Építők Lapja, 1970 (65. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-02 / 1. szám

VIZÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA: 40 FILLÉR 1970. JANUÁR 2. A Szocialista Munka Vállalata címhez méltóan VV­N F L/ ÉV VÉGI BESZÉLGETÉS GULYÁS GYÖRGGYEL A FÉMMUNKÁS VÁLLALAT VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL Véget ért a sajtótájékoztató, amelyen megismertük a Fém­munkás Vállalat gazdasági si­kereit, amelyeket az elmúlt esztendőkben ért el. A sajtó beszámolt az ott elhangzottak­ról, mi azonban arra voltunk elsősorban kíváncsiak, hogyan hatott ki a vállalat gazdasági eredménye a dolgozókra? Ezért külön felkerestük Gulyás György vezérigazgatót, hogy kettesben folytassuk a sajtó­­tájékoztatót. — Mit tart a vállalat leg­nagyobb sikerének? — Azt, hogy 1968 év ered­ménye alapján elnyertük a két legmagasabb állami, társadal­mi kitüntetést, vagyis a Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlaját, továbbá mi sze­reztük meg elsőként a nagy­­vállalatok között a „Szocialista munka vállalata” címet. Mind­ezt olyan viszonylag nehéz kö­rülmények között, amikor egy teljesen új gyár kezdte meg működését Székesfehérvárott, új telep Dorogon, s a termelés megszokott ritmusát nagy mértékben zavarta a kecske­méti és ferencvárosi rekonst­rukció. A vándorzászló és a cím elnyerése nemcsak gazda­sági eredményeinkről tanús­kodik, hanem arról is, hogy eleget tettünk e kitünteté­sekhez szükséges szociális, munkavédelmi stb. felté­teleknek is. — A vállalat nagy termelési beruházásokkal gazdagodott. Lépést tartott ezzel a szociális beruházás is? — Igen. A székesfehérvári gyár európai viszonylatban is kiemelkedő modernségéhez hozzátartozik az öltözők, mos­dók és ebédlők magas színvo­nala. Kecskeméten külön új épületet emeltünk a szociális létesítményeknek, ott kapott helyet öltöző, mosdó, ebédlő, kultúrterem, a régi irodaház felszabadításával pedig mun­kásszállás létesült, mert mind többen dolgoznak ott is távo­labbi vidékről valók. Dorogon új öltöző, mosdó épült, méghozzá legnívósabb lett e bányászmedencében. Kiskunhalason is ez év elején adtuk át a kétmillió forinttal épült szociális létesítményt, új öltöző, mosdó, ebédlő, kultúr­terem jutott a ferencvárosi gyáregységünknek is, míg jö­vőre, illetve 1971-ben Angyal­föld és Zugló fog ezekkel gaz­dagodni. — És a bérezés? — Köztudott, hogy a mi vál­lalatainknál igen magas az át­lagbér. 1969-ben kétszer is emeltük a béralapot, mert a vállalat vezetőinek és ezenfe­l­­ül nekem is az a véleményem,­­ hogy 5­ jobban szolgálja a dolgo­­­­zók életkörülményeit a­­ magasabb havibér, mint 5 az évenként egyszer ha- 5 pont magas nyereségrésze-­­ sedés. Ez az elv azonos a kormány­ f­znt új intézkedéseivel. Ezért­ ide csatolom a következő kér-­­­dést, amit feltettem már mun-­­ kosoknak, szakszervezeti funk-­ cionáriusoknak, de igazgató­­i­nak még nem volt alkalmam: s mi a véleménye a részesedésig kategóriák megszüntetéséről?­­ •— Számomra szimpatikus.­­ Eddig is azt mondtam, hogy­ nem kategóriák szerint szol-­­­gálják a vállalat gazdasági ér- i­dekeit az emberek, hanem­­ egyéniségük, szorgalmuk alap­­­­ján. Lehet valaki az eddig úgy-­ nevezett 1-es kategóriában, mégsincs belőle annyi haszon, mint egy jól dolgozó munkás­ból.­­ Nem tetszik azonban, hogy a rendelkezés visszamenő ha­tállyal lép életbe. Attól félek, hogy ez precedenst teremt ha­sonló intézkedésekre, s az ilyen bizonytalanná teszi a ve­zetők intézkedéseinek hitelét. Gulyás elvtárs ezután el­mondotta, hogy a Pénzügymi­nisztérium már ki is adott de­cember 15-én egy rendeletet, amely 1969. január 1-re hat vissza. Nevezetesen, hogy a fényreklámokat nem lehet reklámköltségként elszámolni, csak beruházásként. Ez eddig nem így volt, s a reklámcélok­ra álló keretükből akarták ki­fizetni a Marx téren létesített neonjukat. A beruházási alap 1969-re már természetesen el­fogyott, s így az 1970-es