Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám
41 Mivel tölti napjait szb-titkár elvtárs? A kérdést Csutak Lászlónak, a Vas megyei Építőipari Vállalat szb-titkárának tettem fel, miután pár szóval vázoltam jövetelem célját. Nem késett a válasszal. — Megszűnt már az az idő, amikor a dolgozók nap, mint nap kopogtattak nálunk különböző panaszaikkal. Ma már ritkaság, hogy eddig a szintig eljusson egy elintézésre váró ügy, mert ezek a dolgok az építésvezetőségeken rendeződnek, vagy a műhelybizottsági titkárok, főbizalmik járnak el az illetékes fórumokon. A szakszervezeti bizottság inkább a vállalat összes dolgozóit érintő kérdésekkel, azok szabályozásával, összehangolásával foglalkozik, közös nevezőre hozva az érdekellentéteket. — Adott esetben az 1969—70 évre szóló kollektív szerződés... — vetem közbe. — Igen, elsősorban. Talán időzzünk kissé a témánál. Jól haladt az előkészítő munkánk: decemberben kétszer is átdolgoztuk a tervezetet, hogy év végére teljesen összeállítva, aláíráskész állapotban legyen. Bár utóbbira csak februárban, a szakszervezeti tanács választás után kerül sor. — Melyik terület kívánta a leggondosabb felmérést? — Nehéz lenne különbséget tenni. Akár a dolgozók ellátását, akár anyagi elismerését nézzük, az adott lehetőségeken belül a maximálisat akarjuk juttatni. Volt időnk az összegyűjtött adatok elemzésére. Főleg a munkaruha és a védőöltözetek juttatásánál kértek módosítást dolgozóink. A kihordási idő lerövidítése jogos felvetés, mert az elhasználódás valóban gyorsabb, a szabályban meghatározott terminusnál. A jövőben az öltönyöket két nadrággal kapják majd dolgozóink. Nagy költségráfordítással járt ,már eddig is a vállalat „szállítási reformjava korábban tehergépkocsival■számították munkásainkat az építkezésekre. 1968 december 1-től már 9 autóbuszjárat bonyolítja le a vidékiek „lakhelytől építkezésig” ingajáratát. Tavasszal pedig már bekapcsolódnak az autóbuszhálózatba azok a bejárók is, akik most még vonaton teszik meg az utat. Az említetteken kívül a kollektív szerződés rögzíti még a január elsejével életbe lépő új idénymunkarendet: a téli hónapokban 40 órás, a tavaszi, nyári és őszi időszakban 46 órás lesz a munkahét. Vagy például itt van a nyereségrészesedés felosztása, melynek jogosan kérik a módosítását.. . Rendkívül progresszív ugyanis a hűségjutalom számítása: aki 15 éve a vállalatnál dolgozik, kétszeres összegű nyereségrészesedést kap. Túlzottnak találjuk. Az új kollektív szerződés sokkal precízebben készül, mint a régi. Szakszerű a szövegezése, s úgy fogalmazunk, hogy a szabályok egyértelműek legyenek. — Tehát napi elfoglaltságának középpontjában a „vállalati alkotmány" tökéletesítése áll? — Részben, hisz ezzel egyidőben foglalkoznunk kell a szakszervezeti választások előkészítésével is, mely az építkezések „szétszórtságánál” fogva elég bonyolult. Intenzíven működik aktívahálózatunk: a tíz műhelybizottság és az 5 főbizalmi csoport. Csak elvétve tartózkodom most a központban. A szakszervezeti bizottság függetlenített termelési felelősével rendszeresen járjuk a területet. Egyeztetjük elképzeléseinket a pártszervezetekkel, nagy segítséget kapunk tőlük a káder kiválasztásában. — Általános tapasztalatok? — A vártnál korábban irányult a választásokra a tagság figyelme. Máris élénk csoportos viták alakultak, a téma természetesen akörül forog, hogy kik kerüljenek az új vezetőségbe. Véleményeim szerint az egészséges folyamatnak az volt az elindítója, hogy a dolgozók saját kárukon tanultak. Ott, ahol két évvel ezelőtt a „mindegy, hogy kit bízunk meg” alapon zajlottak le a választások, azóta nem egy