű munkát minőségileg kifogás­talanul végezték el. Az ünnepélyes átadás után a KPM képviselője, Benke István építésvezetőnek, Bárdi István brigádvezetőnek és Anti István gépkezelőinek a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta. Szakmári Béla főmunkave­zető, Kiss János és Stefanics Jenő brigádvezetők és Vasas Gergely segédmunkás minisz­teri dicsérő oklevelet kapott. Jutalomként összesen 33 ezer forintot osztottak ki a dolgo­zók között. A zalai útépítők rászolgáltak a kitüntetésre és a jutalmazás­ra. Lőczi Lajos A hetedikért Nem sok brigád mondhatja el magáról azt, amit Varga József vegyes kőművesbri­gádja. Eddig hatszor nyerték el a szocialista brigád címet és most érik a hetedik ki­tüntetés. — Ha minden jól megy — fűzi hozzá mindjárt az idős brigádvezető, akit mindössze három esztendő választ el a nyugdíjtól. Ez persze csak olyan sze­rénykedő megjegyzésnek mi­nősíthető, mert a Zala me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat nagykanizsai főépítésve­­zetőségén közismert, ahova az „öreg” Vargáék mennek, ott már nem lehet nagyobb baj. A brigád egyébként nemrég tért haza Nagykanizsára. Nagytétényben dolgoztak, s mint mondják, gyorsan össze­hoztak két harminchat laká­sos épületet, aztán siettek ha­za. — Nem volt éppen rossz munka, de azért itthon jobb. Nemcsak a család közelsége miatt, de úgy vagyunk — mondják —, hogy szeretjük elnézegetni a kezünk nyo­mát. S lehetőleg itthon. Nagykanizsán bőven van mit nézegetniük. A keleti város­rész majdnem minden építke­zésén dolgoztak, természete­sen másutt is, most pedig az olajipar munkásszállóját és diákotthonát építik. Ma egyébként sűrű köd ül a városon, s az ember ruhája alá is besetten­kedik a hideg. — Nem fáznak? — Jól is néznénk ki, ha munka közben dideregnénk — mondja egy markos legény, miközben szaporán növekszik keze alatt az egyik válaszra­. Csak bemutatkozás után de­rül ki, hogy ő is Varga. — Igen. Varga József az édesapám, engem pedig Lász­lónak hívnak. 1955-ben lettem ipari tanuló, 1957-ben szaba­dultam, s azóta dolgozom a brigádban. — Mivel jár ez, hogy az édesapja a brigádvezető? Az apa és fiú összenéznek, méregetik egymást, aztán László elmosolyodik — Kö­rülbelül azt, hogy amit apám esetleg másnak elnézne, ne­kem nem. De igaza van — teszi hozzá egy kis szünet után —, furcsa is lenne, ha ked­vezne. Egyébként más „összefonó­dások” is vannak a brigád­ban. Pető József és Pető Ernő testvérek, de a beszélgetés so­rán különben is gyakorta el­hangzik, hogy ez a brigád nemcsak egy munkaközösség, hanem egy nagy család is. — Miben jut ez kifejezésre? Szóljon erről Sipos János, aki 1961 óta tagja a brigád­nak. — Régóta együtt va­gyunk, de nálunk még egy­­ összekoccanás sem volt. Igaz, az öregnél igazságosabb em­bert nemigen láttam még. Munkaelosztásban, bérben mindenki azt kapja, ami meg­illeti. Nálunk nincs kivétele­zés, válogatás rossz vagy jó munka között. — így van — helyesel Mil­­ley József —, ezért olyan nagy az egyetértés a brigád­ban. A brigádtagok többsége már hosszú esztendők óta dol­gozik együtt, de érdeklődjünk egy olyan brigádtagtól is, aki később került a kollektívába. — Huszonhárom éves va­gyok, több esztendeje dolgo­zom már az építőiparban, több brigádban is megfordul­tam és csak annyit mondha­tok, hogy ilyen kollektívá­ban még nem dolgoztam. Dehogyis kívánkozom el in­nen — mondja Bagarics Ist­ván. Az elmondottak nem lényeg­telen dolgok, de ezért még nem adnak szocialista bri­gád címet. Hát akkor miért? — Igyekszünk jól dolgozni — mondja az idős brigádveze­tő, ennyivel azonban nem zár­hatjuk le a dolgot. — Mi­lyen a teljesítményük? — Száz százalék mindig megvan. — Több nincs? — De van. — Mégis mennyi? — Százhúsz-százharminc körül. — Mikor kaptak minőségi kifogást? — Olyan még nem volt nálunk. Elégedjünk meg ennyivel, többet nem lehet „kihúzni” belőlük, bár