beruhá­zásból négy esztergagépet visz el ez a reklám. —­ Mit vár a vezérigazgató elvtárs az új esztendőben a munkaerőhelyzettől ? — Egy állandó stabilizációs folyamat van nálunk, mind szélesebb azok köre, akik öt esztendőnél vagy ennél is hosszabb ideje dolgoznak ná­lunk, tartoznak közösségünk­höz. A fluktuáció elsősorban az udvari segédmunkásoknál és más nehéz fizikai és veszélyes munkát, végző anyagmozgatók­nál van. E munkakörülmények javításához számos kis teher­hordó gépre lenne szükség, mi viszont csak egyet tudtunk venni, az Székesfehérvárra ke­rül. Akik azonban a gépek mellett és a gépekhez közel dolgoznak, megtalálják nálunk a számításukat, s az anyagia­kon túlmenően jó kapcsolatok épültek ki a beosztottak és a vezetők között, egyszóval kel­lemes a munkahelyi légkör. Erre bizonyíték, hogy az egyes vállalati rendezvényeken, pél­dául egy május 1-i felvonulá­son önként és lelkesen vesz részt mindenki, akit egészsége, s otthoni mnkája ebben nem akadályoz. — Vállalatunk gazdasági le­hetőségei 1970-re optimisták és ez egyben dolgozóink anyagi és erkölcsi megbecsüléseit is biztosítja. —m­ EGY ÚJÍTÁS: tízmillió forint megtakarítás Szabadalomnak is benyúj­tott nagy jelentőségű újítást alkalmaz az Északmagyaror­szági Állami Építőipari Válla­lat a diósgyőri Lenin Kohá­szati Művek új nemesacél fi­nomhengerművének építkezé­sénél. Az 1,8 milliárd forintos költséggel épülő új nemesacél finomhengermű 10 egymásba kapcsolódó nagycsarnoka kö­zül négynél, a különleges ta­lajadottságok miatt, úgyneve­zett szekrényalapokat kellett volna kialakítani. E bonyolult és rendkívül drága módszer teljes értékű helyettesítésére dolgozta ki Karvajszki István, a vállalat főmérnöke és társai azt az új módszert, amelynek alkalmazása mintegy 10 millió forinttal csökkenti a költsé­geket. Az új alapozási eljárást gyakorlatban is sikerrel ki­próbálták. millió forinttal több a tavalyinál Teljesítették egész éves ter­­­­vüket a Komárom megyei Ál­lami Építőipari Vállalat dol­gozói: a tavalyinál 50 millió forinttal többet, összesen 510 millió forint értékű munkát , végeztek az idén. Csaknem 1200 lakást építettek fel,­­ a­­ napokban adják át az idei­­ utolsó új háztömböket. A vál­lalat jól megszervezte munká­­­­ját, mert közben 800 új lakás­­ építését is előkészítették úgy,­­ hogy azokat már a jövő év­­ első-második negyedében át­adhassák. A vállalat egész évben, szinte minden munkahelyén létszámhiánnyal küzdött. A hiányzó munkáskezeket a kon­centráltabb munkahelyek ki­alakításával, új technológiák bevezetésével és több gép al­kalmazásával ellensúlyozták, így a jelentősebb többtermelés 80 százalékát a termelékenység növelésével érték el Megfelelőbb minőség, nagyobb választék - korszerűt­!) termelés Téli körkép a nagykanizsai téglagyárakból Visszavonhatatlanul itt a tél, s a tél, mint köztudott, holt­szezonnak számít a téglagyár­tó iparban. Vagy legalábbis csak csökkent ütemben folyhat a termelés. A napokban meglátogattuk a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat három kanizsai téglagyárát. Eredmé­ny­eikről, gondjaikról és a je­lenlegi munkájukról érdek­lődtünk. A még jobb minőségért — jó ősz volt az idén — mondja Honfi József, az I-es számú téglagyár vezetője —, s így a nyersgyártás is jól sike­rült. Az I-es számú téglagyár 17­­ millió nyerstéglát gyártott az­­ idén, égetési tervük pedig 16,5­­ millió volt. I — Bár az égetési előirány­­­­zatunknak már eleget tettünk, de a gyártással még nem ál­lunk le. A két kemence vál­tozatlanul üzemel, s a számí­tásaink szerint január 15-ig nem állunk le az égetéssel — mondja a gyártásvezető. Az idei esztendőt az I-es számú téglagyárban részben a kísérletezés jellemezte. A ha­gyományos tömör kisméretű tégla gyártása mellett, hozzá­fogtak a 19 lyukú magasított tégla gyártásához is — számí­tásba véve az igényeket , s az idei sikeres kísérletezés után jövőre már nagyobb mennyi­séget