Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-02 / 1. szám

41 Mivel tölti napjait szb-titkár elv­társ? A kérdést Csutak Lászlónak, a Vas megyei Építőipari Vál­lalat szb-titkárának tettem fel, miután pár szóval vázoltam jövetelem célját. Nem késett a válasszal. — Megszűnt már az az idő, amikor a dolgozók nap, mint nap kopogtattak nálunk külön­böző panaszaikkal. Ma már ritkaság, hogy eddig a szintig eljusson egy elintézésre váró ügy, mert ezek a dolgok az építésvezetőségeken rendeződ­nek, vagy a műhelybizottsági titkárok, főbizalmik járnak el az illetékes fórumokon. A szakszervezeti bizottság inkább a vállalat összes dolgo­zóit érintő kérdésekkel, azok szabályozásával, összehangolá­sával foglalkozik, közös neve­zőre hozva az érdekellentéte­ket. — Adott esetben az 1969—70 évre szóló kollektív szerződés... — vetem közbe. — Igen, elsősorban. Talán időzzünk kissé a témánál. Jól haladt az előkészítő munkánk: decemberben kétszer is átdol­goztuk a tervezetet, hogy év végére teljesen összeállítva, aláíráskész állapotban legyen. Bár utóbbira csak februárban, a szakszervezeti tanács vá­lasztás után kerül sor. — Melyik terület kívánta a leggondosabb felmérést? — Nehéz lenne különbséget tenni. Akár a dolgozók ellátá­sát, akár anyagi elismerését nézzük, az adott lehetőségeken belül a maximálisat akarjuk juttatni. Volt időnk az össze­gyűjtött adatok elemzésére. Főleg a munkaruha és a védő­öltözetek juttatásánál kértek módosítást dolgozóink. A ki­hordási idő lerövidítése jogos felvetés, mert az elhasználódás valóban gyorsabb, a szabály­ban meghatározott terminus­nál. A jövőben az öltönyöket két nadrággal kapják majd dolgozóink. Nagy költségráfordítással­­ járt ,már­ eddig is a vállalat „szállítási reformjava koráb­ban tehergépkocsival­■számítot­ták munkásainkat az építkezé­sekre. 1968 december 1-től már 9 autóbuszjárat bonyolítja le a vidékiek „lakhelytől építke­zésig” ingajáratát. Tavasszal pedig már bekapcsolódnak az autóbuszhálózatba azok a be­járók is, akik most még vona­ton teszik meg az utat. Az em­lítetteken kívül a kollektív szerződés rögzíti még a január elsejével életbe lépő új idény­munkarendet: a téli hónapok­ban 40 órás, a tavaszi, nyári és őszi időszakban 46 órás lesz a munkahét. Vagy például itt van a nyereségrészesedés fel­osztása, melynek jogosan ké­rik a módosítását.. . Rendkí­vül progresszív ugyanis a hű­ségjutalom számítása: aki 15 éve a vállalatnál dolgozik, két­szeres összegű nyereségrészese­dést kap. Túlzottnak találjuk. Az új kollektív szerződés sok­kal precízebben készül, mint a régi. Szakszerű a szövegezése, s úgy fogalmazunk, hogy a szabályok egyértelműek legye­nek. — Tehát napi elfoglaltságá­nak középpontjában a „válla­lati alkotmány" tökéletesítése áll? — Részben, hisz ezzel egy­­időben foglalkoznunk kell a szakszervezeti választások elő­készítésével is, mely az épít­kezések „szétszórtságánál” fog­va elég bonyolult. Intenzíven működik aktívahálózatunk: a tíz műhelybizottság és az 5 főbizalmi csoport. Csak elvét­ve tartózkodom most a köz­pontban. A szakszervezeti bi­zottság függetlenített termelé­si felelősével rendszeresen jár­juk a területet. Egyeztetjük el­képzeléseinket a pártszerveze­tekkel, nagy segítséget kapunk tőlük a káder kiválasztásában. — Általános tapaszta­latok? — A vártnál korábban irá­nyult a választásokra a tagság figyelme. Máris élénk csopor­tos viták alakultak, a téma természetesen akörül forog, hogy kik kerüljenek az új ve­zetőségbe. Véleményeim sze­rint az egészséges folyamatnak az volt az elindítója, hogy a dolgozók saját kárukon tanul­tak. Ott, ahol két évvel ezelőtt a „mindegy, hogy kit bízunk meg” alapon zajlottak le a vá­lasztások, azóta nem egy