esetben bebizonyosodott, hogy ezek a dolgozók háttérbe szorultak, mert a „mondvacsinált” csak papíron szereplő vezetőség egy cseppet sem törte magát, hogy megvédje, kiharcolja érdekeiket. A hátrányos helyzetből okultak. Vitathatatlanul megnőtt a dolgozók szemében a szakszervezet fontossága. A mozgalmi munka nemcsak a tagság előtt szerzett tekintélyt, hanem a vezetők előtt is. A tisztségviselők eredményesen működnek, s csak abban az esetben kérik segítségünket, ha a felvetődő probléma túlnő hatáskörükön, vagy intézkedésük makacs ellenállásba ütközik. — A januári és februári választások után milyen képet ölt a szervezeti hálózat felépítése? — Negyvenegy tagú szakszervezeti tanácsot választottunk, ezen belül 15 tagú szakszervezeti bizottság működik. A műhelybizottságokba 55 aktívát választanak, 7 fős lesz a társadalombiztosítási tanács. 3 tagból áll majd a számvizsgáló bizottság. 11 fővel alakul meg a társadalmi bíróság, a kereskedelmi társadalmi ellenőrök száma pedig kilenc lesz. A 2300 szervezett dolgozóinkkal 150 bizalmi áll majd közvetlen kapcsolatban. Jelenleg a szervezettségünk 94 százalékos ... — Gondolom, a beszélgetésünk alatt elhangzott két működési terület teljesen kitölti idejét... — Kitöltené — javít ki, s máris átcsap egy külön cikket érdemlő témára — hogy érzékeltessem munkánk sokrétűségét: foglalkoznunk kell az ifjúság nevelésével is. Nem elhanyagolható kérdés. Egyénileg foglalkozunk fiatal dolgozóinkkal. Roppant igényesek, ugyanis néha kissé túllőnek a célon. Vannak, akik szeretnének külön privilégiumokat élvezni, s ebben a KISZ is támogatja őket. Itt vannak például a kollektív szerződésbe javasolt kitételek: a „csak rendkívüli esetben mondhat fel a vállalat” kategóriába akarják soroltatni azokat a fiatalokat, akik kiváló munkát végző, vagy példamutató KISZ-tagok, s a Szakma Ifjú Mestere mozgalom valamelyik fokozatát elérték. Kissé „laza mérce” ... Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb kommentárt fűznöm . .. Csutak László beszélgetésünk alatt gyakran az órájára pillant. — Látom, itt is szorít az idő... — Hát igen, pedig még rengeteget mondhatnék a 60 lakásigénylőről, a társadalmi bíróság megnövekedett feladatairól, mert most már a kisebb szabálysértéseket is átteszi hozzánk az ügyészség. Nemrég fejeztük be a nagycsaládosok feltérképezését: karácsony előtt 80 ezer forint segélyt kaptak a sokgyerekes dolgozóink. de ezekről majd legközelebb. Most sietnem kell az esti egyetemre, ahol két évig politikai gazdaságtant hallgatok. Horváth Anita AlBtoS A KÖNNYŰSZERKEZETES ÉPÍTÉSI MÓDSZERRŐL Az építőipar műszaki fejlesztésének egyik nagy, központi feladata befejeződött a házgyári építésmód kialakításával. A teljes házgyári hálózat kiépítése ugyanis lényegében már csak beruházási munka, tehát a műszaki tudományos eredmény gyakorlati megvalósítása. A műszaki fejlesztés soron levő központi feladata most a könnyűszerkezetes építkezés legjobb módszerének kidolgozása. Ez a módszer a vázas és paneles épületek új változata, amely tégla és beton helyett rendkívül könnyű anyagokat, hengerelt lemezvázat és — alumíniumból, műanyaglemezből, fából és különféle szigetelőanyagokból készített — paneleket használ. Az épület súlyát hamadára, sőt tizedére csökkenti, így lényegesen egyszerűsíti az alapozást. Legnagyobb haszna az építkezés jelentős meggyorsítása. Az új építésmód széleskörű elterjesztésének problémáit és feladatait vitatta meg,a témát legjobban ismerő mintegy száz szakember a szakszervezetünk székházában rendezett ankéten. Sebestyén János, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese nyitotta meg az