szándékoznak gyártani ebből a téglafajtából. Nagy gondot fordított az I-es számú téglagyár kollektívája a tégla minőségének javítására is. Annak elkerülése végett, hogy az osztályozásnál ne for­dulhassanak elő tévedések — amire korábban volt példa — házi meóst állítottak munkába, de általában a minőség javí­tása érdekében a technológián is változtattak. A leszedésnél víz helyett például gázolajat használnak, s ez a megoldás jobb felületet eredményez, de egyébként is javítja a tégla minőségét. Az I-es számú téglagyár egyébként az idén számottevő mennyiségű téglát szállított külföldre is, 29-est is és az úgynevezett sok lyukú tégla gyártására is berendezkedtek. Jól bevált a II-es számú téglagyárnak az a kezdeményezése is, hogy az általuk gyártott tégla haza­­szállítását is vállalták, s nem csak közületeknek, de magán­­személyeknek is, s ezt a vásár­lók — érthetően — örömmel fogadták. Gond viszont a II-es számú téglagyárban is, még a holtszezonban is, a munkaerő biztosítása. Az év folyamán is csak katonák segítségével tud­ták megoldani feladataikat, s így fagyszabadságról az idén szó sincs, de ugyanez a helyzet a másik két kanizsai tégla­gyárban is. Számottevő műszaki fejlesztés A III-as számú téglagyár vezetője, Takács József arról számol be, hogy náluk ez az év majdnem teljes egészében a próbagyártásokkal, kísérlete­zésekkel tellett­ez Igaz, hogy a kísérletezés megfelelő ered­ménnyel is végződött. Az ipar egyre több fajta építőanyagot vár a téglaipar­tól, s ennek a követelménynek igyekeznek is megfelelni. A B 29—30-as, a különféle mé­retű válaszfal, kettős méretű, sok lyukú és egyéb téglák mellett berendezkedtek az idén a falburkoló-, kőszivacstégla, valamint alagcső gyártására is, s a jövő évtől kezdve ezek a keresett téglafajták már nagy mennyiségben, készülnek a ka­nizsai III-as számú téglagyár­ban. Az idén tovább folytatódott a gyár gépesítése is. Többek között műszárítót építettek, amelyben naponta mintegy 35 ezer téglát száríthatnak meg részben a kemencék melegé­vel, részben gázfűtéssel, s a hagyományos szárítást jövőre már nem is alkalmazzák a III-as számú téglagyárban, s a télen még tovább folytatódik a gépesítés. A szekrényes ada­goló, keverő, prés és nyerstég­laátrakó mellett többek között még egy „földpasszírozó” be­rendezést állítanak munkába, amely a még jobb minőségű tégla gyártását teszi lehetővé, de sor kerül a körkemence átalakításra, a villamos toló­padok felújítására, sőt, a ter­vek között szerepel egy újabb kemence munkába állítása is. A nagykanizsai téglagyárak­ban tehát a hóesés, a tél elle­nére is folyik mind a termelő, mind a karbantartó munka de nincsenek híján a megvalósí­tandó terveknek sem. Jobb mi­nőséget, megfelelő választékot kell teremteni a vásárlók igé­nyeihez igazodva. Ezt tartják szem előtt a téglagyárak ve­zetői és dolgozói, és ennek megfelelően dolgoznak. Hent csak gyártás, szolgáltatás is A II-es számú téglagyárban is — bár a nyersgyártással rs már leálltak — változatlan ütemben folyik az égetés. — Pillanatnyilag még mind a két kemencénk dolgozik, az egyiket december végéig, a másikat január végéig tudjuk nyerstéglával ellátni — tájé­koztat Brassói István gyártás­­vezető. A II-es számú téglagyárban egyébként, a termeléstől füg­getlenül, máris megkezdődtek a téli karbantartási tők­­munkák, de rövidesen hozzá­fognak az egész nyersgyártás átszervezéséhez is. Kaptak ugyanis egy nagyteljesítményű szovjet présgépet, de a műsza­ki felkészültség még nem ki­elégítő, s ezen akarnak most segíteni. Ebben a téglagyárban már az idén jelentős profilváltozást hajtottak végre. Főleg az egyre keresettebb kettős méretű 19 lyukú és magasított téglákat gyártották, de készítettek B ered­m­én­y ell­en gazdag, lé­véó, boldog, új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar minden dolgozójánál és kedves családjánál a Szalótervezet elnöksége ■SsSSSSSS.’