még az is érde­kes lenne, hogy mi a nyitja enek a jó mu­nkának? A többiek aztán később még elmondják, ha egy újabb ember jön a brigádba, az öreg szeme mindig rajta van (egyébként most is­­Ba­garics Istvánnal dolgozik együtt, aki legifjabb tagja a brigádnak), de azt sem átall­ja, hogy műszak után min­den munkahelyet külön meó alá vegyen. Bár most egy műszakban dolgoznak, de láttunk már az építkezésen este villanyfény­ben is munkásokat. — Hétfőn, kedden valóban este is dolgoztunk. Itt volt a daru, amiért óránként sokat kifizetünk, hát ki kellett jól használni — mondja a bri­gádvezető. — S mi a hasznuk ebből? — Hát nyereségre dolgo­zunk. Rajtunk is múlik, hogy mennyi lesz a nyereség. Még egy kérdés. — Hogy vannak megelégedve a kere­settel? — Meg van a pénzünk — mondják, ami annyit jelent, hogy a szakmunkások két és félezer, a segédmunkások pe­dig ezerhétszáz forint körül keresnek. Búcsúzóul újra megkérdez­zük: — Sikerül-e hetedszer is elnyerni a szocialista címet? — Majd meglátjuk — vá­laszolják, de szemük hunyo­­rításán látszik, hogy biztosak benne. Szalai Zoltán PPSTOK LAPJA Megbecsülik . Sok szó esik manapság az újításról. Hallunk róla a rá­dióban, hallunk, látunk a tv­­ben és olvasunk az újságok­ban. Vajon a jelenlegi ren­delkezések alapján érdemes-e újítással foglalkozni? Meg­találják-e a számításukat az újítók és elősegíti-e a válla­lat a törekvésüket? A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat három többszörös újítójával, név sze­rint Pszota Frigyes és Kovács Lajos géplakatossal, Varga Imrével, a termelési csoport vezetőjével, valamint Huszti Árpád újítási felelőssel be­szélgetünk ezekről a kérdé­sekről. Mielőtt azonban a tárgyra térnénk, ismerkedjünk meg a három újítóval, akik­nek az elmúlt évek során már több hasznos ötletük va­lósult meg, az idén pedig Pszota Frigyes 2, Kovács La­jos 3, Varga Imre 8 újítási ja­vaslatot nyújtott be a válla­lathoz. Tevékenységük tagad­hatatlanul összefüggésben áll a személyes anyagi érdekelt­séggel, de nem csupán ez a hajtóerő. -J- Ha valaki egyszer „bele­kóstol”, szenvedélyévé is vá­lik — fejezi ki a véleményét társai egyetértése közben Kovács Lajos. — Melyik újításukra gon­dolnak vissza legszívesebben? Pszota Frigyes: — A cse­répvágó kasza — vízszintes mozgással — görbén vágott. Akartunk javítani rajta, de sehogy sem sikerült. Id. Fer­­wágner Frigyes géplakatos­sal törtük a fejünket, hogy le­hetne változtatni rajta. Gon­doltuk, a kaszát függőleges mozgásúvá alakítjuk át. Vagy két-három hónapig tartott, amíg sikerült megkonstruál­nunk a szerkezetet. És nagy­szerűen bevált. Jóleső­ érzés volt, amikor elfogadták. — Aztán Pribolyszki Mátyással egy másikba is belekezdtünk... Agyagkalácsvágó-szerkezetet készítettünk, ami egészen új­szerű. A vágáshoz az energiát maga az agyag súlya adja ... Most várjuk az elfogadását. Huszti Árpád véleménye: — Igen jelentős. Több tízezer fo­rint megtakarítás várható. Kovács Lajos: — A cse­répszállításnál elosztó két szalagra ... Nagyon sok sza­bad időm, sőt jó néhány éj­szakám ráment. Közben szak­emberek is mondták: „Hagyd abba, úgysem lesz belőle sem­mi.” Berki László, a vállalat igazgatója azonban bízott a si­kerben. Eljött személyesen, buzdított. Húsz éve dolgo­zom a téglagyárban, ismerem a gépeket, nem hátrálhattam meg. És sikerült. Most már egészen egyszerűnek látszik. Huszti Árpád: — Rendkívül jelentős újítás. Nyolc embert tudunk vele megtakarítani. Már más vállalatok is érdek­lődnek iránta. Várható éves gazdasági eredménye mintegy 200 ezer forint. Varga Imre: — A békés­csabai 2-es számú téglagyár cserépszárítójában sok selejt képződött. Nem volt kellő a műszerezettség. Lipcsei Mi­hály brigádvezetővel olyan mérőműszer-rendszert alakí­tottunk ki, amely mutatja a műszárító kamrák hőmérsék­letét, páratartalmát. Ennek alapján a munkásoknak egy táblázat