ankétot, majd dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese ismertette az új módszer tapasztalatait és a feladatokat. Elmondotta, hogy az új eljárással gyorsabb az építkezés, mint bármilyen más eddig ismert korszerű módszerrel. Az előregyártott könnyű épületszerkezetből összerakott házak építésénél elmaradnak ugyanis a „nedves munkák”, tehát nem kell várni a fal, a vakolat, a festés száradására. Alapozás után egy ezer négyzetméteres alapterületű épület általában két-három hét alatt összeszerelhető, hiszen 80—90 százalékkal kevesebb munkát kell végezni az építkezés helyszínén, mint hagyományos módszerrel. További előnyt jelent, hogy a könnyűszerkezetes üzemépületek később szétszedhetők, áthelyezhetők, egyszerűen bővíthetők, vagyis gyorsan követik a gyáripar technológiájának változásait. Az újfajta épületek hátránya viszont, hogy fokozottabb fűtésről, hűtésről, tűzvédelemről és korrózióvédelemről kell gondoskodni. Az eddigi kísérletek szerint a könnyűszerkezet drágább, mint a hagyományos anyag. Az ipari beruházások rendkívül gyors kivitelezésével azonban sok esetben így is gazdaságosabb az épület, a könnyűszerkezetek hazai sorozatgyártása pedig további jelentős árcsökkentésre nyújt lehetőséget. Az építésmód döntő változást hoz az építőipar és más iparágak kapcsolatában. Az építőipar kapacitásának lényeges bővítését teszi lehetővé ugyanis, hogy más tárcák — a kohó- és gépipari, a nehézipari, a könnyűipari — rendezkedhetnek be a könnyű acél, műanyag-, fa- és alumíniumszerkezetek gyártására. Kész épületelemeket szállíthatnak az építkezésekre, amelyeken a korábbinál jóval kevesebb munkásnak kell dolgoznia, tehát a közismerten nehéz munkaerőgondok is jelentősen enyhülnek. Természetesen az új építésmód távlatban sem szoríthatja ki a korszerű előregyártott vasbetonelemes építési módszert, vagy a házgyárakat. A könnyűszerkezeteket elsősorban a mezőgazdaság különféle állattenyésztési épületeinek, a kereskedelem új áruházainak, raktárainak, irodáinak, szállodáinak és az ipar üzemcsarnokainak építésénél célszerű felhasználni. Az előzetes felmérések szerint 1970- től évente a mezőgazdaságban 800 000, a kereskedelemben 400 000 és az iparban 300 000 négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes épületre lesz szükség. Az új építésmód elterjesztése tehát halaszthatatlan feladat, amelyet közös munkával kell elvégezniük az építésügyi és más ipari tárcák szakembereinek. Az ankéton számos javaslat hangzott el a tárcák együttműködésére, az új építésmód anyaggyártó bázisainak kialakítására. FELHÍVÁS A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kara felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy az 1969 70-es tanévben, a már folyó nappali képzés mellett beindítja az építőgépész ágazaton az esti és levelező oktatást is. A felvétel sikere érdekében a kar előkészítő tanfolyamot szervez, melyre a jelentkezéseket 1969. január 15-ig lehet a Dékáni Hivatalhoz (EME Közlekedésmérnöki Kar Dékáni Hivatala, Budapest, IX., Kinizsi u. 1—7) benyújtani. Építők lapja A szakszervezeti tanács december 10-én megtárgyalta és alapos vita után egyetértésével megerősítette a Hídépítő Vállalat 1969. évi tervét. — Az 1968. évi eredményeinkhez hasonló célok elérését határoztuk meg az idei tervünkben is — mondotta ezzel kapcsolatban Fábián József, a vállalat műszaki igazgatója. — Éppen ez váltott kivitát a szakszervezeti tanács ülésén. Ugyanis tervünk, bár, ismétlem, az eredményeken alapul, mégis kissé merésznek nevezhető: 475 millió forintos árbevételt és nem kevesebb mint 67,2 millió forintos nyereséget irányoztunk elő 1969 