/Y//fS/S//SSSSS///SSSs/S/SSSSSSSSSSSSSSfSSS//SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSffSSSSSSfSSSSSSSS/S//S/SSSSS/S/SSSSSSSSSSSSS/.rSS//SS, Tens ftísnah Tíz új típusú hőlégfúvót vásároltak | Osztrák gyártmányú légfúvó ^ berendezéseket vásárolt és he­­­­lyezett üzembe a téli munka ^ megkönnyítésére a Komárom­­ megyei Állami Építőipari Vál­­­­lalat. A „Tájfun” elnevezésű ^ olajtüzelésű hőlégfúvó­­ óránként 170 000 kiló ka­­te­­lóriát juttat a munkahe­lyekre. ^ Teljesítményére jellemző, hogy ^ a háztömbökben a földszinten ^ helyezik el, s a négy emelet ^ magasságig tökéletesen fűti az­­ összes helyiséget. Az új típusú­­ hőlégfúvókból 10 darabot vá­­­­sárolt a vállalat, több mint­­­ egymillió forintért Ezekkel és a már meglévő több millió fo­rint értékű berendezésekkel jelentős területet tudnak tem­perálni. Az épületek zömét ugyanis még a hideg idő be­állta előtt tető alá hozták, el­látták szigetelőkkel, nyílás­zárókkal, s így a munkások többsége fűtött munkahelyeken dol­gozhat. Úgy tervezik, hogy senkit sem küldenek fagyszabadságra. Ez jelentős jövedelmet jelent a dolgozóknak és a válla­latnak egyaránt. Jelenleg is a teljes létszámot foglalkoztat­ja,o­tt még új munkaerőket is felvennének. AZ ÚJÍTÓKKAL TÖRŐDNI KELL! Az újítómozgalom helyzeté­ről tárgyalt december 10-i ülé­sén az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat szak­­szervezeti bizottsága. Áfra Fe­renc vállalati főmérnök arról tájékoztatta a szakszervezeti bizottságot, hogy az új rendelkezések sem adtak nagyobb lendületet az újítómozgalomnak a vállalatnál. Érvei, melyekkel az újí­tások iránti érdektelenséget indokol­ta, különösen hangzottak. Sze­rinte az egyik ok ugyanis az ipar sajátossága: a tégla ere­dete óta annak alakját, vagy formáját változtatni nem le­het. Terveznek ugyan külön­böző falazó elemeket, amelye­ket gyártanak is, de ez a lé­nyegen nem változtat. A főmérnök szerint a gyár­tó gépek tekintetében sem tudnak újat produkálni, mert komoly kísérleti üzemek van­nak a berendezések gyártóinak birtokában, ahol a gépeket megkonstruálják, illetve kikí­sérletezik. Sőt ez nemcsak a gyártó gépekre vonatkozik, ha­nem a szállítóberendezésekre is. Amint ez a beadott újítá­sokból is kiderül, egy igen szűk területre korlátozódtak. Főként a nehezen beszerezhető alkatrészek felújítására, illet­ve pótlására vonatkoznak, esetleg munkavédelmi jelle­gűek. A szakszervezeti bizottság igen helyesen csak részben fo­gadta el a műszaki vezető in­dokolásait. A beszámoló érté­kelése során rámutattak arra, hogy az október végéig be­nyújtott 19 újítással semmi­képpen sem lehet megelégedni, sem az elért 274 ezer forintos megtakarítással. Megállapítot­ták, hogy az újítások ügyinté­zése lassú, az értékelés nem eléggé alapos. A hasznosság gondos elemzése helyett ha­mar kimondják az elfogadott javaslatokra: „Mérhető gazda­ságossági eredményt nem hoz létre, díjazása eszmei alapon történik”. Az ilyen természe­tű problémák és az a körül­mény, hogy 1969-ben nem volt újítási feladatterv a válla­latnál inkább magyarázzák az újítások iránti viszonyla­gos érdektelenséget, mint a tégla hagyományos alakja. A szakszervezeti bizottság ezért úgy határozott, hogy 1970-ben megjavítják a válla­latnál az újítási propagandát. Felhívták a műszaki vezetést az újítási feladatterv sürgős kidolgozására és arra, hogy mérlegeljék újítási pályázatok kiírásának lehetőségét is. El­határozták, hogy évente leg­alább egyszer tanácskozásra kell összehívni az újítókat. A szakszervezet és a vállalat képviselőiből közös bizottságot alakíta­nak, hogy felülvizsgálják az újítási szabályzatot és kidolgozzák a munkás-újí­tók fokozott segítésének módszereit. Mivel az stb. segítő szándé­kú javaslatait a gazdasági ve­zetés helyesléssel fogadta, most már a tettektől, a konkrét in­tézkedésektől függ, hogyan alakul 1970-ben az újítómozga­lom az Észak-dunántúli Tég­la- és Cserépipari Vállalatnál, L. J.

Next