eset­ben bebizonyosodott, hogy ezek a dolgozók háttérbe szorultak, mert a „mondvacsinált” csak papíron szereplő vezetőség egy cseppet sem törte magát, hogy megvédje, kiharcolja érdekei­ket. A hátrányos helyzetből okultak. Vitathatatlanul meg­nőtt a dolgozók szemében a szakszervezet fontossága. A mozgalmi munka nemcsak a tagság előtt szerzett tekintélyt, hanem a vezetők előtt is. A tisztségviselők eredményesen működn­ek, s csak abban az esetben kérik segítségünket, ha a felvetődő probléma túlnő ha­táskörükön, vagy intézkedésük makacs ellenállásba ütközik. — A januári és februári választások után milyen képet ölt a szervezeti hálózat fel­építése? — Negyvenegy tagú szakszer­vezeti tanácsot választottunk, ezen belül 15 tagú szakszer­vezeti bizottság működik. A műhelybizottságok­ba 55 aktí­vát választanak, 7 fős lesz a társadalombiztosítási tanács. 3 tagból áll majd a szám­­vizsgáló bizottság. 11 fővel alakul meg a társadalmi bí­róság, a kereskedelmi társa­dalmi ellenőrök száma pedig kilenc lesz. A 2300 szervezett dolgozóinkkal 150 bizalmi áll majd közvetlen kapcsolatban. Jelenleg a szervezettségünk 94 százalékos ... — Gondolom, a beszélgeté­sünk alatt elhangzott két mű­ködési terület teljesen kitölti idejét... — Kitöltené — javít ki, s máris átcsap egy külön cik­ket érdemlő témára — hogy érzékeltessem munkánk sok­rétűségét: foglalkoznunk kell az ifjúság nevelésével is. Nem elhanyagolható kérdés. Egyé­nileg foglalkozunk fiatal dol­gozóinkkal. Roppant igénye­sek, ugyanis néha kissé túl­lőnek a célon. Vannak, akik szeretnének külön privilégiu­mokat élvezni, s ebben a KISZ is támogatja őket. Itt vannak például a kollektív szerződésbe javasolt kitéte­lek: a „csak rendkívüli eset­ben mondhat fel a vállalat” kategóriába akarják soroltat­ni azokat a fiatalokat, akik kiváló munkát végző, vagy példamutató KISZ-tagok, s a Szakma Ifjú Mestere mozga­lom valamelyik fokozatát el­érték. Kissé „laza mérce” ... Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb kommentárt fűz­nöm . .. Csutak László beszélgeté­sünk alatt gyakran az órájá­ra pillant. — Látom, itt is szorít az idő... — Hát igen, pedig még rengeteget mondhatnék a 60 lakásigénylőről, a társadalmi bíróság megnövekedett fel­adatairól, mert most már a ki­sebb szabálysértéseket is átteszi hozzánk az ügyészség. Nemrég fejeztük be a nagy­­családosok feltérképezését: karácsony előtt 80 ezer forint segélyt kaptak a sokgyerekes dolgozóink. de ezekről majd legközelebb. Most sietnem kell az esti egyetemre, ahol két évig politikai gazdaság­tant hallgatok. Horváth Anita AlBt­oS A KÖNNYŰSZERKEZETES ÉPÍTÉSI MÓDSZERRŐL Az építőipar műszaki fej­lesztésének egyik nagy, köz­ponti feladata befejeződött a házgyári építésmód kialakítá­sával. A teljes házgyári háló­zat kiépítése ugyanis lényegé­ben már csak beruházási mun­ka, tehát a műszaki tudomá­nyos eredmény gyakorlati megvalósítása. A műszaki fej­lesztés soron levő központi fe­ladata most a könnyűszerke­zetes építkezés legjobb mód­szerének kidolgozása. Ez a módszer a vázas és paneles épületek új változata, amely tégla és beton helyett rendkí­vül könnyű anyagokat, hen­gerelt lemezvázat és — alumí­niumból, műanyaglemezből, fából és különféle szigetelő­­anyagokból készített — pane­leket használ. Az épület súlyát hamadára, sőt tizedére csök­kenti, így lényegesen egysze­rűsíti az alapozást. Legna­gyobb haszna az építkezés je­lentős meggyorsítása. Az új építésmód széleskörű elterjesztésének problémáit és feladatait vitatta meg,a témát legjobban ismerő mintegy száz szakember a szakszervezetünk székházában rendezett anké­ten. Sebestyén János, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökhelyettese nyitot­ta meg