végére. — Szeretnénk most már véglegesen magunk mögött tudni a hullámzó teljesítmények időszakát — kapcsolódott a beszélgetésbe Varjú Gábor, a szakszervezeti bizottság titkára. — Eredményeink után bizakodással vállalkozhatunk nagyobb gazdasági feladatok megvalósítására. Az új gazdaságirányítás számunkra nagyon kedvezően hatott megvalósításának első évében. — Milyen eredményekre számítanak? — Az év végére befejezett termelésünk értéke generálkivitelező szinten meghaladja az 500 millió forint értéket. Saját termelésünk ebből 460 millió forint — felelte Fábián József. — Nem törekedtünk ugyan kiugró eredményre, s szinte kellemes meglepetésként hat dolgozóink körében az elért 65 millió forintos nyereség. Annál inkább örülhetünk ennek, mivel 1967-ben még dotációs vállalat volt a miénk és dolgozóink csak 12 napi keresetüknek megfelelő nyereségrészesedést kaphattak. 1968. évi munkánk alapján már biztosnak látszik a 22 napi keresetnek beillő részesedés. — Minek köszönhetők ezek a jó gazdasági eredmények? — Vitathatatlan, hogy az új mechanizmussal életbe léptetett átrendezés kedvezett a mi vállalatunknak — folytatta a műszaki igazgató — de sokat köszönhetünk annak is, hogy megnövekedett vállalatunk önállósága, kikerültünk a tröszt „bűvköréből” és közvetlenül a KPM irányítása alá tartozunk. Gyakorlatilag ez az irányítás elősegíti kezdeményezéseink fokozott érvényesülését és lehetővé tette, hogy a legfontosabb feladatokra koncentráljuk erőinket. Amíg a korábbi években az egy munkánkra jutó beruházási érték 3—400 ezer forint körül mozgott, 1968-ban már elértük az 1,5 millió forintos munkánkénti átlagértéket. Azért lényeges ez, mert sokkal könnyebb, gazdaságosabb 300—400, mint 800—1000 munkahelyen produkálni az 500 millió forintos termelési értéket. Kevesebb a mindig veszteséggel járó fel- és levonulás. A dolgozók ellátása, szociális helyzetük javítása szempontjából is előnyös a koncentráltabb munka — vette át a szót Varjú Gábor. — Az olyan nagy munkaterületeinken, mint a M 1-es autópálya műtárgyainak építése, a Győrött és Szombathely ért kapott megbízatásaink lehetővé teszik, hogy több évre berendezkedjünk. Ezeken a stabil munkahelyeken megfelelő öltözőmosdót, étkezőt és szállást biztosíthatunk dolgozóinknak. A Hídépítő Vállalat idén tovább folytatja erős koncentrálását. Ennek megfelelően kialakítják legfontosabb vidéki központjaikat. Az állandó munkaerő biztosítását megfelelő szálláshelyek kialkításával segítik elő ezekben a központokban. Amint ismeretes, Budapesten, a Szegedi úton most épül a 230 ágyas munkásszállójuk. Győrött jövőre kezdik egy megfelelő munkásszállás építését. Szekszárdon, Dunaújvárosban, Szegeden és Nyíregyházán is hosszabb időre rendezkednek be. Ahol nem szükséges több évre berendezkedniök, gyorsan összeszerelhető, úgynevezett ÉRDÉRT barakkokban oldják meg a dolgozók elhelyezését. Ezek egészséges lakhelyet biztosító, jól fűthető építmények. A barakkelemekből gépkocsin szállítható és bárhol felállítható szállásokat is készítenek, az olyan sokat mozgó „alakulataik” részére, mint a talajfúró részleg. A napokban vásároltak nagyobb mennyisége barakkelemet 1,5 millió forintért. Jó eredményeik ellenére sem lesz könnyű ez évi feladataik megvalósítása, hiszen az új tervévet egyben csökkentett munkaidővel kezdik a vállalat valamennyi munkahelyén. Ezért határoztak úgy, hogy termelékeny gépeket, járműveket szereznek be 11,6 millió forint értékben. Nagy feladataik sora tovább növekszik. Különösen szép és fontos munkájuk lesz Algyőn az új Tisza-híd építése. Most készülnek szocialista szerződés kötésére, amelyben vállalják, hogy a Hungária