szerint kell dolgoz­niuk. Tévedés nem fordulhat­­elő. Alig van selejt. Huszti Árpád: Az éves meg­takarítás mintegy 400 ezer forint. Azt hiszem, ez min­dent megmond. Az újítási fe­lelőstől azt is megtudjuk, hogy a vállalatnál az újítások szá­ma­­az idén az előző időszak­hoz képest nem csökkent, az elfogadott újításokból eredő éves gazdasági eredmény pe­dig tavaly 1 millió 100 ezer forintot tett ki, míg az idén előreláthatólag eléri majd a másfélmilliót. Ez azt mu­tatja, hogy az újítógárda igé­nyesebb feladatok megoldásá­ra törekszik, amit a vállalat többféle módon segít elő. Ilyen például az, hogy a legjobb újí­tók számára lehetőséget biz­tosít tapasztalatcsere-látogatá­sokra olyan üzemekbe, ahol valóban tanulni lehet és a BNV-re is. Az utazások költ­ségeit fedezi, a dolgozó erre az időre a munkabérét is meg­kapja. Hogy mennyire hasz­nos egy-egy ilyen tanulmány­út, arról Kovács Lajos így nyilatkozik: — Az embernek mindig tá­mad valamilyen gondolata, amit a munkájában előbb­­utóbb hasznosítani tud. Tehát igyekszünk megszerezni ma­gunknak, amire szükségünk van és azt a fejünkben „rak­tározzuk”. Ugyancsak figyelemre min­d az a megállapítás, hogy a vál­lalat soha nem marad adós, más szavakkal: minden elfo­gadott újítást megfelelően dí­jaz. Előfordul ugyan, hogy hosszadalmas az elbírálás, ami azonban néha elkerülhetetlen. A vállalat az ügyvitel meg­gyorsítását úgy igyekszik elő­segíteni, hogy a szakvélemé­nyezőket, kalkulátorokat mun­kájuk szerint jutalmazza. A társadalmi megbecsülést fejezi ki, hogy évenként két­szer újítóankétot tartanak, amikor a résztvevők között értékes jutalomtárgyakat sor­solnak ki. Azt is meg kell em­líteni, hogy a vállalat a jól bevált újításokat az ország más hasonló vállalatainak is felajánlja megvételre. A: Az „üzlet” alapján az újító természetesen ismét díjazás­ban részesül. Van-e buktató? Szűkebb körben még nem mindenki érti meg az újítás jelentősé­gét. Egyesek csak a terme­lést „hajtják”, ragaszkodnak a „jól bevált” módszerekhez, ásni semmiféle kockázattal nem jár. Csak a szakmailag képzettebb művezetők áll­nak az újítók mellé. Olykor más műszakiak is több segít­séget adhatnának és jobban kellene propagálni a tégla­gyárakban mindenütt az újí­tást. Hiszen van mit tenni, szinte korlátlan a lehetőség. Mind a három újító vallja: társadalmunk előrehaladásá­nak, alapja a technika fejlődé­se. Ezt törekednek az újítók a maguk szűkebb munkate­rületükön elősegíteni. Sok fá­radozással, lemondással, de nagy-nagy szenvedéllyel. Így vívják ki a megbecsülést a vállalat többszörös újítói. Pásztor Béla Tényekkel bizonyítják: Alkalmazása nemcsak gazdaságos, biztonságtechnikai szempontból is kitűnő Baluha Antal technikus és Oláh János üveges művezető elektromos meghajtóművet működtető billenőlappal ellá­tott tábla és porálüveg szabó­asztalt szerkesztett. Alkalma­zása gazdaságosabb és munka­­védelmi szempontból biztonsá­gosabb a hagyományos, stabil lappal ellátott asztalokkal szemben, kezelése viszont egy­szerű. Egy olyan üveges üzemben, mint amilyen a Győri Építő­ipari Vállalat részlege évente­­ kb. 80 ezer négyzetméter táb­la- és portálüveget dolgoznak , fel. E feladatnak az elvégzésé­hez kb. kilencezer munkaóra­­szükséges, aminek 33 százalé­­­­ka megtakarítható a billenő lappal ellátott asztallal. Az üvegtörés csökkentésével 3,5 százalék — 2800 négyzetméter tábla illetve portálüveg, azaz 112 ezer forint takarítható meg, így az összes anyagi megtakarítás évenként 150 ezer forintot tesz ki. Ezenfelül a balesetveszély is nagy mér­tékben csökken, s az üvegek vágása lényegesen könnyebb, mivel az asztallap függőlegest megközelítő állásában, egy méteren felüli szélesség is könnyen vágható. Az első elektromos meghaj­tóművel épített billenőlapos asztal fent említett jó tulaj­donságai üzemeltetése alatt igazolódtak be. 1969. JANU­ÁR 2.

Next