az ankétot, majd dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese ismertette az új módszer tapasztalatait és a feladatokat. Elmondotta, hogy az új eljárással gyorsabb az építkezés, mint bármi­lyen más eddig ismert kor­szerű módszerrel. Az előregyártott könnyű épü­letszerkezetből összerakott há­zak építésénél elmaradnak ugyanis a „nedves munkák”, tehát nem kell várni a fal, a vakolat, a festés száradására. Alapozás után egy ezer négy­zetméteres alapterületű épület általában két-három hét alatt összeszerelhető, hiszen 80—90 százalékkal kevesebb munkát kell végezni az építkezés helyszínén, mint hagyományos módszerrel. További előnyt jelent, hogy a könnyűszerke­zetes üzemépületek később szétszedhetők, áthelyezhetők, egyszerűen bővíthetők, vagyis gyorsan követik a gyáripar technológiájának változásait. Az újfajta épületek hátránya viszont, hogy fokozottabb fű­tésről, hűtésről, tűzvédelemről és korrózióvédelemről kell gondoskodni. Az eddigi kísér­letek szerint a könnyűszerke­zet drágább, mint a hagyomá­nyos anyag. Az ipari beruhá­zások rendkívül gyors kivite­lezésével azonban sok esetben így is gazda­ságosabb az épület, a könnyűszerkezetek hazai sorozatgyártása pedig to­vábbi jelentős árcsökken­tésre nyújt lehetőséget. Az építésmód döntő válto­zást hoz az építőipar és más iparágak kapcsolatában. Az építőipar kapacitásának lénye­ges bővítését teszi lehetővé ugyanis, hogy más tárcák — a kohó- és gépipari, a nehézipa­ri, a könnyűipari — rendez­kedhetnek be a könnyű acél, műanyag-, fa- és alumínium­szerkezetek gyártására. Kész épületelemeket szállíthatnak az építkezésekre, amelyeken a korábbinál jóval kevesebb munkásnak kell dolgoznia, te­hát a közismerten nehéz mun­kaerőgondok is jelentősen eny­hülnek. Természetesen az új építésmód távlatban sem szo­ríthatja ki a korszerű előre­gyártott vasbetonelemes épí­tési módszert, vagy a házgyá­rakat. A könnyűszerkezeteket elsősorban a mezőgazdaság különféle állattenyésztési épü­leteinek, a kereskedelem új áruházainak, raktárainak, iro­dáinak, szállodáinak és az ipar üzemcsarnokainak építésénél célszerű felhasználni. Az elő­zetes felmérések szerint 1970- től évente a mezőgazdaságban 800 000, a kereskedelemben 400 000 és az iparban 300 000 négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes épületre lesz szükség. Az új épí­tésmód elterjesztése tehát halaszthatatlan feladat, ame­lyet közös munkával kell elvé­gezniük az építésügyi és más ipari tárcák szakem­bereinek. Az ankéton számos javas­lat hangzott el a tárcák együtt­működésére, az új építésmód anyaggyártó bázisainak kiala­kítására. FELHÍVÁS A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kara felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy az 1969 70-es tanévben, a már folyó nappali képzés mellett beindítja az építőgépész ágazaton az esti és levelező oktatást is. A felvétel sikere érdekében a kar előkészítő tanfolya­­m­ot szervez, melyre a jelentkezéseket 1969. január 15-ig le­het a Dékáni Hivatalhoz (EME Közlekedésmérnöki Kar Dé­káni Hivatala, Budapest, IX., Kinizsi u. 1—7) benyújtani. Építők lapja A szakszervezeti tanács de­cember 10-én megtárgyalta és alapos vita után egyetértésé­vel megerősítette a Hídépítő Vállalat 1969. évi tervét. — Az 1968. évi eredmé­nyeinkhez hasonló célok el­érését határoztuk meg az idei tervünkben is — mondotta ez­zel kapcsolatban Fábián Jó­zsef, a vállalat műszaki igaz­gatója. — Éppen ez váltott ki­­vitát a szakszervezeti tanács ülésén. Ugyanis tervünk, bár, ismétlem, az eredményeken alapul, mégis kissé merésznek nevezhető: 475 millió forintos árbe­vételt és nem kevesebb mint 67,2 millió forintos nyereséget irányoztunk elő 1969 végére. — Szeretnénk