körúti felüljárót 1970. május 31-ig átadják rendeltetésének. L. J. Mit te a Hídépítő Vállalat vezetősége? Kevesebb munkahely, nagyobb termelékenység Munkaidő-csökkentés minden részlegben — Megkezdik az algyői Tisza-híd építését Nincs építőipari kapacitás Az építőipar krónikus kapacitáshiányát tekintve a gazdaságirányítás új rendje sem hozott még lényeges javulást Komárom megyében — mutatott rá a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Tatabányán megtartott ülésén. A megyei Állami Építőipari Vállalat kapacitásának 80 százalékát a nagy állami és az úgynevezett célcsoportos beruházások kötik le. Az ezen belül jelentkező kapacitást az építőipar a számára legkedvezőbb megrendelések teljesítésével hasznosítja, s emiatt több fontos kommunális beruházás elmarad, illetve számottevően késik. A lakásprogramot sem sikerült ütemesen teljesíteni. Enyhítené a helyzetet, ha az új győri házgyár megszervezné saját termékeinek összeszerelését. Az illetékes megyei szervek törekedtek is ilyen megállapodás kötésére, az építőipari vállalat azonban olyan szerződést kötött a győri házgyárral, amely szerint az a vállalatnak adja át szerelésre az elemeket. A kapacitáshiány nagyságrendjével kapcsolatban közölték az ülésen, hogy 1968-ban a Megyei Állami Építőipari Vállalat 200 millió forint értékű munkát nem tudott elvállalni. 1969. JANUÁR 2. Hydroplast beton tartályok A betontartályok sokkal megbízhatóbbak, ha belső falukat az új, úgynevezett hydroplast anyagból készítik. Ez az új anyag ellenáll a savak, lúgok, olajok és különböző vegyszerek kémiai hatásainak, de az időjárás viszontagságainak is. A hydroplasttal ellátott betontartályok kiválóan alkalmasak, a cukor-, a konzerv- és vegyészeti gyárakban, halfeldolgozó üzemekben és tejüzemekben, de nagyon jól bevált a hydroplast épülethomlokzaton is. Az új anyagot a nyugatnémet ipar fejlesztette ki. (Pál) KORSZERŰ ÉPÍTÉS korszerű építőipari segédanyagokkal! Betonfelületre, cementes vakolatra csempe-, kő-, műkő- és kerámialapok ragasztására SICOLLA F ragasztóanyag Betonelemek ragasztására, csatlakozó hézagainak ragasztás jellegű kitöltésére SICOLLA ragasztó- és hézagkitöltő anyag Hivatali helyiségek, lakások, zárt lépcsőházak, folyosók, reprezentatív kulturális helyiségek, iskolák védő- és díszítőburkolataként alkalmazott könnyű és nehéz papírkárpitok, tapéták ragasztására. TENAX TCMM tapétaragasztó anyag Inhibitor tartalmú, betonszilárdulást gyorsító anyag, mely vaskorrózió veszélye nélkül mind természetes szilárdulás, mind gőzöléses technológia során —10 C-fokig téli betonozásnál is kedvező szilárdulás elérésével alkalmazható, a KALCIDUR M—2 Hagyományos dróthálóbetétes üvegfelülvilágítók helyett előnyösen alkalmazható az üvegszálvazas poliésztergyanta alapú, jó fényáteresztő képességű, híg sav, lúg, korrozív gázok és gőzök hatásának ellenálló poliészter felülvilágító kupola Víz- és vegyszerálló, hézagmentes ipari padlók, csempehelyettesítő falburkolatok, vízzáró betonsimítások készítésére alkalmazható NOVEPOX VD vizes, diszperziós műanyag habarcs Beton-, fa-, fémfelületek ragasztására alkalmazható, két komponensű, folyékony epoxigyanta alapú, ásványi töltőanyagokkal és színezőanyagokkal kevert massza a NOVEPOX R—51 ragasztóanyag Ipari padlók, fürdőszoba-, mosoda-, padlóburkolatok, beton vízszigetelések készítésére, betonelemek ragasztására, hézagok tömítésére alkalmas a NOVEPOX P—61 műgyanta kötésű habarcs Fenti anyagokat gyártja és forgalmazza az Építő-Vegyianyagokat Gyártó Váll Budapest IX., Soroksári út 106. Részletes műszaki felvilágosítással szolgál a vállalat műszaki osztálya (138/648/904)