most már véglegesen magunk mögött tudni a hullámzó teljesítmé­nyek időszakát — kapcsolódott a beszélgetésbe Varjú Gábor, a szakszervezeti bizottság tit­kára. — Eredményeink után bizakodással vállalkozhatunk nagyobb gazdasági feladatok megvalósítására. Az új gazda­ságirányítás számunkra na­gyon kedvezően hatott meg­valósításának első évében. — Milyen eredményekre számítanak? — Az év végére befejezett termelésünk értéke generálki­vitelező szinten meghaladja az 500 millió forint értéket. Saját­­ termelésünk ebből 460 millió­­ forint — felelte Fábián József. — Nem törekedtünk ugyan ki­ugró eredményre, s szinte kel­lemes meglepetésként hat dol­gozóink körében az elért 65 millió forintos nyereség. An­nál inkább örülhetünk ennek, mivel 1967-ben még dotációs vállalat volt a miénk és dol­gozóink csak 12 napi kerese­tüknek megfelelő nyereségré­szesedést kaphattak. 1968. évi munkánk alapján már biztos­nak látszik a 22 napi kereset­nek beillő részesedés. — Minek köszönhetők ezek a jó gazdasági eredmények? — Vitathatatlan, hogy az új mechanizmussal életbe lépte­tett átrendezés kedvezett a mi vállalatunknak — folytatta a műszaki igazgató — de sokat köszönhetünk annak is, hogy megnövekedett vállalatunk ön­állósága, kikerültünk a tröszt „bűvköréből” és közvetlenül a KPM irányítása alá tartozunk. Gyakorlatilag ez az irányítás elősegíti kezdeményezéseink fokozott érvényesülését és le­hetővé tette, hogy a legfonto­sabb feladatokra koncentrál­juk erőinket. Amíg a korábbi években az egy munkánkra jutó beruházási érték 3—400 ezer forint körül mozgott, 1968-ban már elértük az 1,5 millió forintos munkánkénti átlagértéket. Azért lényeges ez, mert sokkal könnyebb, gazda­ságosabb 300—400, mint 800—1000 munkahelyen produkálni az 500 millió forintos termelési értéket. Kevesebb a mindig veszteség­gel járó fel- és levonulás.­­ A dolgozók ellátása, szo­ciális helyzetük javítása szem­pontjából is előnyös a kon­centráltabb munka — vette át a szót Varjú Gábor. — Az olyan nagy munkaterületein­ken, mint a M­ 1-es autópálya műtárgyainak építése, a Győ­rött és Szombathely ért kapott megbízatásaink lehetővé te­szik, hogy több évre beren­dezkedjünk. Ezeken a stabil munkahelyeken megfelelő öl­töző­mosdót, étkezőt és szál­lást biztosíthatunk dolgozóink­nak. A Hídépítő Vállalat idén to­vább folytatja erős koncentrá­lását. Ennek megfelelően ki­alakítják legfontosabb vidéki központjaikat. Az állandó munkaerő biztosítását megfe­lelő szálláshelyek kialkításával segítik elő ezekben a közpon­tokban. Amint ismeretes, Bu­dapesten, a Szegedi úton most épül a 230 ágyas munkásszál­lójuk. Győrött jövőre kezdik egy megfelelő munkásszállás építését. Szekszárdon, Dunaúj­városban, Szegeden és Nyír­egyházán is hosszabb időre rendezkednek be. Ahol nem szükséges több évre berendez­­kedniök, gyorsan összeszerelhető, úgynevezett ÉRDÉRT ba­rakkokban oldják meg a dolgozók elhelyezését. Ezek egészséges lakhelyet biz­tosító, jól fűthető építmények. A barakkelemekből gépkocsin szállítható és bárhol felállít­ható szállásokat is készítenek, az olyan sokat mozgó „alaku­lataik” részére, mint a talaj­fúró részleg. A napokban vá­sároltak nagyobb mennyisége barakkelemet 1,5 millió fo­rintért. Jó eredményeik ellenére sem lesz könnyű ez évi felada­taik megvalósítása, hiszen az új tervévet egyben csökken­tett munkaidővel kezdik a vál­lalat valamennyi munkahe­lyén. Ezért határoztak úgy, hogy termelékeny gépeket, jár­műveket szereznek be 11,6 millió forint értékben. Nagy feladataik sora tovább növek­szik. Különösen szép és fontos munkájuk lesz Algyőn az új Tisza-híd építése. Most készül­nek szocialista szerződés köté­sére, amelyben vállalják, hogy a Hungária körúti felüljárót 1970. május 31-ig átadják ren­deltetésének. L. J. Mit te a Hídépítő Vállalat vezetősége? Kevesebb munkahely, nagyobb termelékenység Munkaidő-csökkentés minden részlegben — Megkezdik az algyői Tisza-híd építését Nincs építőipari kapacitás Az építőipar krónikus ka­pacitáshiányát tekintve a gaz­daságirányítás új rendje sem hozott még lényeges javulást Komárom megyében — mu­tatott rá a Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság Tatabá­nyán megtartott ülésén. A megyei Állami Építőipari Vállalat kapacitásának 80 százalékát a nagy állami és az úgynevezett célcsoportos beruházások kötik le. Az ezen belül jelentkező kapacitást az építői­par a számára legkedve­zőbb megrendelések teljesíté­sével hasznosítja, s emiatt több fontos kommunális be­ruházás elmarad, illetve szá­mottevően késik. A lakás­programot sem sikerült üte­mesen teljesíteni. Enyhítené a helyzetet, ha az új győri ház­gyár megszervezné saját ter­mékeinek összeszerelését. Az illetékes megyei szervek tö­rekedtek is ilyen megállapo­dás kötésére, az építőipari vállalat azonban olyan szer­ződést kötött a győri ház­gyárral, amely szerint az a vállalatnak adja át szerelés­re az elemeket. A kapacitás­­hiány nagyságrendjével kap­csolatban közölték az ülésen, hogy 1968-ban a Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat 200 millió forint értékű munkát nem tudott elvállalni. 1969. JANUÁR 2. Hydroplast beton ta­rtá­lyok A betontartályok sokkal megbízhatóbbak, ha belső fa­lukat az új, úgynevezett hyd­roplast anyagból készítik. Ez az új anyag ellenáll a savak, lúgok, olajok és különböző vegyszerek kémiai hatásainak, de az időjárás viszontagságai­nak is. A hydroplasttal ellátott betontartályok kiválóan alkal­masak, a cukor-, a konzerv- és vegyészeti gyárakban, halfel­dolgozó üzemekben és tejüze­mekben, de nagyon jól bevált a hydroplast épülethomlokza­ton is. Az új anyagot a nyu­gatnémet ipar fejlesztette ki. (Pál) KORSZERŰ ÉPÍTÉS korszerű építőipari segédanyagokkal! Betonfelületre, cementes vakolatra csempe-, kő-, műkő- és kerámialapok ragasztására SICOLLA F ragasztóanyag Betonelemek ragasztására, csatlakozó hézagainak ra­gasztás jellegű kitöltésére SICOLLA ragasztó- és hézagkitöltő anyag Hivatali helyiségek, lakások, zárt lépcsőházak, folyosók, reprezentatív kulturális helyiségek, iskolák védő- és dí­­szítőburkolataként alkalmazott könnyű és nehéz papír­­kárpitok, tapéták ragasztására. TENAX TCM­M tapétaragasztó anyag Inhibitor tartalmú, betonszilárdulást gyorsító anyag, mely vaskorrózió veszélye nélkül mind természetes szilárdulás, mind gőzöléses technológia során —10 C-fokig téli beto­nozásnál is kedvező szilárdulás elérésével alkalmazható, a KALCIDUR M­—2 Hagyományos dróthálóbetétes üvegfelülvilágítók helyett előnyösen alkalmazható az üvegszálvazas poliészter­gyanta alapú, jó fényáteresztő képességű, híg sav, lúg, korrozív­ gázok és gőzök hatásának ellenálló poliészter felülvilágító kupola Víz- és vegyszerálló, hézagmentes ipari padlók, csempe­helyettesítő falburkolatok, vízzáró betonsimítások készíté­sére alkalmazható NOVEPOX VD vizes, diszperziós műanyag habarcs Beton-, fa-, fémfelületek ragasztására alkalmazható, két komponensű, folyékony epoxigyanta alapú, ásványi töltő­anyagokkal és színezőanyagokkal kevert massza a NOVEPOX R—51 ragasztóanyag Ipari padlók, fürdőszoba-, mosoda-, padlóburkolatok, beton vízszigetelések készítésére, betonelemek ragasz­tására, hézagok tömítésére alkalmas a NOVEPOX P—61 műgyanta kötésű habarcs Fenti anyagokat gyártja és forgalmazza az Építő-Vegyianyagokat Gyártó Váll Budapest IX., Soroksári út 106. Részletes műszaki felvilágosítással szolgál a vállalat műszaki osztálya (138/648/904)

Next